2010. január 28., csütörtök

Kadarkúti Égi üzenetek - 53 Szűzanya: A krisztusi szeretet értéke ma.

2010.01.27. Szűzanya: A krisztusi szeretet értéke ma

Drága Szűzanyám! Köszönjük, hogy anyai Szíved szeretete arra indít, hogy taníts bennünket, a végső idők gyermekeit.
Szentlélek Isten! Jöjj, segíts, hogy akadálytalanul tudjam tolmácsolni Mennyei Édesanyánk  tanítását!
Szűzanya: Drága, engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Mai tanításom anyaga: a krisztusi szeretet értéke a mai ember életében. A mai modern hitetlen emberek gyakran szemére vetik a kereszténységnek, hogy ellensége az emberi haladásnak, a kultúrának, hogy a fellegekben jár. Hallgassátok erre példaként egy orvosházaspárnál összegyűlt baráti társaság beszélgetését! Ott volt náluk vendégségben egy építészmérnök a tanárnő feleségével, egy könyvelő és egy festőművész. Hatan ültek az asztal körül pogácsa, üdítő és bor volt előttük. Éppen az új felfedezésekről volt szó, hogy milyen kiemelkedő eredményeket hoz az emberiségnek a tudomány és a technika. Nagyon tájékozottak voltak. A legújabb felfedezések is napvilágra kerültek ebben a szobában.
Az építész megkérdezte: Gondoltatok-e már arra, hogy a keresztény egyház  semmi újat nem hozott az embereknek, csak elhomályosítja, eltereli a gondolkodásukat a földi életről, semmi új gyógymódra nem tanított, a politikától is elhatárolódik, tehát az emberiség kultúrájához semmi köze sincs. A festőművész más véleményen volt és ezt így fejtette ki: Nézd, Barátom! Van gazdasági kultúra, technikai kultúra, művészeti kultúra – és az Úr Jézus minderre valóban nem tanította az embereket. Viszont mindenek felett áll az erkölcsi kultúra, amely nélkül nincs sem emberies élet, sem haladás. Jézus szemében az erkölcs volt a legfontosabb, melynek alapja a SZERETET.
A házigazda, az orvos így szólt: - Ugyan már, a szeretet egy lejáratott, divatjamúlt szó! Próbálj csupán szerető szavakkal, kedves gondoskodással leállítani egy súlyos járványt, ha nincs vakcina. A festőművész így folytatta: Azt hiszed, hogy a szeretet egy ósdi fogalom, ami kimerül a kedveskedésben és alamizsnálkodásban? A szeretet hatalom, mely legyőzi az önzést. A szeretet elve, hogy lefegyverezze az emberi önzést és megakadályozza mások kizsákmányolását és elnyomását. Kell az orvostudomány a felfedezéseivel, kell a védőoltás, de mit ér mindez, ha az orvos önzésből, szeretetlenségből nem megy ki a szívrohamos beteghez, mikor hívják?
Ebben igazad van - szólt az orvos felesége - az egyik háziorvos kollégám éjjel nem volt hajlandó felkelni, mikor hívták, és reggelre meghalt a betege. A mi hivatásunkban a szeretet nagyon lényeges.
Drága Gyermekeim! Ebből a baráti beszélgetésből ennyi is elég, hogy belássátok, hogy a kereszténység igenis gazdagon hozzájárult az emberiség kultúrájának fejlesztéséhez az erkölcsi kultúra felállításával.
Most vizsgáljuk meg, hogy Jézus Krisztus, az Én Szent Fiam hogyan tanított erről az erkölcsi kultúráról az embereknek! Úgy, hogy a túlvilág fényénél átváltoztatta értékrendeteket és gondolkodásotokat. Jézus végső cél gyanánt az örök Isten elérését állította elétek, s ezzel a nemes munkakedv forrását nyitotta meg. Egyesek erre kételkedve kérdezhetik: De hát Isten elérése lehet munkakedv forrása? Hát nem a megélhetési harc, a pénz, a vagyonszerzés ad kedvet a munkához?
Ez nagy tévedés, Gyermekeim! A pénz elválasztja az embereket, Isten egybefűzi. A pénz az egyiknek nyereség, a másiknak veszteség. A pénz nem lehet egyformán mindenkié, de Isten lehet. A pénzből minél többet adtok másoknak, annál kevesebb marad nektek. De Istenből minél többet adtok másoknak, azaz minél jobban megismertetitek mással Istent, s minél közelebb hoztok mást Istenhez, annál jobban megismeritek ti is Istent, és annál boldogítóbb közelségbe juttok ti is Hozzá.
Az erkölcsi kultúrán belül Jézus Krisztus nem csak munkakedvet adott tanításával, hanem jóságot a legfőbb emberi kultúrértéket. A hitetlen ember erre azt mondja: Ugyan már! A jóság is érték?
Érték a ház, a nyaraló, az autó, a számítógép, a mobiltelefon, a bankbetét, de a jóság? És Én, Égi Édesanyátok mégis megismétlem: az a jóság, amit az ember Krisztustól  tanult el, a legnagyobb kultúrérték. Mit ér a 20 milliós márkás autó, ha a hirtelen rászorulót nem viszitek vele orvoshoz? Mit ér a takarékban a többmilliós bankszámlátok, ha testvéretek nyomorog, mert nincs állása, és nem tudja kifizetni a számláit? Mit ér a sok-sok szép, divatos ruha, milliókat érő ékszer, ha erkölcstelen, kicsapongó életet éltek és lelketeket kárhozatba viszitek?
Kicsinyeim! A jóság minden gazdagságnál, műveltségnél, testi szépségnél többet ér. Az teszi igazán kultúráltá, nemessé az életeteket, ha együtt sírtok a szomorkodókkal, ha együtt örültök az örvendezőkkel, ha letörlitek mások könnyeit, ha segítetek a szűkölködőkön, ha meglátogatjátok azt, aki beteg, ha meghallgatjátok a panaszkodót.
Ha nemcsak saját lelketekkel törődtök, hanem észreveszitek a sok hitetlen, közömbös és bűnökben megkötözött felebarátaitokat és imádkoztok lelkükért. Ha részvéttel gondoltok azokra a haldoklókra, akik talán felkészületlenül állnak Szent Fiam trónusa elé, és könyörögtök lelkükért. Ha jóság vezeti szíveteket, gyakran imádkoztok a szegény szenvedő lelkekért. Akiben jóság van az nemcsak imádkozik másokért, hanem áldozatokat is hoz, szenvedéseket ajánl fel.
Hallgassatok erre a kis történetre. Egy vőlegény betér egyik ékszerboltba és mennyasszonyának egy kis „aranyszívet” szeretne venni. Az ékszerész mentegetőzik, hogy nincs szív, az már kiment a divatból. Ahogy megy kifelé, az ékszerész utána szól: - Tessék megpróbálni valamelyik régiségkereskedőnél, ott talán még akad.
Gyermekeim! Nem ez a probléma a mai embereknél, hogy az „aranyszív” kiment a divatból. Ritka az olyan ember, akinek aranyból van a szíve. Elavult, lomtárba került a szeretet, a kedvesség, a figyelem, az udvariasság, a mosoly, a barátságosság, a jóindulat, az együttérzés. Pedig aranya van bőven az embernek, csak szíve nincs hozzá. Tudjátok mennyi arany van a földön? Valami ráérő ember ezt is kiszámította. Annyi, hogy abból 77 km hosszú, 3 cm vastag és 6m széles országutat lehetne önteni. Óriási érték! Ennyi arany van elszórva a világon. És mit használ? Semmit! Az emberiség mégis boldogtalan. És ha az egész földgolyó aranyból állana? Boldogabb volna-e az ember? Semmivel sem.
De igenis boldogabb lenne és nyugodt, csendes, szent derű ömlene el a lelkén, ha nagyobb volna benne a szeretet, amelyet az Én Szent Fiam hozott a földre, mikor ezt mondta: „Új parancsolatot adok: szeressétek egymást!” (Ján.13,34) Jól jegyezzétek meg, kicsi Engesztelőim: Krisztusi szeretet nélkül nincs emberies élet. Ezért romlott meg ez a mai világ, mert az emberek szívéből eltűnt a hit, a remény és a szeretet.
Szegény, Istentől elpártolt, Őt nem ismerő gyermekeim a bűn tengerében fulladoznak, a lelkük haldoklik. Eljött az idő, hogy felébresszük őket. A Szentlélek Isten már készül a Földre, bontogatja szárnyait, csak a Mennyei Atya intésére vár. Édesanyai szívemet csak az vigasztalja, hogy a Földön van egy kis hűséges engesztelő, mélyen hívő csapatom. Sok kicsi engesztelő csoport mindenfelé a világon. Ti is közéjük tartoztok. Mint hűséges segítőtársaim, harcostársaim közbenjártok a világ megtéréséért. Már nincs sok időtök erre! Segítsetek!
Édesanyai szeretetemmel megáldalak benneteket a szeretet és jóság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2010. január 16., szombat

A mai nap. Felkeltem újra. Élek. Létezem. És valószínűleg ma is le fogok feküdni. Egyetlen nap, amely nem ismétlődik meg soha többé. Most van először és utoljára. Olyan, mint a többi. De mégis más. Mert nem lesz többször, nem lesz ismétlése, nem lehet újraélnem. A mai nap csak ma van, egyedül a ma ajándéka. Tudatában vagyok ennek?? Eseményeket hordoz magában, talán találkozásokat is, de csendet mindenképpen, pillantásokat, új, eddig nem megélt dolgokat. Ugyanakkor megszokott tárgyaim körét is hordozza, amelyek mellett naponként elmegyek észrevétlenül. Megszokott útvonalaimon is végigvezet. És nem látom meg azt a mindannyiukban bujkáló várakozást, amely felém tekint: Nézz ránk! Érezd a színeket, a hangokat, a szoba melegét, a tél kinti frissességét, ennek a papírnak a tapintását. Lásd meg szobádat, s fedezd fel újra! Mennyi apró részlete van, amelyre csak ma döbbenhetsz rá! És lásd meg az arcokat, akikkel találkozol, lásd meg végre azok arcát, akikkel mindig együtt vagy és együtt lehetsz. És lásd meg önmagadat! Csodálkozz rá arra, hogy élsz. Nézd meg kívülről a dolgokat, majd nézd meg belülről. Mi az, ami tartja őket? Ami változtatja őket? Ami ráncokat szánt arcodra? Ami bánattal, de sokszor örömmel is eltölt? Mi az?? Mi ez? Mind-mind ajándék. Ajándék. Érted? A mai nap ajándéka neked, és csak neked. Érzed, ugye? Ne lopd hát el magadtól. Istenem, segíts úgy élnem, ahogyan neked tetszik. Add, Uram, hogy közelebb kerüljek hozzád azáltal, hogy ajándékaidat elfogadom, és ne engedd, hogy visszaéljek velük, hanem inkább éljek velük dicséretedre. Ámen.

2010. január 5., kedd

Márai Sándor: Halotti beszéd

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

2010. január 4., hétfő

Bóday Árpád találmánya

Érdekes videó ingyen energiáról. Miért nem lehet fejlődni,Kik nem engedik ?
"Sajnos ennél a tudósnál a felvétel után nem sokkal rákot diagnosztizáltak, amibe bele is halt. (Érdekes hogy pont akkor, amikor már majdnem készen volt a találmányával...)"

2010. január 2., szombat

Bárki is mondta

Bárki is mondta: „A halogatás időrablás”, igaza volt. Folyton halasztgatunk; megígérjük magunknak, hogy jobban fogjuk csinálni. Légy őszinte: hányat tartottál meg a tavalyi elhatározásaidból? Ebben az évben csináld másképp! Okosan válassz célt! Más szóval a célod legyen: Konkrét: Kelj fel korábban, hogy Bibliát olvass és imádkozz munkába indulás előtt. Szánj időt a családodra! Tornázz! Étkezz helyesen! Törődj a testeddel, hiszen Isten temploma (1Korinthus 6:19-20)!
Szerény: ha egyszerre több dologba vágsz vele, az gyengíti a fókuszt, és nehezebb lesz kitartani mellette. Ha túl sokba fogsz bele, túl kevéssel fogsz végezni. Kezdd kicsiben, és úgy építs a sikereidre, hogy egyszerre csak egy dologgal foglalkozol.
Elérhető: Ne próbálj egy harapással lenyelni egy egész elefántot. A titok az apró lépésekben rejlik. Pál azt mondta: „egyet teszek” (Filippi 3:14). A célok megfogalmazása arról szóljon, hogy mit fogsz megtenni, ahelyett, hogy arról beszélnél, hogy mit nem. Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Nem leszek olyan kritikus”, mondd azt: „Mindenkiben, akivel ma találkozni fogok, keresek valami jót” (Filippi 4:8).
Mérhető: Nem tudjuk kezelni azt, ami nem mérhető. Ha dokumentálod az előrehaladásodat (vagy annak a hiányát), az elszámoltathatóvá tesz, megmutatja, hogy milyen messzire jutottál, és mi az, amin még dolgoznod kell.
Időspecifikus: hetente vizsgáld felül a céljaidat (vagy akár naponta, ha nagyon küszködsz)! Így időben ki tudod küszöbölni a hibákat, és irányt tudsz váltani, ha szükséges. A Biblia azt mondja: „Ezekkel törődj, ezekkel foglalkozz, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen mindenki előtt!” (1Timóteus 4:15). Rajta, határozd el magad, kelj fel a kanapéról, és láss neki!