Hrisztyián Georgijevics
Rakovszkij a Szovjetunió kommunista pártjának egyik megalapítója, a
Szovjet-Ukrajna kormányának elnöke, majd a Szovjetunió londoni és
párizsi nagykövete, fontos szerepet játszott az egy tőről fakadt
forradalmi kommunizmus és a forradalmi pénzuralom történetében. A
nemzetközi pénzügyi közösség által irányított háttérhatalom fontos
embereként – 1938-ban a sztálini tisztogatások idején – őt is bíróság
elé állították, de a halálbüntetést sikerült elkerülnie.
A
kihallgatás során Rakovszkij egy meglepő, de meggyőzően hangzó tervet
tárt fel arra vonatkozóan, hogy miként kellene megindítani a II.
Világháborút úgy, hogy annak ne a Szovjetunió legyen a vesztese. Ezt a
tervet Sztálin elfogadta. Az így kapott információért cserébe a bolsevik
diktátor nem végeztette ki Rakovszkijt, és később pedig nagy
valószínűséggel szabadon is engedte. A kihallgatást tanúként
végighallgattaDr. Josef Landowkszkij orvos.
Landowszkijnak
köszönhető, hogy Rakovszkijnak ez a börtönben kidolgozott stratégiája
ismerté vált. A kihallgatásáról készült jegyzőkönyv – a történelmi
tények utólagos tanúsága szerint – a II. Világháború tényleges
forgatókönyvének bizonyult.
Rakovszkijnak a Ljubljankában tett
vallomását Don Mauricio Carlavilla adta ki Madridban “Sinfonia en Rojo
Major” (Egy vörös őrnagy szimfoniája) címmel. Hrisztyián Georgijevics
Rakovszkij – a bolsevizmus egyik alapítója és kiemelkedő személyisége -,
hogy életét megmentse, olyan háttér-információkat hozott Sztálin
tudomására, amelyek a szó legszorosabb értelmében befolyásolták a
világtörténelem alakulását.
A “Kuz” a továbbiakban Gavril
Kuzmin kihallgató tisztet, a “Rak” Hrisztyian Georgijevics Rakovszkijt
jelöli. A magyarázó megjegyzéseket Drábik János tette, zárójelben,
világosan elválasztva a jegyzőkönyv szövegétől. D. J.)
(A
jegyzőkönyv teljes terjedelme rendelkezésre ál a lenti linken, de itt
csak egy pár fontos témát emelünk ki belőle – a szerk. )
Rakovszkij a pénzkibocsátás magánosításáról beszél
………
Rak: Ahhoz, hogy tudjuk, miként lett a Pénzügyi Internacionálé a
pénznek, ennek a mágikus talizmánnak az urává, amely egészen jelenünkig
az emberek számára növekvő mértékben lett az, ami valamikor az isten és a
nemzet volt. A pénz az a valami, ami a tudományos vizsgálódásban még a
forradalmi stratégia művészetén is túltesz, mert művészet ez is, és
forradalom ez is. Ezt akarom elmagyarázni önnek.
Amikor a
történetírók és a tömeg szemét elvakította a francia forradalom lármája
és sikere, a nép részeg volt a győzelemtől. A királyt a többi
kiváltságossal együtt minden hatalmától megfosztották, ugyanakkor nem
vették észre, hogy egy maroknyi ember, némán, óvatosan, feltűnés nélkül
magához ragadta a királyság igazi hatalmát, egy mágikus, csaknem isteni
hatalmat, akik ezt úgy birtokolták, hogy senki sem tudott róla. A tömeg
nem vette észre, hogy idegenek ragadták magukhoz ezt a hatalmat, akik a
tömegeket nemsokára sokkal keményebb szolgaságra kényszerítették, mint
amilyenben a királyság alatt voltak, mert a király – vallási és erkölcsi
kötöttsége, valamint balgasága miatt – képtelen volt ekkora hatalom
gyakorlására. Ezért van az, hogy a király legnagyobb hatalmát olyan
emberek ragadták magukhoz, akiknek erkölcsi, intellektuális és
kozmopolita természete ezt megengedte, hogy így cselekedjenek.
Természetesen ezek születésüktől fogva nem voltak keresztények, hanem
kozmopoliták voltak.
Kuz: Mi lehet, az a mítikus hatalom, amelyet magukhoz ragadtak?
Rak: Kisajátították a pénzverés királyi jogát… Ne nevessen, mert
különben azt kell hinnem, hogy ön nem tudja, hogy mi is valójában a
pénz. Megkérem, hogy képzelje magát az én helyembe. Önnel szembeni
helyzetem ahhoz az orvoséhoz hasonlít, akinek a bakteorológiát kell
elmagyaráznia egy másik, Pasteur előtt elhunyt, és most életre keltett
orvosnak. De tisztában vagyok az Ön tudatlanságával és megbocsátom. Egy
olyan nyelv, amely olyan szavakkal zsonglőrködik, amelyek hamis
képzeteket ébresztenek a dolgokról és a tettekről, nem közvetít valódi,
pontos fogalmakat. A pénzt említettem – lelki szemei előtt természetesen
a pénz fizikai alakja jelenik meg fémből vagy papírból. De nem ez a
pénz! A forgalomban lévő tényleges pénz igazi anakronizmus. Amíg
létezik, és forgalomban van, egy aktivizmus tartja fenn, mert praktikus
fenntartani. A tényleges pénz ma már csak illúzió, puszta fikció.
Kuz: Egy ilyen briliáns paradoxon merésznek, csaknem költőinek nevezhető.
Rak: Ha akarja, briliáns, de nem paradoxon, amit itt mondok. Én is
tudom – és nevetni fog rajta -, hogy most még az államok, a királyok
képeit vagy országok címereit nyomják rá a fémdarabokra vagy
papírbankjegyekre -, de mit jelent ez ma már? A forgalomban a pénz nagy
részét, a nagy tranzakciók részeit, a nemzeti vagyon biztosítékát –
vagyis a pénz kibocsátását – megakadályozták azok az emberek, akikre
céloztam. Bankkönyvi tételek, utalványok, csekkek, pénzváltás,
forgatmány, leszámítolás, árfolyam, fizetés és állandóan fizetés. Ez
olyan, mint egy áttört zuhatag, amely elárasztja a népeket. Mi volt
ezzel szemben a fémpénz és a papírpénz? “Azok” (Rakovszkij így nevezi a
nemzetközi pénzkartell hálózatának névtelenségbe burkolózó legfelsőbb
irányítóit.) azonban igen finom pszichológusként – az általános
tudatlanság biztosította büntetlenségükből kifolyóan – sokkal többhöz
jutottak.
A tőkepénz óriási szériáján túl, hogy nagyságát a
végtelenségig növeljék, és forgathatóságát a gondolat gyorsaságával
ruházhassák fel, megalkották a kölcsönpénzt… Egy absztrakciót, egy
kiagyalt fogalmat, egy számjegyet… Kölcsön… Hitel… Érti már? Mindez
csalás. Hamis pénz törvényes árfolyammal!… Más szavakkal, hogy jobban
megértessem magam, a bankok és a börzék, az egész pénzügyi rendszer egy
gigantikus gépezet, amelyet azért találtak ki, hogy egy szörnyűség
kerüljön a természetes folyamatok helyébe, – ahogyan ezt Arisztotelész
nevezte, – hogy a pénz újra pénzt fialjon, azaz valami olyasmit tegyen,
ami bűn a gazdasági élet ellen, és ami a pénzemberek esetében a büntető
törvénykönyvek rendelkezéseibe is ütközik. Ez a valami az uzsorakamat.
Tudom, már mi lesz az ellenvetés. Az, hogy törvényesen tesznek szert
kamatra. Még ha jogukban áll is mindez – és ez azt jelenti, hogy nagyon
sok illeti meg őket -, ez a kamat akkor is uzsora marad, mert ezt a
kamatot nem létező tőke után szedik csaló módon.
A bankok
mindig olyan mennyiségű, csak számokban létező kölcsönpénzt hiteleznek,
vagy tartanak a termelőgazdaságban forgalomban, amely ötször-százszor
nagyobb, mint a fizikailag létező pénz.
Nem akarok azokról az
esetekről beszélni, amikor a kölcsönpénz – ez a kiagyalt hamis pénz! –
felülmúlja a bankok által összegyűjtött pénzt. Ha azonban figyelembe
vesszük, hogy valójában nem ez az igazi tőke, hanem egy nem létező tőke
kamatozik, akkor még jogtalanabb a kamat szedése. A bankok – csaló módon
– a valódi tőkének a sokszorosát kölcsönzik ki… És vegye figyelembe,
kérem, hogy az a rendszer, amit itt bemutatok, még a legártatlanabb
eszköz ahhoz, hogy hamis pénzt állítsanak elő.
Képzelje el,
hogy néhány korlátlan hatalommal rendelkező ember tulajdonába kerülnek a
reális javak. Ezek egyben korlátlan diktátorokká is válnának, vagyis a
termelés és az elosztás egyedüli uraivá, és ezzel egyben a munka és a
fogyasztás diktátoraivá is. Ha megengedi képzelőereje, gondolja ezt el
világméretekben, és fel fogja ismerni a szociális és morális területen
az anarchikus, tehát forradalmi (A forradalom szó itt a nemzetközi
pénzhatalom HÁLÓZAT-ának a célját jelentő globális pénzuralmi diktatúra -
ha kell erőszakos eszközökkel történő – megvalósítását jelenti az egy
központból irányított világállam létrehozásával. A HÁLÓZAT a nemzetközi
pénzügyi közösség formális és informális szervezeteinek a koordinált
rendszere, amely a háttérből irányítja a világ pénzügyi, gazdasági és
politikai rendszerét.) hatást. Érti már?
Kuz: Nem, még nem értem.
Rak: Természetesen igen nehéz megérteni ezt a csodát.
Kuz: Csodát?
Rak: Igen, a csodát! Hát nem csoda az, ha egy faasztal katedrálissá
változik? (A középkorban banco-nak nevezték azt a faasztalt, amely
mellett a pénzváltók, az akkori bankárok ültek. Ezekről a faasztalokról
nevezték később bankoknak a pénzintézeteket. A faasztalok gyönyörű és
fényűző palotákká alakultak át, a bankok központjaivá, modern korunk
katedrálisaivá. D. J.) Ilyen csodát azonban az utóbbi évszázadban
ezerszer megértek az emberek anélkül, hogy akárcsak megrezzent volna
tőle a szempillájuk. Mert bámulatra méltó csoda az, hogy azok a bankok,
amelyekben pénzükkel kereskedő, megvesztegethető uzsorások ültek
valamikor, templommá változtak, amelyek a pogány-kor oszlopos stílusát
utánzó homlokzatukkal ott díszelegnek a modern városok utcáin, és
amelyekhez tódul a tömeg attól a hittől megszállva, hogy mindent
lelkesen felajánljanak annak a pénznek nevezett istenségnek, amelyről
azt hiszik, hogy a bankárok páncélszekrényeiben trónol, átadva magát
isteni küldetésének, a kamat formájában való végtelen szaporodásnak.
Kuz: Ez a rothadó burzsoázia új vallása.
Rak: Az biztos, hogy vallás. A hatalom vallása!
Kuz: Ön tehát a gazdaság poétája.
Rak: Az embernek szüksége van költészetre, hogy fogalmat alkothasson a
pénzügyekről, minden idők legzseniálisabb és legforradalmibb
műalkotásáról.
Kuz: Ez téves nézet. A pénzügyet, ahogy Marx, de
mindenekelőtt Engels definiálta, a kapitalista termelési rendszer
határozza meg.
Rak: Így van, csak fordítva. A kapitalista
termelés rendszerét a pénzügy határozza meg. Amit ezzel szemben Engels
mond, sőt bizonyítani akar, az a legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a
pénzügy uralkodik a polgári termelés fölött. Nos ez úgy van, hogy Engels
és Marx a pénzügyet a forradalom leghatalmasabb gépezetét – amelyhez
képest a Komintern csak gyerekjáték -, nem akarja felfedni és
megvádolni. Ellenkezőleg. Gazdasági tehetségüket felhasználva még
egyszer “rejtjelezniük” kellett az igazságot a forradalom érdekében. És
mindketten ezt tették.
……………..
A szabadkőművesség legnagyobb titkának felfedése
……………..
Kuz: – Ezzel azt akarta mondani, hogy a szabadkőművesség arra van
ítélve, hogy a forradalom kezétől pusztuljon el, amelyet saját maga
idézett elő?
Rak: – Egészen pontosan… Ön most egy szigorúan
titokban tartott igazságot fogalmazott meg. Én szabadkőműves vagyok.
Tudta? Vagy nem? Hát jó. Elmondom Önnek a nagy titkot, amit mindig
megígérnek a szabadkőműveseknek, hogy majd feltárnak előttük, de sem a
huszonötödik, sem a harmincharmadik, sem a kilencvenharmadik, de még a
legmagasabb fokozat rítusában sem árulnak el nekik. Én ismerem a titkot.
Természetesen nem azért, mert szabadkőműves vagyok, az kevés lenne,
hanem azért, mert származásilag “Azokhoz” tartozom: zsidó vagyok. (A
politika és pénzgazdaság nem nyilvános terének – a láthatatlan hatalom
döntéshozó hálózatának – több tekintélyes kutatója szerint, “Azok”
elsősorban nem az etnikai vagy vallási hovatartozás, hanem a kamatszedő
magánpénzrendszer kialakításában és fenntartásában, valamint az ebből
származó hatalom megszerzésében és megtartásában való közös
érdekeltségük alapján működtetik formális és informális szervezeteiket,
kapcsolatihálójukat. Ezért tárgyi tévedésnek tekinthető a
privát-pénzmonopólium szervezett magánhatalmát, és e hatalom világuralmi
törekvéseit egyetlen néphez vagy etnikumhoz kapcsolni. A pénzhatalom
hálózatában ugyanis szinte minden nép és etnikum vagyonos elitje
megtalálható. A pénzhatalom irányítói valójában egyik néphez sem
tartoznak, csak önmagukhoz. Kizárólag a saját elkülönült érdekeiket
követik, és uralmuknak egy világállamban való véglegesítése a céljuk.
Úgy tűnik, hogy Rakovszkij itt túlértékelte zsidó származásának a
jelentőségét. D. J.)
Kuz: – És mi ez a titok?
Rak: – A
szabadkőművesek egész képzése, és a szabadkőművesség egészének célja
arra irányul, hogy különböző ürügyek alatt, mint amilyen, pl. a Francia
Forradalom hármas jelszava, (Rakovszkij itt a “szabadság, egyenlőség,
testvériség”, soha komolyan nem gondolt és soha meg nem valósított,
csupán propaganda és manipulációs célokra kitalált és használt
jelszavára utal. D. J.) megteremtsék a szükséges feltételeket a
kommunista forradalom számára, hogy e feltételek rendelkezésre álljanak.
És mivel a kommunista forradalom a burzsoázia egész osztályának, és a
burzsoázia minden vezetőjének a fizikai likvidálását helyezi kilátásba, a
szabadkőművesség valódi titka a szabadkőművességnek, mint szervezetnek,
az önfelszámolása, és minden valamiképpen jelentős szabadkőművesnek a
fizikai öngyilkossága.
Nos, érti már? Ha a szabadkőművesre
ilyen vég, ilyen sors vár, miért van szükség a misztériumokra és a
teátrális jelenetekre és más egyéb “titkokra”? Hogy az igazi titok
rejtve maradjon. Ha alkalma nyílik rá bármilyen jövendőbeli
forradalomban, ne mulassza el megfigyelni annak a szabadkőművesnek a
rémült és ostoba arckifejezését, aki elkezdi felfogni, hogy a forradalom
kezétől kell meghalnia. Hogy fog sivalkodni és hivatkozni a forradalmi
harcban szerzett érdemeire. Az lesz ám a cirkusz, amin majd meg kell
halni -, de a nevetéstől!
……………..
Hitlernek fogalma sem volt milyen körök segítették hatalomra és milyen célból.
……………….
Kuz: – De a fasizmus lényegét tekintve antikommunistább, jóllehet
egyaránt ellenfele mind a sztálinista, mind a trockista kommunizmusnak!
És ha “Azok” hatalma olyan nagy, miért nem akadályozzák meg?
Rak: – Mert ők azok, akik hagyják, hogy Hitler győzedelmeskedjen.
Kuz: – Most túlszárnyalta az abszurditás minden rekordját.
Rak: – Az abszurd és a csodálatos formai képtelenségbe olvad össze.
Figyeljen rám: már elismertem a trockizmus csődjét. Végül “Azok” is
felismerték, hogy Sztálint államcsínnyel nem lehet megbuktatni.
Történelmi tapasztalataik egy másik megoldást diktáltak nekik: még pedig
azt, hogy Sztálinnal ugyanazt tegyék, mint amit egykoron a cárral
tettek. A nehézség azonban abban állt, amely számukra leküzdhetetlennek
tűnt, hogy egész Európában nem akadt ország, amely alkalmas lett volna
egy invázióra.
…………
És a német éhezés egén elkezdett
ragyogni Hitler csillaga. Egy éleslátású szem függesztette rá
tekintetét. A világot csodálattal töltötte el üstökösszerű megjelenése.
Nem akarom azt mondani, hogy mindez a mi művünk lett volna. A
versailles-i forradalmi-kommunista gazdaság egyre nagyobb tömegeket
vezetett hozzá. Az a feltétel, amelyet Versailles teremtett Németország
számára, vagyis az elproletarizálódás, az éhség és a munkanélküliség, és
az ezekből adódó következmények, a kommunista forradalom győzelmét
kellett volna, hogy előidézzék. Ehelyett Hitler győzelmét idézték elő. A
forradalom győzelmét a Sztálin vezette Szovjetunió, és az
Internacionálé meghiúsította, továbbá az, hogy nem akarták Németországot
egy új Bonaparténak átengedni, így a Dawes- és Young-tervenyhített
valamennyit Németország szorongató körülményein abban a reményben, hogy
győzedelmeskedhet az ellenzék (azaz Trockij és elvbarátai – D. J.)
Oroszországban.
Amikor ez nem következett be, akkor számolni
kellett az “Azok” által megteremtett feltételeknek a következményeivel:
Németországban a gazdasági meghatározottságok forradalomra
kényszerítették a proletariátust. Mivel Sztálin hibájából a
szocialista-internacionalista forradalom nem bontakozhatott ki, ezért a
német proletariátus a nemzeti- szocialista forradalomba sodródott. Ez
dialektikus tény. De minden előfeltétel és alap ellenére még további
feltételek voltak szükségesek a nemzeti forradalom győzelméhez.
Szükséges volt, hogy a trockisták és a szocialisták utasításának
megfelelően szakadás jöjjön létre az éber és épp osztályöntudattal
rendelkező tömegekben. Mi már ekkor beavatkoztunk.
De még
többre volt szükség. Az 1929-es évben, amikor a nemzetiszocialista párt
válságba került, mert elfogytak a pénzügyi eszközei – “Azok” követet
küldtek hozzájuk, még a nevét is ismerem, egy Warburg nevezetű egyén
volt. (A New York Times 1933. november 21.-i számában beszámolt arról,
hogy ‘Sidney Warburg” szerzőségével 1933-ban megjelent Amsterdamban a
Van Holkema & Warendorf kiadónál egy könyv ‘Drie Gesprekken Met
Hitler’ – ‘Tárgyalások Hitlerrel’ címmel. A könyv utólag igaznak
bizonyult tényekre, és csak bennfentes számára rendelkezésre álló
ismeretekre támaszkodva, aprólékos részletességgel számol be arról, hogy
a Wall Street olyan reprezentánsai, mint a Rockefellerek és a
Warburgok, mekkora összegeket, mikor, milyen módon és milyen
feltételekkel juttattak el Hitlerhez és nazi-párthjoz azért, hogy
hatalomra juttassák. A könyvet ismeretlenek néhány nap alatt
felvásárolták, és mindössze három holland-nyelvű példány maradt fenn
belőle. Ezekről készült az angol és német fordítás. A New York Times
arról is tájékoztat, hogy a Warburg család közölte: ‘Sidney Warburg’ nem
azonos Felix Warburg Wall Street-i bankár fiával. 1953-ban egy másik
Warburg, James Paul Warburg, a Federal Reserve létrehozásában döntő
szerepet játszó Paul Warburg fia, is kiadott egy hivatalos
nyilatkozatot, hogy az említett könyvnek nem ő a szerzője. Kellően
bizonyított tény viszont, hogy az I.G. Farben világcég Hitler egyik fő
pénzügyi támogatója volt. E cég amerikai részlegének Paul Warburg, a
németországi részlegének pedig testvére, Max Warburg volt az egyik
igazgatója. D. J.) A Hitlerrel való közvetlen tárgyalásokon megegyeztek a
nemzetiszocialista párt finanszírozásában, és Hitler egy-két év alatt
dollárok millióit kapta, amit a Wall Street küldött, és márkák millióit,
amelyeket Schachton (Hjalmar Schacht-ról van szó, aki 1923-tól 1930.
márciusáig a Reichsbank elnöke volt a weimari korszakban, majd Hitler
uralomra jutását követően ismét a Reichsbank elnöke lett 1939-ig, közben
egy ideig gazdasági csúcsminiszter is volt. Schacht a Wall Street
megbízottja volt Hitler mellett. Egyike azon keveseknek, akik nyíltan
megmondták magukról, hogy szabadkőművesek. A nürnbergi perben csak
tanúként hallgatták ki, köztiszteletben álló személyiségként halt meg
1970-ben. A müncheni Ostfriedhof temetőben helyezték örök nyugalomra. D.
J.) keresztül juttattak el hozzá. Ezekből a dollárokból és márkákból
tartották fenn az SA-t és az SS-t, és finanszírozták a következő
választásokat, amelyek Hitlert hatalomra segítették.
Kuz: –
Akik az Ön által ábrázolt tökéletes kommunizmus megvalósítására
törekednek, pont azt a Hitlert fegyverzik fel, aki arra esküszik, hogy
kiirtja az első kommunista népet? Ha ez hihető, akkor ez már igazán a
pénzügyi körök zagyva “logikája”!
Rak: – Megint elfelejti
Sztálin bonapartizmusát. Emlékezzen csak! Napóleonhoz, a Francia
Forradalom megfojtójához képest maga XVIII. Lajos, Wellington,
Metternich, sőt az egyeduralkodó cár is objektíven tekintve forradalmi
volt. Ez a legjobb sztálinista tanítás. Ön kívülről fogja tudni Sztálin
téziseit, hogyan kell fellépni azon imperialista hatalmakkal szemben,
amelyek gyarmataik megtartására törekednek. Ezek szerint objektíven
tekintve az afgán emír és Faruk egyiptomi király kommunisták, mert
őfelsége, a brit uralkodó ellen harcolnak. Akkor Hitlert, aki az
autokratikus orosz cár, azaz“I. Koba” ellen vív harcot, miért ne lehetne
objektíven kommunistának tekinteni? (“Koba” Sztálinnak a bolsevik
mozgalomban használt egyik, – talán legkedveltebb – álneve volt a
Sztálin-álnév után, amely aztán felvett neve lett. Eredeti neve Joszif
Viszárionovics Dzsugasvili volt. D. J.)
És végül anélkül, hogy
elkalandoznánk, itt van Önöknek Hitler növekvő katonai hatalmával, aki
gyarapítja a Harmadik Birodalmat, meg még amit hozzá fog toldani, míg a
szükséges hatalmat el nem éri, hogy Sztálint megtámadhassa és
megdönthesse. Nem látja, hogy mennyire kezesek most a versailles-i
farkasok, hogy tiltakozásukat csak halk morgásra korlátozzák? Talán ez
is csak véletlen?
Hitler be fog törni a Szovjetunióba, és ahogy
1917-ben a cár veresége ahhoz segített minket, hogy kivágjuk a cárt,
hasonlóan fog Sztálin veresége is arra szolgálni, hogy őt is kidobjuk és
kicseréljük. És újra üt a világforradalom órája. Mert a demokratikus
nemzetek, amelyeket elaltattak, általános változást fognak észlelni,
mint egykor, a polgárháború idején, mihelyt Trockij újra megragadja a
hatalmat. Akkor majd Nyugatról meg fogják támadni Hitlert, akinek a
generálisai fel fognak lázadni, és likvidálni fogják… Objektíven
tekintve mindezt, kommunistaként cselekedett tehát ekkor Hitler, vagy
sem?
Kuz: – Sem mesékben, sem csodákban nem hiszek!
Rak: – Ha nem akarja elhinni, hogy “Azok” meg tudják valósítani azt,
amit már eddig is megvalósítottak, készüljön fel arra, hogy esetleg egy
éven belül megérheti a bevonulást a Szovjetunióba és Sztálin végét.
Mindegy, hogy ezt csodának vagy véletlennek tartja, készüljön fel rá,
hogy meg fogja érni, és el fogja szenvedni. Tényleg képtelen arra, hogy
elhiggye azt, amit Önnek mondtam, még akkor is, ha az csak hipotézis?
Kuz: – Jó. Beszéljünk feltételesen, mit javasol?
Rak: – Előzőleg utalt kettőnk egyetértésére. Bennünket nem érdekel a
Szovjetunió elleni támadás, mert Sztálin bukása annak a kommunizmusnak
az összeomlását jelentené, amely, még ha formális is, mégiscsak minket
illet, mert meg vagyunk győződve, hogy egyszer még sikerülni fog nekünk,
hogy megdöntsük a nemzeti-bolsevista rendszert, és igazi
(internacionalista-globalista D. J.) kommunizmussá változtassuk. Azt
hiszem, pontosan adott a jelen pillanat szintézise.
Kuz: – Kiváló! És mi a megoldás?
Rak: – Mindenekelőtt gondoskodnunk kell arról, hogy Hitler részéről megszűnjön egy támadás potenciális veszélye.
Kuz: – Ha “Azok” voltak, ahogy Ön állítja, akik Hitlert “vezérré”
tették, akkor kell annyi hatalmuknak lenni Hitler fölött, hogy az
engedelmeskedjen nekik.
Rak: – Mivel a sietség miatt nem jól
fejeztem ki magam, Ön nem értett meg jól. Ha igaz is, hogy “Azok”
finanszírozták őt, sem létüket, sem céljukat nem fedték fel. Warburg
álnevet használva ment Hitlerhez, s úgy tűnik, Hitler még a származását
ssem ismerte fel. Ezen kívül Warburg hazudott azt illetően, hogy kiket
képviselt. Warburg azt mondta, hogy egy Wall Street-i pénzügyi csoport
küldte, akik érdekeltek abban, hogy a németországi nemzetiszocialista
mozgalmat, mint Franciaország elleni fenyegetést, finanszírozzák, mivel a
Francia kormány olyan pénzügyi politikát követ, amely az USA-ban
gazdasági válságot idéz elő.
Kuz: – És Hitler ezt elhitte?
Rak: – Azt nem tudjuk. Ez még attól sem függ, hogy elhitte-e az okokat.
Célunk az volt, hogy diadalmaskodjon anélkül, hogy bármilyen feltételt
szabtak volna neki. A valódi cél, a célunk az volt, hogy háborút
provokáljunk – és Hitler a háború, érti már?
……
Hitler gazdasági rendszere súlyosan veszélyeztette a pénzvilágot.
…….
Rak: – Az egyik, amint már említettem, hogy Hitler, ez a műveletlen,
egyszerű ember természetes intuícióiból, sőt Schacht bizonyos fokú
ellenzése dacára, egy igen veszélyes gazdasági rendszert hozott létre. A
gazdasági elméletek analfabétájaként – csupán a szükségszerűségnek
engedelmeskedve – ugyanúgy, ahogy mi a Szovjetunióban csináltuk,
kikapcsolta mind a nemzetközi, mind a privát pénzvilágot. Ez azt
jelenti, hogy újra kiváltsága van arra, hogy pénzt teremtsen.
Kisajátította nemcsak a kézzelfogható pénz, hanem a financiális pénz
kibocsátását is. Magához ragadta a hamispénzgyártás sértetlen gépezetét,
és azt most már csak az állam számára működteti. Megelőzött bennünket,
mert mi ezt másképp csináltuk. A magánpénzrendszert egy nagy
apparátussal, az ún. államkapitalizmussal helyettesítettük. Ez a
forradalom előtti demagógiánk számára tett igen drága engedmény volt.
Sőt, a sors Hitlernek kedvezett, mivel szinte semmiféle pénzzel nem
rendelkezett, így nem eshetett abba a kísértésbe, hogy pénzt tegyen
pénze fedezetévé. Pénze számára egyetlen biztosítékként csak a németek
technikai tehetségét és hatalmas munkaerejét használhatta. A technika és
a munka lett az aranyfedezet, ami annyira lényegbevágóan
ellenforradalmi, hogy mint ezt Ön is tudja, mintegy varázsütésre
megszüntette több mint hatmillió munkás és technikus munkanélküliségét.
(Ismét utalunk rá, hogy Rakovszkij szóhasználatában forradalmi az, ami
elősegíti a magánpénzrendszert birtokló nemzetközi pénzkartell
világuralmát, és ellenforradalmi mindaz, ami ezt akadályozza. D. J.)
Kuz: – A gyorsított fegyverkezéssel.
Rak: – Ó, ennek semmi nyoma! Ha Hitlernek megadatna – ellentétben
azokkal a burzsoápolgári gazdaságokkal, amelyek körülveszik -, igencsak
képes lenne arra, hogy rendszerét háborús veszély nélkül békés
termelésre is alkalmazza. El tudja képzelni, mit jelentene, ha egy sor
népet megfertőzne ez a rendszer, akik így, gazdaságilag önálló kört
képeznének? Olyasmit, mint az angol Commonwealth? Képzelje el, ha ez a
maga ellenforradalmi módján működne! A veszély egyelőre még nem
fenyegető, mert Hitler rendszerét nem egy tőle eredő elméletre építette.
Nem fogalmazta meg tudományosan, hanem csupán empirikusan valósította
meg. Azaz, rendszere nem ment keresztül egy racionális-deduktív
folyamaton. Nincs róla tudományos tétel, elméletet sem dolgoztak ki
róla. (Rakovszkij itt téved, mert a produktív célokra történő
kamatmentes állami pénzkibocsátást, és a kereskedelmi váltók
széleskörben való pénzhelyettesítő használatát Dr. Wilhelm Lautenbach,a
weimari köztársaság egyik vezető közgazdásza elméletileg is megalapozta.
A nemzetközi pénzkartell ennek a tervnek a megvalósítását 1931-ben
azért akadályozta meg, mert nem akarta a gyenge weimari rendszer
konszolidálódását. Amikor Hitler került hatalomra, akkor már hozzájárult
az alkalmazásához, hogy a harmadik birodalom gazdaságilag képes legyen a
neki szánt szerep betöltésére. A kamatmentes pénzrendszer elméleti
kidolgozását pedig elvégezte Silvio Gesell német-argentin közgazdász és
üzletember, akinek 1918-ban Németországban publikált “A természetes
gazdasági rend” c. főműve 2004-ben magyarul is megjelent. D. J.) De a
veszély lappangó. Indukció útján minden pillanatban adódhat szabály. Ez
igen komoly veszély, komolyabb, mint a nemzeti szocializmus minden
cirkusza és minden szörnyűsége. Propagandánk nem is támadja, mert a
vitatkozó párbeszédből kinőhet az ellenforradalmi közgazdaságtan
megfogalmazása és rendszerezése. Csak egy lehetőség van a veszély
kikerülésére: a háború!
……
A kereszténység a világuralom igazi ellensége
……
Kuz: – Összefoglalva tehát Ön egy gazdasági és egy politikai okot nevezett meg. És melyik a harmadik?
Rak: – Ezt könnyű kitalálni. Még egy vallási okunk is van. A maradék
kereszténység leverése nélkül lehetetlen győzelemre vinni a
kommunizmust. (Megvalósítani a nemzetközi pénzügyi közösség világuralmát
biztosító világállamot. D. J.) A történelem sokatmondó: a forradalomnak
tizenhat évszázadába került, amíg az első részeredményt el tudta érni,
amikor is elő tudta idézni a kereszténység első szakadását: a
protestantizmust. Valójában a kereszténység az egyetlen ellenségünk,
mert a kereszténység következménye a polgári népeknél kialakult
politikai és gazdasági berendezkedés. A kereszténység, amely
meghatározza az egyént, képes arra, hogy a semleges, világias vagy
ateista állam forradalmi kisugárzását közömbösítse, ahogyan ezt most
tapasztaljuk Oroszországban. Sőt, előidézi azt a szellemi nihilizmust,
amit még húsz év marxizmusa sem tud meghaladni.
El kell
ismernünk, hogy a vallási szférában Sztálin nem volt bonapartista. Mi
sem tettünk volna többet vagy mást, mint ő. Ha Sztálin ugyanúgy, mint
Napóleon, megpróbálta volna felhasználni a vallást, akkor ezerszeresen
meg tudta volna sokszorozni nemzetiszocializmusát és ellenforradalmi
hatását.
……………
Értékelés
Dr. Landowszkij feljegyzései a kihallgatás után
“Amikor Rakovszkijt hallgattam, akaratlanul is be kellett vallanom,
hogy egy kis csoporthoz tartozó zsidók, akik Londonból emigráltak,
véghezvitték a forradalomnak azt a ‘kísértetjárását’, amelyre Marx
szólított fel a Kommunista Kiáltvány első mondataiban és elérték, hogy
mára gigantikus valósággá és egyetemes fenyegetéssé váljon. Vajon
igaz-e, vagy se, amit Rakovszkij mondott, s vajon a kommunizmus titka és
valódi ereje tényleg a nemzetközi pénztőkében lenne? Számomra magától
értetődő igazság volt az, hogy Marx, Lenin, Trockij és Sztálin személye
nem elegendő magyarázat mindarra, ami történik. A kérdés az, hogy
valóságosak-e vagy csak a fantázia szüleményei azok az emberek, akiket
Rakovszkij ‘Azoknak’ nevez szinte vallásos áhítattal a hangjában? De ha
‘Azok’ nem léteznek, akkor azt kell róluk mondanom, amit Voltaire
mondott Istenről: ‘Ki kell találni’ őket, minthogy csak ebben az esetben
magyarázhatjuk meg a világméretű forradalom létezését, méreteit és
erejét.”
Foglaljuk össze Rakovszkij főbb tételeit
A
párizsi békeszerződések és a versailles-i szerződés, továbbá a
Népszövetség mind a forradalom – a világforradalmi folyamat, azaz a
világállamhoz vezető forradalmi kommunizmus és forradalmi pénzuralom –
előfeltételei voltak. A versailles-i szerződést kifejezetten úgy
alkották meg, hogy elősegítse Németország elszegényedését,
proletarializálódását, a tömeges munkanélküliséget és éhínséget,
amelynek együttes hatásaként győznie kellett volna a kommunista
forradalomnak Németországban is Oroszországhoz hasonlóan.
A
Pénzügyi Internacionálé, amit Rakovszkij Kapinternek nevezett, azt
akarta, hogy Lev Trockij legyen Szovjet-Oroszország diktátora Sztálin
helyett. Ez lehetővé tette volna, hogy a Pénzügyi Internacionálé
közvetlenül is a nemzetközi kommunista mozgalom irányítója legyen. De a
rendőr-zseninek bizonyult Sztálin magához ragadta az abszolút hatalmat.
Az ő egyszemélyi diktatúrája azonban már túl sok volt a Pénzügyi
Internacionálénak. A Pénzügyi Internacionálé, amely ma nemzetközi
pénzügyi közösségnek hívja magát, úgy gondolta, hogy Sztálin annyira a
bonapartizmus útjára tért, hogy formálisan is Oroszország cárja lesz. A
Pénzügyi Internacionálé szemében Sztálin legnagyobb bűne az volt, hogy a
forradalmat (értsd a nemzetközi bankárok világuralmának szervezett
erőszakkal történő elősegítését) alárendelte az államnak, ahelyett, hogy
az államot állította volna a bankárok világuralmának a szolgálatába. De
a Pénzügyi Internacionálé attól is tartott, hogy ha Sztálint idő előtt
elpusztítja, akkor azzal a kommunizmust – saját találmányát – is, mint
rendszert elpusztítja.
A pénzdiktatúra és a kommunista diktatúra ikertestvérek
Rakovszkij szóhasználatából kiderül, hogy kommunizmus alatt a
nemzetközi pénzügyi közösség diktatórikus uralmát, illetve uralmának az
egyik lehetséges modelljét kell érteni. Ebben a hatalmi konstrukcióban a
nemzetközi bankárok a háttérből irányítják az objektíve szolgálatukban
álló kommunista vezetőket, és rajtuk keresztül a kommunista államot. A
kommunista állam viszont erőszakkal elveszi a társadalom teljes
vagyonát. Ezzel lehetővé válik az önálló anyagi bázisuktól megfosztott
állampolgárok önrendelkezésének a korlátozása, illetve felszámolása. A
pártállami diktatúra uralkodócsoportja az állampolgárok vagyonának az
elvételével együtt kisajátítja magának az egyes emberek életével való
rendelkezést is az emberi jogok és a politikai szabadságjogok önkényes
korlátozásával. A társadalom nyíltan a kommunista diktatúráé, ez utóbbi
pedig álcázva a nemzetközi bankároké.
Szemtanúi lehetünk annak,
hogy az 1989 utáni rendszerváltás eredményeként egyre inkább
kibontakozik a nemzetközi bankárok irányítószerepe a világ pénzügyi,
gazdasági és politikai életének az irányításában.életében. Az egykori
kommunista világrendszer országaiban már nem a mindenható kommunista
állam révén teszik rá a kezüket a társadalom vagyonára, és nem rendőri
elnyomással tartják függésben az állampolgárokat. Ma a kezükben lévő
pénzmonopólium segítségével hajtják uralmuk alá a kormányzatokat, és
tömeges eladósítással valamint a gazdasági függés legváltozatosabb
eszközeivel ellenőrzik a vagyont és az állampolgárok életét. A
globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári
demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz
ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a
gazdasági és pénzügyi hatalmat. A kommunista forradalomtól a pénzügyi
forradalom vette át a stafétabotot. A világforradalom győzelméhez, a
globális pénzdiktatúra világállamához (Rakovszkij szóhasználatával a
kommunizmushoz) vezető leghatékonyabb eszköz továbbra is a háború. Ez
megmaradt változatlanul “a történelem mozdonyának.” A terrorizmus ellen
meghirdetett örök háború is valójában az egy központból irányított
világállam mielőbbi létrehozásáért, a globális pénzdiktatúra “örök
békéjéért” folyik.
……….
források:
A teljes jegyzőkönyv, és értékelés itt megtalálható:
Dr. Drábik János: A pénz diktatúrája / 5.fejezet:
A KAPINTERN és a KOMINTERN közös forradalma H. G. Rakovszkij a pénzhatalom világállamáról
http://mek.oszk.hu/06800/06897/html/0805.htm