Taigetosz

Az utóbbi időben egyre több megrokkant olvasó küldött panaszos levelet szerkesztőségünkbe kétségbeesésüknek adva hangot, miszerint komoly betegségekkel küszködve az orvosi rendelőkben szereztek róla tudomást, hogy piros lapot kaptak.

A vészvillogó piros lámpát úgy kapcsolták be nekik, hogy ők nem is tudtak róla. Többen arról panaszkodtak, hogy az NRSZH felülvizsgálat utáni visszaminősítés alkalmával, amikor a fellebbezésüket benyújtották II. fokra, majd orvosi vizsgálatokon vettek volna részt, közölték velük, hogy nem érvényes a TAJ kártyájuk. A betegek azt is nehezményezték, hogy az orvos-szakértői felülvizsgálatukon a 40 százalékos mértéket nem érte el az egészségkárosodásuk – ez szerepelt a határozatukban. Ők azok, akik komoly betegségekről számolnak be, de „papíron”, mégis egészségesekké váltak 10-20 évi rokkantság után, egyre rosszabb állapotban.
Egy a Hírhatárnak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő beteg beszámolt arról, hogy éppen műtétre volt előírva, és amikor a műtét előtti előzetes kivizsgálást intézte volna, akkor közölték vele a rossz hírt, hogy nem biztosított. Volt olyan beteg, aki a rendszeres gyógyszerfelírás alkalmával szembesült a háziorvosánál arról, hogy baj van.
Elképesztő az, hogy amikor a beteg érdeklődni próbált, senki sem tudta neki megmondani, hogy hol és hogyan intézhetné jövedelem hiányában a TAJ kártya érvényességét, hogy a rendszeresen szedett gyógyszereihez és a rendszeres orvosi kontrollokhoz hogyan juthat mégis hozzá, súlyos betegen.
Vannak olyan betegek is, akik rehabilitációs-járadék ellátásuk letelte után, ki tudja, hogy mikor lesznek majd a felülvizsgálatra berendelve. Ha az ellátás megszűnése után nem hívják be őket hónapokig, akkor már bottal üthetik a nyomát az egészségügyi ellátásuknak?

Hogyan juthatnak hozzá súlyos betegen az életmentő gyógyszereikhez? Miért ilyen sürgős a TAJ kártya bevonása pont a rokkantaknál? Azért, hogy ne legyenek súlyos betegen egyáltalán ellátottak? Így villámgyorsan meg lehet tőlük szabadulni örökre? A kormány, vagy aki ezt elrendelte, nem gondolja, hogy ez több mint gyalázatos intézkedés a legkiszolgáltatottabb betegek ellen?
A beteg hiába szeretne élni a jogorvoslattal, a TAJ kártya hiányában még az orvoshoz sem jut el, hogy a betegségeit a leletekkel bizonyítsa! Ennek hiányában pedig nem lesz „papíron” együttműködő. Ez pedig a rokkantellátásból történő kizárást vonja maga után! Így aztán se fellebbezés, se a munkaügyi bírósági út szóba sem jöhet! Elkezd ketyegni az 1095 napos biztosítási idő hiánya, a beteg pedig egész életére ellátás nélkül maradhat. Később már hiába kap észbe, pénzbeli ellátásra már nem lesz jogosult, bármennyire súlyos állapotba kerül!

Ami a rokkantak TAJ kártyájának az érvényességét és a pénzbeli ellátását illeti, hát bátran kimondják a betegek, hogy nem másról van itt szó, mint nyílt eutanáziáról! Arról, hogy a rokkant ne is tudjon élni a jogorvoslati lehetőséggel sem! Ugyanis amikor kezébe kapja az I. fokú elutasító határozatot, addigra már vége is a jogorvoslati lehetőségnek! A felülvizsgálattól számítva kb. 30 napos határidő után jön meg a határozat, aminek 15 nap a fellebbezési határideje. Ezzel már el is fogyott a 45 nap, amely után megszűnik a TAJ kártya érvényessége! Így mire a beteg a jogorvoslatot igénybe vehetné, leghamarabb egy újabb hónap eltelte után, addigra el van zárva az a lehetőség is, hogy újabb és újabb orvosi szakvéleményekkel bizonyítsa azt, hogy ő valóban súlyos beteg. A munkaügyi bíróságon is csak pervesztes lehet ezek miatt a tények miatt, mert az orvosig sem jut el a TAJ kártya hiányában! Hát, jól ki van ez a rokkantak ellen találva!
Íme egy olvasói levél a TAJ kártya jogtalannak tűnő megszüntetéséről, a családnak okozott 60 kilométeres útiköltségről, a rengeteg telefonköltségről és az egész napos ügyintézésről, amely a beteg kimerültségét és idegállapotát is jól tükrözi. Az persze ma már természetes, hogy még annyit sem mondott neki senki: elnézést a tévedésért, és a kellemetlenségért! Hát, ezt bizony érdemes végigolvasni:
„RÉMÁLOM A TAJ KÁRTYÁM KÖRÜL!

Rehabilitációs járadékra ítéltettem, mely 2013. január 31-én telt le.
2012 decemberben, annak rendje-módja szerint, kértem is az új felülvizsgálatot, amire már 2013.januárban meg is kaptam az időpontot, azon meg is jelentem.
Közben bírósági perben visszanyertem a rokkant-státuszomat, 2011. január hónapig visszamenőleg. Erről a határozat szerencsémre megszületett 2013 év februárjában. Szerencsémre azért, mert ha csak a szokásos rehabilitációs-útvonalon haladok, akkor már a TAJ kártyám nem lenne érvényes.
A meglepetés akkor ért, amikor 2013. február 20-án elmentem a háziorvoshoz, ahol közölték velem, hogy “piroslámpás” a TAJ kártyám.
Kezembe nyomtak egy kis cetlit, hogy mielőbb intézkedjek TAJ kártya ügyben.
A szükséges gyógyszereimet még kiírták ugyan, de a háziorvosi asszisztensnő közölte, hogy intézkedjek mielőbb, mert a TAJ kártya nélküli vizsgálatokat kiszámlázzák nekem.
Hirtelen szólni sem tudtam a meglepetéstől, hiszen én rendszeresen megjelentem a rehabilitációs szakigazgatási szervnél. Együttműködő voltam.
Hogyan lehet az, hogy csak egyszerűen megszűntették a TAJ kártyám érvényességét, amikor a munkaügyi bíróság visszaítélte a rokkant-státusomat?
Ezután telefonok sora következett.
1./A regionális OEP-nél azt mondták, azért szűntették meg a TAJ kártya érvényességét, mert lejárt a rehabilitációs ellátásom. Kérdeztem, hogy ebben az esetben mit tehetnek a rehabilitációs ellátottak? A válasz az volt, hogy fizetnek! Azt is kérdeztem, ha az újabb felülvizsgálatkor bebizonyosodik, hogy mégis csak beteg vagyok, akkor a befizetett járulékokkal mi lesz? A tanácstalan válasz az volt:” Ez nem az én hatásköröm”- felelte az OEP ügyintéző.
2./ A következő telefonos játszmám a nyugdíjintézet volt, ahol a határozatomról érdeklődtem volna. Azonban én is úgy jártam ezzel, hogy inkább feladtam, mert a nyugdíjintézet az teljesen elérhetetlen egy beteg számára. Ott ugyanis vagy nem veszik fel a telefont, vagy foglalt órákig.
3./ Újra felhívtam az OEP-et, és kérdeztem, ha a munkaügyi bírósági határozatomat bemutatnám, akkor lehetne szó arról, hogy visszakapjam a TAJ kártyámat? Hát, ha bemutatom, akkor igen – ez volt a válasz.
4./ Elmentünk. Utaztunk oda-vissza 60 km-t. A munkaügyi bírói végzés láttán megszületett a csoda! Újra magamhoz szoríthattam a TAJ kártyámat, végre!
Már, csak azt nem értem:
Ha van egy nagy beteg, akivel önhibáján kívül packázik a hivatal, miért nem lehetett volna ezt a sok riadalmat és kellemetlenséget, a nagy költségeket, mint 60 km-es váratlan utazás, sok-sok telefonálgatás, egy egész napi időveszteség nélkül megúsznom rokkantként? Miért ennyire sürgős megfosztani a rokkantakat a TAJ kártyájuktól? Hogy súlyos betegen orvoshoz se juthassanak el? Miért nem tud egy hivatalnok felvilágosítást adni telefonon, ha megkérdezik a teendőkről? Miért a betegnek kell a megoldásokat keresni csak az információért? Miért nem ismerik a szabályokat rendesen sem a hivatalokban, sem az egészségügyi személyzet, hogy segíthessék a betegek útját és a teendőit ilyen esetekben?
Bevett szokás, vagy hivatali hiba, hogy a rehabilitációs járadék ellátásom lejárata előtt már egy hónappal megszűntették a TAJ kártyámat. Az ügyintézők pedig csak védekeztek, hogy ez nem az ő asztaluk, amikor nem akartak felvilágosítani sem arról, hogy mi a teendőm a TAJ kártyám visszaszerzése érdekében.
Mélységesen felháborító, hogy pont a súlyos betegektől vonják vissza ilyen alattomos módon, suttyomban a TAJ kártyákat. Azt feltételezik, hogy aki 10-15 évig is krónikus beteg volt, az „papíron” meggyógyult és fizessen, ha újra felkeresi az orvosát, hogy a rendszeres gyógyszereihez hozzájusson? Vagy úgy képzelik, hogy csoda történik és vezényszóra meggyógyul a félholt beteg is? Vagy úgy, hogy ha nincs TAJ kártya, akkor majd nem lesz beteg sem? Igen, ezzel a módszerrel valóban nem lesz beteg, mert nemcsak a pénzbeli ellátását szüntetik be mindenféle trükkökkel, hanem még az életmentő TAJ kártyáját is kilopják a zsebéből? Szép kis gondoskodó társadalom ez, mondhatom! Így újul meg Magyarország? És így nem hagynak senkit az út szélén? Mert ezek a hangzatos mondatok a kormány szlogenjei, csak épp a szakadékba lökdösik a betegeket egy élet munkája után megrokkanva!”

Ez a történet a betegek szemét is felnyithatja nemcsak egy olvasmány erejéig, hanem tanulságképpen is: ne engedjék magukat megkárosítani!
Aki nem fizet, az könnyedén szembe találhatja magát az APEH-al  és a végrehajtóval. Igen, 5 évre visszamenőleg adótartozás címén behajtható, ha nem fizeti meg valaki a fix egészségügyi hozzájárulást!

(R-H)
Bal-Rad komm : Szinezhetjük a történetet azzal, hogy nappali tagozatos középiskolás TAJ-kártyáját érvénytelenitik, mert a szülők EGYIKÉNEK SINCS SEMMIFÉLE JÖVEDELME! (A gyereknek meg miből lenne?-ráadásul a családi pótlékot sem kapja!)
Bárhonnan is nézzük, Magyarország szociális védőhálójának már csak a cafrangjai látszódnak-nyomokban. Az ok egyértelmű: elfogyott a “keret”!
Most a rokkantnyugdijasok kipusztitása van soron! Őket hamarosan fogja követni majd a (csóró) nyugdijasok kipusztitása!
Éh, fagy és döghalál vár Magyarország kitaszitottjaira!
Az ország szocializmusban felhalmozott vagyonát széjjellopták, kiárusitották. Gazdasági potenciálját, piacait felszámolták.
Anyagi fedezet a szociális és egészségügyre, valamint az oktatásra már alig-alig van!
Nyakunkon az összeomlás!
Ugyanakkor stadionok épülnek, és folyik a hitelek nyakló nélküli felvétele-ÉS ELSIBOLÁSA!