A joggyakorlat elemző csoport a vonatkozó magyar és uniós jogi
szabályozás folyamatában történt feldolgozása, közel 50 ítélet
áttanulmányozása után, a német és osztrák joggyakorlatról készült
tanulmány, a csoport közgazdász tagja véleményének ismeretében az
alábbi megállapításokra jutott.
1.) A pénzügyi intézmény a fogyasztói nem lakáscélú hitel- és
kölcsönszerződésekre (fogyasztói kölcsönszerződés) vonatkozó általános
szerződési feltételei között (üzletszabályzatában) a kamat, díj,
költség ügyfélre kedvezőtlen, egyoldalú módosításának jogát – törvényi
felhatalmazás alapján, annak megfelelően – kikötheti. E szerződési
kikötés nem semmis önmagában amiatt, mert a pénzügyi intézmény maga
számára a fogyasztóra hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás jogát
kiköti.
A szerződési jog alapvető elve a „pacta sunt servanda” elve, amely a
szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a
felektől, azzal a tartalommal, ahogyan szerződéskötéskor megállapodtak.
Ehhez képest a szerződés módosítását – ha az nem a felek közös
megegyezésével történik – az teheti indokolttá és a másik félre
rákényszeríthetővé, ha tartós jogviszonyok esetén annak tartama alatt a
szerződéskötéskor fennállt körülmények, előre nem látható módon,
lényegesen megváltozhatnak, ezért a szerződés eredeti feltételekkel
történő teljesítése egyik, vagy mindkét fél lényeges érdekét sérti. Ezt
az elvet a bírósági szerződésmódosítás körében a Ptk. 241.§-a rögzíti;
a jogszabállyal történő szerződésmódosítás feltételeivel pedig az
Alkotmánybíróság több határozata foglalkozott.
A fogyasztói kölcsönszerződésekre vonatkozó jogi szabályozás már
hosszabb idő óta folyamatosan, egyre szigorodó feltételekkel lehetővé
tette, illetve teszi az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötését
a szerződés részét képező általános szerződési feltételek között.
Kezdetben bármely szerződési feltétel egyoldalúan, a fogyasztóra
hátrányosan módosítható volt, majd 2009. augusztus 1-től kezdődően csak
a kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések. Az egyoldalú
szerződésmódosítás egyéb feltételeit is eltérő módon, részletességgel
rendezte a Hpt. hatályba lépése óta.
Az egyoldalú szerződésmódosítás jogára vonatkozó kikötés
semmisségének megállapítását a gyakorlatban a fogyasztók gyakran arra
hivatkozással kérik, mert magának az egyoldalú szerződésmódosítás
lehetőségének biztosítását tisztességtelennek tartják, olyan egyoldalú
jogosultságnak, mely indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi
intézmény számára. Ez az álláspont azonban az alább kifejtettekre
tekintettel nem osztható.
A kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések egyoldalú
módosítását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezéseknek racionális,
mindkét szerződő fél érdekében álló indoka van. Az egyoldalú
(fogyasztóra hátrányos) szerződésmódosítás lehetővé tétele annak
megfelelő eszköze, hogy a hosszú távú szerződés ideje alatt a
szolgáltatás és annak ellenértéke között a szerződésben a szerződés
megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon. Célja, hogy a
tartós jellegű szerződésekhez kapcsolódó kalkulációkból származó
rizikót csökkentse, ezáltal megóvja a fogyasztót attól, hogy az
általános szerződési feltétel alkalmazója a lehetséges jövőbeli
költségemelkedést elővigyázatosságból már a szerződéskötéskor a
fogyasztóra áthárítsa, ezzel a kölcsön felvételét megdrágítsa.
Az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése egyoldalú
jogosultság, de a Ptk. számos olyan jogintézményt ismer, amely valamely
fél számára egyoldalú alakító jogosultságot (hatalmasságot) biztosít a
szerződéses jogviszony létrehozatalára (elővásárlási, visszavásárlási
és vételi jog), megszüntetésére (felmondási és elállás joga) vagy
tartalmának meghatározására (választás joga). A hatalmasság jogosultja
a másik féllel szemben az általános szerződési szabályokból fakadó
jogosultságokhoz képest kétségkívül többletjogosultságokkal
rendelkezik, ez azonban önmagában nem teszi az ilyen kikötést
jogszabályba vagy nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközővé, illetve
tisztességtelenné.
Különösen igaz ez kölcsönszerződés esetén. Az egyoldalú, fogyasztóra
hátrányos szerződésmódosítás joga együtt jár azzal a Hpt-ben előírt
kógens kötelezettséggel, hogy ha a változás a fogyasztóra kedvező, azt
a fogyasztó javára érvényesíteni kell. Ebből következően önmagában nem
tekinthető indokolatlanul és egyoldalúan előnyösnek az egyoldalú
szerződésmódosítás jogának kikötése (szimmetria elve).
2.) Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nemcsak
jogszabályba ütközés miatt lehet semmis, hanem azért is, mert az
egyoldalú szerződésmódosításra okot adó egy vagy több, esetleg
valamennyi feltétel – tartalmát tekintve – indokolatlanul és
egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény számára, ezért a Ptk.
209.§-ának (1) bekezdése értelmében tisztességtelen.
A Ptk. 209.§-ának (6) bekezdése alapján azonban a bíróság által nem
vizsgálható az olyan feltétel tisztességtelensége, amelyet jogszabály
határoz meg, vagy amely tisztességtelenségének vizsgálatát jogszabály
kizárja (209. § (5) bekezdés). A Magatartási Kódexben foglalt egyoldalú
szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek semmisségét a bíróság
vizsgálhatja.
Azon feltételek meghatározása, melyek változása esetén mód van az
egyoldalú szerződésmódosításra – ú.n. ok-lista – ütközhet egyrészt
jogszabályba, másrészt a Ptk. 209. § (1) bekezdése értelmében lehet
tisztességtelen.
A 93/13/EGK irányelv 4. cikke (2) bekezdését átültető Ptk. 209. §
(6) bekezdésének rendelkezése folytán olyan feltétel
tisztességtelensége azonban bírósági vizsgálat tárgyát nem képezheti,
melyet jogszabály határoz meg, vagy jogszabály előírásainak megfelelően
határoznak meg. Ez azt jelenti, hogyha jogszabály kimerítően (taxatíve)
meghatározza, hogy melyek lehetnek az egyoldalú szerződésmódosítás
lehetséges indokai, akkor a jogszabályban nevesített okoknak a
tisztességtelensége bíróság által nem vizsgálható. Például a
szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről
szóló, kizárólag fogyasztóval kötött lakáscélú kölcsönszerződésekre
vonatkozó 275/2010 (XII.15) Korm. rendelet által felsorolt esetekben
nincs mód vizsgálni azt, hogy a jogszabályi rendelkezésnek megfelelő
esetben az ott írtak betartásával történő szerződésmódosítás
tisztességtelen-e. Megjegyzendő, e jogszabályi rendelkezés egyébként
nem írja elő, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozni
lenne szükséges az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó tényeket,
körülményeket, így a pénzügyi intézmény ezeket nem köteles az általános
szerződési feltételek körében feltüntetni. Ha azonban mégis felsorolja,
azt csak a jogszabály átvételével teheti meg, azaz nem bővítheti, és
nem szűkítheti azokat a tényeket, körülményeket, melyekben bekövetkező
változás esetén módja van az egyoldalú szerződésmódosítás jogával élni.
Megtévesztő, ha a pénzügyi intézmény a Korm. rendeletben szereplő egyes
egyoldalú szerződésmódosításra okot adó tényezőket felsorol az
általános szerződési feltételek között, másokat meg nem, anélkül, hogy
utalna a Kormány rendeletben írtakra.
Amennyiben a vonatkozó jogi szabályozás csupán azt írja elő, hogy az
egyoldalú szerződésmódosítás feltételeit – az ok-listát – a
szerződésnek tartalmaznia kell, de azt nem határozza meg, hogy milyen
feltételek bekövetkezése esetén lehet egyoldalúan a szerződést
módosítani, a feltétel tisztességtelenségének vizsgálata a bíróság
jogkörébe tartozik.
Ezt az értelmezést támasztja alá a 93/13/EGK irányelv 1 cikkének (2)
bekezdése is. A 93/13/EGK irányelvnek – különösen a szerződő felek
viszonylatában – ugyan nincs közvetlen hatálya, annak 1. cikkének (2)
bekezdését mégis figyelembe lehet venni a Ptk. 209.§ (6) bekezdésének
értelmezésénél, hiszen annak átültetéseként került be a Ptk. szabályai
közé. A 93/13/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint azok a
feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti
rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy
rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a
Közösség az aláírói, különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az
ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá. Az irányelv
megfogalmazásából világos, hogy csak azokat a kikötéseket veszi ki az
irányelv hatálya – és ez által a tisztességtelenség vizsgálata – alól,
amelyek a jogszabály kötelező rendelkezéseit tükrözik. A Ptk.
209.§-ának (6) bekezdésében a „jogszabály előírásának megfelelően”
meghatározott feltétel alatt tehát nem azokat a kikötéseket kell
érteni, amelyek a jogszabály keretei között maradnak – vagyis nem
ütköznek jogszabályba –, hanem azokat, amelyek tartalmát jogszabály
határozza meg, az eltérés lehetősége nélkül.
Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés
tisztességtelenségének vizsgálatát nem zárja ki a 93/13/EGK irányelv 4.
cikk (2) bekezdésének megfelelően átültetett Ptk. 209. § (5) bekezdése
sem, mely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó
rendelkezések nem alkalmazandóak a főszolgáltatást megállapító illetve
a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési
kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A kizárás
ugyanis nem alkalmazható a fogyasztónak nyújtandó szolgáltatás díjai
módosításának mechanizmusára vonatkozó valamely kikötésre. E
jogértelmezés helytállóságát támasztja alá az Európai Bíróság 2012.
április 26-án az Invitel ügyben (C-472/10.) hozott határozata is.
A Magatartási Kódex, melyre történő utalás a Hpt-ben több helyen is
megjelenik (pl. 210. § (5) bekezdés) nem jogszabály, ezért önmagában
az, hogy az általános szerződési feltételben szereplő ok-listában
foglaltak megfelelnek a Magatartási Kódexben foglaltaknak, nem zárja ki
a feltétel tisztességtelenségének bíróság általi vizsgálatát.
3. Tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra
vonatkozó olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő pénzügyi
intézmény számára – a fogyasztó hátrányára – indokolatlan és
egyoldalú előnyt nyújt. Tisztességtelen – adott esetben jogszabályba
ütköző – az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés, ha:
a) tartalma az átlagfogyasztó számára nem egyértelmű, nem világos (világos és egyértelmű megfogalmazás elve);
b) az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen
meghatározottak, vagyis ok-listát nem tartalmaz, vagy az ok-lista csak
példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);
c) az egyoldalú módosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis
a fogyasztóval szerződő félnek lehetősége van a feltétel bekövetkeztét
előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét
befolyásolni (objektivitás elve);
d) az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem,
vagy nem olyan mértékben hatnak a kamatra, költségre illetve díjra
(ténylegesség és arányosság elve);
e) a másik fél nem láthatta előre, hogy milyen feltételek
teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá
történő áthárítására (átláthatóság elve);
f) a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát.
A Ptk. szabályozza mikor lehet egy szerződéses rendelkezés
tistztességtelenségét megállapítani, mely az egyoldalú
szerződésmódosítására vonatkozó szerződéses rendelkezések kapcsán is
irányadó.
A Hpt. meghatároz olyan követelményeket, melyeknek az egyoldalú
szerződésmódosításra lehetőséget adó általános szerződési feltételek
rendelkezéseinek meg kell felelniük; ha az adott ÁSZF rendelkezés nem
felel meg a törvényi előírásoknak, akkor az törvénysértő. A Hpt.
210.§-ának (3) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az egyoldalú
szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a
módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a
szerződés tartalmazza.
a) Az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó kikötések
tisztességtelenek amennyiben a Ptk. 209. § (4) bekezdésében
meghatározott feltételek fennállnak. A Ptk. 209.§-ának (4) bekezdése –
a 93/13/EGK irányelv 5. cikkének megfelelően – kimondja, hogy az
általános szerződési feltétel és a fogyasztói szerződésben egyedileg
meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelenségét – tartalmától
függetlenül – önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos
vagy nem érthető.
Az érthetőség és az egyértelműség követelménye nem függ az érintett
fogyasztó ismereteitől, értelmi képességeitől (ez a közérdekű perben
egyébként sem lenne vizsgálható), hanem az átlagos fogyasztó számára
kell a kikötésnek érthetőnek és egyértelműnek lennie. Az átlagos
fogyasztótól elvárható szint meghatározásánál egyrészt az általános
elvárhatóság követelményéből [Ptk. 4.§ (4) bekezdés], másrészt a
fogyasztó fogalmából [Ptk. 685.§ d) pont] kell kiindulni. A fogyasztó a
gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést
kötő személy, aki tehát nem rendelkezik különleges szakismerettel és
szakértelemmel, ugyanakkor teljes belátási képességgel és az általános
műveltség körébe eső ismeretekkel bír.
Az egyértelműség körében felmerülő kérdés, hogy milyen pontossággal
kell tudnia a fogyasztónak kiszámítani, hogy meghatározott az
ok-listában szereplő feltétel fogyasztóra kedvezőtlen vagy kedvező
változása hogyan hat ki a fogyasztó által fizetendő kamat, költség,
illetve díj mértékére.
Fontos rögzíteni, hogy a hitelezőnek árazási elveit írásban kell
rögzítenie. Az árazási elvek határozzák meg a bankok árképzési
gyakorlatát, vagyis azt, milyen ügyfeleknek, mennyiért, milyen árazási
és árváltoztatási mechanizmusokkal értékesítik termékeiket, hogyan
állapítják meg a kockázati felárakat, milyen referencia kamatokat
alkalmaznak, milyen kötelezettségeket hogyan vesznek figyelembe, milyen
módszereket, statisztikai eloszlásokat, modelleket használnak a
különböző banki termékek árának megállapításához. Az árazási elvek
megfelelőségét valamint az árazási elvek alkalmazásának gyakorlatát a
PSZÁF jogosult ellenőrizni a Hpt. 210. § (5) bekezdésében
szabályozottaknak megfelelően.
Az Európai Bíróság az Invitel-ügyben utalt rá: a 93/13/EGK irányelv
„(20) preambulumbekezdéséből következik, a fogyasztó számára
lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerhesse az ÁSZF-ben szereplő
összes feltételt és e feltételek következményeit; […] az irányelv 5.
cikke előírja, hogy a kikötéseket egyszerű és érthető nyelven kell
megfogalmazni”. Végül: „az irányelv 3. cikkének értelmében vett
„tisztességtelen” jelleg értékelése során alapvető jelentőséggel bír a
fogyasztó azon lehetősége, hogy egyértelmű és érthetően megfogalmazott
kritériumok alapján előre láthassa az ÁSZF eladó vagy szolgáltató
általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak
vonatkozásában”. [E kérdéskör a d) pont kapcsán kerül részletes
kifejtésre.]
b) Az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító ÁSZF kikötés alaki
szempontból akkor nem tisztességtelen – és akkor felel meg a törvényi
rendelkezésnek –, ha a szerződéskötés időpontjában előre tételesen
meghatározza a módosításra okot adó körülményeket (ok-listát
tartalmaz). A tételes meghatározás követelményének akkor felel meg a
kikötés, ha az ok-lista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az
egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt
rendszert alkot, amely a figyelembe vehető tények és körülmények
taxatív felsorolását tartalmazza.
c) Általában a tételes ok-listát a pénzintézet maga határozhatja meg
egyoldalúan, a fogyasztó hivatkozhat arra, hogy a módosításra
feljogosító egyik vagy másik, vagy valamennyi kikötés a tartalmában
indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzintézet javára, vagyis az
tisztességtelen. Az előre tételesen meghatározott kikötésnek
objektívnek kell lennie, azaz olyan, a szerződéskötést követően beálló
külső körülményt kell megjelölni, amelyet a pénzügyi intézmény maga nem
idézhet elő, vagyis nem a pénzügyi intézmény szubjektív (tőle függő)
döntése, magatartása következtében állhat elő, annak előidézésében a
felek szerepet nem játszanak, tőlük független tényezők eredménye.
Tisztességtelen tehát az ok-listában szereplő olyan
körülmény-változás megjelölése, amelynek bekövetkeztét vagy mértékét a
fogyasztóval szerződő fél képes egyoldalúan meghatározni (pl.: a
tulajdonosi hozamelvárás változása), vagy amely semmilyen okszerű
kapcsolatban nem áll a kamat, költség, díj mértékével.
d) Az ok-lista alkalmazásával kapcsolatos alapvető elvárás, hogy az
ok-listában meghatározott feltétel változása ténylegesen hatást
gyakoroljon a szerződésben meghatározott kamatra, díjra, költségre.
Olyan tényező szerepeltetése az ok-listában, mely szakmailag
indokolatlan, mert a kamatra, díjra, költségre kihatással nincs, semmis.
Az arányosság szempontjából kiindulópont lehet, hogy a fogyasztóval
szerződő pénzintézet – aki a szerződést gazdasági vagy szakmai
tevékenysége körében köti [Ptk. 685.§ f) pont] – nyilván valamilyen
mértékig előre kalkulálja a kölcsönnyújtás kockázatait, és azokat a
Hpt. szerint kezelni is köteles. Az nem vitás, hogy az egyoldalú
szerződésmódosítás lehetőségét nem lehet egyoldalú haszonszerzésre
fordítani, így az emelés mértéke nem lehet magasabb, mint a
körülmény-változásnak a kamatra, díjra, jutalékra gyakorolt hatása, és
a fogyasztó számára kedvező változást is érvényesíteni kell. A Hpt.
210.§-a (4) bekezdésének a)-c) pontjai – az árazási elvek kapcsán –
rögzítik is a tényleges hatás, a kedvező változás érvényesítése és az
arányosság követelményeit.
Vitatott azonban, hogy a fogyasztóra a körülmény-változással
arányban minden esetben és teljes mértékben át lehet-e hárítani a
körülmény-változással járó többletterheket.
Az általános szerződési szabályok szerint a felek szerződéskötéskor
felmérik és vállalják a körülmények esetleges változásából fakadó, a
szerződés változatlan tartalommal történő teljesítése esetén őket érő
előnyöket és hátrányokat (rendes üzleti kockázat). Ehhez képest az
egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége révén a fogyasztóval szerződő
fél – aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti
[Ptk. 685.§ e) pont] – egyoldalú, indokolatlan előnyhöz jutna azáltal,
ha a rendes üzleti kockázatába tartozó hátrányokat is átháríthatná a
fogyasztóra.
A fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő kamat kikötések elérő tartalmúak lehetnek.
- Fix kamatozású kölcsönszerződés esetén a bank egyáltalán nem
jogosult egyoldalúan a kamat, díj, illetve költség mértékét módosítani.
Ebben az esetben a pénzintézet a tartós futamidő alatti, a körülmények
megváltozásából eredő minden kockázatot előzetesen kalkulálja, ami
miatt a hitel – a kamat mértékében is kifejeződően – adott esetben
lényegesen drágább. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pénzügyi
körülmények fogyasztóra nézve kedvező változásának hatását sem köteles
a pénzügyi intézmény a fogyasztó javára érvényesíteni.
- A változó kamatozású kölcsönszerződések esetében a felek
alkalmazhatják azt a megoldást, hogy a kamatszintet egy meghatározott,
változó viszonyítási alaphoz (pl.: BUBOR, jegybanki alapkamat) kötik. A
megállapodás alapján a kamatszint automatikusan követi a viszonyítási
referencia-kamat változását. A kamatszint módosulása a meghatározott
referencia alap változásával együtt, automatikusan megy végbe, vagyis
ebben az esetben a pénzintézet részéről nem az egyoldalú jogosultság
gyakorlása eredményeként változik a kamat.
- A változó kamatozású fogyasztói kölcsönszerződések esetén létezik
olyan megoldás, amikor csak a szerződéskötéskori kamatot, díjat,
költséget határozza meg a pénzügyi intézmény azzal, hogy azok a
futamidő alatt változhatnak az ÁSZF-ben meghatározott ok-listában
felsorolt tényezők változása esetén. Ha a pénzügyi intézmény a kamat,
díj, költség számításánál alkalmazott, számszerűsíthető körülményeket
tartalmazó számítási módot a szerződéskötéskor közli a fogyasztóval, és
annak alapján a kamat, díj, költség a körülmények változása esetén – a
mindenkori, hozzáférhető adatok ismeretében – pontosan kiszámítható,
akkor bármilyen mértékű változás automatikusan a fogyasztóra hárul. Ez
esetben is meg kell azonban jelölni, hogy milyen gyakran kerül (illetve
kerülhet) sor a képlet alkalmazásával az esetleges változások
elszámolására akár a fogyasztó terhére akár javára.
Az automatikusan végbemenő kamatmódosítás miatt a kamatszint
változására vonatkozó banki közlés csak deklaratív hatályú; a banknak
nincs mérlegelési lehetősége, a kamatmódosítás nem egyoldalú
akaratnyilatkozat eredményeként következik be, azaz, ha a szerződés
alapján a pénzintézet értesíti a fogyasztót a kamatszint
megváltozásáról, az értesítésnek csak deklaratív hatálya van. Az ilyen
típusú változó kamatozású kölcsönszerződések esetében valójában nem
következik be szerződésmódosítás, mivel a kamatszint változás az
eredeti, szerződéskötéskori tartalomnak megfelelően a szerződés
tartalmának módosulása nélkül következik be (értékmegtartó klauzula).
A fogyasztónak ilyenkor lehetősége van felmérnie, hogy az előre
meghatározott körülmények változása hogyan hat ki a kamat, díj, költség
mértékére, és az azok előrelátható változásából adódó emelkedés üzleti
kockázatát felvállalja, amit viselnie kell.
- Más a helyzet az olyan változó kamatozású kölcsönszerződések
esetén, amikor a pénzintézet az ok-listában szereplő körülmények
megváltozása folytán a kamat, díj, költség számításánál alkalmazott
számítási módot nem közli a fogyasztóval, csupán a számítás
végeredményét (valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog). Ebben az
esetben a bank a szerződés egyoldalú módosításának előre kikötött
jogával él, egyoldalú hatalmasságot, alakító jogot gyakorol. Ilyenkor
csak az olyan körülmények megváltozása vehető figyelembe, amelyeket a
fogyasztóval szerződő pénzintézet az előzetes számításainál megfelelő
gondossággal eljárva sem láthatott előre. Mivel a pénzintézet a
szerződésben nem rögzíti a számítása részleteit, csak annak aktuális
végeredményét közli, azt fejezi ki, hogy a kockázatok felmérése és
kezelése a rendes üzleti kockázata körébe esik, és csak az ezt
meghaladó mértékű változásokat háríthatja át a fogyasztóra. E számítási
mód mellett az ok-listában szereplő körülményeknek a szerződéskötéskor
fennálló helyzethez viszonyított változása nem feltétlenül jelenti azt,
hogy a szerződésben meghatározott kamatmérték megváltoztatása indokolt
(ún. kamat-kiigazító kikötések). Az arányosság ez esetben azt
feltételezi, hogy a banknak a módosítás iránti érdeke meghaladta, de
legalább azonos a fogyasztónak a módosítással ellentétes érdekével. A
rendes üzleti kockázat viselésével kapcsolatos fent vázolt
követelménynek azonban nem kell magában az ÁSZF-ben megjelennie. A
konkrét egyoldalú szerződésmódosítások kapcsán lehet vizsgálni, hogy az
egyoldalú szerződésmódosításra olyan okból került-e sor, mellyel a
pénzügyi intézménynek már a szerződés megkötésekor számolnia kellett a
kamat, a díj és a költség meghatározásakor, ha igen az egyoldalú
szerződésmódosítás tisztességtelen. Egy ilyen perben a bizonyítási
teher megfordul és a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása,
hogy az egyoldalú fogyasztóra hátrányos szerződésmódosításra nem
tisztességtelenül került sor, hiszen az árazási elvekben foglaltakat a
fogyasztó nem ismerheti meg.
e.) A változó kamatozású kölcsönszerződésekkel, különösen pedig a
valódi egyoldalú szerződésmódosítási jogot biztosító kikötéssel, az ezt
megalapozó ok-listával kapcsolatban alapvető elvárás az átláthatóság
(traszparencia) követelményének érvényesülése. Az átláthatósági
követelménynek a bankok különösen akkor tudnak eleget tenni, ha a
szerződésben
- pontosan meghatározzák mit tekintenek irányadó referencia alapnak;
- megjelölik, hogy milyen időközönként vizsgálják felül a kamatlábat (kamat periódusok);
- ezen felül meghatározhatják azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem módosíthatják a kamatokat (például 0,25 %).
f.) A szerződésmódosítás esetére – mivel az a fogyasztó
kötelezettségeire kihat – biztosítani szükséges a felmondás jogát. Ezt
előírhatja maga a jogszabály, de ha az nem biztosítja, akkor az
általános szerződési feltételek között szükséges rögzíteni: mi módon
kell a módosítást a fogyasztó tudomására hozni, mennyi idő áll a
fogyasztó rendelkezésére, hogy felmondási jogával éljen. E szerződési
rendelkezések tisztességessége is vizsgálat tárgyát képezheti.
Hangsúlyozandó, önmagában a felmondás jogának kikötése nem teszi az
egyoldalú szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog
gyakorlásával együtt járó hitelkiváltás magas tranzakciós költsége
miatt ugyanis az a fogyasztó számára gyakran nem jelent reális
alternatívát a szerződésmódosítással szemben.
4.) Mind a jogszabályba ütköző, mind a tisztességtelen szerződési
feltétel semmis; e két érvénytelenségi ok vizsgálatának nincs a
jogszabályból levezethető kötelező sorrendje.
Az egyoldalú szerződésmódosítás jogára vonatkozó kikötés semmisségét
a fogyasztó és a közérdekű keresetindításra jogosult gyakran mind annak
jogszabályba ütköző volta, mind tisztességtelensége miatt állítja. Az
eljáró bíróságok általában előbb a szerződési kikötés jogszabályba
ütközését vizsgálják, és ezt követően (illetve ennek hiányában)
vizsgálják csak a szerződési feltétel tisztességtelenségét.
Mind a jogszabályba ütköző, mind a tisztességtelen kikötés semmis;
különbség csak abban van, hogy a tisztességtelen kikötés semmisségére
csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni, míg a jogszabályba
ütközésre a fogyasztó terhére is.
5.) Ha a fogyasztó a szerződéskötési eljárás során az egyoldalú
szerződésmódosítás feltételeit nem ismerheti meg, az egyoldalú
szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nem válik a szerződés részévé.
Amennyiben a feltétel alapos megismerésére nem volt lehetősége, emiatt az adott feltétel tisztességtelennek minősül.
A gyakorlatban többször előfordul, hogy a fogyasztó amiatt támadja
az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést, mert annak
tényleges tartalmát nem ismerhette meg, vagy ugyan megismerhette, de
nem kellő alapossággal.
A Ptk. 205/B.§-a szerint az általános szerződési feltétel csak akkor
válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik
fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy
ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kell a másik felet
arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési
gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy
valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen
feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél – a
külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően – kifejezetten elfogadta.
Erre tekintettel az olyan általános szerződési feltételek között
szereplő szerződési kikötés, amelyet a fogyasztó nem ismerhetett meg,
nem válik a szerződés részévé; külön azonban csak azokra a feltételekre
(okokra) kell felhívni a figyelmét, amelyek esetleg lényegesen eltérnek
a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó
rendelkezésektől, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott
kikötéstől.
Önmagában a fogyasztói kölcsönszerződés részét képező általános
szerződési feltételben szereplő, az egyoldalú szerződésmódosításra
lehetőséget biztosító ok-lista nem tekinthető a szokásos szerződési
gyakorlattól eltérő szerződési rendelkezésnek, hiszen ennek lehetőségét
már 1996 óta a vonatkozó jogi szabályozás – bár többször módosított
szabályozás mellett – folyamatosan lehetővé tette, teszi.
A 93/13/EGK irányelv mellékletének 1.i) pontja szerint
tisztességtelenek azok a feltételek, melyek tárgya vagy hatása az, hogy
a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek
vonatkozásban, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges
lehetősége a szerződés megkötése előtt. Bár az irányelv rendelkezéseit
átültető 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet az irányelv fenti
rendelkezését nem vette át, az irányelvben meghatározott módon
„elfogadott” feltétel tisztességessége vizsgálat tárgyát képezheti,
mivel a bíróság nemcsak az átültetett nemzeti jogszabályban tételesen
meghatározott esetekben állapíthatja meg egy szerződési feltétel
tisztességtelenségét.
6. a.) A bíróságnak a per tárgyává tett általános szerződési
feltétel érvénytelenségét hivatalból kell észlelnie, ha az
érvénytelenség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján
megállapítható.
b.) A bíróságnak a már nem alkalmazott vagy nem hatályos
általános szerződési feltétel érvényességét is vizsgálnia kell, ha ez
szükséges a jogvita eldöntéséhez.
c.) A bíróságnak az általános szerződési feltételként a
szerződés részévé váló egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó
kikötés érvénytelenségét attól függetlenül kell vizsgálnia, hogy azt a
fogyasztóval szerződő fél ténylegesen alkalmazta-e.
a.) A gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a kérdésben, hogy
mely esetekben lehet, illetve kell a bíróságnak az általános szerződési
feltétel tisztességtelenségét vizsgálnia.
A Ptk. 209/A.§-ának (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben
az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá
a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és
egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés semmis. A
semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. A szerződés
semmisségét a bíróság az előtte folyó eljárásban hivatalból észleli
[1/2005. (VI. 15.) PK vélemény], így a fogyasztói szerződésben az
általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a
fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és
egyedileg meg nem tárgyalt feltétel tisztességtelen voltát is
hivatalból kell észlelnie, ha az a fogyasztó érdekében áll.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a bíróságnak nem feladata az általános
szerződési feltételek tüzetes átvizsgálása, erre sok esetben nincs is
lehetőség. A kereset mikénti elbírálása szempontjából lényeges
szerződési feltétel semmisségét – ezen belül is tisztességtelen voltát
– viszont a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, ha annak
tisztességtelensége a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható,
és a fogyasztó érdekében áll. Bizonyítás hivatalbóli lefolytatására
azonban nincs törvényes lehetőség. A tisztességtelenség fogalmi elemei
(egyoldalúság, indokolatlanság) körében – a fogyasztóval szerződő fél
érdemi védekezése hiányában – elegendő a feltétellel nyilvánvalóan
összefüggő rendelkezéseket megvizsgálni, nem szükséges a rejtett
összefüggéseket feltárni.
b.) A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy vizsgálható-e azoknak
a kikötéseknek tisztességtelensége, amelyeket a fogyasztóval szerződő
fél már módosított, illetve mellőzött.
Jóllehet a fogyasztói szerződésben az általános szerződési
feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő
fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem
tárgyalt kikötés, amelyet a fogyasztóval szerződő fél már módosított,
illetve mellőzött, a módosítás, illetve mellőzés időpontjától kezdve –
általában a jövőre nézve – nem alkalmazható, annak korábbi alkalmazása
is okozhatott olyan jogsérelmet, amely a kikötés tisztességtelen
voltának vizsgálatát szükségessé teheti. Természetesen e vizsgálatra is
csak akkor kerülhet sor, ha a bíróság előtt folyó eljárásban a kereset
mikénti elbírálása szempontjából jelentősége van.
c.) A vizsgált ügyek egy részében a fogyasztóval szerződő fél a
fogyasztóval illetve a közérdekű keresettel szemben azzal védekezik,
hogy a vitatott egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést a
gyakorlatban nem alkalmazta.
A Ptk. 209/B. §-ának (2) bekezdése azonban világosan fogalmaz: a
külön jogszabályban meghatározott szervezet kérheti az olyan általános
szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítását, amelyet
fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és
tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel
még nem került alkalmazásra.
Ha a Ptk. 209/B.§-ának (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy a bíróság
a fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából meghatározott és
nyilvánosan megismerhetővé tett, de nem alkalmazott, vagyis a szerződés
részévé nem váló általános szerződési feltétel tisztességtelenségét
vizsgálja és megállapítsa, még inkább helye van ennek akkor, ha a
kikötés a szerződés részévé vált ugyan, de az abból adódó
lehetőségekkel a fogyasztóval szerződő fél nem élt. Egy ilyen múltbéli
önkorlátozás ugyanis nem biztosítja a fogyasztót arról, hogy a vele
szerződő fél a kikötés alkalmazásától a jövőben is tartózkodni fog, és
ez által jogait a jövőben sem éri sérelem, ezért a fogyasztó jogai
védelme érdekében alappal kérhető e feltétel tisztességtelenségének
megállapítása.
7. Az ok-listában szereplő érvénytelen – tisztességtelen, semmis –
kikötés nem vált ki joghatást, a szerződés e kikötés mellőzésével,
egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket. A bíróság
ítéletében azt állapítja meg, hogy mely tisztességtelen feltétel
érvénytelen. Nincs lehetőség arra, hogy a bíróság az érvénytelen
szerződési feltétel helyett, vagy azt kiegészítve új, a felek
egyenlőségét helyreállító szerződési kikötést állapítson meg.
Olyan esetben, amikor a szerződési feltételnek csak
meghatározott része tisztességtelen, nincs akadálya, hogy a bíróság –
a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazva – ne a teljes
szerződési kikötés, hanem csak a tisztességtelen jellegét okozó rész
érvénytelenségét állapítsa meg és az érvénytelen részt mellőzze, a
szerződési kikötést pedig az érvénytelen része nélkül, annak
elhagyásával érvényessé nyilvánítsa, ha az adott esetben ennek az
érvénytelenségi jogkövetkezménynek az alkalmazása célszerű és indokolt.
A gyakorlatban bizonytalanság észlelhető abban a körben, hogy mi a
jogkövetkezménye, ha az oklistában szereplő esetek közül egy, néhány,
esetleg valamennyi tekintetében áll fenn az érvénytelenségi ok, ezzel
összefüggésben kiküszöbölheti-e a bíróság az érvénytelenség okát az
érvénytelen kikötés kiegészítésével.
Az Európai Bíróság a 2012. június 14-én hozott Banco Espanol-ügyben
(C-618. sz. ügy) úgy foglalt állást, hogy „a 93/13 irányelv 6. cikkének
(1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan
tagállami szabályozás, [...] amely a nemzeti bíróság számára lehetővé
teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti
szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a
megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a
módosítása útján kiegészítse. ” Az Európai Bíróság ezt azzal indokolta,
hogy „ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen
szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa,
e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7.cikke által elérni kívánt
hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó
erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók
tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a
fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága
következtében [...], mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is
alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még
ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti
bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon,
hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak
legyenek. ”
Az érvénytelenség alapvető joghatása az, hogy a felek által célzott
joghatások nem érhetők el [1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pont],
ezért a szerződés azon kikötései és rendelkezései, amelyek tekintetében
az érvénytelenségi ok fennáll, joghatás kiváltására nem alkalmasak.
Az érvénytelenség további jogkövetkezményei szempontjából a
tisztességtelen kikötés, mint speciális érvénytelenségi ok
sajátosságaira is figyelemmel kell lenni. A Ptk. 209/A. § (2) bekezdése
értelmében ugyanis fogyasztói szerződésben az általános szerződési
feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerző
fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem
tárgyalt tisztességtelen kikötés a semmis. Hasonlóképpen a Ptk. 209/A.
§ (1) bekezdése értelmében a sérelmet szenvedett fél nem a szerződést,
hanem a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést támadhatja meg.
A tisztességtelen kikötés tehát nem a szerződés egészét, hanem
kizárólag a kikötéssel érintett részét – magát a tisztességtelen
feltételt – teszi érvénytelenné. A Ptk. 239.§-ának (2) bekezdése
alapján pedig a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén
csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem
teljesíthető.
Tipikusan fogyasztói kölcsönszerződések esetén a fogyasztó érdeke
kifejezetten ellentétes az egész szerződés megdőlésével, az eredeti
állapot helyreállításával: egy ilyen jogkövetkezmény az azonnali,
egyösszegű visszafizetési kötelezettségének a beálltát jelentené. A
fogyasztó célja és érdeke ezzel szemben az, hogy a szerződés – a
kikötés – a tisztességtelen része nélkül legyen érvényes a felek
között. A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezért is
rendelkezik úgy, hogy a „fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó
vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját
nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek
kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a
tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés
változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”
Előállhat olyan eset – így az egyoldalú szerződésmódosítást
megalapozó ok-listával összefüggésben is –, amikor az érintett
szerződési feltételnek nem az egésze, hanem csak meghatározott, jól
behatárolható része tisztességtelen. A pénzintézetet megillető
egyoldalú szerződésmódosítási jog a fentiekben már írtak szerint
önmagában nem tisztességtelen, csak az ok-listában szereplő kikötések
egyike, vagy másika az. A részben tisztességtelen szerződési kikötésre
a részleges érvénytelenség szabályai az irányadók. Ez az értelmezés van
összhangban a Ptk. 228.§-ának (3) bekezdésével, amely szerint az
érthetetlen, ellentmondó, jogellenes vagy lehetetlen feltétel semmis;
az ilyen feltétellel kötött szerződésre a részleges érvénytelenség
szabályait (239. §) kell alkalmazni.
Arra nincs mód, hogy a bíróság az érvénytelen szerződési feltétel
mellőzése mellett a felek akaratát mintegy “pótolja”, és a
tisztességtelen megállapodás helyett konstruáljon új, a szerződési
igazságosságot, jogegyenlőséget helyreállító kikötést, vagy pedig ennek
érdekében az érvénytelen szerződési feltételt úgy egészítse ki, hogy
valójában egy korábban nem létező, új – tisztességes – szerződési
feltételt alakítson ki. Másfelől viszont az érvénytelenség általános
jogkövetkezményei szerint annak nem lehet akadálya, hogy a bíróság ne a
részben tisztességtelen szerződési kikötés egészének, hanem csak a
tisztességtelen jellegét okozó részének érvénytelenségét állapítsa meg
és azt mellőzze, egyebekben a szerződési kikötést az érvénytelen része
nélkül annak elhagyásával érvényessé nyilvánítsa.
Az új Ptk. Javaslata is abból indul ki, a részleges érvénytelenség
jogkövetkezményei közül a kikötés tisztességtelen jellegének orvoslása,
a kikötés megfelelő módosításával az érdeksérelem kiküszöbölése olyan
reális lehetőség, amely a tisztességtelen feltételekről szóló Irányelv
követelményeit kielégíti: “A Javaslat abból indul ki, hogy az irányelvi
rendelkezés követelménye az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével és a
szerződés érvényessé nyilvánításával – mint az érvénytelenség általános
alternatív jogkövetkezményével – eleve biztosítható”.
Megjegyzendő, a kölcsönszerződésben szereplő kamat-kiigazítási
kikötés érvénytelensége folytán keletkező rés kitöltésére a német és
az osztrák joggyakorlat egyaránt a bíróságot jogosítja fel, a
kiegészítő szerződés értelmezés szabályainak alkalmazásával (Bodzási
Balázs: A bankkölcsön szerződések kamatainak módosítására vonatkozó
szabályok a német és az osztrák jogban. 20-21. oldal, 37. oldal).
Az ok-listában szereplő feltételek egyikének, másikának
tisztességtelensége tehát nem eredményezi feltétlenül azt, hogy a
pénzintézetet egyáltalán nem illeti meg az egyoldalú szerződésmódosítás
joga, hanem csak azt, hogy tisztességtelenül megállapított feltétel
bekövetkezése esetén nem illeti meg, vagyis a kikötés tisztességtelen
részének a kiküszöbölésével az érvénytelenség oka lényegében
orvosolható.
8. a) Az általános szerződési feltételek között szereplő
ok-listában foglalt feltételek érvénytelensége az egyoldalú
szerződésmódosítás érvényességével kapcsolatosan is vizsgálható.
b.) Az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelenségének
megállapítása iránt – ha az általános szerződési feltételnek minősül –
közérdekű kereset indítható.
c.) Az egyoldalú szerződésmódosítás érvényességének körében vizsgálandó, érvényesül-e a ténylegesség és az arányosság elve.
a.) Az egyoldalú szerződésmódosítás tényleges megtörténtét követően
a fogyasztóval szerződő fél a szerződésmódosítás érvényességét vitató
fogyasztóval szemben gyakran arra hivatkozik, hogy a szerződésben
kifejezetten kikötött jogával élt.
Ha azonban az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó joga az ezt
lehetővé tevő kikötés (részleges) érvénytelensége miatt (az adott
esetben) nem illette volna meg, a szerződés egyoldalú módosítása sem
történhetett meg érvényesen, így a szerződés a felek között a
módosítást megelőző tartalommal érvényes. Erre tekintettel az egyoldalú
szerződésmódosítás érvényességét vitató perben is vizsgálható az
egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó (ÁSZF) kikötés, illetve az
ahhoz tartozó ok-lista érvényessége.
b.) A fogyasztói kölcsönszerződésben a kamat, a költség és a díj
meghatározása tipikusan az általános szerződési feltételek részét
képezi, így annak egyoldalú módosítása is általános szerződési
feltételekkel történik. Erre tekintettel a fogyasztói szerződés
egyoldalú módosításának érvényessége is lehet közérdekű kereset tárgya
a Ptk. 209/B.§ (1) és (2) bekezdése alapján.
c.) Az egyoldalú szerződésmódosítás során nem csupán az
vizsgálható, hogy maga az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó
kikötés érvényes-e, hanem az is, hogy a szerződés módosítása a
kikötésnek megfelelően történt-e. E körben értékelhető az is, hogy az
egyoldalú szerződésmódosítás feltétele lényegében bekövetkezett-e,
illetve a módosítás tartalmilag megfelel-e az arányosság elvének. Ha a
fogyasztóval szerződő fél által hivatkozott körülmény változása
ténylegesen nem következett be, vagy a kamat, költség vagy díj
mértékére nem volt befolyással, illetve ha a kamat, költség vagy díj
mértékének növelése nem állt arányban a változás mértékével, az
egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelen, mert hiányzik az egyoldalú
módosítás (szerződési) jogalapja.
http://kaslerarpad.hu/?p=1657#more-1657
A
kínai cégek élen járnak a hidak, autóutak és stadionok építésében az
egész afrikai kontinensen, és újabban már templomokat is építenek.
Anthony Mwituria atya szerint az ok nagyon egyszerű: „Pályázatot
hirdettünk, és ők adták a legjobb ajánlatot”.
Az
elmúlt napokban Moszkvában ezzel a rendelkezéssel egészítették ki azt a
törvénytervezetet, amely növelné az adminisztratív szankciók és
büntetések nagyságát a vallásos érzület és a hitvallás elleni sértések
esetében.
Chad Torgerson 
Mindazonáltal
Jose Mujica elnök, akinek eldöntheti, hogy aláírja-e a törvényt vagy
sem, már korábban kifejezte támogatását az ügyben, írja a CNA ésa BBC.
Szeptember
26-án Dominique Mamberti érsek, a vatikáni államközi kapcsolatok
titkára az ENSZ Főtitkárságán letétbe helyezte azt az okiratot,
amellyel a Szentszék csatlakozik a Nemzetközi védett személyek ellen
elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New
Yorkban 1973-ban elfogadott egyezményhez. A konvenció 1977. február
20-án lépett életbe.
