AZ ELKÖVETÉS MÓDSZEREI
"Parlamentáris úton a hatalmat addig lehetett megszerezni, amíg a politikai hatalom nem volt a zsidóság kezében.
Amint
a zsidóság a politikai hatalmat is megkaparintotta - teljesen mindegy,
hogy közvetlenül vagy közvetve, és hogy politikai hatalmát közvetlenül
vagy közvetve gyakorolja - teljesen kizárt, parlamentáris úton a
hatalmat átvenni. Az így hatalmat gyakorló zsidóság mindent vérbe vagy
anarchiába fojt. Ellenszere: a népmozgalom."
Szálasi Ferenc
Szálasi Ferenc
VESZELOVA Alexandra,a történelmi tudományok kandidátusa,az UTA Ukrán Történettudományi Intézeténekvezető kutatója. |
Ma
már nagyon sok, az ukrán nép legnagyobb nemzeti tragédiájára utaló
történelmi dokumentummal rendelkezünk. Az 1932-33-as ukrajnai éhínség
című, 2001-ben megjelent bibliográfia 6 400 címet tartalmaz. A szomorú
témát érintő kutatások száma különösen a 70. évforduló tájékán
szaporodott meg. Ezzel foglalkozik a közelmúltban megjelent, ukrán
történészek által összeállított, és alapműnek számító kollektív
monográfia „Az 1932-33-as ukrajnai éhínség: okok és következmények”
című kiadvány; valamint az Ukrajnai Éhínségeket Kutatók Egyesülete és
az Ukrán Tudományos Akadémia Ukrán Történettudományi Intézetének
munkatársai által összeállított könyv, amelynek címe: Éhínségek a
szovjet (ZSIDÓ) uralom idején Ukrajnában, és még számos más munka.
Elmondhatjuk,
hogy összességét tekintve az éhínség témája feldolgozott. Elérkezett
az elmélyült tanulmányozás ideje. Ebből a szempontból időszerű,
helyénvaló és szükséges ez a konferencia is. Köszönetét mondok a
szervező bizottságnak, hogy a kiéheztetéses népirtás 70. évfordulóján
lehetőséget teremtett e tekintélyes összejövetel megrendezésére.
Ismerjük
a népirtásra vonatkozó ENSZ konvenciót, amelyet 1948. december 9-én
fogadtak el, és „A népirtás bűncselekményének megelőzéséről, illetve
büntetéséről” címet viseli. A konvenció kitételei olyan cselekményekre
vonatkoznak, amelyek valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási
csoport tagjainak szándékos, teljes vagy részleges megsemmisítését
célozzák. Röviden: a nemzetiségi politika egyik megnyilvánulását
jelentik, amely valamely konkrét népcsoport ellen irányul és a célja az
adott csoport fizikai megsemmisítése. A népirtás két alappillére:
olyan életkörülmények megteremtése egy meghatározott csoport számára,
melyek következtében részben vagy teljesen megsemmisül, illetve olyan
cselekedetek, amelyekkel megakadályozzák a születéseket az adott
csoporton belül. E két ismérv jellemzi az ukrán nép ellen a XX. század
30-as éveiben elkövetett népirtást is.
Így cselekedett az orosz birodalom, a Szovjetunió moszkvai központja is, mikor az ukrán nép elleni népirtást végrehajtotta.
Soroljuk
fel az éhínség már megismert jellegzetességeit. A totális rendszer
szándékosan és előre kitervelten hajthatta végre, mert Ukrajna nem
rendelkezett önálló államisággal. Az éhínség az erőltetett, mindent
átfogó kollektivizálás, a falusi lakosság vagyonfosztása, a járási
vezetők, kolhozelnökök, egyszerű kolhoztagok és egyéni gazdák elleni
megtorlások, a falvak teljes kirablásának, az embertelen
beszolgáltatási politika következménye volt. Tulajdonképpen ez utóbbi
okozta az éhínséget. A beszolgáltatás megszervezése és lebonyolítása
Sztálin közvetlen utasításai szerint történt, a mezőgazdasági termékek -
elsősorban a gabona - szállítását irányító gyeplő az ő kezében volt. A
„népek atyjának” és a legmagasabb párt és állami tisztségeket
elfoglaló harcostársainak - Molotovnak, Kaganovicsnak és a többieknek -
a beszolgáltatásra vonatkozó utasításai párt- és minisztertanácsi
határozatok formájában érkeztek a köztársaságokba és megyékbe,
többnyire Sztálin aláírásával, aki a kommunista birodalom és a
különleges direktívák megszemélyesítője volt.
A
gyarmati függésben lévő Ukrajnában az ukrán pártnak és kormánynak
zokszó nélkül kellett végrehajtania a szovjet pártállami utasításokat. A
moszkvai központ állandó nyomása alatt álló hatalmi vertikum és
megtorló gépezet kegyetlen terrorral gyűjtötte be a kolhozokban és a
lakosságnál fellelhető minden szem gabonát. Az úgy nevezett
„aktivisták” és a párthatározattal létrehozott „segítő brigádok” a
porták átkutatásakor erőszakkal elvették a parasztoktól a télire
elraktározott élelmet, és ha ellenállással találták szemben magukat, a
gyilkosságtól sem rettentek vissza. Az Ukrán Kommunista Párt Központi
Bizottsága és a kormány ötnaponként, de gyakran naponta foglalkozott a
megyékben zajló begyűjtéssel, határozatokat hozott és odafigyelt arra,
hogy ezeket a döntéseket végrehajtsák. Koszior, az Ukrán Kommunista
Párt Központi Bizottságának titkára egy 1932 decemberében Sztálinnak
írt levelében kitért arra, hogy a megyékben gyengén ellenőrzik a
központi bizottság és a megyei pártbizottságok határozatainak
végrehajtását, minek következtében egy sor komoly intézkedés vagy
teljesen elmarad, vagy csak eltorzítva kerül megvalósításra.
A
központi bizottság minden megyéből begyűjtötte a különféle
megtorlásokra vonatkozó adatokat. íme, egy részlet, az eddig még
publikálatlan, 1932. december 3-án kelt, „zárt borítékban, titokban
nyújtandó át” megjegyzéssel ellátott Koszior táviratból, amelynek
címzettje a központi bizottság megbízottja. „Kérem, röviden
tájékoztasson arról, hogyan teljesülnek a KB direktívái. Először:
megtorlások alkalmazása a beszolgáltatási tervet nem teljesítő
kolhozokkal és egyéni gazdákkal szemben, áruval történő ellátásuk
leállítása, természetbeni büntetések kiszabása, a kolhoztagokat
megillető természetbeni előlegek kiadásának leállítása, a
törvényellenesen kiosztott gabona visszavétele, a jogtalanul
eltulajdonított értékek visszaszolgáltatása, bírósági megtorlások, stb.
Másodszor: a gabonával való spekuláció, és úgy általában az azzal való
kereskedelem elleni küzdelemről, a piacok ellenőrzéséről és a
spekulánsok elfogásáról... Harmadszor: milyen hatással vannak ezek az
intézkedések a beszolgáltatások menetére.”
A
gabona maradéktalan begyűjtését követően a kolhoztagok szinte semmit
sem kaptak munkaegységeikre. A megtorlások fokozódását és a gabona
piaci árusításának betiltását követően 1931-ben kezdetét vette az
éhezés, 1932-ben beköszöntött az éhínség, amely az év végére és 1933-ra
tömeges éhhalálhoz vezetett. Egész falvak néptelenedtek el.
A kiéheztetéses népirtás kezdeményezői, a rendelkezésükre álló végrehajtó apparátus révén folyamatosan
egyre újabb módszereket dolgoztak ki elképzeléseik megvalósítása
érdekében. A „szégyentáblák” bevezetésével, valamint a járásokba és
falvakba kirendelt megbízottak révén fokozták a falvakra nehezedő
nyomást. A megyékben a KB és a kormány tagjaira hárult ez a feladat. Az
UK(b) P KB Politikai Bizottságának 1932. október 30-án kelt 88. számú
határozata értelmében Kosziort Odessza megyébe, Csubart és Szkripnyiket
Dnyipropetrovszk, Zatonszkijt és Szarkiszt Kijev, Ljubcsenkót és
Szuhomlint Vinnyica, Holodot és Karlszont Csenyigov, Petrovszkijt,
Mihajlikot és Dudnyikot Donyeck, Hatajevicset pedig Harkiv megyébe
irányították. Ugyanezen utasítás végrehajtása érdekében mozgósították a
kormányhivatalok vezető tisztségviselőit is.
A gabonát folyamatosan szállították
Nyugatra. 1930-ban 4.8 millió tonnát exportáltak, 1931-ben már 5.2
millió tonnát, 1932-ben pedig 5.1 millió tonnát. Idézzünk az Ukrán
Kommunista Párt Politikai Bizottságának 1932. november 17-18-ai,
Molotov részvételével lezajlott ülésének jegyzőkönyvéből: „5. Kötelezni
a Zagotzernót (a beszolgáltatásért felelős intézményt) arra, hogy a
jelenlegi export-kötelezettségeken felül, legkésőbb december 8-ig
rakodjanak be 99 ezer tonna búzát, ebből Moszkvába - 50 ezer tonnát,
Ivanovóba - 10 ezer tonnát, Gorkijba - 10 ezer tonnát, a Krímbe 4 ezer
tonnát küldjenek”.
A
mezőgazdasági termékek kivitele egybeesett azzal a rendelkezéssel,
amely megtiltotta a kiéheztetett parasztoknak, hogy elhagyják Ukrajnát.
A
Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió
Népbiztosainak Tanácsa, hogy visszatartsa az élelem után kutató
parasztok tömeges menekülését, direktívát juttatott el minden megyei
pártbizottsághoz és megyei végrehajtó bizottsághoz, továbbá a megbízott
közlekedési népbiztoshoz (Lavriscsevhez) és más illetékesekhez, hogy
haladéktalanul adják utasításba minden vasútállomásnak: ne adjanak ki
vasúti jegyeket azoknak az Ukrajnát elhagyni szándékozó falusiaknak,
akik nem rendelkeznek a járási végrehajtó bizottság, ipari vagy építő
vállalat olyan igazolásával, amellyel bizonyíthatják, hogy munkavégzés
céljából hagyják el Ukrajnát.
Ukrajna
egy olyan rezervátummá változott, amelyben ítéleteket hirdettek, sőt
még öltek is azért, mert az éhező kolhoztagok és a gyerekek
összeszedték az elhullott kalászokat a kolhoz földjei vagy a háztáji
telkeken. A tömeges elhalálozások, egyes falusi negyedek, gyakorta
egész falvak lakosságának kihalása idején majdhogynem természetessé
vált a hulla- és emberevés. Ukrajna egy hatalmas temetővé vált, egyes
források szerint 3.5-10 millió ártatlanul meggyilkolt ukrán paraszt és
gyermekeik temetőjévé. Az éhínség tömeges árvaságot okozott.
Kormányzati utasításra betelepülők érkeztek Ukrajnába Oroszországból,
Fehéroroszországból és a Szovjetunió más régióiból.
Tehát,
a központi és helyi levéltárakban őrzött dokumentumok és az éhínséget
túlélt emberek vallomásai megalapozottá teszik azt az állítást, hogy az
ukrajnai éhínség által okozott népirtás a kommunista rendszer bűne. A
Sztálin, Molotov, Kaganovics, Koszior, Posztisev, Csubar, Hatajevics
által aláírt határozatok jelentették az ukrajnai éhínség
megszervezésének jogi alapját. A dokumentumok bizonyítják, hogy az
ukrán parasztságot céltudatosan fosztották meg az élelmiszerektől, a
cél pedig fizikai megsemmisítésük volt. 1943 januárjában, egy Kijevben
elmondott beszédében Posztisev hangsúlyozta: „A párt herkulesi munkát
végzett az ukrajnai nacionalista elemek likvidálása érdekében”. Ebben a
kijelentésben, akár a tükörben, megjelennek az ukrán nép ellen
elkövetett gaztettek kiötlői és végrehajtói. A parasztok nyílt
kifosztása - ez volt az éhínség kialakításának mechanizmusa, embertelen
módszerei pedig a következők: erőszakos kollektivizálás,
kuláktalanítás, a gabonakészletek elkobzása, mértéktelen adóztatás,
megtorlások, a munkabérek visszatartása, természetbeni bírságok,
„szégyentáblák”, gabona-eladási tilalom, a mezőgazdasági termékek
kivitele és egy sor hasonló cselekedet.
Amikor
fejet hajtunk a gyilkosságok áldozatainak emléke előtt, nem
elégedhetünk meg a tragédia 70. évfordulójával kapcsolatos
megemlékezésekkel, mert tovább kell dolgoznunk azon, hogy tudományos
munkáink révén hazafiságra neveljük a fiatalokat és a gyerekeket, akik
már nem engedik meg hasonló szörnyűségek, a világban népirtásnak
elismert éhínség megismétlődését. A népirtás mélyreható tanulmányozását
teszik lehetővé a már nyilvánosságra került és a még publikálatlan
dokumentumok. A jövőben elősegíthetik ezt azok a dokumentumkötetek,
amelyeknek előkészítése most van folyamatban az UTA Ukrán
Történettudományi Intézetében és az Régióközi Közigazgatási Akadémián
(Kijev).
Mint
köztudott, az ukrán nép ellen elkövetett népirtást 1988-ban elismerte
az Egyesült Államok Kongresszusa és a Jogászok Nemzetközi Bizottsága.
Az ukrán Legfelső Tanács határozata is a népirtás politikájaként
definiálta az éhínséget. A szándékos kiéheztetést elitélte Kanada,
Argentína és Ausztrália parlamentje, az éhínséggel kapcsolatos közös
nyilatkozatot az ENSZ 30 tagállama, köztük Azerbajdzsán,
Fehéroroszország, Egyiptom, stb. írta alá.
Források:
- Ukrajnai éhínség, 1932-33. Bibliográfiai útmutató. Odessza - Lviv, M. P. Koc Kiadó, 2001. 656. old.
- Ukrajnai éhínség, 1932-33: okok és következmények. Kijev, Naukova Dumka Kiadó, 2003. 888. old.
- Éhínségek a szovjet uralom alatti Ukrajnában. (Az ukrajnai éhínségek kutatóit tömörítő Szövetség tagjainak munkái). Kijev - New York, M. P. Koc Kiadó, 2003. 724. old.
- Az emberi jogok és szabadságjogok nemzetközi védelme. Dokumentum- gyűjtemény. Moszkva, Jogi Kiadó, 1990. 99. old.
- N (Ismeretlen rövidítés!)
- N (Ismeretlen rövidítés!)
- XX. századi ukrajnai történelmi karcolatok. Kijev, Heneza Kiadó, 2002. 69. old.
- N (Ismeretlen rövidítés!)
- N (Ismeretlen rövidítés!)
- Idézet az 1932-33-as ukrajnai éhínség áldozatainak emléke előtt tisztel- gő parlamenti ülésen elhangzottakból. 2003. Február 12. Kijev, 2003. 48. Old.
- Fakti. 2003. december 14.
- Gyeny. 2003. november 26.