Nem tudhatom helyetted és nem tehetem helyetted

A napokban olyan hatások értek, melyek arra ösztönöznek, hogy folytassam gondolataimat, mielőtt elhalad fölöttünk az idő, a változás ideje és végképp félresiklanak a "világmegváltó" törekvések. Mind több és több helyen látok, hallok párbeszédeket a változásról. Egyik szemem sír, másik nevet. Örülök, hogy szó esik róla, de szomorú vagyok, mert akik nap-nap után erről beszélnek, azok valószínűleg csak beszélnek, tenni ugyanis aligha marad idő. Nem csak tudni kell a "megoldást", hanem tenni is. Kérdezitek, hogy miként lehet közelebb kerülnünk a vágyott világunkhoz, miként lehet kiszakadni a minket ezer lánccal fogva tartó jelen valóságából. A válaszom az, hogy - nem tudhatom. Nem tudhatom helyetted és nem tehetem helyetted! Mindenkinek a saját útját kell megtalálnia, ha lassan is, de halad ezen az úton, akkor megtalálja, amit keresett, megtalálja, amit a világ kíván tőle. Ne azon gondolkozzunk elsőnek, miként döntsük romba a kamatozó hitelpénzrendszert, hanem azon, hogyan tudjunk örülni mindenkor, mindennek, amit a teremtett világ küld elénk! Hogyan éljünk a lehetőséggel a megfelelő pillanatban! A teremtett világot belül kell keresni, s kívül megtalálni. Mit jelent ez? Hogyan találhatjátok meg saját utatokat? Talán ebben adhatok tanácsot, melyet érzéseiteknek megfelelően szabadon alkalmazhattok.

A ma embere - depresszív alkat - fél egyedül lenni a teremtett világban, de még az építettben is. Pedig a magány lesz az első és először, amire szüksége lehet annak, aki része akar lenni a változásnak. Vajon mertek emberként viselkedni, le tudjátok győzni félelmeiteket? Lakjatok a világnak bármely pontján is, biztos vagyok benne, hogy van a környezetetekben olyan hely, amely vár benneteket. Várja, hogy odaérjetek, hogy átadhassa nektek azt, melyre szükségetek van az elinduláshoz. Menjetek ki otthonotok elé, és induljatok el a természetbe, csak úgy cél nélkül. Engedjétek, hogy "vigyen a lábatok", ne akarjatok valahová jutni, csak menni akarjatok. Akarjátok elhagyni ezt a valóságot, melyet "ismertek". Fontos, hogy egyedül legyetek, azaz telefon, zene és minden egyéb mesterséges társadalompótlék nélkül. Ahogyan lépdeltek, próbáljátok elhagyni az épített világotokat, ne engedjétek, hogy gondolataitok otthon maradjanak, hanem mutassátok meg neki, azaz önmagatoknak a pillanatot, melyben éppen léteztek. Figyeljétek a környezeteteket, és ha leragadnátok egy-egy régi gondolatnál, hessegessétek el, mutassatok számára újabb valóságelemet. Ha már elég messze érzitek magatokat mind testileg, mind lelkileg az épített világtól, akkor próbáljatok meg befelé figyelni. Ez bizony már a próba része, ahol igenis meg kell küzdenetek félelmeitekkel. Csak akkor tudtok befelé figyelni, ha nem próbáljátok hátrahagyott nyomvonalatok emlékét görcsösen őrizni, ha nem rettegtek az eltévedés rémétől, ha nem féltek a teremtett világ élőlényeitől és erőitől. Higgyétek meg nekem, ezek egyikétől sem kell félni, hinni kell benne, hogy lesz elég erőtök elengedni minden "tanult" emberi szorongást. A természet minden pillanatban, mindenhol hat az emberre. Ha képesek vagytok befelé figyelni, érezni fogjátok, hogy mely helyek vannak rátok nagyobb hatással a többinél. Válasszatok ki egy ilyen helyet és üljetek le. Nézzétek némán a környezetet, figyeljétek meg minden apró részletét. Figyeljétek addig, míg már csukott szemmel is képesek lesztek látni e helyet. Próbáljátok így csukott szemmel megfesteni e helyet, de immár úgy, hogy önmagatokat is látjátok benne, éppen úgy, ahogyan ültök. Eltávolodtatok már az épített világtól? Van még bennetek szorongás? Mindjárt megmutatom, hogy van. Fordítsátok arcotokat a nap felé (illetve kik készek éjjel tenni mindezt, a hold felé) és engedjétek, hogy a fény behatoljon testetekbe. Lélegezzetek lassan, nyugodtan, lehetőleg hasi légzésre törekedve. Ne várjatok semmit, ne akarjatok semmit. Ha kellő ideig így ültök, érezni fogjátok, hogy minden légzéssel egyre telítettebbek lesztek a befogadott energia által. Már elengedtétek az épített világot-igaz? Akkor vegyétek le minden ruhátokat és üljetek így tovább! Őrültség igaz? Könnyebb ennek tekinteni, mint megtenni! Könnyebb azt gondolni, hogy én, e cikk írója beteges dolgokat ajánlok, könnyebb, mint szembenézni félelmeinkkel, gátlásainkkal. El tudod-e engedni a kis világocskádat, vagy csak beszélsz róla? Mitől félsz, nem tudni kell, hanem tenni, bizonyíts! Képes vagy rá? Képes vagy a meztelen emberi valódat felajánlani a természetnek? Ugye milyen gyenge az ember álarca nélkül? Ezernyi furcsa gondolat kavaroghat közben az ember fejében, és nem ritka az sem, ha az így okozott feszültség, a felgyülemlett lelki teher, könnyek formájában jön a felszínre. Ha megteszitek, akkor a teremtett világ oltárán áldoztok és ezen oltár elé immár tiszta lélekkel léphettek. Csukjátok be ismét szemeteket, és idézzétek föl újra e hely képét és lássátok önmagatokat benne, de már nem egy önálló élőlényként, hanem egy kapocsként, egy élő folyosóként, mely összeköti a földet az éggel. Ha képesek vagytok ezt látni, akkor immár a teremtett világot látjátok. Figyeljétek e képet, az ülő embert, ki világok közt közvetít. Közben mindvégig a nap felé fordítsátok orcátokat, s figyeljétek milyen színűre festik a nap sugarai ezen önmagatok számára vetített képet. Csak erre figyeljetek, ne gondoljatok semmi egyébre, próbáljatok azonosulni e képpel. Ha ezt teszitek, különleges élményekben lehet részetek, de erről nem írhatok, csak magatok vagytok képesek ezek megtapasztalására. Érezni fogjátok meddig maradjatok így, majd ruhában vagy ahogyan jólesik, feküdjetek le pár percre, és csukott szemmel csak a fizikai testetekre figyeljetek. Ne várjatok semmit, csak figyeljétek, milyen érzetek keletkeznek testetekben.

Ha képesek vagytok elengedni előítéleteiket, és a tanult minták alapján nem gondoljátok őrültségnek soraimat, akkor a visszafeleúton már egészen másnak fogjátok látni a világot és benne önmagatokat. Látni és tudni fogjátok emberi létetek valóságát és készek lesztek elindulni „azon az úton”, elindulni egy „egészséges világba”. Mindez csupán egy lehetőség, számtalan más út létezik, nem ezek hiányától kell félni. Attól kell félni, hogy amikor eljön a ti pillanatotok, képesek lesztek-e élni vele? Mi várhat rátok, ha erőt gyűjtötök és megpróbáljátok lerázni magatokról az épített világ láncát? Ne én feleljek, gondolkozzatok! Nem, azt se! Tegyetek!

"Lesznek, akik majd kinevetnek.

Ti ne hallgassatok azokra.

Olyanok ők, mint a cserepes

Urasági kastély gyermekei:

Nevetik a durvaorrú parasztot,

Mikor trágyás szekerén elindul,

Hogy kenyérré kovászolja a földet.

És lesznek, akik elszörnyülködvén

Ilyesféléket beszélnek egymásnak:

Miket össze nem fecseg ez az ember!

Hisz ez bolond, zárjuk el hamar,

Lázas hitét lehűti majd a magányosság.

Erre pedig csak azt mondhatom,

Az én akarásom nem bolondság,

Hanem tövigkalászos táblája a tibennetek

Még csak csirázó búzaszemeknek.

Az én hitem a földnek melegsége

És miként a föld szétosztja melegét

Gyenge füveknek, rengeteg erdőknek egyaránt,

Az én hitemet úgy osztom szét közöttetek.

Ti mégse hallgassatok a szörnyülködőkre

És meg ne vessétek őket:

Mindannyian és egyformán

Testvéreim vagytok."

                                                        József Attila

Dr. Madarasi Pál
Hernád Völgye Háztáji Közösség

Brit kiképzőtisztek készítik fel az ukrán felforgatókat

A Baltikum nacionalista szervezetei megállapodtak egy nemzetközi tanács létrehozásáról, ami úgymond "Ukrajnát támogatná", - olyan ez, mint a "Szíria Barátai" konferencia, amin Szíria összes ellensége összeült tanácsozni.

A Baltikum nacionalistái most egy "független" szervezetet hoznának létre, ami "hiteles tájékoztatást ad" Európa számára a valós ukrán helyzetről. Valójában egy újabb nemzetközi paktum létrejöttének lehetünk tanúi, ami felgyorsítaná Ukrajna etnikai/nemzetiségi alapon történő szétszakítását.

A tanács egyelőre Lettország Nemzeti Szövetségéből, a Litván Nemzeti Unióból és Észtország Konzervatív Néppártjából áll, akik megállapodtak egy közös médiafelület létrehozásáról, amin Ukrajnával kapcsolatos híreket fognak közölni. Ennek az együttműködésnek egyben az is célja, hogy az Ukrajnában gyújtogató és a rendőrökkel utcai harcot folytató nemzeti radikálisoknak anyagi támogatást biztosítson.

Ez a "tanács" nem csak médiafelületet és támogatást biztosít az ukrán nemzeti radikálisok számára, de lehetővé teszi, hogy a felforgatók még radikálisabban, még több erőszakkal léphessenek fel Ukrajnában, mert a számonkérés elől balti szövetségeseikhez menekülhetnek.

Az Oroszország hangja szerint a balti nemzeti radikális csoportok támogatásaként brit kiképzők is jelen vannak a három országban, akik a későbbiekben kiképzésben részesítenék az ide menekülő ukrán felforgatókat is.

A litván szervezet 43000 euróval támogatja a Majdan aktivistáit, valamit arról is újabb hírek láttak napvilágot, hogy az összecsapásokban megsebesült aktivisták Litvániában részesülnek orvosi ellátásban. Ez a fedőtörténet akarja magyarázni, miért vannak az ukrán nacionalisták több hetet-hónapot Litvániában, ahol valójában brit kiképző tisztektől gyors felkészítésben részesülnek.

http://www.hidfo.net/2014/02/14/brit-kikepzotisztek-keszitik-fel-az-ukran-felforgatokat

Merkel is részt vesz Ukrajna felforgatásában

Angela Merkel német kancellár február 18-án Berlinben találkozik az ukrán "ellenzék" vezetőivel. Annak az ellenzéknek a vezetőivel, ami mostanra több rendőr, egy bíró haláláért felelős, miközben rendszeresen fenyegetik a hatóságokat atomerőművek elleni terrortámadásokkal.

A német kancellár sajtóértesülések szerint a héten többször is telefonált Viktor Janukovics ukrán elnökkel, és többek közt "felszólította, hogy ne alkalmazzon erőszakot a tüntetők ellen". A beszélgetés érdekes lehetett, - ha Janukovics nem is tette le a telefont, azt bizonyára megkérdezhette, merre vannak a német nemzetbiztonsági hivatal által tavaly év végén toborzott, ukránul, oroszul tudó európai állampolgárok, mert a Berkut alakulatai által összefogott terroristák bizony nem nagyon tudnak ukránul. Igaz, magyarul se mindig tudnak, pedig magyar papírokkal jutnak be az országba.

Elképzelni is nehéz, mit mondhat egy agresszor ország kancellárja a részben általuk felforgatott ország államfőjének. Bizonyára nem a hogyléte felől érdeklődött. Talán ultimátumot adott és közölte, vegyenek példát a német népről holokausztozásban?

http://www.hidfo.net/2014/02/14/merkel-reszt-vesz-ukrajna-felforgatasaban

Ukrán nacionalista szervezetek:

Ukrán Patrióta (2005): Ez a szervezet azután jelent meg, hogy a Szociál Nacionalista Párt 2005-ben átnevezte magát Szvobodára (Szabadság). A bevallottan nemzetiszocialista szervezet kapcsolatát a nacionalista párttal az érintettek tagadják, de többek szerint a Patrióta a párt militáns szárnyaként működik. A szervezethez köthető akciók közül a leghíresebbek, amikor 2006 nyarán megakadályozták a vietnámi kisebbség által tervezett pagoda építését Harkovban, vagy amikor 2008-ban a UPA (ukrán gerilla-hadsereg a II. világháborúban) megalakításának 66. évfordulójára felvonulást szerveztek, és az összecsapásokba torkollott.

Trisub (1993): A szervezet neve ukránul háromágú szigonyt jelent, ami az egyik legfontosabb ukrán nemzeti jelkép. Ez társaság kevésbé radikális, mint az Ukrán Patrióta, de hasonlóképp erősen nacionalista. Gyökereik a Sztyepan Bandera által vezetett Ukrán Nacionalisták Szervezetének radikális szárnyához nyúlnak vissza, a szimbólumaik tulajdonképp ugyanazok. Híres megnyilvánulásuk volt, amikor aktivistáik 2010 végén egy láncfűrésszel levágták a Sztálin szobor fejét Zaporizzsja városában.

Fehér Kalapács (2013): Ez a kisebb kijevi szervezet nem igazán bír súllyal a radikálisok közt. Hírnevüket 2013 őszén illegális kaszinók elleni támadásokkal alapozták meg.

Ukrán Nemzet Tanács – Ukrán Nemzeti Önvédelem (1993): A szervezet több szakadás után elvesztette súlyát. Soraiban leginkább háborús veteránok vannak, akik a kilencvenes években harcoltak Abháziában és Csecsenföldön. A Leonyid Kucsma-ellenes tüntetések során 2001 márciusában több tagját börtönbüntetésre ítélték, mert kormányzati épületeket foglaltak el.

„Megértem, hogy Ukrajna fölött két óriás küzd, de az jobb lenne, ha Ukrajna megtanulná maga megoldani a problémáit.”

Az ukrajnai közvélemény arról tanúskodik, hogy a kormányellenes tüntetők összetétele korántsem egységes. a Baltikumban létesített kiképzőtáborokból beszivárogtatott európai országokból toborzott felbujtók, egyenlőre nem aktivizált fegyveres terroristabandák és a tévelygő "liberál-demokrata lakosság" mellett bizony ott vannak a tüntetéseken az ukrán nacionalisták különböző alakulatai is, akik főleg a kormányzati épületek elfoglalásában "jeleskedtek" eddig. Viszont, mint egységről aligha beszélhetünk, úgy láthatóan a célok sem egyöntetűek. Sőt, zavarosabbnál zavarosabb elképzelésekről szól már a fáma minden oldalról. Etnikai kérdéstől kezdve a nacionalistáknál, az Eu-cinkos Klicsko féle gyengekezű "ütés" is lassan leszerepel, még a híveik között is. A nacionalisták inkább lehetőséget látnak a hatalom megkaparintásában, mint Eu-konformizálást. Vajon a tegnapi amnesztiát kapott Eu-párti "politikai foglyok" elengedése meghatja a nacionalizmus híveit? Mivel a szabadon bocsátás egyik feltétele volt a kormányzati épületek kiürítése és visszaadása a karhatalom részére! már említettem, hogy azokat meg a nacionalisták vették birtokukba. De itt az a bökkenő, hogy nem nacionalista foglyokat engedtek el, mivel olyanok nem voltak vagy csak kis számban, hanem liberálisokat, szám szerint 253-at. Tehát minden -minden szóba kerül, csak a megoldás oldalog mindig tovább. És ez is a leszereplő kapitalizmus érdeke egyenlőre, ezt fenn is tartja ameddig lehet. Ukrajna nemesebbik józan gondolkodású néprésze nincs jelen ebben a kiherélt harcban, mert ők tisztában vannak vele, hogy jelenleg egy biztos pont van a világ(gazdaság)ban, mégpedig Oroszország és az ázsiai régió. Vagyis az ukrajnai gerjesztett helyzet egyenlőre nem az ukrán nép egészének a véleménye. A lázadók tömegtámogatása nagyon csekély, nem véletlenül szorgalmazzák a nyugati beavatkozást. Remélhetőleg Putyin Rendet teremtő keze hozzájuk is elér, csakhogy egy atyai pofonnal hazazavarva őket és végre helyrebillentsen mindent ezen a fer-tájon is. Csak legyen vége az Olimpiának! Vége lesz az "emberi jogoknak" is, meglássátok!

Gölöncsér Miklós

Soros György foga is beletörhet a dagesztáni felforgatásba

Az Invesztyija újság szerint az orosz igazságügyi minisztérium fokozott erőket mozgósít arra, hogy az esetleges külföldi felforgatók vagyonát lefoglalják. Ennek érdekében jogi reformot terjesztett elő a minisztérium, miszerint a karhatalomnak jogában áll majd azonnal lefoglalni a feltételezett bűnözők teljes vagyonát a bíróság közvetlen utasítására, nem lesz szükségük más, pusztán adminisztratív jellegű engedélyeztetésre.

A reformjavaslat szerint Oroszország így segítené elő a nemzetközi terrorizmus elleni harcot, illetve a terrorista szervezetek pénzügyi támogatásainak felszámolását. A törvény biztosítaná, hogy más országok kérelmezésére az orosz hatóságok azonnal lefoglaljanak egyes magánvagyonokat.

Valójában ezzel a reformmal Oroszország magát védelmezi az új állampolgársági törvény jelentette veszélyekkel szemben. Moszkva a közelmúltban engedélyezte, hogy aki 10 millió rubelnél nagyobb befektetést eszközöl az országban, megvehesse az állampolgárságot is, - ami magában hordozza annak kockázatát, hogy a nyugati világ milliárdosai a kedvezőbb adózás miatt Moszkvában akarják majd parkoltatni a pénzüket.

Az Igazságügyi Minisztérium tervezete azonban lehetővé tenné, hogy bárkinek a magánvagyonát lefoglalják, ehhez mindössze meg kell gyanúsítani terrorista szervezetek támogatásával (ami a Dagesztánban zajló felforgatás miatt nem lesz nehéz). Oroszország az új szabályozásnak köszönhetően a világ legnagyobb pénzforgalmi központjává léphet elő, de a kormány következetesen kiszűri azokat a befektetőket, akik felforgatási céllal vinnék vagyonukat az országba.

Aligha lehetséges emiatt, hogy a Soros György féle söpredék is nyílt felforgatásba kezdhessen. Sorosnak eddig is komoly problémákat okozott a csecsen terroristák Grúzián keresztül támogatása, a reformjavaslat szerint a hatóságok nemsokára azonnal lefoglalhatnák a teljes magánvagyonát, ha kedve támadna más szeparatista szervezeteket pénzelni.

http://www.hidfo.net/2014/02/14/soros-gyorgy-foga-beletorhet-dagesztani-felforgatasba

Megható magyar történet emberségről, szeretetről, gondoskodásról.

A 18 éves Ujházi Szandra állami gondozott volt, később nevelőszülőkhöz került, ahonnan 5 hónapja költözött el. Azóta egyedül él Budapesten. Napközben felszolgálónak tanul, délutánonként pedig esti iskolába jár, hogy az érettségije is meglegyen.
A fiatal lány egy hete hallott a 78 éves hajléktalan néniről, aki napközben egy bolt csöveinél melegszik, hogy ne fagyjon meg. Azonnal úgy döntött, hogy befogadja Ica nénit, de sokakkal ellentétben ő nemcsak a levegőbe beszélt, hanem meg is tette. Azóta együtt élnek.
A néni ezt megelőzően több évig élt az utcán. Hitelt vett fel, amire elment mindene, így kénytelen volt elhagyni az albérletét. A néni hosszú hajléktalansága alatt kipróbálta a hajléktalanszállót is, mint egyfajta lehetőséget, de három nap múlva inkább eljött, mert azt a keveset is, amije, ellopták a többiek.
Kimostam a kis bugyimat, zoknimat, kiterítettem. Másnap reggel kerestem, hűlt helye volt - mesélte. Ica néni ezután többször akart öngyilkos lenne, de hála a 18 éves lánynak, a története mégis poizitív fordulatot vett. Szandra megmentette, ő pedig már nem akarja eldobi az életét. Szívmelengető történet a mai Magyarországról.

Forrás + videó: Hír 24

Önámítás magas fokon

Mintha a kés állt volna meg a levegőben. Pedig nem történt semmi különös. A Világgazdaság évindító gazdasági konferenciáján egy grafikon jelent meg a falon. Kelet-Közép-Európa és Magyarország növekedését mutatta az elmúlt tíz évben. A látvány megdöbbentő volt. És lehangoló.
Minden lehetséges! – hangzott a konferencia címe. Az előadások azonban inkább arról szóltak, hogy ezt a gyakorlat nem igazolta vissza. Magyarország az elmúlt tíz évben inkább arra mutatott elrettentő példát, miként lehet elszalasztani lehetőségeket, és milyen sokat árthat egy országnak, ha a vezető politikusok nem jól végzik a dolgukat. A tett halála az okoskodás – idézhetnénk Az ember tragédiájából Lucifert, aki a darabban sokszor a lényegi gondolatok megfogalmazója.
A magyar gazdaságpolitikában az okoskodást azonban megspékelte még egy kis ellenséggyártás, gyűlölködés, a másik munkájának lefitymálása, az együttműködés-együttgondolkodás mellőzése. Az eredmény a tíz éves egyre nagyobb lemaradás. Nem a fejlett országok teljesítményétől – az se semmi –, hanem a hozzánk hasonlókétól, amelyek ugyanúgy a szocialista örökség belénk égett tehetetlenségével küzdenek. Eredményesebben, mint mi.
„A konferencia szervezőinek ezután egyetlen dolgot kellene tenniük – mondta a szünetben az egyik résztvevő üzletember. – Idehívni az elmúlt 10-20 év összes elérhető miniszterelnökét, gazdasági és pénzügyminiszterét, jegybankelnökét, kormánypárti vezetőjét és szembesíteni őket ezzel a grafikonnal. Magyarázzák meg, mert nem értjük: miként lehet, hogy a többi kelet-közép-európai ország átlagos növekedés üteme 2004 és 2012 között 29,8 százalék volt, a magyaré meg 2,9 százalék?”
A grafikon azonban nem áll meg 2012-nél, az eddigi trendet előrevetíti: eszerint 2017-re a KKE-országok átlagos növekedése és a magyar növekedési ütem között még nagyobb lesz a különbség: 2004-hez képest 48,8 százalék lehet a növekedés, a magyar gazdaságban 11,4 százalék.
Drámai volt a szembesülés a magyar lemaradással. A szavak nem tudnak ennyire fájni, mint ez a látvány: a többi ország fent, mi lent. A grafikon mindennél többet elárult arról, hol tart most Magyarország, s mekkora a baj. Nagy! És ebből csak akkor indulna el egy felfelé ívelő, fenntartható pálya, ha a döntéshozók szembenéznének az eddigi gyenge teljesítménnyel. Nem egymásra mutogatva, áthárítva a felelősséget a másik kormányra, meg persze a körülményekre, és a válságra. Körülmények mindenhol vannak, de fejlődés is.
Itt meg csak szavak. És önámítás. Hogy már elindult a fenntartható növekedés. Növekedés tényleg van, de mennyire stabil? A magyar gazdaság belső lényegéből, versenyképességéből fakad? Ez olyan kérdés, amit tisztázni kell. Ellenzéknek és kormánypártnak egyaránt. Együtt. Tényszerűen, együtt értelmezve a számokat. Mert az is lehangoló, hogy egyik oldalon a lehetséges kétszázalékos növekedés már a Kánaánt hozza el, a másik oldalon csak egy fellángolás jele, ami után megint csak a versenyképesség hiányával szembesülünk. A számokat többfeleképpen lehet magyarázni, a kudarc azonban tény. A grafikon megmutatta, mit értek a mi növekedési fellángolásaink. Nem sokat.
A magyar miniszterelnök a héten Kínában járt. Ott jelentette be: a kormány 2016-ra négyszázalékos növekedést tűz ki célul. A gazdaságelemzők itthon lázas keresgélésbe kezdtek, vajon honnan jön össze ez a szám, milyen titkos tervek állhatnak e számítás mögött. Esetleg valamilyen nagy állami beruházás dobhatja meg ennyire a magyar növekedést?
Egyelőre azonban nem találják a szöveg mögötti valóságot. És ez baj. Nem lehet titokban gazdasági növekedést robbantani. Ahhoz közreműködők is kellenek. Paks lenne az aduász? Vagy az MNB növekedési hitelprogramja? Valamennyit mindegyik hozhat, de szakértők szerint annyit nem, hogy a magyar gazdaságban ma meglevő 0,5 -1 százalékos növekedési potenciált négy százalékra tornázzák föl. Akkor?
Rejtély. Mint ahogy az is, mitől lenne a magyar Európa legversenyképesebb gazdasága. Csak azt a grafikont, azt tudnánk felejteni! Akkor talán könnyebb lenne hinni. De így?

(vg.hu )

Bal-Rad komm : Önámitásban mesterek vagyunk! Hiszékenységben pedig egyenesen verjük a világot. Politikai maffiáink pedig azt használják ki.
A magyarok többsége nem is gondol bele, hogy Magyarországon eleve nem lehet gazdasági növekedés. Annak ugyanis elengedhetetlen kelléke a GAZDASÁG! Nekünk viszont-a rendszerváltó országoktól eltérően-olyan nincs. NEMZETI TULAJDONÚ GAZDASÁGUNK NINCS!
Azt fölszámolták rablóhordáink. Elkótyavetyélték, szétlopták.
Csak MAGYARORSZÁGI gazdaság van! De hát az ugye nem magyar tulajdon!
Amink van, az a mérhetetlen és soha vissza nem fizethető, illetve egyfolytában növekvő adósság!
Annak növelésében élen járunk.
Abban Magyarország jobban teljesit!
Viszont-érthető módon-amiatt nem irigyelnek bennünket.

Orbán Viktor az új Robespierre

Egyesek számára furcsának és hihetetlennek tűnhet, de alapos utánaolvasással elegendő bizonyíték szerezhető arról, hogy a világ mozgatói ezekben a modern időkben is több száz éves hagyományokon alapuló, diabólikus erők, úgynevezett háttérhatalmak, akik nemzetek felett állnak. Ők alakítják a világunk sorsát. Több feljegyzés, ma már muzeális darabok is megtekinthetőek a magukat e témába beleásóknak. Ilyen például a yorki okirat vagy a kölni okmány.

Ugorjunk csak az időben, hiszen a szabadkőművesség történetét mások már megírták, ezek többé-kevésbé elérhetőek a nagyközönség számára. Franciaországban, Robespierre vezetése alatt a szabadkőműves vezetők színi előadásán, oltár,trón és társadalmi osztályok díszletei voltak felállítva a színpadon. Egyszer csak tűzcsóva tört elő és elemésztette a díszleteket, majd a lángból Isten helyett egy mezítelen szajha lépett elő, aki előtt Robespierre és a kőművesek sátáni bandája mind leborul. Ezt a mezítelen kéjhölgyet ünnepelve vitték a templomba és az oltárra állították, ott csókolgatták minden testrészét. Virággal szórták lába nyomát az ördögi teremtménynek. Megrészegült diadalát és mámorát ünnepelte az emberiségre rászabadult rút féreg, a bomlasztó, a megrontó. A trónt, oltárt és társadalmi osztályokat megszüntető láng nyomán életbe lép a szabadság, egyenlőség, testvériség sátáni triumvirátusa. Kezdetét veszi a borzalmas tobzódás, a hitványak lázadása. Az állatias kéj tüzében hamuvá porladt az erkölcsiség, tisztaság és rend. Az ember természetfeletti, Istentől való rendeltetése megszűnik, fő célja többé már nem az örök béke, hanem a földi és anyagi boldogság. A beavatás alkalmával ezért nyújtanak át egy pár női kesztyűt a neofitáknak, hogy erre mindig figyelmeztesse őket.

Ezekre az istentelen misztériumokra bukkanunk az epikureusokon, a gnosztikusokon, a szabadkőműves céheken és a templomos rendeken is. Isten által megalkotott, ránk bízott rend és hierarchia ellen szövetkeznek, rombolnak és pusztítanak. Titkos társaség lévén belülről rágják az alapokat és őrlőfogaik között eltűnik a jövőnk. Miközben a vallásszabadság legékesebb szószólóiknak tartják magukat céljuk csupán a zavarkeltés. Szabad sajtóról papolnak, ennek ellenére kigúnyolják az isteni ige hirdetőinek sajtóit. A spanyol inkvizíciót a pokol szülöttjének tartják, de az ultramontánok ellen indított állami inkvizíciót szükséges önvédelemnek tartják.         

Robespierre és bandája ismét itt van! Orbán Viktor az új vakoló mester, felkent páholytag, neofita. Miközben szociális és nemzeti népérdekű szólamokkal altatja a népet, szabadjára engedte a demokrácia félelmetes démonait. Mert ő is felölti ősei ruháját pandemóniumos éjjeleken, a kőműves kötény ugyanúgy rejti a női kesztyűt, mint eleinek. A szajha pedig ugyanúgy járja táncát az oltáron, virágokkal a lábai alatt, mert ez a pokol menüettje. Most is ők döntik el az országunk jövőjét, mint ahogy tették számtalanszor. Népeink pedig fuldokolnak a rájuk erőszakolt "szabadság-egyenlőség-testvériségben". Rendeltetését vesztve, a szabadosság züllöttséggel és perverziójával átitatott gonoszságában. Erkölcstelen, elállatiasodott lényekké válnak. Keresik a mámort, a szédülést. Meg is kapják a demokráciának nevezett kanálisból.

Robespierre Viktor pedig mulat, felemeli az ég felé a mutatóujját, bal keze a szívén, ahogy elődeinek is, a folytonosság jegyében. Az uralkodás mámoros érzése tölti el szívét és nem veszi észre, hogy a népen tapos. Azon a népen, aki bizalmat szavazott neki. Persze ez csak formaság, a demokrácia egyik illúziója, ami a szavazóurnáknál történik. Van egy másik szavazás, ami a páholyokban dől el. Mert a szabadkőművesség a demokrácia fölött áll, illetve a demokrácia csak egy álarca a vakolóknak. Tudja ezt Robespierre Viktor is. Mindent megtesz, hogy megfeleljen az istentelen, internacionalista sátáni vérszívóknak. Valószínűleg ez elvi kérdés nála. Fanatikusa a kőművesek rendjének. Közben őrült táncba kezd a prostituált, mint egykoron Babilon poklában. A magyar nép pedig újraválasztja urait, gazdáit. Megtette hatását a hazugságban tartás, ígéretek és személyi kultusz. Csak a remény élteti a magyar népet, hogy egyszer talán könnyebb lesz, de éppen ezzel csapják be őket. Robespierre Viktor elhiteti velük, hogy hamarosan eljön a Kánaán. Melyik Kánaánra gondolhat? Amelyet elődei romboltak le bestiálisan?

Balassa Viktor

“A Világbank károsítja a nemzeteket”

Karen Hudes 21 éven át dolgozott a Világbank egyik jogi vezetőjeként, ám az utóbbi években a nemzetközi intézmény egyik legradikálisabb kritikusává vált. A jogász-közgazdász többek között a magyar gazdaságpolitikáról és a dollárt fenyegető veszélyekről is elmondta véleményét.

Az elmúlt években nehéz soruk volt a leleplezőknek. Julian Assange hosszú ideje túsz egy londoni nagykövetségen, míg Edward Snowden Oroszországba menekült a letartóztatása elől. Ön is fenyegetve érzi magát?
–  Kaptam fenyegetéseket, csakúgy mint vonzó állásajánlatokat is, a hallgatásért cserébe. Nem tekintem magam leleplezőnek olyan értelemben, mint Edward Snowden, aki az amerikai titkosszolgálatoktól vitt ki információkat. Az én célom az volt, hogy véget vessek egy elhallgatási gyakorlatnak. A kormányzótanács mellett működő jogászként egyik feladatom volt a Világbank kötvénykibocsátási tevékenységének felügyelete, különös tekintettel a korrupciós kockázatot jelentő országokra. Csak a munkámat próbáltam végezni, de ennek a következménye az lett, hogy jogtalan eszközökkel elbocsátottak az állásomból, amit több mint húsz éven át töltöttem be. Ezt követően megnyertem egy jelentős összegű munkaügyi pert a Világbank ellen, így az anyagi körülményeim lehetővé teszik, hogy most független szakértőként kívülről folytassam ezt az antikorrupciós munkát. Ebben segítségemre van, hogy magam is rendelkezem a Világbank által kibocsátott kötvényekkel, így résztulajdonosként továbbra is kérhetek információt a szervezet tevékenységéről. Igyekszem a munkámról tájékoztatni a nemzetközi közösséget is, hiszen a Világbanknak 188 állam a tagja. Sajnálatos módon a Világbank és társszervezete, az IMF, amelyek a világ nemesfém- és pénzkészletének jelentős része felett rendelkeznek, nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy alávessék magukat a nemzetközi jogszabályoknak, és átláthatóvá tegyék a működésüket.
Milyen ügyekben próbált fellépni?
–  Először 1997-ben, a Világbank központi épületének felújítása során botlottam bele egy furcsa ügyletbe. Az ellenőrzés során kiderült, hogy a kivitelező 220 millió dollárral túlszámlázta a munkát, ám mégsem ezt a céget vonták felelősségre, hanem azt a műszaki főosztályvezetőt, aki kiderítette az ügyet. Elgondolkodtam, mi lehet az oka annak, hogy az a szervezet, amelyik a világ öt kontinensén oktatja a kormányokat a hatékony gazdálkodásra és megfontolt pénzkezelésre, ilyen felelőtlen, amikor a saját ügyeiről van szó. Ettől kezdve gyűjtöttem azokat az információkat, amelyek a Világbank különböző projektjei kapcsán gyanúra adhattak okot. Amikor kezdeményeztem ezek felülvizsgálatát, a bank legfelsőbb vezetői értésemre adták, hogy nem kívánatos a tevékenységem. Az utolsó csepp az volt, amikor egy Fülöp-szigeteki hitelkihelyezés kapcsán kiderítettem, hogy a közel félmilliárd dolláros kölcsönből úgy konszolidálták a második legnagyobb állami bankot, hogy az végül az elnök környezetéhez tartozó egyik befolyásos helyi milliárdos többségi tulajdonába került. Az ügyről részletes jelentést készítettem a Világbank kormányzótanácsa számára. Nem foglalkoztak érdemben a beszámolóval, ellenben felajánlották, hogy 2006-ban megpályázhatom a Világbank jogi igazgatósági állását. Nem mentem bele az alkuba, inkább az amerikai képviselőházhoz fordultam. Amikor a kongresszus az elhallgatott jelentésem alapján elindította a vizsgálatot, kirúgtak az állásomból.
Megjegyzem, egy évvel később Joseph Estrada fülöp-szigeteki elnököt a bíróság elítélte korrupció vádjával és 29 millió dolláros kártérítésre kötelezte.
Ön azonban a különböző internetes videóinterjúiban azt állítja, hogy a korrupciónál sokkal nagyobb bajok vannak a Világbankkal és a nemzetközi pénzügyi rendszerrel. Ha jól értem, azt kifogásolja, hogy egy nagyon szűk globális elit kontrollálja a nemzetközi pénzügyi folyamatokat. A Wikileaks-üggyel és a Snowden-aktákkal hónapokon át tele volt a világsajtó. Ezekről a gazdasági botrányokról miért nem hallani szélesebb körben?
–  Miért csodálkozik ezen? Húsz évvel ezelőtt a legnagyobb amerikai nyomtatott és elektronikus médiumok 50 különböző tulajdonos kezében voltak, ma pedig mindössze öt médiacsoport birtokolja ezeket. A felvásárlások mögött ugyanaz a 100-150 személyből és intézményből álló pénzügyi szuperelit áll, amelynek tagjairól egy 2011-es svájci vizsgálat megállapította, hogy a világ pénzforgalmának a 60 százalékát kontrollálják. A diplomáciai és titkosszolgálati kiszivárogtatások nem sértik az érdekeiket, annál inkább a pénzügyi, korrupciós botrányok. Ezért mindent megtesznek, hogy elhallgattassák az üzenetemet a nyilvánosság elől. Szerencsére ma már sok alternatív csatorna áll rendelkezésre, és a nagyobb médiumok közül sincs mindenki az elit cenzúrája alatt – főleg Kelet-Európában. Épp tegnap adtam egy nagyobb interjút az egyik nagy orosz televíziócsatornának, és nagyon örülök, hogy Magyarországról is érdeklődnek a tevékenységünk iránt.
Ha már Magyarországot említette, mit gondol a magyar kormány pénzügyi szabadságharcáról? Mérvadó szakemberek idehaza és külföldön egyaránt azt állítják, hogy az IMF-től való megszabadulás árát sokkal drágább banki piaci hitelekkel kellett megfizetni.
–  Nagyon nagyra tartom a magyarokat, hogy vállalták ezt a bátor lépést. A történelemben nem ez az első eset, amikor önök bebizonyítják, hogy nem engedik magukat megfélemlíteni külső erőktől. Nem lepődöm meg azon, hogy ezeket a lépéseket a kontroll alatt tartott média és az általuk idézett szakértők igyekeznek negatív színben feltüntetni. Valójában azonban a világ minél több országának kellene követnie a magyar példát.
Ezt a dicséretet az undortodox magyar gazdaságpolitika atyja, Matolcsy úr bizonyára örömmel olvassa majd. De tényleg, miért jó az, ha az olcsóbb IMF-hitelt drágábbal váltjuk ki?
–  Nézze, húsz éven át közvetlen közelről volt alkalmam figyelemmel kísérni számos világbanki projektet, többek között Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában és Afrikában. A Világbank hangzatos mottója az, hogy szegénységmentes világot akar megvalósítani. Ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy ezek a megsegített országok nem tudtak kitörni a szegénységből, viszont egyre nagyobb adósságot görgettek maguk előtt. A világbanki hitelprogramok ártottak a helyi gazdaságoknak, nemzetközi óriáscégeket hoztak helyzetbe, miközben a munkahelyek száma csökkent. Csak úgy tud egy ország kitörni a pénzügyi függőségből, ha a saját kezébe veszi a pénzkibocsátását, ehhez pedig meg kell szabadulni a nemzetközi kontroll alól. A magas államadósság azonban korlátozza a kormányok mozgásterét, és Magyarországon tovább nehezíti a helyzetet a külföldi valutában jegyzett magánhitelek hatalmas aránya is.
Nem kértek még öntől tanácsot Budapestről?
–  Közvetlenül nem, de a Világbankról készített jelentéseimet megküldtem a washingtoni magyar nagykövetségnek is, így az álláspontomat ismerhetik Budapesten.
Ön is egyike azoknak, akik figyelmeztettek arra, hogy a dollár összeomolhat, és ezzel elveszítheti szerepét mint globális tartalékvaluta. Mire alapozza ezt?
–  Valóban sokan beszélnek arról, hogy az amerikai FED – amely a közhiedelemmel szemben nem kormányzati, hanem magántulajdonban áll – fedezet nélkül bocsát ki dollárt, kormányzati kötvények ellenében. Ha nemzetközi szinten megrendül a bizalom a dollár iránt, leértékelődhet a valuta, amit az Egyesült Államok nem tudna megakadályozni. Figyelmeztető jel volt a közelmúltban, hogy amikor a Deutsche Bank visszakért 300 tonna letétbe helyezett aranyat a FED-től, először csak papír kötelezvényt kaptak cserébe. Amikor a németek ragaszkodtak a fizikai arany visszaszolgáltatásához, végül teljesítették a kérést, de Berlinben megdöbbenve tapasztalták, hogy nem a saját jelzésű aranytömbjeiket kapták vissza, hanem idegen aranyat. Ebből úgy tűnik, hogy valami nincs rendben a rendszerrel, és ha ez a gyanú beigazolódik, drámai megrázkódtatás érheti a világgazdaságot. Véleményem szerint az úgynevezett BRIC-országok – Brazília, Oroszország, India és Kína – már ennek megelőzésére álltak át a dollár helyett saját elszámolási alapra. Elkezdtek nemzetközi mértekben aranyat is felvásárolni, ami arra utal, hogy felkészülnek egy alternatív globális pénzügyi rendszer felállítására, ha a helyzet azt kívánja.

Morvay Péter

Rákbetegség a legjobb üzlet, gyógyítani TILOS!

“A modern gyógyászat nem tudomány, a modern orvosok és kutatók pedig nem tudósok. A mai orvosok használhatnak ugyan tudományos módszereket, de az, ahogy a páciensekkel bánnak még mindig csak a szakbarbárság szintjén mozog. Az orvoslás nem egyedülálló foglalkozás többé. Az orvos nem más, mint a gyógyszeripar és a páciensek közti kapocs.” Dr. Vernon Coleman

Közel kétmillió amerikai állampolgárt diagnosztizálnak rákkal évente az Államokban. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik embert élete során rákkal diagnosztizálnak, az utóbbi század technikai fejlődése ellenére.

A nyugati orvoslás még mindig nem talált megfelelő gyógymódot a rákra, ami világméretű járvánnyá nőtte ki magát, megdöbbentő méreteket öltve. A statisztikák önmagukért beszélnek:

• az 1900-as évek elején minden 20-ik embernél állapítottak meg rákos betegséget.
• az 1940-es években minden 16-ik embernél
• az 1970-es években minden 10-iknél
• manapság minden 3-ik betegnél állapítanak meg rákot.

Az elhalálozási arány egyre csökken, azonban a rák továbbra is egyre gyakoribb. Hogy miért? Egyszerű a válasz: a hatalmas gyógyszercégek legnagyobb bevételét a rák elleni kezelés biztosítja, éppen ezért elképzelhetetlen nagy összegek forognak kockán amennyiben valóban sikerül gyógymódot találni a rákos elváltozásra. Egyelőre nagyon hatékonyan sikerül elhallgattatni azokat az egyéneket, akik egy lépéssel közelebb kerülnek a végleges megoldás fele.

A RÁK-GÉP

Kérem, értsék meg: a rák nagyon jó üzlet. Ugyan csillagászati összegeket költenek a megelőzési stratégiákra, mint például táplálkozási útmutatók, testmozgás és elhízás következményeinek oktatása és prevenciója. Azonban a pénz ömlik a kezelésekből, eltörpülve mellette a megelőzés illetve a gyógyítás.

Miért is vágnák le az aranytojást tojó ludat? Amíg a jól olajozott rák-gép működik, hatalmas összegek folynak be a gyógyszeres kezelésekből, sugárterápiákból, sebészi eljárásokból. Egy átlagos rákos beteg közel 50.000 dollárt költ a rák elleni harcára. A kemoterápiás szerek a legdrágábbak világszerte: a legtöbb 3.000-7.000 dollárba kerül havonta.

Ha ez az iparág lehetővé tenné a gyógyulást, akkor a betegektől befolyó összegek nagymértékben csökkennének, sok cég bukásához vezetnének. Éppen ezért fontosabb a beteg életben tartása, nem pedig a gyógyítása, így kénytelen visszajárni kezelésekre a gyógyulás reményében.

NE MERJ BÁRKIT IS MEGGYÓGYÍTANI!

Annak ellenére, hogy hatalmas összegeket ölnek a rákkutatásba, 3 rákos betegből 2 a standard kezelés hatására 5 éven belül meghal. Ez nem is olyan meglepő, ha tudjuk, hogy 3 rák elleni szerből 2 önmagában is rákkeltő. Ezért van az, hogy a kemoterápiában részesülő 20 emberből csak 1 esetén figyelhető meg javulás.

Az utóbbi száz évben egyre több természetes gyógymódot fejlesztenek ki, nemcsak az Államokban, de mindenhol a rák kezelésére, amelyek valóban hatékonyak tudnak lenni.

Minden nagyszerű kezdeményezést hevesen elhallgattattak, szőnyeg alá tolta az orvosi monopólium, az orvosokat, kutatókat megtámadták és börtönbe zárták, bevonták a praktizálási engedélyüket is.

Az orvosi monopólium megőrzése érdekében minden életképes természetes kezelést masszív ellenállással fogad az orvostudomány és a gyógyszeripar. Semmilyen olyan természetes szert nem akarnak a gyógyszercégek terjeszteni, amire nem tudnak szabadalmi engedélyt kérni, vagyis nem lesz bevételi forrás. Egyre szélsőségesebb intézkedéseket eszközölnek a cégek annak érdekében, hogy a természetes szerek nem jussanak el a fogyasztókhoz.

A gyógyszercégek egyesülete ellenőrzi az összes versenyképes kezelést illetve gyógymódot, amivel az ő kezükben van az engedélyezés is. Magyarul, ha egy szer valóban hatásos, azt mihamarabb el kell tüntetni a piacról.

Egyszerű megoldások, amelyekkel magunk is csökkenthetjük a rák kialakulásának veszélyét:

Ételek készítése: az elfogyasztott ételek egyharmada nyers. Nagyon fontos, hogy elkerüljük a sütést, inkább főtt vagy párolt ételeket fogyasszunk.

Szénhidrát és cukor: csökkentsük vagy teljesen vegyük ki a finomított cukrot, gabona alapú ételeket az étrendünkből. A bio-gabona, feldolgozatlan gabona is ki kell kerüljön az étrendből, mivel ezek mind csökkentik az inzulinérzékenységet, ami hozzájárul a rákos elváltozások kialakulásához.

Fehérje és zsír: a napi fehérjebevitelt 1 gramm/testsúlykilogrammra kell csökkenteni.

GMÉ: ugyancsak ki kell iktatni a genetikailag módosított ételeket, mert azokat növényvédőszerekkel kezelnek, amelyek legtöbbje káros az emberi szervezetre.

Állati alapú omega-3 zsírsav: normalizálni kell a szervezetbe bekerülő omega-3 és -6 zsírsavakat azáltal, hogy a növényi olajokat krill olajra cseréljük.

Természetes probiotikumok: optimalizálja a bélflórát csökkentve ezáltal a gyulladást és erősítve az immunrendszert.

Testmozgás: az aktív életmód növeli az inzulinérzékenységet, ami bizonyítottan csökkenti egyes rákos elváltozások kialakulásának veszélyét.

D-vitamin: tudományos bizonyíték van arra, hogy a megfelelő D-vitaminszint felére csökkentheti a rék rizikóját. Nem kell hát mást tenni, mint napon lenni.

Alvás: a megfelelő alvás kedvezően befolyásolja a szervezet melatonin szintjét, ami a kialvatlanság miatt megváltozhat, inzulinérzékenység változást okozva, növelve a rák rizikóját.

Toxinok: csökkentsük a toxinokkal való kapcsolatunkat, mint növényvédőszerek, rovarölők, stb.

Sugárterhelés: lehetőleg olyan helyen tartózkodjunk, ahol alacsony a sugárterhelés, ahol nincs mobil telefon, Wi-Fi, telefontorony, stb.

Stressz-menedzsment: a legtöbb betegség hátterében az érzelmi stressz áll. Sokkal fontosabb minden betegség esetében, hogy a lelki problémákat orvosoljuk a fizikaiak előtt.

MIT TEGYÜNK, HA RÁKKAL DIAGNOSZTIZÁLTAK?

A legjobb kezelés kétségkívül az, ha megfosztjuk a daganatos sejteket a tápanyagforrástól. A normális sejtek szénhidrátot vagy zsírt képesek égetni az energiáért, azonban a rákos sejtek elvesztik a metabolikus rugalmasságukat. Ezért a felfedezésért kapott dr. Otto Warburg Nobel-díjat 75 évvel ezelőtt. Sajnos ezt az információt egy onkológus sem használja. Folyékony ketogén és hiperbár (magasnyomású) oxigénterápia az, ami megfosztja a sejteket a tápanyagoktól.

Tudás Fája

Petíció az akácért

Merthogy nem európai őshonos... de a futóhomokot nálunk megkötötte, a méheknek jó -általuk nekünk is:))) S az illata:))))

Valószínűleg Ti is olvastátok/hallottátok már, hogy mondvacsinált természetvédelmi okokra hivatkozva, az EU kiirtaná Európában az akácerdőket. A hazai akác megóvására elindult egy kezdeményezés,mely szerint: Legyen az akác Hungarikum! Kérlek Titeket a lenti linkre kattintva, támogassátok az akác védelmét!

    A fehér akác (Robinia pseudoacacia) méze és a fájából készült erdészeti termékek legyenek hungarikumok! Ez ifj. Pályi Zoltán nyírségi erdőmérnök aláírási kezdeményezése, amihez már eddig is sokan csatlakoztak.
        A cél 100.000 elektronikus aláírás összegyűjtése, ami egyáltalán nem lehetetlen. Biztosan van Magyarországon illetve a Kárpát-medencében, vagy akár az egész világon ennyi ember, akinek érték az akác. Kérjük ezért, hogy Ön is írja alá a beadványt és küldje tovább a petíció linkjét azoknak, akikről úgy gondolja, hogy egyetértenek ezzel a céllal.

     A kezdeményezés kapcsolója, ahol a petíciót alá lehet írni a következő:

                                                http://www.peticiok.com/akac_hungarikum
 

  Ha úgy gondoljátok, kérlek küldjétek tovább Ti is ismerőseiteknek!

Eszköz vagy szemét?

Világunk nagy problémája a státusszimbólumok hatása. Jól emlékszünk, mi akik fiatalok voltunk a rendszerváltás idején, hogy milyen okaink voltak arra, hogy elfogadjuk a rendszerváltást. Tele voltunk olyan vágyakkal, reményekkel, hogy ezünk vagy azunk legyen. Jobb autót, motorkerékpárt szerettünk volna. Így elfogadtuk azt, hogy mostantól lehetőségünk lesz ezekre, és ennek ára a nem szeretett kommunista rendszer bukása. 

Aztán évek kellettek mire rájöttünk; ugyan lehetőség van jobb autóra és motorra, de nem nekünk. Hanem csak azoknak, akik a hazánk szétrablásában nyakig benne voltak. Ugyanazok az emberek jártak drága és új autókkal, mint akik annak előtte, kiegészülve azzal, hogy az új politikai elit is ugyanazokból állt, csak kisebb személycserék történtek.  

Most mit látunk? Azt, hogy ezek a vágyak olyannyira benne maradtak és elevenen élnek az emberek egy részében, hogy mindent feladnak ezekért. Feladták a valódi szabadságot, a nemzetet, a családokat, nem törődnek semmivel, csak azzal, hogy mit lehet megszerezni. Kialakult a státuszszimbólumok rendszere. Ilyenek lettek az autó, a nyakkendős állás, a drága mobil telefon, a plázaicica és a drága nagy ház, úszómedence, vagy a flancos kiegészítő járművek, nagy amerikai autó, motor, vagy vízi jármű. Birtoklásukért mindent feladtak a népek. Ezek mellett kialakultak a középosztály státusszimbólumai, mivel a nagyon drága, valóban értékes dolgokat megfizetni nem tudták. Létrejöttek a shoping centerek, a wellness szállodák, és most már a lejjebb csúszott népek erre cseréltek le mindent. Nem újdonság ez a történelemben, jól ismert az úgynevezett "parasztbarokk" stílus, mely igyekezett leutánozni az arisztokrácia divatját az építkezés területén. Annak ellenére, hogy akkoriban a ruházkodási szabályok szigorúak voltak, ez az irányzat a viseletekben, és az élet több területén is megjelent. Megmaradt azonban ez díszítő, szépítő elemnek, nem vállaltak érte elviselhetetlen terheket.

Tekintsük át, mit is jelentenek és mit is érnek ezek a szimbolikus tárgyak. Valódi értékük nem több, mint a hasonló gyakorlati, használati tárgyaknak. Nyilván egy egyszerű karóra is lehet olyan pontos, mint egy méregdrága. Egy középkategóriás autóval is eljutunk oda, ahova egy rendkívül drágával. Egy konfekció öltöny is állhat olyan jól, mint egy különleges és szintén méregdrága. Ezt minden értelmes ember tudja. Ha viszont ez így van, akkor miért igyekeznek sokan a státuszszimbólumoknak nevezett tárgyak tulajdonosaivá válni? Mert nincs értékrendjük. Nem tudják a valódi értékeket felismerni, deformált a szellemiségük, illetve alacsony szellemi szintjüket olyan dolgokkal igyekeznek növelni a külvilág felé, melyeket nem ők állítottak elő, hanem csak birtokolják. A birtoklást viszont a gazdagság biztosítja számukra, ezért a szellem művelése helyett a gazdagodást tekintik a legfontosabbnak az életükben. Ez a világlátás tovább mélyíti az amúgy is mély szakadékot a reális világ és a hamis szimbólumok hamis világa között. Mert ami hamis, az erkölcstelen is. Ezzel együtt a dolgozó, a tárgyakat és a világ egyéb dolgait a természetesség síkján elfogadó és megélő emberek és a státuszszimbólumok hamis világában élők között is áthidalhatatlanná válik a szakadék. Nyilván vannak olyanok a szegényebbek között is, akiknek imponálnak a státuszszimbólumok. Ők a szellemi elmaradottak, és ők azok, akik a mindenkori divatok rabjai. Ezeket nevezzük fogyasztói hülyéknek, konzum idiótáknak.

A természetes emberek sokasága így kerül szembe a szellemileg deformáltak sokaságával. Feloldhatatlan ez az ellentét és térségünkben a politika, vagy a vallás ma már képtelen valamiféle egyensúly kialakítására. Lényegében ez a folyamat rombolja le az atlanti világot, és ennek a folyamatnak az elutasítása emeli fel a keletet. Sehol nincs egy markáns megjelenési helyzet, de vannak irányzatok, melyek erősödnek, vagy gyengülnek. A pártok szintén valamelyik irányzat képviselői, nyilván nem egyforma erővel, de jól felismerhetően. Válaszút előtt állunk, egyfelől a hamisan csillogó státuszszimbólumok és a konzumidióták világa, másfelől a természetes életmódot és értékrendet követőké. A szerencse az, hogy könnyen felismerhetőek az értékrend nélküliek, mert csak rájuk kell nézni. Hamis csillogás, értelmetlen pocsékolás, nagyképűség és hiúság, sértődékenység jellemzi őket. Basáskodóak és egyben szolgalelkűek. Egyszóval ők a selejt. A természet rendje értelmében saját hibáik miatt ki fognak halni. Csak nehogy magukkal rántsák az egész világot.

A címben az eszköz és a szemét szerepe, mint fogalom szerepel. Mi az eszköz és mi a szemét? Addig eszköz minden, amíg az embert, a közjót szolgálja, akár drága, vagy olcsó. De ami az emberi kapcsolatokat mérgezi, rombolja, lehet bármilyen drága, vagy divatos, csak szemét. A fentiek értelmében. A szemétnek viszont egyetlen helye lehet: a szemétdomb.

Kemény Gábor

Úttörő lépés történt a jövő tiszta energiája felé

Először sikerült több energiát kinyerni egy magfúziós folyamatból, mint amennyit az üzemanyag felfűtésére használtak. Az eredményről a Nature-ben számol be az Amerikai Egyesült Államok Lawrence Livermore Nemzeti Laboratóriumának kutatócsoportja. Az úttörő lépést az úgynevezett mikrorobbantásos magfúziós kísérletek során érték el.

Két alapvető módszer: mágneses összetartás és mikrorobbantás

A jövő energiatermelésének nagy reménye a fúziós reaktor, amely a Naphoz hasonlóan termelné az energiát. Atommagok egyesülnének benne igen magas hőmérsékleten, és a folyamat során rengeteg energia termelődne. Alapanyag lenne bőven, szén-dioxid-kibocsátás nulla, és nem keletkezne évszázadokig megmaradó sugárzó atomhulladék sem.

A fúziós reaktorok jelenleg kísérleti fázisban vannak, a remények szerint a század derekán állna üzembe az első energiatermelő példány. Jelenleg két alapvető módszerrel kísérleteznek, ezekről az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársai, Földes István, Réfy Dániel, Szabolics Tamás és Zoletnik Sándor beszéltek az Origónak.

Az egyik módszer az úgynevezett mágneses összetartású fúzió. Itt egy Tokamak-típusú reaktorban a Föld mágneses terénél körülbelül 200 ezerszer erősebb mágnesek tartják össze azt a viszonylag ritka plazmát (elektromosságot vezető gázt), amelyet fokozatosan felfűtenek, annyira, hogy körülbelül 150 millió fokon megindulhat benne az atommagok fúziója. A mágneses térbe zárt plazma nem ér hozzá a reaktor falához. Ilyen lesz a jelenleg Franciaországban épülő ITER, amely 2023 körül mutathatja majd az első "életjeleket".

A másik módszer az úgynevezett mikrorobbantásos (más néven inerciális) fúzió. A nagyon sűrű plazma itt egy olyan céltárgyban keletkezik, amelyet igen erős és igen rövid (a másodperc mintegy százmilliomod részéig tartó) lézerimpulzusokkal bombáznak, és ez adja a felfűtéshez az energiát. Maga a fúziós reakció a másodperc milliárdod részénél is rövidebb idő alatt játszódik le.

Először igazolták az elméletet

Az új eredmény ehhez a második módszerhez, a mikrorobbantásos fúzióhoz kapcsolódik. A Livermore Laboratóriumban 2009 óta próbálnak fúziót beindítani egy olyan lézerrel, amely egyetlen impulzus során 1,8 millió joule energiát közöl a céltárggyal. Az első években azonban nem sikerült megfelelően összenyomni a plazmát (hidrodinamikai problémák miatt), így át kellett tervezni a céltárgy szerkezetét és a meghajtó lézerimpulzusok időzítését is.

Ez meghozta az első sikert: a deutériumból és tríciumból (ezek a hidrogén izotópjai) álló plazmában lejátszódó fúziós folyamatok során neutronok és alfa-részecskék keletkeztek. A nagy előrelépés az volt, hogy a keletkező alfa-részecskék tovább fűtötték a plazmát, körülbelül olyan mértékben, mint amennyire a lézer. Ezzel most először sikerült kísérletesen igazolni az elméletet: a plazma fűtésében, ezáltal a fúziós folyamatok fenntartásában a keletkező alfa-részecskék is részt vesznek, méghozzá a mennyiségükhöz képest egyre nagyobb arányban. Enélkül nem lehetne majd energiát termelni, hiszen nem az a cél, hogy több energiát pumpáljunk a lézerbe, mint amennyit kinyerünk a túloldalon.

A plazma felfűtésének hatásfoka amúgy kulcskérdés. Jelenleg a lézer energiájának kevesebb mint 1%-a fordítódik erre. A mostani kísérletben az energiamérleg ehhez képest már pozitív volt, hiszen ennél az 1%-nál valamivel több fúziós energia keletkezett. Emellett még a lézerek hatásfokán is jelentősen kell javítani. Hosszú út vezet azonban még odáig, hogy az egész energiamérleg nyereséges legyen. A kutatók következő feladata az, hogy javítsák a folyamat hatásfokát, és érjék el, hogy a keletkező alfa-részecskék minél nagyobb arányban vegyék ki a részüket a plazma fűtéséből.

Katonai terület volt

A mikrorobbantásos fúzió vizsgálata jelenleg az alapkutatási, fizikai szinten van. Történeti okok miatt nincsenek benne olyan nagy nemzetközi együttműködések, mint a mágneses összetartású fúzió kutatásában. 1990-ig ugyanis ez katonai finanszírozású terület volt, mert atomrobbantások szimulációjára is alkalmasnak találták. Az utóbbi évtizedekben enyhült a helyzet, egy kis létszámú budapesti-szegedi kutatócsoport is ezzel foglalkozik (néhány alapvizsgálatra a szegedi szuperlézer, az ELI is alkalmas lesz majd ezen a területen). Franciaországban a jövő évben kezd működni egy, a livermore-ihoz hasonló (félkatonai) lézerberendezés, míg az Európai Unió kizárólag békés felhasználású berendezése, a HiPER lézer szerepel az EU nagyberendezéseinek terveiben.

A magyar kutatók sokkal nagyobb szerepet játszanak a mágneses összetartású fúzió kutatásában, így részt veszünk például az ITER építésében, és műszereket szállítunk más kísérleti reaktorokhoz. Minderről a magfuzio.hu honlapon olvashatnak részletesen.

(Simon Tamás, origo)

A komposzt fűtés

Jean Pain 1969-ben költözött feleségével Idával, a dél-franciaországi Villecroze-ba, ahol egy 270 hektáros bozótos száraz mediterrán erdő őrzésével és kezelésével lett megbízva. Ezt a vidéket, az igen meleg és száraz nyarak miatt, erdőtüzek pusztították rendszeresen. Minden erdőtűz után egyre gyérebb és elkorcsosodott erdő, ill. bozót keletkezett. A folyamat végállomása egy kopár sziklás hegyi sivatag.

Már az első átélt erdőtűz alkalmával Jean Pain egy érdekes megfigyelést tesz: a fák pusztulását az aljnövényzetet alkotó sűrű bozót égése okozza. Tisztában van azzal a ténnyel is, hogy az erdőtüzek pusztításai történelmi távlatokban viszonylag új keletűek. A mediterrán erdők az évszázadokat igen jó állapotban vészelték át. A pusztulás igazán csak a második világháború utáni években kezdődött, annak ellenére, hogy pontosan ekkor szűnt meg a tűzifa rendszeres kitermelése. A házak fűtését egyre jobban fűtőolaj égetéssel oldották meg. Régebben az erdők a gazdagok vadászterületei voltak. A helyi lakosság a száraz fákat kivághatta és a bozótot is felhasználhatta fűtésre és a háztartásban. A bozótból kitermelt aprófa elegendő hőt szolgáltatott. A tüzek évszázadokkal ezelőtt is átmentek az erdőkön, de bozótos aljnövényzet hiányában a nagy fákban kárt nem tettek.

Jean Pain számára tehát érthetővé vált az erdők pusztulásának az oka : a nem kitermelt bozót. Hozzáfogott tehát a rábízott erdő bokros aljnövényzetének az eltávolításához. Hatalmas mennyiségű aprófát termelt így ki, amivel nem tudott mit kezdeni. Ezzel szemben, már az első évben, annak ellenére, hogy a tűz átment az erdején is, abban semmilyen pusztítást nem végzett. Az aljnövényzet száraz füve, a nagyobb fák elpusztítására nem adott elég meleget .

Emberünk ekkor jött rá a második alapvető felismerésre: az aljnövényzettel kitermelt aprófa az erdei ökorendszer szerves részét képezi, amit hosszútávon nem lehet az erdőből rendszeresen eltávolítani. Meg kellet tehát találni a módját annak, hogy az így kitermelt biotömeg egy részét az erdei talajnak visszaadja – de nem fahamu formájában. Így vette kezdetét a bozótkomposzt készítésére való kísérletek sorozata.

A templomos lovagok titka

Olvasmányai folyamán Jean Pain tudott a 14 – 15-ik században ott élt templomos lovagok mezőgazdasági tevékenységéről. Sajnos a régi írásos feljegyzések csak azt jelezték, hogy az erdőkbe ékelt termőföldek igen magas hozamait, amivel a lovagok hadjáratait ellátták, az erdőkből kitermelt fa adta. Említés történt arra is, hogy a kitermelt fát égetés nélkül gazdasági épületek fűtésére is használták.

Komposztkísérletei folyamán, Jean Pain számára világossá vált a templomos lovagok által nagy valószínűséggel követett termelési módszer. A kitermelt bozótot tehát nem elégetni kellett, hanem komposzttá alakítani. Az aprófa, ill. fatörek komposztálásához egy különleges módszert kellett tehát kidolgozni. Tudvalévő tény viszont, hogy a nyers fát, de még a száraz faleveleket is csak nagyon nehezen lehet komposzttá alakítani. Jean Pain kutatásait, a templomos lovagok által épített rejtélyes kőmedencék irányították, amivel a régészek nem tudtak mit kezdeni: nem értették ezeknek, a még romokban fennmaradt, építményeknek a valóságos rendeltetését. Halastavaknak túl kicsik, viszont nyitott kialakításukkal víztárolásra alkalmatlanok voltak. Jean Pain rájött, hogy ezek a medencék a kitermelt aprófa vízzel való átitatására lettek talán felhasználva.

A kitermelt bozótot, még nyers állapotban (tehát száradás előtt) apróra vágta (töreket készített) és egy vagy két hétre egy nyitott medencében vízben áztatta. Az átitatott töreket nagyobb kupacba rakva érdekes megfigyeléseket tett:

- Ha a kupac térfogata meghaladta a 4 köbmétert, a kupac belsejében, az erjedési folyamatoknak köszönhetően, a hőmérséklet néhány nap után 60 – 70°C-ra emelkedett és ezen az értéken maradt hónapokon keresztül.
- Három – négy havi erjesztés után, a még nem érett, komposzt talajtakarásra már felhasználható.
Ezután jöttek Jean Pain mezőgazdasági és kerti kísérletei.
 

Bozótkomposzt a kertben és a termőföldeken

Bár mezőgazdasági ismeretei nem voltak, Jean Pain kísérleti úton is rájött a bozótkomposzt helyes felhasználási módjára.

Tisztában volt azzal, hogy a kitermelt bozótból készített komposzt egy részét az erdőnek vissza kell szolgáltatni. Ez a fenntartható biotömegtermelés elsődleges feltétele.

Ösztönösen is rájött (sok esetben a szakemberek által sem ismert) tényre: a nem teljesen megemésztett (tehát éretlen) komposztot nem szabad a földbe beszántani. Súlyos tévedés azt hinni, hogy a humusztartalék növelésére elég a szerves hulladékanyagokat a földbe beszántani. Az éretlen szerves anyag, erjedésekor a már rögzített (stabilizált) humuszt égeti csak el a talajban. Innen adódik a bozótkomposzt felhasználásának az első számú feltétele:

A félig érett (4 hónapos) bozótkomposztot a talajra kb. 8-10 cm-es rétegben szét kell teríteni és a föld már kész is a termelésre.

Ebbe a komposztba már vetni és ültetni is lehet. A további teendők a különböző növények igényeitől függenek. Száraz vidékeken ültetés-, ill. a magok kikelése után a komposztra még egy kb. 20 cm-es szalma- vagy szénatakaró is kerül.

A burgonyát pl. csupán a komposztra helyezik a kijelölt sorokba és az egészet 30 – 40 cm-es szalmaréteggel fedik. A kikelő növény a szalmarétegen áthatol. A gyökerek főleg a komposzt rétegben és fölötte fejlődnek ki. Amikor a szárak elszáradnak, a növényt csak ki kell emelni a szalmából, aminek a gyökerein lógnak a teljesen tiszta burgonya gumók, amiket egy rövid rázással a kosárba lehet hullatni. Ezután a maradék szalmaréteget el kell távolítani és a 2-3 cm, a talaj által megemésztett komposztréteget új bozótkomposzttal kipótolni.

A bozótkomposztréteg alatt a talajban igen erős élet alakul ki. A giliszták nagy számban emésztik a hozott biotömeget és alakítják humusszá. Jean Pain egy mészkősziklás, teljesen talaj nélküli területen, ezzel a módszerrel Dél-Franciaországban (ahol a nyarak legalább olyan aszályosak, mint a Dél-Alföldön) salátát, paradicsomot, padlizsánt, dinnyét, stb. termelt minden öntözés nélkül. A komposztban lévő víztartalék elpárolgását a vastag szalmaréteg akadályozta meg.

Megfigyelte azt is, hogy a gyomnövények csak kis számban kelnek ki és azokat is könnyedén, minden fáradság nélkül lehet kitépni, ill. kiemelni. Néhány év alatt, ezzel a módszerrel a sziklás alapon a mészkő elmálásával, néhány cm vastag, barna humuszban gazdag, televény szerű termőtalaj keletkezett. Későbbi kísérletek kimutatták azt is, hogy az agyagos, kötött talaj a bozótkomposzt alatt porhanyóssá válik, amíg a futóhomok, kötött televény földdé alakul. A kerti munkálatokban az ásást és a kapálást el lehet felejteni. Bozótkomposzt segítségével Flandriában, az Északi Tenger melletti teljesen terméketlen erősen sós homokbuckákon burgonyát, sárga- és cukorrépát, sőt cikória gyökeret is termeltek.

A módszerrel gabonaféléket (bokros búzát, kukoricát) is termelnek. A hektáronkénti terméshozamok igen magasak és messze meghaladják a vegyi úton termelt rekord hozamokat is. Az is igaz viszont, hogy a bozótkomposzt alapú termelés gépesítését eddig nem sikerült megoldani.

A módszer érdekessége az állati eredetű trágya teljes mellőzése. Ez előtt a mezőgazdasági szakemberek értetlenül állnak. Nem értik hogyan lehet az igen magas hozamokat minden nitrogén bevitele nélkül hosszútávon is fenntartani.

Jean Pain követőinek a számításai szerint egy hektár igen magas hozamú föld-darab táplálásához a módszerrel kb. öt hektár erdő bozóttermelése szükséges. A nyert komposzt 20 – 40 %-át az erdőbe kell visszavinni.

A Jean Pain féle módszer bírálata

A Jean Pain féle módszer követői minden állati eredetű szerves trágya használatát – szinte dogmaszerűen – elutasítják. A hagyományos bio- ill. tanyai gazdaság hívei, viszont pontosan az állati eredetű, nitrogénben gazdag talaj-adalékokat helyezik előtérbe. Még a komposztkészítésben is ragaszkodnak a kezdeti szén/nitrogén (C/N) arány 60-as érték felett tartásához. Állati trágya hozzáadása nélkül a fatörek C/N aránya 200 és 300 között mozog, ami a hagyományos komposztkészítésre alkalmatlan.

Belgiumban, Londerzeelben van a “Jean Pain Bizottmány” (Comité Jean Pain) széktelepe, ahol többször is, néhány biogazda és a bozótkomposzt hívei között kialakult nagyon heves vita tanúja voltam.

Mindenesetre nehéz elfogadni azt a kísérleti tényt, hogy minden állati eredetű nitrogén hozzáadása nélkül, a bozótkomposzton nevelt növények hosszútávon is virulnak. Másrészt az is igaz, hogy egy fenntartható mezőgazdaság főleg tanyai önellátó termelőegységekkel dolgozik. Egy tanyán a növénytermelés és az állattenyésztés egymást teljes mértékben kiegészíti. Kézenfekvő tehát az, hogy a tanyai gazdálkodásban trágyázásra a növényi és állati eredetű biotömeget együttesen kell használni.

Ott, ahol nagy mennyiségű fatörek áll rendelkezésre, a bozótkomposzt kizárólagos mezőgazdasági felhasználása elképzelhető. Ezzel szemben ez a módszer nem általánosítható. Az állati eredetű és nagy értékű biotömeg (istállótrágya) a tanyai gazdálkodás szerves része.

A komposztkészítéssel kapcsolatban jó tudni, hogy felhasználását és készítését illetően három féle komposzt van:

1. A tanyai, ill. kerti komposzt, amelyiket állati és növényi biotömeg egyesítésével alacsony hőmérsékleten a talajon (tehát nem tartályban) készítünk 60-as kezdeti C/N aránnyal.

2. A hőtermelésre (idegen szóval thermogén) és termőföldkészítésre szánt bozótkomposzt.

3. A talajszennyezés orvoslására készített különleges, javító komposztok.

A különböző komposztkészítési módszer egymásnak nem versenytársa, hanem kiegészítője.

Angolszász nyelvterületeken egyesek a bozótkomposzt készítése helyett növényi takaróval, minden állati eredetű adalék nélkül termelnek. Ez az un. “permakultúra”. A “permanens” szóból származtatott kifejezés a tevékenység állandó, ill. fenntartható jellegét fejezi ki. Egy termelőegységen belül, ezt a termények sokféleségével érik el. A bozótkomposzt és a permakultúra közötti különbségek elemzése a jelen értekezés kereteit meghaladja.

Minden esetre a Jean Pain féle módszerrel a világszerte pusztító erdőtüzeket nagyon olcsón, könnyen és hatásosan meg lehet előzni. A nyert bozótkomposztot pedig a fűtésen túl a teljesen lerombolt ökorendszerek ujjélesztésére is fel lehet használni. Egyik jövőbe mutató alkalmazása (a Paul Moray féle magoncokkal) a sivatagok fokozatos felszámolása lesz. A világméretű biotömeg tervezet végrehajtása az egyetlen út az éghajlatváltozások okozta katasztrófák elkerülésére.

Korabeli légi felvételeken Jean Pain 270 hektáros erdeje mint egy élénkzöld folt jelent meg. A körülötte lévő erdők fokozatosan elpusztultak. Ez annál is inkább érdekes, hogy az erdőtüzek Jean Pain erdején is átmentek, de minden számottevő kár okozása nélkül.

Fenntartható energiatermelés a biotömegből

A mezőgazdasági termelés mellett a bozótkomposzt segítségével nagy mennyiségű energiát is lehet termelni. A biotömeg egyszerű (és igen ostoba) égetésekor a termelt hőenergia értéke sokkal alacsonyabb, mint az elégetett biotömeg biológiai értéke az ökorendszerek fenntartásához és hozamának a növeléséhez. Ha a komposztkészítés alatt a keletezett hőenergiát hasznosítjuk, “egy ütéssel, két legyet csapunk”: a hőenergia termelése után a komposzt még a földek javítására ill. művelésére még megmarad. Egyszerű elégetés esetén a keletkezett hamu, magas kálium tartalma ellenére sem alkalmas a talaj javítására: a könnyen oldódó oxid- és karbonát vegyületek a talajban lévő nedvesség ionerősségét növelve, a még meglévő humuszkészlet természetes “égési” folyamatát gyorsítják csak fel. A terméshozam rövid távon növekedik, de ennek a talaj elszikesedése az ára. Ezért mondják az öreg belga parasztok, hogy “a fahamu és a mész az apát gazdagítja, viszont a fiát koldusbotra juttatja”.

Energiatermeléshez Jean Pain két módszert dolgozott ki, bár a korabeliek figyelmét csak az első módszer kötötte le:

1. a fatörekből biogázt lehet termelni;

2. a fatörek komposztálásakor nagy mennyiségű hő szabadul fel.

Fatörek készítéséhez világszerte traktormotorral hajtott, éles, ferdén elhelyezett késekkel ellátott hengeres növényaprítót használnak. Ez az aprítógép még 12 cm átmérőjű ágakat is képes igen gyorsan 6 mm vastag forgácsokká aprítani. A nyert fatörek egy vastag csövön egy utána vontatott nyitott pótkocsiban halmozódik fel. Vasutak-, autópályák- és országutak menti bozótok nyírására is egy hasonló gépet fejlesztettek ki. Jelenleg világszerte hatalmas mennyiségű fatörek keletkezik, amit ostoba módon elégetnek vagy legjobb esetben városi parkok virágágyasait vagy földutakat gyommentesítenek vele.

Biogáztermelés fatörekből

Vízzel teljesen betakart fatörek, levegőtől zárt edényben néhány napi, magától beinduló erjedés következtében, biogázt termel. A keletkezett gáz metán és széndioxid tartalma kissé magasabb, nitrogén és kénhidrogén tartalma alacsonyabb, mint az istállótrágyából nyert gázé. Az igen alacsony kéntartalomnak köszönhetően, a nyert gáz tisztítás nélkül is használható.

Jean Pain gépkocsiját bozótkomposzt biogázzal üzemeltette. Gázpalackokkal felszerelt kocsija (egy Citroën teherkacsa) a ’70-es évek elején nagy feltűnést keltett. Saját bevallása alapján is a műszaki bonyodalmak miatt a megoldás nem volt túl szerencsés. Kocsiját csak egy különlegességnek szánta, reklámnak, ami a bozótkomposzt rendszerét népszerűsíteni volt hívatott.

Komposztfűtés

A komposztkupacból nyert hőt, Jean Pain saját háza fűtésére is használta.
A Jean Pain Bizottmány londerzeeli telepén egy nagyobb komposztkupacba beépített 100 literes, vezetékes vízzel táplált tartályból olyan meleg víz folyik, amelyet a kéz már alig visel el.

A londerzeeli telepen évekkel ezelőtt komposzthővel melegágyakat és üvegházakat is fűtöttek. A községi támogatás fokozatos csökkentésével a telepen számos tevékenységet megszüntettek; a komposztfűtést is. Belgiumban jelenleg egyetlen házat fűtenek bozótkomposzttal, azt is igen gyenge hatásfokkal. A komposztkupac elhelyezését és eltávolítását könnyebbítendő, a hőkicserélő csövezetet egy betontalapzatba építették be, amire a beáztatott fatöreket egy billenőrakteres tehergépkocsiból öntik ki. A hő viszont nehezen áramlik lefelé, ami a hatásfokot nagyon csökkenti. Egy kb. 100 m²-es lakterületű ház fűtésére ezzel a módszerrel egy télre legalább 15 -20 m³ bozótkomposzt szükséges.

Hatásos, a kupacba beépített hőkicserélő berendezéssel, ezt a mennyiséget feltehetően 10 m³ alá lehet vinni. Egy 100 m²-es un. “passzív ház” fűtésére az eddigi becslések szerint évente 4 – 5 m³ komposzt elegendő lenne. A komposztfűtést a házban padló- és belső falfűtéssel kell megoldani.

Komposzthő: egy tudományos talány?

Az 1970-es évek végén, Londerzeelben a komposztkupac által termelt hő mennyiségét is megmérték. A Gent-i Műszaki Egyetem két végzős mérnökhallgatója végezte a kísérleteket két évig. A kupacba beáramló és az abból kijövő víz hőmérsékletét mérték folyamatosan, hónapokon keresztül. A hőmérséklet különbség, a víz fajhőjének és az átáramlott víz tömegének a szorzata adja a kitermelt hőenergia mennyiségét. A mérésekkel párhuzamosan, (kaloriméterben való égetéssel) meghatározták a szárított komposzt égéshőjét is a komposztálás előtt és után.

Meglepetésre a meleg vízzel kitermelt hő mennyisége hasonló nagyságrendű volt, mint a szárított komposzt elégetéskor keletkező energiamennyiség, ami a hallgatók tanára számára, hitetetlennek tűnt. Ezért ismételték meg a méréseket egy második évben, amelyek hasonló eredményre vezettek.

A vízzel kitermelt energiamennyiség nagyobb volt, mint a nyers és az erjesztett komposzt égéshőjének a különbsége, ami a termodinamika első főtételének látszólag ellentmond. A mérések eredményeit az érdekeltek – pontosan a tudományos körökben sajnos még jelenlévő – esetleges tudományos inkvizíciós per veszélye miatt, nem tették közzé.

Ezeket a kísérleti eredményeket, a ’90-es évek elején, Frédéric Vanden Brande, a Jean Pain Bizottmány akkori elnöke ismertette velem. Szerette volna tudni a véleményemet. Sajnos ekkor már a kísérletek számszerű eredményeihez nem tudtam hozzájutni. Sem a számításokat, sem a kísérleti körülményeket nem tudtam ellenőrizni. Azt viszont tudtam, hogy a Gent-i Egyetem kollégái komoly szakemberek: a szokásos kísérleti és számítási hibákra kicsi volt a valószínűség.

Kísérletileg a komposztkupac égéshőjének a mérésénél lehettek nehézségek. A kaloriméterben elégetett minta helyes felvétele sem lehetett egyszerű. Ezen a szinten nagyobb kísérleti hibák jelenhettek meg, bár még ezek a hibák sem változtatnák meg a kapott értékek nagyságrendjét. Marad tehát Frédéric Vanden Brande feltevése: ha a mérések pontosak voltak, hogyan lehet megmagyarázni a kapott hitetetlen eredményt? Ez volt feltett kérdése lényege, amire választ nem tudtam adni.

Ha a mért eredmények helyesek, az azt jelenti, hogy a komposztban működő biológiai (baktérium) rendszer a fából több hőt szabadít fel, mint amennyit a fa teljes elégetésével nyerhetünk. Ha ez igaz, akkor a fotoszintézisről alkotott szemléletünket teljesen át kell alakítani. A napenergiát a növények nem csak az elektronátviteli redukciós hőelnyelő folyamatokkal tárolják, hanem egy másik folyamattal is. Ez utóbbi feltehetően protonátvitel segítségével történik. A fa elégetésekor csak az első folyamatban tárolt energia szabadul fel. A második folyamat energiáját csak baktériumok okozta erjedéssel lehet, nedves közegben, felszabadítani. Ez az energia a biotömeg elégetésekor nem szabadul fel. Louis Kervran munkái alapján napenergia tárolás biológiai transzmutációkkal nagyon is lehetséges.

A fent említett kísérleteken kívül vannak más megfigyelések is amelyek az itt jelzett feltevést alátámasztják. A szokásos tudományos előítéleteket félretéve, nagyon hasznos lenne az itt említett kísérleteket és méréseket megismételni.

Komposztfűtés a magyarországi gyakorlatban

Fatörek nem áll mindig rendelkezésre. A növényi anyagokban lévő energia felszabadításához viszont elméletileg csak vízbe áztatott cellulóz szükséges és ennek felhalmozása egy kritikus tömeget képezve. Jean Pain kísérletei alapján fatörek esetében a kritikus tömeget kb 4 m³ bozótkomposzt képezi. Feltehetően más növényi anyagokkal is lehet hasznosítható hőt termelni.

Már viszonylag kis kupacba felhalmozott nyírt fű, vagy nyers fából készült fűrészpor is néhány óra alatt erősen felmelegszik. A nagyobb kazalban az elégtelenül megszárított széna, vagy szalma is begyullad. A kritikus tömeg elérése a hőtermelő folyamat beindításához biológiai transzmutációs folyamatra utal.

Magyarországi viszonylatban a kaszált és bálákba gyűrt energiafű is számításba jöhet. Néhány napi vízbeáztatás után egy nagyobb kupacot kialakítva, a bálákat a hőkicserélő készülék köré kell elhelyezni . Fűtésre való felhasználás előtt tanácsos a különböző műszaki megoldásokat kísérletileg ellenőrizni.

Első lépésben meg kell határozni azt a kritikus tömeget, amelyikben a hő maradandóan fejlődik. A kupac belső hőmérsékletet a különböző pontokon elektronikus hőérzékelőkkel lehet, az idő függvényében megmérni.

Ezután kerülhet sor az első hőtermelő kísérletekre. Először egyszerű fém- vagy kemény műanyag csöveket helyezünk spirális alakban a kupac belsejébe. Egy másik lehetőség a kupacba beépített, zárt bádogtartály is lehet, amit egy csővel alulról táplálunk. Egy ilyen kísérleti berendezés vázlatos képe a http://www.onpeutlefaire.com/ilslontfait/ilof-jean-pain-broussaille.php olalon látható.

A melegvizet a tartály felső részről vezetjük el. A be- és kimenő cső egy cirkuláló szivattyúval működtetett körforgást képez. Ebbe a körbe egy kiselejtezett radiátort is be lehet építeni, ami kívül a vizet lehűti.

Ekkor jegyezzük a ki- és bemenő csőben a víz hőmérsékletét az idő és a szivattyú hozamának (liter/perc) a függvényében. Ki kell kísérletezni azt a vízhozamot, amivel a legnagyobb mennyiségű hőt lehet kitermelni.

A következő kísérletekben már a levegőztető csöveket is be lehet építeni. A kupac központjába befújt levegő az erjedést serkenti. Túl sok levegő a kupacot lehűtheti. Itt is ki kell kísérletezni a szükséges és elégséges levegőmennyiséget és a hozzátartozó vízhozamot egy 30 – 35°C-os víz folyamatos termeléséhez. Padlófűtéshez ez az eszményi hőmérséklet. Meg kell mérni azt az időtartamot is, ami alatt a termelt víz még elegendő meleg marad.

Jean Pain komposztkupacaiban a belső hőmérséklet, még igen hideg téli időben is, 18 hónapon keresztül 60°C fölött maradt. Jean Pain ezen állítását én személyesen nem ellenőriztem.

Csak ezután kerülhet sor az első fűtési kísérletre. Ott kell ezt elvégezni, ahol már van egy működőképes padlófűtés. A kupacba be- és kimenő csöveket igen gondosan hőszigetelni szükséges.

Hagyományos, tehát nem napőrző házban, a 30°C-os padlófűtés csak az alap meleget szolgáltatja. Hidegebb napokon egy fafűtésű kályha melegítene rá a padlófűtésre.

Energiafű az Alföldön és hegyvidékeken

Az erdőtüzek megelőzésével az erdei bozótokból még Magyarországon is nagy mennyiségű fatöreket lehetne kitermelni. Egy másik lehetőség a gyorsan növő erdők ültetése a rendelkezésre álló és az árvízvédelem céljára kialakított árterületeken.

A harmadik lehetőség az energiafű, ami még az alföldi szikes földeken is megterem. Termelése, más használatra teljesen alkalmatlan, igen sovány földeket is értékesíti. Ha a fűtés után nyert komposztot néhány évig a termőföldre visszavezetjük, az eredetileg sovány szikes talajból lassan igen gazdag termőföld keletkezik. Egy bizonyos humusztartalom (kb 3%) elérése után a termelt komposzt egy részét más földek feljavítására is fel lehet használni.

Ez a módszer a futóhomok megkötésére is nagyon hatásos és igen olcsó. A kötött és nehéz agyagos talajt fellazítja, porhanyóssá és termékennyé teszi. A fűkomposztot is feltehetően a Jean Pain módszerrel kell használni: termelésre a földet egy kb 8 cm-es komposztréteggel kel beborítani. Egyszerű talajjavításra kevesebb, a felszínen beboronázott komposzt is elegendő. Ilyen félérett komposztot kertekben téli talajtakarónak is lehet használni. Az ilyen takaró fékezi a gyomnövények kikelését és nagyon gazdagítja a talajt.

Forrás: (eautarcie.com/Vizonellato/6.Biotomeg/A.Uttorok.htm ) - Kitartás.net