2012. augusztus 2., csütörtök

Történelmi pénzhiány Szerbiában

A szerb államnak már csak arra van pénze, hogy kifizesse a közszolgálati dolgozók augusztusi bérét, valamint a nyugdíjakat. Közben lemondott a szerb jegybank elnöke, a parlament előtt lévő törvényjavaslat miatt.

Szerbia történetének egyik legnagyobb államháztartási hiányával küzd Szerbia – jelentette ki az ország pénzügyminisztere. Mladjan Dinkic elmondta: a hiány 2.2 milliárd euróra tehető.
Az Ivica Dacic szocialista politikus vezette új szerb kormány azt szeretné, ha a nemzeti bank jelenleg 10 milliárd eurót kitevő devizatartalékaiból lehetne pótolni a hiányzó összeget, illetve serkenteni a gazdasági növekedést.
A szerb parlamentben már folyik a vita a jegybanktörvény módosításáról, ami nagyobb ellenőrzést tenne lehetővé a kormány számára a bank felett, a jövőben a parlament szavazná meg a nemzeti bank elnökét, ugyanakkor megnyirbálnák a bankelnök jogkörét.
A tervezett változtatások miatt csütörtökön lemondott a központi bank elnöke, mondván: a törvény - ha elfogadják - súlyosan sérti a bank függetlenségét.
A súlyos gazdasági problémákkal küszködő Szerbia tavaly októberben 1,1 milliárd eurós készenléti hitelmegállapodást kötött a Nemzetközi Valutaalappal, de az IMF 2012 februári felülvizsgálata után úgy döntött, hogy befagyasztja a hitel folyósítását az új szerb kormány megalakulásig, mert megítélése szerint a balkáni ország 2012. évi költségvetése nincs összhangban a hitel feltételeivel.

Életbe lépett Amerikában a vallásszabadságot korlátozó törvény

Augusztus elsején lépett életbe az Egyesült Államokban a Katolikus Egyházat nehéz helyzetbe hozó, a vallásszabadságot korlátozó egészségbiztosítási törvény az üzleti szervezetek számára.
Christen Varley, a Conscience Cause nevű, lelkiismereti és vallásszabadságot védelmező szervezet vezetője szerint ezzel véget ért az Egyesült Államokban a vallásszabadság. 
Az Obama-kormányzat által januárban hozott törvény szerint minden, néhány főnél többet foglalkoztató, nem kifejezetten vallási célokat szolgáló (például templom) intézmény – így tehát a katolikus iskolák, egyetemek, kórházak – köteles alkalmazottainak olyan egészségügyi biztosítást kötni, amibe kötelezően beletartozik a sterilizáció, az abortusztabletta és a fogamzásgátlás is. A Katolikus Egyház azóta tiltakozik a szabályozás ellen, több katolikus szervezet, köztük számos egyházmegye is beperelte a kormányt, mivel a törvény valószínűleg megsérti az alkotmány első kiegészítését, amely a vallásszabadságról szól. 
Ugyanakkor a mostani, augusztus elsejei életbe lépés csak a profitorientált intézményekre, vállalkozásokra vonatkozik, a nonprofit intézmények számára egy év múlva lép életbe a szabályozás. Ez azonban nem vigasztalja a számos profitorientált katolikus intézményt, például katolikus médiavállalatokat. 
A törvény megszegése naponta és dolgozónként száz dollár büntetést jelent, ami egyes vállalatoknak évente többmillió dolláros büntetést jelenthet – írja a CNA. 
Ugyanakkor folytatódnak a kormányzat elleni perek. Egy coloradói, fűtéstechnikával foglalkozó vállalat, a HerculesIndustries például kisebb csatát nyert az ügyben, a bíró ugyanis időleges felmentést adott a cégnek a törvény által előírt kötelezettségek teljesítése alól. De ez csak ideiglenes határozat, és csak ennek az egy vállalatnak szól. 
Magyar Kurír


Beláthatatlan következményei lehetnek a vallásszabadság brit megsértésének

 

Az orosz ortodox egyház nem állhat karba tett kézzel, amikor Európában eltapossák a keresztény hitet – nyilatkozta Philip Ryabykh, ortodox pap, a moszkvai pátriárkátus Európa Tanács melletti képviselője az Oroszországi Állami Rádió Társaság Oroszország Hangja nevű rádiójának.
Kijelentésével arra az esetre utalt, amelyben két brit állampolgárt elbocsátottak munkahelyéről, mert felszólításra sem vették le a keresztet nyakukból munkájuk során. A British Airways légitársaság két alkalmazottjáról van szó, akik a londoni Heathrow repülőtéren a bejelentkezési pultnál dolgoztak. Nadia Eweida és Shirley Chaplin esete hamarosan az Emberi Jogok Európai Bírósága elé kerül kivizsgálásra. A strasbourgi ortodox képviselők és az orosz jogászok már teljes támogatásukról biztosították az ügyet. Ez példanélküli helyzet – állapította meg Philip Ryabykh ortodox pap.

A két brit nő azt kérte a bíróságtól, hogy ismerje el a vallásszabadság megsértését és azt, hogy vallási hovatartozásuk miatt szenvedtek hátrányos megkülönböztetést. A brit törvénykezés nem várta meg, hogy az ügy a strasbourgi bírák elé kerüljön. Olyan javaslatot terjesztett elő, amely lehetővé teszi a munkaadó számára, hogy elbocsássa munkavállalóit, amennyiben nem hajlandók elrejteni a keresztény valláshoz tartozásuk jelképét.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletét az Európa Tanácshoz tartozó minden országban alkalmazni fogják. Így Oroszországban, Ukrajnában, Belorussziában és Moldovában, tehát minden orosz ortodox hívőre is érvényes lesz – mondta a moszkvai pátriárkátus Európa Tanács melletti képviselője. Az ortodox hagyomány előírja a kereszt viselését. Ha a strasbourgi bírák elutasítják a két keresztény nő kérését és a munkaadónak adnak igazat, akkor ez negatív hatással lesz az európai országokban élő ortodoxokra is. Ez teljesen elfogadhatatlan lenne számunkra, mert a híveknek viselniük kell a keresztény jelképeket minden körülmény között – mutatott rá az ortodox képviselő.

Az orosz ortodox egyház figyelmeztető kiáltása egyben segítségkérés is minden ortodox közösségtől, katolikusoktól és protestánsoktól egyaránt. Az a kockázat áll fenn, hogy ha a hívek nem lépnek fel azonnal a keresztény szimbólumok viselésének szabadsága érdekében, hamarosan peremre szorítva találhatják magukat az európai társadalmi élet minden területén.

A moszkvai pátriárkátus képviselői az állami és felekezeti kapcsolatok orosz intézetével együttműködve dokumentumot dolgoztak ki, amelyben összefoglalták azokat az egyház- és polgárjogi alapokat, amelyekre hivatkozva a keresztényeknek joguk van a kereszt viseléséhez és vallásuk szabad gyakorlásához. Nem első alkalommal kerül sor arra, hogy az orosz ortodox egyház fellép ilyen esetben. Hilarion metropolitának, a moszkvai pátriárkátus külügyi osztálya elnökének prioritásai között szerepel a keresztényüldözés elleni küzdelem – állapítja meg az Osservatore Romano cikke.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Az asszony, aki harminc szemétre vetett csecsemőt mentett meg

A 88 éves Lou Xiaoyng története az elmúlt napokban került napvilágra, azóta kínaiak millió szentként emlegetik.
A ma már halálos beteg asszony 1972 óta harminc gyermeket talált Jinhua városában az útszéleken, a szeméttelepeken, akik a nyomor és a kínai kormány 1978-ban bevezetett egykepolitkájának következményeként kerültek a hulladék közé. Egyetlen adat csupán a kormány erőszakos egykepolitikájának illusztrálásaként: 2010-ben 400 millió gyermek nem születhetett meg Kínában.
Lou az újrahasznosítható hulladékokból élt. A hulladék között találta a szegény családok elhagyott, síró csecsemőit: „ezeknek a törékeny kis gyermekeknek szeretetre, gondoskodásra volt szükségük. Nem is értem, a szüleik hogy dobhatták őket a szemét közé. Minden élet értékes” – mondta a 88 éves asszony a Daily Mailnek. Négy csecsemőt ő maga nevelt fel férjével együtt, aki azonban 17 évvel ezelőtt meghalt. Van egy saját lánya is, aki ma 49 éves. Az összes többi csecsemőt sikerült baráti családokra, ismerősökre bíznia. Egy ismerőse így nyilatkozott róla: „Lou egy szent. A kormányunk szégyellhetné magát: neki nem volt hatalma, pénze, egy egyszerű kis házban élt, és nézzétek, mire volt képes!”
Ő maga mindig azt gondolta: „ha van erőm ahhoz, hogy újrahasznosítsam a hulladékot, hogyan vonhatnám ki magam az alól, hogy „újrahasznosítsak” valami sokkal fontosabbat, az emberi életet” – számol be az esetről a Vatican Insider.
Magyar Kurír
A különbség a Nap mérete és egy százforintos mérete között óriási. Mégis olyan közel tarthatjuk a pénzérmét a szemünkhöz, hogy nem látjuk tőle a napot. Ugyanez a helyzet problémáinkkal. Isten ugyan sokkal nagyobb, mint bármilyen probléma, amivel eddig találkoztunk, mégis olyan közelről szemlélhetjük bajainkat, hogy elhomályosíthatják Isten jelenlétét az életünkben.

Amikor már a mentőcsónak is süllyed

Milyen közel lehet a számadás napja a globális pénzrendszer számára? Az augusztus valószínűleg viszonylagos nyugalomban telik. Európában szinte mindenki szabadságon van. A nyár végével azonban veszélyes vizekre érhetünk és bármi megtörténhet. A legtöbb pénzügyi válság a múltban ősszel tört ki. A figyelem középpontjában az euró áll, de ha a vezetők úgy döntenének is, hogy minden áron egyben tartják a monetáris uniót, a problémák nem fognak elmúlni.
Görögországban és Spanyolországban már most is nagyon kritikus a helyzet és egyre több ország követi őket szerte a világon. Számos bank áll a csőd szélén és a hitelezés szinte mindenhol leállt.
Közgazdászok, pénzügyi szakemberek és sok józanul gondolkozó ember készül a legrosszabbra az ősz beálltával.
Az International Business Times a következőket írta:
Hogy mi a konszenzus? A világgazdaság a végső visszaszámlálásnál tart, amiből már csak három hónap van hátra. A befektetők augusztus-szeptemberre írták be az összeomlást a naptárukba.
Jim Reid, a Deutsche Bank stratégája, aki egy pénzügyi teória alapján 2010 óta mondja, hogy a monetáris és fiskális politikából hiányzó rugalmasság a baj egyik okozója, kedden azt mondta „úgy érzem Európa bebizonyította, hogy igazunk van”.
„Az USA még bebizonyíthatja, hogy a teória nem egyetemes,” írta Reid, azonban „ha az USA pénzügyi ciklusa átlagos hosszúságú, az elmúlt 158 év történelmét véve alapul (33 ciklus), akkor a válság augusztus végén fog elkezdődni.”
A globális pénzrendszer rendkívül összetett, így lehetetlen pontos időjóslatokba bocsátkozni. A közgazdászok, akik mégis megpróbálkoztak ezzel a múltban sokszor váltak a nevetség tárgyává.
Azt azonban senki sem tagadhatja, hogy vészesen gyűlnek a viharfelhők felettünk.
Az alábbi 10 tényező alapján ki-ki döntse el maga, mi várható, illetve mikor:
1. Európa pénzügyi jövője szempontjából számos fontos esemény várható szeptemberre. A Reuters a következőket írta erről:
Szeptemberben egy német bíróság semmissé nyilváníthatja az új euró-mentőalapot, a mentőcsomag ellenes hollandoknál is választások lesznek, miközben Görögország megpróbálja újratárgyalni saját pénzügyi túlélésének feltételeit, és dönteniük kell, hogy az adófizetők nyelik-e le az Athénnak adott állami kölcsönök miatti óriási veszteségeket.
Ezek tetejébe az eurózónának azt is ki kell találnia, hogyan fogja megmenteni a már elindult újabb dominókat, Spanyolországot és Olaszországot, illetve, hogy mit tesznek, ha ez nem sikerül.
2. A Reuters arról ír, hogy Luis de Guindos, spanyol gazdasági miniszter szerint országának 300 milliárd eurós mentőcsomagra lenne szüksége.
3. Spanyolország egyre mélyebbre süllyed a válságban. A spanyol gazdaság 0,4%-ot zsugorodott 2012 második negyedévében, az első negyedéves 0,3%-os zsugorodás után.
4. A munkanélküliségi ráta jelenleg 24,6%-on áll Spanyolországban.
5. A Wall Street Journal szerint egy 30 milliárd eurós lyukat fedeztek fel a görög pénzügyi mentőcsomagban.
6. A Morgan Stanley azt jósolja, hogy a munkanélküliség 2013-ban meghaladhatja a 25%-ot Görögországban.
7. Az előrejelzések szerint a görög gazdaság összesen 7%-kal zsugorodik 2012 során.
8. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Európa többi része nem tesz több engedményt Görögország számára.
9. Nagy-Britannia gazdasága is elindult a lejtőn. Az ország gazdasága egyedül 2012 második felében 0,7%-kal zsugorodott.
10. Az általános üzleti tevékenységekre vonatkozó Dallas Fed index 13,2%-ot esett júliusban. Ez a sokak számára komoly meglepetést okozó adat újabb jele annak, hogy az USA egy újabb válság felé tart.
Van valami remény a láthatáron? Az európai vezetők több rövidtávú megoldással próbálkoztak már, sikertelenül.
Az eurózóna egyik diplomatája néhány napja a következőket mondta:
„Két éve tart a mentőcsónak felpumpálása. Olyan döntéseket hozunk, amelyek éppen hogy csak annyi levegőt juttatnak a csónakba, hogy ne süllyedjünk el és a csónak közben ereszt is. A lyuk elkezdett nőni és most már kevesebb levegő jut be, mint amennyi távozik, tehát süllyedünk.”
Mi a megoldás?
Bőven akadnak közgazdászok az Atlanti óceán mindkét oldalán, akik még mindig is azt javasolják, hogy folytassuk a pumpálást. Szerintük a pénznyomtatás a megoldás.
Habár az USA szó szerint úszik a több ezermilliárd dollárra rúgó adósságban, a New York Times „közgazdásza”, Paul Krugman, bátran hirdeti, hogy itt az idő az újabb pénznyomtatásra és hitelfelvételre. Büszke arra, hogy a Keynesianizmus követője és véleménye szerint mindenkinek ezt kellene tennie.
Az óceán túlpartján, a Telegraph nemzetközi gazdasági szerkesztője, Ambrose Evans-Pritchard is a pénznyomtatást javasolja:
Nem kell mondanom, hogy a végletekig menő monetáris élénkítést támogatom, sok ezermilliárd eszközfelvásárláson keresztül, régimódi nyitott piaci műveletekkel, a pénz mennyiségi hatását kihasználva (nem a hitelkamat módosításával), hogy megakadályozzuk a deflációt, amíg a névleges GDP el nem éri a megfelelő szintet, amikor is fel lehet hagyni az élénkítéssel.
Valóban még több adósság lenne a válasz?
Az Egyesült Államokban a forgalomban lévő pénzmennyiség az ország történelmében először átlépte a 10.000 milliárd dolláros határt. Az elmúlt harminc évben ez az összeg ötszörösére emelkedett.
Sajnos ugyanezen időszak alatt a GDP sokkal lassabb ütemben növekedett.
2012 második negyedévében például az Egyesült Államok államadóssága 274,3 milliárd dollárral emelkedett, a GDP ezzel szemben mindössze 117,6 milliárddal.
Nem az a baj, hogy kevés pénz van forgalomban.
Inkább az adósság túl sok.
A fiat valutákkal azonban ez már csak így megy. Mindig fennáll a kísértés, hogy többet nyomtassanak. Ezért van az, hogy eddig minden fiat valuta, ami valaha létezett előbb-utóbb összeomlott.
A pénznyomtatás nem old meg semmit, csupán a problémák jellege változik meg.
Akár hogyan nézzük, a vezetők idővel kifogynak a lépésekből és ezt egyre több ember látja. Talán ezért látja mindenki egyre pesszimistábban a gazdaság helyzetét.
Eddig is lefelé haladtunk, de most egy hirtelen töréshez értünk az úton.

Forrás: The Economic Collapse

Jeff Clark a Casey Research-től érdekes történelmi albumot állított össze egy manapság egyre több embert foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban: Hogyan változhat egy valuta értéke x-ről nullára? Ez nem történhet meg! Legalábbis a dollárral biztosan nem. Igaz?
„A történelem tanulsága szerint egyetlen fiat valuta sem tartott örökké. Előbb vagy utóbb mindegyik tönkrement. Az ember azt gondolná, hogy ilyesmi csak harmadik világbeli országok valutájával fordulhat elő, pedig nem így van. Függetlenül attól, hogy az adott nemzet gazdaságát mennyire stabilnak vagy erősnek gondolták, ha vezetőik visszaéltek saját valutájukkal az ország drága árat fizetett a hibáért,” írja Jeff Clark.
Azt is hozzátehetjük, hogy még soha egyetlen gazdaság sem omlott össze hiperdefláció miatt. Egyetlen egy sem. Amint az adósságteher fenntarthatatlanná vált, a hatóságok minden esetben megtalálták a módját, hogy közbelépjenek, és a végletekig hígítsák valutájukat, hogy kielégítsék a kereslet igényeit. Az ókori Rómától, a weimari köztársaságon és a Szovjetunió bukásán át a modern pénzrendszer bukásáig, ahol valószínűleg most tartunk, valamennyi esetben ez történt.
Egy bizonyos tűrő határon túl a „hit és hitel által fenntartott” pénz nem képes betölteni a neki szánt funkciót és nem marad belőle más, mint egy darabka papír. Ez éppen úgy igaz a tartalékvaluták absztrakt koncepciójára is.
„Az alábbi valuták között láthatunk néhány régi áldozatot is, de ami számomra megdöbbentő, hogy mennyi szűnt meg saját életünk során. Mindenki megszámolhatja hányat talál, ami születése óta omlott össze vagy szűnt meg,” írja Clark.
A lista korántsem teljes. Több ezer valuta szűnt már meg a világon és ezzel vissza is érkeztünk a poszt címéhez. Mennyit érnek ma ezek a képek, mert, hogy másnak nem igen lehet nevezni őket? — Pontosan.
Jugoszlávia – 10 milliárd dinár, 1993
Zaire – 5 millió zaires, 1992
Venezuela – 10,000 bolívares, 2002
Ukrajna – 10,000 karbovantsiv, 1995
Törökország – 5 millió lira, 1997
Oroszország – 10,000 rubel, 1992
Románia – 50,000 lej, 2001
Kína – 10,000 CGU, 1947
Peru – 100,000 intis, 1989
Nicaragua – 10 millió córdoba, 1990
Magyarország – 10 millió pengő, 1945
Görögország – 25,000 drachma, 1943
Németország – 1 milliárd márka, 1923
Grúzia – 1 millió lari, 1994
Franciaország – 5 livre, 1793
Chíle – 10,000 peso, 1975
Brazil – 500,000 real, 1993
Bosznia – 100 millió dinár, 1993
Bolívia – 5 millió bolíviai peso, 1985
Fehéroroszország – 100,000 belarusz rubel, 1996
Argentína – 10,000 argentín peso, 1985
Angola – 500,000 kwanza, 1995
Zimbabwe – 100,000 milliárd zimbabwei dollár, 2006
Vajon ez a sors vár az amerikai dollárra is? A közös tényező, ami a fenti valuták végét eredményezte az adósság és a deficit volt.
Ezt figyelembe véve érdemes megfontolni a következőket:
A Morgan Stanley 2009-es jelentése szerint nem volt még precedens a történelemben arra, hogy egy olyan ország ahol az adósság GDP-hez viszonyított aránya meghaladta a 250%-ot ne szenvedett volna el súlyos pénzügyi válságot vagy magas inflációt. Az Egyesült Államok teljes adóssága ma eléri a GDP 400%-át.
Marc Faber befektetési guru szerint, amikor egy ország adóssága eléri az adóbevételek 30%-át az ország valutájának vége. Michael Murphy pénzügyi elemző számításai szerint az USA ezt idén októberben éri el.
Peter Bernholz, hiperinfláció szakértő elmondta, hogy „a hiperinflációt a kormány költségvetési deficitje okozza.” Ebben az évben az Egyesült Államok költségvetési deficitje el fogja érni a 1500 milliárd dollárt. Ilyen mértékű költségvetési deficit még nem volt a történelem során.
A Federal Reserve 1913-as megalapítása óta a dollár elveszítette vásárlóerejének 95%-át.
Függetlenül attól, hogy a dollár teljesen elértéktelenedik, vagy csupán másodrangú valutává válik, egyre nagyobb esély van arra, hogy a fenti listán a zöldhasú is megjelenjen.
Ez komoly hatással lenne Amerika lakosságának életszínvonalára. A pénz elértéktelenedése ugyanakkor csak az egyik probléma lesz, amivel szembe kell néznünk, és az ellen legalább van védekezés, ha az ember értékálló valutába fekteti pénzét, ami jelenleg az arany.
Egy biztos, amikor pénzről van szó, az „értéktelennél” nincs rosszabb jelző. 

Forrás: Zero Hedge

 

Gazdag István: A Sámson-opció: córesz és gajdesz

Mindnyájan fenyegetve vagyunk. Mindnyájunkat fenyeget egy őrült politika, amely nemcsak az életmódunkat, a hagyományainkat, a jogainkat és a szabadságunkat vonja kétségbe, hanem magát a létezésünket is veszélyezteti. Ami az életmódunkat illeti, elég csak arra utalni, hogy immáron minden tettünket és szavunkat kémlelik, feljegyzik és büntetik, és hogy rövidesen megéljük a hagyományos és egészséges mezőgazdaság kimúlását, hiszen az USA-ban már a konyhakertek betiltását tervezik, a demokrácia nevében így kényszerítve a lakosságot a hipermarketekben való vásárlásra, és mint tudjuk, a „demokratikus vívmányok” sohasem állnak meg az óceán túlsó partján.
Mindnyájunkat fenyegeti tehát az Izraellel szövetséges angolszász Nyugat birodalmi politikája, amelyhez csatlakozott az Európai Unió is, végleg szakítva az alapító atyák európai közösségével: a népek, a testvériség, a béke Európájával, és a felülről történő uniformizálás révén közvetlenül egy totalitárius falanszter felé vezet bennünket. Egy szörnyű, embertelen, materialista, ragadozó, imperialista és kardcsörtető Új Világrend felé, amely globálisan fogja alkalmazni a gázai bantusztánban lokálisan kipróbált izraeli népelnyomó technikákat, miközben a „civilizációk összecsapásának” ürügyén a terrorizmusellenes háború szükségleteivel álcázza a hőn áhított nyersanyagforrások lenyúlására irányuló próbálkozásait. A Brüsszel által képviselt Európa a népek ellensége, mert fennen hangoztatott elveit megcsúfolva valójában a nagy globális rendetlenséget, az endogám pénzoligarchiát és „a halál iparosait” szolgálja. Ez az EU csak egy nagy átverés.
A mostani válság magában a kapitalizmus logikájában gyökerezik: totális (pénzügyi, gazdasági, társadalmi, egészségügyi stb.) és példátlanul súlyos, még az 1929-es Nagy Pangással összevetve is. Miután a hajdani vállalkozói kapitalizmus mára spekulatív finánckapitalizmussá degenerálódott, olyan ellentmondásokkal, kihívásokkal és zsákutcákkal szembesült, hogy csak előre menekülhet: a háborúba, feláldozva a népeket egy skrupulusok nélküli és az érdemtelenül birtokolt kiváltságai megőrzéséért mindenre kész kisebbség egoista, tébolyult, hitvány érdekeinek. A világ tényleges vezetői „akarják” a háborút...
Milyen világháborút? Momentán két forgatókönyv tűnik valószínűnek. Az első, az izraeli, egy csomó fanatikus szélsőségessel, akik az iráni „fenyegetés” ürügyén (amely persze egyáltalán nem valóságos, hiszen a perzsa ország szigorúan önvédelmi célú atomprogramot folytat) készek megtámadni Iránt, valójában a cionista entitás közel-keleti vezető szerepének megerősítése és a regionális nyersanyagforrások fölötti ellenőrzés megszerzése végett. A megtámadott Irán nyilván védekezni fog, és vele együtt a szövetségesei is: Szíria, Libanon, Gáza... Izrael viszont nem fog eltűrni semmilyen fenyegetést a határain és még kevésbé a területén, és ha létében érzi fenyegetve magát, miután annyit fenyegetett másokat, a nukleáris megoldástól sem fog visszariadni, és habozás nélkül elindítja több száz bombáját a világ négy sarka felé.
Ez az ún. Sámson-opció, amelyhez az izraeli háborús stratégáknak a bibliai Sámson alakja nyújtott inspirációt, aki a filiszteusok egyik templomát magára rogyasztva több ezer filiszteust vitt magával a halálba. „Több száz nukleáris robbanófejjel rendelkezünk és rakétáink minden irányban elindulhatnak… Az európai városok többsége légierőnk célpontját képezi… Katonai erőnk nem a harmincadik, inkább a második vagy a harmadik legerősebb a világon. (...) Képesek vagyunk magunkkal vinni a pusztulásba a világot. És biztosíthatom önöket, hogy meg is tennénk, mielőtt Izrael eltűnik”, figyelmeztetett Martin Van Creveld izraeli katonai szakértő, a jeruzsálemi Héber Egyetem tanára (The Christian News, 2003. február 17.). Nemrég Ron Rosenbaum amerikai zsidó szerző (és Hitler-kutató) a harmadik nukleáris világháborúhoz vezető utat boncolgató könyvében ugyancsak megerősíti, hogy „a második holokauszt következményeként” - egyébként a németek által éppen holokauszt-kárpótlásul szállított - atom-tengeralattjáróival Izrael nemcsak a támadóin fog bosszút állni, hanem „lerombolja a világ pilléreit is (megtámadva például Moszkvát és más európai fővárosokat), valamint az iszlám szent helyeit”, hiszen „az arányosság elvetése a Sámson-opció lényege” (How the End Begins: The Road to a Nuclear World War III, Simon & Schuster, 2011). Röviden, ez a forgatókönyv az apokalipszishez vezet. Aki szelet vet, vihart arat, és végül Izrael is eltűnik majd a térképről - csak éppen nem Irán „rosszvoltából”, hanem a saját őrültsége áldozataként. Mindezt egyedül Izrael ura és szolgálója, az USA akadályozhatja meg. Talán...
A másik világháborús forgatókönyv az amerikai háborús tervek elvetésével járna az Irakhoz, Afganisztánhoz, Szomáliához és Iránhoz hasonló gyönge országok ellen, az igazi jövőbeli katonai riválisok, Kína és Oroszország - mint az angolszász-cionista imperializmus teljes és végleges világuralmának megteremtése útjában álló természetes akadályok - megsemmisítését célozva. Így a USraeli birodalmat kiszolgáló marionett-figurák és bábkormányok pozícióba helyezése mellett egyúttal lehetővé válna a Föld szinte összes természeti erőforrásának régóta tervezett monopolizálása, vagyis a Wall Street és a City általi megkaparintása is.
Pillanatnyilag az izraeli forgatókönyv látszik aktuálisabbnak, és az orosz felderítés nélkül már megvalósult volna (Irán nemzeti ünnepére időzítették, a Moszkvából érkező figyelmeztetés után azonban a perzsák még időben szétszórták a harci repülőiket, kivonva őket a tervezett izraeli légicsapás alól). Summa summarum, a finánckapitalizmus végső és elkerülhetetlen szakasza a permanens háború. Akár Izrael elvakult, arrogáns és gőgös magánakciója eszkalálódna, akár a Birodalom kétségbeesett próbálkozása, hogy megőrizze hegemóniáját a lehető legnagyobb és legsúlyosabb planetáris konfrontáció, a kínai és orosz kolosszusok megtámadása árán is, a végeredmény ugyanaz lesz mindnyájunk számára. Fatális, mint egykor Sámson esetében.
MD 2012. VIII. 1.