A szégyen napja

2004. december 5. Ide jutottunk. A magyarság elutasította a magyarságot. Szabad-e csodálkoznunk ezen? Lehet-e erre a helyzetre azt mondani, hogy történelem és elmúlt. Egyszerű a válasz. Nem lehet. Nem lehet azt mondani, hogy ez már mögöttünk van és nem ismétlődik meg soha. A határon belüli magyarság kilenc éve olyan mértékben mutatta meg azt, hogy képes alul múlni magát, ami már a fantasztikus jelzőt nem is nélkülözheti. De mit kell látni? Nem mást, mint azt, hogy a magyarság a történelmi rothadás olyan állapotába jutott, ami nemcsak a magyar, hanem a keresztényi gondolkodást is messzemenően háttérbe szorította. A szocializmus több évtizedes nemzetrombolása, a magyarságtudat kiirtása szépen meghozta az eredményét. Gyurcsány? Ő a hibás? Nem biztos. Ő csak a cionista véleményformálók profi szócsöve. A sikertelen nemzetgyalázó népszavazás sikeres zsidó hazudozási és kommunikációs aknamunkát rejt maga mögött. A magyarokat nélkülöző média Budapest központú cionista hazudozói által megtervezett merénylet volt a magyarság ellen ez az akció. Persze a jól megvezetett és gondolkodni képtelen magyarok százezrei, milliói elintézték az ügyet. Szégyen az egyik, a magyarság oldalán, a valódi magyarok oldalán. Siker a cionista, a nemzetet összeugrasztani akarók oldalán.

És ki a magyar ezután? A valódi magyar? A határon túli magyarság a valódi magyarság. Az a magyar, aki a magyar ember modelljét adja. Úgy kell tekinteni rájuk, mint a példaképre, azokra, akik megtartották magyarságukat és a magyar értékeket bármilyen körülmények között. A határon belüli emberekről ez nem mondható el sajnos.

Mindent összefoglalva ez a népszavazás a magyarság megtagadásának, a magyarok egymással szembeni közönyének bizonyítéka volt. A kérdés az, hogy ez az egész a vég kezdete volt-e? Sajnos igen, mert a javulás és az egymás mellett való kiállás azóta is késik, lehet, hogy örökre.

Lovas György

A Piros Cégér 7-8.: A SZABADKŐMŰVES KAPCSOLAT

Itt már mélyebb értelmet nyernek a zsidó bankárcsalád szövevényei. Mint látható a történelem kereke elérkezett egy olyan pontra, ahol az időrendi események új stratégiát követeltek meg a terjeszkedés elve alapján (Gölöncsér Miklós). A szabadkőművesség a katedrálisokat építő kőművesek érdekvédelmi szövetségeként indult a késő középkorban, de hamarosan egyházellenes irányzatot vett, és a 18. század közepére egész Európára kiterjedő, főként a feltörekvő polgári értelmiség, de az arisztokrácia önmagát "felvilágosultnak" tekintő köriben is hódító, széleskörű mozgalommá fejlődött. Szellemisége kezdettől fogva okkult ókori misztériumokból és a zsidó Kabbalából merített; a szabadkőművesek ezek meglehetősen zavaros egyvelegéből titkos szertartásokat alakítottak ki, melyekbe sátánista elemek is vegyültek. A felvilágosodás korában ezeket kifelé ugyan deista színezettel leplezték, azt hirdetve, hogy a mindenség Nagy Építőmesterét tisztelik összejöveteleiken, de ez a világszellem nem a keresztények Istene, még csak nem is a zsidók Jehovája volt, hanem az egyiptomiak Ozirisze, sőt sok helyütt Lucifer, a sátán. 

Ez a keresztény Európa szellemi alapköveivel merőben ellentétes irányzat és a szervezet titkos volta kezdettől fogva súlyos veszélyt jelentett mindarra, amit az emberiség évszázadok kemény munkájával felépített és szentnek tartott. Igazán világpusztító erővé azonban akkor vált a szabadkőművesség, amikor Adam Weishaupt ingolstadti egyetemi tanár Illuminátusok Rendjének nevezett, maroknyi elszánt csoportjával a francia Grand Orient nagypáholyba befurakodott, majd ennek segítségével 1782-ben a szabadkőművesek Wilhelmsbadban tartott nemzetközi nagygyűlésén az egész mozgalmat irányítása alá vette. 

Weishaupt, aki 1748-ban Ingolstadtban, módos zsidó családból született, fiatal korában kikeresztelkedett és belépett a jezsuita rendbe, ahol magas kiképzést nyert. Pappá szentelése előtt azonban meghasonlott önmagával, és miután a rendből kilépett, az ingolstadti egyetemen lett a kánonjog tanára. 1771-től kezdve tanulmányozni kezdte az egyiptomi és más okkult tanokat, és ezekben egyre jobban elmélyedve, arra az elhatározásra jutott, hogy a különböző okkult rendszerek híveit egyetlen hatalmas szervezetté egyesíti, mely az ő vezetésével egy új világrendet fog kialakítani. Öt évig dolgozott ezen a tervén, és végül 1776. május 1.-én létrehívott egy kis titkos társaságot, melynek az Illuminátusok ("megvilágosodottak") nevet adta. Elképzelése a következő koncepción alapult: 

1. A monarchiák és minden tekintélyelvű kormányzati rendszer eltörlése. 

2. A magántulajdoni és örökösödési rend eltörlése. 

3. Hazafiság és nemzeti érzület felszámolása. 

4. A család és házasság intézményének felszámolása. 

5. Mindenféle vallás eltörlése. 

Ezekről a világfelforgató eszmékről és célkitűzésekről azonban kizárólag az illuminátusok és a szabadkőművesek legfelsőbb tagozatai tudtak; az idővel nem kevesebb, mint 32 rend szigorú hierarchiájába kovácsolt szabadkőműves mozgalom alsóbb körei előtt mindössze az emberiség boldogítása és az általános humanizmus meglehetősen ködös elveit lebegtették, mint követendő célokat. A szabadkőművesek nagy többsége számára ezek elegendőnek is bizonyultak, hogy az egymás társadalmi, politikai és gazdasági emelkedését bármilyen eszközzel támogató szervezkedés nyújtotta lehetőségeket mohón kihasználva, lelkesen vessék magukat a szabadkőművesség kérdés és feltétel nélküli szolgálatába. 

Weishaupt környezetében társasága alapításától kezdve több zsidó volt; az első franciaországi illuminátus csoportokat, melyek révén előbb a Grand Orient Nagypáholyba, majd onnan az egész európai szabadkőműves szervezetbe beférkőzött, egy Martinez de Pasquales nevű portugál zsidó szervezte meg. Még 1782-ben, közvetlenül az egész szabadkőműves mozgalom fölötti hatalom megszerzését követően, az illuminátusok főhadiszállása átköltözött Frankfurtba, ahol Meyer Amschel Rothschild már jelentős tekintéllyel rendelkezett. Egyes tudósítások szerint Frankfurtban vettek fel először zsidókat hivatalosan a szabadkőművesek rendjébe. Ebben nyilván része volt annak, hogy Weishaupt illuminátusai már bővelkedtek zsidó tagokban, de a zsidók szélesebb körű elismerésének a szabadkőműves mozgalomban, éppúgy, mint Weishaupt Frankfurtba való áttelepülésének, mélyebb okait az anyagi háttérben és rendszeres támogatásban kell keresnünk, melyet Meyer Amschel az illuminátusok számára biztosított. 

Az, hogy a Rothschildok, vagy a szűkebb kör, melyben forgolódtak, mikor létesítettek szorosabb kapcsolatot a szabadkőművességgel, pontosan nem tudjuk. Széleskörű ismeretségük és kiterjedt üzleti összeköttetéseik révén azonban egészen biztosan már korán tudomást szereztek a szabadkőművesek működéséről, különösen mikor azok az európai uralkodócsaládokba is behatoltak. 

Maga a hesse-hanaui trónörökös is, akin keresztül a Rothschild-ház üstökösszerű felemelkedését megkezdte, gyakori kapcsolatban állt szabadkőművesekkel, sőt egymással kölcsönösen hasznos üzleteket is kötöttek. Így szinte biztosra vehetjük, hogy a feltörekvő bankárnak már Weishaupt frankfurti megjelenése előtt is volt vele valami dolga, talán nem is kevés. 

Ennek a kérdésnek egy gondos amerikai kutatója szerint (William Guy Carr, "Pawns in the Game", magánkiadás, 1956, idézi Mullins, Eustace, "The Secrets of the Federal Reserve", Jelkyll Island Edition, 1991) Melyer Amschel még 1773-ban, harminc éves korában, egybehívott frankfurti házában tizenkét másik gazdag és befolyásos zsidó üzletembert, és részletes tervet terjesztett elő nekik a világforradalom finanszírozására és azon keresztül az egész emberiség fölötti hatalom megszerzésére. Elképzelése szerint vagyoni erejük összpontosításával olyan elviselhetetlen gazdasági viszonyokat képesek teremteni, hogy a tömegeket munkanélküliség révén és más eszközökkel az éhhalál szélére sodornák, és propagandistáik által az uralkodó rétegek ellen hangolva, forradalomra késztetnék. Eme szerepüknek, mint anyagi erejük hatalmának is, mindaddig titokban kell maradnia, amíg döntő fölényt nem érnek el. Időközben alkohol, kábítószerek, erkölcsi bomlasztás és mindennemű bűnözés terjesztésével az összes nemzetek ifjúságát meg kell rontani. Fel kell karolni a "szabadság, egyenlőség, testvériség" jelszavait, hogy az uralkodó osztályokat megdöntsék, és egy új, vagyonra lapozott arisztokráciát hozzanak létre.

Kérdezhetnénk joggal, hogy mi a "felforgatás" három legfőbb követelménye:

* A közhivatalokba az őket feltétel nélkül kiszolgáló jelölteket kell juttatni.

* Vagyonuk felhasználásával minden hírközlő eszközt birtokba kell venniük.

* Mindenütt pánikot és gazdasági válságot kell teremteniük, ami végül is az általuk ellenőrzött világkormány és egy új világrend létrehozásához fog vezetni.

Ennek a nagystílű, nemzedékek gondos munkáját igénylő világfelforgató elképzelésnek, melyet a frankfurti bankár házában egybegyűlt gazdag üzletemberek egyhangúlag magukévá tettek, nagyon megfeleltek Weishaupt hasonló, bár teljesen naiv és jelentős anyagi támogatás nélkül reménytelennek tűnő tervei és azoknak a széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező szabadkőműves mozgalomba való beültetése. Arra is vannak adatok, hogy Weishaupt Meyer Amschel megbízásából és anyagi támogatásával dolgozta ki elméletét és indította el az illuminátusok szervezkedését. Nem volt tehát véletlen, hogy Weishaupt közvetlenül a szabadkőművesek wilhelmsbadi nemzetközi nagygyűlése előtt Frankfurtba tette át főhadiszállását, ahol a végső utasítások és az ezek végrehajtásához szükséges pénzforrások is készen várták. Az 1782. év Földünk nyugati féltekéjén is fordulópontot jelzett a szabadkőművesség térhódításában, melynek igazi jelentősége csak a 20. században mutatkozott meg: ebben az évben fogadta el az amerikai törvényhozás az Egyesült Államok hivatalos Nagy Pecsétjét, melyen szabadkőműves szimbólumok vannak és a Novus Ordo Seculorum felirat (a századok új rendje), mely az újszülött amerikai államszövetséget már fogantatásában a tervezett új világrend bajnokává tette. A pecsétet Charles Thompson, az amerikai szabadkőművesek egyik vezetője tervezte, aki a Függetlenségi Nyilatkozatot előkészítő Continental Congress munkájában is részt vett; maga George Washington és Benjamin Franklin is szabadkőművesek voltak. A szabadkőművesek már 1786-ban tartott kongresszusukon kimondták a halálos ítéletet XVI. Lajos francia királyra, amit azután néhány évvel később végre is hajtottak. Az egész francia forradalmat ők készítették elő és irányították: belőlük kerültek ki az enciklopédisták és a jakobinusok, valamint a forradalom számos vezéralakja. A Bastille ostroma - ami egyébként teljesen szükségtelen volt, mert a király kész volt a forradalom oldalára állni és a fegyveres beavatkozást betiltotta - Weishaupt műve volt, aki Meyer Amschel és más frankfurti bankárok pénzén egész Európából börtöntöltelékeket szedett össze, és Marseillesből azokkal vonult fel Versaillesbe, hogy a népet fellázítsa és a király elfogatására uszítsa. Azután tervszerűen peregtek az események. A Bourbonok uralma megdőlt, és a borzalmas öldöklés, ami következett, több mint egy millió francia életébe került. A szabadkőművesek terve ugyan félresiklott, mert a hatalmat végül is nem ők, hanem Napoleon vette át, de nagy ellenségüket, a keresztény Európát, mely útjukban állott, gyakorlatilag megsemmisítették. Mert hiába ült el a por és állította vissza Metternich a korábbi hatalmi rendszert a bécsi kongresszuson, a francia forradalom liberális eszméi szerteáradtak Európában, és nem csupán a zsarnokság ideológiai alapjait marták szét, hanem egyben egy őszintén keresztény demokratikus rend kifejlődésének útját is eltorlaszolták. A kontinens, és idővel az egész civilizált világ, ezentúl egyre fokozódó mértékben keresztényellenes, sőt kifejezetten istentelen eszmék rabságában botorkált a történelem útvesztőjében, és ez ismét a szabadkőműveseknek nyitott nagy lehetőséget, hogy első hatalomszerzési kísérletük kudarcából felocsúdva, más és más módokon vigyék győzelemre sátáni fogantatású ügyüket. Mindehhez természetesen már a francia forradalom kitörésétől fogva pénzre is volt szükségük a szabadkőműveseknek, sok pénzre, mert az egymást követő forradalmi kormányok háborúk s hadjáratok sorozatába keveredtek a környező országokkal, és ezt finanszírozni kellett. A szabadkőművesek ezért keresték a mindenható Pénz birtokosainak szövetségét, és ezt - mivel a szövetség azok szemében is hasznosnak mutatkozott - el is nyerték. A Rothschildok még túl kicsik voltak ebben az időben ahhoz, hogy mindezt saját hasznukra tudják fordítani, de más, ekkor még náluk jelentősebb frankfurti bankárok francia kapcsolataik révén részt vettek a forradalmi seregek fenntartásával járó bonyolult pénzügyi műveletekben, és ezekből jelentős nyereségekre is tettek szert. A pénznek ekkor sem volt szaga, és Meyer Amschel is nyilván ezért ragadta meg a szabadkőművesekkel való együttműködésben rejlő lehetőségeket, de neki messzebb menő elképzelései is voltak. A Rothschild-ház első tagja, aki a szabadkőműves mozgalommal formális kapcsolatra lépett, a Londonban székelő Nátán volt. Angliában a szabadkőművesség olyannyira szalonképessé vált 1737-ben - mikor is a szigetországban a mozgalmat militáns szervezetté kovácsolták a Róma-ellenesség cégére alatt -, hogy 1907-ig tizenhat királyi herceg vállalta a nagymester szerepét, köztük négy olyan, akit később királlyá koronáztak. Így azután természetesen az arisztokrácia színe-java és a legtöbb vezető üzletember is szabadkőműves volt. Amint Nátán csillaga emelkedett, nyilvánvalóan neki is szüksége volt szabadkőműves összeköttetésekre, és a páholyoknak már akkor is jelentős zsidó tagsága segítségével minden nehézség nélkül felvételt is nyert. Ez úton sikerült neki a Bank of England igazgatóságába bejutnia, majd ennek révén 1816-ban a Bank of the United States újraalapítását is megszerveznie. Ő szövögette a kontinensen is a Rothschild-ház szabadkőműves kapcsolatainak szövevényét, melyek az 1828-29-es orosz-török háború végéig mind az öt testvér számára gazdag gyümölcsöket hoztak. Ellentétben azonban a nyíltan, sőt kötelezően folytatott angliai szabadkőműves tevékenységgel, a kontinensen ezt a Metternich rendszer alatt szigorúan titokban kellett tartani, és mint mindenki más, a Rothschildok is ezt tették. Nem is tudjuk, tagjai voltak-e a mozgalomnak, vagy csupán üzleti haszonszerzésre használták fel a szabadkőművességgel való jogviszonyukat. Az 1830-as liberális forradalomsorozat azonban a négy európai Rothschildot is elgondolkoztatta. Melyik vonalra tegyék fel a szerencséjüket: az uralkodókat és az egyházat támogató konzervatívokra, vagy az ezekkel szembenálló liberális mozgalmakra? Támasszák meg továbbra is pénzhalmazaikkal a számukra a meggazdagodásnak szinte határtalan lehetőségeit nyújtó fennálló rendet, vagy álljanak nyíltan az ezt lerombolni akaró erők mögé? A Rothschildok gondosan latolgattak, és az utóbbiak mellett döntöttek. 

Ettől fogva váltak a Rothschildok az "Új világrend" jelszava alatt egyesült világpusztító mozgalom egyik legjelentősebb tényezőjévé és fő anyagi forrásává. 

Endrey Antal- Gölöncsér Miklós

Hollande-nak kell megint szétcsapnia Afrikában

Egyre nagyobb a káosz a Közép-Afrikai Köztársaságban, ahol egyrészt meghalt a legnagyobb bajkeverőnek tartott Séléka muszlim koalíció vezetője, másrészt pedig minden eddiginél nagyobb káosz ütötte fel a fejét, miközben az ENSZ BT engedélyt adott a katonai beavatkozásra. A legnehezebb helyzetben mégis Francois Hollande francia elnök van, akit egyre többen vádolnak neokolonializmussal. Esti összefoglalónkban ezen kívül írunk a kuvaiti-iráni tárgyalásokról, egy amerikai atomfegyver-gyár leszerelésének problémájáról, és az izraeli beduinok tüntetéseiről is.
Egyre csak nő a káosz Közép-Afrikában
Ismét áll a bál a Közép-Afrikai Köztársaságban, ahol gyorsan követik egymást az események: a napokban újra kiújult harcokban életét vesztette a muszlim Séléka nevű laza szövetség vezetője, Issza Jahja tábornok, akinek feladatait helyettese, Szaleh Zabari ezredes vette át. Közben a Séléka milicistái folyamatosan támadják a keresztény közösségeket, akik szintén fegyveres csoportokat szerveznek saját védelmük biztosítása érdekében. Az országban eddig négyszázezren hagyták el otthonukat, jelentős részük azonban nem talált menedékre: ők a bozótban és a földeken bujkálnak, nehogy a lőfegyverekkel és bozótvágó késekkel felszerelkezett katonák rájuk találjanak. A CNN szerint a legsúlyosabb helyzet most a fővárostól, Banguitól néhány száz kilométerre északra lévő Bossangoa városában alakult ki, ahol egy templom-együttesben mintegy 35.000 keresztény keresett menedéket, azonban a muszlim fegyveresek valószínűleg meg fogják támadni a létesítményt. Bár az Afrikai Unió békefenntartói a helyszínen vannak, alacsony létszámuk miatt valószínűleg nem fogják tudni megvédeni a menekülteket, ha a Séléka valóban támadásra adja a fejét.

A fejlett világ közben beavatkozást sürget: valószínűleg Franciaországra vár a feladat, hogy rendet tegyen Közép-Afrikában. Francois Hollande elnöknek – aki egyébként éppen egy afrikai békekonferenciát nyitott volna meg Párizsban a mai napon – ez lehet idén a második komoly afrikai katonai kalandja, miután az ENSZ Biztonsági Tanácsa mai ülésén jóváhagyta még több (francia és Afrikai Uniós) katona átvezénylését az országba. A Financial Times elemzése szerint azonban most nem lehet majd olyan nagy francia offenzívára számítani, mint az év elején Maliban: akkor ugyanis Párizs számára a szomszédos Nigerben lévő uránbányáinak biztonsága volt a tét, miközben a Közép-Afrikai Köztársaság nem rendelkezik ennyire fontos ásványkincsekkel. Ugyanakkor az ország mégis több jelentős konfliktuszóna határán fekszik: keletről Szomália, északról Szudán, nyugatról pedig Kamerun határolja, így a francia kormánynak nincsen más választása, csak a beavatkozás. Ugyanakkor mint arra többen is felhívják a figyelmet, Párizs egyre élénkebb afrikai aktivitása, valamint a ravaszon egyre jobban viszkető ujja sokakban a rekolonizáció sötét árnyékát vetítheti előre. Egy biztos: Hollande eddigi politikáját már sokan kritizálták, és a korábbi „FrancAfrique” doktrínájához hasonlították, amikor Párizs számára rutinjellegű műveletnek számítottak az egyoldalú katonai beavatkozások, valamint a véreskezű diktátorokkal kötött sötét üzletek.
Nem sikerül felszámolni az atombomba-gyárat
A 2040-es évekre fejezhetik be a Savannah River Site nukleáris hulladékának biztonságba helyezését – írja a New York Times.
1996-ban döntött az amerikai energiahivatal a Savannah River Site felszámolásáról, de az ígért határidőt, úgy tűnik, nem tudják tartani. A nukleárisfegyver-gyár létesítését Truman elnök kezdeményezte 1950-ben, annak érdekében, hogy az atomfegyverekhez szükséges anyagokat állítson elő az üzem. Mára már egyik reaktora sem működik, csupán kutatások folynak a fő feladat, a veszélyes anyagok semlegesítése mellett. A nukleáris hulladék felszámolását eredetileg 2023-ra tervezték, azonban a munka lassulása miatt a határidőt nem valószínű, hogy tartani tudják.
Tovább közeledik egymáshoz Irán és Kuvait
Az iráni és a kuvaiti külügyminiszter a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködésről tárgyalt. A két politikus az országaik közötti kapcsolat hosszútávú elmélyítését reméli.

Az iráni külügyminiszter, Mohammad Dzsavad Zarif és tárgyalópartnere, Szabah al-Hálid al-Hamad asz-Szabah sejk Kuvait külügyminisztere az Iráni-Kuvaiti Közös Gazdasági Bizottság második ülésén vettek részt Kuvaitban – számolt be az Iszlám Köztársaság Hírügynöksége (IRNA). A találkozó hét év után került újból megrendezésre.
Beduinok tüntetnek Izraelben
Izraelben több településen megmozdulásokat váltott ki a kormányzat terve, hogy a Negev-sivatag területén élő beduinokat áttelepítse. A beduinok nem akarják elhagyni őseik földjét, az izraeli kormányzat viszont államuk társadalmába akarja integrálni közösségeiket.
A Negev-sivatag beduinjai több településen tiltakoztak a izraeli kormány terve ellen, amely körülbelül harminc-negyvenezer beduin áttelepítését célozza – számolt be a BBC. Demonstrációkra került sor Haifában, Jeruzsálemben, Ciszjordániában és Gázában is. A tüntetők és a rendőrség közötti legsúlyosabb összetűzésekre a Negev-sivatag területén került sor, ahol a rendőrség könnygázt és vízágyúkat is bevetett.

Kitekintő

Már 1600 katona lesz este a Közép-afrikai Köztársaságban

Mind az 1200 francia katona megérkezett a Közép-afrikai Köztársaságba, és megerősítették a járőrözést a fővárosban, Banguiban, valamint az ország főbb útvonalain – jelentette be szombaton Párizsban a francia védelmi minisztérium. Francois Hollande államfő nem sokkal később azt mondta: szombat estig 1600-ra emelkedik az országba küldött francia katonák száma.

Ma este 1600-an lesznek, és ez a létszámú erő addig marad, ameddig szükséges" – mondta a francia elnök az 53 afrikai ország részvételével Párizsban rendezett biztonsági értekezlet záró sajtótájékoztatóján. A francia illetékesek korábban még azt jelezték, hogy az 1200 katonával a francia erők elérték a tervezett létszámot, és megduplázták az eddig az országban állomásozó francia katonák számát.

Hollande azt mondta: a francia katonák feladata lesz "a lakosságot terrorizáló valamennyi milicista és fegyveres csoport lefegyverzése".

A francia hadseregnek öt harcoló kontingense van az afrikai országban, az utolsó 200 katona néhány órája érkezett meg – közölte Gilles Jaron ezredes, vezérkari szóvivő. A védelmi minisztérium szerint a tervezettnél 24 órával előbb sikerült mozgósítani a tervezett 1200 fős francia erőt.

Az első francia szárazföldi erősítést szombat délelőtt Kamerunból irányították a Közép-afrikai Köztársaságba. A francia hírügynökség tudósítása szerint a francia hadoszlopot kitörő lelkesedéssel fogadták a helyiek az észak-keleti határnál fekvő Bouar városában, ahol napok óta tartottak a mészárlások. Több ezren táncoltak, énekeltek, sokan sírtak örömükben. A beszámolók szerint nők és gyermekek ugráltak fel a harci járművekre, és hálájuk jeléül az utat söpörték a felszabadítóként üdvözölt francia katonák előtt.

A vezérkar szerint a francia motoros és gyalogos járőrözés gyakorisága az elmúlt órákban háromszorosára nőtt az ország legfőbb útjain, de az afrikai erőkkel közösen a francia katonák biztosítják a főváros kevésbé fontos útvonalait is.

A vezérkari szóvivő szerint a francia erők ellenőrzés alatt tartják az országnak a Banguitól északra és a szomszédos Kameruntól keletre lévő részét is. A Közép-afrikai Köztársaság két legfőbb közlekedési útvonala észak felé Csádot köti össze Banguival, keletre pedig Kamerunt a fővárossal.

Pénteken már több száz francia katona érkezett a szomszédos országokból. A lövészkontingens mellett sugárhajtású repülőgépeket, helikoptereket, ejtőernyősöket és felfegyverzett szárazföldi járműveket vezényeltek a világ egyik legszegényebb országába.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön adta meg a felhatalmazást Franciaországnak és az Afrikai Uniónak a katonai beavatkozásra a rend helyreállítása és a civil lakosság védelme érdekében. Ezután Francois Hollande még este bejelentette, hogy Franciaország azonnal akcióba lép.

MTI

Ukrajnai helyzetjelentés – Hídfő.net módra...

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szerint, amit most a Nyugat és a nyugati média művel, egyszerű hisztéria - ha egy állam a saját akarata szerint dönt, az már elegendő ok arra, hogy hisztériába kezdjenek. Ukrajna szuverén döntése félelmet kelt Nyugaton.

Közben ukrán oknyomozók utána jártak, milyen háttérrel rendelkezik a jelenlegi felfordulást okozó "ellenzék". Először is azt kell látni - írja egy orosz lap -, hogy az utcákon szinte kéz a kézben sétálgató Yatsenyuk és Klicsko körül forog az egész megmozdulás. (Egy szabadkőműves, meg egy buzi.) Feltűnő
a tüntetők háza tájékán, hogy a megmozdulások közelében nagyon sok a drága autó, Mercédeszek és különböző terepjárók parkolnak a környéken, feltűnően nagy számban. Nem kell mást tenni, csak kicsit követni a tömegből kiváló személyeket, és megfigyelni milyen járművekhez mennek oda. Ugyan, hogy lehet az, hogy szinte kizárólag drága autókhoz?

A választ a német Westerwelle, az FDP elnökének (aki szintén szabadkőműves és nyíltan buzi) megjegyzéséből lehetett megérteni, amelyben kijelenti, azért kell ott lenni a német és nyugati sajtónak Ukrajnában, hogy tudjuk, mire ment el a német adófizetők pénze, és elérnek-e [az atlantisták] valamilyen eredményt. A kijelentés joggal veti fel a kérdést, milyen pénzről is van szó? Ukrajnában nagyjából 1500 nyugatról pénzelt egyesület, alapítvány, amolyan "demokrata civil" szervezet működik. Ezek képviselői és munkatársai komoly nyugati fizetéseket kapnak. Olyan civil jogvédő szervezetek ezek, mint női egyenjogúsági szervezetek, kisebbségi szervezetek, a másságot képviselő szervezetek, büntetőintézményekben elítéltek jogaiért harcoló szervezetek stb. Ezeknek a szervezeteknek a tagsága és alkalmazottai adják a zendülők gerincét (már amennyiben beszélhetünk esetükben egyáltalán gerincről).

Emellett egy olyan dokumentum került nyilvánosságra, amelyet állítólag a társulási szerződéssel együtt kellett volna aláírni Ukrajnának. Ebben a dokumentumban szerepelnek az EU által Ukrajna felé támasztott követelmények, illetve előírások. Olyan durva és drasztikus "parancsok" vannak benne, mint például az ukrán krumpli export 10 százalékra történő csökkentése, ugyanilyen mértékben csökkentenie kell a cukor kereskedelmét is. Ukrajnának teljesen meg kell szüntetnie a hús, vaj, tojás, és más számos mezőgazdasági termék termelési kapacitását, így ezekből behozatalra szorulna.

Előirányozza Ukrajna számára, hogy azonnal meg kell kezdenie a vasútvonalak kompatibilissé tételét az európai vasúthoz, vagyis a szélesebb nyomtávút ki kell cserélni az európai keskenyebb nyomtávúra, ezzel együtt azonnal privatizálnia kell a vasutat, és az átépítésre európai tendert kiírni. Előirányozta a hozzá tartozó 6000 vasúti kocsi és vonat európai beszerzését. Kötelezővé tette a gyárak logisztikájához a teljes úthálózat átalakíttatását európai cégekkel. Előírja, hogy Ukrajna azonnal megszüntet mindennemű vámot az európai ruházati termékekre - és végül a leglényegesebb tétel, miszerint Ukrajnának valamennyi energiahordozó fogyasztói árát európai szintre kell emelnie, különösképpen a gáz és a villany, majd a benzin árát.

Ezt a dokumentumot, amely összesen 900 oldalas, és pontokba foglalva rögzíti Ukrajna szuverenitásának felszámolását, és kiszolgálását a nyugati érdekeknek, az ország kiárusítását, és iparának, mezőgazdaságának tönkretételét, Alexander Gorokhov ukrán politikus hozta nyilvánosságra, aki mindvégig ott volt az Európai Unióval folytatott tárgyalásokon.

Ukrajna lakosságának ezek után már csak egyetlen feladata maradt, kimenni az utcára, és agyonverni az összes hazaáruló nyugatbérenc férget. A kormány öt napot adott nekik hazatakarodni...

Hídfő.net

Kevés a pénz a méltányos élethez, ennyire rossz a helyzet itthon?

Több európai háztartás rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint két vagy három éve – és ötévnyi recessziót, megszorítást és növekvő munkanélküliséget követően nem képesek időben kifizetni a számláikat.

Számos európai országban a gazdaság fellendülése mellett a növekvő munkanélküliséggel párhuzamosan az általános fogyasztói bizalom csökken, a vásárlóerő gyengül, a kifizetések pedig akadoznak- derült ki az Intrum Justita Fogyasztói Fizetési Jelentéséből, mely 21 országban több mint 10 ezer fő részvételével vizsgálta a fogyasztói fizetések alakulását.
Noha a válaszadók többsége (76%) egyetértett abban, hogy a számlákat időben kell kifizetni, a lakossági fizetési szokásokat ismertető legátfogóbb európai felmérés eredményei mégis aggasztóak. A tendenciák azt mutatják, hogy a vásárlókon és vásárlóerejükön folyamatos a nyomás, óriási figyelmet kell szentelni a fogyasztók vásárlási szokásainak, és a pénzügyi, valamint a gazdasági stabilitásra gyakorolt lehetséges hatásnak – közölte a Privátbankárral az Intrum Justitia.

A bizalomvesztés lehet a növekedés fékje
Miközben a megszorítások az európai fogyasztók életére mindenhol hatással vannak, a helyzet jelentősen eltér a kontinens északi, déli és keleti részén. A német nyelvterületeken és a skandináv országokban élők könnyebben képesek elkerülni a súlyos tartozásokat és jóval fényesebben látják saját gazdasági helyzetüket. Eközben az európai kontinens keleti és déli részén élők sokkal nagyobb pénzügyi bizonytalanságban érzik magukat, mint bármikor korábban, mivel a hitelek visszafizetésével küzdenek.
Olyan országokban, mint Görögország és Portugália – a foglalkoztatottakat sújtó szüntelen megszorítások történelmi mélységekbe repítették a fogyasztói bizalmat. Ezek a változások kedvezőtlen hatással lehetnek Európa hosszú távú gazdasági fellendülésére, mutatott rá az Intrum Justitia Fogyasztói fizetési szokásokat vizsgáló felmérése.

Az áfát és a rezsit nyögik
A válaszadók jelentős hányada (összesen 26 százalékuk) mondta azt, hogy a számlák kifizetése után nem maradt pénzük, míg egyes országokban (úgymint Észtország, Görögország és Magyarország) a válaszadók jóval több mint 40 százaléka jelezte, hogy nincs elegendő pénzük a méltányos élethez.
A lehetséges okok közül az összes válaszadó 54%-a az otthoni pénzügyi nehézségekért az eurót tette felelőssé. A magas helyi és közösségi adók és a helyi árukra és szolgáltatásokra kirótt helyi áfa is gyakran szerepelt a szükségtelen pénzügyi nyomást okozó tényezők között. Az üzemanyag és az energia szerepel a háztartások pénzügyi stresszt kiváltó okok listájának második és harmadik helyén.
Az emberek háromnegyede késik a fizetéssel
A felmérésben résztvevő magyarok többsége fontosnak tarja számlái határidőre történő megfizetését, ugyanakkor 72 százalékuk maradt el ennek betartásával az elmúlt 2-3 évben. Szűkös időkben a számlák kifizetésének sorrendjét szinte minden tekintetben az európai átlaghoz azonos szinten rangsoroljuk, látható eltérés csak a pénzügyi szolgáltatások teljesítésében tapasztalható, ahol a hazai válaszadók jelentősen hátrébb sorolják hiteltermékeik törlesztését, mint az európai átlag.
Az anyagi nehézségek legfőbb okának a magyar válaszadók a munkanélküliségen túl az energia és az üzemanyag árát jelölték meg, ami egybeesik az EU átlagával. Általános megítélésük szerint Magyarországon a második legrosszabb a lakosság fizetési képessége, ami jelentősen eltér a felmérésben résztvevő országok véleményétől, akik kivétel nélkül Spanyolországot látják a második legrosszabbul teljesítőnek Görögország mögött.
Kevesen tesznek félre
Arra a kérdésre, hogy jelenleg elegendő pénze van-e egy kiegyensúlyozott életvitel fenntartásához, 47 százalék válaszolt nemmel, ami a magyarokat a második legrosszabb helyre sorolja az észtek után. A helyzet negatív megítélése összefügg azzal is, hogy a válaszadók 30 százaléka fontolgatja, hogy külföldre költözne pénzügyi helyzete miatt. Negatív eltérés tapasztalható a megtakarítások terén is, a magyar válaszadók 20 százaléka tesz félre rendszeresen, míg az EU átlag 32 százalék, és míg az átlag európaiak 60 százaléka helyez hangsúlyt arra, hogy gyermekeit megismertesse a helyes pénzügyi kultúrával, addig a magyar válaszadók 68 százaléka tartja ezt fontosnak.
„Az Intrum Justitia jelentése egyértelműen rámutat arra, hogy olyan megoldásokat kell találni a fogyasztók fizetési nehézségeire, melyek nemcsak hogy biztosítják a fizetőképességet, de segítenek is a vállalatoknak minimálisra csökkenteni hitelezési veszteségeiket, sikeres vállalkozásokat építeni, munkahelyeket és jólétet teremteni.
(privatbankar)

Nagyhatalom vagyunk, de csak használtautókban

13 év lett a magyar autók átlagéletkora, és tömegesen hoznak be használt autókat külföldről. A magyar ember szegény, erre telik. A külföldi autógyárakra nem lehet a jövőt alapozni. Jobb fizetésekre, a belső kereslet növelésére van szükség.

Kína és Ukrajna megállapodtak, hogy megerősítik a Stratégiai Partnerségüket -

December 5-én Viktor Janukovics ukrán elnök találkozott a Kínai Népköztársaság elnökével Xi Jinpinggel Pekingben. A két ország államfője tárgyalásukon megállapodtak abban, hogy tovább erősítik a Stratégiai Partnerséget Kína és Ukrajna között.

“A két ország közti Stratégiai Partnerségi viszony 2011-ben kezdődött, s a mára bebizonyította, – hogy ez a mindkét államnak előnyös, s kiemelt kapcsolat, – hosszú távú és egészséges fejlődést biztosít számunkra!” – mondotta az ukrán elnök.

“Kína és Ukrajna maximálisan tiszteli egymást! Ez az alapja a hosszú távú és mindkettőjük számára előnyös kapcsolatnak, mely biztosítja az egyenlőséget és a kölcsönös előnyöket az együttműködésük során. Melyek, ahogy eddig is, a lehető legjobb irányba haladnak.” – mondta válaszképpen a kínai elnök.

Ezek után Xi Jinping négy javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy tovább fejlesszék a kétoldalú kapcsolatokat Kína és Ukrajna között. Hangsúlyozta; hogy ezek után is biztosítani fogják a kölcsönös bizalmat egymás iránt, valamint a szellemi, kulturális és gyakorlati eredmények és programok magas szintű cseréjét mindkét ország irányában. Legyen szó akár nemzetközi, vagy regionális ügyekről is.

Xi ezen kívül még azt is javasolta, hogy a két ország kormányai, jogalkotó intézményei és pártjai több csatornán keresztül is építsék ki a politikai koordinációt, – hogy közös eszmecserék után, mindkét fél tisztában legyen a legfontosabb kérdésekkel a másik, a partner országot illetően. S így biztosítsanak közös tárgyalási alapot, a Stratégiai Partnerség további fejlesztéséhez.

Majd Xi Jinping külön kiemelte, hogy – Kína és Ukrajna határozottan támogatják egymást a fontosabb politikai kérdésekben; – úgymint a nemzeti szuverinitás, a függetlenség, a területi integritás kérdésében, – valamint a saját maguk által választott fejlődési út biztosításában.

Xi külön kérte, hogy mindkét állam kormányzati szervei biztosítsanak működési teret a közös kormányközi együttműködési bizottságnak, – mely megerősíti az együttműködést, a mezőgazdaságban, az energia iparban, s mindezek infrastruktúrájának fejlesztésében, a pénzügyekben, valamint a high-tech projektek kidolgozásában s fejlesztésében. A kínai elnök reméli, hogy Ukrajna még kedvezőbb és barátságosabb környezetet teremt a kínai vállalkozások számára.

A lehető legszélesebb együttműködést szorgalmaz a kínai elnök, -a tudomány, az oktatás, a kultúra, az egészségügy, a sport, a turizmus és az ifjúságpolitika területén.

A kínai elnök másodsorban azt is kiemelte, hogy Kína és Ukrajna határozottan együttműködik abban, hogy kialakuljon a világon egy igazságos, méltányos, új nemzetközi politikai rend, – mely megfelel a globális kihívásoknak és biztosítja a két ország védelmének közös érdekeit.

Ugyanakkor Xi Jinping beszélt arról is; örül annak, hogy Ukrajna jelentős mértékben hozzájárul a keleti és nyugati civilizációk közötti kommunikáció fejlesztéséhez. Ehhez tartozik hozzá szorosan a “Nagy Selyemút Gazdasági Övezet” megteremtése, – melyben Ukrajna is jelezte részvételét.

Válaszában Janukovics, Ukrajna elnöke üdvözölte a Kínai Népköztársaság elnökének javaslatait, s kifejtette; mindent megtesz azért, hogy elmélyítsék a kapcsolatokat a két ország között. Meggyőződése, hogy ez mindkét nép érdekeit szolgálja.

Majd az Ukrán elnök így folytatta: “Ukrajna határozottan támogatja az “Egy Kína politikát” – mely a kínai nemzet végleges egyesítését jelenti.” – (Itt Tajvannak az anyaországgal, a kontinentális Kínával való egyesítésére utaltak a felek – a szerk.) – “Ugyanakkor Ukrajna készen áll arra, hogy magas szellemi és gyakorlati szinten, kulturális csereprogramokban együttműködjön Kínával. Valamint maximálisan koordinálja az együttműködést és a közös fellépést mind a nemzetközi és a regionális ügyekben is.

Ukrajna üdvözli a “Nagy Selyemút gazdasági Övezet” megteremtésének javaslatát és hajlandó részt venni az ehhez szükséges infrastrukrúra kiépítésében. Ugyanakkor örül az egyre több kínai beruházásnak is, valamint készen áll arra is, hogy megkönnyítse a vízumkiadást a kínai állampolgárok részére.” – fejezte be Janukovics, ukrán elnök.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az újabb és mind jobban elmélyített Stratégiai Partnerségi Programban, mely hivatalosan 2014 és 2018 között tart, – az élet szinte minden területén fejlesztik az együttműködést a kínai és az ukrán felek.

A mezőgazdaságban, az energiai infrastruktúra fejlesztésében, az építőiparban, a pénzügyek területén, a high-tech fejlesztésekben, valamint a repülés és az űrkutatás területén is.

Ezeket a megállapodásokat a két ország államfője, a tárgyalások befejeztével; a barátsági és együttműködési szerződés kölcsönös aláírásával szentesítette.

***

A következő napon az Ukrán elnök a kínai miniszterelnökkel is találkozott. Li Keqiang kifejtette, hogy Kína és Ukrajna közötti politikai bizalom nagyon erős, jelenleg nagyon jól fejlődik a két oldalú kapcsolat.

Victor Janukovics ezen a találkozón is hangsúlyozta, hogy az eltelt években jelentős eredményeket hoztak az ukrán-kínai kapcsolatok fejlődésében, s a Kínával lévő stratégiai kapcsolat erősödése, Ukrajna legfontosabb feladatainak egyike.

***

Kínából hazafelé tartván, – a Viktor Janukovicsot, Ukrajna elnökét szállító repülőgép leszállt az oroszországi Szocsiban, – és az ukrán elnök még aznap találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel is.

A két elnök megvitatta – hivatalos verzió szerint: “Országuk kétoldalú kapcsolatait valamint a moszkvai orosz-ukrán államközi bizottság ülésének az előkészületeit.” – Arról azonban, hogy Putyin hogyan értékelte az ukrán elnök kínai látogatását, – még nem látott napvilágot hivatalos információ.

Fort András – Szabad Riport Tudósító Iroda

Források: Xinhua – CRI – Kremlin.ru – Ruvr.ru

Ebben jobbak az amerikai vállalkozók

Egyedüli magyarként vett részt egy vállalkozókat segítő globális programban Kiss Gergely, az Attrecto Innovations vezetője. Az amerikai tanulmányúton milliomos egyetemistákkal, jótékony üzletasszonyokkal és technikailag kevésbé fejlett, mégis sikeres vállalkozókkal találkozva megfogalmazott néhány fontos tanulságot a magyar cégvezetőknek.

(...) A programot az U.S. Department of State szervezte, együttműködésben ez Entrepreneurs Organizationnel. A tízezer körüli taggal rendelkező szervezetbe a belépési küszöb az 1 millió dolláros bevétel, az átlag 15 millió dollár. Személyes figyelmet, megfontolandó tanácsokat kapni azoktól a vállalkozóktól, akik sikeres, nagy forgalmú üzletet menedzselnek – mindez érték, amit nehezen lehetne forintban kifejezni.

Az amerikai siker összetevői

Mivel a programban végig az Entrepreneurs Organization tagjai által szervezett programokon vettünk részt, gyakorlatilag végig sikeres emberekkel voltunk körülvéve, olyanokkal, akik nagyon is bebizonyították, hogy képesek vállalkozni.

Tapasztalataim tehát elsősorban erre a körre vonatkoznak, hiszen nem volt alkalmunk például egy bukott cégvezető intelmeire odafigyelni. Viszont tanulni éppen a sikeresektől érdemes. Összefoglalom, hogy a pár hét tapasztalata alapján miben különböznek az amerikai (nem csak kezdő) cégek a már sikeresen működő magyar vállalatoktól, vagy éppen a startupoktól. Röviden:

• a cégeket képzett menedzserek irányítják, tanácsadókat fizetnek meg, a stratégia-, pénzügyi- és marketing döntéseket nem mérnökök és informatikusok hozzák
• már a 20 éves kezdők is elképesztően magabiztosak, a semmiből, tőke nélkül építenek cégeket
• globálisan gondolkoznak
• gyorsan, hatékonyan, céltudatosan tárgyalnak 
• a sikeres cégek adakoznak, önkénteskednek

Visszaadnak a sikerből

Kezdem az utóbbival. Míg itthon az önkéntes munkának nincs nagy értéke, a kinti vállalkozók kötelességüknek érzik, hogy valamit visszaadjanak a társadalomnak. Ha valaki sikereket ér el, utána már büszke arra, hogy jó szerencséjét társadalmi kérdések szolgálatába állítsa. Itthon ez egy kissé teátrálisnak tűnhet, de én úgy tapasztaltam, hogy Amerikában halálosan komolyan veszik az ilyesmit. Ha képes vagy magadért és a profitért mindent megtenni, akkor ezt a tudásodat kamatoztasd a rászorulók, betegek vagy más hátrányos helyzetű csoportok helyzetének javítására – mondják.

Bár mindez triviális igazságnak tűnik, szerintem e gondolkodásmód hiányzik Magyarországról. A rendszerváltás óta nem működik a civil kurázsi, a hazai polgárok szinte mindent feláldoztak a boldogulás oltárán. A „giving back” kultúrája csak hosszú évtizedek alatt alakulhat ki.

Már csak azért is, mert itthon például visszatetszést keltene, ha egy segítő alapítvány vezetője egy szép nagy autóból kiszállva venné kezébe a szegények sorsát. A Texas Food Bank vezetőjének példája jut eszembe, aki éppen egy ilyen autót vezető hölgy volt. Ott viszont nem volt ellentmondás a jótékony tevékenység és a kiemelkedő egzisztencia között, sőt! Ha valaki nagy kaliberű üzletember és hatékony cégvezető, így megengedhet magának egy luxusjárművet, épp azt bizonyítja, hogy ezt a hatékonyságot képes alkalmazni a civil szervezetnek végzett munkájában is.

Ugyanakkor a másik oldal sem várja ölbe tett kézzel a lehetőségeket: a nonprofit programoknak ugyanolyan fenntarthatónak és működőképesnek kell lenniük, mint a valódi bevételt generáló vállalkozásoknak. A társadalmi felelősséget viselő vállalkozásoknak nagy hagyományai vannak, betöltik az állami és a vállalkozói szektor közötti űrt.

Üzletre nevelve

A programban találkoztam afrikai és kelet-ázsiai vállalkozókkal is. A beszélgetések eredményeként közös tanácsadási és fejlesztési projekteket tervezünk például ghánai, palesztin, indiai és paraguayi vállalkozókkal, ami szintén nagyon tanulságos és érdekes, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy ugyanilyen tárgyalások zajlottak amerikai felekkel és meglepődve tapasztaltam, hogy a technológiai szintjük ugyanolyan vagy rosszabb, mint amit mi Győrben produkálni tudunk. Ennek ellenére mégis az USÁ-ból érkeznek az ágazatot megújító nagy ötletek. Miért?

Mert a magyar fejlesztőkből hiányzik az, ami náluk alapkészség: értenek az üzlet nyelvén. Még az egészen kis cégeknél is van legalább egy ember, aki kőkeményen az üzletre figyel és nem a mérnöki megoldásokra.

Része a kultúrának, szinte szorzótáblaszerűen tanítják a fiatal vállalkozókat arra, miként lesz üzlet egy jó ötletből, egy kiemelkedően izgalmas fejlesztésből. És ha maga az ötletgazda nem ért a marketinghez vagy a pénzügyekhez, a társadalmi intelligencia része, hogy nem önmaga akar boldogulni, hanem tanácsadókhoz fordul. Ez lehet egy új vezető a cégben, akit e célra vesz föl, vagy egy segítő alapítvány is.

Én magam megértem, milyen nehéz mindezt egy magyar cégeknek megvalósítania, hiszen a saját példámon tanultam meg én is. Nehéz dolog másra bízni stratégiai döntéseket, üzleteket. A legtöbb induló hazai vállalkozáshoz hasonlóan én is jó pár pofon után jöttem rá, hogy vannak, akik alkalmasabbak az üzletkötésre vagy marketingkampányok kiötlésére nálam. Ez a felfogás pedig megkönnyíti a kockázati tőkebefektetővel való együttműködést is. 

Nem a pénz kell

A következő tanulság akkor jutott eszembe, amikor fiatal egyetemistákkal találkoztunk például a Georgetown MBA-programjának résztvevői között vagy a Columbia egyetemen: ők már gyakorlatilag vállalkozók voltak. „Pitch” felllépéseket néztünk meg, vagyis olyan rövid, figyelemfelkeltő bemutatókat, amikor az illető el akarja adni magát befektetőnek, érdeklődőnek vagy leendő partnernek.

Elképesztő volt látni, hogy ezek a húszéves fiatalemberek mennyire nem tekintik magukat kezdőnek (vagy jól leplezik ezt), hogy milyen elhivatottak és milyen profi előadók. Nem félnek több millió dollárt emlegetni – részben persze azért, mert néhányuknak ennyi volt a tavalyi bevétele. Sokukkal beszélgettem is, és az derült ki, hogy a semmiből, tőke nélkül hozták létre vállalkozásaikat.

Mivel magam is sokat tanítok egyetemen és ismerem a hazai vállalkozói panaszt az állandó tőkehiányra, az jutott eszembe, hogy a legtöbb esetben nem kell sokmillió forint egy sikeres ötlet beindításához.

Csupán vonatjegyre kell a pénz, hogy utazzunk: mert a lényeg, hogy el kell menni és beszélgetni kell mindenkivel, akinek köze lehet ötletünkhöz. A kapcsolatok, a vélemények, a közös alkotás a legfontosabb, ez a siker kulcsa.

A mi ágazatunkban, a mobilalkalmazások világában néhány emberből álló cégek képesek olyan terméket előállítani, amelyet aztán százezrek használnak. Így ránk mindez főleg igaz.

Ha már a pénznél tartunk: mivel az Egyesült Államokban a kis- és középvállalkozói szektor a legnagyobb munkaadó, a kormányzat segíti az induló vállalkozásokat. Mindenkinek bizalmat szavaznak: a vállalkozás indításának az első két évében különböző adókedvezmények segítik nagyra nőni a kicsiket. A start-upokra amúgy is komoly teherként nehezedik, hogy a fejlesztésbe fektetett tőke megtérülését az ötletgazdán túl a befektető is áhítva várja. Az innovációt azonban nehéz azonnal pénzre váltani, a társadalmi hatás pedig évek múlva jelenik meg.

A kapcsolatok piaca

A beszélgetés, a kapcsolatépítés nemzetközi szinten is hasonló fontosságú. Kommunikálni kell, hiszen egy mai vállalkozás üzleti régiója az egész bolygó. A következő üzleti partnerem lehet akár paraguay-i is. Ráadásul a program másik 28 résztvevőjével együtt töltve néhány hetet azt láttam, hogy egy vállalkozónak, jöjjön bárhonnan is, ugyanazok a mozgatórugói, motivációi, sőt eszköztára is. A sztereotípiákat megcáfolva tör a globális piacra az indiai, a dél-szudáni és a magyar cégvezető is. Mindegyik ugyanolyan, mint én. És bárkiből lehet versenytárs, igaz, üzletfél is.

Persze nem mindent lehet és nem is mindent érdemes átvenni itthon a tengerentúli üzleti szokásokból. Nem látom magam előtt például, ahogy a hazai tárgyalások amerikai módra zajlanának. Kint teljesen bevett dolog egészen komoly megbeszéléseket, nagy tétekkel 25-30 perc alatt lebonyolítani. Az amerikai tárgyalópartnerek nem köntörfalaznak, udvariaskodnak, azonnal a tárgyra térnek és mivel idejük drága, igyekeznek a legrövidebb idő alatt egyezségre jutni vagy a teendőket tisztázni. Céltudatosan, határozottan, jól felmérve azt, mennyi is egy adott találkozó vagy beszélgetés értéke. Jobban meggondolva – ezt talán mégis megérné megtanulni.

(Kiss Gergely, Attrecto, index)

Az egykori Jugoszlávia titka 280 méterrel a föld alatt

Korábban már írtam a titói Jugoszlávia szinte paranoiás félelméről a harmadik világháborútól, és azokról az elképesztő katonai építkezésekről, amik titokban a hidegháború ideje alatt folytak, egy esetleges támadás esetére. A Zseljava-Bihacs földalatti repülőtér, a boszniai erdőbe rejtett titkos katonai raktárak egyikének bemutatása után most megpróbálom körbevezetni Önöket/benneteket egy újabb elképesztő objektumon.

Ez a létesítmény ugyancsak Boszniában található, ennek nincs különösebb magyarázata, egyszerűen emocionális okokból rendelkezett így Tito. Bízott a bosnyákokban, három teljes évig bujkált a partizánokkal a boszniai hegyekben a II. világháború idején. Sok évvel később gyakran járt vissza medvére vadászni, amiket büszkén mutogatott az egzotikus országokból érkező állami vendégeinek.

Nem felejtette el a boszniai hegyeket. Utasitást adott, hogy 4km-re Konjictól észak-keletre építsék meg az ország, sőt egész Kelet-Európa legnagyobb atombiztos óvóhelyét. (Konjic kb. 50km-re dél-nyugatra Szarajevótól, a Neretva folyó két partján, a hegyek között fekszik.)

Folyosó részlet

A földalatti atombunker 1953-tól 1979-ig épült, a jugoszláv hadseregben a hivatalosan D0 nukleáris bunkert érdekes módon Isztambul kódnévvel emlegették.

Az építkezéshez felhasznált valamennyi anyagot hazai katonai gyárakban készítettek. (Ez egyébkén a többi titkos katonai létesítményeknél is így volt.) Az építkezésben résztvevők csak egy-egy munkafolyamatot végezhettek, senki nem ismerte a teljes területet. Azt beszélik, hogy rabok is dolgoztak a bunker építésén, állítólag bekötött szemmel.

Az objektum 25 kilotonnás nukleáris támadásnak is ellenáll. Az 1945. augusztus 6-án Hirosimára ledobott atombomba 15-16 kilotonnás, az augusztus 9-én Nagasakit elpusztitó bomba 21-22 kilotonnás volt.

A konjici komplexum horribilis költségével a harmadik legdrágább katonai beruházás volt az egykori Jugoszláviában a bihacsi repülőtér 8,5 milliárd, a spliti Lore kikötő 5 milliárd dolláros költsége után a 4,6 milliárd dollárral.

Jovanka és Joszip Broz Tito

A földalatti várost Titonak, Jovankának és a katonai és politikai elitnek építették, összesen 350 ember élhetett normális életet a föld mélyében hat hónapig. Ehhez a hermetikus elzártsághoz minden technikai feltétel biztosított volt.

Az álcaházak

Az objektum három részből áll. A föld felszínén van három ház, amik víkendházakra hasonlítanak, ezek voltak az álcák, ezek rejtették a lejáratokat az alagutakba, amik a belső terekbe vezettek. Ha átmegyünk az első ház folyosóján, három, egyenként 1,2 méter széles fémajtót találunk, ezek mögött van az alagút, ami a bunkerbe vezet 280 méter mélyre 202 méter hosszan. Az egész objektumban 6000 neonlámpa volt.

Levegő turbina

A bunker összesen 25ezer m2 alapterületű, amiből 6800 m2 lakóterület. 12 blokkból állt: a legjelentősebb a 6-os, a kommunkációs blokk, a 8-as, a Tito blokk, a 9-es, a klíma blokk, a 10-es, az üzemanyag tároló és a 11-es, a víztároló. Egészségügyi blokk kis kórházzal, műtővel, röntgengépekkel egészítette még ki a rendszert.

Bejárati ajtók

A bunkernak saját vízvezetéke, 3db 540KW-os aggregátora, levegőszűrője és minden egyéb technikai berendezése megvolt, hogy biztosítani lehessen az életet több mint 200 méterrel a föld alatt. A hatalmas klíma berendezések állandó 21-23 fokot biztosítottak, 60-80%-os páratartalmat. Az üzemanyag tartály kapacitása 50 tonna volt, a medencében 170köbméter vizet tároltak, a folyó víz természetes forrásból jött a hegyből. Minden rendszernek volt másolata, ha az első meghibásodna.

Az objektumból volt vészkijárat, ami nem volt rajta a térképeken. A bunker fölött 170 méterrel jött ki, ott lehetett a Zlatar hegyre kijutni.
A rádió-relé központok, amik a környező magaslatokon, a Kiseren és a Zlataron voltak, biztosították az összeköttetést a külvilággal.

Üzemanyag tartály

„A föld alatt volt a test, míg a környező hegyekben volt az objektum feje. Soha, még a háború alatt sem szakadt meg a kommunikáció"- mondta Serif Grabovica, Bosznia-Hercegovina Föderáció hadseregének nyugállományú ezredese.

Vezérlő

Iroda

A bunker mélyén volt a „háborús szoba". Hatalmas asztal körbevéve piros telefonokkal, printerekkel, és katonai térképek olvasását segítő neonlámpákkal. A falon most is Tito fényképe függ. Voltak műveleti szobák, két nagy konferencia terem, öt operatív központ, két konyha, öt nagy fürdőszoba, több mint 100 hálószoba, kábeltévé.

A földalatti város közepén van a Tito blokk, ami sokkal magasabb színvonalú, mint a többi rész. A lakosztály minden kényelemmel felszerelt. Minden autentikusan bizonyíték a hidegháborús időkről. Semmi nem változott, mindent megóvtak, a pecséteket, az ajtókon a jugoszláv zászlókat, még a WC papírokat is.

A falakon több Jugoszlávia térkép, a Tito házaspár hálószobáiban lévő matracok is ott vannak a 70-es évektől nylonnal letakarva. Minden ugyanúgy, csak Tito nincs már.

A titoi lakosztály hálószobája

Hálószoba

A Tito bunker ma művészek találkozóhelye Európából és a világból. Konjic évente megrendezi a „D-0 ARK Underground" modern művészeti biennálét, az első 2011. május 27-től szeptember 27-ig volt. 44 művész jött össze a világ 18 országából.

Eddig 15 ezren látogatták meg a helyet. 50 mű született, amik ott maradtak a bunkerban. A finanszírozásban öt ország vesz részt: Szerbia, Montenegró, Törökország, Horvátország és Bosznia-Hercegovina.

Az objektum ma Bosznia-Hercegovina Föderáció honvédelmi minisztériumához tartozik, a karbantartásról, védelemről állagmegóvásról öt katona gondoskodik, egyikük a fent már említett Serif Grabovica ezredes.

Az ő története nem kevésbé érdekes, mint magáé a bunkeré. A folytatásban megírom

http://balkanimozaik.blog.hu/2013/12/05/az_egykori_jugoszlavia_titka_280_meterrel_a_fold_alatt

Még többet kellene kutatásra és fejlesztésre költeni

Az uniós források 10 százalékát, mintegy 700 milliárd forintot fordítanak közvetlenül kutatás-fejlesztésre 2014-2020 között – mondta Cséfalvay Zoltán államtitkár. Ez évi1116 milliárd többletet jelent a jelenlegi 364 milliárdhoz. Ezzel azonban még nem vagyunk kint a vízből. Magyarországnak legalább a GDP 2.2 százalékát kellene költenie K+F-re ahhoz, hogy lépést tartson a világgal. Ehhez más állami kiadásokat kellene lefaragni.

Nagyon finom házi paradicsomszósz készítése

Hozzávalók:

2 kg paradicsom

1 kg paradicsompaprika

1 kg vöröshagyma

2 db babérlevél

A vöröshagymát apróra vágjuk, a paradicsomot és paradicsompaprikát kb. negyedekre vágjuk, és ezeket egyszerre puhára főzzük, nem kell vízzel felönteni, a paradicsomnak van leve. A babérlevelet főzés után vegyük ki.

Ezután az egészet passzírozzuk át paradicsompasszírozón, akár kétszer is.

Az átpasszírozott ketchupnak öntsük le óvatosan a felesleges levét, majd tegyük lábasba.

Tegyünk bele:

30 dkg cukrot

1 és ½ deci mustárt

1 evőkanál sót

½ dl 10%-os ecetet

½ kávéskanál törött borsot

Jól elkeverjük, és fél, háromnegyed órát főzzük, hogy elpárologjon a leve és besűrűsödjön.

A paradicsomszószt forró állapotban előtte jól kimosott, előmelegített befőttesüvegbe töltjük, száraz dunsztba tesszük, hagyjuk jól kihűlni.

Ha valaki savanyúbban szereti, 1 dl ecetet is tehet bele, valamint lehet ízesíteni egy kevés fahéjjal is.

Az így elkészült ketchup nagyon finom, fűszeres ízű, sokkal jobb, mint a boltban kapható ketchup. Nem tartalmaz tartósítószert, sem adalékanyagot, csak a mustárban lehet egy kevés, de a mustár nem alkotja nagy százalékát a ketchupnak, meg amúgy is, még mindig jobb, mint a bolti.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/oenellatas/2888-izletes-paradicsomszosz-hazilag