No, nem az anyósunkról van szó... vagy a leselkedő szomszédasszonyról. Ami borzolja Európa lakosságának kedélyét, az az EUSSR. Az összes EU tagállam beszippantása valódi fenyegetés. Most már a Big Brother, vagyis a "nagy testvér" irányít, és természetesen a nyilvánvalóan pénzügyi bűnözők, bűntársaikkal, akiket úgy hívnak, hogy az Európai Unió Tanácsa, amely "Sürgeti a tagállamokat, hogy ne veszélyeztessék pénzügyi vizsgálatokkal a hazai politikát."
Az érdekegyeztetések szerint a legnagyobb tolvajok a bolygón a nagybankok és a tulajdonos "családok".
Emberek megszámlálhatatlan milliárdjai számára mutatják meg, hogyan lehet törvényesen lopni, és közvetetten gyilkolni is, bár a LIBOR-botrány is észrevehetővé tette, még nem teljesen sikerült legalizálni. A "zenekar" egyre kövérebb, és függetlenül az adótörvényektől, minden az offshore bankok körül forog.
Ez tett lehetővé mindent. A korrupt, képtelen küldetését a
hazaárulóknak az elit politikában, gerincét képezve egy gerinctelen
medúzának, és igazságát egy guillotine-nak, amely lefejezi a
nemzeteket. Csak az érdekli őket, hogy törvényeket hozzanak annak
érdekében, hogy a kínálat bővüljön, de a polgárok (áldozatok) ellopott
vagyontárgyairól, életéről sohasem adnak választ. Arra, hogy még mindig
lehessen lopni legálisan, döntéseket hoznak szinte minden nap,
valamikről, amik újból és újból visszatérnek a bűnöző bankárok fejében,
a kedvezményezetteknek:
"Minden EU-tagállamot ösztönöznek arra, hogy "
finanszírozza a kapcsolódó hírszerzésen alapuló rendészeti
eljárásokat", hogy új együttműködési formákat alakítsanak ki az
adóhatóságok, a rendőrség és a vámhatóság között..."
Magától értetődő, hogy a bankok, akik manipulálták a LIBOR-t,
az összes többi bűncselekmény mellett, nem támogatják a büntetésüket
haszonélvezőként, és hogy, a pénzügyi nyomozók felderítsék a
bűncselekményeket, de ne feledjük a LIBOR-botrány kirobbantóját, Murdock csapatát, és Dow Jones
indexet. Itt kezdődik és végződik a szervezett bankárbűnözés fogalma,
bűnszervezetben összekapcsolódva a politikai irányítással. Németországban a "lakosok", nem állampolgárok, a BGB 90.§-a alapján, csak lakosok. Az ESM, a SWIFT és a Target-2 fényében már valódi ellenzék nélkül burjánzik a korrupció EU-szerte. Az ESM szerződés előre programozott csalás:
"- Az ESM, annak vagyona, pénzügyi eszközei, a tulajdonos tartózkodási helyétől függetlenül teljes jogi immunitást élvez.
- Az archívum és az ESM valamennyi dokumentuma közé tartozó és birtokában lévő dokumentumok általában sérthetetlenek.
- Az ESM helységei sérthetetlenek."
A SWIFT megállapodást sem szabad alábecsülni, mert van egy
nagyon fontos célja, ami groteszk és abszurd hazugság minden európai
polgár számára. Az amerikai hatóságok kapzsisága és a tülekedés a SWIFT megállapodás körül, kikezdi az EU Parlamentet,
és szemlélteti a tényleges értelmükben ezeket az adatokat, amik között
eltérések mutatkoznak a bevételi és kiadási oldalon, és egy szokatlan
jelenség észlelhető, az "AlCapone" módszer.
"Annak érdekében, hogy ellenőrizni lehessen a közvéleményt,
meg kell vetni a kétely és viszály alapjait, meghagyva a különböző
oldalakon az ellentmondó nézetek, ameddig az emberek megtalálják az
utat a zavarosban, és meggyőződnek arról, hogy ez volt a legjobb. Az
alkotmányos kérdésekben egyáltalán nem nyilvánítani véleményt, mert az
embereknél ezek a dolgok hiányzanak a szükséges áttekintésnél és csak
azok tudnak igazán látni, akik vezetik a nemzetet. Ez az első titok!"
Előre programozott csalásról írtam az elején. Ennek a csalásnak a
része, hogy a francia és német kormányzat erőltetésére folyamatban van Afrika gyarmatosítása. A tagországok "kedvének" növelése érdekében enyhíteni kell a szorításon, mert nagyobb "üzlet"
van a láthatáron. Sok millió afrikai bőre, és elsősorban a természeti
kincseik. Ezért adni is kell valamit, és itt jön a képbe a
bankbotrányok kérdése, az egyezkedési "hajlam" EU tagországi szinten. Ehhez semmi köze a "demokráciának", amit nekünk találtak ki, és azért hozták létre vagy háromszáz éve (a rabszolgaság alapú Plutarkhoszi "demokráciákat" nem kellene idesorolni),
hogy ne csak egy királyt, de egy egész országot lehessen eladósítani.
Európa lakosságát adósrabszolga sorba, az állampolgárokat, "lakosokat", saját katonának sorozott gyermekeikkel kívánják leveretni, miközben mohó kapzsiságból először Afrikát, majd a Közel-Keletet
akarják megszerezni, hogy bankjaikkal, a bankok multinacionális
cégeivel szerezzék meg ugyanezen katonák vére által. A mértéktelen
vagyon és pénzszerzési vágy hihetetlen aljasságokra képes. Nincs határ,
míg egymást és saját, magukat fel nem zabálták.
Néhány szóban a deviza alapú hitelek magyarországi peres kérdéseivel is foglalkozni kell:
A központi irányítás parancsait követnie kell az Orbán-rezsimnek is. Doubravszky és Árpi találkozója, és az egyeztetés is ennek, a nép elé vetett "csontdobálásnak" a része. A nemzetközi bankcsalások "leleplezése" a cirkusz, és a látszólagos egyezkedés lenne a "kenyérnek mondott" lerágott csont, amitől senki sem fog jól lakni. Elolvasva kúria indoklását, megkérdőjelezhető, ha a bankok hiteleit 95-98%-ban az MNB biztosította az ország lakosságának adójából kifizetett pénzkiadási "illetékkel" kiadott pénzből, miért lenne végzetes hatással az 5 ill. 2% fedezettel
rendelkező, és ezt befektető bankok számára a már többszörösen
túlfizetett visszatörlesztés végelszámolása? Így is már akkora jogtalan
haszonra tettek szert, és olyan bűncselekmények árán, amiben egy
demokratikusabb országban börtönben ülnének az őket támogató
kormányokkal együtt!
Akárhogy nézzük, "az eltérő vételi és eladási árfolyam alkalmazása" nem "szükségszerűen keletkezik",
hanem olyan csalási módszer az adósok kárára, ami a bankokat nem illeti
meg, mert számukra kiadási többletként nem jelentkezett! Érdekes kérdés
lenne a megvizsgálni az elszámolásokat APEH szinten is, mivel
akárhogy is nézhető egy banki elszámolás, de a többszörös
többletbevétel nem szerepel benne. Akárhogy nézi a kúria, ez a "szűkebb értelmezés" nem helyes...
A kérdés egyértelmű. Számolják el a deviza alapú hiteleket a
folyósításkori kifizetés szerinti összeggel, a szerződésben rögzített
kamatkondíciókkal, és a tőkeösszeget növeljék meg a mindenkori aktuális
infláció mértékével negyedévenként. Ilyen egyszerű... http://kaslerarpad.hu/?p=2315
Mellesleg, ha a kúriának nem "világos", hogy mit jelent a "világos és érthető" megfogalmazás kikötése az Európai Unió Bírósága
részéről, akkor kár volt megtanulniuk magyarul. Mindezek mellett a
szerződések esetében a teljes körű tájékoztatás is beletartozik - a
törvény szerint - a tisztességes szerződéskötés feltételeibe, és mivel
nem egy napi vagy hetilap egymástól független tartalmú híreiről van
szó, természetesen a szerződés többi feltételével együtt, összességében
és összefüggéseiben is világosnak és érthetőnek kell lennie minden
részletnek. Ez vonatkozik az MNB elszámolására is, amiről a
kúria által belinkelt pénzügyi-stabilitás jelentésből sem derül ki,
hogy miért jelent a nemzetgazdaságra és a bankrendszerre közvetlen
kihatást, ha nem kapják meg a nemlétezhető árfolyam növekedésből adódó
jogtalan "bevételt": http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab_jel_201211/jelentes_penzugyi_stabilitas_201211_hu.pdf
Tulok
.A bank- adós-állam viszony
A banki kommunikáció az önhibájukon kívül csődbe került adósokat is
meggondolatlannak, bután adósságba keveredettnek, felelőtlennek
bélyegzi.
Ez teljesen elhibázott szemlélet, mivel ennek következtében az ügyfelek
elveszítik bizalmukat egyrészt a bankokban, a bankügyletekben, másrészt
a bankokkal együttműködő állami intézményekben is. Az állampolgároknak
a jogérzékük sérül – aminek hatására a pénzhasználati funkciók
démonizálódnak.
Tetézik ezt egyes politikusi, bírósági nyilatkozatok, amelyek az
adósokban azt az érzetet keltik, hogy nem számíthatnak az állam
elfogulatlan szabályozó szerepére, segítségére – ezért mára az adós és
bank közötti konfliktus az állampolgár és állam közti feszültséggé
alakult, politizálódott. Manapság a kormánypárti avagy ellenzéki
politikusok, MNB-elnök, banki vagy állami vezetők, az érdekvédelmi
funkciókért felelős PSZÁF hivatalnokok a devizahitelesek tragédiáját az
ország tanulópénzének, helyénvaló megbüntetésének mondják– de sajnos
így vélekednek egyes ügyészek, bírók, közjegyzők is.
Eközben a banki kartellek jól megvannak, a magukra szabott általános banki stratégia áldásos extraprofitjában.
A banki szerződésekről
A banki kartelleződés központosított, ma már mindössze néhány kézben
van a bankok hitelezési politikája. Az általánosnak mondható banki
stratégia, hogy az egyéni, háztartási életvitel alapjait, olyan
jogszabályi, intézményi és érdekvédelem nélküli halmaznak tekinti,
amelyet nagy hatékonysággal sajátíthat el. A jelenlegi banki
struktúrával lehetetlenség az egyenkénti szerződés egyeztetés. Ha tehát
egy bíróság megítéli, hogy a hitelszerződést a banknak egyeztetnie
kellett volna a hitelkérővel, akkor a bíróságnak az értelem és
tisztesség nevében meg kellene megvizsgálnia, hogy az illető bank
szervezeti felépítése mennyire tenné lehetővé a szerződések egyedi
megtárgyalását.
Ha az egyenkénti egyeztetésre a bankok belső szervezeti struktúrájuk
miatt képtelenek, akkor szervezeti garanciákat kell teremteni az ügyfél
érdekek érvényesülésére már a hitelcsomag koncepciók kialakításától
kezdődően.
Mivel ilyen ellenőrzés nem jött létre, az elmúlt évtizedben a bankok
stratégiája látványosan beigazoldódott, a kartellben részt vevők
számára sikeres volt, társadalom viszont vereséget szenvedett.
A devizahitelekről:
A devizahiteles banki ügylettípust nem lehetett volna bevezetni olyan
körülmények között, amikor az ügyfelek általános értékrendi helyzete
egyértelmű, világos, intézményesen megfelelően védett.
A banki szolgáltatási ügyletben szereplő felek között az eredeti
szereposztást megváltoztathatatlannak és számon kérhetőnek kellene
tekinteni.
Alternatíva a bankok felügyeletére
A jelen banki kartellel nem lehet számítani banki szolgáltatási
feladatok ellátottságára az országban. Felmerül a kérdés, hogy milyen
más lehetőség adott. Elvileg az adósok közvetlen koalíciójára,
hitelszövetségre kellene bízni a hitelügyek intézését – amelyek
egyúttal a jegybanki tartalék ráta jó állami szabályozási felügyeleti
eszközei is lennének. A hitelek tartalékrátával történő szabályozása
ellenőrizhetetlen extraprofitot tud eredményezni, amely tönkre teheti
akár az ország gazdaságát is. Ha viszont a tartalékráta szabályozás az
ügyfelek önszervezési szabályozásában –hitelszövetségekben -
érvényesül, akkor a hitel költségek mai szemmel nézve meglepően
alacsony értékeire és a hitelezési rendszer biztonságára vezethet,
hiszen az ellenőrzésben, közvetve a pénzintézet működtetésében
résztvevő ügyfelek önmaguk ellen, önmaguk csődje árán nem fognak minden
áron extra profitra törekedni.
Az banki innovációról
Meg kell vizsgálni, hogy miből ered a pénzügyi innovációk veszedelmes
volta. A közgazdász, de különösen a pénzügyi szakma hosszú ideje
igyekszik olyan szemérmesen fogalmazni, érdekeinek védelmében, ezért
gyakorlatilag a politika máig ugyanúgy rátelepszik a legegyszerűbb
közgazdasági, pénzügyi kérdés tárgyalhatóságára, mint például a sokat
kárhoztatott szovjet megszállás idején.
A banki ügyfelek kiszolgáltatottak, elengedhetetlenül rászorulnak a
jogszabályi háttérre, érdekvédelemre, mert a banki-pénzügyi innováció a
jövőben is a gazdasági versenyképesség egyik tényezője. A mostani
helyzet az innovációba burkolt visszaélés. Az mindenesetre biztos, hogy
banktechnikai-szervezési innovációnak van helye, az alapvető emberi
mivoltunkat megkérdőjelező, a pénztechnikán messze túlterjeszkedő
innovációnak nincs helye. Más szóval a pénztechnikai innováció ne
akarjon társadalompolitikai, társadalom identitási kérdéseket
alakítani. A banki innováció jellege, tartalmi struktúrája, a hamis, a
gazdasági tartalomtól elszakadó folyamatok veszélye nem lehet
bank-titok tárgya. Csak egy tényleges szakmai kontroll eredményezheti a
valóban hatékony banki, banktechnikai innovációk előtti útszélesre
tárulását a társadalom számára.
A jelzálog hitelekről
A jelzálog ügyletek tekintetében a történelmi példákat követve fel kell
vetni a jelzálog hitelek (különösen az ingatlan jelzálog hitelek, a
termőföld vagy lakás-jelzálog hitelek) tilalmát. A bank a szolgáltatás
jelszavával nem veheti el az ügyfele tulajdonát. A banki innovációkat
tehát arra alkalmas állami, érdekvédelmi és egyéb szerveződések,
szakemberek kell ellenőrizzék.
Az ügyfél központú érdekvédelemről
A nemesfém fedezetű pénz és a hitelpénz rendszerének technológiai
különbözősége napjainkban még a legtöbb bankár, közgazdász, politikus
előtt sem világos, ugyanakkor szemléletváltás előtt is állunk,
egyszerűen előtte vagyunk a pénz általános funkcióinak
meghatározásának, a pénztechnológiák társadalmi ellenőrző szűrőjén
áttekintve. Az ügyfél központú érdekvédelemnek véleményezési, sőt
olykor vétó jogot kellene adni a hiteltípusok kialakításánál.
A devizahitelekkel jellemezhető folyamat többek közt azért juthatott
idáig, mert az elemzési kör mindenki által kontrollálható vizsgálódási
horizontja túl szűk volt.
Könnyű volt a hamis szolgáltatásokat nyújtó kartell tagjainak a nem
vizsgált területeken a nem vizsgált eszközökkel olyan helyzetet
előidézni, amelyben a folyamatok eredője kikerülhetett minden
társadalmi ellenőrzést. A bank a bank nevet megtartva ügyfél érdekű
szolgáltatás helyett minden kölcsönösséget nélkülözve saját maga által
kirótt járandóságok behajtóvá vált.
A banki tevékenység elektronikus áttekinthetőségéről
Az egyes pénzügyletek belső szerkezetét, pénzügyleteket magába foglaló
pénzügyi folyamatokat, rendszereket az informatika eszközeivel több
szinten is rutinszerűen elemezni kellene tudni. A banki ügyleteket
pénzügyi szervezését segítő alapvető szoftvereket a hatóságnak
ingyenesen kellene biztosítania. A kalkulációs, ellenőrző szoftverek
használatának tanfolyamait az érintett hatóságoknak, közszolgáltatóknak
(adóhivatal, bank, villamos társaság) kellene biztosítania. Az
iskolából ezen ismeretekkel, készségekkel, eszközökkel kellene
elengedni a fiatalokat. Mindez a világ fejlettebb országaiban minimális
evidencia.
Tudomásul kell vennünk a tényleges magyarországi helyzetet és meg kell
tudjuk fogalmazni mi magunk annak értelmezését, értékelését a kivezető
utat. Nem jutalom a nyugati világhoz tartozni, hanem a sors hozta így.
Helyt kell állni magunkért mindenütt.