Portugália korábbi elnöke az adósság visszafizetésének megtagadását ajánlotta

Mario Soares - aki 1986 és 96 között Portugália államfői tisztségét töltötte be, és korábban két alkalommal is az ország miniszterelnöke volt - minapi nyilatkozatában kijelentette: az összes politikai erőnek egységesen kellene törekedni a kormány megbuktatására, az új vezetésnek pedig az EU és az IMF megszorító gazdaságpolitikáját el kell utasítania. Sőt, a veterán politikus még az adósság visszafizetésének megtagadását is felvetette.

"Portugália sohasem lesz képes visszafizetni az adósságait, még az ország teljes nyomorba süllyesztése árán sem. Ha azonban valaki nem képes valamit visszafizetni, akkor az egyedüli megoldás az, ha nem fizet semmit. Amikor Argentína válságba került, nem fizetett. Történt valami? Semmi nem történt" - fejtegette álláspontját a nagy tekintélynek örvendő szocialista politikus az Antenna 1 tévéállomásnak nyilatkozva.

Mario Soares ugyanakkor azt állította, hogy a portugál kormány Angela Merkel német kancellár "szolgája", mivel "engedelmesen végrehajtja" Berlin parancsait: kiárusítanak mindent, és tönkreteszik az országot. Ami ilyenformán csak részigazság, arról ugyanis az idős politikus nem mert beszélni, hogy vajon Angela Merkel kiknek engedelmeskedik?

Az adósságok visszafizetésének megtagadását pedzegetni azonban súlyos véteknek számít napjaink bankárdiktatúrájában. Ezért a "pénzügyi befektetők" azonnal felvonultattak egy "szakértőt", aki elmagyarázta a közvéleménynek, miért nem lehetséges a nemzetközi bankároligarchia adósságcsapdájából kiszabadulni. Egy Dario Perkins nevű "pénzügyi elemző" szerint a hitelek visszafizetésének megtagadása esetén Portugáliának ki kellene lépnie az euróövezetből, továbbá a lépés nyomán súlyos ellenségeskedések is keletkeznének Európában. "Németország megijedne attól, hogy más országok is követnék a példát" - fejtegette a "szakértő", hozzátéve, hogy idővel a "szavazók mindenütt olyan politikusokat választanának, akik elutasítanák a megszorításokat, és az EU végül elveszítené az irányítást".

Mario Soares nyilatkozata előtt egy héttel a portugál Legfelsőbb Bíróság keresztül húzta a kormányzat neoliberális gazdaságpolitikai elképzeléseit, amikor is törvényen kívül helyezte a nyugdíjasok és a közszféra dolgozóit érintő fizetéscsökkentéseket lehetővé tevő jogszabályokat. A Portugáliát is nyomorgató IMF és az EU köreiből kiszivárgott egyik jelentés szerint az ország könnyen a görögországihoz hasonló adósságválságba kerülhet. Ami ha bekövetkezik, akkor 15 milliárd euróba is kerülhet a portugál gazdaság talpra állítása - állítják az Európát is igazgató bankároligarchia "szakértői".

Péteken az euroövezet pénzügyminiszterei hét évre kiterjesztették a Portugáliának és Írországnak nyújtott sürgősségi kölcsönök visszafizetésének határidejét. Brüsszel álláspontja szerint ugyanis mindkét ország gazdasági "erősen sérülékeny", ezért szükségük van a pénzügyi támogatásra. Nem kevesen vannak azonban, akik úgy ítélik meg, hogy az EU mostani segítségnyújtása későn jött, és nem is túlságosan jelentős összegekről van szó. Hogy azután a portugál parlamentnek a több mint fél évezreddel ezelőtt elűzött zsidók leszármazottainak állampolgárságot biztosító határozata összefüggésben áll-e az ibériai ország pénzügyi gondjaival, egyelőre nem tudható.

Perge Ottó - Telegraph nyomán

Szelei István: Szellemi honvédelem a „kettősmérce” szorításában

Ki kell mondanunk: Európában és Magyarországon szellemi értelemben a fő törésvonal nem párthovatartozás, hanem egy bizonyos szellemiséghez való viszonyulás mentén határozható meg. Ezt a szellemiséget a „kettősmérce” szellemiségének is nevezhetjük. A kettősmérce (ami nálam mostantól egybeírandó fogalom) az, ami az európai közgondolkozást ma leginkább meghatározza, politikai, gazdasági és társadalmi értelemben egyaránt. Szinte az összes közéletben tapasztalható képmutatás és hamisság mögött e szellemiségnek az ilyen vagy olyan érdekből történő kiszolgálása rejlik.

A közéletben jórészt felesleges, figyelemelterelő közvitákat folytatunk, miközben a magyar társadalom életereje egyre csökken. A „csatákat” pedig rendre a kettősmérce szellemének pályáján és szabályai szerint vívjuk. Olyan ez, mintha egy világhírű bűvészt mi is bűvészkedéssel akarnánk leleplezni, de közben ő mondja meg, hogyan bűvészkedjünk. Észre sem vesszük és máris az ő mutatványának a részévé válunk. Minél többen csatlakozunk ehhez a játékhoz, az előadás annál hatalmasabb és kápráztatóbb lesz. A „politikailag korrekt” képmutatással nem működhetünk együtt! A magyarságnak azonban újra harcossá kell lennie ahhoz, hogy felismerje: a kettősmérce zsarnokságával kettősmérce tudatban nem küzdhet.

De mi is az a kettősmérce?

Ennek a szellemiségnek a sajátos logikája abból indul ki, hogy egyenlőséget hirdet kifelé, miközben a saját érdekeit szolgáló események és emberek egy részét a tabu pozíciójába helyezi. Önmaga „érinthetetlenségét” a fizikai tiltás eszközével kívánja biztosítani. Ennek érdekében létrehozza saját „bálványait”, dogmáit. Legyen szó liberális, vagy egyéb világnézetről és történelmi tényekről. A kettősmérce szellemisége ugyanis a bálványos gondolkodás éltetője. A képmutatás rejtett, rafinált bálványimádása ez, melynek lényege, hogy csak a saját, zárt fogalmi építményében hajlandó megvitatni a kérdéseket. A kettősmérce szellemisége ezért egy kényszerű diskurzussal bír, mely mindent a saját maga által jól uralt játéktérbe kényszerít. A „meccset” másokkal játszatja le, önmagát azonban kivonja a küzdelemből, mintha őreá nem vonatkozna az általa felállított szabályrendszer. Leginkább úgy ismerhető fel a bálványos szemlélet, hogy bálványokkal riogat: nácizmus, rasszizmus, sovinizmus, terrorizmus, kirekesztés, relativista, antiglobalista, ilyen ellenes, olyan ellenes.

A kettősmérce szellemisége a játékosokat a bűn- és félelemkeltés érzelmeivel ajzza fel. Ehhez azonban bálványos tudatú emberekre van szükség, amihez a fogyasztói társadalom biztosítja a tökéletes alanyokat, hisz ott minden bálvánnyá válhat. A kettősbeszéd a fogyasztói társadalom közbeszédébe paneleket gyárt le, hogy azokkal imádatot, vagy gyűlöletet keltsen. A bűntudatkeltéssel való riogatást ugyanis bálványokkal hajtja végre, az ellenőrzés fenntartása érdekében. Az uralt hírközlési médiumokkal pedig a hipnózist idézi elő. A kettősmérce rettegett bálványokat helyez el a „politikai korrektség” környezetébe és a befolyásolt emberek lelkébe. Egyes embercsoportok tragédiájából is bálványkultuszt hoz létre – mint például a holokauszt –, amelyhez való viszonyulást erkölcsi mérceként, a lelki haszonszerzés eszközeként használja.

A legfontosabb azonban, hogy a kettősmércével élők szavakban mindig dogma- és bálványellenesek, hisz ezzel tudják leplezni valódi arcukat. Uszítókra mutogatnak, miközben ők a valódi uszítók. Bűnbakképzőkre mutogatnak, miközben ők a valódi bűnbakképzők. Bálványokkal riogatnak, miközben ők a legnagyobb bálványosítók. „Óz birodalmában” a legnagyobb vetítő maga Óz. A nagy mutatványos, aki a kettősmérce szellemében a világmegváltó humánum szellemében tetszeleg. Közben az uralma alatt élők lelkét hamisságával emészti. Amikor pedig veszélyben érzi hatalmát akkor uszít a leginkább, s játszatja le a sehova sem vezető gladiátorjátékait. A cél, hogy a társadalom egyes csoportjait egymásnak ugrassza így kivéreztetve őket, míg a jámborabbaknak cirkuszt szolgáltatva tovább kábítani. Nem lehet nem észre venni, hogy a magyarországi cigánykérdés, az antiszemitizmus kérdése, és a példátlan nemzetközi szintű lázításra való felhívás mögött a kettősmérce terrorja áll. Immáron egyre nyíltabb és vadabb formában. A társadalom azonban, mintha vak lenne.

Ma Európában Németország lelkülete van leginkább megmérgezve a kettősmérce szellemiségével. A bűntudat politikája olyan szintet ért el, amely az komoly visszahatással járhat a bűntudatkeltőkre. Hisz az emberség nevében az egyetemes ember eszményét alázzák meg. A természet rendje ellen való cselekvés nem „isteni bosszú” miatt üt vissza, hanem az egyensúly-fennmaradás törvénye miatt. A bűntudatkeltők jó ha ezzel tisztában vannak. A természeti törvények megsértésének tipikus példája ismerhető fel abban, hogy a bűntudatkeltő kettősmérce mára a politikai pedofília szintjére jutott. Példaként említve a gyermekek politikai nevelésére szánt német televízió műsort, ami elsősorban nem azért felháborító, mert egy úgymond „South parkos” kritikával élt Magyarországról, hanem mert mindezt gyerekek nevelésére szánták.

Az Egyesült Államokban készülő South Park című rajzfilmben sokkal erősebb társadalom és politika kritikát is láthatunk sajátos stílusban. Románokról, lengyelekről nem épp hízelgőn beszélő jelenetekkel, zsidókról, melegekről, volt amerikai elnökről nem épp kedves pózokban. Ennek ellenére nem háborodunk fel, hisz a mögött nincs az a direkt lelki manipulatív – főleg nem célzatosan gyerekeknek szóló – nevelő szándék, mint a jelzett német televízió-műsorban. A South Park nem gyerekeknek szól célzatosan, így azt „megrontással” a maga extrémitása ellenére vádolni nem lehet. Németországban azonban más a helyzet, ott szó szerint egy olyan beteg bűnkeltő szemlélet uralja ma a „politikailag korrektnek” nevezett közállapotokat, amely ellen minden szinten, minden fronton megálljt kellene inteni. A német közállapotokat jellemzi, hogy ez ellen hivatalosan senki nem mer lázadni! Annál is inkább figyelemre méltó ez az eset, mivel tudomásunk szerint a magyar közoktatásba is kezd beszüremkedni ez a bálványokkal riogató, lélekpusztító terror. Amikor például volt Wehrmacht katonák unokái kérnek nyilvánosan bocsánatot gyerekek előtt nagyapjuk vélt vagy valós tetteiért, a lelki terrorizmusnak és pszichés megtörésnek egy iskolapéldáját láthatjuk a kettősmérce szellemében. A szomorú azonban ebben a példaszerű történetben az, hogy meghajolva a „trend” előtt, még a szülők is belemennek ebbe az aljas játékba így asszisztálva a kettősmérce szellemiségének pedofil hajlamaihoz.

Ha a kettősmérce lassan ölő mérgével szemben nem lépünk fel, a magyar lakosság teljesen a tetszhalott állapotába kerül. Annál is inkább, mivel sajnálatos módon gyakran nemzeti köntösben is abban a hitben vagyunk, hogy a kettősmérce szellemiségével csak kettősmércével győzhetünk. Gazdaságilag, politikailag, és kulturálisan egyaránt. Folyamatos engedményekre kényszerülünk, s közben a potenciális magyarok életereje egyre fogy. Új generációk szívják magukba akár már az anyatejjel, az óvodákban és iskolákban azonban immáron kötelezően a kettősmérce szellemét. Egyre kevesebben vagyunk, de nemcsak demográfiailag nézve. A kettősmérce „élőhalott” áldozatainak számáról ugyanis jobb nem is beszélni.

Fel kell ismernünk: az emberiség és a magyarság háborúban áll a lélekpusztító szellemiségével. Ez a harc nem most kezdődött. És az emberiség vesztésre áll. Mert az ember megvezetettségében versenyt fut a kettősmérce kegyeiért. Észre nem véve, hogy „Óz birodalmában” belőle csak bűvészinas lehet. A „nagy varázslót” éltető szellemiség ugyanis tudja, hogyan tartsa fenn hatalmát. A magyarságnak is ildomos lenne végre felismerni: nem küzdhetünk valamivel úgy, hogy hasonulunk hozzá. Hisz ezzel lényegében azt erősítjük, amivel látszólagosan küzdünk. „Légy olyan, mint az ellenfeled és akkor legyőzöd őt”. Ez az egyik legnagyobb megtévesztés. De rámutat arra a szolgai lelkületre, aminek kódjaival sokan élünk. Úgy akarunk a kiszolgáltatottság ellen küzdeni, hogy közben magunk is kiszolgáltatókká válunk. Úgy akarunk az ámítás ellen küzdeni, és azt leleplezni, hogy közben mi is ámítókká válunk? Ki a lopás ellen küzd, annak nem lehet tolvaj szemlélete. Máskülönben ő is azzá válik. Az egyik rabló legyőzheti ugyan a másikat, azonban lényegében mindketten a rablás szellemét szolgálják.

Ugyanez a jelenség észlelhető a kettősmérce vonatkozásában is. A kettősmérce szellemével szemben nem lehet kettősmércével küzdeni. Hisz ezzel azt szolgáljuk – a látszólagos ellentétek és cirkuszi játékok ellenére. A kettősmérce elleni küzdelemhez a magyarságnak önismeretre van szüksége. Az önazonosság egyik nagy megtévesztője azonban a kétség. A kárpát-medencei ember már csak a földrajzi meghatározottságból adódóan is hajlamos, hogy a kétségek foglyának tűnjön. A kettősség nem helyén kezelése – kelet-nyugat, jobb-bal, fent-lent stb. – a bálványt bálvánnyal szembeállító pártoskodást erősíti. Az ellenbálványok kényszeres ellentmondásai pedig a kettősmércét éltetik. (Képletesen szólva: ahhoz, hogy a kettősmércén felülemelkedjünk, sólyomként és nem pusztán kígyóként ildomos tekinteni önmagunkra és a világra.)

A kettősmércével tehát meg nem alkudhatunk semmilyen szinten – főleg nem úgy, hogy szavakban jobboldalinak mondjuk magunkat! Máskülönben továbbra is a kettősmérce szolgái maradunk. A szellemi honvédelem elsődleges feladata tehát az elkövetkező időszakban rámutatni a kettősmérce szellemével való kollaborálásra - párthovatartozástól függetlenül. Míg ugyanis nem tudatosul a magyar társadalomban, hogy mivel áll szemben, bárminemű hathatós tenni akarás hiú ábránd. A szellemi honvédelem kettősmércére irányuló koncentrált támadása a társadalom tudatának mélyére kell, hogy hatoljon! Ugyanis minden embernek valamilyen formában, de tisztában kell lennie azzal, hogy mivel áll szemben.

A nemzeti érzelmű és a fent leírt szimbolikus gondolkodásra nyitott civil kezdeményezők feladata, hogy a társadalom legmélyebb rétegeiben minden szinten, minden „fronton” tudatosuljon, mi az a szellemiség, ami fogságban tart minket.

polgarportal.hu

Nem lesz pénz a jövő ATM-jeiben? Így működnek az RTM-ek

A mobil és online fizetések, valamint a több csatornás bankolás térnyerése mellett a készpénz még mindig fontos szerepet játszik az emberek pénzügyi életében. Az innovációk azonban ezt a területet sem hagyják érintetlenül. A készpénz nélkül működő bankautomaták működéséről Aravinda Korala, a KAL ATM szoftvereket fejlesztő vállalat vezérigazgatója tartott előadást a Banking Innovations 2013 fórumon.

Az RTM-ek (Retail Teller Machine) olyan készpénz nélküli, boltokban elhelyezett bankautomaták, amelyek készpénz felvételét teszik lehetővé. Az RTM-ek készpénz helyett egy QR-kóddal ellátott, egyedi jegyet adanak ki, amelyet annak lejáratáig a bolt pénztáránál lehet készpénzre váltani - mondta el Aravinda Korala. A jegy kiadásakor a háttérben már lezajlik a tranzakció, amely során a kereskedő számlájára átutalásra kerül a felvenni kívánt összeg. A jegyek érvényességi idejét az RTM tulajdonosa (az adott bank) határozza meg saját stratégiája szerint, 1 óra vagy néhány perc is lehet a lejárati idő.

Az RTM-ek széles körű banki ügyintézést is lehetővé tesznek, az innovatív technológia révén a készpénzfelvételen kívül betételhelyezést, átutalásokat, egyenleglekérdezést, számlák befizetését vagy éppen videochaten keresztüli számlanyitást is végezhetnek az ügyfelek. A betételhelyezés folyamata tulajdonképpen a készpénzfelvétel fordítottja: az elhelyezni kívánt összegről jegyet ad ki az RTM, amelyet a készpénzzel együtt egy pénztárosnak átadva fejeződik be a tranzakció.

A bankok szempontjából az RTM-ek talán legfontosabb előnye, hogy egy átlagos ATM üzemeltetési költségeinek 10 százalékát teszi ki az fenntartásukra fordítandó összeg. Ez a költséghatékonyság a készpénz kezelésével és biztonságos szállításával, elhelyezésével járó költségek megspórolásából ered. Az RTM-ek relatíve kis helyet foglalnak, könnyűek, üzemeltetésükhöz csupán áramra és vezeték nélküli internetkapcsolatra (vagy 3G mobilinternet elérésre) van szükség.

A kereskedők profitálhatnak abból, hogy több ügyfél látogat a boltjukba, vagy ha a bank a tranzakciókból származó bevételeinek egy részét megosztja velük. Emellett az RTM-ek marketingcélokra (pl. kuponok kezelése), és reklámozásra is alkalmasak.

:Forrás:http://www.penzcentrum.hu/tech/nem_lesz_penz_a_jovo_atm-jeiben_igy_mukodnek_az_rtm-ek.1036099.html?utm_source=penzcentrum&utm_medium=mail&utm_campaign=hirlevel

Légy városi gazda

Sirály Pétert egy nagyobb betegsége tette az egészséges életmód elkötelezett hívévé. Barátnője így nem vehetett félkész, előrecsomagolt élelmiszereket. E helyett minél több friss árút próbált beszerezni a közeli hipermarketből.

 

Péteréknél, a bio-életmód részeként, kezdetben az olcsó, cserepes metélőhagyma, a zsálya és a bazsalikom volt a sláger, de vásároltak pici cserépben dísz édes és chili paprikát is. Sajnos a konyha asztalon egyetlen szüretet követően elszáradtak, elfonnyadtak a házi növények, dacára a gondos ápolásnak. Péter szerint ezek csak egy-két szüretre vannak hitelesítve, hogy azután 2-300 forintért ismét újat kelljen vásárolni.

Ekkor találkozott az ötlettel, hogy mindezt lehet sokkal jobban is csinálni. Társaival, a Merker Viktor vezette fejlesztő csapattal ez év első napjaiban indították vállalkozásukat, amely átgondolt, okos megoldást kínál azoknak, akik otthon, az irodában vagy éppen egy panelházban szeretnének egyetlen polc helyét elfoglaló trendi mini-konyhakertet kialakítani.

Péter a Magyar Telekom és az Invitel cégeknél edződött, ,jelenleg a Netfone Telecom távközlési szolgáltatónál kereskedelmi igazgató. Ilyen háttérrel, szokatlanul tudatos megvalósítóként vetette bele magát a munkába. Az operatív feladatokat olyan gyorsan pörgette fel, hogy mindössze két és fél hónap alatt nem csak a prototípus készült el, hanem már folyamatban van az első megrendelések leszállítása is. Például a Leonardo belvárosi irodájában és több étteremben is elkezdték megtervezni, kialakítani a növények helyét.

A B2B üzlet mellett a weboldal is elkészült, ahol egyéni vásárlók pár kattintással komplett mini-konyhakertet válogathatnak össze maguknak. A harmadik üzletág a lakótelepek nagyszabású konyhakertesítése lehet, amelynek során uniós pályázatokra és önkormányzati együttműködésekre is támaszkodnának. Ez utóbbiban már meg is találtak egy pályázati tanácsadót és jelenleg mérik fel a lehetőségeket.

“A februári, Budapest Arénában tartott Konyha Kiállításon 300 katalógust osztottunk szét, de ezek egytizede már potenciális megrendelőket is hozott, most azon dolgozunk, hogy a számunkra is meglepően nagy igényt gyorsan, hatékonyan, de minőségi módon elégítsük ki.” – meséli Sirály Péter.

A rendszer ráadásul teljesen környezetbarát: a ládák és a növények “műanyag cserepei” komposztálható anyagból készülnek, a dekoráció és a csomagolás újrahasznosítható papírból. Szemét pedig nem keletkezik, mert a tervek szerint megalakuló saját futárszolgálat gondosan visszagyűjti, illetve cseréli majd a megunt, esetleg elhalt, rosszul ápolt növényeket, amelyek komposztálás után virágföldként kerülnek vissza a rendszerbe..

Továbbfejlesztett verzió is van: egy felső ládába víz tölthető, vagy ráköthető a vízvezetékre, és az alatta lévő két vagy több ládába vezetett csövecskékkel teljesen automata öntöző rendszer valósul meg. Hatalmas előnye, hogy csak havonta néhányszor kell vízzel feltölteni, sem kiszáradás, sem túlöntözés nem fordulhat elő. Az urbánus gazdáknak csak a szüreteléssel kell törődniük.

Ha pedig mindez nem lenne elég, a környezettudatos városlakók egyúttal társadalmi missziót is teljesítenek, ha a Gourmet Garden kész kiskertjeit rendelik meg. A palántázást ugyanis a Főkefe Nonprofit Kft. csökkent munkaképességű dolgozói végzik, például vak, autista emberek. “El sem tudtam képzelni korábban, hogy ezek az emberek milyen odaadással dolgoznak amíg a saját szememmel nem láttam. Igaz hogy amíg egy pörgős kertész öt növényt ültet el, addig ők talán csak egyet, de a növények szerintem igenis meghálálják a gondoskodást, a türelmet.” – meséli tapasztalatait az ötletgazda.

Mivel az első megrendelések nemrég érkeztek be, az árazási modellt a napokban alakították ki. Sirály Péter ígéri: nagyon széles körben szeretné elérhetővé tenni a Gourmet Garden termékeit, ezért bev

ezető, igen kedvező árazásra lehet számítani. A tervek szerint a Domonyai Andrással és Mon Jardin! nevű cégével összefogva a növény kínálatot még tovább bővítik ritka, különleges tájfajtákkal és extrém növényekkel.

Mivel Péter vezető pozícióban dolgozik, így egy jó darabig még saját érőből kívánja finanszírozni a projektet. Kockázati tőkebevonással a következő lépcsőben számolnak, ha mondjuk nagyobb paneltelepek balkonjainak kiskertesítését kell elvégezni. A projekt jelenleg is fut az Indulj.be közösségi finanszírozási oldalon, ahol többféle támogatói csomag vásárolható, és előrendelhető egy-egy rendszer.

http://www.gourmetgarden.eu/2013/04/15/gourmet-garden-legy-urbanus-gazda/

Túl sokat kokszoló bankárok sodorták válságba a világot - írja egy üzletember a Cityből

Pletykák szerint Bernie Madoff irodáját csak úgy emlegették, hogy Északi-sark, olyan gigantikus mennyiségben volt ott fellelhető a "hó". Hiba lenne kihagyni a gazdasági válságot okozó tényezők közül a droghasználatot - írja a Guardian hírblogján egy londoni exbankár.

"Berúgott a Wall Street" - 2008 júliusában ez volt George W. Bush tipikusan éles magyarázata a világot sújtó pénzügyi válságra. David Nutt drogszakértő szerint azonban a volt amerikai elnök nem jó tudatmódosítót okolt a válság kirobbantásáért, mert az igazi bűnös a kokain. A pszichiáter a Sunday Timesnak úgy fogalmazott: "az izgalom, a mindig egyre többet és többet akarás kokainista bankárkultúrája hozott minket ebbe a szörnyű helyzetbe".

A Guardian hírblogján a londoni City egykori dolgozója ír a témáról névtelenül, aki saját tapasztalatai alapján megalapozottnak látja a pszichiáter véleményét.

Mint írja, egyet kell értenie David Nutt szavaival. "(Megbízható információim szerint) a kokaintól az ember elképesztően meggyőzően képes beszélni olyan témáról is, amiről fogalma sincs" - fogalmaz a "citiyboylondon" néven író szerző. Mindenki elfogadja a tényt, hogy a hitellufi kidurranása az Alan Greenspan volt Fed-elnök által a gazdaság irracionális túlpörgetésének nevezett jelenség következménye volt. És aligha vitatható, hogy a kereskedők eredményesebben adnak el abszurdan agyonbonyolított pénzügyi tömegpusztító fegyvereket, ha tárgyalás előtt feltolnak egy bátorító kokaincsíkot. Továbbá, csak kokaintól feldúlt pojácák vásárolnának milliárdokért jelzáloggal terhelt értékeket, amikor a napnál is világosabb, hogy borul az üzlet, amint megáll a piac robbanásszerű növekedése - írja az exbankár.

"Csütörtök esténként én is kivettem a részem a szipogós orrú és görcsbe állt állkapcsú társaság mulatságaiból a City klubjaiban" - fogalmazott a blog szerzője, aki, mint írja, 12 év alatt elégszer hallott túlzott önbizalomtól fűtött marhaságokat a bárban a fiúktól. Sok történet keringett a New York-i nagyhalakról, akik több mint tíz csíkkal is elbírtak egy este. A pletykák szerint Bernie Madoff irodáját csak úgy emlegették, hogy Északi-sark, olyan gigantikus mennyiségben volt ott fellelhető a "hó". És a bankárok többsége hallott azokról a nyomtatásban is megjelent értesülésekről, amelyek szerint Jimmy Cayne, a Bear Stearns New York-i befektetési bank egykori vezetője az irodájában tartott egy savtúltengésre való gyógyszeres fiolát, telis-tele kokainnal.

Dr. Chris Luke, a Cork Egyetemi Kórház orvosszakértője tanulmányozta a bankárok kokainfogyasztási szokásait. Állítása szerint politikai és pénzügyi körökben is jelentős azoknak a száma, akik a rendszeres kokainhasználat okozta megalománia következtében hoztak, illetve hoznak irracionális döntéseket. Következtetése szerint a jelenlegi káosz oka, hogy a hatalommal bíró emberek őrültségeket határoznak el abban a hitben, hogy 110 százalékig igazuk van.

Az írás névtelen szerzője szerint is hiba lenne kihagyni a gazdasági válságot okozó tényezők közül a droghasználatot. A bizonytalan időkben megélénkülő csordaszellem is magyarázatot nyer, ha az ember figyelembe veszi a kokainhasználattal együtt járó remegős bizonytalanságot és csökkent ítélőképességet - írja cityboylondon.

A happy end ugyanakkor nem marad el: a szerző volt kollégáira és ügyfeleire hivatkozva azt állítja, hogy a londoni City "munkásai" közül ma már sokan félnek és ezért tartózkodnak a kokain szippantgatásától. Emiatt ugyan a bankárok talán kevésbé élvezik a munkájukat, a pénzügyi rendszert azonban némi egészséges visszafogottsággal és értelemmel ruházza fel ez az önmegtartóztatás.

http://hvg.hu/gaz...ortak_vals

Maduro győzött

Nicolas Maduro megnyerte a venezuelai elnökválasztást. Természetesen a sakálok nyüszítenek. De a sakál már csak ilyen. Ha jóllakott, ha éhes, ha ütik, ha simogatják, mindig csak nyüszít. Maduroval Venezuela folytatja az utat, amit Hugo Chavezzel elkezdett. Chavez Venezuela olajvagyonát, mint elidegeníthetetlen nemzeti kincset, újra állami kézbe vette vissza. Az olaj nemcsak a belföldi fejlesztések megindítását tette lehetővé, de életben tartotta a térség egyetlen szociális államtípusának, a szövetséges Kubának gazdaságát is, melyet a vele szomszédos Egyesült Államok megpróbált elzárni a világ többi részétől.

A kubaiak cserébe szakembereket küldtek Venezuelába, akik segítettek kiépíteni az ország egészségügyi-szociális rendszerét. Chavez Venezuelát szociális állammá tette. Példáját egyre több állam próbálta meg valamilyen formában követni a kontinensen. Chavez vetette el a magját több olyan nemzetközi szervezetnek, melyek megerősödésével a cionista befolyás elvesztette pozícióját a régióban (Dél Amerikai Nemzetek Szövetsége/ Karib tengeri és Latin Amerikai Államok Közössége). Az addig a mélyszegénység alatt élő Venezuelában megtörtént a minden dolgozónak kijáró egészségügyi ellátás kiépítése, az oktatás mindenkire vonatkozó egységes kiterjesztése, beleértve az infrastrukturálisan elmaradott távoli vidékeket is. A szegénységi küszöb alatt élők száma 70%-ról 21%-ra csökkent, az analfabetizmus, amely első elnöki periódusa alatt 10% felett volt, mára majdnem teljesen megszűnt.

Chavez, és az általa vizionált szociális út szellemiségét jól jellemzi a történet, mikor az elnök ellátogatott az országhoz tartozó Los Roques szigetekre. Venezuelai zsidók kezén lévő paloták, és nyaralókomplexumok sorakoztak a csodálatos tengerparton. Chavez körbejárta a szigetet, és a nap végén megköszönte a sziget vezetőségének a kalauzolást, dicsérte a sziget szépségét, élővilágának gazdagságát, és elmondta, hogy büszke rá, hogy Venezuela egy ilyen, világviszonylatban is különleges területet tudhat magáénak. Majd közölte, hogy éppen ezért ezt szerinte minden venezuelai embernek látni kell, és színvonalas munkásszállodákat fognak itt építeni, ahol a venezuelai munkásemberek családjainak lehetőség lesz szabadságuk alatt a pihenésen kívül megismerkedni ezzel az egyedülálló hellyel. Ehhez sajnálatosan szükség lesz a már beépített területek villáinak és palotáinak az elbontására (egyszóval a tulajdonosoknak lehet csomagolni).

De mindezek csak adatok és történetek. Chavez adott egy ennél sokkal fontosabb dolgot a venezuelaiaknak. Visszaadta méltóságukat. A méltóság érzését, az érzést, hogy a munkás ember a társadalomnak nemcsak megbecsült része, de munkájára épül az egész társadalom. Ez venezuelaiak millióit töltötte el öntudattal. Az önbecsülését visszanyert emberek tömege már vele együtt álmodott egy igazságosan felépített társadalomról, ahol nem bűn, hanem erény ha a munkásember ragaszkodik jogai érvényesítéséhez. Ezekhez a jogokhoz tartozik a megérdemelten jobb élethez való ragaszkodás joga. Dél-Amerikában ennek a jognak az ösvénye a fogalommá vált „chavezi út”, és Hugo Chavez halála után Nicolas Maduro lesz most a megtestesítője. Ehhez az úthoz nem jogászkormány kell. Ehhez az úthoz ember kell. Ez az ember Venezuelában most Nicolas Maduro. Győzelméhez gratulálunk, egészséget, erőt, és kitartást kívánunk neki az úton.

Gergely deák

Miért költözöm vissza Magyarországra?

- Ahol most élsz, sosem lesz a hazád -

Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja. Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik – utcát söpör, takarít, mérnök, stb. – és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol, Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz?

Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.

Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya

Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.

Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.

Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.

Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.

Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.

Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?

Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.

Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.

A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.

Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy

Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.

Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.

Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.

Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel.”

hataratkelo.blog.hu - 2013. április 15.

Appeals…

Oh, Hungarian, keep immovably
your native country’s trust,
for it has borne you, and at death
will consecrate your dust!…

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar…

Forrás: visegrad.typotex.hu

11 piaci zuhanás

A tőzsde egyelőre még nem zuhan, de a pénzpiacokon számos fontos terület és adat mutat aggasztó tendenciát. Ahogy 2008-ban láthattuk, a részvényeknek némi időre van szüksége, hogy utolérjék a gazdasági valóságot. Akárhová nézünk, a pénzügyi lavina jeleit láthatjuk és a jelenlegi árzuhanások, a Bitcoin kivételével, 2008-ban is megtörténtek. Nem az a kérdés, hogy lesz-e összeomlás, hanem az, hogy mikor.

A következő 11 területen láthatunk jelentős esést, esetenként zuhanást ebben a pillanatban:

1. Bitcoin

A Bitcoin árfolyama két nap alatt 77 százalékot esett. Ezért nem ajánlom a Bitcoint senkinek. Az alternatív valuták jó elképzelések, de a Bitcoinnal több gond is van. Ki fektetne egy olyan valutába, ami két nap alatt ekkorát eshet? Miért fektetne bárki egy olyan valutába, aminek a kereskedését egyetlen ember saját belátása szerint felfüggesztheti?

Mike Adams nagyon jól összefoglalta, amit a Bitcoin-ról megtanultunk az elmúlt napokban:

1) A Bitcoin infrastruktúra nem képes kezelni a hirtelen, pánikszerű eladásokat. Amikor az eladási lavina már beindult nincs mód a kiszállásra. Csak azok tudnak kiszállni, akik az elején adták el befektetésüket.
2) A Bitcoin infrastruktúra egyetlen ember akaratától függ, aki az MTGox céget vezeti, így bármikor felfüggesztheti a kereskedést, amikor úgy érzi, hogy a piacnak egy kis „nyugalomra” van szüksége. Ez majdnem olyan, mint egy pénzügyi diktatúra, ahol egyetlen ember diktálja a feltételeket.
3) Az MTGox és társai minden rossz hírt „megmagyaráznak”, hogy lássuk, tulajdonképpen jó hírről van szó. Amikor a Bitcoin 60%-ot esett néhány óra leforgása alatt, az MTGox bejelentette, hogy „saját sikerének esett áldozatul”. Tehát miközben a Bitcoin tulajdonosok azt látták, hogy 1 milliárd dollár csakúgy semmivé válik, az MTGox sikerről beszélt.

2. Az arany

Az arany árfolyama 4 százalékot esett pénteken, így unciánkénti ára 2011 júliusa óta először esett 1500 dollár alá. Az év eleje óta az arany ára nagyjából 10 százalékot esett, a 2011. szeptemberi csúcshoz képest pedig 22 százalékkal áll alacsonyabban.

Az arany árát nagy valószínűséggel egyes bankárok próbálják lejjebb nyomni. Az arany minden bizonnyal egy csodálatos hosszú távú befektetés, de mindig lesznek alkalmak, mint ahogy azt 2008-ban is láthattuk, amikor az árfolyama drámai mértékben esik.

3. Az ezüst

Az ezüst ára szintén 5 százalékot esett pénteken. A további esést akár jó vételi lehetőségnek is tekinthetnénk.

Az aranyhoz hasonlóan az ezüst árában is tapasztalhatunk drámai ingadozásokat. Az ezüst valószínűleg az aranynál is jobb hosszú távú befektetés. (És eddig még nem volt rá példa, hogy az állam elkobozta volna a lakosságtól.)

4. Az olaj

Az olaj ára 3 százalékot esett pénteken. Sokan ezt pozitív dolognak tekintik (hiszen ki ne örülne annak, hogy kevesebb pénzt hagy a kutaknál), de ne feledkezzünk meg a 2008-as eseményekről. Az olaj ára szabadeséssel zuhant. A 80 dolláros hordónkénti árszint elérése egy összeomlás előjele is lehet.

5. Fogyasztói bizalom

A fogyasztói bizalom alakulása messze elmaradt a várakozásoktól. A Zerohedge a következőket írta pénteken:

Ha ez sem lövi rekord magasságokba a piacokat, semmi sem fogja: az UNich Fogyasztói Bizalomindex másodpercekkel ezelőtt 78,6-ról 72,3-ra zuhant, miközben a várakozások 78,6 ponton maradtak. Ez nemcsak kilenc havi negatív rekordot jelent, hanem a piaci történelem legnagyobb tévedése is az előrejelzések terén!

6. Nyugdíjalapok

A Wells Fargo szerint az elmúlt évben 28 százalékkal emelkedett azon amerikaiak száma, akik nyugdíjszámlájukról (401(k)) vesznek fel kölcsönt:

A Wells Fargo által kezelt nyugdíjszámlák elemzéséből az derül ki, hogy 2012 negyedik negyedévében 28 százalékkal nőtt azon emberek száma, akik 401(k) számlájukról vettek fel kölcsönt. A felvett kölcsönök átlagértéke pedig 7%-kal emelkedett 2011 azonos időszakához képest. Az elemzést a bank által kezelt 1,9 millió számla adatai alapján végezték.

7. Kaszinók

A kaszinók bevételei csökkennek. Ez sok ember szerint, engem is beleértve, jó dolog, amiért mégis említésre kerül itt az az, hogy a kaszinók forgalma az egyik legpontosabb jelzés a gazdaság egészségét illetően. Ne felejtsük el, hogy az utolsó válság alkalmával igazi összeomlást könyvelhettek el bevételeikben és azóta sem láttunk ilyen alacsony forgalmat.

8. Munkanélküliség

A helyzet Európában is romlik. A legújabb adatok szerint a munkanélküliségi ráta 25,7-ről 27,2 százalékra emelkedett Görögországban az előző hónapban. Ez 1,5 százalékos emelkedés egyetlen hónap alatt. Ez már nem is zuhanás, hanem lavina.

A közép-európai uniós tagállamokban is növekszik, bár lassabban, a munkanélküliek száma. Az Eurostat adatai alapján 2012 utolsó negyedévét és az idei év első hónapját böngészve kiderül, hogy a régió uniós tagállamainak többségében, az eddig még válságállónak bizonyuló Lengyelországban és gazdasági éllovasnak számító Szlovákiában is növekedésnek indult a munkanélküliségi ráta. (http://hvg.hu/gazdasag/20130313__infografika)

9. Pénzpiaci részvények Európában

A pénzpiaci részvényekre különösen rájár a rúd Európában. Ez jó okkal történik, hiszen a legtöbb európai bank fizetésképtelen. A pénzpiaci részvények árfolyamai hét havi mélypontra estek ezen a héten és ez valószínűleg még csak a kezdet.

10. Spanyol csődök

A Reuters szerint az elmúlt évben 45 százalékkal emelkedett a csődbe jutott spanyol cégek száma:

Rekord számú spanyol vállalat ment csődbe 2013 első negyedévében, miközben a cégekre rendkívül intenzív nyomás nehezedik a szűkös hitellehetőségek és rendkívül alacsony kereslet miatt, áll egy hétfőn kiadott tanulmányban.
Az első negyedév során csődöt jelentett 2564 cég 10 százalékos emelkedést jelent az előző negyedévhez és 45 százalékos emelkedést 2012 azonos időszakához képest, az Axesor hitelminősítő felmérése alapján.

11. Energiafelhasználási igények

A 2008-as tapasztalatokhoz hasonlóan a teljes energiafelhasználási igények gyors ütemben esnek az Egyesült Államokban. A Zerohedge néhány megdöbbentő grafikont tett közzé ennek szemléltetésére.

A Magyar Ásványolaj Szövetség adatai szerint benzinből 6 százalékkal fogyott kevesebb, míg a gázolaj kereslete 2,3 százalékkal esett vissza 2013 első három hónapjában. Tavaly éves viszonylatban 4,2 százalékkal csökkent az üzemanyag-eladás Magyarországon: 2012-ben 2 milliárd 725 millió litert értékesítettek. (http://inforadio.hu/hir/gazdasag/hir-556533)

Azzal nincs baj, ha az emberek kevesebb energiát használnak, de itt megint csak egy fontos jelzést láthatunk, ami a válság felé mutat.

A fővonalas médiát hallva az ember azt gondolná, hogy ez a piaci lufi a végtelenségig eltarthat. Szerencsére azért van egy-két reális hang is odakint. Marc Faber például a következőket nyilatkozta a CNBC műsorában:

Az USA értéktőzsdéjén túl nagy a kereslet, ami felsrófolja az árakat és bajt hozhat a piacra, nyilatkozta Marc Faber hétfőn.
„Ha a piac továbbra is felfelé tart, az összeomlás egyre biztosabbá válik,” jósolta Faber az interjúban, kijelentve, hogy valamikor a „második félévben tartja elképzelhetőnek.”

Minden lufi a kidurranás előtt a legnagyobb. Remélem, még van egy kis időnk addig, de azért ne nagyon számítsunk rá.

Az alapvető gazdasági tényezők azt mutatják, hogy a tőzsdének zuhannia, nem pedig emelkednie kellene. Egyelőre a piaci hangulat, nem pedig a valós számok határozzák meg az árfolyamokat. A Wall Street-i fiúk azonban előbb-utóbb venni fogják az adást és a piac felzárkózik a valósághoz. Mégpedig nagyon gyorsan.

Egyelőre azonban az emberek remekül érzik magukat. A CNN szerint az amerikaiak hat éve nem voltak ilyen optimisták:

Az értéktőzsde rekordmértékű emelkedésével az amerikaiak fele hat év óta először gondolja, hogy a dolgok jól mennek az országban, áll egy új országos felmérésben.

Vajon tényleg tovább nőhet a lufi vagy hamarosan kidurran?

Forrás: The Economic Collapse