Jürgen Habermas a világgazdasági válságról
A neoliberalizmus és a privatizáció kora véget ért. A politika szerepe
nőni fog, mert a szabályozatlan piac nem képes előremozdítani a
közérdeket. Új világrendre van szükség - nyilatkozta Jürgen Habermas a Die Zeitnak
adott terjedelmes interjúban. A tekintélyes német szociológus és
filozófus szerint a piaci kapitalizmus és a demokrácia ellentétes
alapelvekre épül. A kapitalizmusban az egyén döntések olyan
következményekkel járnak, amelyek mindenki életét befolyásolják.
Márpedig a demokrácia alapelve az, hogy mindenkinek jogában áll
beleszólni az őt közvetlenül érintő kérdésekbe. A globális piacok
feletti ellenőrzéshez globális intézmények kellenek.
Habermas szerint a világgazdasági válság legnagyobb botránya, hogy
elsősorban azokat a szegényeket sújtja, akiknek semmilyen szerepe nem
volt a pénzügyi rendszer összeomlásában. A tőzsdeindexek zuhanása és a
hitelpiaci válság következtében kialakult recesszió árát azokkal
fizettetik meg, akik maguk sosem vettek részvényeket. A válság
különösen a harmadik világot fogja sújtani, ahol akkora a nyomor, hogy
egy kisebb visszaesés is drámai megrázkódtatáshoz vezet. A német
szociológus szerint azonban nem lehet csak a pénzvilág szereplőit
felelőssé tenni a történtekért, hiszen ők nem tettek mást, mint
kihasználták a piac társadalmi és jogi szempontból egyaránt elismert
normáit.
A válság azonban egyúttal lehetőséget is rejt magában - véli Habermas.
Barack Obama januárban hivatalba lépő elnöknek lehetősége lesz
leszámolnia a Bush-kormány neoliberális retorikájával. Sőt, a
Clinton-kormány és a brit Új Baloldal mérsékeltebben piacpárti
programjához sem kell visszatérni. „Hogy mire számíthatunk? Remélem,
hogy a jövőben nem fogadjuk el a neoliberális politikát. Az emberi
életvilágot nem rendelhetjük alá a piaci törvényeknek." A tőzsdei
nyereség helyett ismét a társadalmi egyenlőségnek kell a legfontosabb
szempontnak lenni. „Az elmúlt évtizedek privatizációs őrülete
következtében a társadalmi nyilvánosság a nyereség maximalizálására
törekvő pénzügyi befektetők befolyása alá került. Az oktatás és a
kultúra így a gazdasági ciklusok és szereplők kiszolgáltatottjává
vált." Az állami szerepvállalás csökkenése és a nyakló nélküli
dereguláció anyagi, erkölcsi, társadalmi és kulturális értelemben
egyaránt rendkívül káros hatású volt. Az állami feladatok - az
egészségügyi ellátás, a betegbiztosítás, a tömegközlekedés, az
energiaszolgáltatók, az iskolák és a katonai feladatok - privatizálása
olyan egyenlőtlenségeket teremtett, amelyek alááshatják az alkotmányos
demokráciák egalitárius alapelveit.
Ellentétben a kilencvenes évekkel, amikor legjobb esetben is csak arra
volt lehetőség, hogy a piaci kapitalizmus hatásait mérsékeljük, most
végre a baloldalnak lehetősége nyílik rá, hogy alapjaiban reformálja
meg a rendszert, és szigorúan szabályozza a spekulatív befektetések
piacát. A piac mindenhatóságának felszámolása nem csak gazdasági és
politikai, de társadalmi értelemben is jelentős változásokat fog
eredményezni - jósolja Habermas. Véget ér a korszak, amelyben a sikeres
vállalkozók és menedzserek számítottak a társadalom eszményi
alakjainak.
A globális pénzpiacok reformjához elengedhetetlen olyan nemzetek
fölötti politikai intézmények létrehozására, amelyek segíthetnek a
nemzetek közötti hagyományos konfliktusok megelőzésében illetve
megoldásában. A német filozófus szerint az alapoktól kell újjáépíteni a
nemzetközi együttműködést. Az ENSZ reformja nem elég: globális
alkotmányra van szükség. Az ENSZ legjobb esetben is csak a válságok
kezelésére alkalmas, ami fontos feladat ugyan, de a nemzetközi
stabilitásra ennél többre, szorosabb együttműködésre van szükség. A
globális pénzügyi, környezetvédelmi, energiapolitikai és szociális
kérdések szabályozásához új nemzetek fölötti politikai
intézményrendszer kialakítása kell. Olyan testület felállítására, amely
- ellentétben például a G8-al - kötelező érvényű döntéseket hozhat, és
amely nem kizárólag a tagállamok érdekeinek érvényesítésére törekszik.
Ez természetesen a nemzetállami szuverenitás csökkenésével jár. Az
elmúlt évtizedek során azonban az EU bizonyította, hogy lehetséges
olyan politikát folytatni, amelyben közvetlenül nem érvényesül a
nemzetállami szuverenitás és érdekérvényesítés, bár - ismeri el
Habermas - a gazdasági válság kapcsán egyelőre nem sikerült az EU
tagállamainak fölülemelkednie a nemzeti érdeken, és közös
válságprogramot kidolgozni. A válság rávilágított, hogy még nagyobb
együttműködésre van szükség az EU-n belül is, különben Európa
teljességgel elveszítheti világpolitikai jelentőségét.
Pogonyi Szabolcs http://www.zeit.de/2008/46/