Az "arab tavasz kopogtat" Európa ajtaján

Bár gazdaságilag nem jelent nyereséget az Európai Unió és az USA számára az ukrajnai konfliktus, de két korábbi nyugati "célkitűzést" ismételten nem árt feleleveníteni. Az egyik, a 2010. februárjában kiszivárgott és gyorsan cenzúrázott EKB-tervezet (európai gazdaságok leépítése, nemzeti kormányok szuverenitási jogkörének minimalizálása, katonai irányítás bevezetése), a másik Ukrajna stratégiai jelentősége, melyről Zbigniew Brzezinski 1994-ben azt írta, "Soha nem lehet azt mondani, hogy Oroszország Ukrajna nélkül megszűnik mint nagyhatalom, hanem azt, hogy a megvásárolt, majd rabszolgává tett Ukrajna, Oroszországot automatikusan nagyhatalommá teszi". Csak egy kicsivel több, mint egy éve, az Egyesült Államok rejtett mondandóját Hillary Clinton tolmácsolta, miszerint bármit megtennének, hogy kiküszöböljék az orosz gazdasági integrációra tett erőfeszítéseket, nem számít milyen áron. Azután, hogy az eurázsiai orosz tervek a térség "re-szovjetizálásának" nevezik a folyamatot, a Clinton alapú beszéd fenyegetést tartalmaz: "Mi tudjuk, mi az orosz cél, és szívesen megtaláljuk a hatékony eszközöket, hogy késleltessük a végrehajtását, illetve megakadályozzuk" a megvalósítását.

Terrorista csoportok és fegyverkereskedői hálózatok működnek együtt és kapcsolódnak a különböző titkosszolgálatokkal külföldről. Az aknamunka szétterjedésének veszélye káros társadalmi vírusokat terjeszt több országban. Az a tény, hogy Romániában 3000 terrorista várható a Közel-Keletről, valószínűleg arra szolgál, hogy bizonyos elemeiknek az ukrán "ellenzéket" kell kialakítania, nem véletlenül. Ez is azt bizonyítja, hogy külső erők határozzák meg a lehető legnagyobb destabilizációs "hatásokat" és az elhúzódó zavargásokat. Gene Sharp a mestere a látszólag kockázatmentes stratégiáknak, amelyek valójában csak az előjátékot képezik, ráengedve a "kutyákat" az áldozatokra. Természetesen, Soros György biztosítja a finanszírozást. A nemzeteknek fel kell fogniuk, hogy ez harc a "lepra ellen", hogy megvédjék magukat, hogy megvédjék a polgáraikat, és hogy fenntartsák a békét. Az érkezés agresszió-rendszere az arab tavasz kialakítási módszereit mutatja és Európa könnyelműségét, aminek vezetésétől hiába is kérnénk vagy követelnénk a végrehajtás koordinálásán kívül bármit. Ma Ukrajna, holnap más ellenszegülő állam, amely nem akarja hallani a szirénákat, a Nyugat és a "liberális demokrácia" fenyegetésére való figyelmeztetést.

Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok elsődleges szempontját mutatja (de inkább Bilderbergét) az a törekvés, amikor azzal fenyegetőztek, hogy lassítják az ukrán gazdasági integrációt Ukrajna és Oroszország között, valamint, hogy megakadályozzák azt. Most, hogy Ukrajna stabilitása ingadozik a nyugat által hangszerelt káosz hatására, és a gazdaságot közelgő összeomlás fenyegeti, az állítólagos cél, az európai integráció, vagyis Ukrajna felvétele az Európai Unióba - egyébként is bizonyított -, hogy hazugság. Az Európai Unió nem fogja beintegrálni a csődbe ment, elsüllyedt, teljes egészében tönkrement ellátású, a hónapokig tartó felkelés és konfliktus okozta sebektől legyengült Ukrajnát. Az EU-t már a kezdetektől fogva az a szándék vezérelte, hogy konzultálva a NATO parancsnokokkal, tönkretegye az országot, és a nyereség, a rekonstrukció reményében helyezze a Nyugat égisze alá. Mindkét esetben, az integrációs mese jelenik meg. A polgárok számára semmi jót nem jelent. Az "Európai Unió aktivista" akciói bármely európai országot érinthetik a közeljövőben.

A bőséges reklám, a viták a "fegyverszünetről", nem más, mint egy kísérlet, hogy a szabotőrök időt nyerjenek a regionális önkormányzatok befolyásolásához (Nyugat-Ukrajna), hasonlatosan a "Nyugat", magyarországi 1956-os, jól ismert "támogatásához". Sajnos, ezek a megbeszélések csakúgy nem hitelesek, mint a Genfi-2. Az egész célja egy csekély befektetésű, külföldi távirányítású puccs. Klitschko, a box-bajnok, arra törekszik, hogy a vezetés - és az ő csatlósai - számára több előnnyel járjanak a tárgyalások a "demokratikusan megválasztott kormányban". Még radikálisabb intézkedések valószínűek, mivel Klitschko január 22-én azt mondta: "Ha kell, csatlakozom a tüntetőkhöz a golyóesőben". Ugyanez a provokáció Arseniy Jatsenjuk, a Batkivschchyna párt vezetője részéről, aki szintén fejest ugrana egy ukrajnai polgárháborúba, és aki szintén kijelentette: "Holnap együtt menetelünk. És ha az ár egy golyó lenne a fejbe, akkor egy golyó lesz a fejbe, de egyenes, igazságos és bátor ember szenvedett".

Kétségtelen, hogy az ukrajnai embereknek elege van a korrupt kormányokból, az országot kifosztó "oligarchák", a szovjet maffia utódai által létrehozott nyomorból, tolvajlásokból, rablásokból és lassan vagy kivégzésszerűen végrehajtott gyilkosságokból. A probléma nem egyedi. Gorbacsov nem csak az oroszokat adta el kilóra a nyugati cionistáknak, hanem az egész volt "szocialista tömböt", tokkal, vonóstól, ahogy ezt az ún. "rendszerváltás utáni magyar kormányok" is megtették és teszik a mai napig. Ukrajnát ugyanúgy a magukat liberálisnak, baloldalinak, polgárinak, vagy jobboldalinak kikiáltó, nyugati tervezés-szervezés és támogatás alapján létrejött csoportok taszították nyomorba, mint a kelet-európai volt szocialista országokat. Természetesen ez nem ment volna beépített emberek és hazaárulók nélkül. Nem kétséges, hogy az európai EU tagországok lakossága is elégedetlen az unió kifosztó, egyre erőszakosabb politikájával és terrorjával szemben, ami "előre tervezett és kiprovokált lázadásba" fog megmutatkozni. Kérdés, hogy lesz-e elegendő előrelátás a "lázadó erők" irányítóiban, hogy tanuljanak az "Arab Tavasz", vagy a világon máshol ugyanezekkel a módszerekkel végrehajtott "karámba terelés" folyamataiból?


Az ukrajnai helyzet egy lehetőség az "európai destabilizáció elleni harc" meghirdetésére, ami egyet jelent a "terrorizmus elleni" harccal való összekapcsolással is, melyben mindenki rendszerellenes aki szót, esetleg kezet emel a rendszer ellen, és egyúttal "terrorista" is, mert nem fogadja el az elcsalt választások "eredményeit". Ez utóbbinak azért is van aktualitása, mert most Magyarországon minden pártoskodó az esélyek latolgatásával és a rivalizálók kiteregetési kampányaival van elfoglalva, pedig a FIDESZ 65% körüli "győzelmét" már régen "eldöntötték", vagy ahogy szokták mondani: "lezsírozták"...
Nem baj, ha csak három ember megy el szavazni, és ebből kettő a FIDESZ-KDNP koalícióra szavaz, mert a "kétharmadhoz" így is elegendő, az erre a célra, jobb bal és középzsidó összefogással, egy illegitim alkotmány alapján összekínlódott választási törvény szerint, és a "kormányzás látszatának bitorlásához". A 2010-es választás is kísértetiesen hasonlított az 1947-es "Kékcédulás" választásra, mindössze annyi különbséggel, hogy 2010-ben már elmehettek szavazni az emberek, de a szavazatokat átcsoportosítva, osztva-szorozva, vágva és kiegészítve, fel és letupírozva, az előre eldöntött arányok szerint keverték, majd bejelentették és azóta is gyakorolják a FIDESZ-KDNP-MSZP-LMP diktatúrát, nyugati haderős háttértámogatással, az ország szavazásra jogosult lakossága 2/9-ének (?) hozzájárulásával...

/Tulok /

Kína a Krím felé kacsingat

Komoly botrány van kialakulóban az Európai Unió-Ukrajna-Kína háromszöget tekintve. Zhang Xiyun Kína ukrajnai nagykövete nyilvánosan cáfolta Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter nyilatkozatát arról, hogy Peking az EU társulási szerződésének aláírását követelné Kijevtől. Eközben maga a kínai fél aktivizálja a Krími-félszigetre való pénzügyi és gazdasági behatolást.

Érdemes megjegyezni, hogy Kína és a lengyel külügyminiszter nézeteltérése beleilleszkedik a Peking és Brüsszel között lévő általános és nem egyértelmű kapcsolatok képébe. Alekszej Maszlov keletkutató az Oroszország Hangjánakelmondta, hogy Kína még 2011 végén felajánlott az EU-nak egy válságellenes segítséget, amennyiben a három kínai követelésből teljesítenek egyet: növelni Kína státuszát az IMF-ben, bővíteni a jogait a WTO rendszerében vagy megszüntetni az EU embargóját a Kínába szállítandó európai fegyvereket illetően. Akkoriban az EU vezetői ”megalázónak és veszélyesnek” nevezték ezt az ajánlatot. Alekszej Maszlov a következőket jegyezte meg ezzel kapcsolatban:

“A kínai politika és a hagyományos politikai kultúrája azon alapul, hogy Kína nagyon alaposan kiszámítja minden következő lépését. Itt nincs szó emberszeretetről, van viszont egy eléggé pontos terv Kína európai ”behatolására”. Alapjában véve ez az aktív ”behatolás” a 2008-2009-es válság idején kezdődött. Jelenleg Kínának meg van az esélye arra, hogy átvegye az irányítást az európai ipar teljes régiói felett.”

És valóban, Peking az unióval való kapcsolatának szóbeli tisztázásának leple alatt fokozza erőfeszítéseit a pénzügyi és gazdasági helyzetének megerősítése céljából Ukrajna stratégiailag fontos régióiban, elsősorban Krímben. Január utolsó napján a kínai média, valamint a Krími Autonóm Köztársaság Miniszteri Tanácsának információs osztálya közölte, hogy Pekingben aláírásra került egy memorandum a mezőgazdaság területén megvalósuló kísérleti integrációs projektről. A projekt a krími öntözőrendszerek fejlesztését és korszerűsítését írja elő, valamint a mezőgazdasági technológia megújítását, a mezőgazdasági rendszerek fejlesztését és az azokhoz kapcsolódó logisztikai rendszerekét, amelyeket csatolni kell az egyik fekete-tengeri kikötő termináljához.

Kína nem titkolja azon szándékát, hogy más területeken is szeretné bővíteni az együttműködést új piacok és területek megszerzése céljából a termelés megszervezésére. Ezzel tisztában vannak a krími hatóságok. Nem véletlenül hangsúlyozta a Miniszterek Tanácsának információs osztálya, hogy ”a kínai fél beleegyezett a krími kormány követelményeibe, amely alapján kizárólag krími munkaerőt alkalmazhatnak és a földek ukrán állami tulajdonban maradnak”.

Oroszország Hangja - Pjotr Iszkenderov

Így néz ki, amikor egy ország gazdasága összeomlik – Ferfal a mostani helyzetről

Argentína egy olyan ország, amely számára nagyon is ismerősek a zavaros vizek, amelyek felé ismét tart. Az elmúlt 32 évben háromszor jelentett fizetésképtelenséget szuverén államadósságára és nagyon úgy tűnik, hogy ismét erre készül.

Valutáját, a pezót, egyedül januárban 20 százalékkal értékelték le. Az infláció jelenleg 25 százalékon áll, a költségvetési hiány pedig robbanásszerű növekedésnek  indult. A kötvénykockázati swap árfolyamok alapján ítélve a piac 85 százalékos esélyt lát a szuverén csődre az elkövetkezendő öt év során az országban.

Szeretnéd tudni, hogy milyen, amikor egy ország valutája összeomlik? Argentína sajnos valósidejű bepillantást enged egy ilyen helyzetbe.

Ma Fernando „FerFAL” Aguirre fogja elmondani nekünk, hogy miként látja a helyzetet egy átlagember.

Fernando hazája gazdaságának 2001-ben történt tönkretétele alatt, a hiperinfláció berobbanásával indította el blogját és azóta hivatásával is felhagyott, hogy minden idejét a nagyközönség felkészítésére fordíthassa és minél több embernek átadhassa tapasztalatait és a válság által végzett pusztítással kapcsolatos észrevételeit.

Az „Egy gazdasági összeomlás túlélése” címmel könyvet is írt tapasztalatairól. Jelenleg nagyon sok hasonlóságot vél felfedezni az argentin összeomláshoz vezető út és a legtöbb nyugati ország jelenlegi helyzete között, az Egyesült Államokat is ideértve.

Chris Martenson: Rendben. Tárd elénk a jelenlegi helyzetet. Mi történik most Argentínában? Mi van a valutával, a pezóval?

Fernando Aguirre: Nem is olyan régen, idén január 22-én a pezó 15 százalékot veszített értékéből. Ez komoly leértékelés. Végül azon az egy héten összesen 20 százalékot esett és azóta is elég őrült a helyzet. Az infláció bizonyos szektorokban elszabadult, egyes élelmiszerek ára 100 százalékot emelkedett, a boltok árai átlag 20 százalékot emelkedtek, de van ahol ez 30%. Elég összetett a helyzet. Nagyon sok bolt nem akar eladni semmit, amíg nem tudják frissíteni az áraikat. A szállítók is visszatartják az áruikat, mert ki akarják várni, hogy mi történik. Ez mindannyiunk számára ismerős helyzet, mert 2001-ben is ugyanez történt, amikor minden, amit addig biztosnak gondoltunk összeomlott.

Chris Martenson: Tehát 100 és 20 százalék közötti az infláció. Ezek egy évre vonatkozó adatok?

Fernando Aguirre: Ezek az értékváltozások néhány nap alatt történtek. Például a cement ára az egyik déli nagyvárosban, Balcarce-ben 100 százalékkal emelkedett egyik napról a másikra, vagyis megduplázódott. Córdobában és Buenos Airesben 20-30 százalékos áremelkedést tapasztalnak az élelmiszerboltokban. Az egyik család mesélte, hogy a barkácsboltban nem tudnak vásárolni, mert a boltok nem akarnak eladni semmit, amíg nem látják, hogy hogyan alakul a helyzet.

Chris Martenson: Értem. Ez az egyik rejtély az inflációval kapcsolatban. Egyértelmű, hogy „repülő pénzről” van szó, tehát mindenki próbál megszabadulni tőle. Az ember azt gondolná, hogy ez felpezsdíti a kereskedelmet, de amikor mi vagyunk a tranzakció másik végén, tehát, ha én bolttulajdonos vagyok, akkor minél több árut megpróbálok visszatartani, ameddig csak lehetséges. Ez a helyzet keserű iróniája, hogy bár a pénz elvileg ide-oda repked és értéktelen, az áruk eltűnnek a polcokról. Te is ezt látod?

„Vásárlásonként maximum két csomag cukor”

Fernando Aguirre: Abszolút. A polcok félig üresek. A kormány próbálja keresztülverekednie magát a problémákon, próbálja kierőszakolni, hogy a cégek töltsék fel a készleteiket és ilyesmi, de a boltok inkább kivárnak. Például a benzin ára 12 százalékot emelkedett az elmúlt néhány nap alatt. Igazából semmit sem tudnak tenni ellene. Ha nem emelik az árakat, a cégek egyszerűen nem adnak el semmit. Elég kényes helyzet.

Chris Martenson: Vannak rögzített árak érvényben bármire? Hoztak ilyen intézkedéseket?

Fernando Aguirre: Ahogy te is tudod, az árak befagyasztása nem megoldás és nem működik. Úgy értem, ezt már próbálták korábban is Argentínában. Éppen tavaly az év egyik legnagyobb híre volt, hogy a kormány befagyasztotta az élelmiszerek és bizonyos háztartási elektronikai eszközök árát. Nem működött. Néhány nap, és azok az állítólag befagyasztott árak ugyanúgy emelkedtek tovább és amint megszüntették a hivatalos árrögzítést, mindennek duplájára emelkedett az ára.

Chris Martenson: Hadd tegyem fel a következő kérdést: Hány ember tart ma dollárt a bankban Argentínában? 2001-ben az egyik dolog, amit láttunk, hogy nagyon sok embernek volt dollárja a bankban. Aztán egyszer csak jött egy bankszünet és néhány héttel később, amikor a bankok ismét kinyitottak jött a meglepetés: mindenkinek a korábbinak megfelelő összeg volt a számláján, csakhogy dollár helyett pezóban. Ez egyszerű lopás, ha megengeded a kifejezést. Ma van pénze az embereknek a bankokban? Mi a helyzet ezzel?

Fernando Aguirre: Először is szeretném egyértelművé tenni a hallgatóknak, hogy azok a bankok, amelyek ezt tették, ugyanazok a bankok, amiket mindenhol a világon megtalálunk. Nem holmi furcsa dél-amerikai vagy argentin bankokról van szó, hanem a nagy nemzetközi bankokról. Ha képesek voltak lopni az emberektől egy helyen, senki ne lepődjön meg, ha máshol is megteszik.

Forrás: zerohedge.com

Ismeretlen összetételű iráni hadiflotta vonul a tengeren az Egyesült Államok partjai felé.

Iráni flotta indult az Egyesült Államok parti vizei felé válaszul arra, hogy amerikai hadihajók állomásoznak a Perzsa-öbölben, Irán partjai közelében – jelentette a Farsz iráni hírügynökség egy tengernagyra hivatkozva.
“Iráni flotta közeledik az Egyesült Államok tengeri határaihoz, és ennek a lépésnek üzenete van” – idézte a Farsz Afsin Rezai Haddad tengernagyot, az iráni északi flotta parancsnokát, aki szerint a hajók Dél-Afrika felől futnak ki az Atlanti-óceánra. A hajóraj összetételét a hírügynökség nem közölte, csak azt, hogy útjuk válasz arra, hogy Washington fokozta haditengerészeti jelenlétét a Perzsa-öbölben.

Az Egyesült Államok és szövetségesei rendszeresen tartanak hadgyakorlatokat az öbölben azzal az indoklással, hogy biztosítani kell a hajózás szabadságát a Hormuzi-szorosban, amelyen a világ tengeri úton lebonyolított olajszállításának negyven százaléka halad át. Az amerikai ötödik flotta egyik támaszpontja is Bahreinben van. Irán már fenyegetőzött a szoros lezárásával abban az esetben, ha támadás éri.
A Farsz a jelentésben nem tért ki arra, hogy ki és milyen céllal hozta a flotta küldetéséről szóló döntést egy olyan időszakban, amikor enyhülni látszik a két ország ellenséges viszonya. Ezt bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak és Irán ideiglenes megállapodást kötött a gyanakvással figyelt iráni atomfejlesztési program lelassításáról. A Nyugat ennek fejében enyhített az Irán ellen több lépésben hozott gazdasági szankciókon.
(MTI)