ÉGI ÜZENETEK
  1. 2015. Április 7.
Szűzanya: Az isteni erények
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Édesanyátok vagyok, az Üdvösség Anyja és sugárzó mennyei dicsőségemben állok előttetek. Köszönöm, hogy újra itt vagytok és érdeklődéssel hallgatjátok tanításomat. Múltkor az emberi erényekről volt szó, melyek az emberben szabályozzák és irányítják a helyes gondolatokat és cselekedeteket. Ezen belül megismertétek a sarkalatos erényeket: az okosság, igazság, erősség és mértékletesség erényét. Ma az isteni erényekről hallotok: a hitről, a reményről és a szeretetről. Néhány éve már beszéltünk ezekről, de most a Katolikus Egyház Katekizmusa megvilágításában találkozhattok e fogalmakkal, mely szerint „az emberi erények az isteni erényekben gyökereznek, amelyek az ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjenek az isteni természetben… A keresztényeket fölkészítik arra, hogy bensőséges kapcsolatban éljenek a Szentháromsággal. Ezeknek az erényeknek forrása, oka és célja a háromságos egy Isten.”
1.) Mit jelent ez fogalom: HIT. Tágabb értelemben is használják: pl. hiszek a tudományban, hiszek a gazdaságban, hiszek az állandóan fejlődő technikában, hiszek a művészetek gyönyörködtető és nevelő erejében, hiszek az egészség fontosságában, hiszek az emberek megbízhatóságában, hiszek a magam erejében. A hit a vallás vonatkozásában nem ezeket jelenti, hanem röviden ezt: mindent Isten szemével nézni, és ezáltal részesedni az Ő életében.
Gyermekeim! Mióta ember élt a földön, mindig kereste Istent, egy rajta kívül létező, fölötte álló erőt. De sokszor eltévedt, mert a teremtményekben imádta Őt: a Napban, a Holdban, a csillagokban, az állatokban, az univerzumban és 1-1 emberben. Ma is vannak, akik a bálványokban hisznek: a pénzben, a szerencsejátékokban, a hatalomban, a sikerben, az alkoholban, a szexben és a kábítószerben. Ők jelenleg a kárhozat felé menetelnek, és csak akkor menekülnek meg, ha még életükben megtalálják az egy igaz Istent. Azután vannak felebarátaitok között olyanok, akik elismerik, hogy van felettük egy ismeretlen szellemi erő, energia, aki megteremtette a világot, azután magára hagyta. Sajnos egyre kevesebb az olyan gyermekünk, aki az igazi hitvallás alapján áll, amit a „Hiszekegy” tanít. A vallását gyakorló jó keresztény mélyen hisz Istenben, az Ő háromságában és mindenben, amit kinyilatkoztatott. Elhiszi az Ószövetség és Újszövetség minden szavát, mert Isten szól általa. Hisz mindabban, amit a hagyományokat tiszteletben tartó igaz Egyház tanít. Azonkívül hisz abban, hogy Istennek ma is hatalmában és jogában áll Mindenhatóságánál fogva egy-egy kiválasztott teremtményével üzenni, és ezeket az Égből jövő próféciákat elolvassa és elfogadja.
Egyeseknek hiányos a hitük, mert van, amit elfogadnak a kinyilatkoztatásból, van amit elvetnek. Egy példát hozok fel erre nektek. Két barátnő, Ági és Blanka hosszasan beszélgetnek. Vasárnap délután van, Ági szobájában ülnek, akinek szentképekkel van díszítve a lakása. Blanka kissé lenéző és megbocsátó mosollyal néz végig a sok bekeretezett szentképen és kérdezi:
-Mondd, Ágikám, te hiszel Jézusban, mint Isten Fiában, vagy csak díszítőelemként teszel a falakra ennyi képet róla?
-Már hogyne hinnék? Mint második isteni Személy vállalta az emberré válást, hogy minket kínszenvedésével és kínhalálával megmentsen a pokoltól.
-Ági! Hogy lehet, hogy orvostanhallgató létedre beveszed ezeket az elavult meséket?  Pl. azt, hogy nincs és nem volt földi apja? Ez a természet törvénye ellen szól. Férfi nélkül egy asszonynak se születhet gyermeke.
-Blankám! Éppen ez az. Istennek semmi sem lehetetlen. A természeti törvényeket is Ő alkotta, magasan felette áll ezeknek, és mindenhatóságánál fogva, egyetlen gondolatával és akaratával anyává tette Szűz Máriát. Ez a mély hittitok bizonyítja, hogy Jézus nem József édes gyermeke, hanem az Atyaisten fia.
-Ide figyelj, Ágikám! Én is hiszek Isten létezésében, mert hogyan is keletkezett volna az Univerzum és hogyan állna fenn, ha valami hatalmas szellemi erő nem hozta volna létre és nem gondoskodna róla. Ebben a fogantatás ügyben – mivel Isten mindenható – lehet, hogy igazad van. No, de mi van a sokat emlegetett feltámadásával, ami igazolná, hogy Ő Isten Fia? Hiszen nem egy helyen olvastam, hogy a sírt őrző katonák vallomása szerint barátai, az apostolok ellopták a holttestét és eltemették valami ismeretlen helyen.
-Tudod, Blanka, erre is van hiteles magyarázat. Jézus ellenségei attól való félelmükben, hogy talán mégis feltámad, lefizették az őröket és rájuk parancsoltak, hogy terjesszék el a nép között, hogy tanítványai ellopták. Az apostolok erre nem lettek volna képesek, mert elrejtőztek, szinte ledermedtek a félelemtől, hogy Jézus után kivégzik őket is. Azonkívül, a feltámadást követő 40 nap alatt sok kortársának megjelent, akik mind szemtanúk voltak. A 4 evangélistából volt, aki látta Krisztust a feltámadt állapotában és az Újszövetségben nyilatkozik erről.
Blanka, aki eddig csak a Mennyei Atyában hitt, a Fiúban nem, most csodálkozó, tágranyílt szemekkel hallgatta ezeket a meggyőző érveket és valami megmozdult benne.
2.) A második isteni erény a REMÉNY. A Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmazza meg: „A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre, mint boldogságunkra. A remény erénye megfelel az Isten által minden ember szívébe oltott boldogságra törekvésnek.”
Drága Gyermekeim! Milyen üres lenne az életetek remény nélkül. A hit és remény mindig együtt jár. Akinek nincs hite, az nem tud miben reménykedni. Még a kommunista éra alatt eszközöm, Éva átment a harmadik szomszédba. Ott lakott a nyugdíjas tanácselnök, akinek a feleségét nemrég temették el. Meg akarta vigasztalni. Amikor megemlítette, hogy ez nem végleges elválás, egyszer majd találkozni fognak, csak legyintett keserűen és ezt mondta:
-Éva, 6 éves korom óta nem hiszek Istenben és a túlvilágban. Szüleim így neveltek. Higgye el, nincs Isten, nincs pokol és Mennyország. Meghalunk, elásnak, felbomlunk és porrá válunk. A halál után nincs semmi.
E szavak közben ennek a 80 felé járó embernek könny csordult végig az arcán. Ateista és kommunista apja elvette tőle a hitet és a reményt. Azóta ő is meghalt és Évám minden nap imádkozik lelkéért. Gyermekeitől nem várhatja, unokáitól se, mert őket is hit nélkül nevelte. Bezzeg ti, Kicsinyeim, akik itt ültök, boldogok lehettek, mert él bennetek a remény, hogy bármilyen nehéz megpróbáltatások következnek, hamarosan eljön Jézus Krisztus angyalaival és szentjeivel, hogy elhozza nektek 1000 éves országát. Éltet a remény abban is, hogy e földi élet befejezése után nem a vég következik, hanem a soha véget nem érő boldog Örök Élet. Jézus, mikor köztetek élt, nem egyszer ültetett reményt kortársai szívébe. Ennek legkifejezőbb formája a 8 boldogságról szóló hegyi beszéde.
3.) A SZERETET a harmadik isteni erény. A katekizmus így határozza meg ezt a fogalmat: „A szeretet az az isteni erény, amellyel Istent önmagáért mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük, mint önmagunkat, Isten szeretetéért. Jézus a szeretetből új parancsot alkotott. Övéit mindvégig szeretve, kinyilvánítja az Atya szeretetét, amelyet Ő maga kap. A tanítványok egymást szeretve Jézus szeretetét utánozzák, amelyet ők is kapnak.” Ezt fejezik ki Jézus szavai: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az Én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok az én szeretetemben.”
Emlékezzetek, Gyermekeim egy régi, szeretetről szóló tanításunkra! Abból hallhattátok, hogy a hit, remény és a szeretet közül Szent Pál a szeretetet tartotta a legnagyobbnak. Szeretethimnuszában konkrét, gyakorlati felsorolást ad arról, hogy milyen az igazi szeretet: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.”
Gondolkozzatok el, Gyermekeim! Vajon a ti szeretetetek megfelel ezeknek a Szent Pál-i kritériumoknak? Vajon mindig és mindenkihez türelmesek vagytok? Vajon nem féltékenykedtek mások erényeire vagy kapott kegyelmeire? Sosem kérkedtek azzal, hogy mekkora jót tettetek másokkal, vagy milyen sokat imádkoztok, böjtöltök? Nem voltatok-e tolakodóak, tapintatlanok a szeretetetekkel? Vajon nem azért segítettél a rászorulón, hogy magad javát keresd, hogy megdicsérjenek érte? Vajon sosem kapott el az indulat? Zokszó és panasz nélkül eltűrted-e a betegséget, lelki és fizikai fájdalmakat? Vajon elviselted környezetedben a kellemetlen természetű felebarátot? Ha figyelmesen végighallgattad édesanyai kérdéseimet, már tudod is, hogy következő szentgyónásodkor milyen bűnöket is valljál be. Mert Szent Fiam a szeretet elleni vétségeket nagyon komolyan veszi.
Eddig a szeretet egyik oldalát fejtettem ki nektek: a felebaráti szeretetet. Az Isten iránti szeretetről viszont kevés szó esett. Ezt misztikus képekben szeretném megmutatni. Csukjátok be földi szemeteket és csak a lelketekkel „nézzetek.” Megnyílik a mennyezet és az égből egy díszes trón ereszkedik alá, melyben Jézus Krisztus ül, a Bíró, aki megkapta az ítéletet az emberek fölött. Királyi korona van a fején, vállán arany palást. Előtte egy kis asztal, melyen három vastag, piros borítású könyv és mellette teleírt adóslevelek. Három frissen meghalt lélek életkönyvei fekszenek itt és papírok, melyekre a megbánt, meggyónt bűnök után járó tartozások vannak feljegyezve. Nyílik az ajtó és belép az első lélek őrangyala a sátán kíséretében. Az Úr Jézus bátorítóan mosolyog rá, és hívja, lépjen közelebb. Őrangyala kezénél fogva odavezeti. Ez a lélek egy 60 év körüli asszony lelke, aki hirtelen, tüdőembóliában halt meg. Remegve áll a Bíró előtt, aki kinyitja az életkönyvét és kérdezi:
-Gyermekem! Nem látok súlyos bűnöket nálad, de bocsánatos bűnt annál többet. Mondd el, mi tartott vissza a halálos bűnök elkövetésétől?
-Ó, Uram! Egyetlen oka volt: féltem büntető kezedtől, a kárhozattól. Más okod nem volt? Kár. Nagyon ritkán gyóntál. Nem vetted komolyan a szeretetlen gondolatokat, mulasztásokat. Szent Véremmel megmentettelek a pokoltól, de mert nem szerettél eléggé Engem, és felebarátaidat, a tisztítóhelyre küldelek. Az őrangyala elkísérte, a Sátán pedig dühösen távozott.
Majd egy idős ember lelke közeledik kísérőjével. Az ő lelke sem fekete, habár van néhány szürke folt rajta. Fájdalmas, hosszantartó gyomorrákban halt meg. Vallásosan nevelkedett, törekedett betartani a Tízparancsolatot, de nem mindig sikerül. Mindig igyekezett meggyónni. Jézus az ő életkönyvét is fellapozta.
-Gyermekem! Szép ez az óvakodás a bűnöktől, de áruld el nekem, mi vezetett abban leginkább, hogy tiszta legyen a lelked?
-Én azért vigyáztam, hogy betartsam törvényeidet, hogy majd a túlvilágon elnyerjem jutalmamat, hogy azonnal a Mennybe juthassak.
-Látod, Gyermekem, te kimondottan az elismerésért igyekeztél jó lenni, hogy megajándékozzalak az örök élettel. Úgy viselkedtél, mint a béresek, akik a fizetségért törték magukat. Mivel nem az Isten-szeretet vezérelt, még egy jó idegi a tisztítóhely legfelső fokozatán kell vezekelned.
Az őrangyala őt is elkísérte a helyére.
Most egy 40 éves édesanya lelke kerül Jézus ítélőszéke elé. Négy gyermeke van és az 5. Baba szülése közben halt meg. Lelke ragyog a tisztaságtól. Jézus mosolyogva feláll és szívére öleli. Így szól hozzá:
-Gyere, Kicsim! Nézzük meg a te életkönyvedet is. Vannak feljegyezve bűnök, súlyosak és bocsánatosak, de a rendszeres szentgyónásaid Vérem által egészen elhalványították őket. Mondd, Gyermekem, mi inspirált téged a gyakori bűnbánatra és Szentgyónásra?
-Ahányszor elesetem, Uram, úgy éreztem, tövist szúrok a Szívedbe. Hogy ne okozzon fájdalmat Neked a bűnöm, meggyóntam.
-Kislányom! Örömmel láttam, hogy minden szentgyónásod után teljes búcsút nyertél lelkednek. Ezt miért tetted?
-Ó, Jézusom! Arra vágytam, hogy még a megbánt, meggyónt bűneim után járó tartozásaim se okozzanak fájdalmat Neked, hiszen annyit szenvedtél már értem.
-Jöjj, Gyermekem! Isten-szeretetedért hófehérre mostam lelkedet, eltöröltem tartozásaidat. Add a kezed! Magam vezetlek be a Mennyországba. De előtte nézd, ezekkel a te adósleveleidet összetépem, megsemmisítem. Semmivel sem tartozol, elnyerheted jutalmadat.
Most újra Én szólok, Édesanyátok! Hogyan kell Istent szeretni igazán? Mire tanít titeket ez az előbbi misztikus élmény? Nem félelemből, mert akkor szolgalelkűek vagytok, nem a jutalom eléréséért, mert akkor béresek vagytok, hanem önmagáért kell szeretni Istent, és így fogadott fiai lesztek. Tehát a bűnbánat Isten iránti szeretetből fakadjon, csak azt sajnáljátok, hogy megbántottátok őt.
Búcsúzásul megáldalak benneteket az egyre tökéletesebb Isten-szeretet és felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.