ÉGI ÜZENETEK
- 2015. Április 7.
Szűzanya: Az isteni erények
Szűzanya:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Édesanyátok vagyok, az Üdvösség Anyja és
sugárzó mennyei dicsőségemben állok előttetek. Köszönöm, hogy újra itt
vagytok és érdeklődéssel hallgatjátok tanításomat. Múltkor az emberi
erényekről volt szó, melyek az emberben szabályozzák és irányítják a
helyes gondolatokat és cselekedeteket. Ezen belül megismertétek a
sarkalatos erényeket: az okosság, igazság, erősség és mértékletesség
erényét. Ma az isteni erényekről hallotok: a hitről, a reményről és a
szeretetről. Néhány éve már beszéltünk ezekről, de most a Katolikus
Egyház Katekizmusa megvilágításában találkozhattok e fogalmakkal, mely
szerint „az emberi erények az isteni erényekben gyökereznek, amelyek az
ember képességeit alkalmassá teszik arra, hogy részesedjenek az isteni
természetben… A keresztényeket fölkészítik arra, hogy bensőséges
kapcsolatban éljenek a Szentháromsággal. Ezeknek az erényeknek forrása,
oka és célja a háromságos egy Isten.”
1.) Mit
jelent ez fogalom: HIT. Tágabb értelemben is használják: pl. hiszek a
tudományban, hiszek a gazdaságban, hiszek az állandóan fejlődő
technikában, hiszek a művészetek gyönyörködtető és nevelő erejében,
hiszek az egészség fontosságában, hiszek az emberek megbízhatóságában,
hiszek a magam erejében. A hit a vallás vonatkozásában nem ezeket
jelenti, hanem röviden ezt: mindent Isten szemével nézni, és ezáltal
részesedni az Ő életében.
Gyermekeim!
Mióta ember élt a földön, mindig kereste Istent, egy rajta kívül
létező, fölötte álló erőt. De sokszor eltévedt, mert a teremtményekben
imádta Őt: a Napban, a Holdban, a csillagokban, az állatokban, az
univerzumban és 1-1 emberben. Ma is vannak, akik a bálványokban hisznek:
a pénzben, a szerencsejátékokban, a hatalomban, a sikerben, az
alkoholban, a szexben és a kábítószerben. Ők jelenleg a kárhozat felé
menetelnek, és csak akkor menekülnek meg, ha még életükben megtalálják
az egy igaz Istent. Azután vannak felebarátaitok között olyanok, akik
elismerik, hogy van felettük egy ismeretlen szellemi erő, energia, aki
megteremtette a világot, azután magára hagyta. Sajnos egyre kevesebb az
olyan gyermekünk, aki az igazi hitvallás alapján áll, amit a
„Hiszekegy” tanít. A vallását gyakorló jó keresztény mélyen hisz
Istenben, az Ő háromságában és mindenben, amit kinyilatkoztatott.
Elhiszi az Ószövetség és Újszövetség minden szavát, mert Isten szól
általa. Hisz mindabban, amit a hagyományokat tiszteletben tartó igaz
Egyház tanít. Azonkívül hisz abban, hogy Istennek ma is hatalmában és
jogában áll Mindenhatóságánál fogva egy-egy kiválasztott teremtményével
üzenni, és ezeket az Égből jövő próféciákat elolvassa és elfogadja.
Egyeseknek
hiányos a hitük, mert van, amit elfogadnak a kinyilatkoztatásból, van
amit elvetnek. Egy példát hozok fel erre nektek. Két barátnő, Ági és
Blanka hosszasan beszélgetnek. Vasárnap délután van, Ági szobájában
ülnek, akinek szentképekkel van díszítve a lakása. Blanka kissé lenéző
és megbocsátó mosollyal néz végig a sok bekeretezett szentképen és
kérdezi:
-Mondd, Ágikám, te hiszel Jézusban, mint Isten Fiában, vagy csak díszítőelemként teszel a falakra ennyi képet róla?
-Már
hogyne hinnék? Mint második isteni Személy vállalta az emberré válást,
hogy minket kínszenvedésével és kínhalálával megmentsen a pokoltól.
-Ági!
Hogy lehet, hogy orvostanhallgató létedre beveszed ezeket az elavult
meséket? Pl. azt, hogy nincs és nem volt földi apja? Ez a természet
törvénye ellen szól. Férfi nélkül egy asszonynak se születhet gyermeke.
-Blankám!
Éppen ez az. Istennek semmi sem lehetetlen. A természeti törvényeket is
Ő alkotta, magasan felette áll ezeknek, és mindenhatóságánál fogva,
egyetlen gondolatával és akaratával anyává tette Szűz Máriát. Ez a mély
hittitok bizonyítja, hogy Jézus nem József édes gyermeke, hanem az
Atyaisten fia.
-Ide
figyelj, Ágikám! Én is hiszek Isten létezésében, mert hogyan is
keletkezett volna az Univerzum és hogyan állna fenn, ha valami hatalmas
szellemi erő nem hozta volna létre és nem gondoskodna róla. Ebben a
fogantatás ügyben – mivel Isten mindenható – lehet, hogy igazad van. No,
de mi van a sokat emlegetett feltámadásával, ami igazolná, hogy Ő
Isten Fia? Hiszen nem egy helyen olvastam, hogy a sírt őrző katonák
vallomása szerint barátai, az apostolok ellopták a holttestét és
eltemették valami ismeretlen helyen.
-Tudod,
Blanka, erre is van hiteles magyarázat. Jézus ellenségei attól való
félelmükben, hogy talán mégis feltámad, lefizették az őröket és rájuk
parancsoltak, hogy terjesszék el a nép között, hogy tanítványai
ellopták. Az apostolok erre nem lettek volna képesek, mert elrejtőztek,
szinte ledermedtek a félelemtől, hogy Jézus után kivégzik őket is.
Azonkívül, a feltámadást követő 40 nap alatt sok kortársának megjelent,
akik mind szemtanúk voltak. A 4 evangélistából volt, aki látta
Krisztust a feltámadt állapotában és az Újszövetségben nyilatkozik
erről.
Blanka,
aki eddig csak a Mennyei Atyában hitt, a Fiúban nem, most csodálkozó,
tágranyílt szemekkel hallgatta ezeket a meggyőző érveket és valami
megmozdult benne.
2.) A
második isteni erény a REMÉNY. A Katolikus Egyház Katekizmusa így
fogalmazza meg: „A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat
Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek
segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és
az örök életre, mint boldogságunkra. A remény erénye megfelel az Isten
által minden ember szívébe oltott boldogságra törekvésnek.”
Drága
Gyermekeim! Milyen üres lenne az életetek remény nélkül. A hit és
remény mindig együtt jár. Akinek nincs hite, az nem tud miben
reménykedni. Még a kommunista éra alatt eszközöm, Éva átment a harmadik
szomszédba. Ott lakott a nyugdíjas tanácselnök, akinek a feleségét
nemrég temették el. Meg akarta vigasztalni. Amikor megemlítette, hogy ez
nem végleges elválás, egyszer majd találkozni fognak, csak legyintett
keserűen és ezt mondta:
-Éva, 6
éves korom óta nem hiszek Istenben és a túlvilágban. Szüleim így
neveltek. Higgye el, nincs Isten, nincs pokol és Mennyország. Meghalunk,
elásnak, felbomlunk és porrá válunk. A halál után nincs semmi.
E szavak
közben ennek a 80 felé járó embernek könny csordult végig az arcán.
Ateista és kommunista apja elvette tőle a hitet és a reményt. Azóta ő
is meghalt és Évám minden nap imádkozik lelkéért. Gyermekeitől nem
várhatja, unokáitól se, mert őket is hit nélkül nevelte. Bezzeg ti,
Kicsinyeim, akik itt ültök, boldogok lehettek, mert él bennetek a
remény, hogy bármilyen nehéz megpróbáltatások következnek, hamarosan
eljön Jézus Krisztus angyalaival és szentjeivel, hogy elhozza nektek
1000 éves országát. Éltet a remény abban is, hogy e földi élet
befejezése után nem a vég következik, hanem a soha véget nem érő boldog
Örök Élet. Jézus, mikor köztetek élt, nem egyszer ültetett reményt
kortársai szívébe. Ennek legkifejezőbb formája a 8 boldogságról szóló
hegyi beszéde.
3.) A
SZERETET a harmadik isteni erény. A katekizmus így határozza meg ezt a
fogalmat: „A szeretet az az isteni erény, amellyel Istent önmagáért
mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük, mint
önmagunkat, Isten szeretetéért. Jézus a szeretetből új parancsot
alkotott. Övéit mindvégig szeretve, kinyilvánítja az Atya szeretetét,
amelyet Ő maga kap. A tanítványok egymást szeretve Jézus szeretetét
utánozzák, amelyet ők is kapnak.” Ezt fejezik ki Jézus szavai: „Amint
engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az Én
szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok az én
szeretetemben.”
Emlékezzetek,
Gyermekeim egy régi, szeretetről szóló tanításunkra! Abból
hallhattátok, hogy a hit, remény és a szeretet közül Szent Pál a
szeretetet tartotta a legnagyobbnak. Szeretethimnuszában konkrét,
gyakorlati felsorolást ad arról, hogy milyen az igazi szeretet: „A
szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem
kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem
gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét
az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent
remél, mindent elvisel.”
Gondolkozzatok
el, Gyermekeim! Vajon a ti szeretetetek megfelel ezeknek a Szent Pál-i
kritériumoknak? Vajon mindig és mindenkihez türelmesek vagytok? Vajon
nem féltékenykedtek mások erényeire vagy kapott kegyelmeire? Sosem
kérkedtek azzal, hogy mekkora jót tettetek másokkal, vagy milyen sokat
imádkoztok, böjtöltök? Nem voltatok-e tolakodóak, tapintatlanok a
szeretetetekkel? Vajon nem azért segítettél a rászorulón, hogy magad
javát keresd, hogy megdicsérjenek érte? Vajon sosem kapott el az
indulat? Zokszó és panasz nélkül eltűrted-e a betegséget, lelki és
fizikai fájdalmakat? Vajon elviselted környezetedben a kellemetlen
természetű felebarátot? Ha figyelmesen végighallgattad édesanyai
kérdéseimet, már tudod is, hogy következő szentgyónásodkor milyen
bűnöket is valljál be. Mert Szent Fiam a szeretet elleni vétségeket
nagyon komolyan veszi.
Eddig a
szeretet egyik oldalát fejtettem ki nektek: a felebaráti szeretetet. Az
Isten iránti szeretetről viszont kevés szó esett. Ezt misztikus
képekben szeretném megmutatni. Csukjátok be földi szemeteket és csak a
lelketekkel „nézzetek.” Megnyílik a mennyezet és az égből egy díszes
trón ereszkedik alá, melyben Jézus Krisztus ül, a Bíró, aki megkapta az
ítéletet az emberek fölött. Királyi korona van a fején, vállán arany
palást. Előtte egy kis asztal, melyen három vastag, piros borítású könyv
és mellette teleírt adóslevelek. Három frissen meghalt lélek
életkönyvei fekszenek itt és papírok, melyekre a megbánt, meggyónt bűnök
után járó tartozások vannak feljegyezve. Nyílik az ajtó és belép az
első lélek őrangyala a sátán kíséretében. Az Úr Jézus bátorítóan
mosolyog rá, és hívja, lépjen közelebb. Őrangyala kezénél fogva
odavezeti. Ez a lélek egy 60 év körüli asszony lelke, aki hirtelen,
tüdőembóliában halt meg. Remegve áll a Bíró előtt, aki kinyitja az
életkönyvét és kérdezi:
-Gyermekem!
Nem látok súlyos bűnöket nálad, de bocsánatos bűnt annál többet. Mondd
el, mi tartott vissza a halálos bűnök elkövetésétől?
-Ó, Uram!
Egyetlen oka volt: féltem büntető kezedtől, a kárhozattól. Más okod
nem volt? Kár. Nagyon ritkán gyóntál. Nem vetted komolyan a szeretetlen
gondolatokat, mulasztásokat. Szent Véremmel megmentettelek a pokoltól,
de mert nem szerettél eléggé Engem, és felebarátaidat, a
tisztítóhelyre küldelek. Az őrangyala elkísérte, a Sátán pedig dühösen
távozott.
Majd egy
idős ember lelke közeledik kísérőjével. Az ő lelke sem fekete, habár
van néhány szürke folt rajta. Fájdalmas, hosszantartó gyomorrákban halt
meg. Vallásosan nevelkedett, törekedett betartani a Tízparancsolatot,
de nem mindig sikerül. Mindig igyekezett meggyónni. Jézus az ő
életkönyvét is fellapozta.
-Gyermekem! Szép ez az óvakodás a bűnöktől, de áruld el nekem, mi vezetett abban leginkább, hogy tiszta legyen a lelked?
-Én azért vigyáztam, hogy betartsam törvényeidet, hogy majd a túlvilágon elnyerjem jutalmamat, hogy azonnal a Mennybe juthassak.
-Látod,
Gyermekem, te kimondottan az elismerésért igyekeztél jó lenni, hogy
megajándékozzalak az örök élettel. Úgy viselkedtél, mint a béresek, akik
a fizetségért törték magukat. Mivel nem az Isten-szeretet vezérelt,
még egy jó idegi a tisztítóhely legfelső fokozatán kell vezekelned.
Az őrangyala őt is elkísérte a helyére.
Most egy
40 éves édesanya lelke kerül Jézus ítélőszéke elé. Négy gyermeke van és
az 5. Baba szülése közben halt meg. Lelke ragyog a tisztaságtól. Jézus
mosolyogva feláll és szívére öleli. Így szól hozzá:
-Gyere,
Kicsim! Nézzük meg a te életkönyvedet is. Vannak feljegyezve bűnök,
súlyosak és bocsánatosak, de a rendszeres szentgyónásaid Vérem által
egészen elhalványították őket. Mondd, Gyermekem, mi inspirált téged a
gyakori bűnbánatra és Szentgyónásra?
-Ahányszor elesetem, Uram, úgy éreztem, tövist szúrok a Szívedbe. Hogy ne okozzon fájdalmat Neked a bűnöm, meggyóntam.
-Kislányom! Örömmel láttam, hogy minden szentgyónásod után teljes búcsút nyertél lelkednek. Ezt miért tetted?
-Ó,
Jézusom! Arra vágytam, hogy még a megbánt, meggyónt bűneim után járó
tartozásaim se okozzanak fájdalmat Neked, hiszen annyit szenvedtél már
értem.
-Jöjj,
Gyermekem! Isten-szeretetedért hófehérre mostam lelkedet, eltöröltem
tartozásaidat. Add a kezed! Magam vezetlek be a Mennyországba. De előtte
nézd, ezekkel a te adósleveleidet összetépem, megsemmisítem. Semmivel
sem tartozol, elnyerheted jutalmadat.
Most újra
Én szólok, Édesanyátok! Hogyan kell Istent szeretni igazán? Mire tanít
titeket ez az előbbi misztikus élmény? Nem félelemből, mert akkor
szolgalelkűek vagytok, nem a jutalom eléréséért, mert akkor béresek
vagytok, hanem önmagáért kell szeretni Istent, és így fogadott fiai
lesztek. Tehát a bűnbánat Isten iránti szeretetből fakadjon, csak azt
sajnáljátok, hogy megbántottátok őt.
Búcsúzásul
megáldalak benneteket az egyre tökéletesebb Isten-szeretet és
felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Amen.