A készülő vihar

A látványosan megbukott intézkedések ismétlése nem fogja megmenteni a helyzetet, mert a keletkező fantom biztosítékok és eszközlufik mennyisége a rendszer teljes összeomlásához vezetne.

Gyülekeznek a pénzügyi viharfelhők. Bár az állami propaganda kilábalást, növekvő bevételeket és kék eget jósol, a tényszerű bizonyítékok ellentmondanak ennek a derülátó előrejelzésnek. A pénzügyi és gazdasági mozgások belső mérőszámai egyre gyengébbek az egész világon, mivel a bajokra adott állami-központi banki megoldások (a hitelállomány rendkívüli mértékű növelése, a deficit kiadások, tőkeáttétel, stb.) nem tudják kezelni a 2008-as globális válság hatásait.

A 2008-as válság kezelésének hiánya már önmagában is katasztrofális, azonban a status quo még rontott is a helyzeten a sikertelen műveletek többszöri ismétlésével, amelyek során növelte a hitelállományt, rossz célokra utalta ki a „rendelkezésre álló” pénzeket és egy homályos, árnyék-bankrendszert hozott létre, amelyben a kockázatokat és az eszközöket szisztematikusan félreértékelik, hogy a haszon a tőkések, bankárok és politikai segítőik zsebében kössön ki.

A szélsőségek elkerülhetetlenül összeomláshoz vezetnek, de még a legtorzultabb rendszer is rendelkezik valamilyen visszajelző mechanizmussal, ami némiképp csökkenti a katasztrófa felé lökő lendületet. Ahogy a test megpróbál védekezni az egészségtelen, túl zsíros táplálkozás hatásaival szemben, a jelenlegi torzult pénzügyi és politikai rendszerben is maradt valamicske a régi visszajelző és kockázatkezelő mechanizmusból.

Ezek az interaktív erők lehetetlenné teszik, hogy megjósoljuk az összeomlás idejét, de ettől a rendszerösszeomlás még elkerülhetetlen maradt. Nem lehet tudni, hogy egy súlyosan elhízott, gyorséttermi szeméten élő ember szíve pontosan mikor adja fel a szolgálatot, de az biztos, hogy minden egyes nap elteltével romlanak túlélési esélyei.

A látványosan elbukott intézkedések ismétlése (új lufik létrehozása a mennyiségi monetáris enyhítésekkel, a sok ezer oldalnyi új szabályozás bevezetése, stb.) olyan, mintha elhízott, a mozgástól elszokott emberünket elküldenénk futni egy meredek hegyi ösvényen.

Sajnos azonban ezen a ponton a pénzrendszer megtisztítása a rossz adósságtól és fantom biztosítékoktól is csak részben javítaná a status quo helyzetét, mert nemcsak a pénzrendszerrel van baj: a fejlett világ gazdasági alapját adó hitelalapú fogyasztói társadalom éppen annyira csődbe jutott és romlott, mint a rendszer, ami működésben tartja.

A gazdasági végjátékra adott állami válasz a személytelenített juttatásokban merül ki. Amikor a kiváltságos szektor veszélybe kerül a piacon, az állam kartell-kapitalizmust léptet életbe, amivel a preferált cégeket gazdagítja az állampolgárok rovására. Amikor a kartell-állami gazdaság már nem tud fizetőképes munkahelyeket teremteni, az állam szociális juttatásokat utal ki, más szóval fizet az embereknek, hogy otthon maradjanak, és kedvük szerint töltsék el idejüket.

Ez üzleti szinten tönkreteszi a vállalkozás szabadságát és lehetetlenné teszi, hogy az egyén és a társadalom érdemben és értelmes módon tegyen valamit a közösség, a család vagy akár szakmája javára.

A status quo nem csupán pénzügyileg, hanem morálisan és intellektuálisan is csődbe jutott.

A vezetés semmilyen épkézláb ötlettel nem tud előállni a pénznyomtatáson, az államhatalom kiterjesztésén és a jövő generációitól kölcsönvett pénzből fizetett szociális juttatások növelésén kívül.

Vajon merész lenne azt jósolni, hogy elhízott, elgyengült emberünk nem lesz képes felmenni a második dombra, ha már az elsőnél elvérzett? És akkor a harmadik vagy negyedik emelkedőről még nem is beszéltünk.

A 2008-as szívrohamra a status quo olyan intézkedésekkel reagált, amelyek korábban már elbuktak. A sok ezermilliárd dollár, euró, jen, yüan vagy quatloo éppen annyira volt képes újraéleszteni a globális pénzrendszert, mint ahogy a nitroglicerin képes meggyógyítani egy halálos beteget.

A következő globális pénzvihar mát látható a horizonton. Az intellektuális, erkölcsi és pénzügyi csőd kéz a kézben járnak. Nem egyetlen vihar készülődik, hanem három, és mindegyik erősíti a másik kettőt.

„Zavartalanul eljut a leggazdagabb tartományba is, és olyat tesz, amilyet sem elődei, sem ősei nem tettek. Prédát, zsákmányt és kincseket osztogat híveinek.” Dániel 11:24

Forrás: zerohedge.com

…és akkor ki lesz hirdetve, hogy : – A földön kivülrol jöttünk, mesterségünk cimere: becsülettel szerzett pénzeket es mindenféle javakat osztogatunk, valamint “békét es biztonsagot” igérünk minden, bennünket szereto hiveinknek! “Az egész föld (pedig) bamulva ment a fenevad utan, leborulva imadta a sarkanyt, mert az adta a fennhatosagot a fenevadnak. De imadtak a fenevadat is es ezt mondtak: “Ki hasonlo a fenevadhoz, es ki képes megharcolni vele?” (Jel 13:4).

http://idokjelei.hu/2013/11/a-keszulo-vihar/

Mr. Végzet megszólalt: katasztrófa lesz a vége így is, úgy is

Akármit tesznek a világ legnagyobb jegybankjai, mindenképpen katasztrófával végződő útra terelhetik a világgazdaságot - véli Nouriel Roubini, aki a Mr. Végzet nevet azzal érdemelte ki, hogy megjósolta a pénzügyi válság kirobbanását.
Feloldhatatlan dilemma elé kerültek a világ legnagyobb jegybankjainak vezetői - állítja Nouriel Roubini New York-i sztár közgazdász. A pénzügyi válság után úgynevezett szokatlan módszerek alkalmazásába kezdtek: nullára vagy nulla közelébe vitték le az alapkamatot, továbbá kötvényvásárlásokkal bővítik a pénzkínálatot abban a reményben, hogy lendületbe hozhatják országaik gazdaságát.
A fellendülés mindezek hatására szerencsésen elindult, ám nem beszélhetünk tempós növekedésről és a gazdaság nem bővül eléggé ahhoz, hogy látványosan mérsékelje a munkanélküliséget. A félsiker enyhén szólva nehéz helyzetbe hozza a döntéshozókat - derült ki Roubini helyzetértékeléséből.
A meglehetősen rút alternatíva ma így fest: vagy kivégzik az éppen hogy csak elkezdődött kilábalást, vagy újabb pénzügyi buborék felfúvódását, és ezzel a 2008-2009-es válság visszatérését kockáztatják. Ha csírájában el akarják fojtani az utóbbi veszélyét, amit nem tehetnek másként, mint hogy szigorítják a hitelfeltételeket, akkor átterelik a pénzt a kötvénypiacokra, és kivégzik a fellendülést.
Ha halogatják a kamatemelést és a monetáris enyhítés visszavonását, akkor azt kockáztatják, hogy a pénzbőség túlpörgetheti az értékpapírpiacokat, amelyek végül összeomolhatnak, súlyos recesszióba taszítva a világgazdaságot. Ennek előjele lehet, hogy piacra öntött pénz nem jutott tovább a gazdaságba, hanem megmaradt a bankokban. Az ingyen forrással játszanak a pénzintézetek: egyebek mellett a kamatkülönbözőségek kihasználását célzó úgynevezett carry trade üzleteket kötnek, amelyek gyöngyöző buborékokként lepik el a pénzpiacokat.
Szovjet tervezés
Újabb nagy válság lehet tehát a történet vége, akármit tesznek az illetékesek, kivéve, ha a világ bankrendszerének kockázatait mérsékelni hivatott intézkedések, amelyeket a közgazdászok makroprudenciális szabályozásnak neveznek, nem fékezik meg a bankok profitéhségtől vezérelt túlzott kockázatvállalását - teszi hozzá a Mr. Végzetnek csúfolt pénzpiaci guru.
Ezzel azonban gondok lehetnek. A Bázel III néven ismert követelmények, amelyeket éppen a pénzügyi válság hatására fogadott el a svájci Bázelben ülésező bankfelügyeleti bizottság, nem feltétlenül működnek majd a tervekkel összhangban - idézte Gerard Capriót, a Williams College professzorát a MarketWatch.
Caprio egy nemrégiben tartott Fed-konferencián a Szovjetunióban folytatott tervgazdálkodáshoz hasonlította a bázeli szabályrendszert, mondván: ahhoz hasonlóan ez is olyan bonyolult útvesztő elé állította a végrehajtásra hivatott szervezeteket, hogy azok végső soron nem képesek megfelelni az elvárásoknak.
Csiki-csuki
Az egyik aggodalomra okot adó körülmény, amely nem kap elég figyelmet, az az, hogy a rendszer belső felépítése olyan összetett, hogy senki sem lehet képes működésének ellenőrzésére. Szerintem ez nem fér össze a demokrácia alapelveivel - fogalmazott Caprio. Megjegyzései ugyan nagy tapsot kaptak a konferencián, ám javaslatait már kisebb lelkesedés fogadta.
Szerinte be kellene szüntetni az értékpapírok kockázat szerinti súlyozását - hogy erősítsék a vásárlók felelősségét és kockázatvállalását - és végleg meg kellene szüntetni a bankárok jutalmazását a nagy rizikó vállalásával elérhető nagy haszonért. Emellett fel kellene állítani egy független testületet azzal a feladattal, hogy jelezze a rendszerszintű kockázatok kialakulását, illetve azt, hogy a felügyeleti hatóságok hogyan kezelik ezeket. A Fed-tanácskozás résztvevői szerint ezeket az intézkedéseket nehéz lenne elfogadtatni a piac szereplőivel.

Fapipa

Negyedannyi pénze sincs az átlag magyarnak, mint a németnek

Európa tíz leggazdagabb országáé a teljes európai vásárlóerő körülbelül fele, miközben a legszegényebb Moldovában az egy főre jutó átlagosan elkölthető jövedelem az európai átlag egytizedét sem éri el. Magyarország most is a 31. helyen áll, Montenegro és Románia előtt, állítja a GfK idei vásárlóerő-tanulmánya.

Magyarországon az egy főre jutó nemzeti vásárlóerő 5.009 euró, ami a 9,9 millió fős magyar összlakosságra vetítve durván 50 milliárd eurónyi pénzt jelent. Ez a pénz a nyolcadik helyen álló németek 20.621 eurós vásárlóerejének kevesebb, mint a negyede. A 19 magyar megyéből csak hat van az országos átlag fölött. Budapest nagyon felhúzza a listát, de Veszprém megye például pontosan az átlagot költheti el. Illetve nem Veszprém, hanem az ott lakó emberek átlagosan.

Idén a Gfk nem településeket, hanem járásokat mért. Eszerint a leggazdagabb magyar járás Budakeszi (tavaly is a város vezette a listát), a legszegényebb pedig Baktalórántháza. Már ha Budapestet nem számoljuk. Budapesten viszont a XII. kerület a leggazdagabb.

Ez az egész lista egyébként a vásárlóerőn alapul, ami a Gfk értelmezésében az adózás után egy főre jutó, rendelkezésre álló, elméletileg elkölthető jövedelmet jelenti, beleértve bármilyen állami juttatást is.
(gfk)

A CIA telefontársaságoktól veszi a titkos adatokat

A New York Times tényfeltáró cikke új dimenziót nyitott az adatgyűjtési botránnyal kapcsolatban.

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) évente több mint 10 millió dollárt fizet az Egyesült Államok legnagyobb vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatójának, az AT&T-nek azért, hogy a külföldi terrorelhárító tevékenységének részeként hozzáférhessen a cég adatbázisához – közölte csütörtökön névtelenül nyilatkozó kormányzati tisztségviselőkre hivatkozva a The New York Times.

A CIA és az AT&T valamikor 2010 előtt kezdődött együttműködése a lap szerint önkéntesen megkötött megállapodáson alapul, arra a telefontársaságot nem idézések vagy bírósági végzések kényszerítették rá. Az AT&T a kémszervezet felkérésére kutat az adattárában a külföldi terroristagyanús személyek telefonhívásainak adatai után, segítséget nyújtva külföldi cinkosaik leleplezéséhez.

Betörnének az európai piacra

Az AT&T nemcsak a saját előfizetőinek adatait tárolja, hanem azon telefonálókét is, akiknek a hívása átfut a hálózatán. Noha a CIA felhatalmazása a külföldi hírszerzésre vonatkozik, a cég által birtokolt információk magukban foglalják amerikai állampolgárok nemzetközi telefonhívásait is.

A New York-i liberális lap közlése új dimenzióval gazdagította az amerikai biztonsági szervek titkos adatgyűjtésére vonatkozó, eddig nyilvánosságra került értesüléseket, amelyek eddig alapvetően – a Moszkvába szökött amerikai informatikus, Edward Snowden kiszivárogtatásai nyomán – a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) tevékenységére összpontosítottak. A cikk rávilágított, hogy az NSA-n kívül más amerikai hírszerző szervezetek is felhasználják a telekommunikációs metaadatokat, valamint arra is, hogy milyen együttműködés alakult ki az amerikai titkosszolgálatok és a telekommunikációs szolgáltatók között.

Az AT&T azt fontolgatja, hogy felvásárolja a legnagyobb európai szolgáltatót, a Vodafone-t. (komment csak személyesen!!!)

MTI-Origo

Az igazi bűnösök ágyban, párnák közt haltak meg.

A kádári múlt ügynök emberei rendszerváltóként tündököltek az 1990 utáni politikai életben. S ami ebből következik, soha nem a nemzet érdekében döntöttek, hanem, a megbízójuk utasításai szerint. Érthető hát, hogy a rendszerváltás fából vaskarika lett. Rendszerváltás nekik, „rendszerváltás” nekünk.
Lakatos Pál
Részlet következik a 2003-ban megjelent „Rendszerváltó” miniszterelnökök pórázon című könyvemből.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): Antall József, mint miniszterelnök a politikai ellenfeleit olyan borítékokkal fenyegette, amelyekben az illetők beszervezési dokumentációja volt.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Igen, ez szörnyűséges zsarolás. Ezt megélte egyébként az általam nem nagyon tisztelt Torgyán József is. Amit Antall csinált, az államtitoksértés volt. Fel is hívtam a figyelmét arra, hogy neki sincs joga arra, hogy bárkinek a dossziéját egyszerűen csak elővegye, mert vagy generálisan rendezzük ezt a kérdést, mint ahogy Magyarországon kívül valamennyi környező ország megtette, nemcsak a magánosítás formájában, hanem az ügynökkérdés kezelésében is, vagy hagyjuk az egészet a fenébe. De ahhoz sincs joga, hogy például Csurka Istvánnak azt mondja, az alakuló MIÉP-ben – akkor még Magyar Igazság Pártban –, nagyon sok ügynök van a harminc tagból. Mondtam neki, hogy ez a módszer – ha tiszteli a polgári demokráciát – nem megengedett. Ez minden esetben kétélű fegyver, akár belső, akár külső politikai ellenfeleinkről van szó. Tudniillik, ugyanezt a zsarolást követte el velük szemben, de még alattomosabban a Horn-csapat, amikor Kósa Ferenc Kossuth-díjas művészt, filmrendezőt, MSZP-s országgyűlési képviselőt átküldték, és közölték, hogy hagyja abba az MDF a privatizáció felülvizsgálatát, mert ha nem, akkor kiteregetik az MDF-es képviselők ügynökmúltját. A szocialisták akkor ezt nem tették meg, látszólag abbahagyták ezt a piszkos politikai zsarolást, és akkor mi folytatjuk ezt 1991-ben. Antall József, szocialista kérésre eltávolítja Torgyánt a kisgazda frakcióból, de nem sikerül teljes egészében a terv, mert a kisgazda 36-ok ott maradtak a húsos fazék mellett. Vagy éppenséggel az MDF-ből kiváló MIÉP-ből sem lehetett nagy pártot csinálni, mert az ügynökök – Antall korábban idézett megjegyzése után – haladéktalanul eltávoztak Csurka mellől. A harminc fős alakuló csapatból alig maradtak a Magyar Igazság és Élet Pártjában. (Ez lett aztán a Csurka-féle párt végleges neve.)
L. P.: Antall József, beszervezése után jelentett?
K. I.: Ugyanúgy, mint Csurka István vagy Bilecz Endre, vagy sorolhatnám a volt képviselőket, akik félig meggyónták az igazságot, és azt állították, hogy nem működtek együtt a tartótisztjükkel. Ilyen nincs, ez gyakorlatilag lehetetlen! A titkosszolgálatoknak nem lehetett butaságokat beszélni, vagy dezinformálni őket, csak az hiszi el, aki nem ismeri a szolgálatok működését. Magyarországon a titkosszolgálatok után teljes egészében átvették az ÁVH politikai rendőrségének szerepkörét, személyi állományában is szinte teljes egészében megegyeztek.
L. P.: Mint ahogy 1990-et követően a Nemzetbiztonsági Hivatal is – feltételezem – átvette a III-as főcsoport-főnökség embereit.
K. I.: Nagyon kevés kivétellel, igen, öt-hat főtiszt eltávolítása volt csak napirenden. Ez utóbbiak menesztésének az volt az oka, hogy nagyon magas beosztásba kerültek az általuk korábban beszervezett személyek, akik aztán, lelkiismeret furdalásuk miatt, eltávolították beszervezőiket a hatalomból. Néhány emberről van csak szó, ők az újsütetű képviselők és politikai vezetők személyes bosszújának áldozatai. Egyébként, aki személyes bosszút állt, az a saját rendszerén állt bosszút, nem pedig a szolgálatból kitaszítottakon. Gyakorlatilag a politikai rendőrség, amelyik az ávóból alakul, személyi állományában és módszereiben is azonos az elődjével, és közel másfél millió embert foglalkoztatott ügynökként, hálózati személyként, gazdasági besúgóként. Innen nem lehetett szabadulni, a titkosszolgálatoknak szigorú elemzéses rendszereik vannak, írásos nyoma van a jelentéseknek, és a jelentéseket olyan tisztek elemzik – akiket az ügynökök természetesen nem ismernek –, hogy a harmadik hazugság után, vagy ha éppen nem jelentettek, azonnal megkeresték, és az összes előnyt megvonták tőlük. Tudniillik az ügynököknek hatalmas előnyöket biztosítottak. Nemcsak Pokorni volt fideszes pártelnök édesapjára volt ez jellemző. A céggel együttműködő emberek családja minden esetben előnyösebb helyzetbe került. Nemcsak az MSZMP KB-nek voltak előnyt élvező emberei! Akik együttműködtek a politikai rendőrséggel, azok sokszor a civil emberek szempontjából érthetetlen módon gazdagodtak, vagy jutottak más lehetőségekhez. A „rendszerváltozásunk”egyik legsúlyosabb problémája ez, hogy az ügynökök valóban végig szerepet játszottak az átalakításban, majd utána a politikai vezetésben is, minden kontroll nélkül, és annak előnyeitől sem lettek megfosztva. Sem a politikai, sem pedig a gazdasági vezetők, utóbbiak jelentős része egyébként ügynökként együttműködött a múlt rendszerrel, ha nem volt párttag. Tehát a mai milliárdosok is jelentős részben ügynökök voltak, mint ahogy a sztárbűnözők és sztárügyvédek is. Hivatalosan is együttműködő személyek voltak, miután az ügyvédi kamarák kialakítását is az MSZMP KB társadalmi kapcsolatokat felügyelő osztálya ellenőrizte. Erre külön funkciót hoztak létre minden megyei és városi pártbizottságban.
L. P.: Antall József beszervezése kapcsán említette a viharkabátos embereket, és azt mondta, hogy közülük nagyon soknak a fényképe megtalálható a Terror Háza Múzeumban, és bizony a mai politikai utódokkal rokoni kapcsolatba hozhatók. Mondjunk neveket!
K. I.: Pető Iván, Bauer Tamás... Rengeteg nevet felsorolhatnánk. Azt mondjuk, hogy az apák bűneiért a fiúk nem felelnek. Erről Antall Józseffel kétszer is beszéltem. Nagyon sántít ez az állítás. Tudniillik, ha azt mondom, hogy nem felelünk a szüleink, nagyszüleink bűneiért, a Karikás Frigyesekért, a Szamuely Tiborokért, a Kun Bélákért, a Petőkért, a Princzekért, a Bauerekért, a Péter Gáborokért (Péter Gábor unokája hatalmas vagyonnal rendelkezik, jelenleg Svájcban él), sem politikailag, sem gazdaságilag, akkor én, mint ezek fia, hogy kerültem a rendszerváltozást követően vezető szerepbe? Hatalmas előnyöket élvez a mai politikai és gazdasági vezetők jelentős része, akiknek az édesanyjuk, édesapjuk, nagyapjuk részt vett a magyar nemesség, a magyar értelmiség, a magyar érzelmű, hazai érdekeket képviselő emberek fizikai kiirtásában is. Súlyos problémákat vet ez fel. Féloldalú igazságokkal van teli az egész magyar politikai „rendszerváltozás” gondolkodásmódja. Mennyire felháborodik a sajtó vagy a politikai ha valaki szóba hozza, hogy kinek ki volt az édesapja. De elnézést kérek, az ősök nyomán lettek ők milliárdosok, politikai vezetők, bankárok, gazdasági vezetők, diplomaták. Ezért nem kerülhetett más abba a pozícióba, mert annak nem volt besúgó, nem volt ávós az édesapja, nem volt beszervezett bíró, ügyész és rendőr sem. Tehát, amikor azt mondjuk, hogy a politikusok nem felelnek a szüleik bűneiért, akkor az előnyeit miért élvezhetik? A magyar „rendszerváltozás” egyik legsúlyosabb szégyene, a gazdasági váltásokon túl, hogy voltak olyan miniszterelnökök, akik ávósok voltak, voltak olyanok, akiket beszerveztek, de voltak olyanok is, akik nem voltak hajlandók bocsánatot kérni, soha semmilyen szituációban, sőt a piszkos múltjukat még büszkén vállalták is. Nem igaz, hogy a magyar társadalomnak nem volt meg az igénye az erkölcsi megújulásra. Az viszont igaz, hogy nem volt olyan miniszterelnök, aki erre egyáltalán ösztönözte volna a magyar társadalmat. Ma az igazán jól élő emberek az ügynökök vagy a családi kapcsolatukkal a párthoz és a titkosszolgálathoz kötődő személyek közül kerülnek ki, és a szocializmus vesztesei ma is vesztesek maradtak. Gondoljuk akkor végig, hogy milyen váltást irányítottak ezek a miniszterelnökök! A tulajdonuktól korábban megfosztottak jelenleg is kisemmizettek. És itt vannak az életüktől, a szabadságuktól megfosztottak. 1956 áldozataira csak és kizárólag hivatkozik a magyar politikai elit jobbról, balról, középről, még azok is, akik 1956 leverésében tevőlegesen részt vettek. Ugyanakkor egyetlen egy komoly ítélet nem született sortűz-ügyben! Tudatosan nem született. Azért, mert a sortüzek irányítói vagy gyerekei ma is irányítanak. 2002-re eljutottunk odáig, hogy a mai kormányban ügynökök és a volt MSZMP Politikai Bizottságának tagjai szerepelnek. És mind azt mondja, hogy ők akkor a titkosszolgálati anyagokat nem vizsgálták, nem is kaptak belőle.
L. P.: Csehák Juditra gondolt az előbb?
K. I.: Igen, és Gál Zoltánra, Horn Gyulára, Medgyessy Péterre. Titkosszolgálati anyagok nélkül, az ügynökök jelentése nélkül politikai, főleg gazdaságpolitikai, társadalmi döntések nem is születhettek. De ők azt hazudják, hogy ez az egész nem is érdekelte őket, tulajdonképpen nem is voltak kapcsolatban a titkosszolgálatokkal. Holott Gál Zoltán volt a belügyminiszter, akinek közvetlen irányítása alá tartoztak a főcsoportfőnökségek. Ez az, amit a magyar társadalom oly’ nehezen ért meg, és nehezen fogja a következő évtizedekben is megérteni. Tudniillik a Gestapo, majd az ÁVO, utána a politikai rendőrség vezetésével gyakorlatilag Magyarország értelmiségét fejezték le. Vagy együttműködővé tették, vagy egyszerűen fizikálisan megsemmisítették. Jelentős részben az ún. ’56-osok emlékének kiirtása is folyamatban van, mert ma már eljutottunk odáig, Antall József és a többi miniszterelnök vezetésével, hogy ha az’56-osok kerülnek szóba, csak marakodó, civódó öreg emberekről beszélnek. Rácz Sándorról például Antall József nekem is olyanokat mondott, amiket nem szívesen mondanék el. A lehető legnegligálóbb volt a véleménye.
L. P.: Volt Antallnak egy kijelentése Rácz Sándorral kapcsolatban, hogy ő nagyon szereti Rácz Sándort, és nagyon szívesen vinne koszorút a sírjára.
K. I.: Ez például ízléstelen. Valakinek az életével játszani, vagy a halálát kívánni még viccből sem szabad. Antall Józsefnél ettől függetlenül egész élete, miniszterelnöki pályafutása alatt tapasztaltam a félelmet. Félt a személyi döntésektől, mindig halasztgatott, mint egy osztályfőnök, látni, hogy nem jó, de mit csináljak, maradjon még. Például Csurka Istvánról mondta, hogy milyen rossz a személyzeti politikája. Megkérdeztem tőle, hogy miért, amire azt válaszolta, hogy ő jelölte Gombár Csabát, Hankiss Elemért…
L. P.: A rádió- és tévéelnököt.
K. I.: Valóban igaz, hogy ő jelölte, ő is beszélt először velük, és ő győzte meg őket. Utána pedig kiderült róluk, hogy mennyire nem MDF-pártiak, és mennyire rosszak azok a személyi döntések, amelyek egyébként nemcsak a média területén történtek meg. Mert Magyarország a fizikálisan is kiirtott nemessége miatt meghasonlott állapotban éli meg a „rendszerváltozást”.Meghasonlottak a miniszterek, a miniszterelnökök, a nyolcszázezer párttag, meghasonlottak az ügynökök, akik szerették volna, ha a tettük soha nem derül ki. A párttagok átírták az életrajzukat, beépültek a civil szervezetekbe, mindenhova. De meghasonlottak olyan komoly tartású volt főnemesek is, akik hazajöttek, és egy pillanat alatt kikoptak a magyar politikai életből, a perifériára szorultak. Mondok erre egy példát: amikor az ÁVÜ éléről leváltották a kommunista ivadék Tömpét, az utódját csak nagyon nehézkesen jelölték ki. Hazahozták Teleki Pál unokáját, s kinevezték, mint gazdasági szakembert az ÁVÜ élére, de az ifjabb Teleki nem volt hajlandó ezt a privatizációs szabadrablást engedélyezni. Ezért azonnali hatállyal eltávolították úgy, hogy a lába sem érte a földet. Olyan helyzetet teremtettek, hogy ne lehessen tovább igazgató, mert ő komolyan gondolta hazája érdekeinek érvényesítését. Hoztak egy Szekeres Szabolcs nevezetű szélhámost – természetesen a miniszterelnök hozta őt, hiszen mindig a miniszterelnök dönti el, hogy ki kerüljön az ÁVÜ, később az ÁPV Rt. élére –, aki Bokros Lajos haverja volt. Tehát, ha valaki becsületes, akkor hoznak helyette egy korrupt, lecsúszott gazembert. Ő sem válik be, amikor róla is kiderül, hogy már tényleg nem közénk tartozik, akkor a negyedik megoldásra megjön Csepi Lajos. A volt KISZ KB-ből. Itt a rendszerváltozás legsúlyosabb problémája. Antall József többször kérdezte, szerintem kit lehetne kinevezni. Hisz Tömpe nem volt jó, Teleki sem, nem jó Csepi Lajos sem, mondjak neveket. A végén kiderült, hogy nevek lettek volna, lett volna itt mérnöki kollégium, lett volna itt minden, csak 1990-ben, a „rendszerváltozás” után az volt az első, hogy az értelmiségi bázist azonnal szétzúzták. Például az ezertagú mérnöki kollégiumot rögtön szétverte az MDF. Amikor győztünk, attól kezdve nem volt már szükség szakértőkre. Egyetlen igaz embert sem vettek igénybe, csak egy párat pártkatonaként, de nekik sem volt jelentős szerepük.
L. P.: Régóta szeretnék visszatérni a rózsadombi paktumra. Beszéltünk már róla, és említettünk neveket. Azokét, akik a húsz pont elfogadásánál jelen voltak. Nyers Rezsőnél és az MSZMP tagjainál hagytuk abba. De bővebb listáról kell beszélni.
K. I.: Ezek az ún. paktumokat létrehozó emberek lazán csatlakoztak egymáshoz. Rendszeresen összejártak, mint ahogy a szabadkőműves hálózatok is, mondjuk kártya- vagy sakkpartinak álcázva, szoktak összejárni. A rózsadombi csapatba bankároktól, értelmiségi személyektől kezdve a jelenlegi pénzügyi vezetőkig, többen tartoznak. Ezt a szellemiséget úgy lehetne talán megnevezni, hogy ez olyan pénzügy-kutató szellemiség, ahol a hazai érdek nem játszott szerepet. És mindegyiküket, akiket előre toltak, a média pillanatok alatt sztárolta.
L. P.: Olvastam egyes kiadványokban Antall József nevét, mint résztvevőt, Boross Péterét, Horn Gyuláét, Göncz Árpádét, Paskai Lászlóét, Zoltai Gusztávét, a Mazsihisz akkori ügyvezető igazgatójának a nevét. Olvastam az izraeli, az amerikai titkosszolgálat képviselőjéről, a KGB-ről, a magyar titkosszolgálatról. Ezek mind valós információk?
K. I.: E nélkül nem lehetett volna a „rendszerváltozást” levezényelni. A szolgálatoknak mindenre rálátásuknak kellett lenni. Elképzelhetetlen, hogy a KGB, vagy a magyar titkosszolgálatok – amelyek egészen a legalsóbb szereplőkig beépültek a legkisebb téesz hierarchiájába is –, ne szereztek volna folyamatosan információkat a „rendszerváltozás” boszorkánykonyhájának működéséről. Ez lehetetlen! A fölsorolt nevekhez tudnék még kétszáz nevet mondani, akik jelenleg a Rotary Klub, a szabadkőműves páholy tagjai. Hogy melyiké, az nem is igazán lényeges, inkább az, hogy a szabadkőművesség nemzetek fölötti csapat, a működése mindig átnyúlik – a „magasabb szellemiség” nevében – a határokon. A szabadkőművesség nem hagyja a hazai érdekeket érvényesülni, az alantas.
L. P.: Kik ma a hazai szabadkőműves páholy vezérei?
K. I.: Ha valaki megnézi a Rotary Klub tagságát, akkor minden további nélkül rájuk bukkan. A hazai politikai vezetők jelentős része tevőlegesen vagy rokoni kapcsolatok révén kapcsolódik ide. Tehát mindegyik kormány alatt – a jelenleginél is, a Fidesz-, a Horn- és az Antall-kormány ideje alatt is – mindenről informálva voltak a szabadkőműves páholyok.
L. P.: Ön azt mondja, hogy 1990 óta mindegyik magyar miniszterelnök tagja volt a szabadkőműves páholynak, vagy akik élnek, még ma is tagjai? Páholytag a többi vezető politikus is?
K. I.: Az igazi baj a magyar „rendszerváltozásnál” az, hogy alapvető kérdéseket nem tisztázott, nem beszélte ki a társadalom magából. Alapvető társadalompolitikai, történelmi kérdéseket, az egyházakkal, a hitélettel kapcsolatos kérdéseket, amelyek nélkül nem lehet egészséges módon társadalmat építeni. Nagyon vigyázok itt a szavakra, tudniillik ameddig egy szabadkőműves nem tesz beismerő vallomást – amit nem nagyon tesznek meg – addig igen esélytelenül lehet bizonyítani, hogy a páholy tagja-e vagy sem. A szabadkőművesek több százéves történetében nagyon kevés áruló élte túl a „gyónását”, amikor elmondta, hogyan működik a szabadkőműves hálózat. Teljesen biztos viszont, hogyha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor az idegenek akarata szerint történik minden.
L. P.: Már pedig a mögöttünk álló esztendők azt bizonyítják, hogy nem a hazai érdekek voltak a legfontosabbak.
K. I.: Magyarországon nem a hazai érdekek szerint történt az átalakulás, sem gazdaságilag, sem társadalmilag, de ezt nem most mondom először. Elmondtam már a magyar parlamentben, 1992-ben vagy ’93-ban, mint parlamenti képviselő. Soha senki nem cáfolt, hogy ez nem így van. Tehát, ha nem a hazai érdekek érvényesülnek, akkor valamilyen más érdeknek kell érvényesülni. Én legjobban attól féltem a magyar társadalmat, amikor a privatizációs csalók és politikai vezetők kérésére ezt a gondolatsort tudatosan úgy jelenítik meg, hogy antiszemita kijelentésekre ragadtatják magukat. Magyarul: elkezdenek zsidózni. Tudni kell, hogyha valaki ma Magyarországon felveti a zsidó kérdést, és erőszakosan teszi azt, az mindenkor a baloldali és a szabadkőműves csapat megbízottja. Száz százalékosan bizonyítható, hogy ha valaki erősen zsidózik és bátran kiabálja, hogy Magyarországon cionista gondolkodásmód érvényesül, akkor az kizárólag utasításra cselekszik. Ez azért veszélyes – itt most nagyon nehezen formálom megint a szavakat –, mert nagyon sok ember tűnik föl manapság is, és mondják a zöldségeket a zsidó terjeszkedésről, egyébről, majd érdekes módon ezeknek a kijelentéseknek soha nem lesz következménye. Sem a Csurka-féle Pannon Rádióban, sem a televízióban, sehol sem. Tehát ebből látható, hogy minden egy tőről fakad, kimondatnak bizonyos féligazságokat, és ez által negatívan befolyásolják hazánk megítélését.
L. P.: Kimondhatjuk a magyarországi két legmagasabb rangú szabadkőműves nagymester nevét?
K. I.: Biztosan megsértődnének, ha kimondanánk, de azért annyit hadd mondjak, mind a kettő több ország állampolgárságával rendelkezik, nem csak magyarral. Bankári-politikai körökhöz csatlakozók. Lehet, hogy a végére kimondjuk ezeket a neveket.
1989 decemberében Romániában zajlott a „forradalom”. Lőtték a televízió székházát, majd később megtudtuk, hogy akik kint „forradalmárként” lőttek, azok az orosz reguláris hadsereg tagjai, és aki a televízió székházában, fején egy rohamsisakkal állandóan kamerák kereszttüzében volt, az pedig nem más, mint a Moszkvából hirtelen hazaküldött, hazazavart Iliescu, akiből később köztársasági elnök lett. Tehát ilyen művi volt ez a forradalom Romániában. Erre visszagondolva nekem eszembe jutnak az 1989-es hazai tavaszi napok-hónapok, amikor is az ellenzéki kerekasztal résztvevői, a korábban teljesen ismeretlen emberek, kamerák kereszttüzében, élő műsorban tárgyalnak, és a televízió jóvoltából – mint ahogy Iliescu Romániában – ismertté lesznek itthon, és máris ők kerülnek a politika élére. Tulajdonképpen ez a televíziós ismertség – a konspirációk mellett – emelte Antall Józsefet is első számú politikussá Magyarországon.
Kőrösi Imre (a továbbiakban K. I.): Erről egy pár szóval beszéltünk már korábban. Ez úgy történt, hogy Levendel László szólt Csoóri Sándornak, majd ezek után Szabad György tanácsadójaként odakerült Antall József, és valóban, szinte a semmiből jőve, nagyon komoly hozzászólásokat hallottunk tőle. Ő akkor már a bennfentes információk alapján döntött az ellenzék oldaláról. Azt is lehetett látni, hogy ez a szerepkör milyen módon erősödik, tudniillik Antall Józsefet nemcsak az MDF-tagság és az ide szerveződött emberek, hanem az ellenfél, a szocialista párt is lehetséges miniszterelnök- jelöltként tartotta számon.
Lakatos Pál (a továbbiakban L. P.): De hát az ellenfél az a baloldal! Akkor?! Vagy nem arról van-e szó éppenséggel, amiről mindig beszélünk, hogy Magyarországon, a politikai elitet tekintve, nincs bal- és jobboldal. Csak baloldal van, és vannak balról jobbra küldött emberek.
K. I.: Ha tovább folytatjuk a gondolatot, csak ide lyukadhatunk ki. Ugyanis az ellenzéki kerekasztal felállítása úgy történt, hogy az MSZMP- vel szemben volt a harmadik oldal, a szakszervezet…
L. P.:…amelyik tulajdonképpen szinte azonos a volt MSZMP- vel.
K. I.: Jelenleg is egy és ugyanaz, hisz a szakszervezet az MSZMP által szervezett csapat. Valamint ide tartoztak még az MSZMP által odahívott, nem regisztrált tagsággal rendelkező egyesületek és társadalmi szervezetek képviselői, akiket az MSZMP Politikai Bizottsága jelölt ki. Magyarul, az MSZMP-sek leültek saját magukkal tárgyalni. Ebből következően itt sem jobboldalról, sem baloldalról nem lehet beszélni. Itt gyakorlatilag az ún. rendszerváltó csapat – az ideológiák kitalálása mellett – a személyi vagyon megszerzésére törekedett. A társadalom nem ideológiák mentén osztódott meg, hiszen a jobboldaliságnak az utóbbi negyven évben nem is volt gyökere. Ezért kreálni kellett egy csinált ellenzéket, amit jobboldalnak neveztünk el MDF-estül, kisgazdástól, mindenestül.
L. P.: Hogyan „építik fel” Antall Józsefet, hogy végül 1990-ben miniszterelnöke lesz Magyarországnak?
K. I.: Amikor már látszik, hogy belátható időn belül szükség van „rendszerváltozásra”, az ellenzéki kerekasztalnál valóban kimagaslik Antall József szereplése a többi dilettáns közül. Most nem akarok senkit sem minősíteni, de nincs nagyon sem a kisgazda pártban, sem a szabad-demokratáknál olyan politikus, aki az ellenzéki kerekasztalnál egyáltalán értékelhetően hallatta volna a hangját. Kitaláltak egy legendát, hogy ellenzéki üldözöttek voltak, a sajtó is erre építette fel a szerepüket. Az SZDSZ-ben például mindenki üldözött volt, Demszkytől kezdve Kis Jánosig. Nekik az volt a szerepük, hogy lebontsák a szamizdat rendszert, és ebben a Szabad Európa Rádió, a művelt Nyugat csapata erősen segített nekik. Őket futtatta, holott tudni kell, hogy a Szabad Európa Rádióban a keleti titkosszolgálatoknak jelentős befolyásuk volt az 1950-es évek után. Tudott volt, hogy ez a szolgálat nagyon indifferens módon, operatív eszközökkel, de beépült ide, és gyakorlatilag a Szabad Európa Rádió Moszkvától kapta az utasításokat. Amikor Antall József az MSZMP KB egyik vezető politikusának instrukciói alapján jól eladta magát...
L. P.: Pozsgay Imréről beszélünk…
K. I.: …akkor gyakorlatilag az MDF-et ki kellett jelölni, hogy most már ne csak szocialisták legyenek, ne legyen mindenki baloldali. Ha az MSZMP-t és az MSZP-t baloldalnak nevezem, akkor vele szemben egy jobboldali pártot kell felállítani. Óriási versengés alakult ki, egymást licitálták túl a pártok. Az SZDSZ már a végén agyagba döngölte a kommunistákat, pedig ez a párt csak szélsőbalos csoportosulás volt, maoista vezérkarral. Ha üldözték volna őket, akkor csakis maoista múltjuk miatt tehették volna meg. Az SZDSZ részéről kifejezetten jobboldalinak tűnő jelszavak hangzottak el, annyira, hogy a végén már Antall József megfontoltsága olyan benyomást tett, hogy végre valakire rá lehet bízni az országot, mert az agyagba döngölő kommunistázással és a kivilágos-virradatig hintón járó kisgazdákkal nem lehet sokra menni. Nemhogy Európában, de még Magyarországon sem. Tehát itt volt egy jól informált, jól eladható ember, akiről ráadásul kitaláltak egy legendát a jó nyugati kapcsolatairól, mert azt senki nem tudta, főleg nem a magyar választó, hogy azok a kapcsolatok titkosszolgálati gyökerűek. Ezek után az MDF-nek gyorsan „jobbra át”-ot kellett csinálni, ami abból állt, hogy leváltják Bíró Zoltánt, Antall Józsefet megválasztják elnöknek, és ettől kezdve hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté lép elő. Most már, hangsúlyozom, a teljesen buta MDF-tagság, Szabó Iván szavait idézve, ez a rettenetes tagság, nem is érti, hogy Bíró Zoltán elmenetele után ők már nem a szocialista párt reformáló csapata, hanem jobboldali konzervatív csapat. Hangsúlyozom, sokan még közvetlenül a vezetőségben sem értették, hogy mostantól ők az MSZMP-nek vagy utódpártjának, az MSZP-nek jobboldali ellenfelei lesznek. De Antall József ekkor már elég jól felépítette a saját klientúráját, és az MDF, mint mesterségesen létrehozott egyesület vagy mozgalom, azokból a személyekből állt, akiknek a politikai alapképzettségük egyenlő volt a nullával. Vagy, mert ügynökök voltak, vagy, mert olyan tevékenységet folytattak, amelyek nagyon távol álltak a politika legalapvetőbb kérdéseitől is. Szemmel látható volt, hogy a választási kampányban az események sodorták ezeket a mesterséges politikai kreálmányokat. Eljutottunk odáig, hogy az MDF „tavaris konyec”-et hirdetett, tavaszi nagytakarítást, hogy kirugdossák az összes kommunistát, mindenkit elszámoltatnak. Mindezt a jogállamiság kereti között fogjuk csinálni – mondta Antall József. Ez a Nyugatnak is tetszik. Antall József a Keletről Nyugatra átállt kommunista hűbéresekkel, mint szakemberekkel tárgyal. Annyira emberi kapcsolatok alakulnak ki, hogy az utolsó fél évben Antalléknak már külön irodájuk van a parlamentben, és a minisztériumok államtitkári vagy miniszteri szinten találkoznak az ellenzéki politikai vezetőkkel, köztük Antall Józseffel is, rendszeresen.
L. P.: Németh Miklós kormányáról, minisztériumairól van szó.
K. I.: Így van, Németh Miklóssal és csapatával Antall József baráti kapcsolatokat alakít ki, rendszeresen konzultál Horn Gyulával, Kovács Lászlóval, Németh Miklóssal. Tőle tudom, hogy heti rendszerességgel tájékoztatták őket az elképzeléseikről. De annyira selejtesre sikerült a politikai leváltása, hogy amikor idősebb Bush elnök Magyarországra érkezik, és bemutatják neki az ún. szakértői kormányt, az MSZMP által kreált ellenzéki politikusokat, a szó szoros értelmében – amerikai barátaimtól tudom – meg van rémülve az amerikai elnök, hogy ezeket meg honnan szalajtották. Tölgyesi Péternek és az akkor még igen alulképzett Fidesz-vezérkarnak halvány elképzelése sincs arról, hogyan néz majd ki az elkövetkezendő évek Magyarországa. Az MDF-en belül egyedül Antall József tud valamit beszélni a politikáról.

Világ Magyarsága, 2013,november 7.

A Piros Cégér 1.: A MINDENHATÓ PÉNZ

A pénz kezdetben az áruforgalom lebonyolítására alkalmas, viszonylag könnyen hordozható, önmagában is értéket képviselő és korán egységesített fizetőeszköz volt. Ez hamar a különböző fémek használatához vezetett, mert ezek tartósak, értékállóak, és könnyen egységes súlyra és alakra formálhatóak voltak, és kis mennyiségben is mérhető értéket képviseltek. Ennek megfelelően a különböző pénznemek a különböző fémek rangsorát követték: vas, réz és bronz voltak az apróbb egységek, ezüst, arany és ezek ötvözetei a magas címletek.

A pénz ilyen formában még ritka vendég volt az alsóbb osztályok és egyszerűbb népek otthonaiban, ahol évezredeken át búzában, birkában vagy éppen tinóban mérték az értékeket és a vagyont; ha volt is a pénzből pár darab, azt ládák mélyén kuporgatták vagy zsákocskákban hordták a nyakuk körül, hogy szűkös esztendőben legyen valamihez folyamodniuk a túléléshez, mikor már sem búza, sem birka, sem tinó, de még egy pár jérce sem volt. A tömegek számára a pénz csak a végső menedék volt.

Nem úgy a gazdagok, akik hamar felmérték, hogy a pénz nagy mennyiségben hatalomhoz vezet, és úgyszólván minden elnyerhető vele, ami a Föld hátán leledzik: nő, palota, birtok és minden, ami az érzékeknek gyönyört szerez, és a pénz birtokosának vágyait kielégíti, vagy egy időre kielégíteni látszik, mert ezek a vágyak kielégíthetetlennek bizonyultak és egyre mérhetetlenebbé váltak, míg egy csapásra véget nem vetett nekik a Halál.

A gazdagok rendszeres letűnése az élet nagy színpadáról azonban sosem riasztott vissza újabb gazdagokat attól, hogy fogyó napjaikat a pénz felhalmozásának szenteljék, és mindig és mindenütt voltak kevesek, akik hatalmas pénzbeli vagyonra tettek szert. Így azután a pénz egyre kevesebb marokba tömörült, és egyre nagyobb vagyonok és kincseskamrák alakultak ki a földkerekség különböző pontjain, mert a gazdagok ládáiból és zsákjaiból már kicsordult a pénz, és egyre nőtt a fegyveresek száma, és emelkedtek a tornyok és a várfalak, melyek az egyre növekvő pénztömegek biztonságos őrizetéhez szükségesek voltak. Birodalmak születtek és omlottak össze, nemzet tornyosult nemzet hátán a történelem viharaiban, de újból és újból összeálltak és izmosodtak a pénz halmazai és az őket őrző kőfalak.

Így ment ez egészen a középkor utolsó századáig, mikor Európa két egymástól viszonylag távoleső vidékén, Itáliában és Flandriában, az egyre növekvő és gazdagodó városok és városállamok virágzó kereskedelmet építettek ki egymással és más vidékekkel is, de a közbeeső területek az ismét és ismét fellángoló háborúk és belviszályok miatt gyakran senki földje voltak, melyen a vásárlandó vagy eladott áru ellenértékét képező arany és ezüstrakományokat nem lehetett biztonságosan szállítani. Így született meg egyes kereskedők agyában a korszakalkotó és teljes biztonsággal járó megoldás, hogy messze északon vagy délen felmerülő tartozásukat arany és ezüst helyett valamelyik ottani üzlettársukhoz címzett utalvánnyal elégítik ki, melynek eleget téve, az illető kifizette a megbízója által vásárolt árukat, amit a megbízó azután hasonló módon viszonzott a megbízottnak.

Az ilyen utalványokat idővel a tekintélyesebb és megbízhatónak ismert kereskedők egymás között ki is cserélték és kölcsönösen beváltották, kinek merre akadt dolga, ami a reneszánsz folyamán Nyugat- és Dél-Európa virágzó és egyre bokrosodó kereskedelmi centrumaiban ezeket az utalványokat leszámítoló és forgalmazó üzletházakhoz vezetett, és kialakult a bankrendszer, megszületett a papírpénz.

A papírpénz ebben az időben még egyéni valuta, az azt kibocsátó üzletember vagy üzletház saját kötelezvénye volt, melyet az illető valamely közismert és általánosan elfogadott, arany vagy ezüst pénznemben fejezett ki, s melynek fedezete a kibocsátó pénzeskamrájában féltve őrzött arany és ezüsthalmazok voltak. Ezeket ugyan, egyes kiváltságosaktól eltekintve, már akkor sem látta senki, de köztudott lévén, hogy a kötelezvény kiállítója mindenkor pontosan és tisztességesen fizette adósságait, a papírjait elfogadók bíztak benne, hogy ezt a következőkben is meg fogja tenni, és erre a bizalomra épült az első, még egyes üzletemberekhez és üzletházakhoz kötődő, személyes jellegű papírpénz elfogadhatósága és értéke.

A következő lépés volt, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő arany- és ezüsthalmazok saját őrizetben tartásának kockázatossága és költsége miatt a tulajdonosok ezeket a bankokban helyezték el, és a pénzforgalmat most már a bankok bonyolították le be- és kifizetések és az utóbbiakat kieszközölő utalványok révén. Mikor pedig a bank saját ügyfelei között került sor ilyen pénzügyletekre, az arany- és ezüsthegyek meg sem mozdultak, csupán a megfelelő számok kerültek áttételezésre az ügyfelek bankszámláiban.

Egy darabig egymás mellett futott a privát kötelezvények forgalmazása és a bankokban elhelyezett valódi arany- és ezüstpénzek utalványokkal való mozgatása, de idővel a bankok is magukévá tették az ötletet, és üzletfeleik kötelezvényeinek forgalmazása és a már jól bevált utalványozási rendszer mellett saját maguk is adtak ki meghatározott névértékű bankjegyeket. Ezeket a bank bárki rendelkezésére bocsátotta, aki a banknál arany és ezüstpénzeket vagy hitelképes egyéni kötelezvényeket letétbe helyezett. Az első ilyen, immár teljesen személytelen papírpénzt a bank saját valutáját a Stockholmi Bank hozta létre 1661-ben, és idővel ez a szokás népszerűvé vált és egész Európában elterjedt. A bankjegyek fedezetét pedig arany- és ezüsttömegek képezték, melyeket a bank ügyfelei a banknál letétbe helyeztek. Ez a fedezet épp olyan személytelen volt, mint az azt képviselő bankjegy, hiszen már nem valamely meghatározott bértulajdonos számláján nyilvántartott valódi, megfogható (ha nem is látható, mert a bank pénzeskamrájában őrzött) értékek szolgáltak biztosítékul, hanem az egész pénztömeg, amely a bank őrizetében volt. 

A pénz ezzel a lépéssel vált fikcióvá, egyszerű matematikai műveletekkel tologatható számjegyekké, melyek önmagukban teljesen értéktelen papírdarabokon voltak rögzítve. És mégis, uralkodók és közemberek, egyének és közösségek egyaránt egyre nagyobb mértékben fogadták el ezeket a papírszeleteket, sőt idővel már nem is volt szükséges őket felmutatni, csak hajlott-hátú írnokok sercegő tollaival könyvekbe vezetett számjegyekből állt és szaporodott, vagy éppen csappant a pénz, és ezek a számjegyek határozták meg emberek, országok sorsát és életét. És ezeknek a bankok által ellenőrzött és irányított számjegyeknek az abszurd uralma egyre nőtt és fokozódott, és a 19. század elején már behálózta egész Európát, és mire az országok és birodalmak kormányai rádöbbentek, hogy maguk is bocsáthatnának ki országos érvényű, államilag garantált és általánosan forgalmazott papírpénzeket, már késő volt, mert addigra a bankok mindenhatóvá tették a Pénzt, és ők voltak a Pénz urai, és a névlegesen 'államinak' nevezett jegybankokat is ők szervezték meg, és ők hozták létre a nemzeti valutákat, és övék volt a világ.

Ezt a folyamatot pedig egy német bankár zsidó indította el, és az ő háza irányította és alapjában véve irányítja ma is: a Rothschildok. Folytatjuk...

Endrey Antal

Ez lenne a Szárnyalás? Tömegesen csúsznak le a kisvállalkozások

Magunkhoz képest jobban teljesítünk, de a versenytársakhoz képest nem – mondta Vértes András, a GKI Gazdaságkutató elnöke a Világgazdaság vállalati hitelezésről szóló konferenciáján. Egy elveszett évtized van mögöttünk, az uniós csatlakozás óta nem zárkóztunk fel vásárlóerő-paritásban az EU-átlagához. Ennek okai a szakértő szerint a felelőtlen kormányzás és a felelőtlen ellenzék volt 2008-ig, azt követően a válság, 2010 óta pedig a hibás gazdaságpolitika. Ebben az időszakban visszaestünk a versenyképességi listákon, visegrádi éllovasból leszakadó balkáni állammá váltunk.

Magyarország a beruházásokban leszakadóban van, egyedül a feldolgozóipar beruházásai emelkedtek az elmúlt időszakban, az összes többi nagy ágazat 15 évvel ezelőtti szinten van a beruházási volumen tekintetében. Ilyen körülmények között képtelenség növelni a GDP-t vagy a foglalkoztatottságot. A legfőbb gond a jogbiztonság hiánya, az üzleti szféra nem érzi azt, hogy hosszú távon megtérülhet itt a befektetése. 13 új adót vezettek be, az ágazati adók meghaladják a nemzetgazdaság profitadóját, a bankadó önmagában magasabb, mint a társasági adó a teljes gazdaságban. Ez megrendíti a tulajdonbiztonságot, ami gátolja a beruházásokat. Az államosítási és versenyellenes kormányzati magatartás sem szokványos, más országokban versenyt generálnak, és szabályozással szorítják le az árakat a közműszektorban.
Az idén Magyarországon mindössze 8 ezer új lakás épült, ami nagyon kevés. Az is probléma, hogy a legjobb, legvállalkozóbb szellemű munkaerő kivándorol. A multinacionális cégek sokkal jobban viselik a rossz gazdaságpolitikát, mint a kisebb vállalkozások, amelyekre tömeges lecsúszás jellemző.
Vértes szerint adattorzításokkal válaszol a kormány a jelenségre. Nem javulnak a munkaerőpiaci statisztikák. Iparosításra nincs szükség, Magyarországon nagyobb az ipar részaránya, mint Németországban, nálunk inkább a szolgáltatásokat kellene növelni. Mesterséges módon, választási okokból rezsicsökkentést kényszerítenek ki, de a világpiaci energiaárak ellenében nem lehet ezt fenntartani csak úgy, ha az adófizetők pénzéből finanszírozzák a gazdagok magas fogyasztását.
A bankrendszerrel kapcsolatban nincsenek eredmények, a nem teljesítő hitelek aránya továbbra is nő, amire nem született megoldás. A fogyasztás növekedése 2001-2014 között a legalacsonyabb a régióban, még Ausztriát is alulmúlja – mondta a szakember.
A tervek és a megvalósítás között óriási különbségek vannak. A 2011-es konvergencia program 3 százalék fölötti éves átlagos GDP-növekedést ígért, az EU-prognózis alapján a tény mindössze 0,6 százalékos. Ez havonta 60 ezer forintnyi veszteség családonként. Az államadósságnak a nyugdíjpénztárak államosítása után 70 százalék alá kellett volna mennie, de továbbra is 80 százalék fölött van, ami azt jelenti, hogy valójában nőtt az államadósság. A kamatfeláraink is a legmagasabbak a régióban, nálunk a legköltségesebb finanszírozni az államadósságot.
(vg.hu )

Itt a devizahitelesmentő-csomag, amely nem ment devizahitelest

Végre kiderült, milyen csomaggal is áll elő a kormány a bajba jutott devizaalapú hitelesek megsegítéséért, és talán még mi is meglepődtünk azon, hogy korábbi fenyegetésekkel ellentétben ez nem tartalmaz semmilyen, a bankokat igazán leterhelő tételt. A bankok november 1-ig kaptak határidőt, hogy előálljanak valamilyen ötlettel, és bár több csomag is született a bankok, valamint a Bankszövetség részéről, végül a Fidesz mindet lesöpörte az asztalról. Véleményünk szerint ennek a hozzáállásnak a bankok az igazi nyertesei, hiszen a kormányzati mentőcsomag egyelőre jóval puhábbnak tekinthető, mint a bankok korábbi ötletei. Nem kizárható – ezt Varga Mihály és Rogán Antal nyilatkozatai is alátámasztják -, hogy a közeljövőben újabb csomagot jelentenek be, hiszen korábban 15-20 százalékos tehercsökkenésről, valamint a devizalapú hitelek kivezetéséről szólt a kommunikáció. Nagy valószínűséggel az egyre bátrabb tüntetők sem elégednek meg ezzel a csomaggal, így további demonstrációk várhatóak majd a devizaalapú hitelekkel kapcsolatban.
Kilakoltatási moratórium a választásokig
A legnagyobb kampányfogás egyértelműen a kilakoltatási moratórium lehet, ennek legegyértelműbb jele, hogy 2014. április 30-ig lesz érvényes. Véleményünk szerint ez egy újabb utalás a 2014-es választás időpontjára, így szinte már biztosra vehető, hogy április elején, vagy közepén döntünk arról, hogy ki kormányozza az országot 2014 és 2018 között. És bár a kilakoltatási moratórium alapvetően nem egy rossz dolog, igazi megoldást nem nyújt, csak kitolja a megoldatlan a problémákat.
Az árfolyamgát kiterjesztése
A csomag második eleme az árfolyamgát kiterjesztése:
- Az árfolyamgátban részt vehetnek azok is, akiknek 20 milliónál nagyobb a tartozásuk
- Továbbá azok a háztartások is igénybe vehetik az árfolyamgátat, ahol 90 napon túli késedelemben vannak az adósok. Állami garancia viszont csak akkor lesz, ha a tartozás egy részét elengedik a bankok. Az utóbbi elem a hétfői bejelentéshez képest újnak tekinthető, amely azzal magyarázható, hogy a Fidesz gyorsan felismerte, hogy a kormányzati mentőcsomag nagyon puhára sikerült.
Az árfolyamgát viszont új formájában sem fog igazi segítséget nyújtani, hiszen az ideiglenes kilakoltatási moratóriumhoz hasonlóan itt is csak a problémák kitolásáról van szó, abban az esetben, ha bankok az adósnak nem engednek a tartozásából. Ráadásul az árfolyamgát továbbra sem kezeli azoknak az adósoknak a problémáját, akik elsősorban azért kerültek bajba, mert a válság alatt elvesztették a munkájukat. Akinek nincs tisztességes jövedelme, az még az árfolyamgát mellett sem tudja fizetni a megnövekedett tartozását. Rajtuk csak egy jól működő eszközkezelő és az általános gazdasági helyzet javulása – és ezzel együtt jelentős, a versenyszférában bekövetkező foglalkoztatásbővülés – tudna segíteni, a foglalkoztatási adatokból viszont jól látható, hogy a versenyszférában nem történt elmozdulás a válság óta, így a Fidesz regnálása alatt sem.
Arról egyelőre nincs hír, hogy 5 év után is megmaradna a kedvezményes törlesztőrészlet, bár korábban mindenki ezzel számolt.
Kivár a Fidesz
A Fidesz már korábban úgy nyilatkozott, hogy megvárják a bírósági döntéseket, valamint a jogi ügyek rendeződését (a korábbi bírósági döntéseket között több ellentmondás is található), így nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a kormánypárt egyértelműen taktikázik, és az aktuális közhangulat tekintetében fognak majd újabb csomagot bejelenteni. Természetesen az adósságmentés során figyelembe kell venni a forintadósokat is. Mivel a 90 napon túli késedelemmel rendelkező adósok aránya hasonló a svájci frankban eladósodottak arányához, így ez túlságosan “durva” devizaadós-mentés ellenérzést váltana ki a bajba jutott forintadósoknál. Ráadásul nem csak a bajba jutottaknál, hanem minden forintadósnál, hiszen ők eleve bevállalták a magasabb törlesztőrészletet (magasabb kamatfelár miatt), szemben a devizaalapú hitellel élők, akik vállalták a kockázatot, és a kockázatokat lebecsülve pórul jártak. Mivel sokaknál ez önhibájukon kívül következett be (válság miatt elvesztették az állásukat), így nyilvánvaló, hogy kell valamiféle segítség, de ennek nem feltétlenül az elsődleges megoldása a hitelek elengedése és a problémák kitolása.
Szerintünk egy tisztességesen kidolgozott és jól működő Eszközkezelő, valamint egy jó gazdaságpolitika, és ezzel együtt a versenyszféra támogatása lenne a megoldás, hiszen a versenyszférában létrejövő munkahelyek tízezrei tudná megoldani azoknak a problémáit, akik azért nem tudják fizetni a törlesztőrészletüket, mert nincs jövedelmük.
Nem segít, de nem is veszélyeztet

Az országgyűlés által gyorsan elfogadott (hétfőn jelentették be, kedden már el is fogadták) javaslatról összefoglalva elmondhatjuk, hogy nagy segítséget nem nyújt a bajban lévő adósoknak, de legalább nem is árt a bankoknak és ezzel együttvéve a gazdaságnak. Mivel a bankok vállán már így is hatalmas teher van (bankadó, tranzakciós adó, egyszeri sarc, jövőre pedig a pénzügyi rezsicsökkentés), egy további teher csak a gazdasági növekedést és a kormány által kommunikált növekedési fordulatot veszélyeztetné, mivel a hitelezés még mindig nagyon gyenge hazánkban. Ennek természetesen keresleti, és nem csak kínálati okai vannak, kínálati oldalról viszont egyértelműen a bankokat érintő sarcokkal magyarázható a gyenge hitelezés. Újabb csomag várható
Mivel a kommunikáció korábban a devizaalapú hitelek kivezetéséről szólt, így véleményünk szerint a közeljövőben, valamikor a kampány kezdetekor, vagy felpörgésekor egy újabb devizaadósmentő-csomagot fog bejelenteni a Fidesz. Mivel egy jelentős mértékű társadalmi csoportról van szó, így biztosra vehető, hogy egy olyan csomagról lesz szó, amely szorosan kapcsolódik a korábbi kommunikációhoz, viszont a forint adósokat nem fogja érzékenyen érinteni. Hogy mi lesz ez, arról még nehéz bármit is mondani, hiszen nehéz olyan csomagot kidolgozni, ami mindenkinek jó.
(tenytar)

Kulturális közmunkaprogramot indítanak. 4000 ember kaphat munkát, bruttó százezres fizetésért.

A 2,5 milliárd forintos kerettel induló új közfoglalkoztatási program a hazai települések harmadát érinti. A Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) programjának az a célja, hogy kulturális és közösségi értékteremtésre, a nemzeti kultúra terjesztésére használja ki a közmunkaprogram lehetőségeit.

15 ezer közművelődési intézmény és önkormányzat, civil és művészeti szervezet jelezhette igényeit, javaslatait – mondta Halász János, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára.

3706-an jutnak munkához közfoglalkoztatottként, mellettük 160 területi koordinátor és 134 asszisztens dolgozik majd bruttó 100 ezer forint körüli fizetésért. November 1-jétől már 134-en dolgoznak: megyénként 6-6, a központban pedig 16 fő. Megyénként átlagosan 230-250-en vesznek majd részt a programban.

Ilyen munkák lesznek

A program csaknem 2000 partnerszervezete között megtalálhatók a civil szféra képviselői, közművelődési intézmények, egyházak és önkormányzatok is.

Az eddigi közmunkaprogramok elsősorban mezőgazdasági és ipari tevékenységekre irányultak – emlékeztetett Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatásért felelős helyettes államtitkára.

A közmunkásoknak legalább érettségivel kell rendelkezniük, de diplomás kulturális közfoglalkoztatottakra is számítanak. A jelentkezők a munkát megelőzően 40 órás képzésben részesülnek majd – tette hozzá Závogyán Magdolna, az NMI főigazgatója.
A helyi igényeknek megfelelően változatos munkákat végeznek majd, feladataik közé tartozhat például kiadványok gondozása, közgyűjtemények, faluházak programszervezése, adatbázis-építés vagy archiválás is.

Volt már előzménye

Egyébként a kulturális közfoglalkoztatási programnak voltak már előzményei, a Magyar Nemzeti Digitális Archívumban vagy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnál például digitalizálási és archiválási feladatokat láttak el közmunkások – mondta Hoffmann Imre.

A közmunkaprogram újra megtanítja dolgozni a résztvevőket, olyan tudás birtokába hozva őket, amelynek köszönhetően aztán a munkaerőpiacon is meg tudják állni a helyüket. A korábban kulturális területen dolgozó, munka nélkül maradt szakemberek is felfrissíthetik tudásukat – jegyezte meg Halász János.

(profession.hu )

Nyugodj békében Dönisz!

Szeged – Barátai szerint a szegedi férfi nem tudta elviselni azt a szégyent, hogy 59 évesen utcára kerül: gyógyszerekkel végzett magával. Holttestére a kilakoltatók találtak rá. Az IKV ebben az évben 43 lakás kiürítésére adott be keresetet. Egy héttel ezelőtt holtan találtak IKV-s otthonában egy 59 éves férfit. Barátai Döniszként ismerték, kegyeleti okokból mi sem írjuk le a valódi nevét. Élettelen testét a rendőrséggel érkező végrehajtó és az IKV képviselője fedezte fel; kilakoltatni érkeztek a Gutenberg utcai önkormányzati bérlakáshoz. Barátai lapunknak meséltek Döniszről. Arra keresik a választ, ki és hová temeti el barátjukat, és miért tehetik utcára manapság a rokkantnyugdíjasokat.
– Az egyik Kárász utcai üzletben dolgozgatott a rokkantnyugdíja mellett. Édesanyjával a Gutenberg utcában lakott, pár éve elhunyt a mama, azóta egyre nehezebben jött ki a 48 ezer forintos rokkantnyugdíjból. Hol a gázt, hol a villanyt kötötték ki nála, a végén már semmije sem volt. Itt találkoztunk vele a Propellerben, sűrűn beszélgettünk. Láttuk, hogy nehéz helyzetben van, étellel, élelmiszerrel segítettük. Ritkán beszélt az anyagi helyzetéről, mindig tiszta ruhában, rendesen felöltözve járt. Október 27-én még együtt söröztünk, pedig Dönisz már tudta: másnap rendőri segítséggel kilakoltatják. Az utolsó este sem lehetett rajta semmit észrevenni – mesélte a neve mellőzését kérő barát. A férfi elfogadja, hogy a tartozások miatt kiköltöztetik a bérlőt, mégis megdöbbentette Dönisz esete. – Novemberben kirakják az utcára? Azt a szégyent már nem akarta megvárni. Gyógyszerekkel végzett magával – folytatta. – Szeretnénk megtudni, hová temetik el.

Az 59 éves férfi nem látott más kiutat: holttestét a Gutenberg utcai bérlakásban találták meg. Dönisz halálhíre gyorsan terjedt a törzshelyén, ismerősei elmondták, a férfinak nem volt gyereke, testvérei külföldön élnek. A Gutenberg utcai bérlakást az IKV lezárta, lakat került a kopottas ajtóra. – Agyérgörcs után lett rokkantnyugdíjas, előtte dekoratőr volt, címfestőknél dolgozott – mondta a magát Pali bácsinak nevező barát. Hozzátette, szombaton is találkoztak, és nem mondott Dönisz semmit. – Régóta készülhetett rá, annak ellenére, hogy 40 éve ismertem, egy szót sem szólt – fejezte be Pali bácsi.
A barátok kérdéseivel az IKV-hoz és az önkormányzathoz fordultunk. A Városüzemeltetési Irodától megtudtuk, létezik nyugdíjasgarzon a kisnyugdíjasoknak, de 843 ezer forintot kell fizetniük az elhelyezésért. –Ráadásul csak üresedés esetén lehet a nyugdíjasgarzonba bekerülni, rengeteg az érdeklődő. Nemcsak bér-, hanem magántulajdonú lakásban élők is szeretnének ide költözni – tudtuk meg. Az iroda munkatársa hozzátette, akit kilakoltatnak, az még 5 évig szociális bérlakásra sem tud pályázni. Az önkormányzat Humán Közszolgáltatási Irodájánál Novkov Veszelinka elmondta, ha nincs hozzátartozó, akkor az önkormányzat temetteti el az elhunytat. – Szegeden évente 80-90 esetben fordul ez elő. A Belvárosi temető egyik urnafalában bérlünk helyeket, oda helyezzük el a hamvakat. Arra is van lehetőség, hogy a barátokkal közösen temessük el az elhunytat, ebben az esetben is az irodánkhoz kell fordulni – közölte az iroda vezetője.
– A lakásbérlők háromhavi hátralék felhalmozását követően kapnak fizetési felszólítást társaságunktól – mondta Nagy Ferenc. Az IKV Zrt. elnök-vezérigazgatója hozzátette, ha az ügyfél nem lép a megkeresésre, ügyvédhez továbbítják a tartozást. – 200 ezer forintos adósságnál a jogszabályoknak megfelelően felmondjuk a bérleti szerződést. De még ekkor is van lehetőség a tartozás rendezésére – folytatta. – 2013-ban 43 lakás kiürítésére nyújtottunk be eddig bírósági keresetet, egy részét lejárt szerződések, más részét pedig a tartozások miatt – közölte Nagy Ferenc.
(delmagyar )

Kétségbeejtő, hogy ilyen emberekre van bízva Európa sorsa!

Az unió szerint van tengerünk   (amúgy üdvrivalgással fogadnánk, ha visszakapnánk Fiumét, vagy Pula-t! Esetleg mindkettőt!)

Uniós eljárás indult Magyarország ellen, mert hazánk nem megfelelően jár el tengerbiztonsági témában. Nem áprilisi tréfáról van szó, Brüsszel komolyan aggódik a magyar tengerbiztonsági regulák miatt. Az Európai Bizottság arra szólította fel Magyarországot, hogy teljesítse a hajók fedélzetén elhelyezett tengerészeti felszerelésekre vonatkozó új szabványokból adódó kötelezettségeit. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen, és figyelmeztetett, amennyiben hazánk nem tájékoztatja két hónapon belül Brüsszelt az uniós
joggal való megfelelés érdekében meghozott intézkedésekről, az Európai Bizottság az ügyet az Európai Unió Bírósága elé terjesztheti.

A Polgár Portál a Nemzeti Közlekedési Hatóságot is megkereste a témában.
Kérdésünkre nyomatékosították, a Nemzeti Közlekedési Hatóság hajólajstromában
2002 óta nincs tengeri kereskedelmi hajó. "A tengeri hajók felszereléseiről és ezek
megfelelősége feltételeiről és tanúsításáról szóló rendeletet 2011-ben módosították utoljára. A rendelet módosítása az Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatásköre - közölte a Nemzeti Közlekedési Hatóság. Az uniós javaslattevő-végrehajtó intézmény tájékoztatása szerint a tengerészeti felszerelésekről szóló irányelv célja, hogy a nemzetközi szabványok egységes alkalmazását érje el az EU-ban, valamint megkönnyítse a tengerészeti felszerelések belső piacon belüli szabad mozgását. "Az irányelv időben történő átültetésének elmaradása alááshatja az új biztonsági előírások egységes végrehajtását a belső piacon, amely hatással lehet a tengerbiztonságra - áll az Európai Bizottság közleményében.

A tenger és flotta nélküli Magyarország biztosan nagy hatással van a tengerbiztonságra. Az 1990-es években a magyar tengerhajózás fokozatosan leépült. Hajóink elavultak, kiöregedtek, újakat pedig nem vásárolt Magyarország, és a hazai hajógyártás is megszűnt. Az 1980-ban
épült, a tengerészeink által két évtizeden át zászlóshajónak nevezett 14 950 tonnás Vörösmartyt 2000. október 16-án adták el. Ma tengerészeink jelentős része idegen társaságokhoz szerződve, külföldi lobogó alatt dolgozik.

Most sírjunk, vagy nevessünk?
És egyébként mit várjunk attól azeuópauniótól, amelynek vezető tisztségviselői jogi végzettség nélkül bírálgatják jogszabályainkat, vagy pedig -- kapaszkodj! --, jövendőmondókra, jósnőkre és asztrológusokra támaszkodva végzik munkájukat (Neelie Kroes, az unió médiaügyi és sajtószabadságért felelős biztosa, az Európai Bizottság alelnöke)..

 

Nem minden EU parlament tag képes a mi helyzetünket felismerni.
Íme
 egy felsz
ó
lás az EU parlamenbe
n
, mint illusztráció:

Amikor Erdély autonómiájáról volt szó, az egyik gyengeagyú megjegyezte:
- Mit akarnak a magyarok Romániában? Autonómiát? Miért mentek oda?

Ilyenkor a csontnyelű székely-bicska nyílik a zsebben!  Ez ugyanaz, mint a tengerbiztonsági téma.

 

A tájékozottságuk 0. Egyedül a pénztár felé vezető folyosókat ismerik Brüsszelben.

Szép új világ - sorban állók arcát szkennelik a Tescóban

A brit Tesco több száz kijelzőt szerelt fel üzleteire, hogy szkennelje vásárlói arcát, miközben azok sorban állnak. Az üzletlánc célja, hogy megállapítsa vásárlói korát és nemét. Erre azért van szükség, hogy a hirdetők azonnali visszajelzést kapjanak hirdetéseik hatékonyságáról. Ezzel hatékonyabbá tehetik a megjelenő reklámokat.

A kor- és nemösszetétel alapján azt is meg tudják határozni, hogy különböző napszakokban kik járnak vásárolni és így csoportosítani a hirdetéseket. Az energiaitalos reklámok például a reggeli csúcsidőben mehetnének, a reggeli roham után hirdetnék a női magazinokat.

A Tesco a tévékbe épített kamerával figyelné a vásárlókat. Természetesen azonnal megjelentek az ellenzők, akik a vásárlók személyiségi jogait féltik. A Tesco azonban azt mondja, hogy csak a nemre és az életkorra kíváncsiak, nem tárolnak semmilyen más adatot, nem ismerik fel az embereket...

(lica, index)

Egy kalap alatt a régiós légtér a Balti-tengertől a Fekete-tengerig

Stratégiai együttműködési megállapodást írtak alá a Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő térség tíz országának légiforgalmi irányító szolgálatai egy regionális együttműködési platform létrehozásáról – közölték az aláíró szervezetek csütörtökön.

A HungaroControl Zrt. kezdeményezésével létrejött megállapodást Ausztria, Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia léginavigációs szolgáltatóinak vezérigazgatói írták alá Szófiában. A jelenlévők megerősítették, hogy Bosznia-Hercegovina légiforgalmi szolgáltatójának vezetője következő, 2014 januárjában megrendezendő találkozójukon csatlakozik az együttműködéshez.

A közlemény szerint a három funkcionális légtérblokk területét teljesen lefedő, GATE ONE elnevezésű stratégiai szövetség célja elősegíteni az európai légiforgalmi irányítás hatékonyságának növelését az együttműködésben résztvevő szolgáltatók menedzsmentjének fokozottabb együttműködése révén, továbbá biztosítani a régió országainak erőteljesebb, koordinált érdekképviseletét az európai döntéshozatali folyamatokban.

A Balti-tengertől a Fekete-tengerig terjedő légtér az európai kontinens egyik legfontosabb kapuja: ez a térség szolgálja ki az észak-déli és a kelet-nyugati irányban áramló légi forgalmat, összekötve az Európai Unió központi és északi országait, valamint az ázsiai kontinenst és a közel-keleti térséget.

Az európai légiforgalmi irányítás aktuális folyamatai abba az irányba mutatnak, hogy a régió hasonló helyzetben lévő légiforgalmi szolgáltatói úgy tudják érdekeiket hatékonyan érvényesíteni, ha szorosabbra fonják együttműködésüket a stratégiai (és regionális szinten értelmezhető operatív) vonatkozású kérdések egyeztetésében, illetve ha a térséget érintő szakmai ügyekben konszolidált álláspont kialakítására és erőteljesebb érdekérvényesítő tevékenységre törekszenek.

A GATE ONE platform létrehozói leszögezik: támogatják az Egységes Európai Égbolt létrehozását az európai légiközlekedés és az iparági szereplők versenyképességének fokozása, a gyorsabb és kényelmesebb légi közlekedés és az iparág által okozott üvegházhatás csökkentésének elősegítése érdekében. Ugyanakkor megjegyzik, hogy a légiforgalmi irányítás reformja során kerülni kell a túlszabályozást és az iparág szereplőit sújtó bürokratikus terheket.

Az Európai Bizottság Egységes Európai Égboltra vonatkozó célkitűzése tekintetében az egyezmény aláírói rámutatnak arra, hogy a jogszabálytervezet több elemében további pontosításra és megalapozottabb indoklásra szorul, továbbá hogy az új intézkedések bevezetése előtt több időre van szükség a reformok várható hatásainak és az alkalmazott eszközök használatának elemzéséhez.

A három funkcionális légtérblokk (Baltic FAB, a Danube FAB és a FAB CE) teljes légterét lefedő GATE ONE stratégiai platform létrehozói felhívják a figyelmet a léginavigációs szolgálatok közötti együttműködés új, regionális és a funkcionális légtérblokkok határain átnyúló formáinak szükségességére, a különböző rendszerek átjárhatóságának megteremtésére.

MTI