Verbális és fizikai agresszióval próbálta megakadályozni riporterünk munkáját
- Részletes helyszíni riport: szöveggel, fotókkal, videóval -
Árverés helyett agresszió
Krejniker Miklós: "Húzzál már el a picsába édes barátom!" - felkiáltással megpróbálta munkatársunk kezéből kitépni a kamerát...
2012. február 22. Budapest, 13. kerület, Váci út 201. Itt található a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Árverési csarnoka, ahol megfosztják a magyar devizahitel és számlaadósokat egyetlen otthonuktól, a bírósági végrehajtói kamara hiénái.
Szorosan összejátszva azokkal, akik meg akarják kaparintani a magyar emberek otthonait. A piszkos bűn és a szégyen helye ez itt, ahol egész családok élete ér véget napról-napra, immáron több éve.
És eddig még soha senki nem próbálta ezt a gyalázatot megakadályozni. A végrehajtó hiénák és a velük összejátszó gazdag maffiózók háborítatlanul űzhették itt üzelmeiket évek óta. Háborítatlanul vehették el a magyar emberek otthonait, kitéve őket a teljes otthontalanság rémének, a lassú fagyos halálnak az utcán.
És nem volt soha senki, aki itt gátat vetett volna ennek... A rendőrség, az ügyészség, a bíróság, az önkormányzat, tétlenül nézték és tűrték ezeket a gyalázatos üzelmeket.
De ezen a napon az Otthonvédők végre ide is elértek...
1. Az árverés elmarad...
És a gonosz hatalma megtört, hacsak egyetlen napra is. Egyetlen nap, egyetlen délelőttjén, 2012. február 22.-én, most a gonosz volt ideges, és félt a teljes leleplezéstől. Volt is rá oka.
Mert a Fehér Kéményseprők elnökének, Dabasi Tamásnak a mozgósító felhívására több tucatnyi elszánt otthonvédő gyűlt össze a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara Árverési csarnoka bejárata előtt (Budapest, 13 kerület, Váci út 201.) - hogy az egyik társuk otthonának elárverezését megakadályozzák.
Az otthonvédő önkéntesek a következő szervezetekből érkeztek:
A Fehér Kéményseprők Társadalmi Szervezetek Szövetsége, az Egységes Magyarország Mozgalom Otthonvédő csoportja, a Munkáspárt aktivistái, a Koppány csoport, a Magyar Nemzeti Gárda önkéntesei, valamint elszánt civilek gyülekeztek hogy megakadályozzák ezt az árverést.
És mivel az EMM Otthonvédők jelszava ez: "Arcokat akarunk látni és neveket akarunk hallani", - vagyis hadd lássuk, halljuk, kik azok a gazemberek, akik ezeket a főbenjáró bűnnek számító otthonfosztásokat elkövetik, hadd tudja mindenki; valójában kik is ők?
Ezért az újságírókon kívül, számtalan otthonvédő hozott magával kamerát, s diktafont és azokat használták is.
A csapat önkéntes felderítői mindenkinek felhívták a figyelmét arra, hogy a kapu felett található díszes kandeláberek nem világító testek, hanem kamerák vannak bennük elhelyezve. "Nos, ha a végrehajtóknak szabad, akkor az otthonvédőknek is!" - felkiáltással, elővették kis gépeiket és már a kamerákat is fényképezni kezdték. Az otthonvédők megörökítették ezeket is.
Telt az idő, de a árverést megtartani kívánó végrehajtó csak nem jött. Közben az önkéntesek kamerái a potenciális vásárlókat vadászták, akik nagy értékű autókkal közlekednek, de egyenlőre nem láttak senkit sem. Feltehetőleg azért, mert már jóval korábban értesítették őket valakik arról, hogy ma itt lesznek az otthonvédők is.
A meghirdetett árverés előtt, 9 óra 55-kor, kijött a kapu elé az épület egyik biztonsági őre és közölte az egybegyűltekkel, hogy a meghirdetett árverés elmarad. Azonnal halkan zümmögni kezdtek a kamerák és a hangfelvevők, hogy később ne tagadhassák le az elhalasztott árverést. Mert számtalan ilyen példa volt már a végrehajtási ügyekben. A végrehajtónak hinni sosem szabad.
A biztonsági őr egyúttal kifogásolta a túl közel jött kamera munkáját "Legyen szíves ne fotózzon!" mondta, és közölte, hogy a sárga vonalon belüli rész, az magán terület, erre újságíró kollégánk a vonalon kívülre lépve, a közterületen folytatta tovább munkáját.
Kamerája végigpásztázta az otthonvédő önkéntesek csoportját is, érdekes módon mindenki vállalta arcát, és derűsen, nyíltan néztek a kamerába. Dabasi Tamás is interjút adott, (lásd az erről készült videót; "Árverés helyett agresszió" címen), - melyben Dabasi elmondta, hogy nagyra értékeli az ilyen helyzetekben az otthonvédők egyszerű és puszta jelenlétét. Olykor ennyi is elég, hogy el lehessen kerülni, hogy egy magyar család elveszítse az otthonát, ezáltal megmenekülve az otthontalanság, a hajléktalanság lassú fagyos kínhalálától. Össze kell fogni, csak így lehet megmenteni az otthonokat!
2. A fenyegetőzés
Ezek után élesebb szóváltásra lettünk figyelmesek, a csoportosulás széléről. Az adós, akinek éppen most akarták volna elárverezni otthonát,szembe találkozott a járdán azzal az emberrel, akinek kellene az ő háza. Aki megvette volna itt és most, az ő feje fölül. A fosztogató nem vállalta a nevét, ő egy "egyszerű járókelő" - de azért megfenyegette az adóst, mire az otthonvédők azonnal az adós mögé álltak. A fenyegető jobbnak látta eloldalogni a halkan kattogó kamerák kereszttüzéből. Sofőrje addig kiállt a parkolóból, és ő is fenyegető szavakat kiabált ki az ablakon, a fotózó önkénteseknek. Őket is láthatják majd a fotó albumunkban.
3. A Végrehajtói Kamara elnökének támadása
Már éppen csitulni kezdtek a kedélyek, amikor befutott Volvójával Dr. Krejniker Miklós, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke.
Sofőrje kinn maradt, míg ő bement az épületbe. Mindenki várakozóan nézett a kapu felé. Hátha neki is lesz közlendője az összegyűlt otthonvédőknek a fenti elmaradt árverésről. Ám ő rövidesen kijött az épületből, s teljes érdektelenséget mutatva elindult egy újabb sofőrrel, egy másik autó felé. Riporterünk követte őt, hátha sikerül az elmaradt árverezésről némi pontosabb információt szereznie, konkrétan talán azt, hogy az elhalasztás nem átverés, hanem valóban a bíróság hatáskörébe kerül vissza az ügy.
Kamerájával, mely hang és képrögzítésre (videó mód) volt állítva, követte Krejniker Miklóst, aki változatlanul teljes érdektelenséget mutatott. Ám amikor Krejniker Miklós a rá várakozó furgonhoz ért, érdektelensége hirtelen elmúlt, gyorsan megfordult és rátámadt az újságíróra. "Húzzál már el a picsába édes barátom!" - felkiáltással megpróbálta munkatársunk kezéből kitépni a kamerát. Ám a riporter erősen tartotta a kameráját, így Krejniker nem tudta kiragadni a kezéből, pedig teljesen átfogta és erősen rángatta. Némi dulakodás alakult ki, Krejniker Miklós, a fővégrehajtó, Fort András újságíró kameráját akarta erőszakkal elvenni - de nem sikerült neki.
Közben Krejniker sofőrje is megindult feléjük, de mielőtt még odaért volna, hogy segítsen főnökének a kamera erőszakos megszerzésében, az otthonvédők az újságíró segítségére siettek. Azonnal lekötötték a sofőrt, és a közben odaérő másik biztonságit is, ezalatt az újságírónak sikerült kiszabadítania kameráját Krejniker markából.
Rövid teszt után, újra életet lehelt a kis készülékbe, amely aztán rögtön be is kapcsolva folytatni tudta munkáját, - ahogyan az a videón is látható. Ám ekkor már más kamera is az összetűzés helyszínére ért, a fotók nagy részét erről az eseményről ők készítették.
Mindenki mondta a magáét, a biztonságiak az otthonvédőket vádolták, Krejniker Miklós viszont már nem igazán szólt többet. De ez sem változtat a tényeken; egy közterületen kamerát használó újságírót trágár szavakkal illetett, s támadott meg fizikailag, s próbálta erőszakkal elvenni, vagy megrongálni az újságíró munkaeszközét.
Dr Krejniker Miklós, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke.
S ezzel méltó bizonyítványt állított ki az egész szervezetről, amelyet ő irányít. A Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke közterületen trágárul beszél, nyíltan megtámad egy újságírót, az erőszaktól sem riad vissza hogy megakadályozza az újságírót a munkája végzésében.
És ez az ember dönt élet és halál fölött.
Egy ilyen habitusú és erkölcsű ember kezében összpontosul egy akkora hatalom, mellyel emberek életét, akár halálát döntheti el.
Milyen lehet, akkor a többi végrehajtó, ha a vezetőjük ilyen? - Tudjuk milyenek...
Mindezek után történt még valami. Amikor Krejniker Miklós angolosan távozni készült sikertelen támadása után, olyan erőszakosan indult el a sofőrje által vezetett VW furgon, hogy majdnem elütötte az ott álló otthonvédő önkénteseket. Akiket emiatt jogosan még inkább felbőszített ez a hozzáállás és viselkedés, és nem éppen kedves szavakkal illeték a távozókat.
Ezzel véget is értek az események. Bár az otthonvédők visszatérnek még, és nemcsak ide, hanem elmennek külön-külön minden végrehajtóhoz, aki bűnös a magyar emberek otthontalanná tételében. A végrehajtók, akik nem tisztelik a magyar emberek otthonait, életét - maguk sem érdemelnek tisztelet.
Az otthonvédő önkéntesek feltérképezik a végrehajtók vagyonát, (hiszen az önálló bírósági végrehajtók sehol semmiféle nyilvános vagyonnyilatkozatot nem tettek és egyetlen hivatalos szerv sem kötelezte erre őket. Sem az ügyészség, sem az igazságügyi miniszter, sem a parlamenti vizsgáló bizottságok nem tették ezt meg.)
És persze újra és újra felvetődik a kérdés, hogy a válsággal küszködő Magyarországon, az önálló bírósági végrehajtók vajon miből fedezik luxus utazásaikat, (mint amilyen például a kaliforniai volt), miből fedezik a luxus wellness hétvégéiket, miből vették a nagy értékű autóikat, miből fedezik luxus életvitelüket?
Az otthonvédőknek már számtalan adat van a birtokukban, és garantálják, hogy a világ legtávolabbi szegletében is tudni fognak az illegálisan szerzett vagyonokról az emberek. Bizony lesznek majd olyanok, akik rákérdeznek az illetékes szerveknél: hogy ez nekik miért nem jutott az eszükbe?
Talán azért mert féltek tőlük, vagy nem is volt érdekükben...? Akár ez az igazság akár az, egyik válasz sem elfogadható. A Nép egyszer ítélni fog, s akkor legalább olyan kíméletlen lesz, mint az a végrehajtó, amely elvette otthonát és kilakoltatta őt.
Akkor majd megismeri a végrehajtó az otthontalanság fagyos valóságát, vagy pedig egyenest a pokol tüzét. De az üdvösséget, azt sohasem kapja meg...
Írták: Gyalu és Fort András - Egységes Magyarország Mozgalom, Otthonvédő csoport
A felvételeket a Szabad Riport munkatársai, valamint az otthonvédő önkéntesek készítették
Szabad Riport Tudósító Iroda 