Kadarkúti Égi üzenet - 60 - A szentlélek Isten szól a kiengesztelődésről

2010. április 28. szerda, Szentlélek Isten: A kiengesztelődés

Én: Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé. Szentlélek Istenem, köszönöm, hogy újra leereszkedtél közénk és tanítasz minket. Kérlek légy velem, hogy bölcs szavaidat akadály nélkül tudjam közvetíteni.

Szentlélek: Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a kiengesztelődésről foglak tanítani benneteket.

Amióta él az ember a földön, azóta ott van lelkén a jól ismert seb: a harag, a gyűlölet. Káin óta talán sosem volt gyűlöletmentes idő az emberiség történelmében. Az áteredő bűn következményeként született meg bennetek ez a hajlam. Még alig tud beszélni a 2 éves gyermek, de már haragszik, ha anyja kistestvérét ölbeveszi, megsimogatja. Az óvodások képesek egy homokozóformán összeveszni. Az iskolás gyűlöli a padtársát, mert jobb osztályzatot kapott a dolgozatára, a kamasz haragszik a szüleire, mert nem engedik kimaradni a sötét éjszakában. A feleség haragszik a férjére, mert magára hagyja a házimunkában és a gyereknevelésben. Az anyós gyűlöli a menyét, mert elfordította a fiát tőle, és sorolhatnám e súlyos bűn megannyi megnyilvánulását.

Sajnos a gyűlölet, a harag, az indulatosság megfertőzi a hivő emberek szívét is. Nyomon követtem Rózsikát, egy fiatalasszonyt. Éppen az ünnepi ruháját öltötte magára, mikor férje ingerülten kérdezi:

- Már megint templomba mész?

- Igen, szentmisére megyek és Krisztikét is viszem magammal.

- Jobban tennéd, a szórakozás helyett, ha megfőznéd az ebédet!

- Már majdnem kész vagyok vele, befejezem, ha hazajöttem.

- Olyan vagy, mint az a szentfazék anyád. Mikor nála laktunk minden vasárnap 2h-kor ebédeltünk.

- Na te csak hallgass! Az igaz, hogy a te anyád nem járt templomba, de nagy híre volt. Lépten-nyomon megcsalta apádat.

Rózsika tele haraggal, feldúlva lépett be a templomba. A szentmise alatt végig forrt a düh benne, megtelt a szeme könnyel. A pap áldoztatáshoz készülődik, előtte kézfogásra buzdítja híveit, mondván: „Köszöntsétek egymást a béke jelével!” A kezet szorítók válasza egyértelmű: „Legyen békesség köztünk mindenkor.” Közben Rózsika szíve összeszorul és kérdi magától: „Most hogy áldozzak, amikor ilyen szörnyű zaklatott vagyok?” És a helyén maradt.

Drága engesztelőim! Az dobja rá az első követ a példában szereplő fiatalasszonyra, aki még nem járt így. Milyen jó lenne, ha legalább a templomba járó hívek békességben lennének egymással. Képesek összeveszni egy virágcsokron, hogy hogyan rendezzék el. Mindegyik a saját ízlése szerint szeretné elhelyezni a vázában. Összevesznek egy imán, hogy így vagy úgy mondják, hogy az éneket lassabban vagy gyorsabban énekeljék. Az a fontos, hogy úgy történjen, ahogy ők elképzelték, és közben elfeledkeznek a másikról, akiben Jézust szerethetnék. Az a szomorú, hogy ezek a viták, veszekedések az Oltáriszentség jelenlétében történnek. Ha így viselkedtek néha ti, a legbuzgóbb keresztények, akkor mit lehet várni a közömbös és hitetlen emberektől? Bizony megbékélt lélek nélkül békétlen és szentségtörő lesz az áldozásotok is. „Ostya” evővé váltok, ahelyett, hogy az élő Jézussal találkoznátok. Vallásosak vagytok, akik szorgalmasan teljesítitek kötelességeteket, de a személyes szeretet hívására nem tudtok válaszolni, mert elment a hangotok, megnémultatok a belétek ragadt harag, indulat vagy neheztelés bogáncsától. Ha elkap a méreg, így imádkozzatok: „Az örök haragtól, ments meg engem, Uram! A megbékélés lelkét add nekem, Istenem, hogy szeretni tudjak a te szíved szerint!”

Most vizsgáljuk meg, mit jelent a kiengesztelődés a családban, a társadalomban és a világban.

1.) Ha a családtagok egyszer is végiggondolnák, hogy milyen apróságok miatt tartanak mosolyszünetet, biztosan szégyellnék magukat. Jól kezdődő szerelmi házasságok lesznek az önzés és makacsság áldozatává. Az apa megkeményíti magát, mert napnál is világosabb, hogy „neki van igaza.” Megkeményíti magát az anya, mert képtelen elviselni férje „zsarnokságát”. És a keménység keménységet szül és oda a boldogság. Fel kellene melegíteni a szívüket. Ha mindenki a másikra vár, hogy mosolyogni kezdjen, akkor sohasem lesz béke a családban. Az egyiküknek meg kell törni ezt a hidegséget, be kell látnia, hogy nem az igazságot kell keresni, hanem bocsánatot kell kérni akkor is, ha a másik a hibás. A békétlenség a családi élet rákos daganata és ezt a daganatot csak az önzetlen szeretet sugara oszlathatja el.
Drága engesztelő Gyermekeim! Miért olyan nehéz az embereknek kiejteni azt a szót, hogy „Ne haragudj!”, hogy „Bocsáss meg!”? Pedig éppen ezek a szavak lennének emberi kapcsolataitok őrzői. Ezek a szavak menthetnék meg a szerelmet, a házasságot. A harag rossz tanácsadó. Besározza az embert. Sáros az, aki haragszik, de az is sáros, akire haragszanak. Ijesztő lánc kapcsolja össze a haragosokat, s képtelenek szabadulni ebből a rabságból, amíg egyiküknek nem lesz bátorsága a megbékélésre, a kézfogásra, a megbocsátó szeretetre. A kiengesztelődés nem ingyenes adomány, amit váratlanul öletekbe pottyant az ég. A kiengesztelődéshez szükség van az akaratotokra, szívetekre, szeretetetekre.

2.) A társadalmi kiengesztelődés elképzelhetetlen Jézusi szeretet nélkül. Hiszen ha csak azokat szeretnétek, akik titeket is szeretnek, miben különböznétek a pogányoktól? Az elégtétel nem a megtorlás, hanem a bűnbánat. És ahol bűnbánat van, ott megbocsátás születik. Ha egy politikus vagy egy magasrangú államférfi belátja hibáit, bűneit és bocsánatot kér a nemzet előtt, máris elindul a jóvátétel irányában. Mi égiek azt várjuk egy kormányváltástól, hogy ne megtorlás, hanem bocsánatkérés és megbocsátás kövesse. Ez felelne meg Jézus tanításának. Jövőt építeni csak szilárd alapra, sziklára lehet. A gyűlölet, a harag, a békétlenség, a bosszúvágy ócska törmelék. És a törmelék nem lehet megtartó erő.

3.) Kiengesztelődés a világban? Elérhetetlennek tűnő illúzió egészen addig, amíg a világ népei nem veszik komolyan Jézus Krisztust és az Ő tanítását. Amíg a világ urai saját képükre akarják alakítani országaikat, s hatalmuktól megszédülten űzik kisded játékaikat a rájuk bízott néppel, s nem tudják, hogy az uralkodás szolgálatot jelent – a nép szolgálatát – addig nehezen várható igazi kiengesztelődés.

Kicsinyeim! Most arról szeretnék beszélni, hogy nektek személy szerint miért is olyan különösen fontos jelenleg a kiengesztelődés. Nagy-nagy esemény előtt álltok, a Figyelmeztetés és a Szentlélek kiáradása előtt. Most a felkészülés ideje van. Minden teremtményünk meg lesz rostálva a tisztaság és szeretet alapján. Addigra egy szikrányi harag, gyűlölet nem maradhat bennetek. Ha még nem tettétek meg, most sürgősen béküljetek ki a haragosotokkal. Nem számít, ha nem ti voltatok a hibásak a kapcsolat elrontásában, nem baj, ha ő volt a sértegető, ti kérjetek bocsánatot tőle. Ha ezek után se enyhül meg, imádkozzatok lelkéért Isten irgalmához! Nagyon nehéz szeretni azt, aki mélyen a becsületetekbe gázolt, megalázott, de ilyenkor tekintsetek Krisztus keresztjére! Jézus megbocsátó szeretetéből kérjetek magatoknak! Ha érkezésemkor senki iránt nem találok neheztelést, lelketekben és szívetekben tisztaság van, akkor nem bűnbánatot és szenvedést fogtok érezni, mint sokan mások, hanem kimondhatatlanul nagy örömöt és boldogságot. A fényességből, melyet rátok árasztok Jézusotok mosolygós, szeretettől sugárzó arca tekint majd rátok.

Megáldalak benneteket a kiengesztelődés és béke lelkével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Budapest elzsidósodásáról írt a Hamburger Fremdenblatt 1944-ben

A Hamburger Fremdenblatt „A másik Budapest” címmel első oldalon közöl hosszabb tudósítást Budapest elzsidósodásáról.

Részletes adatokat közöl erre nézve, és megállapítja, hogy egy felelőtlen klikk munkája következtében, mely a kulisszák mögött irányította az állampolitikát, mindaz, ami a zsidókérdés megoldása érdekében történt, nagyrészt csak szemfényvesztés volt. Mindenekelőtt bizonyos mértékben csak kis áldozat volt az, amit az egykor a Gömbös által felállított és azóta mindig szabotált megújulási program oltárán letettek.

A zsidók azonban nemcsak tízezrével szaporodtak és nemcsak állandóan özönlöttek a szomszédos országokból Magyarországra, hanem mindig biztonságosabban érezték magukat Magyarországon, és az országot a politikai korrupció, az árulás és a nagy fokra kitenyésztett pesszimizmus melegágyává tették. Kállay miniszterelnök és barátai szoros kapcsolatban állottak a gazdasági életet és pénzügyet behálózó zsidó körökkel, habár ez külsőleg inkább csak olyan módon nyilatkozott meg, hogy a Goldbergerek vagy Ullmann báróék gazdag szoáréin Kállay részvételével gyakran százezrek cseréltek kártyajátékban gazdát.

Mindez azonban hirtelen megváltozott, amikor Horthy kormányzó és a Führer megegyeztek Magyarország harci készségének fokozásában. Amikor a német csapatok a megegyezés értelmében Magyarországra bevonultak, és egy vasárnap kora hajhali óráiban megjelentek Budapesten, hogy a honvédséggel vállvetve megkezdjék a külső front védelmezését, akkor természetes volt, hogy a nem kevésbé fontos belső frontot is meg kellett tisztítani. A zsidók, marxisták és cinkosaik összeesküvésének véget kellett vetni, és a parazitáktól, valamint a nemzetközi spekulánsoktól az örvény szélére juttatott magyar nemzet becsületét biztosítani kellett, biztosítani kellett azt a nemzeti becsületet, amely a magyarság történelmi felemelkedésének évszázados harcaiban mindig irányadó szerepet töltött be. Mindenekelőtt azonban világos válaszfalat kellett a magyarok és a zsidók között húzni, meg kellett oldani azt a feladatot, amelyet a Kállay-kormány helyébe lépett Sztójay-kormány a legsürgősebbnek tartott.

Ezután a cikk ismerteti az eddigi zsidórendeleteket, majd így folytatja: A magyar főváros képe néhány nap alatt erősen megváltozott. A város élete komolyabb és lényegesen nyugodtabb lett, mivel eddig inkább a zsidók hangoskodtak, míg a magyar inkább szemlélődő és tartózkodó. Most, amikor a zsidók nem szíthatnak többé pánikot, és amikor elvesztették annak lehetőségét, hogy bomlasztó híreket terjesszenek, Budapest az angolszász terrortámadásokat is nyugodtan, fegyelmezetten és példás magatartással élte át. Ezzel a magyar főváros az európai kultúrvárosok háborús frontjába lépett be, és hírnevét – mely a Duna királynőjének címét adományozta neki – heroikus módon fogja megvédelmezni.

Berlin, 1944. április 26., 10:35 (Magyar Távirati Iroda)

Ötven rövid megjegyzés az alázatosságról

Alázatosság

1. Mi köze lehet Jézushoz annak, aki a világ szerinti nagyságra vágyik, mint valami nagy jóra, – amikor maga Jézus az ellenkező irányban haladt? (Viktor J)
2. Minden igazi nagyság abból fakad, hogy valaki le tud hajolni mások szolgálatára. Minden más nagyság hazug önámítás. (Viktor J)
3. Ne élj magadnak, hanem Istennek és felebarátaidnak! Ne keress az emberek előtt tisztességet, hanem igyekezzél nekik szolgálni, sem dicsérettel, sem ócsárlással ne törődve. (Hauser M)
4. Magamra hagyatva semmi sem vagyok, csak csupa gyarlóság, de mihelyt rám tekintesz, azonnal öröm száll belém. (Kempis)
5. Nem árt, ha mindenkinek alárendeled magad, de sokszor árt, ha csak egynek is eléje teszed magad. (Kempis)
6. Az alázatos szívben állandó béke honol.
7. Ha van benned valami jó, tételezz fel mások felől még jobbat, hogy el ne bizakodjál!
8. Ha az alázatost meggyalázták, lelki békéje nem vész el, mert erőssége Isten, és nem a világ. (Kempis)
9. Az igazi alázatosság magamagán kívül senkire sem neheztel, senkire sem haragszik. (Kempis)
10. Ne az én nevem, hanem a Tied dicsértessék, ne az én művem, hanem a tied magasztaltassék. A Te szent neved dicsértessék, nekem pedig semmi részem se legyen az emberek dicséretében. (Kempis)
11. Aki őszintén tudja, hogy nincs benne semmi jó, nem keres másban hibát.
12. Az alázatos lelkek így imádkoznak: Uram, engedd, hogy minél kevesebb feltűnés nélkül mehessek át ezen az életen.
13. Semmiségem tudatában kell élnem! Vagyis állandóan látnom kell és beismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire sem vagyok érdemes. (Terstseegen)
14. Istennek semmit sem tudok adni, és érette semmit sem tudok cselekedni. A legjobb, amit tehetek, hogy tehetetlenségemet beismerem. (Tertseegen)
15. Nem szükséges gyarlóságaink miatt annyira nyugtalankodnunk. Gonosz gyermekek ők, akiket ugyan nem szerethetünk, de mégis el kell szenvednünk, mert arra szolgálnak, hogy bennünket saját szemünkben semmivé és a megfeszített Jézus végtelen megalázottságához hasonlóvá tegyenek. (Tertseegen)
16. Ha nagy akarsz lenni, légy szolga, de ha első akarsz lenni, akkor tovább kell menned: légy rabszolga!
17. Ha dicsérnek, fordulj a fal felé és mondjad: Istenem, látom, hogy dicsérnek, pedig Te tudod, hogy milyen bűnös vagyok.
18. A hamis alázatosság visszataszító, a valódi alázatosság vonzó.
19. A valódi alázatosság virág, mely minden kertnek díszére válik, fűszer, mellyel az életnek minden étele megízesíthető. Egyszóval olyasmi, mely minden dolognak az értelmét emeli. (Spurgeon)
20. Teljesen üres edényekké kell lennünk, hogy Isten önmagával megtölthessen. (Trudel.)
21. Hogy az Úr felhasználhasson minket, semmivé kell lennünk! (Trudel)
22. Annak, hogy meghaltunk, egyik bizonyítéka, hogy szeretjük a mellőzést nemcsak a világtól, hanem barátainktól is. (Steinberger)
23. Nincsen szabadabb annál, ki magától és minden egyébtől meg tud válni, és magát a sorban legutolsónak tartja. (Kempis)
24. Én csupa hiúság és semmi vagyok színed előtt, állhatatlan és gyarló ember. (Kempis)
25. Atyám: Verd addig hátamat, nyakamat, míg keményszívűségem akaratod alá hajlik. (Kempis)
26. Ha igazságosan bírálom el magamat, be kell ismernem, hogy senki részéről nem esett rajtam méltatlanság, ezért is nincs okom ellened panaszkodni. – Engem joggal illet gyalázat és megvetés, Téged pedig áldás, tisztelet és dicsőség. (Kempis)
27. Aki valami jót tulajdonít önmagának, Isten kegyelme elé gátat emel.
28. Magunk előtt azok a legkisebbek, kik Isten előtt a legnagyobb szentek, és annál alázatosabbak önmagukban, minél nagyobbak Isten előtt.
29. Mindnyájan gyarlók vagyunk, de magadnál gyarlóbbnak senkit se tarts!
30. Az embernek az a törekvése, hogy önmagától elszakadjon, a nagy tettek között is a legnagyobb. S ha Isten kegyelméből ezt a célját el is éri, akkor emberi értéke felbecsülhetetlen. (Tertseegen)
31. Akik Jézust mint királyt akarják szolgálni, kell hogy az alázatosság szerény ruháját viseljék, nem pedig a fennhéjázó önteltség skarlát díszét. (Spurgeon)
32. Aki megalázkodik, bölcsen jár el, mert ezzel elkerüli, hogy mások alázzák meg. (Spurgeon)
33. Az igazi nagysághoz vezető út: akarj igen kicsiny maradni! (Spurgeon)
34. A Krisztusért elszenvedett szégyen a legnagyobb tisztesség, és az Érte elviselt gyalázat a legnagyobb kegyelem. (Spurgeon)
35. Minden nagy ember nemcsak ért a dolgához, hanem tudja is, hogy ért hozzá, és nemcsak igaza van, hanem tudja is, hogy igaza van, csakhogy mindezt nem tulajdonítják maguknak különös érdemül, és nem várják el, hogy embertársaik leboruljanak előttük és imádják őket. A háttérben ott él bennük erőtlenségük tudata. (Fosdick)
36. Ha Isten el tudja nézni, hogy minket, akiket arra hívott el, hogy Őt dicsőítsük – megvessenek, akkor ezt nekünk el kell szenvednünk.
37. Úgy emelkedhetünk Istenhez, ha mások alá süllyedünk. (Trudel)
38. Legyetek porrá, a port nem lehet megsérteni. (Trudel)
39. Isteni nemesség: szolgák szolgája lenni. (Trudel)
40. Amíg rosszul esik, hogy nem adják meg nekünk a köteles tiszteletet, nagyon messze vagyunk az alázatosságtól (Trudel)
41. Ha te semmi vagy, de Megváltód minden, akkor nagyon pompásan összeilletek.
42. Hiúságunkban olyanoknak képzeljük magunkat, amilyenek a valóságban nem vagyunk. Mindez hazugság, ami Istennek, az örök igazságnak visszatetsző. Egyedül az alázatosságot becsüljétek és szeressétek! (Tertseegen)
43. Semmiségem tudatában kell élnem, vagyis állandóan látni kell és be kell ismernem, hogy semmit sem tudok, és semmire nem vagyok érdemes, mert ez az igazság. (Tertseegen)
44. Az alázatosság nem erény, hanem az a talaj, melyből minden más erény fakad.
45. A szenvedés értékesebbé teszi a szolgálatot, mert csak azt tudjuk megbecsülni, ami sokba kerül.
46. Jézus nem sokat beszélt az alázatosság fontosságáról, hanem egy kendőt vett, körülkötötte magán, és elkezdte mosni a tanítványok lábait.
47. Az alázatosság igazi próbája akkor következeik be, amikor az ember valami nagy eredményt ér el, és abban a kísértésben forog, hogy elfelejtse: minden erejét Istentől kapta, megbízatás gyanánt. (Fosdick)
48. Az igazi alázatosság nemcsak így szól: A bűnösök között első vagyok én, hanem így is: Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok.
49. Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok. Máté 11:28
50. Az alázatosoknak Isten kegyelmet ad.

A háttérhatalom manipulációja

Tudtátok, hogy Albert Pike nagymester már az 1800-as években megtervezte az első, második, sőt még egy harmadik világháborút is? Ilyen, és ehhez hasonló érdekességek is kiderülnek a cikkből.

A mindent látó szem és az érem két oldala

A Sátán zsinagógája (1. rész, 2. rész) című tanulmánysorozatban részletesebben rávilágítottunk arra, hogy miként működik a földön egy sátánista hatalmi elit, amire a köznyelvben általában csak háttérhatalomként utalnak (mi a bibliai nyelvezettel élve a Sátán zsinagógája névvel élünk). Ezek az emberek luciferiánusok, akik a szó szoros értelmében eladták a lelküket Sátánnak, s akik elkötelezetten munkálkodnak mesterük akaratának kivitelezésén.

A szervezett háttérhatalomnak több arculata van, több módon képes önmagát megnyilvánítani és több szinten működik. Lényegében egy szervezetek sokaságát magában foglaló hálózatról van szó, amelyeket egy elit, gyakran még az alszervezetek által sem ismert csoport irányít. Az egyik leghatékonyabb és talán legismertebb szervezet az illuminátusok rendje. Az illuminátusok egy forradalmian új rendszert fejlesztettek ki arra vonatkozóan, hogy miként kell megszervezni, finanszírozni, irányítani, összehangolni és ellenőrzés alá vonni a különböző nemzetközi mozgalmakat és szervezeteket. A létrehozott transznacionális struktúrákat és csoportokat oly módon működtetik együtt – vagy ha kell, játsszák ki egymás ellen -, hogy az a hosszútávon a kitűzött célt, a világállam megvalósítását segítse elő. Ennek a sátáni háttérhatalomnak az arzenáljában megtalálhatjuk a történelem folyamán mindenkor hatékonynak bizonyult „oszd meg és uralkodj” módszert, amit számos más, általuk kidolgozott újabb és kifinomultabb stratégiával is kiegészítenek.

A módszerek alkalmazását illetően feltétlenül meg kell említeni Georg Wilhelm Friedrich Hegelt (1770-1831), aki kidolgozta a róla elnevezett Hegeli Dialektikát. A hegeli dialektika három alaptételre szűkíthető le: a tézis, az antitézis és a szintézis, amelyek egy rekurzív minta alapján működnek. Miután megalkotnak egy tézist (egy adott elgondolást) azt aztán szembe állítják egy ellenkező elgondolással (az antitézissel), amire aztán megoldással szolgálnak (ez a szintézis). Más szóval, a fizikából ismert hatás-ellenhatás törvénynek a társadalmi jelenségekben is van egy kalkulált érvényesülése. Ezt a módszert felhasználta Marx és Engels is a kommunista eszme alátámasztására, és azóta is az illuminátusok egyik leghatékonyabb eszköze az "oszd meg és uralkodj" stratégiában. Hegel szerint a történelem nem áll másból, mint ennek a dialektikának az állandó körforgásából, mivel minden szintézis egyben egy új dialektika új tézise is, és ez elkerülhetetlen változást hoz a társadalomban. Ez a körforgás mindaddig tart, amíg az emberi társadalom eljut az Abszolút Elgondolás, vagyis a "Végső Szintézis" megvalósításához, amely már nem kelt életre egy új antitézist. Bibliai keresztényekként meg vagyunk győződve afelől, hogy a sátáni háttérhatalom számára a végső szintézis a Új Világrendet, vagyis az antikrisztus által uralt globális világállamot jelenti! És ezt a bibliai próféciák fényében minden kereszténynek tudnia, éreznie kell!

A dialektika megfelelő módon való alkalmazásával valóban kitűnően lehet manipulálni a társadalmat. Nem véletlen, hogy a politikai és társadalmi manipulációk kivétel nélkül a dialektika felhasználásával mennek végbe, és ez úgy globális, mint nemzeti szinten is érvényes. Ezt láthattuk pl. az internacionalista kommunizmus, és ellentézise a fasizmus illetve a nemzeti szocializmus, ismertebb nevén a nácizmus esetében. Gazdasági téren a kapitalista rendszernek az ellentézise a szocialista, kommunista rendszer. A politikai pártok esetében ugyanez látható, a demokratákat a republikánusok ellenzik. Láthatóan még a vallás is egy ilyen folyamat részévé vált, ahol a judeo-kereszténységet az iszlám fundamentalizmus fenyegeti. Az adott lokalitások szintjén ugyan ez megy, a liberálisok a konzervatívokkal, az abortuszt támogatók az élet védelmében kiállókkal állnak szemben, és a sort lehetne folyatni az utolsó két megosztott és szembenálló emberig. A megosztás maximális, s a manipulációk maximális lehetőségeket nyújtanak a folyamatok irányítóinak.

A háttérhatalom az egész világ társadalmi megosztását két fő, általuk megalkotott, egymásnak ellentmondó és viszálykodó világnézet kidolgozásával kívánta elérni – s mi tagadás, ezt igen hatékonyan meg is valósították. Amikor az illuminátusok és szabadkőművesek létrehozták a kommunizmust, tudatában voltak annak, hogy az kemény ellenhatásokat fog kiváltani azokból a társadalmi körökből, akik teljes szívükből elvetik ezt az ideológiát és a saját létük érdekében minden erőfeszítésükkel fel fognak lépni ellene. Ha viszont ezt az ellenhatásként fellépő erőt is ők irányítják, akkor a maguk kénye-kedve és szándékai szerint robbanthatják ki a konfliktusokat a világban, sőt befolyásolhatják azok kimenetelét. Így, amikor az illuminátusok alágazatát képző Igazak Szövetsége megbízta Marxot és Engelst a Kommunista Kiáltvány (a tézis) kidolgozásával, egy másik csoportjuk Karl Ritter-re (1779-1859), egy egyetemi professzorra bízta az antitézis, vagyis a kommunista elveket cáfoló, azzal szöges ellentétben lévő ideológia kidolgozását. Ekképpen valósult meg a modern baloldali és jobboldali világnézeti megosztottság. A két világnézet tehát ugyanannak az éremnek egy-egy oldala, ami a föld lakosait két, jól irányítható és manipulálható, ellenséges táborra osztotta. Természetesen a végrehajtói hatáskör közvetlenül, vagy közvetve minden oldalon a már említett elit kezében van. A mindent látó szem mindenütt jelen van és képes az ellenőrzésre, illetve befolyása, irányítása alatt tartani az ellenoldalakat. Ez valójában az a jelenség, amit politikai zsargonnal a „hatalmi egyensúly politikája”-nak neveznek a nemzetközi életben, és ami a belső, társadalmi-politikai küzdelmekben a jobb valamint a baloldali erők, pártok harcaként tudatosul. Megfelelő manipulálással az így létrehozott két tábor sakkban tarthatja, sőt fegyveres harcban az erre kiszemelt oldal meg is semmisítheti az ellen-oldalt, annak minden fennálló gazdasági, politikai és erkölcsi intézményével együtt. A „jó” illetve a „rossz” oldalak nem az isteni rend szempontjából neveztetnek jónak és rossznak, hanem szigorúan ideológiai alapon, a háttérhatalom szemszögéből nézve, annak érdekeit kiszolgálva, amit propagandagépezetével is népszerűsít!

A lényeg az, hogy a háttérhatalmi közreműködés által az emberiség két szembenálló, és általuk manipulált táborra lett osztva. Az „oszd meg és uralkodj” stratégiai elv mentén olyan nagyhatalmi csoportosulások és oldalak lettek kialakítva és szembeállítva egymással, amelyekre végül az egyetlen válasz egy teljhatalmú világkormány megalakulás lesz (a szintézis).

A konfliktusok kezelései és megoldásai új konfliktusok ciklusait okozzák. Bibliai értelemben minden oldal a sátáni végcélok megvalósításának érdekeit szolgálja. Legyünk tehát tisztában azzal, hogy bármely konfliktus bármely oldalára áll az ember, azzal részesévé, madzagon rángatott bábjává válik a sátáni rendszernek és manipulálva lesz általa! Azt egyetlen igaz keresztény, vagy akár magát kereszténynek nevező ember sem engedheti meg magának, hogy bármely oldalon részt vegyen az ilyen politikai játszmákban. Nekünk meg van a királyunk, ki lettünk vezetve "Babilonból", Isten népévé és gyermekeivé váltunk semmit, de semmit nem szeretve ebből a gonosz világból (1Ján 2:15). Isten országa nem e világból való! Az az ember, aki kereszténynek vallja magát, de elkötelezi magát valamely politikai ideológia vagy "izmus" mellett, az akarva-akaratlan, de automatikusan a sátáni illuminátus háttérhatalom felülről rángatott bábjává és kiszolgálójává válik vallásával együtt. Ennek egy kirívó és elrettentő példája az, amit a „keresztény cionizmus” képviselői tesznek.

Nyílt titok, hogy a háttérhatalom fel akarja számolni a keresztény hitet, hogy semmi ne álljon útjába a sátáni világrendnek. Ennek megfelelően a keresztény vallás folyamatosan ki lesz iktatva, illetve be lesz darálva a helyébe lépő New Age, neo-pogány szellemiségbe. Akik kitartanak a bibliai hit mellett, azokat üldözni és pusztítani fogják ipari szinten (lásd A "Terv" New Age ördögi arca című írást). A hitleri Németország egy korai főpróba volt ahhoz, hogy miként lehet egy diktatúrát maximálisan felhasználni azok elpusztítására, akiket nem kívánatosak minősítenek egy megálmodott rendszerben.

A nácizmus kialakulásában óriási szerepe volt még Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844-1900) filozófiai munkásságának is. Köztudott, hogy Nietzsche anti-keresztény volt, aki óriási hatást gyakorolt a náci ideológiára, tanításai a fasizmus és a nácizmus egyik fontos szellemi forrását képezték. Ugyanakkor Nietzsche a nyugati globalista intellektuális körök egy kedvence a mai napig, munkái rendkívül népszerűek a pénzhatalom központjaiban, és a nyugati nagyvárosok könyvesboltjainak a polcai tele vannak rakva Nietzsche kötetekkel. Ahogy tanításai korábban a fasizmus és a nácizmus egyik alapjául szolgáltak, úgy ő a modern "antifasiszta" globalisták egyik szellemi forrása is! A fentebb írtak fényében ez talán már nem is furcsa. Nietzsche maradandó kultusza egyszerűen annak köszönhető, hogy őt a mai globalista intellektuális körök is egy meghatározó gondolkodónak és tanítónak tekintik. A nácik végül is a globalizmus eszméinek egy sajátos alágazatát képezték.

Miután felvázoltuk a háttérhatalmi taktikákat, lássuk azt is, hogy saját bevallásuk szerint miféle ármányos terv megvalósítására alkalmazzák azokat. Albert Pike (baloldali ábra) Illuminátus és Szabadkőműves nagymester 1859-1871 között fektette le, vagy ha úgy tetszik, "prófétálta meg” a jövőben kirobbantandó forradalmak, és a három nagy világháború menetrendjét, illetve azok céljait. A tervben leírtakat csakis egy olyan hatalom képes megvalósítani, amely teljes irányítása alatt tudja tartani a megosztott feleket. Maga a megfogalmazott terv, illetve annak eddig már megvalósult tartalma önmagában döntő bizonyítékul szolgál arra, hogy valóban létezik egy háttérhatalmi összeesküvés, aminek a célja a végső szintézis megvalósítása: egy világállam létrehozása, illetve a világ egy központból történő teljes irányítása, amire már nem adódhat több emberi kihívás.

Albert Pike ezt a történelem által hitelesnek bizonyított stratégiát a Morals and Dogma of the Ancient and Accepted Rite of Scottish Freemasonry című munkájában vetette papírra, s ez az alábbi főbb célkitűzéseket foglalta magába:

I. lépés: Az Első Világháború

Ennek kirobbantását azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov-dinasztia hatalmát Oroszországban. Ezután Oroszországban be kell vezetni a hatalom monopolizálásának egy általuk kidolgozott új rendszerét is, az ateista és keresztényellenes kommunizmust. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantása a brit és a német birodalom között. A háború után megszilárdult kommunista rendszer aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére, ugyanakkor a kereszténység befolyásának csökkentésére is.

Megjegyzések: A cárok elpusztítására Nathan Mayer Rothschild még 1815-ben ígéretet tett. A háború mindkét oldalát a Rothschildok finanszírozták.

II. lépés: A Második Világháború

Ennek kirobbantásához az általuk létrehozott fasizmus és a politikai cionizmus ellentétes feleit kell szembeállítani egymással. Ebben a háborúban kihasználják a fasisztákat, hiszen a zsidók gyilkolása elősegíti magának a fasizmusnak a vereségét, majd a fasizmus, illetve a nácizmus megsemmisítésével létrehozhatják Izrael államát Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására, és a kereszténység további bomlasztására.

Megjegyzések: Ugyanakkor számos nyilvánosságra hozott okmány bizonyítja azt a tényt is, hogy az amerikai bankok és ipari körök támogatták Hitler 3. birodalmát. 1929. júliusában egy New York-i tárgyaláson, amelyiken részt vett a fiatal Rockefeller mint a Standard Oil megbízottja, megállapodtak abban, hogy az akkori gazdasági válság befejezésére a leghatékonyabb lenne egy forradalom Németországban. Először a Német Kommunista Párt (KPD) támogatását fontolgatták, de ezt a gondolatot elvetették, mert a szovjetek nem kívánatos befolyásának bővítését jelentette volna. Végül is megegyeztek, hogy hatalomhoz juttatják az extrém NSDAP-t. Az illuminátusok többször tárgyaltak Hitlerrel 1933-as hatalom átvételéig, és ez idő alatt 130 millió márkával segítették ki. Jól számítottak, és ez kifizetődött nekik. Habár Amerikának és Kanadának ez a háború hihetetlen 400 milliárd dollárjába került, de az állami adósságot 220 milliárd USA dollárra növelték. Ezzel az Egyesült Államok mélyen a nemzetközi bankárok hatása alá került, akiknek fokozatosan növekedett a befolyása az állam működésében.

A hitleri Németországra, illetve a neki szánt szerepre szükség volt a világkormány majdani megvalósításához. A kommunizmus pedig évtizedeken át valóban sakkban tartotta a világot. Történelmi tény viszont, hogy a kommunista blokk képtelen lett volna fennmaradni, ha az utolsó évtizedeiben nem kap ismételt és bőséges támogatást a háttérhatalomtól a CFR-en keresztül. Miközben a közvéleménynek azt állítják, hogy a kommunizmus a munkások mozgalma azért, hogy elpusztítsák a kapitalizmust, ezalatt mind az angol, mind az amerikai titkosszolgálatok munkatársai hiteles okmányokkal tudják bizonyítani, hogy a nemzetközi pénzoligarchia, azaz a nagykapitalisták a nemzetközi bankhálózatukon keresztül látták el pénzzel az 1776 óta vívott valamennyi háború és forradalom minden oldalának összes résztvevőjét.

III. lépés: A Harmadik Világháború

Az Albert Pike által hirdetett program szerint a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy először kiszélesítse, majd megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.

Megjegyzések: Ennek beteljesedéséhez szintén szükség volt Izrael államának létrehozására, amit az e célból kidolgozott politikai cionizmus által valósítottak meg. Albert Pike tehát azért tudta 1871-ben, hogy ez az állam létre fog jönni, mert tervükben volt annak létrehozatala, és az azzal járó konfliktusok kiélesítése. Ez a bibliai jelenhez vezet bennünket, ahol a formálódó Észak (Európa és szövetségesei, köztük izraelita nemzetek is (v.ö. Dán. 11:14)) és Dél (muszlim föderáció) királyai háborúba keverednek elsősorban Izrael állama miatt. Irán megtámadásával kiszélesedik a konfliktus, és lényegében kezdetét veszi a Harmadik Világháború, amit természetesen az Antikrisztus fog "megoldani", Jeruzsálembe való bevonulásával (Dán. 11:40-41).

Hogy bármilyen célkitűzést bizonyos ellentétek és ellenfelek konfliktusának az eredménye által valósítanak meg, ahhoz mindkét oldalt nekik kell az irányításuk alatt tartani. A konfliktus kimenetele jól irányítható a pénzintézmények és a propagandagépezet által. Ez már érthetőbbé teszi azt a sokak számára furcsa jelenséget, hogy miért is pénzelték a nemzetközi bankárok és segítették elő a nyugati titkosszolgálatok a kommunista forradalmakat és hatalomátvételeket, Hitler hatalomra jutását és háborús gépezetét, Izrael létrehozatalát, Szaddám Husszeint, Noriégát, Bin Ladent és számos más, kisebb-nagyobb diktátort. Amikor például a kommunizmus és a Szovjetunió betöltötte a neki szánt funkciót, akkor néhány év alatt bedöntötték a rendszert, és egy teljesen új mumust állítottak a helyébe a "szabad világ" legnagyobb ellenségeként: az iszlám fundamentalizmust és terrort. Ami pedig pontosan a Pike által felvázolt terv utolsó felvonásához vezet.

Ez pedig a judeo-keresztény és iszlám világ egymás elleni kijátszásából, majd az ebből faladó háború megoldásaként szolgáló szintézisből áll. Irak és Afganisztán megtámadása, az Arab Tavasz kirobbantása, az iszlám világ állandó hergelése mind ennek előkészítő műveletei voltak. Irán hamarosan bekövetkező megtámadásával megkezdődik a terv utolsó fázisa, ami a végcélhoz, a tényleges világkormány és a luciferiánus világrend beiktatásához vezet. Mielőtt azonban rátérnénk a sátáni tervnek a náci Németországgal kapcsolatos céljaira, ismertetni kívánjuk azt, hogy a történelem nem annyira az emberi erőfeszítéseknek, mint inkább a szellemi dimenzióban végbemenő harcoknak az eredménye. Más szóval, a földi hatalmak mögött szellemi erők állnak, amelyek a maguk szándékai szerint kívánják formálni a földi eseményeket.

A történelem a mennyben dől el

Az átlag embernek nehéz elképzelni és elfogadni azt, hogy létezhet egy olyan emberi csoportosulás, amely valóban képes lenne titokban és a legnagyobb összhangban együtt dolgozni hosszú évszázadokon át a célból, hogy fokozatosan megvalósítsanak egy elképesztően komplikált és nagyléptékű ideát. Azok, akik elvetik az "összeesküvés-elméleteket", részben éppen ennek a lehetetlenségére hivatkoznak. És valóban, az ember a maga gyarló természeténél fogva nem képes a szoros, hosszantartó együttműködésre, hiszen előbb vagy utóbb felüti a fejét az egyéni és csoportos érdek, majd vele jön a konfliktus. Egy olyan fajta összetartást, szoros együttműködést, amit a titkos társságoknak tulajdonítanak, csakugyan nem lehet spontán emberi erőfeszítésekkel elérni. Lennie kell tehát valami rendkívüli, emberfeletti erőnek, ami összeköti és irányítja ezt a vállalkozást, ami szándékot, erőt és negatív energiát ad hozzá. Ennek a természetfeletti forrásnak az eredete korántsem olyan titokzatos, mint gondolnánk, hiszen maguk a titkos társaságok tesznek bizonyságot a léte és személye felől. Ez a lény nem más, mint Lucifer, a titkos társaságok imádatának tárgya: a zseniális és tökéletesnek teremtett oltalmazó kérub, a később fellázadó és elbukott arkangyal, Sátán. Ahhoz, hogy bárki beavatottja legyen a titkos összeesküvőknek, előtte el kell magát köteleznie Lucifer iránt, s odaadóan dolgoznia kell az ő Tervének megvalósításán, és merítenie kell a tőle eredő rendkívül erőteljes, de negatív szellemi energiából. Ez a luciferi szellemi erő az, ami harmonizálja az évszázadok során végbemenő titkos munka adott fázisait elvégző emberi erőfeszítéseket. Ahogyan egy keresztény az Isten Szellemének vezetése alatt áll, úgy Sátán beavatottai a luciferi negatív szellemi erő irányítása alatt állnak, annak erejében működnek. Ennek többféle megnevezése van, attól függően melyik okkultista frakció fogalmazza meg. (A szabadkőműveseknél: "G" - erő, a New Age - ben Shamballa stb.) A harc tehát elsősorban szellemi síkon folyik, és emiatt az ateista beállítottságú emberek többszörösen is hátrányos helyzetben vannak, hiszen ezeknek az ismereteknek a hiányában soha nem lesznek képesek felfogni korunk jelenségeinek valós okait, sem biztos belátást nyerni azok végkimenetelébe.

Pál apostol az efézusi gyülekezethez írt üzenetében emlékezteti a keresztény hívőket arra, hogy küzdelmük végső soron nem testi, hanem szellemi erők ellen folyik, s megfelelő módon csak az Isten Szelleme által biztosított eszközökkel tudunk azoknak ellenállni.

Efézusi 6:12-13 12 mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak. 13 Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ama rossz napon képesek legyetek ellenállni, és miután minden munkátokat elvégeztétek, megállni.

A gonoszság erői hiearchiába tömörülnek. Ennek megfelelően a nemzetek, a városok és egyéb lokalitások felett területi szellemi uradalmak székelnek, és hatalmuknak megfelelően befolyásolják az adott terület szellemiségét. Természetesen Isten akarata mindenek felett áll és képes az eseményeket úgy irányítani, hogy végül még az ellene fellépő szellemi hatalmasságok is az ő akaratának megfelelően tevékenykedjenek.

Hívőkként tudjuk, hogy a szellemvilág szemben álló oldalai - a bukott és az Istenhez hűséges rend – nagyon aktívan részt vettek és részt vesznek ma is a történelmi események formálásában. Ez igazán könnyen igazolható több bibliai példával is. A legismertebb példa talán az a Dániel könyvében felvázolt esemény, amikor a prófétának megjelent egy angyal, aki választ hozott imájára, s aki késett a megjelenésével, mert a Perzsia fölött uralkodó szellemi hatalmasság (héb. szár, nagyfejedelem) útját állta huszonegy napon át. Az angyal szavai azt érzékeltetik, hogy ez a szellemi uradalom olyan hatalommal bírt, hogy képes volt őt visszatartani ilyen hosszú időn át és végül csak Mikáel arkangyal segítségével volt képes felülkerekedni (Dán. 10:4-13). Perzsia ekkor a korszak "Fenevadja" volt, Dániel állóképének (Dán. 2:31-45) ezüst mellkasával és karjaival jelképezett soros birodalma, így az ezt uraló szellemi hatalmasságnak valóban rendkívül erősnek kellett lennie. Az angyal közölte, hogy miután átadta az üzenetet: "Nekem most újra harcolnom kell Perzsia vezérével, és ha abból a harcból kikerülök, a görögök vezére következik." Ez a történet nem csak arra mutat rá, hogy léteznek ezek a nemzeti és egyéb területi hatalmasságok, hanem arra is, hogy milyen hevesen küzdenek, harcolnak annak érdekében, hogy a maguk szándékait érvényesítsék a történelmi eseményekben. Egy másik bibliai történet ugyancsak azt érzékelteti, hogy a földön végbemenő események mögött a szellemi erők tusakodása áll. Ennek története a II. Királyok könyvében olvasható. Amikor az arámik királya háborút kívánt indítani Izrael ellen (természetesen a területi szellemi uradalom akarata szerint), Elizeus próféta ismertette Izrael királyával az arámik terveit és csapatmozgásait, így meghiúsítva azok terveit. Ez oly mértékben frusztrálta az arám királyt (és annak szellemi fejedelmét is), hogy egy nagy sereget küldött a város ellen, ahol Elizeus próféta megszállt (II. Kir. 6:8-14). Reggel a próféta szolgálója elrettenve látta a várost körbefogó hadsereget és harci kocsikat, és félelmében így kiáltott Elizeushoz: "Jaj uram, mit tegyünk?" (6:15) Elizeus röviden így felelt neki: "Ne félj, többen vannak velünk, mint ővelük", majd imádkozni kezdett, mire szolgájának felnyílt a szeme és látta az értük küzdő szellemi seregeket. "És JHVH megnyitotta a szolgának a szemét, és az meglátta, hogy tele van a hegy Elizeus körül tüzes lovakkal és harci kocsikkal" (6:16-17).

A nemzeti sorsok, a nagy csaták kimenetelei a mennyben dőlnek el (vö. Dán. 4:32), ahol a harc nem annyira tényleges fegyverekkel, mint inkább az akarat erejével és az ellenfél akadályoztatásával folyik. Habár az emberi uralkodók és seregeik is megharcolják a maguk harcát a fizikai síkon, de ők már a szellemi világban eldöntött kimenetel szerint lesznek nyertesek vagy vesztesek. Akit az Isten veszedelemre rendelt, annak kidolgozza a vesztét a szellemi s fizikai világban egyaránt (v.ö. 1Kir. 22:19-23). A próféciákból tudjuk, hogy Isten engedélyezi a sátáni terv teljes megvalósulását, s csak annak teljében fog véget vetni annak (Jel. 17:8).

Az antikrisztus birodalmának eljövetelekor sátáni gonosz szellemek gyűjtik egybe a nemzetek uralkodóit, akik az impulzus hatására harcolni fognak a visszatérő Jézus Krisztussal és mennyei seregeivel.

Jelenések 16:13 13. És láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan lélek jön ki: olyanok voltak, mint a békák, 14 mert ördögök lelkei ezek, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

A Zsoltárok 34:5 rámutat, hogy az Úr angyala óvja a szentek táborát, a Dániel 12:1 pedig Mikáelt (Mihályt) a nagy arkangyalt nevezi meg Izrael harci fejedelmeként és a mennyei seregek főparancsnokaként. A szellemvilág tehát aktív részese a fizikai eseményeknek. Még a szekuláris történelemben is találhatunk olyan lejegyzett eseteket, ahol a frontvonalak katonái egymással harcoló mennyei seregeket láttak az égben a saját fizikai harcuk közepette.

Lucifer munkásai

Ahogyan Istennek megvan a Magához elhívott, egyedül Őt szolgáló népe, úgy Sátánnak is megvannak a maga elkötelezett beavatottjai, akik a testi síkon viszik véghez mesterük munkáját. Bibliai néven ez a Sátán zsinagógája, s ez a szervezet a fizikai világban munkálja ki a luciferi tervet és akaratot.

A sötét szellemi oldal prófétái, pontosabban médiumai ugyancsak megerősítik annak a tényét, hogy az "ősrégi, felemelkedett szellemi mesterek" [bukott angyalok] adják meg az általuk irányított uralkodóknak és birodalmaknak az erejét.

Alice Bailey a New Age-en belül a Szellemi Hierarchia-ként ismert bukott angyali rend egyik legjelesebb médiuma, a sötét oldal szemszögéből vázolja fel ezt a szellemi harcot, ahol a jót rossznak mutatják be, a rosszat pedig a jó oldalként ábrázolják (v.ö. 2Kor. 11:14). Eszerint a földön folyó kozmikus harcban két fél áll egymással szemben: a "Fény urai" és a materialista, vagy "Sötét erők". Ez utóbbiak "azon dolgoznak, hogy megőrizzék az elavultat és az anyagit /…/ és az elkülönülést szítják." (Externalisation II. k., 76-77. o.) Tudjuk, hogy ő ezekkel a kódszavakkal elsősorban az isteni rend és a bibliai hit képviselőire utal.

A Hierarchia Bailey által azt is tudatja velünk, hogy a nagy francia forradalom óta aktívan irányítják a föld politikai eseményeit, amelyeket olyan irányba vezetnek, hogy megvalósulhasson uruknak, Lucifernek a teljhatalmú földi uralma, az "arany korszak”:

"Tegyünk említést arról a különös dologról, hogy a Hierarchia által százhetvenöt évvel ezelőtt megkezdett pusztítás magában hordozta – még messze nem rügyező formában – annak a végső pusztító aktusnak a magjait, ami akkor történik majd meg, amikor a Hierachia teljesen egybeolvad az emberiséggel és a hierarchikus formára nem lesz többé szükség. A három fő központ kettővé lesz, a hierarchia eltűnésével csak a Shamballa ["az erő"] és a [hibrid/megszállott] emberiség marad meg /…/ Ennek a végleges bomlásnak az ideje csak a planetáris létünk befejezésekor jön el." - Alice A. Bailey, The Externalisation of the Hierarchy, 1957, Lucis Publishing Company, 566-567 o.

Sátán emberi beavatottai természetesen alaposan kivették részüket a munkából, és 1776-ban színre lépett az illuminátus rend, a világot felforgatni kívánó céljaival. A láthatatlan kéz elkezdte a végidők eseménysorozatának tervszerűen kidolgozott megvalósítását, kezdve azzal, hogy 1789-ben kirobbantották a jakobinus, avagy nagy francia forradalmat. Rövid időre rá Marx megbízást kap tőlük a Kommunista Kiáltvány megírására, amivel létrehozta az emberiség eddigi legkártékonyabb rendszerét, a kommunizmust. Világháborúk törnek ki, és az emberiség jelentős része pusztító, totalitárius rendszerek hatalma alá kerül. Aránylag rövid idő alatt megváltoznak az értékrendek. A médium Bailey pedig tudatja velünk, hogy mindezek pozitív példái a "Fény urai" által kibocsátott erőnek:

"A férfiak [jakobinusok], akik kirobbantották a francia forradalmat; Napóleon a nagy hódító; Bismarck, egy nemzet létrehozója; Mussolini, népének megújítója; Hitler, aki egy kétségbeesett népet vett a vállaira; Lenin, az idealista; Sztálin és Franco, ezek mindannyian a Shamballa [luciferi] erő kifejtői voltak, más, kevésbé megértett erők mellett. /…/ Ezeket az embereket diktátoroknak, demagógoknak nevezzük, holott vezetők voltak, akik a nagy és nélkülözhetetlen változások véghezvitelére voltak felhasználva, és arra, hogy megváltoztassák a civilizáció arcát. Nagy és kiváló személyiségek, akik különleges módon kezelték az akarat erejét és a változásokat hozó szándékot." - A. Bailey, The Externalisation of the Hierarchy, 1957, Lucis Publishing Company, 133. o.

A sötét oldal tehát nyíltan felvállalja és magáénak mondja a történelem leghírhedtebb tömeggyilkos diktátorait, akik a Hierarchia vezetése alatt, annak erejében működtek.

Ez a felvezető kiemelten a náci Németország háttérhatalmi szerepét bemutató írás bevezetőjeként szolgál, aminek segítségével érthetőbbé válik az, hogy a hitleri Harmadik birodalom egy gondosan kidolgozott és felvázolt háttérhatalmi terv, illetve stratégia fontos részét képezte, s mint ilyen, a háttérhatalmi rejtett kéz munkájának az eredménye. Amint azt a beavatott Albert Pike is felvázolta.

http://churchofgod.hu/content.php?act=nemzetiszoc1

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből: A népi gyógyászoknak kívülről meg kell

Világéletemben segítni volt vágyam,
Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,
Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,
Kevés garasát is vivé patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Olyikra ha nem is, más betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad az embernek,
Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.
Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,
S ha szemére veted, bizony még ő lázad.
Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,
Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.
Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,
Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.
Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel, sohasem találod,
Föloldó hatását szájtátva csodálod.
2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,
Theaként iszogasd, pisiled momentán.
3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.
Theaként használják, piros borban főzve,
Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.
Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,
A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.
Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
Nem emészthet attól senkinek a bele.
Beleknek bolyhait vakolattal vonja,
Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.
Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,
Szigetelő fedőt kap az az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

Kadarkúti Égi üzenetek - 59 - A Mennyei Atya szól a feltámadásról

2010. 04.21. Mennyei Atya: A feltámadás

Én: Jézusom szeretlek, tégy engem békéd eszközévé. Mennyei Atyám! Meghatódott szívvel és nagy érdeklődéssel várjuk tanításodat, hogy leereszkedsz hozzánk Te, a Világ Ura és Teremtője és oktatsz, nevelsz minket, kicsi gyermekeidet.

Szentlélek Úristen! Jöjj, segíts, mert egyedül mit sem érek! Add ajkamra a Mennyei Atya szavait!

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek Én vagyok Mennyei Atyátok és Éván, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a nagy egyetemes feltámadásról, a ti feltámadásotokról lesz szó. A feltámadás a legnagyobb szabású, legszédületesebb dolog, ami az egész emberiséggel történni fog. Ez lesz a befejező akkordja a végső eseménysorozatnak. János evangéliumában olvashatjátok: „Eljön az óra, melyben mindnyájan, kik sírokban vannak, meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek kik jót cselekedtek, az élet feltámadására, akik pedig gonoszat cselekedtek, az ítélet feltámadására.” Ugyancsak Szent János mondja: „Ez Atyám akarata, ki Engem küldött, hogy mindenkinek, aki a Fiút látja és hisz Őbenne, örök élete legyen, és Én feltámasztom őt az utolsó napon.”

Most, Gyermekeim, vizsgáljuk meg, milyen érvek szólnak a feltámadás hite mellett!

1.) A fenti szentírási idézetek azt mutatják, hogy az Úr Jézus oly világos szavakkal tanította a feltámadás hitét, hogy az Ő szavai után annak igazsága felöl a legkisebb kétely se maradhat bennetek. Kevés igazságot ismételt annyiszor és oly nagy nyomatékkal, mint éppen ezt. Bizonyára azért, mert annyira hihetetlen, a mindennapi tapasztalatnak annyira ellentmondó dologról van benne szó. Még egyet kiemelek nektek Szent János evangéliumából, ami oly megrendítően hat a hívő gyermekeimre: „Én vagyok a föltámadás és az élet, aki Énbennem hisz, mégha meg is halt, élni fog.” Hát nem nagyzolás ez? Hát nem vakmerő állítás, hogy az ember halála után is élni fog?

Nem bizony. Ugyanis, ahogyan a múlt szerdán kifejtettük nektek, hogy Krisztus feltámadása bizonyított tény, el kell hinni, hogy Ő valóban feltámadott, és ha ez igaz, akkor azt is el kell hinni, hogy a halottak mind feltámadnak. Hiszen Jézus példájával egyértelműen bemutatta nektek, hogy ez nem túlzás, nem nagyzás, a Mi isteni erőnkkel minden ember életre fog kelni.

2.) A föltámadást nemcsak Szent Fiam szava és példája bizonyítja előttetek, hanem az Én teremtő tervem. Az ember három részből áll: test, lélek, szellem. Ha lelketek szomorkodik, testetektől kéri a könnyeket, ha lelketek örül, arcotok mosolyog. Az ember tehát csak akkor teljesen ember, ha teste és szellemi lelke együtt van. Az emberi élet végső kifejtéséhez szükséges, hogy a halálban ideiglenesen elvált test és lélek ismét egyesüljenek.

3.) A föltámadást megköveteli Isten igazságossága is. Az igazság azt várja, hogy aki testben vétkezett, az testben is bűnhődjék, s aki testében győzött tisztaság, áldozatok, önmegtagadások árán, az testében is nyerje el jutalmát, nemcsak lelkében.

Vannak aggályoskodó gyermekeim, akiket zavar, hogy a feltámadás módját nem tudják elképzelni. Két barátnő éppen hazafelé tart a templomból, Jutka és Gizi. A szentbeszéd a feltámadásról szólt. Gizi megszólal: Elhiszem, hogy feltámadunk, de mi lesz azokkal, akiknek kívánságukra a tengerbe szórták a hamvait, akiket szétvitt az ágyúgolyó és akik sírján városok épültek? Lehetséges, hogy ezek is feltámadnak?

Jutka így válaszolt: Gizikém! Te azt hiszed, hogy annak az Istennek, aki megteremtette az első életet, amelyik még nem volt, akadályt fog jelenteni feltámasztani a meghalt életet, amelyik már volt? Aki az életet először adta, másodszor nem adhatja? Elporladhat valaki teste úgy, hogy Teremtője keze se képes életre kelteni?

Jó, elhiszem, mondja Gizi, de van még egy aggályom. Hogy fér majd el ezen a kicsi Földön az a sok-sok milliárd feltámadt ember? Jutka így szól: Hát nem olvastál a Bibliában az új égről és új földről? Hidd el gondoskodik róla a mi Mennyei Atyánk, hogy mindenkinek legyen helye.

- Mondd Jutkám, mit gondolsz? A feltámadáskor fel fogjuk egymást ismerni, vagy egészen más testet kapunk?

- Az Egyház tanítása szerint az ember saját testében támad föl. Ugyanaz a feltámadott test, mint a halál előtti, de mégis más, mert a mennyei dicsőségbe öltözött. Földi életünkben is ahogy növekedünk, öregszünk, változik a testünk, mégis magán hordozza a karakterünket, megmaradnak a ránk jellemző vonások. Így lesz a föltámadásunkkor is: megmarad  külsőnk a felismerhetőségig, de ahogy Pál apostol mondja: „ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandó testnek magára kell öltenie a halandóságot.

Úgylátszik Gizit nagyon érdekli ez a feltámadás-téma, mert tovább kérdezi:

- Szerinted mi az, amiben el fog térni, tehát más lesz új feltámadott testünk, mint a mostani?

- Te, Gizikém, szeretnéd tudni a feltámadott test tulajdonságait. Itt a Szentírás egyes helyeit tudom felhozni magyarázatul.

1.) Romlásra vetik el – dicsőségben támad fel.”: Nem tud szenvedni és nem tud meghalni.

2.) „Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad fel”: Testünk a boldogságtól, szépségtől, fiatalságtól úgy ontja majd magából a fényt, mint Krisztus a Táborhegyen a színeváltozáskor.

3.) „ Erőtlenségben vetik el – erőben támad fel”: Teljesen egészséges lesz és legyőzi a fizika törvényeit, a távolság a gravitáció nem akadály neki.

4.) „Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad fel”: Olyan tökéletes lesz, mint a lélek, áthatol a falakon, nem kell ennie – innia, nem nősül és nem megy férjhez.

- Mondd, Jutka, és milyen lesz a kárhozottak teste?

- Úgy tudom elképzelni, -mondja Jutka- hogy ők is feltámadnak, ők is halhatatlanok lesznek, testük taszító, undorító lesz és ebben a testben örökkön-örökké szenvedni fognak.

Drága engesztelő Gyermekeim! E mai tanításból kiviláglik, hogy igenis lesz föltámadás számotokra, csak így válhat teljessé Jézus megváltó munkája. Hogyne hoznám el nektek a feltámadást, mikor már az anyagi világra is rányomtam diadalmamat. Az éjszakára hajnal jön, a télre tavasz, az elpárolgó víz harmat formájában visszajön, az elrohadó magból új termés támad, hát csak az ember-vetés múlnak el nyomtalanul? Hiszen ti vagytok szememben a legértékesebbek.

Ó, igen, lesz feltámadás! Akkor aratja a Megváltó végső győzelmét a halál felett. Akkor kapjátok majd meg az életet, melyről Krisztus beszélt: „Aki a Fiút látja és hisz ő benne, örök élete legyen és Én feltámasztom őt az utolsó napon.” (János 6:4) Akkor jön el az a nap, melyről a Szentírás így szól: „És az Isten majd letöröl szemünkből minden könnyet és halál nem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom ( Jel.21:4) Ó, igen! Lesz feltámadás!

Örüljetek és vigadjatok, Kicsinyeim, mert ez a nap egyre közelebb van. Ti vagytok az utolsó idők apostolai, akik mindennap készenlétben várjátok Szent Fiam visszatérését a Földre. Kitárt szívvel várjátok a Szentlélek kiáradását, az elragadtatást, a csodálatos Új Világot, mely események a dicsőséges feltámadáshoz és az utolsó ítélethez vezetnek. Addig még küzdenetek kell, utolsó idők apostolai. Ennek a küzdelemnek a vége nem lehet más, mint Isten országának végső győzelme és benne a ti üdvösségetek. Azért jön el másodszor Szent Fiam, hogy győzelemre vigye ezt az ügyet.

Megáldalak benneteket a feltámadásba vetett hit lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Kadarkúti Égi üzenetek - 58 - Szentlélek szavai Krisztus feltámadásáról

2010. április 14. szerda, Szentlélek: Krisztus feltámadása

Én: Édes Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé Szentlélek Istenem! Ma a Te tanításodat hallgatjuk. Segíts nekem, hogy üzenetedet méltóképpen tudjam közvetíteni.

Szentlélek Isten: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy és eszközömön, Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus Krisztus feltámadásáról foglak tanítani benneteket.

Ha Krisztus halálával és temetésével befejeződött volna az élete, akkor összeomlana az egész kereszténység. Az igaz, hogy Jézus tanításai így is fölemelő erkölcsi igazságok maradnának, de ki tudná az Ő nehéz parancsait áldozatok árán is követni?

Ki tudná a szent keresztény hitet végső csepp véréig is állhatatosan szeretni, ha annak alapítója csak egy ember volt – jó ember, bölcs ember, szent ember, de mégiscsak ember – akit ellenségei meggyalázhattak, letiportak, megöltek. De Krisztus története nem fejeződött be halálával.

Szent Pál azt mondja a Korintosziakhoz írt levelében: „ha Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi tanításunk, hiábavaló a ti hitetek is.”

Valóban így van. Ha Krisztus nem támadt fel, mit ér akkor nektek, a XXI. sz. embereinek , hogy 2000 évvel ezelőtt élt a földön egy nagyon jó, nagyon bölcs, szeretetreméltó ember, aki meggyógyította az embereket, megbocsátott a bűnbánóknak? Mit ér mindez nektek, ha Ő is meghalt, ha Őt is eltemették, és Ő is elporhadta a földben?

Talán csodálnátok, tisztelnétek, de nem imádnátok, nem kötnétek hozzá egész életeteket. Ki köti életét egy porladó holttesthez? Bizony így lenne, ha Krisztus föl nem támadott volna. De Ő bizony föltámadt. Vele olyan történt, ami elképesztő, soha nem hallott eset: saját erejéből kikelt a sírból. És ennek a Föltámadottnak a hitéért ezrek és milliók készek a vértanúhalálba menni. E föltámadott nyomdokain évezredek óta szentek és hitvallók serege támad. E Földtámadottba vetett hit hozza létre e végső időkben szerte a világon az engesztelő csoportokat, így titeket is drága gyermekeim.

Tehát be kell ismerni, hogy ez a Krisztus nem lehetett ember, mint ti vagy akárki, ez a Krisztus Isten volt.

Meghajol előtte a józan okosság, lázadozni ellene tiszta őrület. Érthető tehát, hogy a kereszténység ellenségei 2000 év óta mindent megkíséreltek, hogy a föltámadás hitét megsemmisítsék. Hiszen ők is jól tudták, hogy ha Krisztus valóban feltámadott, az istenségének egyértelmű jele. Ma is sokan támadják és nem fogadják el a feltámadás tényét. Azt, hogy Jézus élt, azt igen, de hogy fel is támadt, azt már nem. A következő példa is ezt mutatja. Húsvétvasárnap Anna és férje meghívják Anna bátyját és egész családját ebédre, és egy hosszú délutáni beszélgetésre. Annáék jó katolikus, hívő templomba járó emberek, 3 gyermeküket is így nevelik. Zoltán, a testvér egy egészen hitetlen családba nősült be és teljesen hozzájuk idomult. Felesége, Joli és 2 gyermekük nincs megkeresztelve. Ebéd után süteményfogyasztás közben Anna, a háziasszony megkérdezi a 10 éves unokaöccsét: Zsoltikám! Tudod-e minek az ünnepe Húsvét? A válasz így hangzott: A piros tojás ünnepe. Annáék gyermekei felkacagtak, és kórusban mondták: Jézus feltámadásának ünnepe. A felnőttek körül megdermedt a levegő. Joli törte meg a csendet: Jézus jó ember volt, de sose támadt fel. Egy könyvben olvastam, hogy az apostolok ellopták a testét, valahol eltemették és elterjesztették, hogy feltámadt. Ilyen teljesen hihetetlen, abszurd dolgokkal nem kell a gyermekek fejét tömni. Anna így válaszolt: igen, a zsidó főpapok, akik megölették Jézust, szintén ezt mondták, és pénzt adtak a sírt őrző katonáknak, hogy hirdessék mindenfelé: Mialatt mi aludtunk, jöttek Jézus tanítványai és ellopták a holttestet. Jolikám, hallgasd meg, mennyi ellentmondás van ebben! A félénk és szétszaladt tanítványok egyszerre csak olyan bátrakká válnak, hogy a sírt őrző katonák közelébe mernek menni? A katonák állítólag aludtak. De akkor hogyan látták, hogy az apostolok lopták el a testet? Ha meg nem aludtak, miért nézték tétlenül a lopást? És ha az őrségen elaludtak a római katonák, a világ legfegyelmezettebb katonái, vajon büntetés nélkül maradtak volna-e? Pedig büntetés helyett arról olvasunk, hogy pénzt kaptak, bőséges pénzt.

Joli csak ámul ezen a logikus cáfolaton, és nem tud mit szólni. Férje vette át a szót: Krisztus csak tetszhalott volt, a hűvös sírban magához tért és kimászott belőle. Anna legnagyobb fia, a 13 éves Tomi tiltakozva mondta, hogy azt tanultuk a hittanórán, hogy mikor Jézus meghalt a kereszten egy százados lándzsával átszúrta az oldalát és szívét. Ha nem halt volna meg, ettől 100%-ig meghalt. Tehát ki van zárva, hogy tetszhalott volt.

Anna férje, Laci még a következővel egészítette ki: De egyébként is képzeljük el, hogy a félholt Jézus próbál lecsúszni a helyéről, és nem tud a lepecsételt, hatalmas nehéz kővel lezárt sziklasírból kijönni.

Újra Joli szólt hozzá: Lehet, hogy ez a tetszhalottság gyenge érv, de lehet, hogy az apostolok egész feltámadási hite merő képzelet, a fantázia szüleménye, vízió, hallucináció.

Anna erre így reagált: Ezt azzal lehet megcáfolni, hogy Jézus sírja üres volt és a nagy kő el volt mozdítva. Tehát az apostolok nem csak képzelődtek, hogy Jézus eltűnt a sírból, hanem valóban eltűnt.

Kinek vannak víziói és ki szokott hallucinálni? Ugye az, aki izgatottan vár valamit. Amikor a bejelentett vendégnek már meg kellene érkeznie, úgy halljuk, mintha kopogna valaki, pedig nem jön. De az apostolok ugyancsak nem várták Krisztus föltámadását. Sőt, először el se akarják hinni az asszonyoknak. Tamás még akkor sem hiszi, mikor a többiek már látták Őt. Különben hallucinálni gyenge idegzetű emberek szoktak, és nem szabadban edzett halászemberek.

Laci így folytatta az érvelést: És ha egyszer-kétszer jelent volna meg a föltámadott Jézus, talán még rá lehet fogni, hogy csak látomás, vízió. De 40 napig több ízben megjelent. Volt úgy, hogy 500 ember látta egyszerre. Az nem lehet, mindannyiuknak víziója volt. Azután Krisztus mennybemenetele napján megszűnnek a jelenések. Miért? Hiszen azok lélektani alapjai továbbra is megmaradtak.

Drága engesztelőim! Annáék szavait Én, a Szentlélek Isten vezettem, hogy a másik, hitetlen családod közelebb vigyem a föltámadás hitéhez, Jézus Krisztushoz. Talán eredményes volt ez a rokoni beszélgetés.

Jézus feltámadása tehát történeti tény. Tanúk rá a sír felé tartó jámbor asszonyok, tanúk rá az apostolok, akik kezdetben maguk is kételkedve fogadták a hírt. De amikor saját szemükkel, fülükkel és kezükkel meggyőződtek annak valóságáról, életüket adták Krisztusért. Tanú rá az első keresztény hívek tömege, akiknek az Úr feltámadása után megjelent.

És tanú rá a 2000 éves Anyaszentegyház egész élete. Mert a föltámadás hitéből fakadó vértanúi bátorság, a szentek átláthatatlan serege, a legyőzhetetlen hit láttán jogosan kérdezhetjük: Ha Jézus nem támadt fel, hanem a sírban elporladó holtest maradt, hát akkor ki érti meg mindezeket? Ki hiszi el, hogy egy halott meg tudja mindezt cselekedni?

Krisztus föltámadása a korona Krisztus munkáján, a végső megnyugtatás arra nézve, hogy Ő valóban Isten Fia. Máté evangéliumából olvashatjátok, hogy így csúfolják a kereszten Jézust: „Ha Isten Fia, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.” Nos, Krisztus annál is nagyobb bizonyítékát adta istenségének: nem a keresztről szállott le, hanem a lepecsételt sírból, mint élő szállott ki.

Így értitek meg, miért éppen Húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe, Krisztus föltámadása. Azért mert Krisztus föltámadása hitetek alapja, az igazság diadala és a ti föltámadásotok záloga.

Megáldalak titeket a feltámadásba vetett rendíthetetlen hit kegyelmével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Emlékezzünk: Az első judeo-bolsevik horrordiktatúra – 90 év távlatából

„A bolsevik olyan ember, aki elégedetlen, irigy és tele van gyűlölködéssel. Mindenkit gyűlöl, aki nem úgy gondolkodik, mint ő… Aki csak rest, és ezért elégedetlen. Aki tehetségtelen, és ezért irigy… Aki nem akar egyebet, mint munka nélkül hozzájutni valamihez, osztozkodni a másén. És gyilkosságokkal csinál helyet magának a világban. Mindegy, hogy minek nevezi magát. Mindegy, hogy milyen jelszó nevében fosztogat, és milyen zászló alatt vonul fel az utcákon. Végeredményben egy és ugyanaz. Homo bestialis. Állatember.”

Wass Albert

Ezek voltak a "A Lenin fiúk"

Korvin-Klein Ottó (zsidó)

A hazánkban 1918 őszén elindult politikai bomlási folyamat 1919 kora tavaszán érte el mélypontját. Az őszirózsás – korabeli elnevezéssel – patkányforradalomnak köszönhetően a szabadkőművesek és az ún. polgári radikálisok marionettfigurája, Károlyi Mihály került hatalomra. E hatalom hazugságban fogant, miképpen abban is múlt ki. 1918. október 31-én ugyanis a vörös gróf a következő, valótlan kijelentést tette: „Magyarországot csak én menthetem meg.” Majd alig több mint negyedévnyi országpusztítás és anarchiateremtés után e mondatokkal távozott a hazai közéletből: „Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának.”

Hazánkban 1918. október 31-e óta ex-lex állapot volt, az országnak nem volt sem működő parlamentje, sem felelős, törvényes kormánya, az államformát ráadásul úgy változtatták meg teljesen önkényesen Károlyiék ún. népköztársaságra (I. köztársaság), hogy ebben a kérdésben sem parlamenti határozat nem született, sem ügydöntő népszavazást, referendumot nem tartottak. A kommunisták hatalomra kerülése – miképpen mindenütt másutt a világon – azonban még a Károlyiénál is kétesebb körülmények között, a tőlük azóta is megszokott közönséges politikai csalás által ment végbe.

Történt ugyanis, hogy az éppen megfelelő helyen, a Gyűjtőfogházban tartózkodó kommunista vezetők megállapodtak a Landler Jenő, Kunfi (Kunstätter) Zsigmond és Weltner Jakab által vezetett baloldali szociáldemokratákkal egy kommunista hatalomátvételről. Kun (Kohn) Béláék aztán a hírhedett polgári radikális újságíró, Kéri (Krammer) Pál szövegezésében Károlyi nevében lemondási nyilatkozatot hamisítanak. (Kéri-Krammer az előző év őszén Az Est című lap hasábjain uszított Tisza István meggyilkolására).

Károlyi végül utólag „falazott” a kommunistáknak, és 1919. március 21-én valóban távozott a hatalomból, így látszatra gördülékenyen zajlott le az uralomváltás. A vörös grófot e napon a pesti nép még láthatta, amint élete párjával, Andrássy Katinka grófnővel a Duna-parti korzón sétált. Károlyi kabátja gomblyukában nagy vörös szegfűt (igen, már akkor is…) viselt, a felesége pedig frígiai sapkaszerű (a francia jakobinusok viselete volt) vörös kalapot és vérvörös köpenyeggallért.

Jó kedvűen, nevetgélve andalogtak. A vörös grófné szerint Magyarországnak még soha nem volt oka olyan boldogságra, mint azokban a vészterhes napokban. Maga Károlyi pedig búcsúbeszédében a következő, épületes kijelentést tette: „Nem kell feledni, ha egy-két egzisztencia vagy vagyon tönkre is megy, ha az új rend kialakulásánál egyesekkel talán méltatlanság is történik, ezt az ország érdekében el kell viselni. Öntsünk olajat az új kormányzat kerekeire, és kövessünk el mindent, hogy vállalkozása sikerüljön, mert ez a magyar faj érdeke.” (Veterán bolsevik és partizán olvasóink kedvéért: jelen írásomban arról a történelmi miniatűrről van szó, amely előttük, mint „tanácsköztársaság”, illetve „dicsőséges 133 nap” ismeretes.)

Kik voltak azok, akik e napon a hatalmat magukhoz ragadták Magyarországon? A Kommunisták Magyarországi Pártját (KMP) 1918 tavaszán orosz hadifogságba esett bolsevikok hozták létre Kun (Kohn) Béla vezetésével az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Magyar Csoportja néven, s majd csak hazatérve, 1918 novemberében vették fel a KMP nevet. Maga a pártvezető, aki a későbbiekben 133 napig a vörös diktatúra első embere lesz, meglehetősen tekintélyes köztörvényes múltat tudhatott maga mögött.

Kun-Kohn Béla

A háború előtt Kolozsváron volt munkásbiztosító takarékpénztári tisztviselő, ám innen azért kellett eltűnnie, mert ellopta a biztosító betegsegélyező pénztárát. A jeles építész, képzőművész és író, Koós Károly is megemlegette Kun nevét, hiszen amikor nála járt, magához vette egyik Móricz-illusztrációját. Maga Koós így emlékezik meg a pártvezérről: „Okos, szorgalmas, de rettentően pökhendi zsidó fiú volt, osztálytársai átlag minden héten kegyetlenül elverték, de nem használt...” Kun a háború alatt folytatta, amit a „boldog békeidőkben” elkezdett: bajtársa ellen elkövetett lopás miatt elítélték, majd hazaárulást elkövetve átszökött az oroszokhoz, ott pedig bolsevik szolgálatba állt.

1919. március 21-én a szociáldemokrata és a kommunista párt egyesült, s hivatalosan immár Magyarországi Szocialista Pártnak, azaz – nomen est omen – MSZP-nek nevezték a marxista-leninista politikai formációt. A kormányzat neve pedig Forradalmi Kormányzótanács lett. Tagjai, az elnök, Garbai Sándor kivételével valamennyien zsidók voltak, ez történelmi tény. Miképpen az is, hogy a hazai zsidóság már 1918 őszétől, a Károlyi-érában is csaknem kizárólagos vezető szerepet játszott a polgári radikálisoknak és a szociáldemokratáknak köszönhetően a magyarországi politikai életben. Károlyi hírhedett belgrádi útjával kapcsolatban Erdős (Ehrental) Regina költőnő az alábbi balladát írta:

„Elméne Belgrádba jó Károlyi Mihály
bús Károlyi Mihály
nagy Károlyi Mihály…”

Mindezt a kiváló közíró-publicista, Marschalkó Lajos a következőképpen folytatja 1918 árulóiról írott könyvében: „Elméne és magával vivé mint az ezeréves Magyarország képviselőit, Csernyák Imre lefokozott századost, Hatvany-Deutsch Lajost, Jászi (Jakubovics) Oszkárt, a munkás- és katonatanácsok izraelitáit. Elméne, s a gyülekezet láttára joggal hihette Franchet d’Esperey tábornok (az antant balkáni erőinek főparancsnoka), hogy nem az ezeréves Magyarország képviseletét, nem a keresztény Szent István-i birodalom követeit fogadja, hanem a hitközség elöljáróságát.”

Mivel a KMP (MSZP) vezetésében is a zsidóság abszolút túlsúlya érvényesült, az 1918 őszén elkezdődött folyamat 1919. március 21-e után folytatódott. Néhány ismertebb személy a népbiztosok névsorából: Kun(Kohn) Béla, Pogány (Schwartz) József, Szamuely (Samuel) Tibor, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Lukács (Löwinger) György, Ágoston (Augenstein) Péter stb.

A korabeli pesti humor szerint Garbai csupán azért került be a grémiumba, hogy legyen, aki sábeszkor aláírja a halálos ítéletet. (Mivel ezen a napon munkavégzési tilalom van a zsidóknál, ezzel arra utaltak, hogy a bolsevik népbiztosok egyetlen tevékenysége a gyilkosságok elkövetése volt). A bolsevik terrorállam legfőbb jellemzője a normális politikai, jogi és gazdasági viszonyok megszüntetése, s az ennek nyomában fellépő anarchia volt.

A magyarság kétségkívül a féktelen terror miatt szenvedett a leginkább eme dicstelen 133 nap alatt. Ennek fő letéteményesei a Vörös Őrség, illetve a Szamuely vezette karhatalom, és a Cserny-különítmény, közkeletű nevükön a Lenin-fiúk voltak. Szamuely fogalmazta meg a bolsevik rezsim politikai hitvallását e kinyilatkoztatásban: „A terror a mi kormányzatunk legfőbb fegyvere.” Máskülönben tőle jegyezték fel a vérengzések időszakában ezt a mondatot is: „Meg akarom mosni a kezemet, mert hullaszagú”. A vörös terroristák – akárcsak oroszországi elvtársaik – elsősorban a hagyományos életformát és a helyi kis közösségeket őrző, vallásos parasztságnak üzentek hadat, de a kispolgárság és az úri középosztály tagjai is rettegésben töltötték mindennapjaikat.

Cserny József, a Hollán család gyilkosa

Kortársi visszaemlékezésekből, illetve a jogrend helyreállítása után megindított büntetőeljárások iratanyagából horrorisztikus kép bontakozik ki 1919 nyarának Magyarországáról. Például 1919. június 7-én, Sopronkövesden garázdálkodtak Szamuely hóhérlegényei. Itt Schmidt Mátyás vasúti pénztárost ítélte a vezér kihallgatás nélkül halálra. Az álla alá egy rudazókötelet csavartak, és egy körtefára felakasztották. Minthogy lélegezni néha-néha tudott, délelőtt fél kilenctől tizenegy óráig kínozták, míg végre meghalt. Előzőleg a fiát kényszerítették, hogy akassza fel az édesapját (tudjuk mai marxistáinktól, hogy a bolsevizmus eredendően humánus világnézet), de az erre nem volt hajlandó, sőt felajánlotta, hogy inkább meghal az apja helyett. Erre összeszurkálták a fiút, aki fájdalmában elájult. Majd fellocsolták, és végig kellett néznie édesapja szenvedését, végül a szemben lévő fára őt is felakasztották. Ezt viszont az apjának kellett végiggyötrődnie. Ezalatt a fenevadak nyugodtan tízóraiztak. Sőt, így válaszoltak a fiúnak, amikor az apja életéért könyörgött: „Felakasztjuk mi az Úristent is!”

1919. június végén a Duna-Tisza köze lakosságát tartotta rettegésben a – sok elvtársához hasonlóan – köztörvényes bűnöző Szamuely. Kunszentmiklóson például egyik embere, egy bizonyos Kerekes (Kohn) az állomáson hangosan vitatkozott a kiszabadított rablógyilkossal, Nick Gusztávval arról, hogy öt perc alatt két vagy három embert lehet-e akasztani. Dunapatajon fegyveres harcra került sor. Szamuely ágyúval lövette a szerszámokkal, kaszákkal felfegyverzett parasztokat. Mégsem adták meg magukat. Százak estek el eközben, majd a község elfoglalása után hatvan embert, öreget, férfit, fiút, kihallgatás nélkül akasztatott és lövetett agyon. Maga igazította nem egy áldozatának a nyakára a kötelet. Majd a jól végzett munka örömére lakkcipőjében lépegetett a hullákon.

Tömeges kivégzéseknél a Lenin-fiúk, mint a vadállatok estek neki a szerencsétlen áldozatoknak, és elkezdték őket puskatussal, kézigránáttal ütni és rohamkésekkel szurkálni. Az emberek testéből ömlött a vér. Nagyon sokaknak eltörték a karját, a derekát, aztán egy fa alatt székre állítva őket, nyakukba akasztották a kötelet, és megparancsolták nekik, hogy maguk rúgják ki maguk alól a széket. Ha a szerencsétlen mártír rettenetes félelmében ezt nem tudta megtenni, a vörös fenevadak addig szurkálták késekkel, amíg élet volt benne, illetve ki nem rúgta végül lábai alól a széket. Továbbá, kedvelt kínzási mód volt az is, hogy az áldozat egyik szemét kiszúrták, s úgy kellett pokoli kínok között végignéznie társai kivégzését. Gyakran kitépték az áldozat nyelvét, de arra is találunk példát, hogy a kínlódó embernek felmetszették a hasát, és kihúzták a beleit.

A Szamuely-terrorkommandóban – akárcsak a pártvezetésben és a Forradalmi Kormányzótanácsban – jórészt a hazai zsidóság képviselőit találjuk, egyebek között Korvin (Klein) Ottót, Morgenstern Árpádot, Bienenstock Ármint, Feldmár Marcellt, Keller Józsefet, s más kevésbé közismert mészárossegédet.

A magyar történelem során 1919-ben valósult meg először az, hogy egy erőszakos úton, magát a társadalmi többség képviselőjének önkényesen kinyilvánító, magyar nemzeti identitással nem rendelkező, kozmopolita-internacionalista csoport az összes írott és íratlan törvény és jogszokás semmibe vételével, a terror állami szintre emelésével (a mai kormányzatnak volt kiktől tanulnia), idegen hatalom érdekében, a nemzeti érdek elárulásával bitorolta a hatalmat.

Minthogy idegen, szovjet-orosz mintára szervezték meg, s Moszkvát képviselte Budapesten, onnan pénzelték (őket pedig New York-ból a Schiff, a Khun, Loeb & Co., a Guggenheim stb. bankházak), hiszen hazai földön semmiféle politikai-ideológiai gyökerei és társadalmi háttérbázisa nem volt a vörös terroristáknak, bár világmegváltó és általános népboldogító eszméik hirdetésével átmenetileg jó szándékú, tisztességes embereket is meg tudtak vezetni, erre példa Babits Mihály, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Kodály Zoltán és más szellemi nagyságok esete. Igaz, ők rövid idő alatt felismerték, hogy közönséges és demagóg politikai szélhámosokkal van dolguk. A vörös despotizmus tobzódásának – becslések szerint – több ezer halálos áldozata volt, ebből a normális jogrend és törvényes állapotok helyre állítása után 590-et sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, illetve ezen ügyekben ítéletet hozni.

Amikor elérkezett kommunistáink számára a vég (sajnálatos módon a kommünt a román hadsereg döntötte meg), elvtársaink még idejében kereket oldottak. A – más – magántulajdonát olyannyira ördögtől valónak tartó bolsevikok rengeteg értéket igyekeztek kicsempészni az országból. Kosztolányi Édes Anna című regényében így örökíti meg a diktátor menekülését: „Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután – úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok lógtak.” A menekülő népbiztosoknál csaknem 50 ezer koronát és 10 ezer korona értéken felüli ékszereket találtak, illetve az Osztrák-Magyar Bank budapesti főintézetéből 25 millió koronát próbáltak ellopni.

Az 1919-es kommunista élősködés is azt bizonyítja, hogy elvtársaink kész, kifejlett karakterrel léptek a történelem színpadjára, s azóta sem mentek át jellemfejlődésen, hiszen egyetlen tudományuk a „Magyarország aranybánya, aki nem lop majd megbánja” bolsevik hitvallásának jegyében az, hogy mi módon kell totális káoszt és zűrzavart előidézni, majd a zavarosban halászva a nemzeti vagyont szétlopni, s közben némi eufémizmussal elmagyarázni a népnek, hogy mindez az ő érdekében és boldogulására történik.

A kései utódok, akik jó tanítványoknak bizonyultak, ezt teszik immár húsz éve. Az 1919-es szörnyűséges horroruralom legtömörebb és lényegre törő jellemzését Palatinus József adta a szabadkőművesség bűneiről 1937-ben megjelentetett kiváló művében ekképpen:

„Alig 17 éve múlt annak, hogy a budapesti gyűjtőfogházból kiszabadult szovjet csőcselék a szabadkőműves-radikális zsidóság vak eszközéül feltolt szerencsétlen gróf Károlyi Mihály és internacionalista desperádói által tervszerűen és céltudatosan előkészített őszirózsás forradalma talajából fakadt posványon kifeszítették a vörös téboly kalózhajóinak vitorláit, és 133 napon át Lombroso legtipikusabb gonosztevőit csimborasszói magasságban felülmúló bestialitással rabolva, gyilkolva, az osztálydespotizmusnak olyan hallatlan és gyalázatos terroruralmát oktrojálják szerencsétlen hazánkra, mely örök szégyenfoltja marad a magyar históriának. (…) 133 napig tobzódott ebben a szerencsétlenül meggyötört országban a vörös téboly, amely mérhetetlen vér és vagyonáldozatot követelt. A legkétesebb egzisztenciák, írógépjavító vigécek, tyúkprókátorok, álhírlapírók, soha tengert nem látó tengerészek, bőrkabátos és állig felfegyverzett bócherzsidók, a legkétesebb egzisztenciákból máról holnapra Napóleonná avanzsált hadvezérek, véreskezű terrorcsapatok tartották megszállva az országot, vérfagyasztó rémületet keltve mindenütt, ahol megjelentek. Az egyiptomi sáskajárás nem tarolta le annak idején annyira a Nílus-medencét, mint az ötcsillagos szovjet-banda siserehada, melynek végcélja volt Magyarországon lerakni az új Judea államának fundamentumát.”

Epilógus

Sajnálatos módon 1919 még ma sem teljes egészében lezárt, megkövesedett múlt. Eszmeisége súlyos örökségként mérgezi mindennapjainkat. Ideológiai-politikai örökösei ma is itt vannak közöttünk, és alkalmazzák azokat a hatalomgyakorlási technikákat, amelyeket Kunék kilencven évvel ezelőtt meghonosítottak.

S arról se feledkezzünk meg, hogy a mai, szegfűs MSZP egyenes ági jogutódja a KMP-nek, illetve a ’19-es MSZP-nek. No persze a tragikus március 21-ei napon, kabátján vörös szegfűt viselő Károlyi szellemiségéből is jókorát merített ez a párt, nem csak a virágszimbolika terén. Napjaink nemzetgyilkos politikáját és a neo-ÁVH brutalitását tekintve pedig azt mondhatjuk az egész politikai intézményrendszerünkre és az azt működtető elitre, hogy húsz esztendeje csupán a cégért festették át, de a kocsma ugyanaz maradt, sőt az épület állaga folyamatosan romlik, mi több, napról napra mind erősebben düledezik.

Ezen kívül a jakobinus-kommunista politikai hagyomány honosította meg a modern világban a bűnösség vélelmezésének elvét. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az államhatalom, illetve a kommunista párt megvádol valakit bűnelkövetéssel vagy annak a szándékával, afféle gondolatbűnként, úgy a vád alá helyezettnek kell bizonyítania, hogy nem áll(t) szándékában a feltételezett bűncselekményt elkövetni. 2006 ősze óta se szeri, se száma ezeknek az eseteknek, a legutóbbi döbbenetes példa éppen március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából az állampolgári jogok felfüggesztése, és az emberi méltóság koszos, ávós bakancsok általi lábbal tiprása volt erre.

Prónay Pál

A bolsevik történeti epizódnak vannak azonban más irányú tanulságai és párhuzamai is. 1919 utóéletét tekintve fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy a megtorlás és a felelősségre vonás nem maradt el. Az önkéntes alapon szerveződött gárdák, szabadcsapatok, Prónay Pál, Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Gyula, Kozma Miklós és társaik vezetésével kíméletlenül megtorolták – nagyon helyesen – a vörös terrorbandák által elkövetett égbekiáltó gaztetteket. Akárcsak 1956-ban a fegyvert fogott magyar nép a megelőző 11 év ávós, embertelen szadizmusának szörnyűségeit annak főszereplőin. A Rongyos Gárdát létrehozó Prónay egyebek között Enyingen teremtett rendet, ahol saját feljegyzése szerint „…volt munka elég. A kocsma udvarán az első fél órában egy fára máris öt kommunista lett felakasztva.” (A várost és környékét a káoszőrség tehetetlensége folytán rettegésben tartó cigánymaffia soraiban rendet vágandó, ma is igencsak jól jönne ott egy új Prónay.)

A történelem tanulsága szerint tehát a vörös karhatalom bűnözői eddig mindig elnyerték méltó büntetésüket. Kivétel e törvényszerűség alól a közelmúlt és napjaink története. Ne ringassa magát azonban abban az illúzióban a mai neoávó, hogy ők megúszták, és egyre pofátlanabb gaztetteket követhetnek el a magyarsággal szemben, lévén még egy rövid ideig ők az urak, s ezen okból a jogon és törvényeken felül állóknak képzelik magukat. Amikor a valóságos rendszerváltoztatás várva várt, s hamarosan ránk köszöntő pillanatában a vörös hordalékot lecsúsztatjuk a történelem pöcegödrébe, el fog jönni az igazság pillanata. És akkor ezek az emberi méltóságot meg nemzeti jelképeket gyalázó zsandárok örüljenek, ha – ellentétben 1919-es és 1956-os elődeikkel – megússzák sokéves börtönbüntetéssel!

Zsidók mészárolták a magyart...

...és büszkén pózoltak hozzá

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/2388-emlekezzuenk-az-els-judeo-bolsevik-horrordiktatura--90-ev-tavlatabol