Palesztina Dániától diplomáciai státuszt és milliókat kapott

Palesztinát elismerő államok (2010)

Palesztina Dániától diplomáciai státuszt és milliókat kapott címmel jelent meg az Oroszország Hangján a hír, melyben ezt írják:
A dán kormány ugyanolyan diplomáciai státusszal ruházta fel Palesztinát, mint a többi országot – jelentette be ma Villy Sovndal dán külügyminiszter. „Ez megfelel annak az erőfeszítésnek, amelyet annak érdekében teszünk, hogy elismerjék a palesztinok jogát egy saját államra” – mondta Sovndal.
Ugyanerre a lépésre szánta el magát Finnország is, amelyet Erkki Tuomioja finn külügyminiszter jelentett be.
A dán kormány továbbá 21 millió dollárt ad a palesztin vezetésnek.

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”. Azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik.

Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Ramallahban.

Sajnálattal tapasztaljuk azt, hogy a cionista Izrael folyamatos agresszív terjeszkedése folytán Palesztina területe olyan rohamosan fogy, ahogyan a földjükről és hazájukból elüldözött palesztinok száma nő. Úgy látszik, hogy a cionisták által dróton rángatott európai és amerikai tagállamok, akik eddig még nem ismerték el Palesztinát, addig várnak, amíg a cionista “isten ajándéka” végleg eltünteti a térképről Palesztinát és a palesztinokat. Akkor majd arra hivatkozhatnak, hogy hát ők elismernénk Palesztinát, de már nincs ország, amit elismerhetnénk. Addig is támogatják a palesztinok kiirtását, és a népirtó cionista izraeli kormányt.
Azt tapasztaljuk, hogy a cionista “isten ajándéka” minden különösebb szankció nélkül szeghet meg bármilyen nemzetközi megállapodást, és ENSZ figyelmeztetést, sőt semmiféle retorzió, bojkott sem éri emiatt. Míg ezzel szemben a cionistákkal szembeszálló, be nem hódoló országokat folyamatosan blokád alatt tartják, vagy csak egyszerűen lerohanják őket.
Irán esetében nem csupán gazdasági szankciókat léptettek életbe, nem létező atom fegyverei miatt, de még vagyonának jó részét is zárolták, pénzügyi tranzakcióit leállították és megtagadták, olaj exportja ellen bojkottot hirdettek, és hatalmas inflációba döntötték az országot. És ez mind a mai napig tart.
Koreát is hasonló módszerekkel próbálja maga alágyűrni a coinista háttérhatalom. Míg Líbia, Szíria és más be nem hódoló arab országokat, egyszerűen “megpuccsoltak”, és szétbombáztak, illetve pénzzel, fegyverrel támogatott zsoldosokkal gyilkolják, a vegyi fegyverek bevetésétől sem riadva vissza. Az országok vezetői ellen pedig hol sikeres, hol sikertelen merényleteket hajtanak végre, vagy próbálják lejáratni őket.

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda

http://hungarian.ruvr.ru/2013_05_04/Palesztina-Daniatol-diplomaciai-statuszt-es-milliokat-kapott

Izrael arab országokkal közös rakétavédelmet tervez Iránnal szemben

A tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap úgy tudja, hogy az összetett rendszer kifejlesztésében Izrael és Törökország mellett Szaúd-Arábia, Jordánia és az Egyesült Arab Emírségek venne részt.

Az Egyesült Államok által pártolt és szorgalmazott terv alapján az izraeli, török és arab katonai szakértők közös parancsnoki és ellenőrző központokban dolgoznának együtt.

Izrael emellett valós idejű információszolgáltatást kapna a szaúdi és az emírségekbeli katonai radarállomásoktól, viszonzásképpen pedig hozzáférést engedne a partnerországoknak a magasan fejlett izraeli rakétaelhárító rendszerekhez és korai riasztásra kifejlesztett radarállomásainak adataihoz, amelyeket online kapcsolaton keresztül osztana meg az együttműködésben részes országokkal - írta a brit lap.

A The Sunday Times forrásai szerint a terv része az is, hogy az izraeli Arrow (Nyíl) rakétaelfogó rendszer védőpajzsát kiterjesztenék Jordániára.

A lap kommentárja szerint az együttműködés jelentőségét külön kiemeli, hogy Szaúd-Arábiának és az Egyesült Arab Emírségeknek nincs diplomáciai kapcsolata Izraellel, és az izraeli-török diplomáciai kapcsolatok is jelentős mértékben leépültek azóta, hogy 2010-ben nyolc török aktivista meghalt egy gázai segélyszállítmány ellen végrehajtott izraeli rajtaütésben.

(MTI)

Az Egyesült Államok vége

Az ötven államból álló uniónak vége. Semmi sem maradt, csak egy bűnöző maffia, akik úgy tesznek, mintha tisztességesek volnának. Lopás, visszaélés, gyilkosságok, törvénytelenség minden mennyiségben, hogy minél nagyobb vagyont tudjanak összpontosítani saját kezükben. Mindössze három dolgot tudnak megvalósítani: a bankárok pénzének kenőpénzért biztosítását, biztonságos fizetést maguknak, rokonaiknak és bűntársaiknak, és az állami közüzem maffiamódszerekkel történő kifosztását. Nem kell emlékeztetni rá, hogy világszerte ugyanez tapasztalható, de első sorba az USA-ban és Európában van rálátásunk e jól ismert "jelenségre".

Mindenütt, ahogy az Egyesült Államokban is, azok az emberek, akik azt állítják, hogy jogaiban megsértették őket, a jogtiprást azok követik el ellenük, akik megszegték saját esküjüket törvény vagy alkotmányellenesen (már ahol - eltérően Magyarországtól - van legális alkotmány). Ennek köszönhetően nem tudnak jogszerűen tisztséget gyakorolni, de elfoglalják a helyeket a nemzet törvényes képviseletének rovására. Maradva az USA nekrológjánál, amivel meghúzhatók a hazai és európai párhuzamok, elmondható, hogy az Alkotmány lényegtelen, és nem képezi szerves részét ez a dokumentum az emberi összefogásnak. Az alkotmány halott, és így a törvényes kormányzás létrehozása is. A "játékban" már nem szerepel semmi más, csak a nyers erő, bár ezt az erőt azok adják, akiket elnyomnak vele.

Az ilyen vállalkozások mind kudarcra vannak ítélve, és a jelenlegi konglomerátum sem kivétel. George Washington és csapata hozta létre az amerikai uniót, annak érdekében, hogy kezelni tudják az adósságot és a függetlenségi háborút Angliával. Mi volt a mérlege a háborúnak? Behódolt az angol király? Égett London? A válasz az, hogy nem, a győztesek nem telepedtek le Londonban, de a koronának fizették az adósságot. Ez alapján érthető is, hogy mindent felülírva miért szerepel az Amerikai Alkotmány I, 8.§-ban, hogy "a Kongresszusnak jogában áll összegyűjteni az adókat, vámokat, és fizetni az adósságot... az Egyesült Államokban". Az USA-ban? Nyilvánosságra hoztak-e ilyen adósságot az alkotmányozás időpontjában?

A válasz nagyon egyszerű, az Egyesült Államok azért alakult egységes unióvá, mert az Angol Koronának garanciákra volt szüksége az egységes tartozásfizetésre. Ezeket a kapcsokat használták nagy erővel a déli államok ellen, hogy megbüntessék mindazokat akik megsértik a jogállamiság összehangolt adósság-visszafizetési mechanizmusát. Ismét megemlíthető a párhuzam a Lisszaboni-szerződéssel. Az USA Alkotmány VI. (utolsó cikkeje) is kimondja, hogy minden tartozás, és megkötött szerződés kötelező érvényű a tagállamokra, még ellenkezésük vagy kiválási szándékuk ellenére is. Magyarul, ez egy olyan taposómalom vagy mókushinta, amiből elvileg nincs kiszállás.

Röviden: Az Egyesült Államok alapítói, akik a forradalmat létrehozták, pénzt kölcsönöztek az angol királytól (aki szintén kölcsön vett fel a francia királytól, aki ezután csődbe ment saját halálát okozva), hogy a tagállamok részt vehessenek a forradalomban, ami garantálja a tartozás visszafizetését. Lincoln jónak látta érvényesíteni az erőszakszervezet hatalmát az adóssággarancia hitelessége érdekében. Az Észak-Dél elleni háborúban leverték a lázadó tagállamokat, és azóta is érvényben van Lincoln 100 szabálya, a Lieber-kód. Az uniósítási folyamat alapszabályaiban megfigyelhető néhány közös momentum, akár az USA, akár a Szovjetunió, akár az Európai Unió vonatkozásában vizsgáljuk a helyzetet és a célokat.

Az USA esetében az I.cikk 10. szakasz 3. pontja kimondja, hogy "a Kongresszus hozzájárulása nélkül egyetlen állam sem tarthat csapatokat, hadihajókat béke idején... illetve ne vegyen részt háborúban, hacsak valóban meg nem szállták, vagy ilyen jellegű közvetlen veszélynek van kitéve". A szövetségi kormány hatalmas katonai gépezete minden tagállamban szövetségi haderővel biztosítja a statáriumot, mivel megértették a Lieber-kódexet. Az egykori Szovjetunió vezetése is ugyanilyen módszerekkel tartotta fent a hatalmát, és ugyanezt jelenti az NSZK-ban állomásoztatott brit haderő, és a 7. Amerikai hadsereg, de Magyarországon a 11. NATO logisztikai központ is, ahogy más európai országokban is megtalálható a "NATO közös haderő".

Az USA esetében az "elnöki szeszélyek keretében", amit NDDA-nak (nemzeti védelmi felhatalmazási törvény) szokás nevezni, felülírtak minden lényeges állampolgári jogot, úgymint a jogi tanácsadás, tudni a vádról, jog mentes, indokolatlan kutatás, szembenézni a vádlóval stb. A Kongresszus szabályozza az érmék és pénz értékét az I. cikk 10.§. 1 szakasza alapján, de minden tagállamnak kötelessége az arany és ezüst készletével a tartozások megfizetéséhez hozzájárulni. Ez gyakorlatilag ugyanaz a rendelkezés, mint Magyarországon a FIDESZ által hozott államadósság csökkentési kötelező állampolgári "hozzájárulás" törvénybe iktatása, vagy az EU ESM Megabank rendszerének szabályozásai.

Az USA Alkotmányban már régen felváltotta az adósság kötelezettség kifejezést a sürgősségi csődmegrendelés meghatározás, kezdve Lincoln idejétől, a Federal Reserve Notes könyvkamatok, és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroknak álcázott valutaként, amely nem jött volna létre, ha a Pénzügyminisztérium kezelné pénzeket, nem egy privát csoport. Az amerikai nép rabszolgasorba került, és az Európai Unió áldatlan tevékenysége miatt Európa is. A privát érdekcsoportok kezelik a non-stop patakként folyó vagyontranszfereket napról-napra, és Te nem élsz, nincs alkotmányos jogod, nem vagy szabad, és ez az állapot nem is tartható fent. Mindezek a tervek jól működnek addig, amíg az alapjukul szolgáló vagyon el nem párolog. Utána elszabadul a pokol, és az értéktelen pénz, a megehetetlen arany helyett vackából, vagyis földalatti bázisaikból is kifüstölik a "kártevőket".

Bár az amerikaiak azt gondolják, Európa egy nyilvánvaló példa az erkölcs, 100-féle nyelv és etika elfogadására, agyfajta jó és rossz összhangjaként a kulturális gyakorlatnak, csak saját sorsukon keresztül fogják megismerni, kik lesznek a hasonló cipőben járó szövetségesei, mert még tömegesen nem tudják, nem látják, hogy ugyanazzal a méreggel mérgezik az EU 500 millió lakosát, mint az USA 300 millióját. Soha nem lesz "Világkormány", mert az emberi agyban is funkcionális területekre épül a működés. Bizonyos részek esetenként képesek átvenni más területek funkcióit, de ritkán és általában nem megfelelően. Az egységesített agysejtállomány elhal, életképtelené válik. Az emberiség is egy nagy közös tudat, csak ezt pont azok nem veszik észre, akik genetikailag alkalmatlanok a részévé válni.

A cionista világkonferencia margójára: A cionizmus a zsidók legnagyobb és legvégzetesebb, rájuk nézve halálos tévedése...

Tulok

Az USA kiszorul Távol-Keletről

Már az Egyesült Államokban élő politológusok és kelet-szakértők is egyöntetűen állítják, az USA 10-20 éven belül teljesen ki fog szorulni a Távol-Keletről, mint katonai erő. A közelmúltban több televíziós csatorna készített ezzel kapcsolatos műsort, amelyekben a jelenlegi amerikai belpolitikai események tükrében próbáltak a közeli és távoli jövőre vonatkozó válaszokat kapni.

Az USA az ilyen szakértőkkel és intézetekkel folyamatosan készítteti a keletről, és főleg Kínáról szóló tanulmányokat. Kína olyan gazdasági növekedést mutat, amely lehetővé teszi számára, hogy nem csak fenntartsa a világ legnagyobb hadseregét, hanem azt rekord gyorsasággal fejlessze, és olyan fegyverekkel szerelje fel, mint az ötödik generációs vadászrepülők, lopakodók, anyahajók, UAV repülők, és hasonló modern eszközök.

A Japán és Kína között kialakult szigetkonfliktus arra világít rá, hogy Kína már nem fogja vissza magát, hanem harciasan lép fel, és e mögött egy hatalmas elrettentő haderő áll. Ráadásul Peking olyan kijelentést is tett, miszerint geopolitikai érdeke, hogy a vele szövetségben álló, vagy szimpatizáló államokat komolyan felfegyverezze, és velük a gazdasági partnerséget erősítse. Ez egy egyértelmű üzenet volt Észak-Korea vonatkozásában. Vagyis Peking nyíltan fenyegetni az Egyesült Államokat, ha érdeke úgy kívánja.

Ez a viselkedés nem fog háborúhoz vezetni - állítják a szakértők, hanem egyszerűen azt fogja eredményezni, hogy az USA kiszorul a térségből. Nem számítanak a japán és dél-koreai szövetségesek, ebben a térségben mindenképpen Kína lesz a legerősebb hatalom. Az USA jelenleg nem tud mást tenni, mint megpróbálja cégeit hazahívni Kínából, és a gazdasági függőséget csökkenteni, de ennek jelenleg semmi esélye. A válság nagyobb úr, mint az amerikai elnök.

Ráadásul az USA hadereje a nálánál százszor kisebb, kőkorszaki eszközökkel rendelkező országokat sem tudja legyőzni. Kína az amerikai haderőt keresztbe nyelné le. Vagyis a megállapítás igaz, nem lesz ott háború, csak csendes visszavonulás, mert ha lenne, az az Egyesült Államok végét jelentené.

Kemény Gábor

Csak jönnek

Az El Al légitársaság hetente nyolc járatot üzemeltet a Liszt Ferenc-repülőtér és Ben Gurion között, ezek közül hetente egy lesz, amelyet a 747-es Boeinggel szolgálnak ki. Jelenleg ez az egyetlen utasszállító légitársaság, amely menetrend szerűen közlekedtet Jumbo Jetet Budapestre. 

Ez a típus a Boeing 747-400 ami azt jelenti, hogy utaskapacitása 400 fő. A légitársaság igazgatója elmondta, hogy azért állították ezt a gépet szolgálatba, mert olyan nagy volt az igény az utasok részéről, hogy egy ilyen kapacitású gép tud csak ennek megfelelni. 

Magyarország izraeli nagykövete üdvözölte a két ország közötti légi forgalmat, kiemelte, hogy egyenlőre nagyobb a beutazók száma, de a jövőben szeretnék ha Izraelbe nagyobb számú turistát tudnának csábítani.

Nekünk ez nem csoda és cseppet sem meglepő, már évek óta hangsúlyozzuk az izraeli "honfoglalást" ami hazánkban zajlik.

Eljutottunk oda,hogy ez már nem csak titokban történik hanem teljesen a nyilvánosság előtt.

Alföldi Pál

A hazugságspirál vége, avagy Kína miatt robbanhat az euró?

Prof. Dr. Dr. h.c. Ulrich BlumKétezer milliárd eurójába kerülne a németeknek Franciaország megmentése, pedig a német kormány eddig már ezermilliárd eurónyi rendkívül kockázatos európai kintlévőségre vállalt kockázatot. Minderről azonban fogalma sincs sem a német választók, sem a német parlamenti képviselők jelentős részének

– állítja a nekünk adott interjúban Dr. Ulrich Blum professzor, a hallei Luther Egyetem tanszékvezetője, az IWH igazgatója, aki egyik kidolgozója az újonnan alakult antieuró párt (az Alternatívát Németországnak) programjának. E politikai erő – a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint – megszerezné a szavazatok akár húsz százalékát is, ha most tartanának választásokat Németországban. Blum professzor – akárcsak az új párt vezetői – szerint abszolút reális, sőt kötelező lenne a német parlamentben nyíltan beszélni az euró széthullásáról, annak következményeiről Németországra nézve, de ezt a témát a jelenlegi elit elhallgatja, és ebből származnak majd az igazi bajok. További probléma, hogy Franciaország igenis fizetésképtelenné válhat, ott semmit sem tesznek ennek megakadályozásáért. A fenyegető drámát végképp elmélyíti, hogy Kína záros határidőn belül nem fogja tudni finanszírozni Amerikát, részben Európát, mert megcsappannak bevételei és a pénzeket az országon belül költi el. Ennek következményeként előbb az amerikai, majd az európai jegybank elkezdi majd emelni az alapkamatokat, az új helyzetben fizetésképtelenné válhatnak a gyenge lábakon álló dél-európai euróövezeti tagállamok. Reális opciónak tartja az interjúalany, akárcsak Soros György, hogy Németország kilépjen az euróövezetből.


Zentai Péter: Ritkaságszámba megy, hogy német kancellár demagógiát vet nemzetközi tekintélynek örvendő professzor szemére. Márpedig most ez történik az Ön személye kapcsán. Hogy veszi ezt tudomásul?

Ulrich Blum: Ez kevésbé érdekel. Az viszont igen, hogy szemünk előtt, fülünk hallatára zuhan egyre mélyebb szintekre a németországi demokrácia minősége. A parlamentben egyszerűen nem engedik meg országunk és egész Európa jövőjét sorsdöntő módon befolyásoló témák kibeszélését. Nem akarják kényelemből, továbbá sajátságos, önző célokból, hogy a széles közvélemény megtudja az igazságot az euró létét fenyegető valós kockázatokról. Egy abszolút antidemokratikus „bölcsesség" mentén politizálnak: „amiről nem beszélünk, az nem létezik". Nos, ha valamiről bizonyosan nem szól a parlamenti demokrácia, az pontosan az igazság elhallgatása.

Mi az igazság?

Az, amire 1999-ben figyelmeztetettünk, az, amiről egy átfogó gazdasági-politikai elemzést tettünk le a politikusok asztalára: túl korai az euró bevezetése, a visszájára fog elsülni, ha az euróövezetbe kényszerítenek merőben eltérő nemzetgazdasági szerkezettel bíró országokat. Alapvetően hibás számításnak neveztük abban a – társszerzőségemmel készült, vezető közgazdák, különböző világszemlélettel bíró tekintélyek által szignált – dokumentumban azt a kormányzati várakozást, hogy az euróhoz csatlakozó nemzetgazdaságok az euró egésze alatt fokozatosan konvergálni fognak egymáshoz, egymásba fonódnak, a különbségek csökkennek. Mi határozottan figyelmeztettünk, hogy a dolgok vége ennek az ellenkezője lesz, a tagállamok között – a rájuk erőltetett kényszerpályán való mozgás okán – divergencia alakul ki: a különbségek egyre nőni fognak és ez robbanáshoz fog vezetni.

Ezt mondta annak idején – és mondja mindmáig – Soros György is...

Igaza van. Bennünket is, Sorost is annak idején ugyanúgy dogmatikusnak, demagógnak, populistának minősítettek. Közölték, hogy fogalmunk sincs a nagy európai összefüggésekről. Ez a politikusok tipikus hozzáállása: ha elfogynak az érveik, akkor különböző negatív jelzőkkel járatják le ellenfeleiket.

Soros György, akárcsak az Ön szellemi támogatásával beindult párt – az Alternatívát Németországnak nevű politikai erő – azt mondja, hogy Németország fordítson hátat az eurónak, lépjen ki az övezetből.

Ez csupán egy opció, amelynek a várható következményeiről is beszélni, vitatkozni kell, mégpedig a parlamentben, a nagy nyilvánosság előtt. Elsődleges célunk, hogy minden német polgárnak joga legyen tudni, hogy hazája mekkora rizikót vállal fel a jelenlegi helyzetben. Pillanatnyilag a Bundestagban, a német szövetségi parlamentben ülő képviselők felének nincs erről az egészről fogalma sem.

Ezt honnan tudja?

Megtekinthető a youtube-on is az a tévés riport, amelynek lényege, hogy a megkérdezett parlamenti képviselők 50 százaléka nem tudja, mit szavazott meg Ciprus, Görögország, általában az euró jövőjét befolyásoló alapvető kérdésekben.

Jómagam azonban megértem Angela Merkeléket, szerintem helytálló az az érvük, hogy az euró bukása az Európai Unió bukását hozza magával. Ez az Ön számára is világos...

Már miért lenne világos? Beszéljünk a konkrétumokról: itt vagyunk a németországi választások előtt pár hónappal és annak kimenetelét hagyjuk, hogy a ciprusi helyzet alakulása befolyásolja. Angela Merkel is jól tudja, hogy Ciprus képtelen saját erőből előteremteni azt a 6 milliárd eurót, amit a tízmilliárd eurós uniós támogatásért cserében fel kellene mutatnia. A választások előtt ezt itt egyszerűen elhallgatják: nem merik megmondani a német embereknek, hogy „bizony újabb áldozatot kell hoznotok egy olyan országért, amelyet annak saját politikai, gazdasági elitje tett tönkre". Az Uniót, az abba való hitet éppenséggel az őszintétlenség veszélyezteti. De egyelőre Ciprusnál és Görögországnál tartunk. Előbb-utóbb azonban elkerülhetetlenül húsunkba vágó problémává tornyosul Franciaország ügye. A német kormányt, a nemzetközi befektetők közösségét is beleértve, mindenki világosan látja, hogy Hollande francia elnök mindent elront, ami elrontható: az euró fennmaradását szolgáló gazdasági-, pénzügyi-, társadalmi reformokra nem hajlandó. Bármelyik pillanatban felmerülhet a nemzetközi piaci résztvevőkben, hogy Németország nem fogja bírni megmenteni Franciaországot, a francia államkötvények ára zuhanni kezd, Franciaország fizetésképtelenné válhat. A német társadalmat egy ilyen esemény derült égből villámcsapásként érheti, a következmények kiszámíthatatlanok. Az Unió létét valóban veszélyeztető dráma elkerülése végett követeljük, hogy beszéljük át a parlamentben, mit fog tenni Németország, ha a franciák fizetésképtelenné válnak. Fizetjük-e vagy sem a gigantikus mentést? Erről kell mielőbb a német választók előtt színt vallaniuk a döntéshozóknak. Ha ezt nem merik megtenni, akkor csakis őket terheli a felelősség az Európai Unió összeomlásáért. Egyébként meg kellene végre vallani a németeknek, most, még a választások előtt, hogy a német kormány által eddig felvállalt garanciák a kockázatos országok és az Európai Központi Bank felé ezermilliárd eurót tesz ki. Ha le kellene valóban hívni ezt az összeget, akkor Németország államadóssága a GDP nyolcvan százalékáról azonnal százhúsz százalékosra növekedne! És ebben nincs benne egy esetleges francia vagy olasz összeomlás finanszírozása! Felvállaljuk-e mindezt a rizikót vagy nem? Erre akar az új, az antieuró pártnak nevezett politikai erő választ kicsikarni – mégpedig a széles társadalmi nyilvánosság előtt.

De mit mond Ön, mit mondanak Önök erre a kérdésre válaszul?

Azt, hogy nem szabad felvállalni több kockázatot. Az ezermilliárdos garancia már önmagában véve is gyúlékony anyag. Egyenes úton haladunk az euróövezet szétesése felé. Hiszen immár tény, hogy a ciprusi euró jóval kevesebbet ér, mint a német euró. Senkinek ne legyenek illúziói: a legjobb esetben is párhuzamos devizák jönnek létre az euróövezeten belül. Ez a folyamat az orrunk előtt zajlik. Tele beláthatatlan kockázattal, amelyek gyorsuló ütemben nőnek a téma szőnyeg alá söprése által.

Vitát akarnak kavarni a nagy nyilvánosság előtt? És még mit?

A jogi bázist kell megteremteni ahhoz, hogy egy tagország kiléphessen az euróövezetből. Ez pillanatnyilag lehetetlen, az aláírók lényegében örök időkre szóló szerződést kötöttek. A kilépés a jelenlegi keretek között csak akkor lehetséges, ha az adott állam egyúttal az Európai Uniót is elhagyja. Ez abszurdum, hiszen maga az Unió mint értékközösség, mint gazdasági közösség – kimondottan helyes idea, amely azok számára is elfogadható, akik nem képesek eleget tenni az euróban maradás feltételeinek. Meg kell teremteni az egyikből való kilépés lehetőségét olyanok számára, akik a másikban viszont maradnának.

És mi legyen Franciaországgal?

Ennél nincs nehezebb kérdés. A német-francia barátság az európai béke alapja. Azt egyetlen épeszű, tisztességes európai ember sem teheti kockára. De a német társadalomnak akkor is tisztában kell lennie azzal, hogy Franciaország esetleges fizetésképtelensége kétezer milliárd eurós terhet jelenthet Németország számára, ha felvállalja Franciaország szanálásának költségeit. Erről mindenképpen nyíltan kell beszélni, a vitába maximálisan be kell vonni az egész francia társadalmat. Hogy az is megértse, azonnali áldozatokat és súlyos reformokat kell felvállalnia – nemcsak saját hazája mentése, hanem az európai béke megőrzése végett is.

De miért kell az ördögöt a falra festeni? A francia államkötvényeket a befektetők továbbra is „úgy veszik, mint a cukrot", alacsonyak a hozamaik, semmi jele sincs a Franciaországgal szembeni piaci bizalom gyengülésének. A piac számít – semmi más...

Nézze, én Kínában is tanítok. Saját tapasztalataimmal is jócskán alátámaszthatom, amit a makroadatok garmadája üzen: Kína – akarva-akaratlanul – hozzá fog járulni az „európai robbanás" bekövetkezéséhez. Most, a szemünk előtt szűnik meg az a világ, amelyben Kína termel, Amerika és részben Európa pedig elfogyasztja azt. A kínaiak pedig a bevételeikből finanszírozzák – államkötvények vásárlásával – az Egyesült Államok adósságszolgálatait és az amerikai költségvetést. A kölcsönös „elrettentés" – eddig létezett – egyensúlyának alapját egyebek között az teremtette meg, hogy míg a kínaiak jövedelmük negyven százalékát takarították meg, addig a németek annak tizenkét százalékát, az amerikaiak pedig két százalékát tették félre! Az új világ lényege, hogy határozottan és visszafordíthatatlanul, gyorsuló ütemben emelkedik Kína belső fogyasztása és importja, exportja ugyanakkor a következő években radikálisan csökken. A kínai nép elkezdi élvezni a korábbi évtizedek verejtékes munkával megtermelt gyümölcseit. Ebből következően egyre kevesebb pénze marad az exportból, leépülnek pénzfeleslegei, amelyekkel Amerikát finanszírozta. Egyre kevesebb és kevesebb külföldi, főként amerikai kötvényt tud majd csak vásárolni. Ennek nyomán előbb Amerikában, azután Európában valóságos infláció kezd kialakulni, ugyanakkor semmiféle kilátás sincs érdemi gazdasági növekedésre sem az Egyesült Államokban, sem Európában. A jegybankok nem tehetnek mást, mint hogy véget vetnek a jelenleg érvényesülő „zéró kamat szisztémának", és beindítják a kamatspirált: kénytelenek kamatot emelni. A kamatemelések világának beindulása, sőt annak már csupán a sejtése is komoly hozamemelkedéseket fog eredményezni például a francia kötvényeknél, és aztán jön az igazi horror: a piacokon pánikszerűen mindenki szabadulni akar a gyenge bőrben lévő országok kötvényeitől, így válik a végén finanszírozhatatlanná egy sor euróövezeti ország, élükön Franciaországgal és valószínűleg Olaszországgal.

Ez eléggé horrorisztikusan hangzik. Mindenesetre a piacok jelenleg élvezik a nulla kamat környezetét, új pénzek áramlanak a részvényekbe, elősegítik a gazdasági növekedést.

Nálunk és a korszerű, a növekedésre alkalmas gazdasági szerkezettel bíró országokban. Ám a dél-európai országokban – a politikai-gazdasági elit önzősége miatt – ettől még fennmarad a harmadik világ országaira jellemző szerkezet. Semmiféle érdemi intézményi reform nem történik, a látens problémákat elhallgatják, a következményekre való tudományosan megalapozott figyelmeztetéseket semmibe veszik. Ketyeg alattunk a bomba...

portfolioblogger

A zsidókártya kulcsszerepe a cionista világuralom módszertanában

… nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy valaki cionista legyen. … a cionisták kezében a nem cionista zsidók pusztán megfizetett eszközök a nagy játszmában. … a minél erőszakosabban erőltetett szemitizmus kitűnő ürügyet biztosít – akár a fizikai beavatkozásra is -, az általa gerjesztett védekező reakciók ellen. … a cionisták, amikor szükséges, zsidónak nevezik magukat, illetve szervezeteiket is előszeretettel titulálják zsidó szervezetnek, ahelyett hogy annak neveznék ami, vagyis cionistának.

Cion-politika a zsidók ellen
Az utóbbi időkben a háttérhatalom szerte a világon egyre erősíti a zsidóellenességet. Ez alól nem kivétel Magyarország sem. Nem erősödik, hanem erősítik, és nemcsak a zsidóellenességet, hanem a cigányellenességet is. A külföldi sajtókban a hasonérdűek, mindenütt a magyarok zsidóellenességéről firkálnak, főként a hazai cionista elemek „információira” hivatkozva.
És valóban, mostanra cionista politika sikeresen kiprovokálta, hogy az eddig befogadó, magyarok egy része legalábbis gyanakvóvá, bizalmatlanná váljon, míg más részüket, pedig kifejezetten felháborodottá tette, aktív védekezésre és tiltakozásra sarkallva őket.
A módszerük ezúttal is a többes haszon elvén működik.
A cionista politikusok támadnak, a nem cionisták pedig védekezésre kényszerülnek a rosszul értelmezett polkorrektség elve alapján.

A háttérben megbúvó érdekek és hasznok
A cionista pénzoligarchia nagy közös célja a világhatalom megszerzése, amit „új világrend” névvel illetnek – ez általuk számtalanszor el- és beismert tény.
E hatalomátvétel egyik eszköze az anyagi javak feletti totális uralom, s általa miden, pénzen megvásárolható érték, és hatalom megkaparintása.
Vagyis országokat (tokkal-vonóval), földestől, gyárastól, infrastruktúrástól és természeti kincsestől – azaz minden ingó és ingatlanvagyonával együtt gyűr maga alá. Sőt olyan pénzzel megszerezhető eszközöket is ide kell számítani, mint a kormányok, szervezetek, zsoldosok, fegyveres erők, média.

Ez alól az egyetlen kivételt az egyes emberek érzései, személyisége jelenti.
A gondolkodó, hazafias elkötelezettségű, logikus kérdéseket felvető, szilárd erkölcsű embereket nem tudja megszerezni anyagi javakkal illetve azok ígéretével a cionista háttérhatalom. Azonban pénzzel irányított eszközeivel igyekszik rátelepedni, magukra az egyes emberekre is, erőszakkal, megtévesztéssel, durva manipulációkkal.

A jelenség kicsit emlékeztet a szintén mesterségesen működtetett „drogháborúra”, vagyis egyfelől a pénzoligarchia irtózatos vagyonokat zsebel be belőle, másfelől fenntartja a küzdelmet ellene, melyet nem mellesleg szintén ő finanszíroz.
Ha ezt lefordítjuk a szemitizmus-antiszemitizmus mesterségesen gerjesztett problémakörre, azt találjuk, hogy ugyanez a pénzoligarchia számtalan módszerrel erőlteti a szemitizmust, mely ellen természetes védelmi reakcióként az antiszemitizmust kapja. Mégpedig ahogyan a szemitizmust egyre erősebben erőszakolja rá az emberekre, ezzel egyenes arányban növekszik az ellene való tiltakozás, védekezés. A módszer igazi aljassága, hogy a cionista háttérhatalom az antiszemitizmust ürügyként tűzi a zászlójára az ellene való fellépése jogosságának igazolására. Vagyis nem az ok, hanem az okozat dominál.

Módszerek a zsidóellensség gerjesztésére
Előre kell bocsájtani, hogy bár igyekeznek a zsidóság és a cionizmus közé egyenlőségjelet tenni, ez azonban így messze áll az igazságtól. Mint Joe Biden mondta, nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy valaki cionista legyen.

Tudjuk, hogy Izrael, melyet zsidó államnak neveznek, valójában nem a zsidók állama, hanem a cionisták saját magán állama, ahová kizárólag zsidókat telepítettek be. Ennek egyik eklatáns példáját a II. Világháború során is láthattuk, amikor is a németek felajánlották, hogy a zsidó menekülteket fogadják be, az akkor még nem hivatalosan létező Izrael területére, ám ezt a cionisták visszautasították, mert akkor nem lehetett volna mire alapozni a „holokauszt-bizniszt”. Vagyis, minden lelkifurdalás nélkül beáldozták zsidók százezreit a cionisták. Bezzeg, amikor a területszerzés, a terjeszkedés ürügyét kellett biztosítani, akkor százezer számra telepítették be Izraelbe zsidókat a világ különböző országaiból. S nem csupán üres ígéretekkel tették csábítóvá a rabolt területeket, hanem pénzzel és lakhatás, illetve termőföld biztosításával. Vagyis a cionisták kezében a nem cionista zsidók pusztán jól megfizetett eszközök a nagy játszmában. Azért azt se felejtsük el, hogy gyakorta a betelepülő zsidók sem „üres” kézzel érkeztek.

A módszer hazai megvalósítása
Egy másik módszer a pozitív megkülönböztetés, mely garantáltan ellenérzést szül abban akinek a kárára történik. (ezt a módszert előszeretettel alkalmazzák egyébként a cigányok esetében is). Bizonyos szakmák úgynevezett „elzsidósodása” köztudomású, és nem csak mostanság, hanem a zsidóság történetében mindig is így volt, legfeljebb az adott koroknak megfelelően módosult, bővült. (ezen szakmák nem a bányászat, földművelés, vagy más fizikai munkák körébe tartoznak.)
Sok-sok példa van arra is, amikor valódi értékteremtő munka nélkül is vagyonokhoz juttatták őket – lásd a kárpótlások, jóvátételek, földadományozások, stb. formájában.
Ha megnézzük részarányukat pl. a felsőoktatásban, akkor azt tapasztaljuk, hogy messze a társadalomban meglévő arányuk feletti számban kapnak és kaptak teret (a numerus clausus időszakát kivéve).

A XX-XXI. században a neoliberalizmust terjesztő háttérhatalom egyre fokozza az úgynevezett „zsidó kultúra”, „judeo típusú” vallásfajták és akaratának ráerőltetését a társadalomra. Ennek része a Holokauszt törvénybe emelése, pontosabban egy zsidókat előtérbe toló, de valójában cionista üzleti multinacionális vállalkozás törvényi erővel szorgalmazott elfogadtatása. Ennek része a judeo-kereszténység, és más vallási köntösbe bújtatott üzleti vállalkozás elterjesztése is.
A HIT „egyház” mely valójában egy ugyanolyan üzleti vállalkozás, mint pl. a szcientológiai „egyház”, történelmi egyház rangjára emelése szintén egy olyan fogás volt, mellyel a társadalmat provokálták. Épp így a gyűlölet-vallás dogmájának és üzleti szemléletének erőszakos integrálása, sőt előtérbe helyezése (a krisztusi értékrend ezzel arányos elnyomása mellett) a hagyományos keresztény egyház, főként a katolikus egyház dogmáiba.

Ez leginkább azért veszélyes, mert a templomba járó vallásos embereket úgy kondicionálják ezen judeo dogmák befogadására, hogy szinte észre sem veszik a megtévesztést, a mögöttes szándékot, melyben a zsidók felsőbbrendűségét próbálják elfogadtatni.
Arról is említést kell tenni, hogy a krisztusi szeretet alapon nyugvó keresztény nézettel szöges ellentétben a HIT-es üzleti vállalkozás azt a dogmát terjeszti, miszerint Isten áldása csak a gazdagokon van.

Az elmúlt 10 évben feltűnően megszaporodott a főként állami finanszírozásban vagy állami támogatással, – azaz az adófizetők pénzén – való a zsinagóga felújítás, építés is.

Ami azt illeti, a templomba nem járó emberek sem maradnak ki ebből a láthatatlan orientálásból, erről gondoskodik a cionmédia és a cionista filmgyártás fellegvára, Hollywood.
Csak egyetlen példa a hollywood-i mételyből, „A függetlenség napja” című film, mely látványossága mellett lényegében arról szól, hogy a világot a megsemmisüléstől (a két főszereplő) a zsidó és néger vezetéssel menti meg a tudatlanságban tartott elnök. A néger szerepének hangsúlyozása az USA-ban az erősödő négerellenességet próbálja ellensúlyozni. Ha ezt a filmet a mi befolyásolásunkra gyártották volna, akkor a néger helyett cigányt vettek volna pozitív hősként.

További módszer, az immár rendszeresített úgynevezett „Élet” menete elnevezésű cionista találmány, mely szintén a világháborús zsidó szenvedéssel operál. Anélkül, hogy a cionisták által vágóhídra hajtott 72 millió II. Világháborús áldozatra akár egyetlen szót is vesztegetne.

A legutóbbi hazai cionzsoldos ötletek egyike, hogy az iskolásokat kötelezően oktassák a holokauszt üzlet alapját képező zsidó szenvedés történetre, ezzel a pozitív zsidókép kialakítására kívánja érzelmi alapon kondicionálni a gyermekeket. Kvázi a sajnálni való sokat szenvedett zsidóság jogalapját sugallva a megérdemelt vezető szerepre, mely valójában a cionista irányítás elfogadására készíti fel őket.

A felnőttek, a szülők számára a filmeken és törvényeken túl, az anticionizmust és antiszemitizmust elítélő rendezvények szervezése és az ezekről való hangsúlyos „tájékoztatás” hivatott ugyanezt a célt elérni, párhuzamosan a neoliberális szabadosság és deviancia ösztönzésével, valamint az izraeli zsidó és a cion-bolsevik mészárlások letagadásával vagy bagatelizálásával.

A hazai zsidóellenesség többes haszna
Természetesen a többes haszon itt is tetten érhető, de végső soron a cionisták és zsoldosaik nyernek rajta legtöbbet.
Az emberek, a társadalom nagy részének velük szemben megnyilvánuló ellenszenve a zsidókat egyfelől összezárásra, másfelől – bár nem mindig tudatosan – a cionistákhoz való csatlakozásra kényszeríti .
Ezért is mossák össze a zsidóság és a cionisták fogalmát.

A maszatolás és a törvényi erőszak szándéka, hogy a nem zsidók között is olyan híveket szerezzenek, akik meggyőződésből, remélt anyagi előnyökért, vagy csupán félelemből támogatóként jelennek meg mellettük. De legalábbis ne váljanak aktív ellenzőikké, és egy esetleges anticionista, antiszemita tiltakozás alkalmával tétlen szemlélők maradjanak.

A minél erőszakosabban erőltetett szemitizmus kitűnő ürügyet biztosít – akár a fizikai beavatkozásra is -, az általa gerjesztett védekező reakciók ellen. Elegendő terjeszteni, arra hivatkozni, hogy Magyarországon a náci fasiszták és kitudja még kik, tömeges jelenléte miatt antiszemitizmus van, elnyomják a zsidó (és egyéb) kisebbséget, hiszen senki sem vizsgálja ennek igazság tartalmát a már kondicionáltak világában, hanem megfellebbezhetetlen tényként kezelik. S ezen ürügy kapcsán feljogosítva érzik magukat, hogy akaratukat rákényszerítsék a magyar közvélekedésre, az ország gazdasági és politikai vezetésére.

A pozitív megkülönböztetésben részesülő zsidók, filoszemiták és cionista zsoldosok anyagi támogatása kifizetődik nem csak hovatartozásuk erősítésében, hanem a későbbiek során az általuk üzleti vagy vallási alapon visszaadott támogatásában is.

A cionisták által sulykolt, a gójok alárendeltségét hirdető, kvázi zsidó „felsőbbrendűség” kinyilvánítása köszön vissza a tudományban, a művészetben, a pénzügyekben, és még számos területen, mely nem csupán a zsidók, közvetve a cionisták elismertségét képviseli, hanem vezető szerepüket is hivatott magyarázni.
A tudománnyal kapcsolatban itt jegyezzük meg, hogy évekkel ezelőtt arról lehetett hallani, hogy Izrael a hazai zsoldosainak közreműködésével kötött ügyes tudományos „együttműködési” szerződésének köszönhetően, minden magyar tudományos eredményhez és találmányhoz hozzájuthat.

A cion vezérelt zsidó összefogásnak köszönhetően zárt közösség jött létre, mely a munkahelyek bizonyos pozícióiból, vállalkozásokból kipöccinti a nem zsidó, vagy nem filoszemíta embereket. (pl. a kirúgott óvónő esete) Bizonyos foglalkozások esetében pedig a kulimunkán kívül be sem engedi őket.
A cionisták által így kézbe kaparintott cégek azután már csak és kizárólag az elvárt cionista érdekek képviseletében működnek. A legdurvább megnyilvánulása ennek a kezükben lévő bankok „deviza nyilvántartású hiteli”, és a közműveiken, közszolgáltatóikon keresztül megvalósuló ország és családrombolásai.

Végül, de nem utolsó sorban, ne felejtkezzünk el arról a haszonról sem, amit cionisták remélnek, hogy amíg a magyarokat leköti szemitizmus elleni védekezés, addig sem foglalkoznak a zsoldos kormány újabb kifosztási kísérleteivel. Bár ez utóbbi reményük nem mindig jön be. (lásd a korrupció gyanús trafik-botrány)

Akkor hogyan jönnek a képbe a zsidók?
A válasz egyszerű, a cionisták, amikor szükséges, zsidónak nevezik magukat, illetve szervezeteiket is előszeretettel titulálják zsidó szervezetnek, ahelyett hogy annak neveznék ami, vagyis cionistának. Ebbéli törekvésük mára olyan sikeres lett, hogy valóban elmondhatjuk a zsidók, de legalábbis vezetőiknek nagy része zsidó cionista.

Az utóbbi évek legnagyobb visszhangját a Zsidó betelepedés, a magyar állampolgárság és az ezzel járó állampolgári jogok futószalagon történő osztogatása keltette.
A látszólag cél nélkül főként természetes vizek környékére épített komplex és fegyveres őrzéssel ellátott úgynevezett lakóparkok, melyek már-már luxus kategóriába tartoznak (legalábbis a hazai viszonyok szerint) és nem titkoltan a „minőségi” embereket várják, sok helyen még üresen állnak. Ugyanakkor emberek ezreit hajítják utcára. A „minőségi” emberek olykor kettős állampolgársággal is rendelkeznek, de legalábbis letelepedési, vagy munkavállalási engedéllyel. Nagy részük milliós bevételt, állami támogatást tudhat magáénak. A kevésbé luxus, de még mindig az átlag feletti kivitelű lakóparkok lakásainak jó része is új gazdára vár. Ha ezzel egybevetjük a zsoldosok nyilatkozatát, melyben az ebül szerezett országukból menekülni kényszerülő izraeli állampolgárok tömeges befogadására tettek ígéretet, akkor érthető, miért állnak üresen.

Becsületbeli ügyek
A mára (2013.05.04) tervezett, a bíróság által engedélyezett, de a Likud testvérpártjának elnöke által betiltott anticionista tüntetés nem antiszemita (Aaron Cohen rabbi szerint is), bár igyekeztek összemosni. Sikerrel!
Ebben az összemosásban élen járt az említett Likud testvér pártjának elnöke is, aki így nyilatkozott: „A bíróság mai döntését a szombati anticionista tüntetés engedélyezéséről elfogadhatatlannak tartom. Álláspontom egyértelmű: bármely köntösbe is bújtatott, nyilvánvalóan antiszemita szándékú rendezvénynek, a jogállam kijátszásának Magyarországon nincs helye. Magyarországnak milyen jogi eszközök állnak rendelkezésére, hogy érvényt szerezzen az alkotmánynak. Ezzel egyidőben utasítottam a belügyminisztert, hogy minden törvényes eszközt használjon fel az alkotmányellenes rendezvény megakadályozására.” (mazsihisz.hu)
És ha bárkinek kételye lenne Orbán Úr hovatartozásáról, hitvallásáról, annak az alábbi mondatait idézzük:
„Világossá kell tenni, hogy, ha az Izrael iránti kritika túllépi a racionalitás határait, az már antiszemitizmus”
Az antiszemitizmus a miniszterelnök szerint gyakran kisebbségi érzésből fakad. Sok emberből hiányzik az önbizalom, azt gondolják, hogy a zsidók erősebbek náluk és ezért kárt okozhatnak bennük. “Nincs semmilyen szándékuk bántani bennünket” – mondta. „Azt magyarázom az embereknek, hogy nekünk tilos a zsidókra, mint veszélyre tekintenünk, inkább tekintsünk rájuk, mint Isten ajándékára. Isten a magyar nemzetet nagyon színesnek alkotta meg, melynek részei a zsidók is” (szombat.org)

Nos, lehet, hogy nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy az összemosás olyan fokra jutott, amikor sok zsidó nem látja, vagy nem akarja látni a különbséget. Azt hiszik, hogy a jó zsidó a cionista zsidó.

Izrael a MAZSIHISZ – a Magyar Zsidó Hitközösségek Szövetsége – nem csupán a zsidók és cionisták összemosásának, valamint a zsidók cionisták közé való integrálásának élharcosa. Mint cionista állam és mint cionista szervezet, jóval többek ennél, a kormány és annak feje cselekedeteinek, megnyilatkozásainak irányítói tevőleges alakítói.
Elég, ha Szaniszló Ferenc nemrégiben elhíresült kitüntetése kapcsán a habzó szájú cionista kirohanásokra gondolunk, amikor nemcsak, hogy belügyeinkbe avatkoztak be durva vehemenciával, és etikátlanul, hanem szégyen-szemre meghátrálásra kényszerítettek mindenkit.

A zsidó hitközösségek és a Likud testvérpárt elnöke nem átallott alaptörvényi sérelemre hivatkozni.
„A MAZSIHISZ felszólítja a Kormányt, hogy az Alaptörvény betűjének és szellemének megfelelően haladéktalanul intézkedjen, és minden törvényes eszközzel akadályozza meg, hogy politikai célokból tovább rombolják Magyarország külföldi megítélését, ne hagyják, hogy a magyarságot a gyűlölködőkkel azonosítsák.
A Fővárosi Munkaügyi és Közigazgatási Bíróság mostani döntése a régi joggyakorlatot követi, és nem veszi figyelembe, hogy az Alaptörvény szigorúan tiltja az emberi méltóságot sértő cselekményeket.”
Fordítsuk csak le magyarra a fenti kirohanást.
Az alaptörvényre hivatkozva az emberi méltóság sérelmét emlegeti. Nos, hol van az emberi méltóság, amikor munkájuktól, otthonuktól megfosztott MAGYAR EMBEREKET bűnözőnek merészelnek titulálni? Vagy az emberi méltóság jogát kizárólag magukra vonatkoztatják? És ha már itt tartunk, az Alaptörvényben még nem tesznek különbséget a zsidók és a gójok között.
Ezért a tüntetéshez, demonstrációhoz MINDENKINEK joga van

Súlyosan aggályosnak tartjuk, hogy az országunkban gyakran befogadottként, vendégként élő cionisták és izraeli-magyar kettős állampolgárságú zsoldosok, olyan törvényeket, intézkedéseket kényszeríthetnek a magyar emberekre, amelyek nem csak emberi méltóságukban sértik, hanem életfeltételeik megszüntetésével vegetálásra és halálra ítélik őket.
Épp azokat, akik itt nem csupán otthon vannak, de vendéglátóként kellene tisztelniük őket.

Egyre nyilvánvalóbb, hogy a zsidóság legnagyobb ellensége éppen az a cionista háttérhatalom, melynek egyik fő célja, hogy saját bűneit (pénzügyi fosztogatások, válságok, tömeggyilkosságok, háborúk) a zsidóság egészére vetítse rá. Ezért feladatuk, hogy élesen megkülönböztessék magukat ezektől. Ez saját érdekük is egyúttal.

Arató Péter – Bornemissza János – Szabad Riport Tudósító Iroda