ÉGI ÜZENETEK
2015. július 21.
Mennyei Atya: Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 1.
Mennyei Atya:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Itt állok előttetek, mint Mennyei Atyátok
ragyogó dicsőségemben. Kezemben egy piros, dobogó szívet tartok: az
emberi élet szimbólumát. Azért van a tenyeremen, hogy ezzel
érzékeltessem felétek, hogy Én a ti Istenetek vagyok az élet és halál
ura. Ti, teremtmények életeteket Tőlem kapjátok, és csak Én vehetem el
tőletek.
Az 5. parancs így
szól: „Ne ölj!” Ezzel kapcsolatban Máté evangéliumában így nyilatkozom:
Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: „Ne ölj! Aki öl, állítsátok
törvény elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a
törvényszék elé, aki haragszik felebarátjára.” Ebből a jézusi mondatból
az következik, hogy ennek a röviden megfogalmazott parancsnak a keretébe
nemcsak az tartozik, hogy nem szabad kioltani a másik emberi életet,
hanem tiltja az öngyilkosságot, az abortuszt, az eutanáziát, a
veszekedést, a verekedést, a botrányokozást, a mértéktelenséget evésben
és ivásban, élvezeti cikkekben. Az 5. parancs elleni bűnnek számít az
embereken végzett tudományos kísérletezés, az elítéltek kínzása, a
háborúk és forradalmak előidézése. Az is ezt a parancsot sérti meg, aki
haragot tart és bosszút forral. Ezek közül a legsúlyosabb vétség a
gyilkosság. Én, a ti Mennyei Atyátok ezt mondom a Kivonulás Könyvében:
„Ne öld meg az ártatlant és az igazat!” A Katolikus Egyház Katekizmusa
ezt így fejtegeti: „Az ártatlan szándékos megölése súlyosan ellenkezik
az emberi lény méltóságával… és a Teremtő szentségével. Az emberölést
tiltó törvény egyetemes érvényű, mindenkit és minden embert mindig és
mindenütt kötelez.”
Ha valaki tudva és
akarva megöli felebarátját, függetlenül attól, hogy hirtelen
felindulásból, ittas állapotban vagy előre megfontolt szándékkal teszi,
halálos bűnt követ el.
Laci és Gyuri jó
barátok. Gyurinak megtetszik egy fiatalasszony a faluban és mindenáron
meg akarja szerezni, de a férj akadály. A nő, akit Irénkének hívnak,
hajlana is a kicsapongásra, de a férje szereti és hallani se akar a
válásról. Gyuri elpanaszolja az ügyét barátjának és közösen
elhatározzák, hogy a férfit elteszik láb alól. Megbeszélik a
részleteket. A férj a megszokott órában este, a sötétben egy parkon
keresztül megy hazafelé. Laci halkan utána oson, a száját szorosan
befogja egy zsebkendővel, hanyatt fekteti, Gyuri föléhajol és egy késsel
szívenszúrja. Ásnak egy gödröt és elföldelik. Jól ledöngölik és fűvel
teleszórják. Most már szabad az út Irénke felé. A nyomozó rendőröket az
ottfelejtett vérnyomok vezették a holttesthez. Ez az előre megfontolt,
aljas szándékkal elkövetett gyilkosság halálos bűn, Isten és ember előtt
egyaránt.
Más a helyzet a
következő történetnél. Zsolt éjszakai műszak után hajnalban egyedül megy
haza a kisváros kihalt utcáin. Hirtelen előugrik rejtekéből, a fal
mögül egy sötétruhás, kapucnis alak és egy megtöltött pisztolyt szegez a
mellének és pénzt követel tőle. Kifordítja a zsebeit mutatva, hogy
üres. A felső mellényzsebében talált egy 500-ast. A rabló keveselte, és
felhúzta a ravaszt. Zsolt hirtelen mozdulattal erősen állonütötte.
Megragadta a fegyvert tartó kezét, csavart egyet rajta, így a cső a
támadója felé fordult, a pisztoly elsült és golyó belefúródott a rabló
halántékába, aki ettől a lövéstől holtan rogyott össze. Igaz, hogy Zsolt
megölte az erőszakoskodó embert, de önvédelemből tette. Nem követett el
bűnt. A Katolikus Egyház Katekizmusa kimondja: „Az önmagunk iránti
szeretet az erkölcsiség alapvető pincipíuma marad. Törvényes tehát, hogy
a saját élet megőrzéséhez való jogot érvényesítsék. Aki a saját életét
védi, nem követi el az emberölés vétkét, mégha arra kényszerül is, hogy
támadójára halálos csapást mérjen. Ha valaki a saját élete megvédésére
nagyobb erőt alkalmaz, mint szükséges, a tette nem megengedett. Ha
azonban mértékkel veri vissza az erőszakot, a védekezés megengedett. Nem
szükséges az üdvösséghez, hogy az ember elmulassza az arányos
védekezést azért, hogy elkerülje a másik megölését, mert a saját életére
jobban kell vigyáznia, mint a másikéra.” Tehát Zsolt, aki bátran
megvédte magát, helyesen cselekedett.
Nem csak az a
cselekedet számít gyilkosságnak, mikor valaki szánt-szándékkal megfojt,
leszúr, lelő, felakaszt egy másik embert, hanem az is, mikor közvetve
idézi elő valakinek a halálát. Erre is mondok példát a gyakorlatból.
Kórházban fekszenek olyan tehetetlen, lebénult betegek, hogy meg se
tudnak mozdulni. Éhesek, szomjasak, és ha olyan lelketlen nővér van
szolgálatban, aki nem itatja meg, nem teszi a szájába a falatot, egészen
elgyengül, kiszárad és valósággal éhenhal. Az ilyen betegnek hiába
teszik oda az éjjeliszekrényére az ennivalót, nem tud hozzá nyúlni, és
érintetlenül visszaviszik. Hull a könnye az éhségtől és szomjúságtól,
lassan-lassan éhenhal. Az ilyen kegyetlen nővér gyilkol. Az a társa is
ezt teszi, aki hallja ugyan, hogy valamelyik beteg csönget, és körmeit
lakkozza, nem megy be segítséget nyújtani. Pedig súlyos rosszullét miatt
is hívhatják. Meghalhat valaki egy szívrohamban, ha nem viszi az
injekciót. Ez közvetett gyilkossághoz vezethet. Az a gondatlan anya is
ilyen közvetett gyilkosság okozójává válhat, aki strandra viszi 4 éves
kislányát, ő kifekszik a napra, hogy szép barnára süljön és közeben a
kicsi odaszalad a medence szélére, felmászik, beleesik a vízbe és
megfullad.
Mindenféle
gyilkosság nagyon súlyos bűnnek számít az Én szememben. Aki kioltja más
életét, bizony méltó arra, hogy elveszítse az üdvösségét. Csak az menti
meg a kárhozattól, ha mélyen megbánja, és ha katolikus, meggyónja
tettét. De így is bűne után olyan komoly tartozásai vannak, hogy a
tisztítótűz legmélyén kell vezekelnie.
Drága Gyermekeim!
Olyan bűnös, zűrzavaros világban éltek, hogy nagyon sok az elkeseredett,
labilis idegzetű, depressziós ember. A hit kihalt gyermekeimből, ami
fogódzkodó lehetne számukra, problémájukból nem látnak kiutat és az
öngyilkosságba menekülnek.
Tévesen azt hiszik,
hogy a halál után megsemmisülnek, megszünnek gondjaik, fájdalmaik. Pedig
miután kilehelték lelküket találkoznak a szomorú valósággal, hogy a
bajtól nem szabadultak meg. A szenvedés még fokozottabban tör rájuk a
számukra kijelölt helyen: vagy a tisztítótűzben vagy a pokolban. A
Katekizmus ezt mondja az öngyilkosságról: „Az Isten által ránk bízott
élet kezelői, de nem birtokosai vagyunk. Nem rendelkezünk vele. Az
öngyilkosság ellenkezik az emberi lénynek azzal a természetes
törekvésével, hogy megőrízze és továbbadja az életet. Súlyosan
ellenkezik a helyes önszeretettel is. Ugyanakkor sérti a felebaráti
szeretetet is, mert jogtalanul megszakítja a szolidaritás kapcsolatát a
családi, nemzeti és emberi közösségekkel, melyekkel szemben
kötelességeink vannak. Az öngyilkosság ellenkezik az élő Isten
szeretetével.”
Gyermekeim! Egyetlen
embert sem teremtettem hiába. Mindenkivel terveim vannak. Azért nagy
bűn az öngyilkosság, mert az illető szándékaimat áthúzza. Én határozom
meg, hogy ki meddi éljen itt a földön, és csak akkor hívom haza, amikor a
lelke a nagy találkozáshoz a legoptimálisabb állapotban van. Minden
esetben nagy bűn az ötödik parancs ellen, ha valaki kioltja életét, de
ha pszichés zavarok alatt cselekszik így, vagy a megpróbáltatásból,
kínzástól, szenvedéstől való félelemből teszi, kisebb az erkölcsi
felelőssége. Nem szabad azt gondolnotok, hogy minden öngyilkos a pokolba
kerül. Figyelembe veszem a körülményeit, egészségi állapotát, indító
okait. Sokukban sikerül az utolsó pillanatukban bűnbánatot kelteni.
Imádkozzatok értük! Fohászaitokat, rózsafüzéreiteket, felajánlott
szenvedéseiteket kegyelemmé alakítom és általuk még a pokol széléről is
megmentem őket, a tisztítóhelyen lévőknek pedig enyhítem fájdalmaikat.
Mára elég ennyi az 5 parancs ellen elkövetett legsúlyosabb bűnökről.
Míg beszéltem
hozzátok, végig itt tartottam kezemben a piros szívet. Eddig dobogott,
lüktetett, de most egyre jobban gyengül. Fülemhez emelem, alig hallom
dobogását. Gyilkos és öngyilkos gyermekeim tüzes nyilakat lövöldöznek
felé. Sokezer sebből vérzik az emberi élet. Vérpatakok folynak a nyilak
alól. Csupa vér a tenyerem, ahogy tartom az Általam teremtett életet, és
nagy vértócsa van alatta a padlón. Már itt áll mellettem Szent Fiam és
legszentebb Leányom, Szűz Mária. Mindhárman könnyünket hullatjuk erre a
lankadó, haldokló szívre. Kihúzzuk a nyilakat és az élet szimbólumának
mély sebeit könnyeinkkel gyógyítgatjuk. Újra lüktetni kezd, kezeinkkel
melengetjük. Ó, Kicsinyeim! Engesztelőim! Nem engedjük az életet
kipusztulni. Hiába akarja ellenségem, a sátán a globális nagyhatalmak
által, háborúkkal, üldözésssel, járványok terjesztésével, a gonosz
bélyegével, a chippel kiírtani a nemzeteket, mi nem engedjük. A
megpróbáltatások és az Antikrisztus uralmának idejét lerövidítjük és
megőrízzük életeteket. Most felemelem az élet szívét, hogy lássátok
gyógyulását. Eltüntek sebei és isteni dicsőségem fénye burkolja körül.
Ezután keblemhez közelítem, megnyitom atyai Szívem ajtaját és
belehelyezem kicsi életetek jelképét. Megáldalak benneteket az élet
iránti tisztelet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Amen.
ÉGI ÜZENETEK
2015. július 28.
Szűzanya: Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 2. (veszekedés, verekedés, mértéktelenség)
Szűzanya:
Drága Kincseim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek
benneteket. Hálás vagyok, hogy újra eljöttetek lelkeket menteni és
meghallgatni a tanításomat. Én is, mint a Mennyei Atya, az ötödik
parancs ellen elkövetett bűnökről fogok beszélni nektek.
Tévedés lenne azt
gondolni, hogy az ötödik parancsolatot, hogy „ne ölj!”, csak a
gyilkossággal és öngyilkossággal lehet megsérteni. Ide sorolhatjuk a
veszekedést, a verekedést és a mértéktelenséget.
Gyermekeink többsége
a veszekedést nem is tartja bűnnek, mégcsak meg se bánja, úgy érzi
jogában áll leteremteni, szitokkal elborítani a másikat, akire dühös.
Pedig a veszekedés mértékétől függ, hogy bocsánatos vagy halálos bűnt követett-e el. Két példát mutatok be erre:
Ilonka és Karcsi
irodai dolgozók. Egy cégnél dolgoznak, íróasztaluk egymás mellett van.
Ilonka eltévesztett egy adatot és kollégájától kér segítséget.
-Ó, ez semmi! Idenézz!- átnyúl a másik géphez és lenyom egy gombot.
Mit csináltál, te őrült? Egy mozdulattal mindent letöröltél, amivel egy órán keresztül kínlódtam.
-Ajaj! Ne haragudj,
de azért történt, mert nagyon siettem. Nekem is van elég feladatom, amit
időre kell elvégeznem.- feleli Karcsi.
-Ha nem értesz a számítógéphez, vald be! Hogy lehet valaki ilyen tökkelütött?
-Idefigyelj, Ili! Egy perc alatt ki tudnám neked javítani, de mivel ilyen goromba vagy hozzám, csak bajlódjál vele.
Ilonka nehezen és
mérgelődve, de végül is rendbehozta a hibát. A munkaidő végére már
elmult a haragjuk. Mindketten bocsánatos bűnt követtek el ezzel a
veszekedéssel.
A másik
összekoccanás szomszédok között történt. Tikkasztó nyári este volt,
későn sötétedett és a szemközti szomszéd gyermekei mégy 9 órakkor is
hangos focizásban voltak az utcán. A labda nagy robajjal eltalálta
Szilviék ablakát. A férjnek holnap hajnalban kell dolgozni menni, ezért
korán lefeküdt. Szilvi kiszaladt az utcára, nyomdafestéket nem tűrő
hangon legorombította a kisfiúkat, karjuknál fogva hazairányította őket,
és a szülőknak nagy patáliát rendezett. Sakál módjára üvöltött velük,
és trágár, káromkodó szavak kíséretében megfenyegette őket, hogy ha
mégegyszer este 7 után meglátja a gyerekeket az utcán, feljelentést tesz
a polgármesteri hivatalnál. Azóta nem fogadja se a szülők, se a kisfiúk
köszönését. Szilvi az ötödik parancs ellen halálos bűnt követett el.
Ha a veszekedést
múló indulatkitörés okozza és hamar visszaáll a béke, akkor bocsánatos a
bűn, de ha az indulat felfokozódik, trágár szitkozódássá, káromkodásba
torkollik, és a vége tartós harag lesz, akkor a bűn halálos, súlyos.
Ilyenkor az egyik ember a másik ember lelkét „gyilkolja”. Az első
esetben – bűnbűnat után – lehet szentáldozáshoz járulni, a második
esetben nem, mert kiesett az illető a kegyelem állapotából, gyónnia
kell.
A verekedés szintén
az ötödik parancs ellen szól, de súlyosabb a veszekedésnél, mert nemcsak
a másik ember lelkében tesz kárt, hanem a testi épségében is.
Ellenkezik a személy és emberi méltóság tiszteletével. Az Én Szent Fiam
soha nem verekedett, se gyermekkorában, se felnőttkorában. Azt
tanította, hogy ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Ha egyik
arcodat megütik, tartsd oda a másikat is. Ugye milyen nehéz ezt
betartani? Pedig, aki nem akarja megszegni ezt a parancsot, annak így
kell viselkedni. Sok házaspár nem tudja elviselni egymás gyengeségeit,
szinte allergiások egymásra.
Egy háromgyermekes
fiatalasszony fel szokta hívni Évát, eszközünket. Férje ideges
természetű, különösen felesége hibái hozzák ki a sodrából. Minden este,
amikor hazatér a munkájából nagy rendetlenség és piszok fogadja. Múltkor
megcsúszott egy földön heverő üveggolyón és elesett. Ettől aztán
begurult, hogy ordítozni kezdett. A feleség, Zsuzsi védekezett, hogy még
kicsik a gyerekek, nem ér rá helyettük pakolni, mert akkor a többi
házimunka elmaradna. Miklós, a férj, éhesen és dühösen kivonul a
konyhába és magából kikelve kiabál, hogy miért nincs kész a vacsora. Az
asszony próbálja megmagyarázni a késést, de már nincs rá ideje, mert
férje elkapja és ütni-verni kezdi. Ökle halántékon találja, elered a
vére és a súlyos ütéstől földre esik. Miklós még mindig nem hagyja
békében, rugdosni kezdi, pedig áldott állapotban van. Végre lehiggad.
Rátekint vérben fekvő feleségére, felemeli és a díványra helyezi. Már
bánja tettét, bocsánatot kér tőle, és vizes ruhával törölgeti
halántékát. A három kicsi az egészet végignézte és sírva, szipogva
simulnak hozzá édesanyjukhoz. Zsuzsi legszívesebben elköltözne, de nincs
hova mennie. Ezt a házat közösen építették. Szüleinél nem férne el a
három gyermekkel, mert huga családja lakik ott. Miklós halálos bűnnel
terhelte a lelkét, mert feleségnek nagy fizikai és lelki fájdalmat
okozott és a születendő magzat életét veszélyeztette. Szent Fiam az
javasolta Zsuzsinak, hogy próbáljon lassuságán és rendetlenségén
változtatni, mert férjét csak ez a két hiba zavarja. Testi-lelki
szenvedését, pedig ajánlja fel Miklósért, hogy bánja meg rettenetes
dühkitöréseit, legyen türelmesebb és megértőbb. A gyermekeket együtt
kell felnevelniük, nem válhatnak el.
Van a verekedésnek
olyan fajtája is, ami nem bűn. Például az iskolaudvaron egy középiskolás
fiú beleköt a másikba. Heves vitával kezdődik, majd ez a kötekedő
belerúg és ököllel arculüti. Természetesen ez a támadás neki halálos
bűn, de a másik védekezésül öklével gyomorszájon talája. Neki ez nem
bűn, mert önvédelemből tette.
A Katolikus Egyház
Katekizmusa azt tanítja, hogy „A mértékletesség erénye arra indít, hogy
kerüljünk mindent túlzást az evésben, ivásban, az alkohol, a cigaretta
és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas
állapotban, vagy a gyorsaság mértékében élvezettől indítva mások vagy
saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a
levegőben. A kábítószerek használata súlyosan károsítja az egészséget és
az emberi életet. Ezért a kábítószerezés halálos bűn.”
Drága Gyermekeim!
Bizony az ötödik parancs ellen vét, aki a mértéktelenség bűnébe esik.
Miért? Mert saját szervezete, testi épsége és túlvilági élete forog
kockán. Az élvezeti cikkeket azért találták ki, hogy földi örömöket
okozzanak nektek. Addig nincs is baj, míg ismeritek a határt, hogy
mennyit lehet fogyasztani. Ha valaki elszív naponta 3 db cigarettát,
semmi bűnt nem követ el, mert ez a mennyiség nem árt az egészségnek. De
a nikotinhoz gyorsan hozzászokik a szervezet és mindig többet kíván. Ez
a méreganyag megtámadja a légzőszerveket, hörgőket, tüdőt, a torkot, a
hangszálakat és m ég több belső szervet és kialakulnak a betegségek:
hörghurut, köhögés, torokrák, gégerák, szájüreg és fogínyrák, tüdőrák. A
végén idő előtt elpusztítja magát az ember. Ez nem más, mint egy lassú
öngyilkosság. Halálos bűn.
Így van ez a másik élvezeti cikkel, az alkohollal
is. Mértéktelen fogyasztása tönkreteszi a májat, a szívet, az agyat és
alkoholmérgezést okoz. Aki abba akarja hagyni, annak súlyos elvonási
tünetei lesznek: gyengeség, remegés, eszméletlenül nagy hiányérzet,
működési zavarok a szívben. A részeg nem tudja koordinálni a
mozdulatait, érzelmeit, indulatait, és nemcsak önmagában, hanem másokban
is kárt tesz. Az alkoholizmus nagyon súlyos bűn, túlvilági
következményei kemények: a tisztítóhely legmélye vagy a pokol.
A feketekávé a
legszolidabb élvezeti cikknek látszik, de ha túlzásba viszik, ártalmas
és végzetes lehet. Ha valaki naponta 1-2 kávét iszik, még hasznára is
válhat. Aiknek alacsony a vérnyomása, helyreteszi, aki aluszékony, azt
ébrentartja. De ha mértéktelenül fogyasztja, szívremegést okoz,
felgyorsítja a pulzust, túl sok gyomorsavat csinál stb. A koffein is
méreg, megölheti az életet. Tehát a kávé túlzott fogyasztása is az élete
ellen van, súlyos bűn.
Talán, nem is gondoljátok Gyermekeim, hogy ha az édességek
dominálnak az étrendetekben, milyen nagy kárt okozhattok magatoknak.
Felborul az egyensúly a szervezetetekben: lerakódik a háj, elhízhattok,
emésztési zavarok léphetnek fel, gyomorsavtúltengésetek lesz, és a belek
sem működnek rendesen. De ez csak a test! A torkosság és falánkság bűne
eluralkodik lelketeken és az édességek habzsolása halálos bűn az ötödik
parancs ellen. Hiszen ezzel is megtámadjátok életeteket, amint
Istentőlo kaptatok.
Drágáim! Még mindig
van a gyilkosságon, öngyilkosságon, veszekedésen, verekedésen és
mértéktelenségen kívül sok-sok bűn, mely az ötödik parancsot szegi meg,
de ezekről majd a következő héten hallotok.
Ma még hátra van egy
megrendítő dolog. Egy haldokló lélekről van szó. Szívesen elvinnélek
benneteket a különítélet színhelyére. Eljöttök Velem? ...Adjátok a
kezeteket, már indulunk is képzeletünk szárnyán. Megérkeztünk. Egy
korteremben fekszik mozdulatlanul egy középkorú nő. Mi is körülvesszük.
Fölötte áll Jézus Krisztus és így szól hozzá: -Jöjj, Gyermekem!
Megengedem nektek,
hogy lássátok, mi történik. Az asszony az utolsót lélegzi. Ezzel a
lélegzettel a fején távozik a lelke, melynek formája megegyezik
elhagyott testével. Felismeri Megváltóját – hiszen vallását gyakorló
keresztény – remegve áll előtte, és bánja a sok veszekedést, sűrűn kéri a
bocsánatot. Életében nem gondolta, hogy ez is bűn. Igaz, hogy nem volt
haragtartó, de az indulat gyakran elragadta, a gonosz ösztökélte erre.
Most is rángatja a karját, el akarja szakítani Jézustól. De ő letérdel
és átöleli az Üdvözítő lábait és így szól: -Ne haragudj, Uram, hogy nem
vettem komolyan a veszekedéseimet és nem gyóntam meg. Kicsinyeim!
Akartok segíteni ezen a szegény asszonyon?...
Akkor mondjatok el
egy tizedet a Szent Sebek Rózsafüzérből! „Örök Atya, felajánlom Neked a
mi Urunk, Jézus Krisztus szent Sebeit, hogy lelkünk sebei
begyógyuljanak! Jézusom, Szent Sebeid érdemei által...”
E percben, hogy
befejeztétek, Jézus Szent Szívsebéből irgalmasságának fényes, fehér
sugarát rábocsátja erre a lélekre, kezénél fogva felállítja, letörli
könnyeit, Szívére öleli és ezt mondjan neki: -Bűnbánó könnyeid, az Én
irgalmam és engesztelő testvéreid imája megmentett téged a tisztítótűz
legmélyebb fokozatától és őrangyaloddal a középső fokozatra küldelek.
Ott kell levezekelned a sok veszekedést, szeretetlenséget, mert nem
használtad fel a szentgyónás szentségét.
Közben, Én, Édesanyátok kisujjam hegyével megérintettem a Gonoszt és azonnal ész nélkül menekült.
Jöjjetek, Gyermekeim! Induljunk vissza az engesztelés helyére. Köszönöm a segítségeteket.
Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet és a mértékletesség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. augusztus 4. Jézus: Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 3. (abortusz, eutanázia)
Jézus: Drága
Engesztelő Gyermekeim! Én, Jézus Uratok állok előttetek, mint
feltámadt, megdicsőült Üdvözítőtök. Ragyogó fényem betölti az egész
helyiséget, és lángoló Szívem szeretetével egészen meg akarom tölteni a
lelketeket. Folyatom az égi tanítást az V. parancs ellen elkövetett
bűnökkel. Elsőként említem az abortuszt.
A Katolikus Egyház Katekizmusa kijelenti, hogy az „Egyház az I.
századtól kezdve hangsúlyozta minden szándékos abortusz erkölcsi
rosszaságát. Ez a tanítás nem változott és változatlan marad… Az emberi
életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni
kell. Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el
kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga
az élethez.” Az abortusz halálos bűn, közönséges gyilkosság, mely
semmibe veszi Istennek azt a parancsát, hogy „Ne ölj!”. „Isten ugyanis,
az élet Ura – mondja a Katekizmus – az élet megőrzésének magasztos
szolgálatát az emberekre bízta, és ezt emberhez méltó módon kell
teljesíteni. Az életet tehát a fogantatástól kezdve a legnagyobb gonddal
oltalmazni kell: az abortusz és a csecsemőgyilkosság szégyenletes
gaztett.”
Az abortusz azért is különösen súlyos vétség, mert
árt a megölt magzat testének, lelkének, az anya és apa lelkének és a
társadalomnak, melyet megfosztott egy értékes élettől. Az okozott kár
jóvátehetetlen.
Emike élettársi kapcsolatban él Péterrel. Fél éve
laknak együtt. A lány folyamatosan szedi a fogamzásgátlót, mégis teherbe
esett, már a 2. hónapban van. 28 éves és bizony vágyódik az anyaság
után. Péter néhány évvel fiatalabb nála, eszébe sincs lekötni magát, ki
tudja, meddig marad Emi mellett? Megfenyegeti párját, hogy ha nem veteti
el a babát, akkor otthagyja. A lány még mindig szereti Petit,
elkeseredik és elhatározza, hogy mit tegyen. Már az is fájdalom volt
neki, aki vallásosan nevelkedett, hogy a fiú nem volt hajlandó vele
összeházasodni polgárilag és egyházilag. Tudta, hogy már így is bűnben
él, hát még ez az abortusz! Választania kellett várva-várt születendő
gyermeke és a szerelme között. Péter mellett döntött és elment a
műtétre. Ettől kezdve nyugtalan álmai voltak. Az abortuszt követő
éjszaka, álmában megállt az ágya végénél egy gyönyörű, rózsaszínruhás, 3
éves kislány hulló könnyekkel és így szólt hozzá: - Anyukám! Miért nem
akartál engem?
Egy másik alkalommal egy hatalmas termet látott,
sűrűn telerakva sápadt, mozdulatlan kisbabákkal, közülük az egyik
kitárta két kis karját felé, és így kiáltott fel: - Anyu! Szabadíts ki
innen!
Szegény lány. Tele volt bűnbánattal és csak sírt,
sírt. Péternek hiába panaszkodott, csak kinevette, és megjegyezte: - Ez
csak női gyengeség. Majd kigyógyulsz belőle. Valaki eszközömet, Évát
ajánlotta neki. Felhívta, és Én tanácsokat adtam neki és
megvigasztaltam:
-Drága Kislányom! Nagy bűnt követtél el, de mély
bűnbánatod meghatotta Szívemet. Csak akkor tudsz majd megnyugodni, ha
kilépsz ebből a bűnös kapcsolatból. Költözz haza jó szüleidhez, akik
boldogan befogadnak. Azután kezdj új életet: gyónj meg és minden
vasárnap a szentmise keretében fogadj a szívedbe Engem!
Emike engedelmeskedett Jézusnak, és rendbejött az
élete. Hetente 3 nap kenyéren és vízen böjtöl, így próbálja levezekelni
az V. és VI. parancs ellen elkövetett bűnei miatti adósságait.
Ó, Gyermekeim! Hány és hány leány és asszony esik
át tudva és akarva az abortusz bűnén! Sokan közülük úgy érzik, hogy
jogukban áll megszabadulni nem kívánt magzatuktól. Indokokat hoznak fel e
szörnyű mellett:
-Még nincs önálló lakásunk! Előbb még egy autót és
egy balatoni nyaralót akarunk. Egyszer vagyunk fiatalok, most kell
tengerparti nyaralásokra menni, külföldi utakra. Gyerek mellett már ezek
nem valósulhatnak meg. Most kell kihasználni a szórakozási
lehetőségeket, diszkókat, fesztiválokat. És ahol már van 1-2 gyermek,
ott nem akarják elfogadni a harmadikat, negyediket anyagi okokra
hivatkozva. A helytelen közvélemény is lenézi, megveti a további
gyermekvállalást.
Drága Engesztelőim! Nemcsak az anya vétkes e bűn
elkövetésében, hanem az apa is, aki ebbe beleegyezik, vagy kiköveteli,
az orvos és a műtősnő, aki levezeti az abortuszt. Szólnunk kell az V.
parancshoz kapcsolódva a fogamzásgátló szerekről és eszközökről.
Vannak olyan tabletták, melyek a megtermékenyített petesejtet, a
kezdődő életet oltják ki. Aki ilyet szed, a kis életek sokaságát öli
meg, mert hinnetek kell, hogy Isten a fogantatás pillanatában életet
lehel az emberbe. Ugyanaz a teljes lélek van abban az élet-kezdeményben,
amely felnőtt korában is benne van. Tehát az esemény után szedett
tabletta a legkegyetlenebb. Az ilyen bűn súlya egyenlő az abortusszal –
aljas gyilkosság. Viszont van olyan fogamzásgátló készítmény, amely
megakadályozza a peteérést. Ennél nem kezdődhet el az élet, tehát nincs
szó gyilkosságról. Alkalmazása mégis bűnnek számít, mert beleszól Isten
terveibe, ugyanis Ő a férfit és a nőt nemcsak örömszerzésre teremtette,
hanem azért, hogy aktív résztvevője, segítőtársa legyen a teremtésben.
Nemcsak az anyák sértik meg az V. parancsot, akik használják bármelyik
fogamzásgátlószert, hanem az orvosok, akik felírják receptre és a
gyógyszerészek, aki árusítják. A fogamzásgátló eszközök
is különbözőek lehetnek. Közülük legszörnyűbb a spirál, mely az
életkezdeményeket pusztítja el – a szememben igazi tömeggyilkosságnak
számít. Aki ilyet használ sürgősen szabaduljon meg tőle, hogy
elkerülhesse a poklot.
Gyermekeim! Bárki hamis toleranciából és
álhumanitásból jogosnak hirdeti előttetek az abortuszt és mindennemű
fogamzásgátlást, annak ne higgyetek, mert a gonosz szól belőle!
Az élettel szembenálló, az V. parancs lényegét sértő eljárás még az eutanázia.
A Katekizmus megállapítja, hogy az eutanázia azt jelenti, hogy a
fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget
vetnek. Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár
önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a
fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az él
Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. Indokolt lehet
azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez
képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Erkölcsileg megfelel
a morfium, a kábítás, a fájdalomcsillapítás alkalmazása, még ha azzal a
kockázattal jár, hogy napjait megrövidítik. Miért nem szabad a haldokló
életet kioltani egy injekcióval, hogy kevesebbet szenvedjen? Azért,
Gyermekeim, mert Isten akarata kifürkészhetetlen. Még a halál torkából
is visszahozhatja, meggyógyíthatja, ha ez a szándéka. Másrészt a
szenvedés tisztítja a haldoklót, és ha leállítjuk erőszakosan az életét,
akkor a tisztítóhelyen vagy a pokolban kell vezekelnie bűneiért, ami
számára sokkal keményebb lenne. Harmadszor pedig Isten az élet és halál
Ura, egyedül neki van joga meghatározni, hogy az ember meddig éljen.
Most, miután kifejtettem nektek, milyen mélyen
megsérti az abortusz és az eutanázia Isten V. parancsát, szeretném
megmutatni e nagy bűnök következményeit misztikus képekben.
Én, Jézusotok, egy műtőbe viszlek benneteket. Ott
fekszik Valéria és perceken belül indul az abortusz műtéte. Rendetlen
életű nő, váltogatta a partnereket, szerette a változatosságot. 20 év
körüli igazán szép, vonzó leány. Aki ránéz, nem is gondolja, hogy
belülről milyen romlott. Ez lesz a 13. Abortusza. Eltompult a
lelkiismerete. Eszébe se jut, hogy mit fognak művelni gyermekével, csak
magára gondol, fél a fájdalomtól. Lelke fekete a sok halálos bűntől,
melynek szimbólumai fekete hegyes nyilak. Tudjátok, Gyermekeim, az
emberi szív nemcsak a szeretet, jóság, tisztaság tárháza, hanem onnan
indul ki minden gonoszság. Nézzétek a mellkasára! Valami ki akar törni a
szívéből, sok kis nyíl. Ahogy ott állok az ágya mellett, a temérdek
nyíl áttöri a bőrét és az Én szent Szívembe hatol. A fájdalom egyre
jobban elhatalmasodik rajtam, levesz a lábamról, ti pedig Engesztelőim,
látjátok, hogy elgyötörten fekszem a földön. Képzeljétek el, ha ez az
egy gyermekem abortuszaival ekkora fájdalmat tudott okozni Nekem, akkor
mit érezhetek a világon előforduló sok millió ilyen bűn nyilai miatt?
Segítsetek, Kicsinyeim! Hajoljatok fölém – úgy gondolatban – és húzzátok
ki Szentséges Szívemből e nyilakat. Mindegyik sebhelyből vérpatak
csordogál. Gyógyítgassátok Szívemet, mert folyik a rettenetes műtét. A
kis magzatot darabokban távolítják el. Átérzem az ő fájdalmait is.
Töröljétek le Sebeimről a vért, és csókjaitokkal borítsátok el Szívemet.
Ó, Kicsinyeim, köszönöm, már sokkal jobban vagyok. Segítsetek felállni.
Miután végignéztétek, hogy Nekem hogyan ártott ez a
bűnös nő, most figyeljétek mit tett saját lelkével. A bűnök, a fekete
nyilak kővé dermesztették a szívét. Az első abortusznál hús-vér szíve
még sajgott, bánkódott, most semmit nem érzett, nem bánt, nem sajnált.
Nézzétek! A műtő ablakán besurrant egy vastag, koronás kígyó, felmászik a
nő testére, hasát, combját, karját, arcát simogatja, mert érzi, hogy az
övé. Gyermekeim! Valéria is az Én leányom, szívét valahogyan fel kell
olvasztani. Hívjátok Édesanyátokat! Most segíts meg Mária… Ó, Már itt is
van! Kisujjával megérinti a kígyót, aki ijedtében lecsusszan és eltűnik
a műtőből. Szűz Mária látja a leány kőszívét, elérzékenyül és
könnyeivel elárasztja. A szív egyre puhább lesz, újra hús-vér szívvé
válik, és elkezd hangosan sírni. Az orvos kérdezi:
- Mi a baj? Csak nem fáj valami?
- Doktor Úr! A szívem fáj, mert rádöbbentem, hogy 13 gyermekemet megöltem. Milyen anya vagyok én?
Az orvos csodálkozik. Nem ért semmit. De ti és Én
tudjuk, hogy mi történt, Édesanyám mélyen megérintette e bűnös nő
lelkét, és élete meg fog változni. Most pedig hagyjuk magára, hadd sírja
ki magát!
Itt vagyunk az engesztelés helyén. Köszönöm a
segítségeteket. Megáldalak benneteket az emberi élet tiszteletének
lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI
ÜZENETEK 2015. augusztus 11. Szentlélek: Az ötödik parancs ellen
elkövetett bűnök 4. (botrány, tudományos kísérletek, amputáció,
terrorizmus)
Szentlélek: Drága
Engesztelő Gyermekeim! Megnyílt a mennyezet és a ragyogó kék égből egy
felhőn szálltam le közétek. Hosszú, hófehér szárnyaimat leeresztve állok
előttetek. Széles skálája van a bűnlehetőségeknek, melyekkel az V.
parancsot meg lehet sérteni. Ma kiemelek néhányat, amikről még nem
beszéltünk nektek. Ezek közé tartozik a botrány,
mely olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére
indít. A Katolikus Egyház Katekizmusa kifejti, hogy „A botrány különösen
súlyosság válik a botrányt okozók tekintélye és az azt elszenvedők
gyöngesége miatt. Ez késztette Urunkat e kemény szavakra: Aki
megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, jobban járna,
ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyére süllyesztenék.”
Jézusnak ez a megállapítása nemcsak a gyermekek megbotránkoztatására
vonatkozik, hanem minden olyan emberére, aki vezetés, hatalom,
irányítás, esetleg kiszolgáltatottság alatt van. A múltban, az ateista,
materialista ideológia arra késztetett egyes pedagógusokat, hogy
túlbuzgó, vallásellenes nevelésével kiölje a gyermekekből a hit és
Isten-szeretet csíráit.
A szülőket erőszakosan lebeszélték a
hittanbeiratásról, a hittanra járó tanulókat megszégyenítették a többiek
előtt. Ez botránkoztatás volt a javából, mert az I. parancs ellen
fordította a gyermekeket, a hitetlenség bűnére késztetve őket.
Ildikó 5 gyermekes anya. Férjétől elvált. Tőle való
18 éves leánya. Azóta váltogatja a barátokat. Mindegyiktől született
egy gyermeke. Őt és családját a férfiak tartják el. Már öt apuka küldi
neki a tartásdíjat. Megbotránkoztatja gyermekeit, a szomszédait és az
utcában lakókat erkölcstelen életével. Gyermekei utánozni fogják, mert
azt hiszik, így kell élni. Nagy lánya eljár hétvégéken aludni a
barátjához. Őt rossz példájával már megrontotta saját édesanyja.
„Azok is a botrányokozás bűnébe esnek - mondja a
Katekizmus – akik olyan törvényeket vagy társadalmi struktúrákat hoznak
létre, amelyek az erkölcsök és a vallásos élet megromlásához vezetnek,
vagy akik a közvéleményt az erkölcsi értékektől elfordítva mesterségesen
megváltoztatják (manipulálják).” Gyermekeim, már több éve folyik ez a
világban. Vannak országok, ahol már összeházasodhatnak az azonos neműek
és nevelőszülők lehetnek. Már az egész Földön, nálatok is szokás, hogy
egyre jobban megszűnnek a házasságkötések, és a párok csak úgy
összeköltöznek. A közvélemény nagyon helytelenül, helyesli ezt az
erkölcstelen, Isten áldása nélküli állapotot. Ez azért van, mert a hit
és a vallás teljesen elvesztette jellemformáló erejét. A férfiak és nők
csak mennek a tágas úton, nem törődve lelkükkel, s így botrányos életük a
kárhozatba vezet. Aki helyesli, erre bíztatja, és nem figyelmezteti
környezetét kapcsolata rendezésére, szintén a botrányokozók közé
tartozik.
Sári özvegyasszony, gyermekei már kiröpültek,
férjhez mentek, csak legfiatalabb leánya, Ági van otthon. Szép, tágas,
családi házban laknak. Pár hónapja megismerkedett egy nős emberrel, aki
miatta otthagyta feleségét és 2 kicsi gyermekét. Elérkezik a nap, mikor
Ági kedvesével édesanyja elé áll és közli, hogy összeköltöznek és itt
fognak lakni. Sári megkérdezi, hogy miért hagyta ott a családját, hogy
jól meggondolta-e, ezután minden további nélkül beleegyezett.
Halálos bűnt követ el az ilyen anya, mert
házasságtörésre biztatja a fiatalokat. Mit kellett volna tennie?
Megmagyarázni, hogy amire készülnek erkölcstelen, bűnös, lelketlen
dolog. Az apának nemcsak a nemzés, hanem a felnevelés is kötelessége.
Feleségének hűséggel tartozik, mert különben esküszegő. Így a férfi
házasságtörésben fog élni és paráznaságban, Ági pedig paráznaságban. A
halálos bűn elszakítja őket Istentől. Ó, milyen gyáva volt Sári! Nem
akarta, hogy maradinak nézzék, kigúnyolják, ezért nem szólt egy szót
sem, inkább hagyta, hogy a fiatalok lelke odavesszen. Ezzel aztán ő is
kiesett a kegyelem állapotából. Bizony le kellett volna beszélni a
lányát erről a kapcsolatról. Ha pedig annak ellenére, hogy mindent
megtesz, nem hallgatnak rá, abba kell hagyni a meggyőzés módszerét és
imádkozni kellene értük.
Az embereken végzett tudományos kutatások egy része
látszólag a betegek gyógyítására és az orvostudomány fejlesztésére
szolgál. Az emberen kísérletezők nem tisztelik a személy méltóságát és
az ilyen kísérletezés nem felel meg az erkölcsi követelményeknek. E
területen a Katekizmus megállapítja, hogy „Az emberen végzett kísérlet
erkölcsileg nem megengedett, ha elkerülhetetlenül nagy kockázattal jár a
kísérleti alany életére vagy testi és pszichikai épségére nézve, vagy
ha a személy és az érte felelősek nem egyeznek bele.” A zsidóüldözések
alatt a nácik foglyaikon veszélyes, kegyetlen orvosi kísérleteket
végeztek, amibe bele is haltak. Akik vezették és részt vettek ezekben a
tudományos kutatásokban – hacsak meg nem bánták és gyónták szörnyű,
halálos bűneiket – ma már a pokolban szenvednek.
Itt kell említenem a szervátültetést, amely
erkölcsös és elfogadható, ha nem káros és veszélyes arra nézve, aki
adja. Pl. van egy testvérpár. Az egyiknek mindkét veséje egészséges, a
másiknak mindkettő daganatos. Halál várna rá, de bátyja önzetlenül
felajánlja egyik veséjét neki. Az is dicsérendő és nemes cselekedet, ha
valaki előre odaajándékozza belső szerveit halála esetére más megmentése
céljából. A szervkereskedelem viszont erkölcsileg megengedhetetlen és
halálos bűn, különösen ha azért ölnek meg embereket, hogy kivegyék
szerveiket és árúba bocsássák azokat.
A gonosz szándékból végzett csonkítás is az V.
parancs elleni súlyos vétség. Régen egy asszony rongyokba öltözve járta
Miskolc utcáit. Egy elnyomorított síró gyermekkel mutatkozott, hogy
megnyissa az emberek szívét az adakozásra. Az üzlet előtt hagyott
babakocsiból kilopott egy kisbabát, levágta a karjait és a hátán
hurcolva ment koldulni vele. Egy félév alatt lebukott, mert valaki
felismerte a kicsit arcvonásairól. Aljas, jóvátehetetlen tette miatt a
koldusasszonyt évtizedekre elítélték.
Halljátok, Gyermekeim, mit mond a Katekizmus a terrorizmusról, mely embertelen kegyetlenséggel szegi meg Isten parancsát:
„A terrorizmus válogatás nélkül fenyeget, sebez és
öl: súlyosan ellenkezik az igazságossággal és szeretettel. A kínzás,
mely testi és erkölcsi erőszakot használ, hogy kicsikarjon vallomást,
megbüntesse a vétkeseket, megfélemlítse a más véleményen lévőket és
kielégítse a gyűlöletet, ellenkezik a személy és az emberi méltóság
tiszteletével.”
A televízió híreiben egyre gyakrabban hallhatjátok a
hírhedt terrorista szervezetek akcióinak elburjánzását, a kegyetlen
robbantásokat, szörnyű keresztényüldözéseket. Különböző kontinensek
országaiból: Európából, Amerikából, Ázsiából, Afrikából gyűjti össze az
erőteljes, elszánt fiatalokat. Kemény kiképzést, agymosást kapnak és
szétküldik őket mindenfelé, ahol bosszút akarnak állni, ártani akarnak. A
háttérben működő globális nagyhatalmak irányítják őket. A terrorizmus a
népirtás egyik eszköze.
Drágáim! Ti sokat imádkoztok a közömbös, hitetlen,
megátalkodott felebarátaitokért, a tisztuló lelkekért, a haldoklókért,
családtagjaitokért, de ritkán, vagy sosem jut eszetekbe, hogy
szándékaitok közé vegyétek fel a szabadkőműveseket, az aljasságra
kiképzett terrorista harcosokat, hogy kőszíveiket alakítsuk át puha,
meleg, érző emberszívekké.
A terroristák nagyon súlyosan vétenek a „Ne ölj!”
parancs ellen, hiszen tömeggyilkosságokat követnek el. Jöjjetek,
Engesztelőim, kövessük az egyik sorsát. Éppen most történt a robbantás
egy amerikai nagyváros közönséggel zsúfolt stadionjában. Jöjjetek velem!
Már ott is vagyunk. Lángokban ég a nézőtér közepe. Sűrű füst borítja az
eget. Lassan kirajzolódik a sok-száz, szénné égett, szanaszétt
szóródott holttest. Szirénázó mentők, tűzoltókocsik érkeznek. Egy anya
élettelen gyermekével a karján rohan ki a tűzből. Az egész stadion,
olyan mint egy riadt méhraj. Mindenki menekül, amerre lát. Az emberek
fuldokolnak, köhögnek. Rengeteg a sebesült. A mentők alig bírják ellátni
a teendőket. Gyertek Utánam! A tűzfészek közepére érünk. Ne féljetek,
ti nem égtek meg, mert csak gondolatban, lélekben vagyunk itt. Mély
gödörben fekszik a terrorista öngyilkos harcos. Szénfeketére égett.
Nézzétek, az égből egy fénysugáron érkezik Jézus Uratok a különítéletre.
Egy koromfekete ember áll a holttest feje fölött. Tudjátok ki ez? Az
öngyilkos terrorista lelke. Mellette áll a Sátán, a maga szörnyű
valóságában. Fején szarvak, testét fekete szőr borítja, ujjain fekete
karmok, hosszú farkát a földön húzza maga után. Egyik mancsával áldozata
nyakát fogja, a másikkal a karját. Egy mély, széles gödör tátong
előtte, belsejében tűz. Vigyorogva így szól a terrorista lelkéhez:
-Mivel hűségesen szolgáltál, sok embert megöltél
nekem, ez az örök tűz lesz a jutalmad. Magasra emeli, hogy belehajítsa.
Ekkor Jézus, nézzétek, mit tesz! Megfogja a jajveszékelő, irgalomért
könyörgő lélek kezét és balkezéből fényt bocsát a Gonoszra, aki ettől
elerőtlenedik és elereszti a terrorista harcos testét, aki majdnem
belecsúszik a gödörbe, de Jézus kiemeli és felállítja. A fiú
csodálkozik, és kérdezi:
-Ki vagy te?
-Isten Fia vagyok, a te Megváltó Istened! Térdelj le Előttem és bánd meg rettenetes bűnödet.
-Nekem Allah az Istenem! Azt mondta, gyilkoljam le a keresztényeket.
-Ilyet Isten sose mondott neked, Fiam! A gonosz sugallta, aki az előbb szorongatott.
Jézus most felénk fordul:
-Ó, drága Engesztelőim, segítsetek! Tegyétek össze
kezeteket és mondjátok Utánam: „Atyám … Tekints le félrevezetett fiatal
gyermekedre … és világosítsd meg értelmét! … Könyörülj rajta végtelen
irgalmaddal!…. Még ha a legrettenetesebb bűnt követte is el… Isten és
emberek ellen… Ő is a Te teremtményed… Mentsd meg őt az örök haláltól!”
Mennyei Atyátok az égből egy ragyogó fénysugarat
küldött kemény szívébe. Ettől zokogva térdre borult és bocsánatért
könyörgött Jézushoz. Ő őrangyalával a tisztítótűz legmélyére küldte.
Én, a Szentlélek az egész Szentháromság nevében
köszönöm segítségeteket és megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a
Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. augusztus 25. Mennyei Atya: Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök 5. (A háború)
Mennyei Atya: Drága
Engesztelőim! Ma a béke királyaként állok előttetek. Fejemen
gyémántokkal kirakott arany korona, vállamon kék uralkodói palást fehér
galamb-motívumokkal díszítve. Arany öv fogja össze krémszínű hosszú
ruhám redőit. Tenyeremen ül egy fehér galamb, melyet felétek tartok: a
békét kínálom nektek. Az ötödik parancs ellen elkövetett bűnök befejező
részéhez érkeztünk.
Gyermekeim! Amióta ember él a földön, a béke
törékeny volt. Mi is a béke? A rend nyugalma, a szeretet és egyetértés
következménye, az igazságosság érvényesülése. Szent Fiam kijelentette:
„Boldogok a békességszerzők.” Boldog az az ember, akinek szívében béke
és nyugalom van. Mi biztosítja a léleknek ezt a kiegyensúlyozottságot?
Két dolog: a szeretet és a tisztaság. Figyeljétek meg Kicsinyeim, hogy
ha környezetetekben mindenkit képesek vagytok szeretni gyengeségeivel
együtt, és nem nyomja semmi bűn a szíveteket, akkor béke van bennetek.
Még akkor is, ha valaki megbánt, vagy ha fizikai fájdalmatok van. Boldog
az a család vagy egyéb közösség, ahol a tagok között szeretet és béke
van. Ennek a boldogságnak az oka és támasztó pillére a mély hit. Azok a
családtagok tudnak békében élni, vagy azokban a közösségekben van
egység, akik mindnyájan egy közös cél felé, egy irányba tudnak
tekinteni: Isten felé. Boldog az a nemzet, ahol mindenki biztonságban
él, és senkinek se kell rettegni a háborútól.
Az emberi élet tisztelete megköveteli a békét.
Természetesen a béke egy országban nemcsak annyit jelent, hogy nincs
háború és politikai egyensúly van a többi országgal. A Katolikus Egyház
Katekizmusa kimondja: „A béke nem érhető el a földön a személyek
javainak védelme, az emberek közötti szabad kommunikáció, a személyek és
a népek méltóságának tiszteletben tartása és a testvériség állhatatos
gyakorlása nélkül.” Tehát, ha egy országban nem ropognak a fegyverek,
még nem állíthatjuk, hogy tökéletes béke van, ha félni kell az utcákon
vagy a lakásokban a tolvajoktól, a betörőktől, ha hajléktalanok
nyomorognak az utcán, ha gátolják a vallás gyakorlását. A kormányok
felelőssége és feladata, hogy a békét teljesebbé tegyék. A béke
törékenysége az emberiség bűnre hajló természetében rejlik. Mindig
lesznek olyanok, akik hatalomra, anyagi javakra és sikerre törekednek,
és ezért eltiporják a körülöttük lévőket. Ugye láthatjátok, hogy a
háborúkat nem a nép fiai gerjesztik, hanem a hatalmon lévők? A
kormányoknak ara kell törekedni, hogy békés megegyezéssel,
tárgyalásokkal elkerüljék a háborút. És ha már ezt a lehetőséget
kimerítették, nem lehet megtagadni tőlük az igazságos védekezés jogát.
Ha egy országot megtámadnak, védekeznie kell. Az erkölcsi törvényesség
szigorú feltételekhez köti az önvédelmet:
1.) Ha
az ellenség támadásával járó kár tartós, súlyos és kétséget kizáró – ez
esetben jogos az önvédelem. (pl. épületekben, utakban, lakosságban és
javaikban okozott veszteség)
2.) Ha a támadás ellen bevetett minden békés eszköz hatástalan. (p. meggyőzés, tárgyalás útján)
3.) Ha van esély, hogy a fegyverek bevetésével megszűnik a támadás.
4.) Ha jogos a védekezés és a másik félnek nem okoz súlyosabb kárt annál a rossznál, amit ő okozott.
Ha a fenti négy feltételből bármelyik hiányzik,
akkor a háború igazságtalan, és indítói, vezetői és résztvevői súlyos
bűnt követnek el az 5. Parancs ellen.
Amennyiben igazságos az önvédelem, mert megfelel a
feltételeknek, a közhatalomnak joga és kötelessége a közjó érdekében
hadsereget állítani a haza védelmére. Ez esetben a katonák – mivel
hozzájárulnak a béke megőrzéséhez és a lakosság megvédéséhez – a
fegyverhasználattal nem követnek el bűnt a „Ne ölj!” parancs ellen.
Az államhatalomnak tiszteletben kell tartani
azokat, akik különböző vallási vagy lelkiismereti okokból nem vesznek
fegyvert a kezükbe. Viszont ők kötelesek e helyett másképpen szolgálni
az országot. (pl. sebesültek ápolása, takarítás, főzés stb.)
Ha már folyik a háború, az Egyház erkölcsi
törvényei akkor is érvényben kell, hogy legyenek. A támadó félnek
tiszteletben kell tartani a nem harcoló lakosokat, a hadifoglyokat,
akiket elfogtak, a sebesülteket, és emberségesen kell bánni velük.
Sajnos az életben ez nem így van. A tisztek szabadjára engedik győztes
katonáikat, akik fosztogatják, gyilkolják a lakosságot, megerőszakolják a
nőket. Ez halálos bűn az ötödik parancs és a hatodik parancs ellen.
Vannak magas rangú tisztek, akik tömeggyilkosságot
parancsolnak beosztottjuknak. A vak engedelmesség nem menti fel azokat,
akik ilyen szörnyűséget végrehajtanak. Ők is, és akik megbízzák őket
háborús bűnösök az emberiség szemében és az Én isteni szememben. Emberek
százainak és ezreinek a vére tapad a lelkükre. Még ma is vannak olyan
háborús bűnösök a II. világháborúból, akiket nagyon öreg koruk ellenére
felkutatnak, és törvényszék elé állítanak. Erkölcsileg köteles
ellenállni mindenki olyan parancsoknak, amelyek népirtást rendelnek el.
A modern háború új tudományos fegyverek birtokában
van, mint az atom-, biológiai vagy vegyi fegyverek birtokában, ezért a
népirtás kockázatával jár. Falvak, városok, országok semmisülhetnek meg
bevetésükkel. Akik ezen fegyverek felhasználását megparancsolják,
rettenetes, megbocsáthatatlan bűnt követnek el az emberiség és Isten
ellen. Azok is, akik végrehajtják.
Drága Gyermekeim! Ha nyitott szemmel jártok,
láthatjátok, mekkora fegyverkezési hajsza folyik a nagyhatalmak között.
Sokan azt hiszik, hogy így lehet távol tartani az ellenséget a
támadástól. Pedig ez a nagy fegyverkezési verseny nem biztosítja a
békét. Inkább súlyosbítja a háború okait. Így gondolkoznak a vezetők: Ha
ők hatékonyabb fegyvereket szereznek be, mi még keményebben
fegyverkezzünk, hogy nagyobb csapást tudjunk rájuk mérni! Ha az állami
költségvetésből egyre több lesz a fegyverkezésre fordítva, romlik a nép
megélhetése, egyre nagyobb megszorítások lépnek fel. A közhatalomnak
joga és kötelessége szabályozni a fegyvertartást és
fegyverkereskedelmet.
Gyermekeim! Most az utolsó időkben a világbéke
veszélyben van. A súlyosbodó gazdasági válságok, a társadalmi
egyenlőtlenségek és az Európát érintő növekvő népvándorlás gyorsítják és
elősegítik a 3. Világháború kirobbanását. A terrorista robbantgatások
is jelentősen hozzájárulnak ehhez. A bevándorlást a globális
nagyhatalmak vezetői táplálják, segítik, gerjesztik, hogy
összeveszejtsék a népeket, hogy idegengyűlöletet ébresszenek az emberek
szívében. A bevándorlók nemcsak a békétlenséggel jelentenek veszélyt
Európára, hanem a járványok behurcolásával és a velük besurranó
terroristák által.
Egyre jobban látjátok beteljesülni égi
üzeneteinket. Minden be fog következni, amit előre jeleztünk. Komoly
megpróbáltatások várnak rátok, drága Engesztelőim, de ti csak tartsatok
ki. Az Én pecsétem, az Élő Isten Pecsétje homlokotokon fénylik és megvéd
benneteket a keresztényüldözéstől, a háború borzalmaitól, a járványos
betegségektől és a Sátán bélyegétől. Ez a lelki pecsét – ha kell –
láthatatlanná tesz benneteket. A Nagyfigyelmeztetés, az Én irgalmam
kiáradása, nagy segítség lesz számotokra és az egész emberiség számára.
Teremtményeim milliárdjai fognak megtérni és megmenekülni az örök
kárhozattól. A Nagyfigyelmeztetés óriási csapást mér ellenségemre, mert a
lelkek sokaságát szakítja ki a markából. Bennetek, Kicsinyeim a
Szentlélek bátorsága, szeretete és lelkesedése fog munkálkodni.
Most, miután befejeztem mai tanításomat, a kezemben
lévő fehér békegalambot a nyakán egy világoskék selyemszalaggal
díszítem fel, melynek két lebegő szárára arany betűkkel ezt írtam: „Béke
veled, Gyermekem.” Majd ezt a szimbólumot ajkamhoz emelem és rálehelek.
Ettől csodálatosan megsokszorozódik. Csak ennyit mondok: „Hess!”, és
annyi galamb száll felétek kék szalaggal a nyakán, ahányan vagytok.
Tárjátok ki szívetek ajtaját és fogadjátok be az Én békémet. Ha a
háborút – melynek be kell következni – nem is akadályozom meg, de a
lelketeknek biztonságérzetet, nyugalmat, békét adok, mely mindenen át
fog segíteni benneteket.
Ti pedig, Gyermekeim ezt az ajándékot úgy
köszönjétek meg, hogy hálából énekeljétek el a „Béke fejedelme” c.
éneket. Hárman állunk itt és hallgatjuk: Szent Fiam, Jézus, Mennyei
Édesanyátok és Én… Béke Fejedelme…
Ezután a szép éneklés után Legszentebb Leányom
hófehér ruhája tetejéről leveszi díszes égszínkék palástját és beborít
benneteket vele, jelezve, hogy a háború csapásaitól anyai szeretetével
meg fog védeni titeket. Szent Fiam búcsúzóul körbejár és mindegyiketek
homlokára az Ő jelét, egy aranykeresztet rajzol. Már itt is állunk mind a
hárman egymás mellett, szemben veletek. Felemeljük áldást osztó jobb
kezünket és megáldunk benneteket a békeszerzés lelkületével az Atya, a
Fiú és Szentlélek nevébe. Amen.