A dalai láma Tajvanon
Pontosan
kiszámítható volt, hogy a dalai láma tajvani látogatása milyen
reakciókat vált majd ki Pekingből, elvégre a tibeti vallási - és nem
kevésbé politikai - vezető, amióta csak elhagyta hazáját az 1959-es
ottani kommunistaellenes felkelést követően, Kína heves rosszallásával
találkozik, valahányszor külföldi korútra indul. Tajvani látogatásai
pedig még provokatívabbaknak számít, elvégre a szigetet Peking saját
területének tekinti - írja az Asia Times által megjelentetett elemzésében Cindy Sui.
Nem
kétséges a vizit üzenete, de nehéz volt azt politikainak tekinteni,
amikor a dél-tajvani város, Kaohsiung stadionjában húszezren imádkoztak
és énekeltek együtt a főpappal a buddhista szertartás keretében -
állapítja meg a szerző. Ez az aktus - ha mindenáron politikát akarunk
benne keresni - sokkal inkább belpolitikainak tekinthető, semmint
Peking ellen irányuló gesztusnak. A dalai lámát az ellenzéki
Demokratikus Progresszió Pártjának helyi notabilitásai hívták meg - ez
a párt nyerte meg a helyhatósági választásokat a városban -, és a
szertartás sokkal inkább a kormányzó Kuomintag Párt viselt dolgaival
kapcsolatos bírálatnak számított, elvégre a látogatás színhelyét
érintette legdrámaiabban a Morakot tájfun, melynek 600 halálos áldozata
volt, további százat pedig eltűntnek nyilvánítottak. A katasztrófa
utáni helyzet rossz kezelése azóta is erős kormányellenes kritikákat
vált ki az egész lakosság körében.
Mindezt egybevetve - állapítja
meg az elemzés - Ma Ying-jeou (Ma Jing-zsou) államfő mégis komoly
kockázatokat vállalt azzal, hogy engedélyezte a tibeti vezető
látogatását. Peking és Tajpej viszonya példamutató fejlődést ért el az
utóbbi időben; megszűntek a kölcsönös vádaskodások, a katonai
fenyegetés végképp lekerült a napirendről, ezzel szemben 1949 óta
megindult a közvetlen turistaforgalom a két ország között, közvetlen
repülőjáratok működnek, amire eddig még sosem volt példa.
Ám az,
hogy Peking egy formális rosszalló nyilatkozatot, egy banki delegációs
vizit, valamint egy sporteseményen való részvétel lemondását
leszámítva, most érdemben nem kardoskodott a dalai láma azonnali
kiutasítása mellett, és azt meg végképp kerülni igyekezett, hogy a
látogatásért Ma elnököt okolja, mégis érthető. Szakértők úgy értékelik
ezt, hogy Kína nem is tehetett egyebet, elvégre, ha most kritikával
illeti a - Pekinggel kifejezetten szívélyes viszonyra törekvő -
kormányzó Kuomintag Pártot, illetve a kormányzati elitet, ezzel azt
kockáztatja, hogy annak ingatag politikai pozíciói végképp
tarthatatlanná válnak. A szerző e tekintetben ismét emlékeztet azokra a
hibákra, melyeket a vezetés a tájfunt kapcsán elkövetett, és amely
nagyon aláásta népszerűségét. Minden komoly kritika a Demokratikus
Progresszió Pártjának helyzetét erősítené, mely épp Pekinggel szemben
pozícionálja magát a belpolitikában, illetve azokat a választói
elvárásokat igyekszik visszaigazolni, melyek Tajvant független, szabad
és demokratikus államként akarják látni.
Igaz, mindenki
betartotta a játékszabályokat és igyekezett visszafogottan viselkedni.
A dalai láma lemondta az egyetlen, előre eltervezett
sajtótájékoztatóját, ahol akár politikai jellegű kérdéseket is
feltehettek volna neki. Ma elnök pedig gyorsan Pekingbe küldte egyik
tanácsadóját, hogy az adjon magyarázatot a tibeti vezető beutazásának
engedélyezése ügyében. Arról nem is beszélve, hogy a kormánykörök
egyetlen politikusa sem találkozott a főpappal, nem is beszélve Ma
elnökről. A szerző ugyanakkor emlékeztet rá, a dalai láma előző két,
tajvani vizitje során maguk az elnökök is fogadták őt, 1997-ben Lee
Teng-hui (Li Teng-hui), 2001-ben pedig Chen Shui-bian (Csen Sui-pian).
Mindazonáltal
a diplomatikus hivatalos magatartás s a dalai láma diplomáciai érzéke
és tapintata sem rejtheti véka alá a tajvani társadalom mély
megosztottságát a problémával kapcsolatban. Elég volt megfigyelni -
jegyzi meg az elemzés -, milyen őserővel tört fel a látogatás során az
egyszerű polgárok vágya egy olyan ember iránt, aki a legfelsőbb
spiritualitást volt képes velük megosztani. Mindez érthető a tájfun
által olyannyira sújtott vidékek lakosai körében, számukra a dalai láma
azt a lelki békét és szolidaritást tudta elhozni, melyet a kormányzat
képtelen volt biztosítani. Ám őt Tajpejben, a fővárosban is épp oly
lelkes tömeg várta és éljenezte, mint délen. Mindezek mellett
eltörpültek azok az apróbb incidensek, melyek során vagy kéttucatnyian
nemtetszésüket fejezték ki a vizit miatt.
http://www.atimes.com/atimes/