Az orvos szerint az öngyilkosságban nincs semmi méltóságteljes

Amennyiben a lakosság megszavazza a Méltósággal meghalni elnevezésű törvényjavaslatot, receptre kaphatják a gyógyíthatatlan betegek a halált okozó tablettát az amerikai Massachusetts államban. Egy katolikus orvos, Mark Rollo gondolatai az orvosilag asszisztált öngyilkosságról.

„Sem az öngyilkosságban, sem a betegét megölő orvosban nincs semmi méltóságteljes. Az orvosban, aki gyógyít is és öl is, senki sem fog bízni. A tervezet szerint a halál okaként az öngyilkosságtól különböző, más okot kell megjelölni; az orvos kénytelen lesz hazudni. Hazugság és gyilkosság sokszor együtt jár; a Sátánt gyilkosként és a hazugság atyjaként emlegetjük” - mondta Leominsterben tartott előadásában Mark Rollo családorvos. „Ha ezt megszavazzák, a halál ma még lopakodó kultúrája teljes sebességre gyorsul.”

A rendelet támogatói szerint számos biztosítékot tartalmaz, amelyek Rollo szerint fabatkát sem érnek. Azokat tekinti gyógyíthatatlan betegeknek, akiknek hat hónap vagy kevesebb van hátra az életéből. Rollo szerint azonban ez nagyon bizonytalan. „Orvosként elmondhatom, hogy az orvos sokszor téved a diagnózist és a prognózist illetően.” Ugyancsak problémás, hogy nem lenne kötelező a beteg utólagos követése. Ha egyszer felírták neki a halálos szert, s ő meggondolja magát, tudtán és beleegyezésén kívül is beadhatják neki – figyelmeztetett.

A katolikus orvos szerint a legtöbb orvos nem fog öngyilkosságnál segédkezni, de lesznek, akik igen. „Klinikák fognak az öngyilkosságra szakosodni. Az asszisztált öngyilkosság lehetőségét olyan betegekre is ki fogják terjeszteni, mint az AIDS-fertőzöttek és a cukorbetegek. Mindez végül az akarat ellenére végrehajtott eutanáziához vezethet, mint Hollandiában. Ahol megengedett az orvosilag asszisztált öngyilkosság, ott az eutanázia sincs messze. Hollandiában az öregek már félnek kórházba menni” – mutatott rá az előadó.

Az asszisztált öngyilkosság engedélyezését az Együttérzés és Választás (Compassion & Choices) nevű társaság támogatja, míg az Amerikai Orvosi Egyesület és a Massachusettsi Orvosi Egyesület ellenzi. Rollo megjegyzi: az Együttérzés és Választás elnevezés megtévesztő. „A gyilkolásnak semmi köze az együttérzéshez” – idézi az szakembert a Catholic Free Press.

Magyar Kurír

Guinness-rekord lehetne a plébános hűsége?

Sokan a Guinness-rekordok közé sorolják, bár ő nem tartja magát annak. Sokkal inkább egy egyszerű papnak, és hálás az isteni gondviselésnek, hogy hosszú lelkipásztori szolgálatát megszakítás nélkül egy kis közösségben végezhette, ahol immár tényleg atyjuknak tekintik a hívek, lelki gyermekei.

A 94 éves Alessandro De Sanctis irigylésre méltóan könnyedén viseli életkorát, nemrég ünnepelte pappá szentelésének 70. évfordulóját a filettinói Santa Maria Assunta plébánián. Szentelése után rögtön ide került, 63 éve itt plébános. Maga is azt mondja, hogy valószínűleg eddig ez a leghosszabb plébánosi szolgálat ugyanazon a plébánián Olaszországban.

Don Alessandro mindennek ellenére inkább távol tartja magát attól, hogy „elsőnek” tartsák. Ehelyett inkább Isten bocsánatát kéri a sok hiányosságért, és hálát ad ezért a hosszú időszakért, a számtalan élményért és tapasztalatért, amely most a Szentatyával való találkozásban érte el csúcspontját. Mielőtt XVI. Benedek szeptember 24-én kihallgatáson fogadta Castel Gandolfóban, ezt mondta: „Biztos, hogy rendkívül örömteli nap lesz számomra, amely megerősíti, hogy teljesen Istent és az Egyházat szolgálom a pápa vezetése alatt”.

Véletlen és örömteli egybeesés, hogy (1918-ban) XV. Benedek pápasága alatt született, és most azzal az egyházfővel találkozik, aki a Benedek nevet választotta az iránt a pápa iránti tiszteletből is, aki az I. világháborút esztelen mészárlásnak nevezte. „Életem alatt nyolc pápaság zajlott le” – pontosítja De Sanctis.

Számtalan emléke közül az egyik nagyon élő a plébános számára: „1931 volt, és az anagni kisszeminarium többi növendékével együtt magánkihallgatáson fogadott XI. Piusz éppen azokban a napokban, amikor a fasizmus erős támadást indított az Egyház és világi oktatási intézményei ellen. Tisztán emlékszem, hogy Ratti pápa fejemre tette a kezét és megkérdezte, honnan jöttem.” A múlt század többi pápájáról beszélve, különleges szeretettel emlékszik II. János Pálra, akit az Anagniban tett látogatása során személyesen hívott meg a filettinói hegyekbe síelni. Egyébként pedig az öreg plébános, aki tíz évvel fiatalabbnak tűnik koránál, féltékenyen őrzi hosszú élettörténetében azokat az emlékeket, amelyek Istennel való kapcsolatáról és azokkal az emberekkel szövődött barátságáról szólnak, akiket szolgált.

Elsőként szeretett és mélyen vallásos szüleire gondol vissza: édesapjára, aki egész életében erdész volt és gyakran volt távol otthonuktól, édesanyjára, Cristina Mercurira és nővérére – aki most vele él –, valamint egy fiatalon elveszített fiútestvérükre. Korán Filettinóba került, ahol apai nagybátyja volt a plébános, don Filippo De Sanctis, itt végezte el az elemi iskolát. Ezt követték a szemináriumi évek és a pappá szentelés a háború közepette, majd káplánnak helyezték nagybátyja mellé. Filettino ezer méter magasságban elhelyezkedő kis település, ma alig 450 állandó lakost számlál, főként nyáron indul be itt az élet a hazautazóknak és a turistáknak köszönhetően. 1949-től nagybátyja után ő a plébános, 70 éve tehát, hogy Don Alessandro és a hegyi falu élete összefonódik. „Az egyik epizód, ami nagyon összekötött minket, a náci megszállás alatt történt. A plébánián menedéket adtunk szövetséges foglyoknak és partizánoknak, feljelentettek minket, aztán a fasiszták megtorlásaként kilakoltattak bennünket. Emlékszem, ahogy összegyűltünk a falu egyik pontján, és még inkább egymás testvérei lettünk.”

Mivel tartja karban magát? „Sok imádsággal, jó hegyi levegővel és a filettinói gyógyvízzel, amit minden nap iszom.” Ma don Alessandro folytatja a kis település mindennapi lelkipásztori gondozását, még ha csökken is a lakosság száma, és idén mindössze két házasságkötés történt. „Tennivalóban nincs hiány – mondja: sok ünnep van az év során, mint például Sienai Szent Bernardin pártfogónké, akinek testét egy zarándoklat során 2010-ben Acquilából egy időre idehozták.” Ahogyan a hívek köszönnek neki az utcán, kifejezi, milyen hálásak a hosszú és hű szolgálatáért, amely alatt valóban mindenki számára olyan lett, mint igazi atya.

Magyar Kurír

Forrás: Avvenire

Pap és cirkuszi bohóc egy személyben

Luciano Cantini nem sértődik meg, ha a fejéhez vágják: „igazi bohóc vagy!” Pedig 64 éves és pap. Azaz bohóc-pap. Cirkuszi bohócként járja az országot.

Művészneve Pompelmo (a szó jelentése grapefruit), de a hívek is Pompelmo atyának szólítják. Kései hivatás az övé, már vegyészként dolgozott, amikor úgy döntött, pap lesz. Egy éve káplán Livornóban, a kikötőben. Don Pompelmo sokszínű egyéniség: festett már templomablakot, a tengerészek káplánja, fogyatékosokat gondozó szervezet alelnöke, éveken keresztül látott vendégül otthonában bevándorlókat - így mutatja be az Avvenire ezt a különleges papot.

Gyerekkora óta a cirkusz szerelmese. 1981-ben, fiatal papként kezdte járni az országot a vándorcirkuszokkal, főként nyaranta – kezdetben vendégként volt jelen közöttük, később vállalta a bohócszerepet. Kedvelt produkciója volt, amikor a plébánián felejtett esernyőkkel játszott: 12 különböző méretű esernyőt rejtett el ruhája alatt, először a legnagyobbat nyitotta ki, és ahogy sorban mindet elvették tőle, végül egy mini-esernyője maradt.

Amikor a szeminaristák és a püspök előtt bemutatta produkcióját, a püspök biztatta, hogy folytassa munkáját-misszióját. Hiszen misszió is ez számára. Emlékszik, amikor kezdetben azt mondták neki a vándorcirkuszosok: „Ti, papok, megfeledkeztetek a cirkuszról, pedig el sem tudjátok képzelni, milyen nagy szükségünk van a jelenlétetekre, a szavaitokra.”

Pompelmo atya mély barátságot kötött a vándorcirkuszos családokkal: ő esketi, kereszteli, temeti a családtagokat. Sőt, körülbelül ötvenen a plébániáján vannak nyilvántartva állandó lakosként. Vallja, hogy nagyon sokat kap tőlük, hiszen az evangelizáció soha nem egyirányú: „Az úton lévő emberek vallásossága az egyszerű emberek vallásossága, akik megelégszenek az asztalról lehulló morzsákkal. Keresztet vetnek, mielőtt a színpadra lépnek, gyertyát gyújtanak, ha bevásárlás közben véletlenül találnak egy nyitva álló templomot, szentképeket tesznek ki a lakókocsikban. Az úton lévő emberek életében azonban vannak olyan értékek, vágyak, kapcsolatok, amelyek a rájuk odafigyelő embereknek megmutatják, mennyire jelen van Isten ebben a világban, az  emberi tekintet elől elrejtőző, zarándok Jézus milyen nagy utat tett meg velük együtt.”

Luciano atya dolgozott a CEI Migrantes Alapítványánál is az úton lévőkért: gondozta hírlevelüket, hittankönyvet írt a cirkuszokban és vidámparkokban tevékenykedő gyermekek számára.

Festett is nekik egy Szűz Mária képet: a szent Szűz palástja alatt az egyik oldalon egy cirkuszi sátor, a másikon egy vidámpark látható. Vallja, hogy nem szabad elveszíteni a kapcsolatot ezzel a különleges néppel, a vándorcirkuszosok népével: „Ha tiszteletteles figyelemmel követjük őket, ha útitársuk leszünk, talán mindannyiunkat gazdagabbá tesz a gazdagságuk. Az Egyház számára, amely az évszázadok során elvesztette nomád gyökereit, felszólítást jelenthetnek és segíthetnek megérteni önmagát.”

Magyar Kurír

Hogyan lesz a szeméttelepből virágzó falu, munkahely, iskola?

A Net for God TV filmje Madagaszkárra visz bennünket, erre a nagy Indiai-óceáni szigetre, ahol Pedro atya és madagaszkári barátai dolgoznak. A szlovén származású argentin pap a Páli Szent Vince által alapított lazarista rend tagjaként 1970 óta misszionárius Madagaszkáron.

Miután 15 évet töltött távoli vidékeken a sziget legkietlenebb tanyáin, 1989-ben az Antananarive-i hatalmas szeméttelepen élő családok és gyermekek nyomorúsága láttán szövetséget kötött Istennel, és elkezdett cselekedni. Felkereste őket és megígérte nekik, hogy együtt kilábalnak ebből a helyzetből és boldogulnak majd! Barátként lépett hozzájuk, nem volt semmije, csak a hite: Isten nem engedheti meg, hogy gyermekek ilyen embertelen körülmények között éljenek. 

Így történt, hogy pénz nélkül, egyedül az Istenbe vetett hittel és a közösségben és a megosztásban végzett szenvedélyes munkával Pedro atya és Antananarive kitaszítottjai létrehozták az „Akamasoa” egyesületet, amelynek a neve jó barátokat jelent madagaszkári nyelven. Ennek keretében mára létrejött többek között 18 saját kezűleg felépített falu, melyekben húszezren élnek. Valódi társadalom ez, ahol mindenki megbecsült személlyé válik és megtanul felelősséget vállalni saját jövőjéért. Ha Isten csodákat tesz, akkor ez ott bizony az!

Hívott magával madagaszkári fiatalokat, jelenleg 412 segítője van. Közülük sokan egész életüket odaadják:  nem házasodnak, nincsenek saját gyerekeik, hogy ezekkel a gyerekekkel törődhessenek. „Nem adhatjuk magunkat félig” – mondja a filmben Pedro atya. Van egy pont, ahol mindent fel kell adni. Páli Szent Vince mondta: „amikor imádkozol és egy szegény kopogtat az ajtódon, hagyd ott az Istent az Istenért.” Pedro atya azt vallja: el kell indulnunk a legszegényebbek felé, mert ők nem indulnak el felénk, hiszen félnek. Pedig mindenki méltó arra, hogy Isten meglátogassa. Csak mások szolgálata képes megváltani bennünket s kinyitni nekünk a mennyország ajtaját.

Sosem mondják a legszerencsétlenebbeknek, hogy jöjjenek vissza másnap. Mindig találnak nekik helyet. Időt kell adni nekik, hogy összeszedhessék magukat. Időbe telik megérteni, hogy létezik állandóbb életvitel, amely más feladatokkal, kötelezettségekkel jár. „Sose add fel, tarts ki” – mondja mindenkinek. És az evangélium erejével általában sikerül. Jelenleg háromezren dolgoznak a saját maguk által teremtett munkahelyeken. A bányákban kemény munkát végeznek, de nem gépesítik, mert fontos, hogy minél több ember dolgozhasson, megtalálja ezzel méltóságát.

Iskoláikban 10 000 gyermek tanul, étkezik. Diákjaik 82%-a érettségizik, legtöbbjük egyetemre megy. A környéken az övék a legsikeresebb iskola.

Máté evangéliumának sorai adják élete vezérfonalát: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”. Vallja és hirdeti: emellett nem mehetünk el szó nélkül.

A film a Net for God TV honlapján tekinthető meg. Az angol nyelvű honlapon ki kell választani a Father Pedro "To the least of my brothers" Mt 25,40 című filmet - magyar hangalámondást is lehet választani.

Magyar Kurír

Borbás Gabriella Dóra: A lelkigondozás

Ha segíteni szeretnénk valakinek, előbb gondoljuk át, hogy milyen állapotban vagyunk! Ha nincs bennünk öröm, békesség, remény, akkor mit akarunk átadni? Sajnos, ha félelem, fájdalom, szomorúság, szorongás van bennünk, akkor ezeket fogjuk átadni.

Ha segíteni szeretnénk valakinek, előbb tájékozódjunk arról, hogy miben van szüksége segítségre!

Ha segíteni szeretnénk, gondoljunk arra, hogy nem mindig szavakkal lehet segíteni! Néha csönddel, néha öleléssel, néha mosogatással, bevásárlással stb. Gyakran nem beszélgetésre, hanem alvásra, ételre, vízre van szüksége a lelkében megfáradtnak, mint például Illésnek (1Kir 19:1-8)!

Ha segíteni szeretnénk, tudnunk kell, hogy az empátia nem azt jelenti, hogy nekünk is szomorúnak kell lennünk, ha a szomszédunknak meghalt egy rokona. A szomszédunk szomorú (ha az!). (Szép volt Jób barátaitól, hogy eljöttek hozzá bajában messzi földről, az is szép volt, hogy hét napot együtt voltak vele, hisz a leginkább az együttlét gyógyít, DE lehet, hogy Jób nem került volna rosszabb, remény nélkülibb állapotba, ha a barátai reményt adtak volna neki, nem bekapcsolódtak volna a gyászolásába.) Akkor tudunk reményt átadni, HA bennünk remény, öröm, békesség, szeretet, boldogság van.

Ha segíteni szeretnénk, nagyon fontos, hogy gyakoroljuk a gondolkodási és érzelmi fegyelmet! Mutassunk ebben példát, és adjuk át ezt a tudást másoknak! Nagyon elterjedt lelkigondozási mód, hogy engedjük a másikat panaszkodni, és azt gondoljuk, ezzel jót tettünk. Nagyon nagy tévedés! Ha engedjük a másikat panaszkodni, vagy ha magunkat engedjük panaszkodni, nagyon sokat ártunk, hiszen egyre negatívabb gondolatok kerülnek az elmékbe! Egyre nő a reménytelenség, a szomorúság. Tény, hogy a panaszkodástól egy átmeneti megkönnyebbülést élhetünk meg. Azonban ez nem valós megkönnyebbülés, hiszen semmi problémánk nem oldódott meg ? viszont nagyon sok negatív, romboló gondolatot hoztunk létre. Minden drog (kémiai függőség) és minden viselkedési függőség is úgy működik, hogy a hiányállapot megszüntetése (drogozás vagy a kedvenc sorozat megnézése) alatt átmenti megkönnyebbülést élünk meg, azonban rövid idő múlva a kezdetinél rosszabb állapotba kerülünk. Ilyen drog, viselkedési függőség a panaszkodás is, ahogy az aggódás is. Ha panaszkodunk, akkor is ártunk (magunknak és másoknak is!), ha panaszkodni hagyjuk a másikat, akkor is ártunk. Három lehetőségünk van: 1. elfojtunk magunkban sérelmeket, 2. kiadjuk magunkból panaszkodás, morgás, számonkérés stb. formájában, 3. Jézusra nézünk, Benne bízunk, hogy küzd értünk (2Móz 14:14). Az első kettőnek van némi (rövidtávú és átmeneti) pozitív hatása, a harmadik lehetőségnek azonban csak pozitív hatása van, nincs negatív következménye.

Ha aggódunk, akkor is ártunk mindenkinek. Az aggódás által még senki sem növelte meg termetét ?egy arasszal sem? (Mt 6:27), nem gyógyult meg, és senkit sem segített gyógyuláshoz! (Az aggódás gyakran a másik fél érzelmi zsarolását is jelenti egyben.) Vegyük figyelembe, hogy az aggódás legtöbb formája megterhelő annak a számára, akiért aggódunk! Ha valaki lelkileg elfáradt, különösen figyelnünk kell arra, hogy legalább mi ne terheljük lelkileg! Panaszkodás és aggódás által negatív gondolatok és reménytelenség kerülnek belénk. Éppezért nem segít, ha megkérdezzük valakitől: mi történt? Gondoljunk bele, lehet, hogy mi vagyunk a sokadikak, akik elmeséltetik vele egy fájó élményét! Ettől hogyan kerülhetne bárki jobb állapotba? Sajnos a lelkigondozók sokszor csak pletykaéhesek, és nem az érdekli őket, hogy a másik jobb állapotba kerüljön, hanem az érdekli őket, hogy mi történt.

Ha segíteni szeretnénk, tudnunk kell, hogy mi vagyunk a témaválasztás és témaváltás felelősei! Ha a másik éppen nem képes a gondolkodási fegyelemre, nekünk kell átvennünk ezt a feladatot! Gyakran éppen a lelkigondozók kínálnak fel olyan témákat, amikre panaszkodással reagál a lelkigondozott. (És ezáltal rosszabb állapotba kerül, mint a velünk való találkozás előtt volt.)

Ha segíteni szeretnénk, tudatosítanunk kell, hogy nem az a cél, hogy a másik panaszkodjon, és mi meghallgassuk, hanem az a cél, hogy a lelkigondozott jobb állapotba, reménytelibb állapotba kerüljön. Tartsuk be, és másokkal is tartassuk be Jézus tanácsát: csak a mai napban élni, nem a fájó múltban (a fájó közelmúltban sem!) vagy az elképzelt riasztó vagy álmokkal teli jövőben.

A lelkigondozás NEM tanácsolást jelent! (Nehéz nem tanácsolni! Le kell győzni a rossz reflexeinket!) Nem értünk jobban a lelkigondozott dolgaihoz! Mindenki a saját életét ismeri a legjobban! Ne képzeljük, hogy a másik életét átlátjuk és megoldjuk pár perc alatt! A másikat abban kell segítenünk, hogy saját felnőtt döntéseket hozzon. (Nem helyette döntenünk, cselekednünk!)

A másikat abban kell segítenünk, hogy tisztábban lássa a saját helyzetét, és azt, hogy milyen döntésekkel tud még jobb állapotba kerülni. A lelkigondozottat segíteni tudjuk abban, hogy saját döntéseit vizsgálja (ne más emberek tetteit vagy mulasztásait!), segíteni tudjuk abban, hogy megvizsgálja önmagát és saját helyzetét. (Pl. Mit gondolsz, te mi tudsz tenni ebben a helyzetben?) (Más emberek tetteivel, személyiségével foglalkozni ártalmas és semmi eredmény nem származik belőle. Sőt, ha úgy beszélünk valakiről, hogy nincs jelen, az hamis tanúbizonyság, hiszen nem tudja magát megvédeni.) 

Segítség a lelkigondozott számára, ha szembesítjük azzal, amikor egymásnak ellentmondó állításokat tesz, vagy ha a szavai ellentmondásban vannak a tetteivel. Segítség, ha visszaidézzük korábbi állításait. (Azaz ne mi minősítsük a helyzetét, hanem azt idézzük, amit Ő gondol a saját dolgairól!) A lelkigondozottat nem kell meséltetni, beszéltetni, de ha mesélni szeretne, akkor a lelkigondozó felelőssége, hogy terelje a beszélgetést a gondolkodási és érzelmi fegyelemnek megfelelően. Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy a jelennel foglalkozzon! Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy a valósággal foglalkozzon! Ne engedjük álmodozni! Segítsük abban a lelkigondozottat, hogy ne a megváltoztathatatlannal foglalkozzon, hanem a megváltoztathatóval!

A hamis vigasz nem segítség (pl. ?Ne aggódj, majd megoldódik!? ?Biztos nem gondolta komolyan!?) A valódi vigasz csak Jézustól származik. Segítsük Jézusra figyelni a lelkigondozottat, elsősorban azzal, hogy nekünk valódi vigaszunk, reményünk, békénk van. Irányítsuk Jézus ígéretére a figyelmet: arra, hogy Ő békességet ad mindnyájunknak!

Tilos a másikat vagy tetteit minősíteni, korholni. Csak a szeretet segít, semmi más.

A legtöbbet azzal ártunk magunknak és másoknak, hogy folyton feltesszük a kérdést: ?miért?? Miért történt valami, miért nem történt valami, miért úgy történt? Fogadjuk el, hogy nem érthetjük meg teljesen Istent. Legyen abban reményünk, hogy Ő pontosan tudja, mit miért csinál, mit enged meg, és mit nem! (És hogy sosem kísért feljebb, mint amit Vele el tudunk hordozni!) Ne feledjük: a mi életünkből nem is mindig lehetséges megfejteni, hogy pl. Jézus miért engedi, hogy bántson minket valaki! Mert lehet, hogy arról van szó, hogy akinek megengedi, hogy bántson minket, éppen őt akarja a lelkiismeretén keresztül elérni, és ezért engedte meg, hogy rosszat tegyen velünk!

Sok lelkigondozás átalakul játszmává. Ha azt tapasztaljuk, hogy valakivel napok, hónapok óta szinte ugyanaz a párbeszéd ismétlődik köztünk (ugyanazok a témák), akkor velünk is ez történt! Sok lelkigondozott függeni kezd a lelkigondozótól. Ha sosem tanácsolunk, akkor ez nem jön létre! Sok lelkigondozó válik függővé: vészhelyzetfüggővé vagy panaszkodásfüggővé, pletykafüggővé (hallani szeretné, kivel mi történt) vagy gondoskodásfüggővé.

Fontos tudnunk, hogy minden érzelmünk, hangulatunk a saját gondolataink következménye! Így nem mindegy, milyen gondolatokat engedünk meg magunknak végiggondolni! Amikor más tetteitől, mondataitól leszünk szomorúak, valójában akkor is azoktól a gondolatainktól leszünk szomorúak, amikkel mi reagálunk a másik emberre. Nem biztos, hogy kielégítjük a lelkigondozott igényét, ha nem engedjük panaszkodni! Ezt a terhet el kell viselnünk! Mindig a jobb állapotban levő a felelős azért, hogy az együttlét építő, és ne romboló legyen! Nem arról van szó, hogy a legelső panaszkodó mondatát tiltsuk le, hanem arról, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy a cél az, hogy reménytelibb állapothoz segítsük hozzá a másikat, és nem maga a panaszkodás a cél.

Ha segíteni szeretnénk, adjuk át azt a tapasztalatunkat, hogy mindig van egy jó út: hisz nem muszáj panaszkodnunk, reménykedni is lehet; nem muszáj türelmetlenkednünk, békességünk is lehet; nem muszáj szidnunk másokat, átölelni is lehet. Rossz lelkiállapotunkban mindig rendelkezésünkre áll Jézus szabadítása. Várjuk meg, hogy megszabadítson egónk (önzésünk) romboló következményeitől!

Nagyon előtérben kell tartanunk a gondolkodásodban, hogy ISTEN gyógyít, nem az ember! Ha ezt tudjuk, akkor nem mi akarjuk megoldani mások életét, nem mi akarjuk megmenteni, megtéríteni stb. őket. Mi csak egy eszköz vagyunk, hogy szeretetet, boldogságot, örömöt, reményt árasszon általunk Jézus. Ha fentieket tapasztaljuk, épp nem vagyunk jó eszköz, ne ártsunk tovább! Kérjünk segítséget! (Elsősorban Istentől!) Ha segíteni szeretnénk: adjuk át azt a reményünket, hogy Jézus szeret mindenkit, és hogy Ő gondoskodó és mindenható.

Kérdezzük meg önmagunktól: miért akarunk segíteni valakinek! Azért, mert aggódunk érte? Ha ezért, akkor nem tudunk segíteni. Mert ez azt jelenti, hogy nem bírjuk Isten kezébe letenni az adott embert és problémáit.

"A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül." (Péld 11:25) A levert emberek számára mindig ajánljuk, hogy végezzenek önkéntes, segítő munkát! Ha késztetésünk van meglátogatni, felhívni valakit, akkor ne tétovázzunk! Könnyen előfordulhat, hogy bár nem érzünk örömöt és békességet, mire létrejön a beszélgetés, Jézus megteremti bennünk, és így tud általunk segíteni. (Az is előfordulhat, hogy bár segíteni szeretnénk valakinek, végül mi kapunk segítséget az illetőtől.)

Fenti igevers azt is jelenti, hogy egy jó (lelkigondozói) beszélgetés minden résztvevőt felüdít. Éppen ezért a gyakorlatban nem is mindig kell elkülöníteni, hogy ki a lelkigondozott és ki a lelkigondozó. A valóság az, hogy mindnyájan lelkigondozottak vagyunk, és Jézus a lelkigondozó: Jer 31:31-34.

http://zarandok.hu/?m_id=47&m_op=view&id=736&sessid=KjgxNjMyNDAxMTM0ODczMzM3MTczNDIzOTkw

Farage – Elkezdődött a végjáték

Nigel Farage, az Európai Parlament tagja, a King World News-nak adott interjúban arra figyelmeztet, hogy „a végjátékhoz érkeztünk”. A képviselő beszélt az aranyról és az egyre tornyosuló globális problémákról, de előbb halljuk mit mond a jelenlegi válságról:

„Most az történik, hogy mivel az eurózóna válság annyira komoly, a közvélemény egész Európában olyan sebességgel fordul az egész projekt ellen, hogy megpróbálják az ügyletet minél előbb nyélbe ütni és lezárni, mielőtt az emberek felébrednének és rájönnének, mit tettek a nevükben.”

„Erről szól a dolog. Egy 50 éve tartó politikai projekt végjátékához érkeztünk, ami nagyon drámai végkifejlethez érkezik az elkövetkezendő két év során…”

„A végjáték számukra az összes európai nemzetállam és a nemzeti demokrácia fogalmának eltörlését jelenti, átadva minden hatalmat, amivel a mi értelmezésünk szerint egy normális ország rendelkezik, tehát minden hatalmat ennek az új európai politikai osztálynak.”

„Ez a birodalmi ambíció a kezdetektől fogva jelen volt, de mindezidáig szándékosan rejtve maradt. Azt kell mondjam, hogy ami Európa többi részét illeti eléggé pesszimista vagyok. Függetlenül az északon folyó demokratikus lázadásoktól, Európa nagy részén a jelenlegi hatalom kezében a korbács és ők vannak az irányítói székben. Európa nagy részén folytatni fogják ezt az őrült projektet, de lesznek országok, amelyek képesek lesznek kiszabadulni belőle.”

„Az Egyesült Királyság jó pozícióban van, a Cseh Köztársaság talán rendelkezik annyi bátorsággal, hogy képes legyen megállítani. Finnország talán rendelkezik a bátorsággal, hogy megállítsa, de azt hiszem, hogy a többiek mennek tovább ezen a teljesen ostoba úton.”

„Folyamatosan gyűjtjük a nagyobbnál nagyobb problémákat a gyerekeink és az unokáink terhére. Előbb vagy utóbb ki kell, hogy fizessék a számlát és minden egyes évvel drámai mértékben megnehezítik ezt.”

A remény, és itt most az Egyesült Királyságra utalok, hogy a most előterjesztett egyezmény annyira extrém, hogy a brit lakosság számára teljes mértékben felháborító lesz. Egyre közelebb kerülünk ahhoz a pillanathoz, hogy a britek végre népszavazást tarthassanak a kérdésben és megszabadulhassunk ettől az egésztől. Tehát Nagy-Britannia számára azt hiszem, van ok némi derűlátásra az elmúlt hetek eseményeit tekintve, de nagyon aggódom Európa többi részéért.”

Farage, akinek az arannyal kapcsolatos jóslatai rendkívül pontosnak bizonyultak, a következőket mondta a nemesfémről:

„A nagy esést követően az arany árfolyama jelentősen visszaerősödött. Jelenleg inkább shortolnék mint longolnék, de azt hiszem, a piacoknak időre van szüksége, hogy megemésszék ezeket a hatalmas politikai lépéseket, amelyeket a világ színpadán láttunk. A bankrendszerrel kapcsolatos félelmek egy rövid időre, természetesen hamisan, de gyengültek.

Tehát jelenleg nem gondolom, hogy az arany árfolyamában komoly mozgást látnánk bármilyen irányban. De alapvetően a longolás mellett maradnék, mert ezek az adósságproblémák, a pénznyomtatás miatt keletkező problémák és a bankrendszert fenyegető problémák nem múltak el. Egyik sem. A piacok jelenleg nem erre összpontosítanak, de hamarosan ismét ezt fogják tenni.”

A teljes interjú angol nyelven itt meghallgatható: http://www.kingworldnews.com/kingworldnews/Broadcast/Entries/2012/9/25_MEP_Nigel_Farage_files/Nigel%20Farage%209%3A25%3A2012.mp3

Az alábbi videón Nigel Farage az Európai Parlamentben, egy héttel ezelőtt elhangzott felszólalása látható, amely során José Manuel Barroso évértékelő beszédére és az európai föderáció megalakítására vonatkozó javaslatára reagál:

Forrás: KingWorldNews

Hova jönnek vissza a kanadai romák?

„Kiürítenék a gyermekváros utógondozó részét – azt, ahol jelenleg a 18. évüket betöltött fiatalok laknak –, oda költöznek majd a Kanadából hazatérő romák”, a hírt több helyről is hallottuk a városban. Illetve különféle variációit is, miszerint a szociális intézmények összevonásával (csütörtöki ülésén dönt erről a miskolci közgyűlés) felszabaduló épületekbe költöznek majd a hazatérő romák.

Az tény, tartanak attól a miskolciak, hogy hamarosan ezernyi roma ember érkezik vissza Miskolcra, hiszen a tengerentúlról érkező hírek arra utalnak, hogy tömegesen kell elhagyniuk Kanadát. Márpedig az észak-amerikai országba menedékjogot kérő romák 40 százaléka Miskolcról vándorolt ki.

Nem adnak lakást

– A hír nem igaz, Miskolc nem készül semmi ilyesmivel a romák visszatérésére. Akiknek nincs lakásuk, azoknak nem kívánunk lakást adni, de külön épületeket sem ürítünk ki számukra. Mint ahogy mindenki másnak sem, aki elköltözött a városból, úgy hogy eladta a lakását. – válaszolta lapunknak a fenti hír igazságtartalmát firtató kérdésünkre Dobos Tímea, a miskolci önkormányzat szóvivője. Hozzáfűzte: az önkormányzat nem köteles férőhelyet biztosítani.

A kérdés viszont továbbra is adott: mi lesz a Miskolcra esetlegesen visszatérő romákkal, hol találnak maguknak lakhelyet.

Dobos Tímea hangsúlyozta, a családoknak maguknak kell gondoskodni a lakhatásukról.

– A hatóság feladata viszont a lakcímbejelentési kötelezettség folyamatos vizsgálata, s ezt meg is teszi – fogalmazott. – Vizsgálják, hogy valós-e a lakcím, ha nem, akkor a kérelmet el kell utasítani. Ha ez az utólagos ellenőrzésen derül ki, akkor a lakcímet meg kell szüntetni.

A szóvivő megjegyezte, a város helyi rendelete alapján nem történhet meg az sem, hogy például egy 42 négyzetméteres lakásba, ahol már laknak heten, még többen beköltözzenek.

„Telt házzal üzemelnek”

– S mi lesz azokkal, akik fedél nélkül maradnak?

A szóvivő elmondta, ha gyerek is van a családban, akkor a gyámügyi osztály közreműködésével meg kell oldani az intézményi elhelyezését, ezt azonban a családok a legtöbbször el akarják kerülni.

– A teljes család elhelyezését az Ökumenikus Segélyszervezet Családok Átmeneti Otthona biztosíthatja az Avason, anya és gyermek együttes befogadására a Miskolci Gyermekvédelmi Központban van lehetőség – mondta a szóvivő. Ez utóbbi hely (mint ahogy a pletykákban szerepel) valóban a gyermekváros, de Dobos Tímea hozzáfűzte, erre akkor van lehetőség, ha van üres hely, de információi szerint mindkét intézmény telt házzal üzemel.

Kérdeztük, mit tervez az önkormányzat a szociális intézmények összevonásával felszabaduló épületekkel. Dobos Tímea szerint a terveik között szociális célok szerepelnek, például idősek napközi otthona működhetne a felszabaduló épületben.

(boon.hu)

---

Jövőnk.info megjegyzés: Mikor olvastam ezt a cikket rögtön a Települések Megmaradásáért Egyesület miskolci munkássága jutott eszembe. Mennyi ilyen valójában nem is ott lakó cigánnyal van tele Miskolc, akik egy kerti budiban laknak ötvenen (de tényleg) és még lakcím kártyájuk is van. Persze azok véletlenül sem nem Kanadából jöttek vissza. Végül is nem mindegy honnan jön vissza?

Amúgy gondoljunk bele ezek a cigányok biztosan „Kanadából jöttem” felirattal fognak rohangálni a nyakukban? Hát persze, hogy nem. Jönnek (akár honnan) beköltöznek, és lelakják a környéket. Szerencsétlen aktivisták meg szaladgálnak majd, mint a mérgezett egér, hogy-hogy van az, hogy rájuk nem vonatkoznak a törvények, csak ránk „magyarok”-ra.

A kérdés csak az, hogy önerőből foglalnak majd el ezek az Óperenciás tengeren túlról hazatért „honfitársaink” ingatlanokat vagy önkormányzati segítséggel fogják tenni.

Az a hír terjed a szájról-szájra a borsodi vidéki városokban, hogy nem rég kiürített önkormányzati ingatlanokat fognak átalakítani „kényszer” lakásokká. Több helyen összevonták az általános iskolákat és a kiürült szárnyakban fogják elhelyezni a város messziről hazatért polgártársait.

Teszik ezt, mert majd mondják nekik valakik. Teszik ezt, mert ez a politikailag korrekt viselkedés, hiszen az utcán nem maradhatnak szegények. Magyarok lehetnek fedél nélkül, na de ha egy cigány ott marad az milyen csúfság lenne, és ők aztán nem rasszisták, ezért elhelyezik őket.

A másik része az, hogy mielőtt oda teszik őket lakásokká kell alakítani az osztálytermeket, az irodákat. Amit egyszer átalakítottak, abból már nem lesz iskola többet. Ha nincs iskola, akkor ott nem fog tanulni senki, ha nem tanul ott senki, akkor az aki nem tanul hülye marad. És ez így jó!?

Harmadik része az, hogy milyen zsíros, jól fizető munkákat lehet a „havercsávóknak” adni, amiből azért lesz aki jól jár.

Negyedik ahová cigány családokat telepítünk, ott az ingatlan árak konvergálni fognak a nullához.

Szoktam mondani, hogy én már annyira megszoktam a cigányokat, hogy ha nem lennének már zavarna is. Persze nem ők zavarnak engem. Ismertem és ismerek én olyan cigányokat akik rendesebbek, mint a legtöbb "magyarkodó birka nemzettestvérem. Azokkal van baj, akiket állati sorba süllyesztettek, éntudattal nem rendelkező ösztönlényeké alakították őket. Mindegy, hogy milliomos pukkadt cigány, vagy nincstelen csontsovány „putrilakó”. Ők sem a saját fajtájukat, sem minket nem nézik már semmibe. Ők a szabadkőművesek biológiai fegyverei.

Arra fejlesztették ki őket, hogy pusztítsanak el minket és velünk együtt saját magukat is. Ilyenkor mindig azt mondom nézzetek meg egy agyatlan amerikai zombi filmet. Hát ők a mi zombiaink.

Úgy látszik Kanada immunis rájuk, hát ott majd másképp harcolnak a „kőrakó polgártársak”, visszahozzák a „fegyvereket” oda ahol hasznosak számukra és még Kaptárakat is adnak nekik, hogy szorgosan kizümmögjenek minket a Hazánkból.

Ulisnyák Ottó

Romaellenesség Kanadában

Kanadai informátoraink szerint hamarosan tömegesen hagyják el a romák az országot. Erősödik a rasszizmus Kanadában, így valószínű, hogy közeledik az az idő, amikor tömegesen indulnak haza Magyarországra a romák az észak-kanadai országból, hallottuk a hírt informátorainktól Kanadából.

El is küldték nekünk a napokban, a Toronto Starban megjelent cikket, amelyet jogvédők jegyeznek, és ami a rasszizmus veszélyeire próbálja felhívni a figyelmet. Körülnéztünk a napilap portálján is: nagyon sok olyan komment olvasható, amely (finoman fogalmazva) a magyarországi romákkal való együttélés nehézségeiről számol be.

A cikk rossz példaként utal arra, hogy egy konzervatív médiaszemélyiség nemrégiben arról beszélt az egyik műsorában, hogy a történelemben a „cigány” mindig is helyettesíthető volt a „csalóval”, olyannyira, hogy az angol nyelvbe is igeként, („he gypped me”, „átvert engem”) került be.

A lap arra is felhívta a figyelmet, hogy a romaellenesség már a politikába is begyűrűzik Kanadában, a bevándorlási miniszter, Jason Kenney hónapok óta „hazug” magyarországi menedékkérőkről beszél, akik csak azért vágnak neki Kanadának, hogy visszaéljenek a szociális és az egészségügyi rendszer bőkezű szolgáltatásaival.

Jason Kenney volt egyébként az, aki a múltkoriban arról nyilatkozott – ezt korábban idézte is lapunk –, hogy a Kanadába menedékjogot kérő romák 40 százaléka Miskolcról érkezik hozzájuk, mégpedig úgy, hogy a magyar városból szervezik az útjukat.

Ez utóbbi kijelentése kapcsán egyébként portálunk is megkereste kérdéseivel a kanadai minisztert, várjuk válaszát.

(boon.hu)



A miskolci önkormányzat nyomatékosan cáfolta azt a hírt, miszerint az önkormányzat épületeket ürít ki, vagy üresen álló épületeket adna át a Kanadából hazatérő romák számára. „Akiknek nincs lakásuk, azoknak nem kívánunk lakást adni, de külön épületeket sem ürítünk ki számukra!” – fogalmazott a miskolci önkormányzat szóvivője.
Megköszönjük Dobos Tímea tájékoztatását és megnyugtatását. Mivel tájékoztatásának külön nyomatékot adott, ezért ennek igazság tartalmát nem kívánom kétségbe vonni. Térjünk azonban vissza a rideg valóságba. Mit tapasztalunk, Miskolcon a Bábonyibércen, a Jukóvölgyben, a Hideg soron vagy a Számozott utcákban. Menjünk távolabb Miskolctól. Nézzünk szét Boldván, menjünk el Edelénybe, tekintsünk szét Szedrőben, Szendrőládban, tegyünk egy sétát Sajószentpéteren a Fecskeszögben, Putnokon, Ózdon, nézzünk el Alsózsolcára, Ónodba vagy az elhíresült Nagycsécsre.
Csak én járok ezeken településeken, és csak én látom mi folyik ott. Persze látja más is. Csak hát a strucc sem lát semmit, ha föld alá dugja a fejét. Nos ezzel a földalatti dologgal azért kell vigyázni, mert a strucc is könnyen teljesen bekerülhet a föld alá, nem csak én és a többi nyitott szemmel járó. Kezdem azt hinni, hogy az a sok liberális maszlag, amit megetetnek egyesekkel a látó idegeik rovására ment és úgy jártak vele, mint a viccben a cigány lova. Mert ugyebár nem vak az a ló csak bátor.
Kérdezem én! Honnan van az a sok cigány az általam teljesség igénye nélkül felsorolt helyeken? Természetes szaporulat lenne? Hát az sem túl jó, de ugye a Jukóvögyben nem éltek cigányok még 20-30 éve. Biztos a szél fúja be őket.
De ha már ott vannak, terítsünk fátylat rájuk. Biztosan meg fognak javulni. Keresnek maguknak, munkahelyet. Összeszedik a rengeteg szemetet. Építenek maguknak szép házakat és virágokkal ültetik be az udvaraikat, a kertvégében pedig saját veteményes kertjeikből fogják fogyasztani a paradicsomot.
De hová fog kerülni az a sok cigány?
A Települések Megmaradásáért Egyesület által kezdeményezett eljárások végén ki fog derülni, hogy félreértések áldozataivá váltak és sűrű elnézések közepette, fognak virágcsokrokat és csoki bonbonokkal megtömött ajándék kosarakat behordani az Önkormányzatok hatósági osztályaira.
Tudjuk nagyon jól - amikor elhagyták Hazánkat, mint üldözöttek, akiket a rasszizmus acsarkodó szörnye üldözött oda, ahol nyugodtan élhetik békében szerény életüket - eladták, pénzé tették itthon mindenüket, vagy hatalmas tartozásokkal a hátuk mögött távoztak. Oda ahonnan elindultak ugye már nem tudnak visszatérni.
De akkor hová jönnek vissza az Operenciás-tengeren túlról a cigányok?
Ulisnyák Ottó

Kadarkúti Égi Üzenetek 159. Szentlélek: Az ember egyéni sorsa

ÉGI ÜZENETEK

2012-09-25

Szentlélek: Az ember egyéni sorsa

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Egy beszédsorozat kezdődik az Üdvösség beteljesedéséről. Mégpedig arról, hogy milyen az ember egyéni sorsa itt az élete végén és a túlvilágon, és arról, milyen lesz a világ sorsa. Ma elkezdünk foglalkozni az ember sorsával, azzal, mi lesz veletek földi életetek végén.

Kivétel nélkül minden ember sorsa egyenként a következő: halál, különítélet és a túlvilág. Ezek közül mai témánk: a halál. Ez az, amiről a közömbös, hitetlen, bűnben megátalkodott emberek nem szeretnek hallani. Hiába dugják be a fejüket a homokba, mint a strucc, akkor is meg fognak halni. Minden embert szorongás tölt el, mikor elérkezik haldoklásának ideje. De mekkora különbség van a hívő és a hitetlen ember haldoklása között! Erről leginkább a kórházi ápolónők és orvosok tudnak tanúbizonyságot tenni. Az egyik ápolónő így nyilatkozott: „Itt nálunk, az elfekvő kórház egyik kórtermében egyszerre 2 idős asszony haldoklott. Kati néni mellett éppen ott ült a lánya. Fogta a kezét, simogatta a homlokát, de ő csak rángatódzott, jajgatott, szitkozódott, káromkodott. A lánya kérdezte: -Anyuka, akarod, hogy hívjak egy papot hozzád? Ő így felelt: Isten ments! Nem akarok meghalni, megsemmisülni, szétoszlani. Én élni akarok. Utána már nincs semmi. Folyton az orvost hívta, hogy csináljon valamit. Arckifejezése tele volt gyűlölettel és félelemmel. Úgy rettegett a haláltól, hogy egész testében reszketett, majd egy ívben megfeszült és kiadta a lelkét.” Jézus ítélőszéke elé került. Bűnnel teli lelke lázadó és dacos volt, ott is. Ellenségem megragadta és elvitte.

Gizi néni volt a másik haldokló. Ott feküdt mozdulatlanul, nyugalomban és összekulcsolt kezei között a rózsafüzért fogta. Nem volt mellette hozzátartozó. A kórházba járó atya éppen tegnap gyóntatta és áldoztatta meg. Benne is volt egy kis szorongás az ismeretlentől, de ugyanakkor szíve tele volt szent örömmel és vágyakozással, hogy végre találkozhat hőn szeretett Jézusával. Most, a nagy út előtt gondolatban felajánlotta Neki fizikai fájdalmait és mindjárt bekövetkező halálát közömbös gyermekei megtéréséért. Mély bűnbánatot érzett régi botlásai miatt. Teljesen Isten akaratára bízta magát, hogy tegyen lelkével, testével, amit csak akar. Hirtelen kinyitotta a szemét, és földönkívüli, boldog mosoly jelent meg az arcán. Jézust látta, ahogy kitárt karral, széles mosollyal állt előtte. Majd egy hosszút és nagyot sóhajtott és lelke kirepült belőle. Ott állt a különítéleten, Üdvözítője a szívére ölelte és a Mennyországba küldte. Mindebből az ápolónő csak annyit látott, hogy a néni egy pontra szegezi a tekintetét és nagy öröm van az arcán, majd félrehanyatlik a feje.

Most vizsgáljuk meg közelebbről a halált!

Miért kell meghalni? Isten halhatatlanságra teremtette az embert. Ha az első emberpár nem követte volna el az engedetlenséget, akkor nem lett volna áteredő bűn, melyen minden ember örököl, és még ma is élnétek a paradicsomban. Tehát a halál a bűn következménye. Nemcsak az öröklött áteredő bűn miatt kell meghalnotok, hanem ez hajlamokat ültetett lelketekbe a többi bűn elkövetéséhez.

Minden embernek meg kell halnia, de vannak kivételes esetek. Az egyik Szűz Mária, aki testestül-lelkestül a Mennybe vétetett. A másik kettő, aki nem halt meg, két régi próféta: Hénok és Illés. Ők ketten a világ vége előtt visszajönnek Jézus Krisztusról tanúságot tenni, de megölik őket. Viszont az Úr feltámasztja őket és sokak szeme láttára felmennek a Mennybe.

A halál háromféle dolgot jelent:

1.) Az ember halálát: a test és lélek szétválása, a test elenyészik, a lélek tovább él, hiszen halhatatlan.

2.) A lélek halálát: a kegyeleme állapotának elvesztése a halálos bűn által.

3.) Az örök halált: a kárhozatot.

Nézzük az elsőt, az ember halálát. Nemcsak azért halandó az ember, mert az első bűn miatt az Isten elvette a halhatatlanságot tőle és halállal büntette, hanem természeténél fogva is halandó, úgy mint minden más élőlény, részeire bomlik, elenyészik. A biológiai halál pillanatában a testből eltávozik a lélek, hogy tovább éljen örökkön örökké. Milyen sokan nem gondolnak arra, hogy lelkük örök sorsa azon múlik, hogy hogyan élte le ezt a „nyúfaroknyi”, rövid földi életet. Mert aki 100 évig él, az az időtartam is elenyészően kevés a lelke örök életéhez képest. Ha csak a földi élvezeteknek élt másokat kihasználva, bűnben fetrengve, szeretet nélkül, akkor a pokol vár rá, véget nem érő szenvedés. Ha viszont szeretettel, áldozatokkal teli, irgalmas és buzgó ember volt, betartotta Isten parancsait, akkor kimondhatatlanul boldog örök élet vár a lelkére.

A lélek halála azt jelenti, hogy az ember kiesik a megszentelő kegyelemből, mert halálos bűnben van. Tehát a teste él, eszik, iszik, dolgozik, szórakozik, de a lelke halott. Ezért szokta Jézus mondani választottjainak, hogy örülj, mert felemeltelek a halottak közül. Gondolkozzatok el ezen, Gyermekeim, hogy ameddig súlyos bűnben vagytok, Isten szemében halottak vagytok, bűzlő hullák. De a bűnbánatotok, a szentgyónás és Jézus tisztító vére által újra éltek ragyogó tisztaságban.

Az örök halál a visszavonhatatlan, legnagyobb rosszat jelenti: a poklot. Halálnak nevezzük, holott ez korántsem megsemmisülés. Ha a pokolban meghalhatna a lélek, az nem is lenne büntetés neki. A pokolban az a legborzalmasabb, hogy nem lehet szabadulni onnan. Sötétség, félelem, fájdalom, gyűlölet, reménytelenség a kárhozottak sorsa. Gyűlölik a gonosz lelkeket, akik bántják, kínozzák őket, gyűlölik Istent, hogy oda taszította őket, gyűlölik egymást és gyűlölnek titeket, akik még élnek, és hibáztatnak, amiért odakerültek.

A halállal véget ér az ember földi zarándokútja, a neki szánt kegyelem és irgalom ideje. Még egy életet már nem lehet leélni a földön, nincs reinkarnáció. Aki elpazarolta ezt az egyetlen földi életet, az a halál után már semmit sem tud tenni, már nem tud megtérni. Alapvető tanítása a Szentírásnak, hogy a túlvilági jutalmazás vagy büntetés a földi élet jócselekedetei vagy bűnei szerint történik, úgy ahogy megérdemli az ember. És még valami véget ér a halállal: az érdemszerzés. Se magatoknak, se másoknak a túlvilágon már nem tudtok érdemeket szerezni. Ezért okosan használjátok ki ezt a hátralevő rövid időtöket, hogy mennyei kincseket gyűjtsetek magatoknak!

Drága Gyermekeim! Most, hogy tanításomat befejeztem, megint a hitetekre lesz szükség, hogy amit Én látok, elhiggyétek. Egy 25 éves fiatalember véres, haldokló teste fekszik az úton. Kicsit távolabb összetört biciklije. Ott áll az út jobb szélén a balesetet okozó autó. Körülötte kíváncsiskodó emberek gyülekeznek. A mentőre vár mindenki. Láthatatlanul Jézus ott térdel mellette. A feje fölött szomorúan áll az őrangyala. Ott, a baleset színhelyén tartja Jézus az ítéletet. Így szól: „Drága Fiam, ne félj, Jézus Krisztus vagyok, a te Megváltód” A fiú azt gondolja: „Nem ismerlek, hagyj békében!” Jézus így folytatja: „Segíteni akarok, hallgass rám!” Közben a fiatalember lelke elválik testétől és szembe áll az Üdvözítővel. Ott terem mellette egy feketeöltönyös, elegáns úriember. Úgy látszik biztos a dolgában és nyugodtan vár. Jézus kezében tartja a lélek életkönyvét és megmutatja a fiúnak: „Látod, Fiam ezzel bizonyítom, hogy Én vagyok, aki szól hozzád. Feljegyeztem életed minden pillanatát. Elsodort az élet, a tömeg után mentél. Cigaretta, ital, kábítószer, szex. Látod az alkohol okozta a halálodat.” A feketeöltönyös kárörvendő vigyorral ölelte át a vállát. De Jézus ezt mondta: Látod, van itt két aranybetűs felirat az életkönyvedben. Súlyos beteg nagymamádnak vettél egy rózsafüzért és bevitted neki a kórházba. Egyszer a szomszéd Kovács Pista bácsinak, aki már nagyon öreg, összevágtad a tűzifáját és lehordtad a pincébe. Nem fogadtál el érte semmit. Sajnos más jócselekedetet nem találok. Ha megbánod bűneidet, és bocsánatot kérsz tőlem, e két jócselekedet fejében megmentelek a pokoltól. A feketeöltönyös megrázza a vállát: „Ne hallgass rá! Nincs is pokol. Gyere velem, én meggyógyítalak, új életet adok neked, és gazdaggá teszlek, dúskálhatsz az örömökben.” És egy marék drágakövet nyújtott felé. Jézus könyörgően felétek fordul és így kérlel titeket, engesztelőket: „Segítsetek! Mondjatok el ezért az ingadozó lélekért egy Miatyánkot! Köszönöm, Gyermekeim! Imátok minden szavából egy fénysugár esett rá, Atyám és Én kegyelemmé, bűnbánattá alakítottuk. Térdre borulva kért bocsánatot Tőlem. Ellenségem egy érintésemre eltűnt és a fiút őrangyala már vitte is a tisztítóhelyre. Ezt láttam. Most pedig megáldalak titeket az állandó készenlét lelkületéve az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Légy jó!

Ne láss rosszat, csak azt lásd meg, ami jó.

Ne hallj rosszat, csak azt hallgasd meg, ami jó.
Ne mondj rosszat, csak azt mondd, ami jó.
Ne gondolj rosszat, csak arra gondolj, ami jó.
Ne cselekedj rosszat, csak azt tedd, ami jó.
Ez az Isten felé vezető út.

Védőoltás, vagy kivégző oltás?

Kedves Szülők, figyelem! Az iskolában szeptemberben adják be a 13-14 éves gyerekeknek a Hepatitis vakcinát, mely bizonyítottan programozott sejthalált okoz a májban.

A törvény által előírt teljeskörű tájékoztatás annyiban merül ki, hogy - jó esetben - legfeljebb közlik az ellenőrzőkönyvben az eseményt.
A Hepatitis B méreginjekció ("védőoltás") a legújabb, 2011-es kutatások szerint 144 gén működését változtatja meg, ebből 7 gén gyulladások kialakulásával és az anyagcserével van kapcsolatban. Így aztán érthető, hogy miért szenved oly sok gyermek és fiatal ízületi gyulladástól, amikor életkoruk egyáltalán nem indokolná. Ugyancsak többen jártak úgy ismerőseim körében, hogy a Hepatitis B vakcina után gizdává váltak a korábban mokány, izmos fiatalok.
Az oltási kötelezettséget előíró paragrafus alkotmánysértő, sárba tapos több nemzetközi egyezményt, de még magát az egészségügyi törvényt is szembeköpi. Az egészségügyi törvény bevezetője szerint ugyanis az Országgyűlés az egyén és a nemzet jólléte, egészsége érdekében és szolgálatában, felelősségtől ihletve törvénykezik - nos, az oltási kötelezettség mindezzel homlokegyenest ellentétes. Felelőtlen, egészség- és életellenes, kizárólag a vakcinalobbi érdekeit szolgálja - a gyártók gigaprofitját pedig egészségük elvesztésével, visszafordíthatatlan károsodásaikkal a gyermekek fizetik meg...
A csecsemőkori kötelező méreginjekciókat néhány család sikeresen megússza a rendszer adminisztrációs réseinek következtében. Az iskolai kampányoltások keretében azonban erre sokkal kisebb az esély. Célszerű lehet az oltási napokon a diákoknak otthon maradni, sőt, mivel az oltottak akár teljesen tünetmentesen fertőzhetnek is, ezért több napig is tanácsos messze elkerülni az iskola környékét. Értendő ez minden évfolyamra.
A felelősségteljes szülő feladata kideríteni tehát, mikor oltanák gyermekét, s megelőzni a bajt. Ha nincs rá mód, hogy a gyermek otthon maradjon, akkor magyarázzuk el neki, hogy törvénysértő és életellenes, visszafordíthatatlan beavatkozás az oltás, és ha megpróbálnák erővel leoltani, az súlyos bűncselekmény - erre érdemes figyelmeztetni a kakaskodó védőnőket, iskolaorvosokat, tanárokat.
Célszerű találni több haladó gondolkodású osztálytársat, s összetartani, támogatni egymást, hisz sok esetben ilyenkor pszichikai erőszakot követ el a lebutított többség, s tévinformációik által felhatalmazva érezve magukat lehülyézik, leősemberezik, leszektánsozzák a felvilágosultakat.
Nehéz ilyen helyzetben megértőnek lenni a támadó fellépést tanúsítókkal szemben, de gondoljunk arra, hogy beléjük plántálták a betegségektől való rettegést, mely betegségek miértjeivel nincsenek tisztában. Próbáljuk kedvesen, higgadtan elmagyarázni úgy, hogy megértsék: ezek az oltások nem védenek, hanem temérdek gyógyíthatatlan betegséget okozhatnak, károsítják az immunrendszert, megváltoztatják a géneket, oda nem való anyagokkal mérgezik a testet-lelket. S hogy az oltatlan nem jelent semmiféle veszélyt, az oltottal ellentétben.

Nem célunk meggyőzni azokat, akik úgy hiszik, hogy a természet hibásan lett megalkotva, s az emberi szervezet a vakcinaipar korrekciójára szorul. Azonban fogjunk össze mindnyájan, akik tudjuk azt, hogy az élet láthatatlan rend szerint működik, s védjük meg gyermekeinket az államilag támogatott oltási önkénytől.
Az 1997-ben, az Európa Tanács által alapított Oviedói Egyezmény - melyet Magyarország 2002-ben aláírt - kimondja, hogy egészségügyi beavatkozás csak azután hajtható végre, ha abba az érintett szabadon, megfelelő tájékoztatást követően beleegyezett. A beleegyezés bármikor visszavonható. (2002,évi VI. törvény 5. cikk)
Nem követünk el tehát semmiféle szabálysértést, pláne nem bűncselekményt az oltások megtagadásával, s mások oltásmegtagadásra való buzdításával, hanem épp ellenkezőleg, egy immáron tíz éve érvényben lévő törvény betartatásáért küzdünk. Sajnálatos módon az egészségügyi hatóságok gestapós módszerekkel terrorizálják a felvilágosult szülőket, a lakájbíróságok pedig cinkos módon asszisztálnak hozzá. Határozott, szervezett civil fellépésre van szükség, gyermekeink egészsége, élete a tét!

További elgondolkoztató információk a Hepatitisz B-ről:

"Ami a Hepatitis B oltást illeti: találtam pár infót: "A hepatitis B-ről tudott, hogy csak testváladékkal, elsősorban vérrel terjed. A fertőzés elsősorban a prostituáltak, homoszexuálisok, promiszkuitásban élők, drogosok és egészségügyi dolgozók körében terjed. Svédországban egy anonim körkérdés alkalmával szinte minden új fertőzöttet egy bizonyos rizikócsoporthoz lehetett hozzárendelni.Magyarország

a hepatitis B tekintetében az alacsony kockázatú országokhoz tartozik. Az akut megbetegedések száma évi közel száz. A klasszikus májgyulladás a fertőzötteknek csak 20%-ánál alakul ki. (évente 20 embernél) Az összes megbetegedett 90-95%-a tünetmentesen gyógyul, és nem válik vírushordozóvá sem. (Azaz évente 5-10 ember nem gyógyul meg tünetmentesen) Az idült vírushordozók ¾-énél teljesen normális a várható élettartam, kb. ¼-énél (a fertő
zött felnőttek kevesebb, mint 1, 25 %-a) (azaz évente Magyarországon 2-3 ember) idült májbetegség alakul ki, akiknek ¼-énél (a fertőzöttek 0,3 %-ánál) (azaz évente Magyarországon 0-1 ember) életveszélyes betegség alakulhat ki. Azok, akik nem tartoznak rizikócsoportba, 14- 20 éves kor között nagyon kevesen fertőződnek Hepatitis B-vel. Ennek kockázata óvszer használatával jelentősen tovább csökkenthető. A védőoltás 5-10 évig nyújt védelmet." Namármost mindez VALÓBAN indokolja, hogy 13-14 éveseket kötelezően beoltsanak vele?? És akkor még nem beszéltünk a mellékhatásokról: "
Németországban 2001-ben az oltási reakciók jelentéseinek 40%-ánál Hepatitis B oltóanyag szerepelt.
- Az amerikai VAERS jelentési rendszernél 1997-ben 18.000 mellékhatásról szóló jelentés futott be, ebből 54 esetben bölcsőhalálról volt szó.
- Franciaországban a gyógyszerfelügyelet megalapítása óta a hepatitis B elleni oltási kampány idézte elő a legnagyobb nemkívánatos gyógyszerhatások sorozatát.. A tömeges oltás következményeként több mint 900 embernél alakultak ki idegrendszeri szövődmények, pl. sclerosis multiplex.
- 1995 és 2000 között a Paul-Ehrich-Institut-nak (Németország) több mint 1000 mellékhatást jelentettek a hepatitis B oltás következményeként. A jelentések számításai alapján valószínűleg 6.000 oltás esetén egy embernél lép fel súlyos eset.
Ismert mellékhatások:
cukorbetegség, sclerosis multiplex, Guillain-Barré szindróma, Bell-féle arcbénulás, Rolf-bénulás, szem-és karidegfonat-bántalom, látóideg-gyulladás, központi idegrendszer károsodása, ágyéki radiculophatia, leukémia, myelitis transversa, makrofágos myofaszciitis, autoimmun reakciók, trombicitopédiás purpura, anafilaxia, arthritis, vaszkulitis, izületi gyulladás, láz, fejfájás, fájdalom, hányás, szédülés, övsömör, görcsök." Na most ezek fényében tényleg indokolt az oltás, pláne a kötelezősége??"

Egy másik hozzászólás ebben a témában:

Gyerekorvos (!!!) iskolatársam a saját gyerekének annak idején nem adta be a Di-Per-Te oltást, kivitte Berlinbe és ott kapta meg a kicsi a Di-Te oltást. Nem véletlenül. Ő látott gyereket meghalni a Pertusis (szamárköhögés) oltás miatt és ismerte a statisztikát, hogy nem egy gyerek halt bele és a németek már régen leállították, amikor még nálunk kötelező volt. Ez csak egy példa. Bizonyos oltások kellenek, nyilván. De nem ez a töketlen nyomulás az oltásokkal. Kicsit érdemes lenne megnézni a külföldi tapasztalatokat. Hasonlóan a régen kötelező "fogtablettákkal" bölcsiben...itt még nyomták (és hogy megszóltak, amikor írásban kértük, hogy a mieinknek NE ADJÁK!..amikor már voltak cikkek arról, hogy majd tizen-huszon év múlva mit okoznak a lerakódott fluor vagy akármi az izületekben (vajon a fogkrémbe miért rakják még ma is?)..És lám, lám a mi gyerekeinknek egy rossz foguk sincsen, pedig nem kapták ezt a vackot, viszont borzasztóan nyomtuk a fogmosást minden evés után. Most huszonévesek. A fogaknál az öröklődés és a karbantartás számít, a többi biznisz.
Igen, a fürdővízzel együtt nem kell a gyereket is kiönteni, bizonyos oltások nélkülözhetetlenek. És köszönöm az SM-ről a kioktatást, de francia orvosi lapokban már jelent meg cikk az oltások lehetséges első shub kiváltási hatásáról, hasonlóan a fluor kései hatásához, az is később, ha egyéb feltételek adottak, akkor "robbanhat a bomba". Nyilván nincs elfogadva, nyilván egy feltételezés, különben már nagyobb hírt kavart volna. A hajlam örökölhető (hibás gémek már megvannak, kettő idáig), és több környezeti tényező együttes hatása kell (vírusfertőzés, stressz, D-vitaminhiány bizonyos korig, stb). Nem állítottam, hogy az oltásoktól lesz valaki SM beteg, de ott van a gyanúsítottak listáján.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/tudomany/egeszseg/mergez-etelek/1840-vedoltas-vagy-kivegz-oltas