Nép és nemzet
A nép
az emberek azon természetes közössége, amelyet a közös származás, a
közös környezet, a közös nyelv és hagyományok, valamint a közös
körülmények alakítottak ki, és amelyhez való tartózás elsősorban genetikai-kulturális tényezőkön alapul.
A nemzet
azon népi származású emberek természetes közössége, akiket a közös
történelmi emlékezet, a közös történelmi sorsvállalás, és a közös
történelmi hivatás-küldetés elsősorban tudati-szellemi vonatkozásban kapcsol össze. Ebből adódóan – és röviden – a néphez tartozás faji, a nemzethez tartozás faji alapú intellektuális kérdés.
Már a néphez tartozás tudata is megkíván az egyén részéről olyan
személyiség feletti érzéseket mint az áldozatvállalás, bajtársiasság,
együttműködési készség, és a közösség érdekeinek az egyéni érdek fölé
helyezése. A magyarságtudatra épülő nemzettudat viszont – mindezekkel együtt – még magas szintű értelmi és tudati tevékenységen alapuló szüntelen küzdelmet is jelent a nemzet fennmaradása, erkölcsi és intellektuális fejlődése és térnyerése érdekében.
Mikor
a népek genetikai tulajdonságait vizsgáljuk, az írás terjedelmi
korlátai miatt nem részletezzük a jó és rossz tulajdonságokat, hanem
csak pozitívnak, vagy negatívnak értékeljük őket. Joggal feltételezzük,
hogy olvasóink rendelkeznek az alapvető ismeretekkel, és részletezés
nélkül is képesek a pozitív-negatív minősítést tartalommal kitölteni.
A népi magyar fogalom értelmezése
Népi
magyar az a magyar, aki a magyarságra jellemző génállománnyal
rendelkezik. Ez az alapfeltétele annak, hogy teljes értékű magyarként
létezhessen. Ez az állapot azonban még csak a biológiai értelemben vett
kapcsolódási elem, ennek ki kell egészülnie a magyarságtudattal, melynek
az alapja a magyar népi kultúrának és a magyar szellemiségnek az erős
beépülése a lelkiségbe, mely az öntudat létrehozója. Tehát: népi magyar
az, aki a magyarságra jellemző génekkel és jó magyarságtudattal
rendelkezik.
A testvérnép fogalmának értelmezése
Testvérnépek
azok a népek, melyeknek a génállománya megegyezik, vagy nagyon hasonlít
a magyarokra jellemző génállományhoz. A különbözőség annyi, hogy nem
magyar tudattal, hanem saját népi tudattal rendelkeznek. A
testvérnépeknek a népi tudata azonban rendkívüli hasonlóságot mutat a
magyarokra jellemző tudattal (így a kultúrával is), ezért a nyelvi
különbözőség ellenére a lelkiség vonatkozásában rendívül nagy a
hasonlatosság.
A
testvérnépekkel való keveredés semmiféle genetikai módosulással nem
jár, ezért egyéb járulékos pozitívumok miatt hasznosnak is minősíthető. A
testvérnépek eltérő életvitele és élettapasztalata, valamint más
irányban fejlődött kultúrája és életereje bizonyos esetekben a magyarság
pozitív tulajdonságait képes erősíteni, és a negatívokat mérsékelni.
A
testvérnépek összlétszáma világviszonylatban 600 millió (egyes kutatók
szerint 800 millió). Tehát a magyarság nemcsak genetikailag tartozik egy
nagyszámú népességhez, hanem ennek a népességnek egy kiváló képviselője
is, és egy genetikai leromlás esetén óriási építkező háttérrel
rendelkezik.
Genetikailag semleges népek fogalma
Genetikailag
semleges népeknek azokat a népeket nevezzük, melyek sem pozitívumokkal,
sem negatívumokkal nem módosítják a magyar géneket. Génállományuk
gyenge, az erősebb magyar gének képesek elnyomni a gyenge jellemzőiket.
Az ilyen népek száma csekély, és lényegtelenségük miatt különösebb
figyelmet nem is érdemelnek. Ennek ellenére a keveredés nem jó, mert egy
stagnálásos állapotot teremt.
Genetikailag veszélyesnek minősülő népek
Azokat
a népeket, melyeknek a genetikai állományuk túlnyomó részben negatív
jellegű, veszélyeseknek kell minősíteni. Keveredés esetén három szinten
rontják a magyarság génállományát. A magyarság csekély számú és nem erős
negatív tulajdonságait felerősítik, és új negatív tulajdonságokkal
egészítik ki. A pozitív tulajdonságainkat lerontják, a keveredés
mértékétől függően akár meg is semmisíthetik. Csekély arányú keveredés
esetén a leromló pozitív tulajdonságok, és a felerősödő negatív
tulajdonságok következtében a legjobb esetben is egy erősen semleges
génállomány alakul ki, mely már képtelen ellenállni a legkisebb negatív
behatásnak is, és ezért a teljes leromlása előbb-utóbb bekövetkezik.
Különösen akkor, ha a rendkívül veszélyes génállományú népek is
megjelennek az élettérben.
Rendkívül veszélyes génállományú népek
Rendkívül
veszélyes génállományú népeknek azokat a népeket nevezzük, melyek olyan
súlyosan károsítják a magyarság génállományát, melyet többé megjavítani
már nem lehet. Ezeknek a népeknek a rendkívül erős negatív
tulajdonságai képesek a magyar génállomány negatív tulajdonságait oly
mértékben módosítani, felerősíteni és a saját, csak negatívumokat
tartalmazó génjeivel véglegesen és javíthatatlanul megfertőzni, hogy a
megfertőzött minden pozitív tulajdonságát elveszítheti. Míg minden más
génmódosított egyén képes belesimulni a népi magyarságba, ez a fertőzött
génekkel rendelkező egyén törvényszerűen (a génprogramja alapján) a
magyarság ellenségévé válva, a legelvetemültebb tettekre is képes.
Felismerés és védekezés
A tartalom és a forma
Ez
a fogalompár esetünkben az emberek, illetve az emberi közösségek (a
népek) belső töltését, szellemiségét, és a külső képét, az arculatát
kapcsolja össze. Ideális esetben a két tényező harmonikusan illeszkedik
egymáshoz, erősíti egymást, és rokonszenvessé teszi a világ számára azt,
aki képes ezt az egységet létrehozni. A túlnyomóan negatív génállományú
népek és annak a tagjai is képesek összhangba hozni a tartalmat és a
formát, de ez egy szörnyűséges megjelenési állapotot hoz létre, és a
közutálatot az egészséges génállományú emberekből azonnal ki is váltja, a
világ bármelyik népről is lenne szó.
Mi
most ezen a sorrenden változtatunk, mert céljainknak úgy megfelelőbb és
használhatóbbak a levonható következtetések. A forma és a tartalom
egységéről beszélhetünk, mert vizsgálódásaink logikai sorrendje ezt
kívánja meg.
Első
amit érzékelünk általában a forma. Tehát ez a kiindulási alap első
eleme. A megjelenési formát viszonyítjuk a belső képeinkhez, melyeket az
ideálokból, illetve a megvetendő tulajdonságokból alakítottunk ki, és
amit némileg módosíthat a közfelfogásban kialakított kép is. A gének
felelősek a személy népére jellemző faji jegyeinek kialakulásáért, és
ezért a faji jegyek azok, melyeket elsődlegesen észlelünk, és
vizsgálatunk tárgyává tehetünk. Ez azonban még nem elégséges az
értékítélet meghozatalához, mert a magyarságra nézve káros (veszélyes)
génállományú népek a saját élőhelyükön (életterükben) lehetnek jók, sőt,
kiválóak is, mert a természeti és az emberi környezethez megfelelően
alkalmazkodtak. A mi életterünkben viszont csak a génállományunk
lerontását okozhatják (a sajátjukkal együtt), mert nem csak a formát
teszik idegenszerűvé, hanem a lelkiséget is úgy megváltoztatják, hogy az
egyén képtelen feloldódni a magyar testvéri közösségben.
Tehát
a külsőnek, mint megjelenési formának igen nagy a szerepe. Az
előítéleteinknek legalább a fele erősen kötődik ehhez a tényezőhöz. Az
előítélet az egyik legértékesebb örökségünk, mert őseink
tapasztalataiból alakult ki, és ezért rendívül fontos minősítési
tényezőként kell kezelnünk. Ha ehhez hozzáadjuk a történelmi
tapasztalatainkat és a szépérzékünk figyelmeztetését, a külalak szerinti
elbírálással lényegében végeztünk is. Az esetek döntő többségében nem
csak azt tudjuk megállapítani, hogy a vizsgált személy, vagy közösség
idegen, hanem azt is, hogy a már ismertetett csoportok közül melyikhez
tartozik, vagy tartoznak.
A
tartalom (a szellemiség) elbírálása semmivel sem bonyolultabb feladat.
Újra az őseink örökével, az előítéletekkel kell kezdenünk, melyhez
szorosan kapcsolódik a népi közítélet, mely a közvéleményben
nevesíthető. Csak a népi magyarok véleménye számít! A történelmi
tapasztalat és a saját tudás szükségszerű kiegészítője a
véleményformálásnak. Ha az érzelmi alapú ítélethozatal helyet a fentiek
figyelembevételével alkotunk ítéletet, nem tévedhetünk.
Fontos
alapelv az, hogy soha nem szabad elvonatkoztatni a személy a népétől,
mert bármit mond, vagy cselekszik, a génprogramja vezérli. Hogy mit
mond, ír, és milyenek a hivatkozási alapjai az a minősítésünket csak a
másodlagos elemzés esetén befolyásolhatja. Elsődlegesen az alkotások
számítanak, és azok is csak a népi magyarság érdekeinek a tükrében
vizsgálhatóak. Minden alkotás eredője a genetikai késztetés. Ahogy az
ember genetikai állománya határozza meg a fajtajegyeket, úgy a
cselekedeteknek is ez a meghatározója, mely esetünkben az alkotásban
testesül meg. Az alkotás olyan mint az alkotója, és az alkotó olyan,
mint az alkotása. Ezért alaptételként el kell fogadnunk, hogy mindenki
olyan belül (szellemileg), mint kívül (formailag). Ugyan így van ez
fordítva is. Ez azért fontos tétel, mert nem kell minden esetben mind a
két minősítő elemet vizsgálnunk, elég csak az egyiket is ahhoz, hogy jó
értékítéletet hozhassunk. Azt, hogy egy alkotás milyen, senki más nem
döntheti el, csak a népi magyarság a saját értékrendje szerint. Más,
külső vélemény nem mérvadó.
Genetikai állományunk elleni műveletek ismertetése, és az önvédelem módja
Egy
ország, nagyságától függetlenül akkor erős, ha a népi alapozású
lakossága is erős (fizikailag és mentálisan), és minden vonatkozásban
döntési helyzetben van. A népe javát szolgáló országvezetésnek a
feladata ezért nem más, mint az erőt létrehozó két tényezőnek, a
genetikai tisztaságnak, illetve a tisztaság megtartásának, és a
kulturális fejlődésnek a biztosítása. Lehetnek egy népnek kritikus
időszakai, amikor természeti, vagy történelmi katasztrófák következtében
a saját életterében a gazdasági, vagy /és/ politikai vezető szerepét
elveszíti, de ha a genetikai állománya és a kultúrája megmarad, képes az
eredeti állapotot helyreállítani.
Ebből
következik az, hogy népünk ellenségei pontosan ezt a két tényezőt
igyekeznek felszámolni, uralmuk fenntartásának biztosítása érdekében.
Jól tudják, hogy minden szabadságharcnak az eredője a népi erő, melyet a
két tényező elgyengítése oly mértékében képes csökkenteni, ami már
kizárja a szabadságharcos megoldásokat.
Elsődlegesen
a népi kultúra megsemmisítése a cél, melyet a valódi kultúrahordozóink
megismerésének ellehetetlenítésével, illetve hamisított változatának
terjesztésével, és idegen, alsóbbrendű kultúráknak népszerűsítésével
akarnak megvalósítani. Ezzel párhuzamosan ellehetetlenítik a népi
magyarság életlehetőségeit, és összetűzéseket provokálnak ki a
testvérnépekkel, valamint a veszélyes, és a rendkívül veszélyes
genetikai állományú népek betelepülését, majd a szaporodását minden
eszközzel támogatják.
Amikor
egy nép nyitottá válik a tőle eltérő és számára veszélyt jelentő
genetikájúak befogadására, akkor a hanyatlása elkerülhetetlen. A kérdés
az, hogy mi az oka az ilyen viselkedésnek, amit természetellenesnek
nevezhetünk.
Elsődleges
oka a mesterségesen előidézett belső romlás, a természetes és a nép
érdekeit szolgáló értékrend összeomlása. Ez a magyarságtudatot
legyengíti és a közerkölcsöt is lerontja. Második a megosztottság
(pártok, szekták). A sok okozati elem közül ki kell emelni a nép igazi,
jól felkészült, köztiszteletet kiváltó vezetőinek a semlegesítési
műveletét. Az értékrend és jó vezetők hiánya, kiegészülve a
megosztottsággal és az általános elszegényedéssel, a népi magyarságra
nézve tragikus következményekkel jár, mert minden eleme megvalósult a
tudatos genetikai rombolás lehetőségének.
Az
értékrend hiánya az erkölcsi rend felbomlását is jelenti. A közerkölcs
helyébe az egyéni érdekérvényesítés elve kerül, mely minden olyasmit
erkölcsösnek nevez, mely hasznos az egyén, vagy az ilyen felfogású
egyénekből kialakult érdekérvényesítő csoportosulás számára. A nemi
erkölcs ezen a szinten már nem létezik, így a genetikai felhígulásnak,
illetve a genetikai fertőzésnek már nincs akadálya. A politikai és a
gazdasági élet irányítói kivétel nélkül ebbe a kategóriába sorolhatóak,
ezért ennek az életvitelnek nagy a romboló ereje a köreikbe került
magyarság vonatkozásában.
A
végső tragédiát csak egy össznépi ellenállás tudja megakadályozni.
Ennek az ellenállásnak az első időkben kulturális/erkölcsi és genetikai
síkon történő ellenállásnak kell lennie.
Népi
kultúránkat csak úgy tudjuk megvédeni, ha erős erkölcsi alapokkal
rendelkezünk és ismerjük a kultúrahordozóinkat. Ez a művelet kemény
ellenállást vált ki, ezért nem elég megismerni a magyar kultúra
értékeit, hanem szellemiségünk legerősebb meghatározó elemévé kell
emelnünk. A kulturális összecsapásban pedig csak akkor tudunk győzni, ha
ezeket az ismereteket minél szélesebb körben továbbadjuk.
Kultúránk
hordozói: magyar nyelv; szellemi hagyományok (regék, mondák, népmesék);
népszokások; népművészet (népdalok; néptáncok, népviselet; népi
építészet; népi irodalom; népi foglalkozások és mesterségek). A
kultúrahordozók tartalmának összességét magyar kultúrkincsnek nevezzük.
Óriási érték és erő ez, és csak rajtunk múlik, mennyit tudunk belőle
újra magunkénak mondani. (Volt egy kulturális vonatkozásban igen kedvező
időszak népünk történelmében, 1970 -1990 között. A kultúrharcunk első
időszakában erre a szintre kell felemelkednünk, majd a korszak hibáit
mellőzve tovább fejlődni.) A népi magyarság vonatkozásában a
magyarságtudat a népi kultúra térnyerésével együtt erősödik.
A
megosztó világnézeti különbözőségeket félre kell tenni. A világnézet és
a vallás magányügy, az erős magyarságtudat következtében kialakuló
közös nézet megteremti ebben a kérdésben is a közös nevezőt. A jövő
kihívásai nem a megosztó ideológiák mentén fogalmazódnak meg, hanem a
magyarság magyarnak maradási esélyei mentén. Az erős magyarságtudattal
és erkölccsel rendelkező magyarokat sem vallási, sem ideológiai
különbözőségek nem oszthatják meg. Ez alapvető szemléletváltást követel,
ezért nem lesz egy gyors művelet, de mert szükségszerű, meg fog
valósulni.
Már
most egy biológiailag kettészakadt országban élünk. A népi magyarok az
egyik, a biológiailag leromlott keverékek, valamint az idegen
génállományúak a másik oldalon állnak. Soha nem lesz kiegyezés, mert
nincsenek olyan alapok, melyek ezt lehetővé tennék. A látszat az, hogy a
népi magyarság ma alárendelt helyzetbe került, de ez csalóka látszat és
csak addig tűnik ez valóságnak, amíg az össznépi akarat ezt eltűri.
Most vagyunk a tűréshatáron, és aki képes a kombinatív és logikus
gondolkodásra, jól tudja azt, hogy ez mit jelent.
Kassai Ferenc