2012. november 13., kedd

Már 50 állam összesen 700 ezer állampolgára akar kiválni az USA-ból

Kevesebb, mint egy héttel azután, hogy New Orleans egyik lakója petíciót indított Louisana kiválására az Egyesült Államokból, hét állam gyűjtött elég aláírást ahhoz, hogy a Fehérház köteles legyen foglalkozni a kérdéssel. (https://petitions.whitehouse.gov/petitions) Szerda reggel keleti idő szerint 6 óráig összesen 675 ezer digitális aláírás gyűlt össze az 50 különböző állam összesen 67 darab külön benyújtott kiválási petíciójával. Vermont, ahol az Egyesült Államokból való kiválás a politikai élet szerves része, utolsóként állt be a sorba.
AlabamaFloridaGeorgiaLouisianaNorth CarolinaTennessee és Texas esetében már összegyűjt az a 25 ezer aláírás, ami ahhoz szükséges, hogy a Fehérház köteles legyen foglalkozni a kérdéssel.
Az aláírásgyűjtésben Texas vezet, ahol ez idáig több mint 98 ezer aláírás gyűlt össze, bár Rick Perry, Texas kormányzója úgy nyilatkozott, hogy nem támogatja a kezdeményezést.
„Perry kormányzó hisz az egység nagyságában és ennek megváltoztatására semmit sem kellene tenni. Ugyanakkor osztja honfitársainak a szövetségi kormánnyal szemben érzett frusztrációját,” áll a kormányzói hivatal által kiadott nyilatkozatban.
Ellencsapásként, hétfőn egy olyan petíció is indult, ami kéri, hogy a kiválást kezdeményező petíciók aláíróit fosszák meg amerikai állampolgárságuktól.
Hasonló megfontolásból a texasi Austin városa petíciót indított arra, hogy Texas államnak az USA-ból történő esetleges kiválása esetén kiváljon Texasból.
Egy Houstoni csoport által kedden indított petícióban pedig az áll, hogy a kiválást fontolgató texasiak „értelmileg visszamaradottak és nem akarjuk, hogy ők képviseljenek bennünket. Több oktatást akarunk ennek a betegségnek az eltörlésére.”
A felülvizságlathoz szükséges 25 ezer aláírás a következő államokban nem gyűlt még össze:
Tizennégy állam egynél több petíciót is indított a kérdésben. Missouri és South Carolina esetében a külön petíciók összeadva már elérik a kívánt küszöböt.
A Daily Caller megkérdezte Joshua Earnest fehérházi szóvivőt, hogy vajon a Fehérház csupán a Romney tábor frusztrációjaként tekint-e a kezdeményezésekre, de mindezidáig nem érkezett válasz.


Forrás: Daily Caller


Texas és Louisiana állam kilépne az amerikai államok szövetségéből

 

Már nem új téma, hogy egyes amerikai települések kikiáltják önállóságukat és szuverén államként szervezik meg saját rendőrségüket városvédelmi egységeiket. Arról is több hír napvilágot látott már az elmúlt években, hogy egyes államok szeretnének kiválni az USA jelenlegi államszövetségéből, azonban ez lesz az első alkalom, hogy a Fehér Háznak foglalkoznia kell valamely állam függetlenedési törekvésével.
Ugyanis a Fehér Háznak foglalkoznia kell azzal az on-line petícióval, amely Texas és Louisiana állam kilépésével kapcsolatos. Az amerikai kormányzat vállalta, hogy a "We The People" program keretében figyelmet fog fordítani minden olyan társadalmi kezdeményezésre, amelyért 30 nap alatt legalább 25 ezer aláírást gyűjtenek össze. A Texas kilépésével kapcsolatos felhíváshoz november 9-től több mint 60 ezer aláírás gyűlt össze. A petíciók szerzői elégedetlenek a központi kormányzat politikájával, és kérik, hogy békés úton biztosítsák a két állam számára a függetlenséget.
A függetlenedési törekvés alapja, hogy Texas állam olajban gazdag, gazdaságilag fejlett, továbbá jelentős az állattenyésztése is, melyek mellett a színes bőrű lakosság aránya a többi államhoz képest alacsony. Ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta is alacsonyabb, az életszínvonal pedig magasabb a többi államéhoz képest. A szövetségi rendszer újraelosztási politikája viszont azokat az államokat is rosszabb körülmények közé kényszeríti, akik amúgy többet érdemelnének.
Azok az államok, ahol a feketék többségben vannak, ahol a munkanélküliségi, valamint a bűnözési ráta is magasabb az átlagosnál, ahol a gazdasági stabilitás is gyengélkedik, oda a szövetségi politika több forrást rendel, mely elégedetlenséget vált ki a gazdagabb államokban.
Igor Panarin professzor már több mint 10 évvel ezelőtt azt prognosztizálta, hogy az Amerikai Egyesült Államok össze fog omlani. Prognózisai akkor fantasztikusaknak tűntek, de most nem egy meglátása megvalósulni látszik.

Szekeres Pál



Hősök hazája Magyarország

Van az úgy néha, hogy kellenének a hősök. A kérlelhetetlenek, az elvek és értékek mentén haladó megingathatatlan bajnokok. Akik kérés nélkül is mennek és küzdenek, ha látják: baj van. Mert olyankor biztosan kellenek a hősök, amikor baj van. Akkor kiáltunk nekik,rémülten keressük őket, majd jól a hátuk mögé állunk, mert hiszen neki kell előre menni mellel a golyók felé, hiszen ők a hősök.
Általában akkor. Bár ha jól végiggondoljuk, a hősökkel akkor is kéne mit kezdeni, amikor éppen nincsen semmi rendkívüli, semmi olyan amitől mindenki beijed, amikor csak úgy vannak. Ezekkel a hősökkel viszont ilyenkor csak a baj van. Mert amikor a simulékonyság, az érvényesülés ideje van, amikor nem az érték, hanem az érdek vezérel mindent és mindenkit, ők akkor is olyanok, amilyennek a Teremtő gondoskodása révén leszülettek erre a világra: Kemények, kérlelhetetlenek, és csak egyenes vonal mentén, és csak valódi értékekért képesek élni és harcolni ezekben az időkben is, és amilyen botorság a sorstól, ezek képesek rá, és ezt is tennék és teszik is, amikor éppen nincsen rájuk szükség, akkor is. Pontosítok: Szükség mindig lenne rájuk, de vannak hosszú időszakok, amikor igen kellemetlenek ezek a kemény emberek, többek között például amikor a lágyság, a lágyságból fakadó kegyetlenség, a suskus, az ügyeskedés uralja a terepet. Amikor jobb lenne ha nem lennének. Ilyenkor jó lenne egy kis időre kikapcsolni őket. És ha nem megy egy időre, akkor végleg ki kell őket kapcsolni. Na ezért vannak nekünk manapság ilyen végleg kikapcsolt hőseink. Mert csak utólag minősítik őket hősnek, és csak akkor tudunk róluk, amikor már jól megöldösték őket, és az elmúlt teljesítmény borzongós-kegyeletes emlegetése valamilyen jó kis hasznot hozhat az érdek embereinek. Mert ők azok, akik miután megöldösték a nemzet segítségére teremtett és akként működő harcosokat, kis idő elteltével, ( általában ez 20-50 év), méltóságteljesen, kegylettel és áhítatosan suttogva fürödnek az elpusztított hősök dicsfényében, saját malmukra hajtják az belőlük kiontott vért, majd suttyomban körültekintenek, hogy van e most valaki hős-jelölt, akiket vagy így vagy úgy de el kell tüntetni ebből a világból, mert még előfordulhat, hogy idő előtt bekapcsolnak, és akkor jaj az érdekembereknek. Mert ezek arra születtek kérlelhetetlen programmal a lelkükben, hogy a TÖRVÉNYT, annak minden betűjét érvényre juttassák ebben a teremtettnek csúfolt világban. Mondom a TÖRVÉNYT, és nem a törvényt. Nem az érdekemberek által mindig újrafércelt törvényt, ami csak arra jó, hogy tovább pusztíthassák a tagadás „emberei” az áldott világot. Ezért vannak nekünk kizárólag halott őseink. Pedig életképes emberi közösségek pontosan tudják, hogy kik azok az emberek, akikre baj esetén számíthatnak. Normális esetben vigyáznak rájuk és megbecsülik őket ezért.  Az egy sajnálatos tény, hogy ezek az emberek akkor is igen hatékonyan tudják szolgálni népüket, amikor nincsen nagy vész. De akkor az ügyeskedők, a világpusztítók mikor érvényesüljenek? Normális esetben sose. De hol normális a mi esetünk? Ezért a pusztítók legfontosabb foglalatossága hatalmuk biztosítása érdekében, hogy kiirtsák a leküldött hősöket. Azt a néhányat is, akik túlélték az agymosás óvodáit és iskoláit, akiket a nagybetűs élet nem tudott darabokra rágni, na azokat is igen hirtelen el kell pusztítani. Ma csak mellőzéssel, híresztelésekkel, intrikával, helyezkedéssel,  médiával, de eljön az idő, amikor újra fel kell tárni e nemzet hőseinek kilétét, hollétét, és rendre el kell őket taposni. Az 1700-as években ehhez  még 8 év kellett, akkor még olyan sok hősünk volt, bár addigra már alaposan megcsócsálta e teremtett nép gerincét a pusztítók hada. Az 1800-as években ehhez már elég volt másfél év. Fejlődött a módszer, és már kevesebb hőst kellet eltüntetni a használható népességből. ( „Sándor a sáncban van?”)  ’56 -ban már 2 hét is elég volt hogy kiszűrje a nemzetből az hőslelkűeket. A technika tovább fejlődött, és már csak kevés pusztítandó maradt. 2006 -ban pedig nem egészen egy nap kellett mindehhez. Minden világos. Fogynak a hősök, a cél pedig változatlan. Elvenni az embertől ami az emberé és elvenni az Istentől, ami az Istené. És akik ma híreket és intrikákat terjesztenek, akik lapulva rágódnak, akik sutyorogva tesznek lehetetlenné célra küldött embereket, azok irtanak és temetnek. Temetnek többek között jövőt, múltat és embert. Aztán majd csodálkoznak: Milyen rossz lett a világ…. Mert akik megtarthatták volna ezt az ORSZÁGOT az ISTEN oldalán, azok már el vannak temetve. Élve vagy halva, de eltemettettek. Ilyenből nekünk sok van. Temetett hősből nagyhatalom vagyunk. Amíg éltek, amíg hagyták őket élve szolgálni ezt a nemzetet, addig valójában is az voltunk. Nagyhatalom. Emberségből, képességből, szeretetből TÖRVÉNYBŐL  szőtt hatalom, amely hősi vállakon nyugodott. Porladnak már ezek a vállak, és az újonnan született, újonnan küldött erősekre vadászik a világ, hogy még mielőtt hatni tudnának kerüljenek a föld alá, vagy a feledés földje alá. Mindegy . Nekünk marad, amit magunknak választottunk. Egy temető. A Hősök temetője: Magyarország...

"Az Igazság fel fog szabadítani bennünket!"

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/magyarsag/1989-hsoek-hazaja-magyarorszag

A nevem, Thúry György!


Ez csak egy név, nem ez vezetett sikerre, ha a munkámat amit életem ideje alatt végeztem lehet ezzel a jelzővel illetni. Miért mondom hogy munka az a több mint 650 életre-halálra vívott párbaj-tusa, hol puszta kézzel, kés, fokos, szabja, íj, ostor, buzogány használatával és még sorolhatnám mi mindennel képes voltam dolgomat végezni mint a jó juhász a nyája gyarapodása érdekében? Mert ahogy és amiért cselekedtem az munka volt Isten udvarán.
Amit kaptam a Úr Istentől születésem pillanatában az nem volt más mint egy olyan szem, ami az emberben belül van és magába lát vele. Láttam az agyamban, és testemben mi mindennek szabok szűk határt kicsinyességem és gyenge hitem miatt. Meg kellett tanulnom még életem hajnalán, hogy amiben tiszta szívből hiszem azt nem gátolhatja meg csak egy valaki, és mindig láttam szívemet tiszta-e, vagy sem, így gyorsan rákényszerültem megtanulni a bűnös dolgok kizárását, szűrését mert e nélkül nem lehet elérni Istennek tetsző dolgokat.
Ti ott a földön dicsőségért, hírnévért, vagyonért, kegyekért sok mindenre képesek vagytok, lelketek megnyugtatása érdekében jó célok, egyház és Isten nevében próbáltok tetszelegni, de ott van mögötte a sátán, nincs teljesen önzetlen cselekedetek, mindig motoszkál valami a háttérben ami nem őszinte, káros a lelketekre, megromlik a kapcsolat lelkeddel így Istennel is, aki bennetek is lakozik.
A munkám nem másból állt mint hirdetni Isten hatalmát és Dicsőségét fizikai harc árán, mert tudjátok a gyerek lelkének nagyobb tanulás és fejlődés egy pofon a csínyért, ami erősíti, büszkeséget tartást és mellé szeretetet ad. Hogy ad szeretetet a pofon? A pofon nem a gyereknek szól, hanem a lelkét csalogató gonosznak, mert bizony már gyermeki korban elültetjük a jó vagy rossz képviseletét a lélekben. Ez elkísérhet életünk végéig, és amikor az Úr színe előtt állunk már pedergethetjük a bajuszt az már nem segít semmit.
De nincs minden veszve, az Úr mindig vár bennünket mert szeret minket minden rossz tulajdonságunkkal együtt, mert ő maga a szeretet! Találjuk meg a harmóniát az élet minden területén, és akkor az Úrnak tetszően élünk. Az a fajta munka amit én kaptam, a földi életben csak kívülről csábító, hírhedt rettegett harcos nevében állni, a legyőzhetetlen dunántúli oroszlán, pej lova hátán, pompás díszes fegyverei, ragyogóan szúrós tekintet, minden fehérnép álma, férfiak példaképe, soroljam még? Ami mögötte van az teljesen más, aminek egy napját sem bántam meg. Elmondom hát mi volt felnőtt napjaim nem látott cselekedetei.
Reggel a nappal keltem, testi alázatmutatással kezdődött napom, letérdeltem az Úr elé és imádkoztam amíg nem szóltak "készen állsz, mehetsz". Első utam az istállóba paripáimhoz vezetett, persze voltak segítőim akik már ellátták őket, énnekem már csak köszönöm és áldást kellett rájuk kérni. Megreggeliztem és irány a fegyverek és a páncélok kiválasztása amire szintén áldást és fényt kértem, nehogy a gonosz irányításába kerüljön. Lovas és gyalogos harcmodornak szinte minden formáját gyakoroltam, naponta kétszer. Délben kint az ég alatt alázatgyakorlás, utána étkeztem bőséggel amiért szintén köszönetet mondtam. Társaimmal elindultunk hol portyázni vagy vadászni esetleg a környező falvakba megjelenni reményt adva a fejet leszegőknek, Isten általunk vigyáztatik rájuk. Hazatérésemkor dolgaim elvégeztével az Úr színe előtt mutattam alázatot, és amennyit ebből én mérek annyi mérést kapok vissza, tehát mértem én eleget sokszor ebben rogytam össze. Tavasztól őszig 20-30 kihívóm akadt, ezek mind a hitem erejét tették csak próbára még akkor is ha életre-halálra vívtunk, hisz mindenki Isten teremtménye hasonló képességekkel vagyunk megáldva.
Akkor kérdezitek miért kellett életével fizetni annyi vitéz török harcosnak, hisz ők is Isten teremtményei, bennük is ott él az Isten? Az úr annyira szeret minket hogy értünk feláldozta fiát, Jézus meghalt érettünk, ki lenne még erre képes? Bemutatta az Úr az én munkám által, nélküle nincs se élet se halál. Ezzel, mindenki tisztában volt. Gondoskodtam róla, hogy Európa szerte követték történéseimet, amit az Úr hirdetett általam. Ha Isten előtt letérdelek, bárki ellen képes vagyok felállni! Ezt jól jegyezzétek meg, és kövessétek példámat, nem tudni mikor jön el a ti Thúry Györgyötök. Ezt a munkát közületek is vállalni kell valakinek! Légy bátor mint az oroszlán hisz az Úr veled van, és térdelj le előtte.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Hidvégi Szabolcs