2012. október 6., szombat

Az USA az amerikai honpolgárokon próbált ki vegyi fegyvert

A félévszázaddal ezelőtti bizalmas hadi iratok napvilágra kerülése botrányt váltott ki az USA-ban. Kiderült, hogy az 1950-es–1960-as években az amerikai katonaság saját honfitársain próbált ki vegyi fegyvert,a szegény negyedek felett szórva szét a mérgező anyagokat.
Ilyen eset volt a Missouri tagállambeli Saint Louisban. A szórt anyagok rendkívül mérgező hatású kadmium-szulfidot tartalmaztak, amely veszélyes úgy az ember egészségére, mint a környezetre.
A helybeliek közben abban a hitben éltek, hogy a szovjet támadás esetére hathatós védelmet nyújtó füstfelhő előteremtését gyakorolja be a katonaság.
(ruvr.ru)

A 13 aradi vértanú közül a legfiatalabb 30, a legidősebb 54 éves volt.

Katonák, akik fegyelmet, a harctereken kiérdemelt dicsőséget tartották fontosnak életük során. Emberek, akik a magyar szabadságharc hívó szavára, katonai tudásukat adták azért, hogy Magyarország szabad és független legyen. Ők azok, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, vezették csapataik embereit keményen küzdve, mert hittek abban, hogy győzhetnek. Életük azzal zárult, hogy rajtuk statuáltak példát a megtorlásra. Meghaltak, mert szembeszálltak a császárralk, és kiáltak az igazságért, szeretett hazájukért, nemzetükért. Ők voltak azok, akik elmenekülhettek volna, amikor már tudható volt a vég, hátrahagyva a hozzájuk beosztott katonákat. Ezt mégsem tették meg. A halálig kitartottak!
Olyan hősök ők, akiket Magyarország történelmében nagybetűkkel kell írni, mert vérüket áldozták a hazáért. Minden valamire való magyar embernek ismernie kell nevüket!
Sápadtan, de keményen lépkedtek a vesztőhelyre. Elsőként POELTENBERG JENŐT vezették a bitófához. Haláltusája hosszú és szörnyű volt. TÖRÖK IGNÁC szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele. LAHNER GYÖRGYNEK aznap volt az 54. születésnapja. NAGYSÁNDOR JÓZSEF az utolsó pillanatig szivarozott. Ezután következett a halkan imádkozó KNÉZICH KÁROLY: Őt AULICH LAJOS követte. LEININGER-WESTERBURG KÁROLY sokat szenvedett, mire meghalt, mivel nagyon magas ember volt. Mégsem ő szenvedett a legtöbbet, hanem DAMJANICH JÁNOS, akinek a maga 190 centijével földig ért a lába a bitófán. A hóhér nem is tudta fölakasztani, hanem meg kellett fojtania. GRÓF VÉCSEY KÁROLY végignézte társai akasztását. Sápadtan és nagyon egyenesen ment az utolsó, üresen maradt bitófához. S mivel élő bajtársa nem volt akitől elbúcsúz-hatott volna, a halott Damjanich kezét csókolta meg. A holttesteket elrettentésül estig még az akasztófán hagyták, de ezzel éppen az ellenkező hatást érték el, mert a kivégzés helye valóságos búcsújáró hellyé lett. A többi 4 tábornokot KISS ERNŐT, LÁZÁR VILMOST, DESSEWFFY ARISZTIDET és SCHWEIDEL JÓZSEFET puskagolyó küldte a halálba.
Október 6-a azóta is a magyar nemzet gyásznapja. A szabadságharc bukása után a teljes terror jegyében a vértanúkról említést sem lehetett tenni. Illegálisan annál többet beszéltek róla. Az a hősies katonai teljesítmény, amelyet a magyarság akkor felmutatott, olyan rokonszenvet váltott ki Európa, sőt Amerika-szerte, amely a nemzet reményeit táplálta, hogy egy kedvező fordulat alkalmával, egyszer véglegesen kivívhatja a függetlenségét.
A mai napon emlékezzünk tehát rájuk, az igazi HŐSÖK-re!

Kelemen Virág

Élet drón-halállal

Jennifer Gibson – LA Times 2012 október 4 Múlt héten, a Stanford Egyetem és a New York Egyetem kiadott egy tanulmányt a drónok (pilóta nélküli légijárművek) használatáról a mindig-fejlődő de sose-végződő terrorellenes háborúban. Sajnos, sok kommentátor nem vette a riport fő üzenetét: a drónok az egész civil lakosságot terrorizálják. Én voltam a tanulmány kutatóinak egyike, és heteket töltöttem Pakisztánban interjúkat készítve több, mint 60 észak-vazirisztáni emberrel. Sokan közülük támadások túlélői voltak. Mások elvesztették szeretteiket és családtagjaikat. Mindannyian a megsemmisülés állandó félelmében élnek. A riport címét az adta, amit én és kollégáim tanultunk ennek az amerikai drón háborúnak névtelen és ismeretlen áldozataitól. Az emberek a világban azt képzelik, hogy a drón elrepül egy célponthoz, sebészi precizitással kilövi rakétáit és aztán visszatér egy US bázishoz, több száz vagy ezer kilométer távolságra. De, Pakisztán észak-vazirisztáni törzsi területeinek egén a drónok jelenléte állandó, sokszor hat lebeg a falvak fölött egy időben. Az emberek hallják őket éjjel-nappal. Elkerülhetetlen jelenség, a halál derengő réme felülről. És ez a jelenlét kitartóan rombol szét egy Rhode Islandnál kétszer nagyobb közösséget. Szülők félnek iskolába küldeni gyerekeiket. Az asszonyok félnek összetalálkozni egymással a piacon. Családok félnek összegyűlni a korábbi támadásokban hibából meggyilkolt emberek temetésén. Gépjárművezetők félnek élelmet szállítani az ország más részeiből. A mindennapi élet rutinja szét lett tépve darabokra. Vitathatatlan ártatlanságú emberek otthonaikban lapulnak és félnek gyülekezni az utcán. A ”dupla csapok”(1), vagy másodlagos támadások ugyanazon célpont ellen visszatartják a lakosságot a segítség adástól olyanoknak akik megsebesültek. Egy vezető humanitárius ügynökség, megdöbbentő módon, most hat órát késik a segítségadással.
Még rosszabbá teszi a helyzetet, hogy senki nem tudja megmondani ezen közösségek lakóinak mit tehetnének biztonságuk érdekében. Az egész félelmetesen véletlenszerű. Senki nem tudja ki van az amerikai ”halál listán”, senki nem tudja hogyan került oda, és senki nem tudja hogyan kerüljön le róla. Hirtelen, és figyelmeztetés nélkül, egy rakéta becsapódik és 16 méteres sugárban mindenkit megsemmisít. Természetesen, az Obama adminisztráció azt állítja, hogy csak harcosokra csap le. De azt megtanultunk 9/11 óta, hogy az apró betűs szöveget kell olvasnunk. Amit az emberek nem érzékelnek az, hogy az adminisztráció úgy határoz meg egy harcost, mint minden katonaköteles korban lévő férfi, rendszerint a 18 és 65 éves kor között. Mivel az USA általában nem közli a meggyilkoltak neveit, így nem tudhatjuk, hogy az áldozatok valóban harcosok voltak-e, vagy harcosoknak voltak-e tekintve, csak mert Washington rájuk mondta, hogy azok. Tényleg, az egész eljárás tele van ugyanazokkal a hibákkal, mint ami a fogolytartó rezsimet veszi körbe a guantanamo-i katonai börtönben, Kubában.
Afganisztánban, a Bush adminisztráció hatalmas pénzjutalmakat fizetett helybeliek információiért. A törzsi és családi viszálykodásokban bővelkedő területeken az eredmény előre tudható volt: ártatlan emberek százaira volt hibásan mutogatva, hogy Talibán vagy Alkaida, akik közül sokan éveket töltöttek Guantanamoban vagy más tengerentúli amerikai börtönben. Most az Egyesült Államok hasonló ösztönzőket ajánl fel olyan embereknek akik megígérik harcosok beazonosítását Észak-Vazirisztánban. Az állítólagos harcos otthona meg van jelölve GPS nyomkövetővel, és később, mikor az informáló biztos távolságban van, szilánkokká lesz lőve. Mivel senki nem tudja kik az informátorok, az emberek nem hívnak meg senkit otthonukba. Az egész közösség behúzódik és nem mer kibátorkodni, de ugyanúgy fél a külvilágot is behozni. Ezt jelenti drónok alatt élni. Észak-Vazirisztánt a világ legnagyobb börtönévé változtatta, egy óriási megszállt zónává. Egy humanitárius dolgozó, aki New Yorkban volt 9/11-én és most Észak-Vazirisztánban dolgozik, elmondta nekünk, hogy a közhangulat mindkét helyen teljesen egyformának érződik. Az állandó terror érzete egy olyan érzés ami nem ismer határokat. Persze, fel kell tenni a kérdést, hogy a nemzetközi törvények értelmében megengedhető-e a drónok használata; az én véleményem az, hogy nem. Persze fel kell tenni azt a kérdést is, hogy a drónok a céllal ellenkező hatást érnek-e el; az én véleményem az, hogy igen. De a párbeszéd ezekről a dolgokról közel se teljes, amíg nem fogjuk fel igazán, mit jelent drónok alatt élni.
(1) A “dupla csapok” (double tap) kifejezés a mosdókagyló 2 különálló, hideg vizes és meleg vizes csapjaira utal, szemben az egy keverőcsappal.
Jennifer Gibson ügyvédi alkalmazásban áll a Reprive-nál, egy London bázisú jogi jótékonysági szervezetnél, ami pakisztáni drónáldozatok tucatjainak érdekeit képviseli. Része volt annak a Stanford kutatócsoportnak amelyik Pakisztánban tett látogatást és az ”Élet drónok alatt” társszerzője.
(thetruthseeker.co.uk)
Fordította: Márton László