Miért üldözik a zsidókat?

Sokszor elgondolkodom azon, hogy a zsidók miért örvendtek közutálatnak, gyakorlatilag az egész történelem során. Ha tényleg “Isten kiválasztottjai”, akkor ők kell, hogy legyenek a világ történetének legszerencsétlenebb népe. Miért üldözték őket korokon át? Miért hajtották őket a nácik marhavagonokba és szállították internáló táborokba, miért akartak egyszer és mindenkorra megszabadulni a “zsidókérdéstől?”

Ha Hitler a „végső megoldást” látta az egyetlen kiútnak, akkor ott lennie kellett egy (zsidó)„kérdésnek” is. Vajon a zsidók úgy viselkedtek, hogy azzal azokat az országokat, amelyben laktak, maguk ellenük fordították, vagy mindig csak szerencsétlen, ártatlan áldozatokká váltak? Válaszok után kezdtem kutatni, főleg az interneten, de a tárggyal foglalkozó könyveket is igyekeztem sorra venni. Amiket találtam, egyre inkább zavarólag hatottak rám. Nem tudtam például, hogy a történelem folyamán a zsidók 79 országból lettek elkergetve, némelyikből többször is. Nem tudtam, hogy a sok történet, amit a holokausztról állítottak és én olyan sokáig kérdezés nélkül elhittem, valójában mind fondorlatos hazugság volt.

A sok könyv, film, amiket láttam, olvastam a holokausztról - amelyek többször megríkattak -, nem voltak mások, csak egy vékonyan fátyolozott próbálkozás részei, a rendületlen szimpátia megalapozására Izrael irányában és hatásos csel a dollár billiók kizsarolására Németországtól és a 1.25 billió dollár kizsarolására Svájctól. Rájöttem, hogy a könyvet, amit tizenévesen sokszor elolvastam, még sírtam is rajta, Anne Frank Naplóját - legalábbis részben - másvalaki írta, nem pedig Anne Frank. Kiderült, hogy a vallomások a Nürnbergi perekben, melyek a “háborús bűnösök” kivégzéseit előzték meg, kínzással lettek kicsikarva. A vádlottak ügyeit vádlóik vizsgálták ki, bírálták el és végül az ítéleteket is ők hozták meg.

Tanultam az “hamis zászló” terrortámadásokról, elsősorban a Lavon-ügyről és a Liberty amerikai hajó tragédiájáról, amit az izraeliek támadtak meg az 1967-es háború alatt. 34 amerikai fiatalembert gyilkoltak le és még sokkal többet sebesítettek meg. Sót szórva a sebre, az izraeliek azt állították, hogy ez a tragédia egy egyszerű beazonosítási hiba szerencsétlen következménye volt, amit a Liberty túlélői szenvedélyesen tagadtak. Őket azonban, katonai bírósággal fenyegették meg, ha bárkinek bármikor elmondanák a történetet.

Olvastam Jonathan Pollard kémkedési ügyéről és más állítólagos “legszorosabb szövetséges” elleni izraeli zsidó kémkedésekről. Sokkot kaptam és elborzadtam mikor tudomásomra jutott az izraeli katonák és a zsidó telepesek palesztinokkal szemben tanúsított bánásmódja az elfoglalt területeken. Izrael a Közel-Kelet egyetlen demokráciájaként tünteti fel magát, de az csak a zsidók számára demokrácia. A nem-zsidók nem számítanak egyenrangúaknak. Elszomorított a felismerhetetlenségig összeégett vagy szétlőtt testű ártatlan palesztin gyerekek látványa, miután az IDF (Izraeli Védelmi Erők) célba vette őket csak azért, mert palesztinok.

Körvonalazódott előttem történelmük, amit leginkább a pénzsóvár, tolvaj, hazug, manipulatív jelzőkkel tudok illetni, valamint fény derült uzsorás üzletpolitikájukra. Tanultam a radikális homoszexuális mozgalomban, a radikális feminista mozgalomban és a pornográfia-iparban, és az abortusz népszerűsítésében játszott szerepükről. Átláttam a szervezett bűnözésben, a rabszolga kereskedelemben, a polgárjogi mozgalmakban és a kommunizmusban játszott szerepüket, egy olyan ideológiának az elterjesztésében, ami számtalan ember haláláért és milliók elnyomásáért felelős.

Világossá vált számomra, hogy a szupremácista zsidók voltak azok, akik a keresztényellenes háborúk mögött álltak. Ők azok, akik el akarják távolítani Istent az eskütételekből és minden keresztény jelképet a közéletből, a kereszténységet kihajtották az iskolákból. Olvastam a babiloni Talmud gój-ellenességéről és gyűlölködéséről, Jézus Krisztus, Szűz Mária, a kereszténység és általában a keresztények felé tanúsított legmagasabb fokú tiszteletlenségéről, gyűlöletről.

Tudok „hücpéjükről” ami azt állítja, hogy a gójok élete nem ér többet egy háziállaténál, viszont a zsidók Istenhez hasonlatosak. Gójtól lopni vagy azt megölni elfogadott, de a zsidóság szent. Kezükben tartják a világ vagyonának legnagyobb részét, totális ellenőrzést gyakorolnak média és tudományok felett, holott a lakosságnak mindössze 2%-át teszik ki. Ők vannak a nevetséges „politikai korrektség” és a „gyűlölködni bűn” kitételek mögött, amik azért lettek megalkotva, hogy elhallgattassanak bárkit, aki rájön szándékukra és fel akarja rá hívni az emberek figyelmét.

Olyan férfiakat, mint Germar Rudolf, David Irving történészeket (és sokan másokat), akik nagy elismerésnek örvendtek, letartóztattak, megvádoltak és bezárattak speciális, zsidóságot érintő kutatásaik miatt. Más úgynevezett ”revizionistákat” és ”holokauszttagadókat” megfélemlítettek, megvádoltak csak azért, mert egyszerűen az igazságot keresték. Tudom, hogy a zsidók felelősek a liberális migrációs politikáért, ami megszülte a multikulturalizmus, „másság”, „befogadás” és a pluralizmus rémisztő, negatív fogalmait. Ők azok, akik erőltetik a fajkeveredést, teljes tudatában annak, hogy ez a fehér ember teljes kihalásához vezet.

Világos, hogy az iraki háború egyedüli oka az volt, hogy Izrael az ellenséges államok destabilizálására törekedett és ezáltal akar hegemóniára szert tenni a Közel-Keleten. Elképzelhetetlen, hogy izraeli zsidó haljon meg ezért az ügyért, így a Bush adminisztrációban résztvevő ”Első Izrael” cionistáinak segítségével belerángatták Amerikát a háborúba, hogy fiatal amerikai férfiak és nők vére hulljon az övék helyett. Ők azok tehát, akik a világ egyik legerősebb országának, az Egyesült Államoknak a külpolitikáját irányítják. Ők tartják ellenőrzésük alatt a Kongresszust, a Szenátust és Obamát, a bábelnököt. Kezükben tartják a filmipart és a televíziót amelyek segítségével, kigúnyolják a kereszténységet, a keresztény értékeket és a hagyományos család intézményét idejétmúltnak és nevetségesnek láttatják.

Miután ráébredtem, hogy a zsidók felsőbbrendűnek hiszik magukat, megtudtam az igazságot a zsidóüldözésekről, fel kellett írnom minden zsidókkal kapcsolatos elképzelésemet. Vajon miért viselkednek így minden társadalomban? Azonban bárhol élnek, előbb-utóbb túljátsszák a szerepüket és kiderülnek a hazugságaik. Ahogy egyre több ember tudatára ébred annak, hogy mi folyik körülötte és ki felelős ezért, a harag fel fog lángolni, ahogy a Szovjetunióban, vagy a kelet-európai országokban. Befolyásolhatják a televíziót, a mozit és a nyomtatott médiát, de a világháló még nekik is túl nagy falat. Még. A világhatalomra törekvő zsidók ellen napjainkban az internet az egyetlen hatásos fegyver, ennek útján juthat el mindenkihez az igazság.

Aki tudja, terjessze az információt, a cionisták bűntetteit és gazságait fel kell tárni! Te is tehetsz ezért, add tovább! A világ számít rád!

(Jayne Gardener - rense.com)

Fordította: Márton László

Apadó készletek az amerikai élelmiszerbankokban -- rossz előjelek 2013-ra

Az alábbi Reuters cikket olvasva érdemes elgondolkozni, hogy vajon milyen helyzetben lehet az Egyesült Államok élelmiszerellátása az alapvető cikkek tekintetében. Az idei aszály eredményeként a szövetségi kormány a szokásosnál kevesebb élelmiszert vásárolt. A szegény családokat ezekből a készletekből látják el a szükséges élelmiszerrel így az eleve alacsony készletek és a rászorulók növekvő száma miatt előfordulhat, hogy a kormánynak nem lesz miből biztosítania a hiányzó ételt. Ez komoly gondot okozhat 2013-ban és fokozhatja az eleve negatív hangulatot és elégedetlenséget.

A Reuters a következőket írja:

Az elmúlt ötven év legsúlyosabb aszálya alaposan meggyengítette az élelmiszerhez nehezen jutó 50 millió rászoruló amerikai számára fenntartott biztonsági hálót. Az amerikai élelmiszerbankok megkongatták a vészharangot a közeledő ünnepek előtt.

Az Egyesült Államokban található legnagyobb élelmiszerbankok attól tartanak, hogy nem lesznek képesek lépést tartani a megnövekedett igényekkel, amíg az ország lakossága nem talál jobban fizető állásokat. Az egyre apadó amerikai bevételeket illusztrálja az a tény, hogy 2012 augusztusában 47,1 millió amerikai részesült élelmiszertámogatásban az év eleji 45,8 millióhoz képest.

A Los Angelesi Regionális Élelmiszerbank készletei a 2010-es rekord 3,3 heti ellátmányhoz képest mostanra kétheti készlet alá estek, ami rekord alacsony szintnek számít, Michael Flood, az élelmiszerbank elnök-vezérigazgatója szerint.

A múlt nyár óta csökkenő készletek miatt az élelmiszerbank kénytelen volt várólista rendszert bevezetni, mert nem képes ellátni a felügyelete alá tartozó 640 ügynökséget. Jelenleg 565 nonprofit szervezet van a listán.

A kormány által biztosított áruk egykor az amerikai élelmiszerbankok 90%-át magába tömörítő és évente 37 millió amerikai élelmiszerellátásért felelős Feeding America (Amerika etetése) hálózat készleteinek 28%-át tették ki. Ma csupán ellátmányuk 17%-át kapják a kormánytól.

A Second Harvest Élelmiszerbank északnyugat Carolinában azt közölte, hogy a TEFAP (vészhelyzet élelmiszertámogató program) által évente biztosított ételmennyiség a korábbi 500 ezerről 170 ezerre csökkent, ugyanakkor állami támogatásukat is megfelezték.

Forrás: libertyblitzkrieg.com

80 éve: Sztálin milliókat éheztetett halálra

A 80 évvel ezelőtti nagy éhínség áldozataira emlékeztek Ukrajnában. A "holodomor" néven ismerté vált nagy éhínség 80. évfordulója alkalmából a kijevi nemzeti múzeumban rendeztek megemlékezést. Az ukrán elnök kalászszálakból és virágokból készített jelképes csokorral, és mécsesgyújtással emlékezett meg az 1932–33-as nagy éhínség áldozatairól. A résztvevők egyperces néma tiszteletadással emlékeztek meg a több millió áldozatokról.

A Sztálin által elrendelt kötelező gabonabegyűjtések miatt a Szovjetunió éléskamrájának nevezett Ukrajnában becslések szerint 3-7 millió ember halt éhen. Többségében gyermekek, nők és idősek.

Történeti dokumentumok bizonyítják, hogy a bolsevik hatalmi gépezet emberei nem pusztán elszállították az élelmet, hanem gabonamezőket, gabonatárolókat gyújtottak fel. Így akarták megtörni a kollektivizálással és Sztálin uralmával szembeszegülőket. Történészek szerint mindez arról tanúskodik, hogy Sztálin szándékosan éheztette halálra ukránok millióit. Ez alapján a nagy éhínséget Ukrajna hivatalosan népirtásnak tekinti.

Aki az érdemeinél többet vesz el a közösből, az tolvaj, esetleg rabló. Aki viszont milliókat éheztet halálra az egyszerűen csak egy szemét gazember lehet, akikre csak a teljesen idióták tudnak gondolni szeretettel!

Harangozó Árpád

Pálos Pilis és a pilisi piramisok

A Pilis-hegység Magyarország szakrális, spirituális középpontja, még a buddhista dalai láma is a Föld szívcsakrájának nevezte látogatásakor ezt a megszentelt területet, lévén rendkívül erős energiamezők lokalizálhatók errefelé. Az V. században nem véletlenül választotta központjának Atilla hun nagykirály ezt a titokzatos terepet, s ugyancsak nem véletlen, hogy az Ős-Budának is nevezett Ős-Székesfehérvár nem a mai helyén álldogált az Árpád-korban, hanem a Pilis területén. Egy 1543-ra datálható török szultáni levél egyenesen arról értekezik, hogy a Pilis alatt (!) egynapos járást kitevő titkos katakombarendszer található, mely talányos titkok tucatjait rejti. Ős-Buda romjai még a XVIII. században is ismertek voltak, ezt olyan remekbeszabott régészeti leletek igazolják, mint a "W.B." (Weissenburg-Fehérvár) felirattal ellátott pilisi kődarabok, mellyel a helyi sváb lakosság jelölte az egykori várrom széthordott köveit Mária Terézia idejében. 

Az úgynevezett "felvilágosodás" korában azonban történt valami, ami végérvényesen elpusztította dicső őseink letűnt korok nagyságát felidéző maradványait. A "modernség" és materializmus által meghajtott zsidó származású Habsburg, II. József mindent gyűlölt, ami akárcsak egy pillanatig is emlékeztethette a spirituális életszemlélet magasabbrendű mivoltára és a magyarság ősiségére, épp ezért a pilisi romok és a Pilis titkait őrző Pálos Rend legkérlelhetetlenebb ellenségének bizonyult tízéves országlása folyamán, mindent üldözött és rombolt, ami a régenvolt aranykor mesés momentumait felidézhette a magyarság elméjében. 1786-ban a "kalapos király" parancsára és a haladó, liberális szellem nevében betiltották a Pálos Rendet, a Pilis megmaradt titkait pedig végérvényesen lerombolták.

Gúla alakú rom a Rám-hegyen... pilisi piramismaradvány? 

A Pálos Rend az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, Boldog Özséb alapította 1250-ben. A testvérek a Pilisben építettek maguknak kolostort, ám valami nem stimmelt a szerzetesek körül, tudniillik a zsidó-keresztény dogmák magolása helyett inkább az ősmagyar múlt felé fordították figyelmüket, s az ősi rovásírások gyűjtőiként, valamint a letűnt "pogány" tudás hordozóiként váltak szűk körben ismertté. Kolostoraikat "Dobogó" nevű szakrális települések közelében építették fel, így a pilisi Dobogókő mellett fellelhető rendházuk a Cserhát béli Dobogó-tetőn, a Mátrában található Dobogón és az Eger melletti Dobogó-bércen is.

A pálosokkal kapcsolatos izgalmas titkokat tovább bővíti a Képes Krónika, mely több helyen piramisokat ábrázol királyaink koronázási szertartásának hátterében. Ha elfogadjuk azt az evidenciát, hogy az Árpád-ház Ős-Budán, azaz Ős-Fehérvárott székelt, akkor ezek a III. István és Imre király mögött látható piramisok csakis a Pilisben állhattak egykoron, s valószínűleg a szakrális terület alatt húzódó titkos járatokkal, valamint a pálos kolostorokkal voltak összefüggésben, összeköttetésben. Vajon bennük tárolták azt a felbecsülhetetlen értékű ősi tudást, amit a pogánynak titulált eleink rovásírással feljegyeztek? Vajon miféle spirituális információk rejlettek ezen piramisok mélyén, hogy a vadmaterialista ösztönélet felkent apostolai egész egyszerűen mindet (?) elpusztították?


http://www.szittya.com/Untitled_4.htm

David Icke: "Ébred már az oroszlán"

Cigányháború magyar károsultakkal

Szombaton délután két óra körül kapujuk előtt álltak a gyergyószentmiklósi Balázs Pál utca lakói. Kevesen voltak, akiknek házán ne lett volna betört ablak. Rémület, harag, tehetetlenség volt hangjukban, amint az egy órával korábban történteket mesélték.

Cigányok óriási tömege ment végig ezen az útszakaszon, s bár úgy tűnt, két banda ugrott egymásnak kaszákkal, kapákkal felfegyverkezve, kő is volt náluk, s ezekkel a környékbeli házak ablakait vették célba. Az utcalakók közül sokan az üvegcsörömpölésre, ricsajra szaladtak ki házaikból, aztán menekültek is be, hisz volt, ahol a kerítés sem maradt meg épségben, röpködtek az ökölnyi kődarabok. Azt állítják, hallották, amint a felnőttek gyerekeiket buzdították: dobáljanak ők, mert kiskorút úgysem zárnak börtönbe. Dobáltak – olyan ház is van, amelynek négy ablaka látta kárát a szombati átvonulásnak.

Két órakor már viszonylagos csend volt, a Gödrös utcai portán rendőrkordonnal körülvéve földön feküdtek a cigányok, a rendőrség udvarán sorukra vártak a behívottak. A Balázs Pál utcaiak első lépésként üvegezőt kerestek, hideg van már, nem lehet betört ablakkal éjszakázni. De ugyanilyen operatívan indult el az aláírásgyűjtés is. Kérést fogalmaztak, melyben az állt, hogy kérik a cigányok kitelepítését a Gödrös utcából, hisz most már viselkedésükkel valós veszélyt jelentenek a környéken lakókra és javaikra. Az ott lakók azt is elmondták, tehetetlenek, ha szembeállnak a rongálókkal, kisebbségben maradnak, mi több, további megtorlásokra számíthatnak. Szeretnének nyugodtan élni, s ebben a hatóságok segítségére számítanak.

Az elmúlt időszakban már érkezett panasz a Gödrös utcai cigányokra. Számuk egyetlen udvaron – a rokonok odaköltözésével – elérte a százat, rettegésben tartják az utcában lakó gyermekeket, zajonganak, civilizálatlanul viselkednek. Rendszeres járőrözést tartott a helyi és állami rendőrség, az elmúlt egy hónapban három alkalommal szállt ki a rendőrség rohamalakulata.

Nem voltak sérültek

A Hargita megyei rendőrség szóvivője, Gheorghe Filip szerint a rendőrség gyors közbelépésének köszönhető, hogy csak anyagi károk keletkeztek a cigányháborúban, és senki sem sérült meg. Negyvenegy személyt vittek be a rendőrség székhelyére, közülük huszonnégy ellen bűnügyi vizsgálatot indítottak. Tizenöt személy került 24 órára rendőrségi fogdába.

Az összecsapás az első vizsgálatok szerint abból robbant ki, hogy egy cigány csoport – város ipari zónájában, Kicsimoszkvában élők – azzal gyanúsították a Gödrös utcaiakat, hogy elloptak tőlük egy lovat, vagy más elmondás szerint megvették, de nem fizettek érte. Botokkal, vasrudakkal, fejszékkel felszerelkezve szemtanúk szerint több mint százan törtek rá a Gödrös utcai cigányokra, akik fel voltak készülve a támadásra, legalább hetvenen várták az ellenségeiket. Közben tizenegy ház ablakát törték be kövekkel, megfélemlítve az ott lakókat. A tizenegyből kettő volt olyan, ahol cigányok laktak. A rendőrség rövid idő alatt a helyszínre érkezett, a későbbiekben pedig Csíkszeredából érkező társaik is segítették őket. A harcoló feleket a földre kényszerítették, majd a rendőrségre szállították őket. Több mint negyven személyt vittek be, 19 és 45 év közöttieket, köztük egy 36 éves nőt is. A közrend és közerkölcs megsértése vádjával indult ellenük vizsgálat.

A rendőrség szombat dél óta a helyszínen vigyáz a biztonságra

A károsultak félnek

Amint egy neve elhallgatását kérő rendőr elmondta, a cigányháború nyomán kárvallott személyek félnek. Emiatt – úgy tudjuk – egyetlen személy sem tett panaszt a rendőrségen, tartva az esetleges bosszútól.

A szombati eseményeket követően Nagy Zoltán alpolgármester elmondta, távolléte miatt utólag értesült a történésekről, és a törvényesség keretein belül mindent megtesznek az állapotok javításáért. Keresik a legjobb megoldást, addig is gyakoribbá teszik a járőrözéseket, ellenőrzik, kinek, hová szól a lakhelye, s az illetékteleneket elküldik. A törvényt betartva szeretnék elérni, hogy a városból is kiutasítsák azokat, akiknek nincs itt mit keresniük, de ez ügyben a hatóságokkal szükséges az egyeztetés, együttműködés.

Az ügyészség tizenegy személy ellen rendelt el 29 napos és egy fő ellen tíznapos előzetes letartóztatást.

(szh.ro)

Nem tudunk bocsánatot kérni

Bocsánatot kérni és fogadni is tudni kell, de a tapasztalat azt mutatja, valami miatt mindkettő derogál. Miért címkézzük gyengeségnek, ha beismerjük a hibáinkat, és miért inkább az agresszióra szavazunk, mikor egyszerűsíthetnénk is egy-egy őszinte pardonnal a konfliktusos helyzeteket? Kivagyiság kontra bölcsesség.

Zsúfolt megálló, nyüzsgő bevásárlóközpont, tömött sorok a közértben: egyszer csak a lábunkra lép valaki, vagy nekünk jön oldalról. "Nem látsz ba…eg?!", "Mér' nem löksz mindjárt fel?", "Na mi van, nekem jössz?", "Engem is meglöktek, hát nem igaz, ez a rohadt tömeg!" és még folytathatnánk, a bűvös szó azonban az esetek egy részében garantáltan benne reked a "vétkesben". Elnézést, bocsánat, pardon, ne haragudjon, nem volt szándékos. Mint a foghúzás, úgy fáj kibökni azt a bocsánatot, leereszkedni is derogál, és mintha valami nehéz gyónásnak kéne kikívánkozni, csak kivételes esetekben és keveseket részesítünk e kegyben. Visszatámadni jóval kifizetődőbbnek tetszik, meg amúgy is tökéletes kiútja a helyzet annak a mérhetetlen feszültségnek és agressziónak, ami majd szétvet egész nap - mi sem egyszerűbb: az idegen nyakába zúdítjuk a haragunkat, aztán meg is van oldva. Sőt, ilyenkor még nekünk áll följebb, ellenünk esküdött össze a világ, tehet mindenki egy szívességet!

Még én kérjek elnézést?!

Kicsiben ezek csak apró bosszúságok (vagy annak címkézzük őket, holott kulturálisan, nemzetkarakterológiailag nagyon is árulkodó tényezők), de a mentalitás nagyban is ugyanígy terpeszkedik. Elhibáztunk valamit a munkahelyünkön? Igazságtalanul ripakodtunk rá a gyerekre? Összetörtük a legdrágább étkészlet legékesebb darabját odahaza? Még hogy mi? Soha! Csak azért hibáztunk, mert X nem szólt előre, mi meg nem néztünk utána annak az átkozott faxnak; a gyerek meg piszok szemtelen mostanában, érett már neki a kiadós fejmosás, megérdemelte; az a nyamvadt tál meg azért tört össze, mert megint nem oda lett téve, ahol a helye van, hiába pofázik az ember, akkor is máshová rakják, ahol útban van, hát hogy a fenébe ne törnénk össze?! Szóval ne már, hogy még mi kérjünk elnézést! Egyszóval tökéletesek vagyunk, nem vétünk soha, ha meg mégis, az akkor sem lehet a mi hibánk, végső esetben retorikailag addig csűrjük, amíg le nem hull rólunk a felelősség béklyója, és ha beledöglünk is, győztesként ülünk tort.

Elnézést kérni morális gyengeség, megalázkodás - halljuk sokfelől -, verbálisan is meccset vesztünk, és minden ilyen szituációból presztízskérdést csinálunk, ahol a gyengébb (lásd: az alacsonyabb beosztású, a fiatalabb, a kisebb, a bátortalanabb vagy a nő) marad alul. Helyzetértelmezés helyett a pozícióharcra szavazunk, és szegénységi bizonyítványt írunk alá azzal, ha beismerjük, hogy hibáztunk, sőt urambocsá' odáig merészkedünk, hogy ennek hangot is adjunk. Persze, hiszen önnön tökéletességünkön esett csorba, az egónk is hevesen tiltakozik, és legyen az elfuserált sávváltás a városban vagy a beosztottunk jogos reklamációja, az erőfölény hangos demonstrálása elhomályosít minden észérvet. Ennek a hozzáállásnak a gyökerei pedig olyannyira mélyen ülni látszanak, hogy számos esetben nem is számítunk a pardonra, ha meg mégis fennakad egy-kettő a hálónkon, rutin híján se fogadni, se értelmezni nem tudjuk. Egy gyerek, akitől sosem kérnek bocsánatot, megfelelő eszközkészlet híján nem fog tudni maga sem bocsánatot kérni, ha pedig nem fogadják soha a megbánását - "nekem nem kell a bocsánatod, hagyjál!" -, és öngólt lő minden egyes próbálkozásával, nem fogja beépíteni se. Minek, mikor se funkciója, se gyakorlati haszna nincs. Ami megtörtént, megtörtént, a dolgok megmásíthatatlanok, azokon egy bocsánattal kozmetikázni már nem lehet. Marad az agresszió, a kivagyiság, a hárítás és a mismásolás.

Bűn és bűnhődés és feloldozás

Holott a bocsánatkérésnek van néhány, nem elhanyagolható gyakorlati haszna. Például elejét vesszük a további vitának, a nagymellény helyett alázatról és udvariasságról állítunk ki tanúsítványt (lásd: egyenrangúnak tekintjük a partnert), így valószínűleg szimpatikusabbak leszünk, és a megbízhatósági faktor sem elhanyagolható. Bölcsebb és higgadtabb ember benyomását keltjük, aki rendelkezik kellő önkritikával és önismerettel ahhoz, hogy szembe tudjon nézni a tévedéseivel, és képes vállalni értük a felelősséget. Tegyük is hozzá gyorsan: bocsánatot kérni tudni kell. A felfuvalkodott, csak szőrmentén odabökött, sértődött elnézések sosem érnek célba - értelemszerűen, mivel a gondolatainkkal ellentétes tartalmat fogalmazunk meg, a hiteltelenséget pedig képtelenség leplezni (nem is törekszünk rá, hiszen a cél ilyenkor a legkevésbé sem az, hogy autentikus megbánónak tűnjünk, a durcás bocsánatok csak arra jók, hogy saját sértettségünkre hulljon még több a reflektorból). Magyarán ha elnézést kérünk, az jöjjön belülről, és tényleges megbánást takarjon, különben a fene megette az egész mártírkodást, és többet ártunk vele, mint egy kiadós kiabálással.

Ha pedig tőlünk kérnek elnézést, ne a piedesztálról szálljunk le ahhoz, hogy fogadjuk, ha egyáltalán. Kevés dühítőbb van annál, mikor a bocsánatunk falakba és még nagyobb pöffeszkedésbe ütközik, és mindössze a másik egóját simogatjuk vele. A fentebb már megpendített visszautasítás a legkegyetlenebb erről a palettáról, és bár tény, hogy egy-egy pardon nem old meg mindent, de nem értékelni az igyekezetet tán súlyosabb sértés, mintha elmarad a bűnbánás. Hiteltelenül fogadni ugyanolyan álszent, mint mondani, és a más bocsánatán hízni a legkevésbé konstruktív eljárás. Csak a fordulat kedvéért nem kell odavetni, hogy "nem történt semmi" - inkább nyissunk új topikot, és diskuráljunk arról, innen merre tovább. Keményebb dió a megbocsátás, mint általában hisszük, és többnyire nem csípőből jön, de megéri izzadni vele. Oda és vissza is.

http://www.zoldelet.hu/szellemi-koernyezet/58-gondolat/153-nem-tudunk-bocsanatot-kerni