A nekonok és Irak
Der Spiegel
Der Spiegel
Lawrence F. Kaplan a World Affairs című folyóirat kiadója, ismert amerikai politológus és szerzőtársa William Kristol
a „The war over Iraq, Saddam's Tiranny and America's Mission" („Háború
Irakban. Szaddám zsarnoki rendszere és Amerika küldetése") címmel
2003-ban tanulmányt jelentetett meg. A neokonzervatív szerzők ebben
indokolják, miért kell megindítania Bush elnöknek az iraki
hadműveletet. Ma már - miután többször járt a Irakban, rengeteg
helyszíni tapasztalatot gyűjtött - a Der Spiegel hasábjain megjelent interjújában hibának minősíti a háborút.
Az iraki háború - vallja Kaplan ma - hatalmas fiaskó. Még most is heti
500 támadást indítanak az országban állomásozó amerikai katonák ellen,
jóllehet nemrég még naponta történt ugyanennyi fegyveres incidens. A
helyzet ilyen értelemben tehát „javuló tendenciát mutat" - a számok
tükrében legalábbis -, a politikai helyzet alakulását tekintve azonban
már távolról sem.
A támadások számának csökkenését Kaplan azzal magyarázza, hogy az
intervenciós haderő a nagy tűzerővel indított akciók, a razziák, a
lakosságtól teljesen elidegenedett katonai szervezet tömeges bevetése
helyett 2007 eleje óta igyekszik közvetlen kapcsolatokat kiépíteni az
irakiakkal, bizonyítandó, hogy jelenlétük a lakosság védelmét
szolgálja. Az új irányzat eredményes kibontakozásához azonban - úgy
tűnik - nincs már elég idő. Az amerikaiak belefáradtak a háborúba, a
közvélemény egyre határozottabb ellenállást tanúsít.
Eközben ez az új taktika nem egészen hatástalan, s ebben - Kaplan
szerint - a legfontosabb eredmény, hogy az iraki törzsek közül egyre
többen állnak át az amerikaiak oldalára.
A szunnita felkelés legrosszabb időszaka véget érni látszik. Amennyiben
az amerikaiak most megkezdenék csapataik kivonását, Irakban újra
fellángolna a polgárháború. Az irakiak nem bíznak egymásban, mind a
pártok mind a minisztériumok az etnikai-vallási hovatartozás szerint
orientálódnak, tényleges feladataikkal vajmi keveset törődnek.
Kaplan álláspontja szerint az iraki háború megítélésének kérdésében nem
szabadna összekeverni két szakaszt. Az első az az időszak volt, amikor
még nem magát a háborút, hanem a háború megindításának szükségességét
kellett indokolni. Az intervenció megindulása óta a vizsgálódás és
értékelés tárgya már maga a háború. Nem megalapozott tehát számon kérni
a háború megindítása mögé felsorakoztatott érveket a háború alakulásán.
Szaddám Husszeint megbuktatni és Irakban demokratikus rendszert
teremteni észszerű és elfogadható, az USA számára szinte
kötelességszerű feladat volt. Ezzel szemben magának a háborúnak a
menete azt igazolja - véli Kaplan -, hogy a cél elérése, jelesül a
demokrácia megteremtése, Irakban nehezebb, mint valaha.
Nem elfogadható az a tézis, miszerint Irakot azért nem lehet
demokratizálni, mert az irakiak arabok. Ez egyfajta kultúrrelativizmust
jelent. A liberális iraki értelmiség köreiben ezzel szemben az a nézet
vált általánossá, hogy bármit tett volna is Amerika, a demokratizálási
kísérlet eleve kudarcra ítéltetett, mert az iraki történelmi
tapasztalatok tanúsága szerint ott soha sem működhet a demokrácia.
Kaplan egyik nézetet sem fogadja el, illetve a kudarc hátterében
mindkettőt egyszerre látja. Az iraki háború megítélése ma olyannyira
negatív, hogy emiatt nem avatkozik be Amerika Darfúrban, hiszen
értelmetlennek látszik humanitárius okokból háborút indítani bárhol is.
A háború megindítása mellett kiálló neokonzervatív érvrendszert és a
mai helyzetet szembesítve Kaplan arra a következtetésre jut, hogy
számára egyértelmű: a „neo" előtag elfelejthető, mert az lényegében a
demokrácia megteremtését célul kitűző liberális tartalmakra utal,
amelyek az iraki tűzkeresztségben elbuktak. Az iraki beavatkozás
megindításával kapcsolatos optimizmus odavan, a helyzet fegyverekkel
nem változtatható. Következésképpen Irak demokratizálása téves indok
volt. Annak ellenére, hogy a retorika előterében végig az ország
pacifikálása és demokratizálása állott, a háttérben valójában mindig is
szeptember 11. húzódott meg. Az iszlám fundamentalizmus tüzelte
terrorizmustól való félelem légkörében a „válaszcsapás" megindítása
elkerülhetetlen volt. Kaplan véleménye szerint hibás az a nézet is,
hogy a demokrácia terjesztése rábízható a piacra, a szabad
kereskedelemre. A Kínával való kereskedelemtől még nem lesz
demokratikus az ázsiai óriás. A demokrácia terjesztéséhez nyomásra van
szükség. Külső nyomásra is. Ennek azonban nem kell feltétlenül katonai
természetűnek lennie.
Hiba volt-e az iraki háború megindítása? Kaplan úgy véli, egyértelműen
hiba volt. Ugyanakkor válaszra vár a nagy kérdés, ki kell-e vonulnia
most az amerikai haderőnek Irakból? „Felforgattuk az országot,
kötelességünk rendet tenni - mindegy hogyan, mindegy, mennyi ideig tart
mindez" - vélekedik Kaplan.
Az iraki háború tehát kudarc. De ne értékeljük túl. Ha túl nagy
jelentőséget tulajdonítanánk ennek a fiaskónak - összegzi álláspontját
Kaplan -, az annyit jelentene, mintha a vietnami vereség után azt
mondtuk volna: az antikommunizmus megbukott, nem folytatjuk a
hidegháborút sem.
http://www.spiegel.de/politik/
