A fukusimai erőmű egyik alvállalkozója utasította embereit a sugárzásadatok meghamisítására

A fukusimai atomerőmű fertőtlenítésével megbízott cég arra bíztatta alkalmazottait, hogy csökkentsék a mért sugárzásértékeket, oly módon, hogy a mérőműszereket ólommal borították be, hallható egy belső ülésről készült kiszivárgott felvételen.

Az atomerőművek dolgozóit évente maximum 50 millisievert sugárzás érheti. A sugárszennyezett víz kiszivattyúzásához használt csövek szigetelőanyagát szállító Build-up nevű cég vezetői úgy gondolták, hogy a leolvadt erőműben mért sugárzási értékek mellett a munkások igen hamar elérnék a megengedett értéket.

Az egyik rangidős ügyvezető ólomdobozokkal látta el embereit, azzal az utasítással, hogy készítsenek védőpajzsot a sugárzásmérők számára. Mint ismeretes, az ólom jelentősen leárnyékolja a radioaktív sugarakat, így használatukkal a műszerek sokkal kisebb értékeket mutatnak.

Amikor néhány alkalmazott megtagadta az utasítás teljesítését, a vezetők gyűlést hívtak össze.

„Ha elérik az adagot nem lesz munkájuk,” próbálta győzködni az ügyvezető a munkásokat, hallható a felvételen, amit a gyűlés egyik résztvevője juttatott el az Asahi Shimbun újságnak.

„Szerintem ez majdnem bűn,” vágott vissza az egyik munkás.

Ezen a ponton vita tört ki és miközben az ügyvezető azt hangoztatta, hogy a döntés önkéntes, retorikája egyre fenyegetőbb lett. „Lehet, hogy maguk nem arra termettek, hogy atomerőműben dolgozzanak,” mondta. „Menjenek vissza a saját városukba és keressenek más munkát.”

Három munkás azonnal felmondott, míg legalább kilencen beleegyeztek az ólompajzsok használatába.

A súlyosan sérült fukusimai erőmű három reaktora teljesen leolvadt, időnként, illetve helyenként halálos adag sugárzást bocsátva a környezetbe, ami a normál értékek ezerszeresét is meghaladja.

A hivatalos listák szerint az egyik munkás, aki beleegyezett a védőpajzs használatába, a legtöbb sugárzásnak kitett 5000 eltakarító munkás között szerepel. Az őt ért valós sugárzásmennyiség valószínűleg a dokumentumokban szereplő érték sokszorosa lehet.

A Build-up cég 2011 novemberétől 2012 márciusáig dolgozott az erőmű területén és elismerte, hogy az ólomborítást legalább egy alkalommal használták.

A kormány megígérte, hogy vizsgálatot indít az ügyben.

Az erőművet üzemeltető és a Build-up céget szerződtető TEPCO elismerte, hogy tudtak a cég által alkalmazott védőborításokról, de úgy tudták, hogy a munkások soha nem alkalmazták őket. Azt nem tudni, hogy más alvállalkozók használtak-e ilyen pajzsot.

Az egyik parlamenti vizsgálat az atomenergia történelmének legsúlyosabb szerencsétlenségét „alapvetően az ember által előidézett katasztrófának” nevezte, amit „a kormány, a szabályozó szervek és a TEPCO összejátszása és a megfelelő felügyelet hiánya idézett elő.”

A Standford Egyetem frissen közzétett tanulmánya szerint 15 és 1300 között lehet a fukusimából eredő sugárzás okozta közvetlen halálesetek száma. 

Forrás: RT.com

Szegedi Csanád, a zsidó főpap

A zsidók asszimilációjakor a zsidók fokozatosan olvadtak be a történelem folyamán mindig a környező népekbe. Az első lépés az volt, hogy a környező népek számára is megjegyezhető, nem héber nevet választottak maguknak. Ez sokszor nem zsidó név volt, valójában viszont a zsidó származásúak számára azonnal lehetővé tette, hogy ezt a nevet felismerjék. Nem kell különösebben magyarázni, hogy a Rosenberg, Goldberg nevek zsidó származásról árulkodnak. Sok példát lehetne mondani, de mind közül a Klein családnév most a legaktuálisabb.

Mit jelent a Klein? Németül "kis, kicsi". Viszont a zsidók közül ezt a nevet elsősorban a kohaniták vették fel, a zsidó főpapi család tagjai. A főpap, azaz kohen (כֹּהֵן) a zsidóság legmegbecsültebb tagja. Amíg még állt a Jeruzsálemi templom, a kohanitáknak kellett a templomi szolgálatot elvégezni, mint például bemutatni az áldozatokat. A kohaniták, azaz a főpapok segítői voltak a leviták, Lévi törzsének tagjai. Eredetét tekintve a kohaniták a léviták közül váltak ki, mint a lévita Áronnak, Mózes testvérének leszármazottai.

A kohanitákra mind az ókori Izraelben, mind a modern, rabbinikus szerveződésű zsidó társadalomban más törvények vonatkoztak és vonatkoznak. Régen az egyszerű zsidóknak tizedet kellett adnia a lévitáknak, a léviták pedig tizedet adtak a kohanitáknak, Vagyis a lévitákon keresztül minden zsidó vallási alapon adót fizetett a kohanitáknak. A rabbinikus zsidó társadalmi berendezkedés elterjedésével a kohaniták szerepe csökkent, de nem szűnt meg. Ma is külön számon tartják, hogy ki tartozik Áron családjához, a főpapok közé. A rabbik tanítása szerint a kohéneket, vagyis a kohanitákat, a főpapokat támogatni kell, nem szabad hagyni elszegényedni akkor sem, ha erre rászolgálna, erkölcsileg-vallásilag nem megfelelő, elhanyagolja a zsidóságot, hitét. Vagyis a kohénokat akkor is segítik, és zsidónak tartják, ha ők maguk nem gyakorolják vallásukat, vagy egyenesen tagadják, hogy ők zsidók lennének.

A kohénok a Klein néven kívül, a Cohen/Kohren, Cohren/Kohren, Kolman, vagy Kovács, Kohn, Kagan, Kaganovics neveket használják, többek közt. Sok amerikai és izraeli filmrendező, szinész, közgazdász, üzletember, politikus visel ilyen nevet. Ezeknek az embereknek a sikereit a származásuk garantálja akkor is, ha nem különösebben tehetségesek. Ha egy zsidó származású ember leszármazottai valahogy el is távolodhatnak a zsidóságtól, biztosra vehető, hogy egy Klein nevű kohén sosem fog asszimilálódni. Ezt vésse mindenki jól az eszébe. Szegedi Csanád, a zsidó főpapi család tagjaként mindig is zsidó fog maradni.

Tálas András

Egyre több személy szólal meg Szegedi - Klein Csanád ügye miatt. Sokan védik a zsidót, ki érdeke miatt, ki puszta naivitásból vagy hülyeségből. A Jobbik kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy kimosdassa főmuftiját, de a bizonyított zsidó származásra nincs orvosság. Nincs plasztikai sebész, sem gyógyszer. Az egyetlen megmaradt védekezés, az asszimilációra való hivatkozás.

Csakhogy a zsidó esetében nem lehet asszimilációra hivatkozni. Már csak azért sem, mert a zsidó nagyon jól meghatározta saját maga mi az asszimiláció, és ki számít zsidónak. Nem kell ecsetelgetni, ezt az olvasók nagy része pontosan tudja. Anyai ág, hány ősig visszamenően. A zsidóval az asszimiláció esetén még egy hatalmas gond van.

A zsidó olyan évezredes sorsból adódó genetikai kódokat hordoz, amely minden nép felé immunissá teszi az asszimilációra. Ebben a zsidóságnak igen hatékony gyakorlata és páratlan tapasztalata van. A zsidó soha nem tud egy közösség részévé válni, és soha nem tud abban feloldódni. Képtelen rá. Sorolhatnánk a neveket napestig művészektől a politikusokig, de semmi értelme. Ez számunkra tapasztalat, sőt több: kétségbevonhatatlan tény, megkérdőjelezhetetlen történelmi tanulság. Éppen olyan, mint megtapasztalni, hogy a darázscsípés fájdalmas, vagy nem jó rávágni az ujjunkra, mert következményei lesznek. A zsidó mindig kihúz, különc, meg nem értett, és mindig magányos a közösségben is.

Politikai és főleg gazdasági érdekből viszont kiválóan megtanulta játszani az asszimilálódott, hazáért aggódó állampolgárt. Közben pedig azt teszi, amit mindig: hazudik, színlel, alakoskodik, kihasználja a naivat és átveri akit csak lehet. Mint minden zsidó és mindig! Megtanulta játszani a jószívű segítőkészt, és az igazság képviselőjét. Rémlik valami? USA hadsereg? Világ csendőre? Éppolyan színjáték a zsidó hazafisága, mint az USA hadsereg igazságossága, felszabadító hadjáratnak nevezett gyarmatosítása, vagy a liberális jogvédelem. A privatizációnak nevezett szabadrablás, a demokráciának nevezett cionista diktatúra. Most épp a magyar nemzetmentésnek nevezett zsidó honfoglalás és a magyarság kiirtása következne. Mert ez jön a sorban!

Ahogy Rudi bajtársunk - Isten nyugosztalja - annak idején elégszer elmondta. A zsidó nem asszimilál, hanem asszimulál. Gyorsan hozzátehetünk egy másik mondást is: minden rosszban van valami zsidó. Ahol zsidó van, ott mindig minden rosszra fordul.

Minden olyan személy, aki most zsidó asszimilációra hivatkozik, igen súlyos bűncselekményt követ el a nemzet ellen, a legnehezebb órákban. Kritikus időben a zsidó mindig a zsidóságát választja. Minden nehéz helyzetben azonnal a népe mellé áll. Ilyen nehéz helyzet a mostani is, mikor a hazamentő címben díszelgő Jobbikról kiderül, hogy zsidóvezérelt. Ilyenkor mentegetni, a nemzet túlélése ellenében a zsidót mosdatni nem hiba, hanem bűn! Ilyenkor kategorikusnak kell lenni, határozottnak, és egyenesnek. Vagy ellene, vagy mellette. Nincs több út. Nincs de, nincs vagyis. Semmi sincs. A nemzet van csak és kizárólag. Persze itt most nem a zsidó sarki fűszeresről beszélünk, hanem azokról főleg, akik a politikai életben és a közéletben művelik a zsidó "szakmát".

Minden mosdatónak felhívjuk a figyelmét rá, hogy a mosdatással, a mellébeszéléssel egyszer el kell számolni. A zsidó az zsidó, és maradjon is az. A magyar az magyar, és maradjon is magyar. Dönteni kell!

Kemény Gábor

Hírességek tanúságtétele a katedrálisban

Július 20-ától a Franciaországi Albi város katedrálisában a látogatók egy újdonsággal találkozhatnak, melynek neve „bizalmas padok”. A kezdeményezésnek köszönhetően a templomba betérőknek lehetőségük nyílik meghallgatni négy, a színházból, illetve a médiából ismert személyiség hitbéli tanúságtételét.

Ezen a nyáron egy lejátszó folyamatosan sugározza a szentélyben négy ismert francia személy tanúságtételét, akik hitbéli tapasztalataikat mesélik el. A projektről Paul de Cassagnac, a Szent Cecília-katedrális plébánosa beszélt a La Croix-nak.

„Egy találkozás indította el a projektet. Április végén az albi püspök, Jean Legrez bemutatta nekünk az Úton nevű színészcsoport tagjait. Ez egy néhány éve alakult párizsi csapat, akik spirituális darabokat visznek színre. Előadták például a Karol Wojtyla által írt, Az aranyműves boltja előtt című művet, melynek hatalmas sikere volt. Az audiovizuális produkciók iránt is érdeklődnek.

Velük beszélgetve gondoltunk rá először, hogy lehetne ezen a területen csinálni valamit a katedrálisban, ahová nyáron rengeteg látogató tér be. Május végén a csoport tagjai azzal a javaslattal álltak elő, hogy tegyünk kis hangszórókat a padokba, és sugározzunk spirituális vallomásokat híres emberektől. A projekt neve „bizalmas padok” lett.”

Arra a kérdésre, hogy mi a projekt célja, a püspök elmondta: a katedrális legfontosabb szerepét akarták hangsúlyozni. „Hiszen a templom nem csupán turista látványosság vagy építészeti műremek (a Szent Cecília-katedrálist az Unesco a világörökség részének nyilvánította), hanem elsősorban az Istennel való találkozás színhelye. Ezek a tanúságtételek pedig jó eszköznek tűnnek arra, hogy megmutassuk a látogatóknak a katedrális spirituális dimenzióját, hiszen olyan emberek beszámolóit hallgathatják meg, akik megélték ezt a találkozást.”

A négy híresség, akik megszólalnak: Jean-Marie Bigard humorista, Frigide Barjot (valódi nevén Virginie Merle) újságíró, Frédérique Bedos műsorvezető és Thierry Bizot tévéproducer. „A személyiségek kiválasztásában több szempont is vezetett bennünket – folytatta a lelkipásztor. – Reményeink szerint azáltal, hogy őket választottuk, sikerül kevésbé maradi képet festenünk az Egyházról, hiszen a beszámolóik azt bizonyítják, hogy még a média világát uraló személyiségek is meghallják Isten üzenetét.

Ezt erősíti a beszámolók mélysége és komolysága is. Jean-Marie Bigard például őszintén vall élete egy súlyos csapásáról: az apja gyilkosság áldozata lett. Mára a humorista megbocsájtott apja gyilkosának, és a megbocsájtásig vezető belső út megerősítette a hitét.

Azért is választottunk ismert személyeket, hogy lendületet adjunk a projektnek. A dolgot a következő években is szeretnénk megismételni, de már nem feltétlenül hírességekkel. Megszólalhatnának például a híveink is.”

Magyar Kurír

Adós, fizess! Noam Chomsky az államadósság visszafizetésének kötelességéről

Noam Chomsky, nyelvészprofesszor, nemzetközileg elismert nyelvtudós és író, ma a világ legtekintélyesebb társadalomkritikusai közé tartozik. Chonsky több mint harminc politikai, és társadalomtudományi könyv szerzője, amelyek közül legismertebbek: „A közvélemény kialakítása”, Hegemónia, vagy túlélés – Az Amerikai Egyesült Államok világbirodalmi törekvései”, „A közös jóról”
"A legegyszerűbb érv az ellen, hogy azoknak az országoknak, amelyek kölcsönöket vettek fel a Világbanktól, és a Nemzetközi Valuta Alaptól (IMF) nincs joguk ezeknek a kölcsönöknek a megbocsátását, illetve eltörlését követelni, abban rejlik hogy maga a megfogalmazása hamis. Indonézia esetében, például nem az „ország” vette fel a kölcsönöket, hanem annak az Amerikai Egyesült Államok kormánya által támogatott vezetői. Ezekkel a kölcsönök ténylegesen körülbelül 200 (vagy még kevesebb) személy rendelkezik: a diktátor és családja, valamint az uralkodó érdekszövetkezet szűkebb körének tagjai. A fenti személyeknek valóban nincs joguk a kölcsönök megbocsátását, illetve eltörlését követelni, de arra nincs is szükségük, mert a saját vagyonuk, (amelynek nagy része a nyugati bankokban van) valószínűleg elegendő lenne a kölcsönök visszafizetésére. Ez az eshetőség, persze a tényleges „kapitalista elvre” épül, mely szerint, ha én kölcsönt veszek fel tőled, és azon Mercedest, és palotákat veszek a magam számára, a pénz legnagyobb részét, pedig beteszem egy zürichi bankba, amikor pedig eljön az idő Te, mint kölcsönző megjelensz, és az adósság visszafizetését követeled tőlem, akkor én nem mondhatom, hogy: „Bocsánat, de én nem akarom visszafizetni a tőled felvett kölcsönt. Követeld a pénzedet a külvárosok szegénynegyedeinek lakóitól.” A tényleges „kapitalista elv” szerint a kölcsönző viszont nem mondhatja, hogy a magas kockázatú kölcsönnek a sommás kamatok formájában megvalósított nyeresége engem illet, de most, amikor az adós nem akar fizetni, akkor a vesztességeket közösségi alapon, illetve a vesztesség szocializálása révén az ország lakosaira hárítom.”
A tényleges kapitalista elv alkalmazása, azonban a gazdagok és a hatalmasok számára elfogadhatatlan. A kölcsönök költségeinek terhe és a kockázati vesztességek a bepótlásának kérdésében nem a kapitalista, hanem a teherviselés szocializációs elve érvényesül. Vagyis, a nyereség privát, a vesztesség, pedig közös.
A Nemzetközi Valuta Alap vesztességeit a nyugati adófizetők viselik, az „állami kölcsönök” terhét (kamatait, és kamatos kamatait), pedig a kölcsönző országok lakossága fizeti. Azok, akiknek semmi beleszólásuk nem volt sem a kölcsönök felvételébe, sem azok felhasználásába. Természetes, hogy a Nyugat, (főleg az Amerikai Egyesült Államok) által támogatott rabló jellegű kormányok , és gengszter típusú vezető egyéniségek arra törekszenek, hogy az általuk felvett kölcsönök visszafizetését, az ország népére hárítsák. Ne felejtsük el, hogy ezeknek a beépített kormányoknak a feladata, hogy az országot megnyissák a külföldi harácsolók számára, és ennek biztosítása érdekében, az állami erőszak alkalmazásával kordába tartsák a helyi lakosságot.
A nemzetközi jog
Az érv, mely szerint, „az ország” vette fel a kölcsönt, tehát a kölcsönökért az ország népe a felelős, meghaladja a cinizmus határát, és nem is vehető komolyan. Az ilyen „államadósságok” visszafizetésének kényszere a nemzetközi bíróság előtt sem állja meg a helyét. Chomsky a továbbiakban Kuba esetét idézi, amikor az Amerikai Egyesült Államok semmisnek minősítette Kuba Spanyolországnak való állami tartozásait, azzal az indokkal, hogy a „kölcsönöket, ráerőszakolták” Kuba népére. Jogi nyelven, a fenti elv a „gyűlöletes adósság ” (odious debt) néven ismeretes. Karen Lissakers, a Nemzetközi Valuta Alap vezérigazgatója, szerint, ha a fenti elvet következetesen alkalmaznák, a harmadik világ „államadósságainak” nagy része megszűnne. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönzők viselik a kockázatot, a tényleges adósok, pedig költségeket. Chomsky szerint, a hatalmi elitnek jutatott „állami” kölcsönök visszafizetésének kérdése nem pénzügyi kérdés , hanem alapvető demokrácia kérdése – tehát politikai kérdés."

Forrás: International News, Green Left Weekly

Keith Philips: Rohanás a fenevad bélyege felé

Az Antikrisztus utolsó három és fél éves uralma alatt - mely a „nagy nyomorúság„ néven ismert a Bibliából - azok, akik nem imádják őt, és nem veszik fel a bélyegét, nem tudnak majd sem vásárolni, sem eladni. Minket pedig, akik hiszünk Istenben, üldözni fognak, de Istenbe vetett hitünk megvéd majd bennünket. Eme időszak végén Jézus vissza fog térni, hogy megmentsen bennünket, és elpusztítsa az Antikrisztus egész világot behálózó gazdasági, politikai és vallási rendszerét, majd létre fogja hozni itt a földön saját királyságát.

Az a technológia, mely a fenevad uralmának megvalósításához szükséges - és amelyről pár évvel ezelőtt nem is hallott az emberiség - már most nagyon gyors ütemben fejlődik. Vegyük figyelembe az alábbiakat:

Mikrochippel a sátán szolgálatában

Korunkban, amikor egyre több összeesküvés elméletet hallani, valószínűleg nincs szókimondóbb a volt sportriporternél, David Icke-nál, aki a British Green Party (Zöld Párt) szóvivője, és aki tíz könyvet írt egy alaptémáról, melynek lényege: Ugyanaz a néhány ember és titkos szervezet, illetve intézmény tartja hatalmában a világot - és ezzel bennünket is. És Icke szerint ugyanez az elit gondolja ki és teszi közzé a híreket is. Irányzatokat és eseményeket terveznek meg: háborúkat, forradalmakat, terrorista-támadásokat, merényleteket, politikai és gazdasági zűrzavart okoznak, nemzetközi kábítószer kereskedést működtetnek, majd a médián keresztül - melyet szintén az ellenőrzésük alatt tartanak - kialakítják az ezekről alkotott véleményünket is. Ők a kollektív és személyes agykontroll mesterei, céljuk pedig az, hogy mindnyájunkat irányítsanak!

Icke az Independent (Független) című dél-afrikai újságnak adott egyik interjújában kijelentette, hogy a világ „titkos állama manipulálja az emberi elmét, hogy elfogadjuk a globális, központosított zsarnokságot. Ennek a zsarnokságnak „új világrend„ a neve, és ha fel nem ébredünk, egy egységes világkormány ül majd a nyakunkba; központi világbankkal, közös valutával és hadsereggel, és egy mikrochippel ellátott lakossággal, mely egy központi számítógéppel lesz összeköttetésben.

És jobb, ha minél előbb felébredünk, mert mindez most történik! Háziállatok már most is kapnak chipeket: az emberekbe való beültetés lehetőségéről is tárgyalnak, és az is lehet, hogy néhol már kísérleti stádiumban van a dolog. Tervezik, hogy mikrochipet ültetnek kisiskolásokba az emberrablás megelőzésére, vagy hogy könnyebben meg lehessen találni az elveszett gyermekeket, és chippekkel látnák el a szabadlábra helyezett fegyenceket is, hogy állandó ellenőrzés alatt tarthassák őket.

A terv szerint a végén minden újszülött kapna mikrochipet. „A technológia létezik, már csak az van hátra, hogy meggyőzzék az embereket róla. Ezt úgy akarják elérni, hogy eltűnt gyermekek történeteit teszik közzé, pl. újszülöttek elrablását a szülészetről„.

Ha a dolog pénzügyi oldalát nézzük, a készpénzt egyre inkább a hitelkártyák váltják fel. „Ha ma bemegy valaki egy áruházba vásárolni, és a hitelkártyáját visszautasítja a gép, még tud készpénzzel fizetni" - magyarázza Icke. „De mi lesz akkor, amikor készpénz már nem lesz forgalomban? Ha akkor visszautasítja a hitelkártyánkat vagy a chipet a gép, akkor tényleg nem tudunk semmit venni. Akkor a szó szoros értelmében olyanok leszünk, mint a robotok - egy számítógépprogram toldalékaivá válunk."

Az emberekbe ültetett mikrochip terjesztői azt vallják, hogy más okból is szükség van a chip beültetésére: így ugyanis megszüntethetik az útleveleket, baleset esetére pedig az emberek magukon hordhatják az összes egészségügyi adataikat. Angliában már vannak olyanok, akik egy, a testükbe ültetett mikrochipen tárolják egészségügyi paramétereiket. „Ennél félelmetesebb az a tény, hogy ez a chip képes megváltoztatni az ember viselkedését is" - hangsúlyozza Icke.

Az emberi agy és a számítógép összekapcsolása

A The Sunday Times (London, England, 1997. nov.7.) egyik cikke szerint két lépéssel közelebb kerültünk az emberi intelligencia kiterjesztésének megvalósításához azáltal, hogy az emberi agyba elektronikus beültetéseket végeznek. Tudósoknak sikerült egy patkány élő idegsejtjeit működtetni egy szilikon chipen, és a sejtek - melyek nagyon hasonlítanak az emberére - elektronikus impulzusokat is képesek adni az idegeken keresztül a chippen található érzékelőknek.

„Ezeket a felfedezéseket döntő fontosságú lépésnek könyvelték el az emberi elme és a számítógép közötti közvetlen kapcsolat létrehozásában. Ez a szilikon alapanyagú segédeszközök elterjedéséhez fog vezetni, az emberi agyba ültetett memórianövelő eszközöktől a 'bionic', 'élő' szemekig, melyek lehetővé teszik, hogy vak emberek lássanak" - állapítja meg a The Sunday Times.

A legfrissebb tudományos kutatásokról kérdezve, Colin Humphreys, a Cambridge-i Egyetem professzora elmondta, hogy mindez ahhoz a félelmetes tényhez vezet, hogy egy napon egy szilikon chip beültetésével irányítható lesz majd az emberi elme.

Alkalmazottak ellenőrzése beültetett chip segítségével

„A Nagy Testvér nemsokára belülről fog minket figyelni" - figyelmeztet egy másik The Sunday Times cikk. (1999. május 9.) „Jó néhány nemzetközi vállalat kért tanácsot kutatóktól azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet kifejleszteni egy olyan mikrochipet, melynek segítségével ellenőrizhetik, hogy az alkalmazottak kellőképpen kihasználják-e munkaidejüket, illetve hogy mikor merre járnak.

Az a technológia, mely bevált háziállatokon és embereken végzett kísérleteken, lehetővé teszi, hogy a vállalatok ellenőrizhessék dolgozóikat a munkahely egész területén. Az adatok alapján le lehet mérni a dolgozók teljesítményét, és munkájuk hatékonyságát.

A technológiát minden bizonnyal vonzónak fogják találni azok a vállalatok, amelyek drága munkaerőt alkalmaznak, és ahol a termelékenység akár kis növelése is nagy hatással lehet a nyereségre. A chip ráadásul viszonylag olcsó - mindössze néhány angol fontba kerül személyenként - állítja Kevin Warwick, a Reading Egyetem professzora.

„Az üzleti életben nyilvánvaló a sikere" - idézi Warwick professzort a cikk. „Pontosan meg lehet állapítani, hogy a dolgozók mikor kezdik el a munkát, és mikor hagyják el az épületet. Mindig pontosan tudják, hogy mikor, hol és kivel vannak."