A Google tudja, mit csinálsz holnap

A Google megtette a következő lépést azon az úton, amelyen az internetes keresőmotor fokozatosan egy Star Trek számítógéppé alakul át.

A cég a múlt héten jelentette be, hogy egy bevezetésre kerülő új funkció segítségével a Google.com keresőoldal segítségével a felhasználók saját magukra vonatkozó információkra is rákereshetnek.

Mostanáig, ha valaki azt írta mondjuk a keresőbe, hogy „mit csinálok holnap”, a Google olyan oldalakat adott ki a találatokban, amelyek ilyen vagy hasonló szavakat tartalmaznak.

Az új funkció segítségével, természetesen kizárólag bejelentkezett és a Google naptárt használó felhasználók esetében, a keresés a felhasználóra vonatkozó információkat fog kiadni.

A szóhasználatnak nem kell pontosnak lennie. Ugyanazokat a találatokat kapjuk, ha azt kérdezzük, hogy „mik a terveim péntekre”. Amikor pedig azt kérdezzük, hogy „mi van a naptáramban ezen a héten” hosszabb listát kapunk. Az új funkciók egyelőre öt kategóriára terjednek ki: repülőgép járatinformációk, foglalások, vásárlások, teendők és fényképek.

Persze mindez csak akkor működik, ha a Google hozzáfér a kért információkhoz.

Tehát, azok számára, akik a Google Plus-on tárolják képeiket, a „thaiföldi fotóim” keresésre a releváns képek listáját kapjuk.

Aki azonban a Facebookon tárolja fotóit, nem jár majd sikerrel. Viszont akik összekapcsolták Amazon vagy iTunes fiókjukat a Gmail címükkel, rákereshetnek legutóbbi vásárlásaikra a „vásárlásaim” keresőszóval. Akik a Yahoo-t használják levelezésre nem élhetnek a funkcióval.

Az aktív Google felhasználók bizonyára tudják, hogy ezek nem teljesen új keletű dolgok, hiszen a Google Most részeként eddig is működtek, ami tavaly július óta elérhető az Androidos telefont használók és április óta az iPhone tulajdonosok számára. Az új webes keresőfunkciók pedig hasonlóak ahhoz, amiket a Google egy ideje tesztel már az asztali Gmail keresés részeként.

Az érdeklődők akár azonnal ki is próbálhatják, ha jelentkeznek a kísérleti üzemre.

Szerencsére még messze vagyunk attól, hogy társalogni lehessen a Google-lal és olyan kérdésekre kapjunk választ, mint például „Mit csináljak holnap?” Az új funkció egyelőre nem is fogja alkalmazni a cég által már májusban bemutatott „társalgó keresés” technológiát.

Bár az Apple Siri és a Google asztali keresés egykor nagyon is különböző eszköznek tűntek, az utóbbi egyre inkább hasonlít az elsőre. Akkor kezd majd keménnyé válni a helyzet, amikor ezek a szoftver botok elkezdenek vicceket mesélni.

A fejlesztés elég értelmesnek tűnik kényelmi szempontból és adatvédelmi aggályokra sem lehet hivatkozni, hiszen a kereső csak olyan információkban kutakodik, amiket a felhasználók maguk adtak meg.

Ettől függetlenül sok felhasználót ér majd meglepetés, amikor rájön, milyen sokat tud a Google róluk és, hogy milyen ügyesen alkalmazza a megszerzett információkat.

Nem véletlen, hogy a Google minden találati oldalon feltünteti a következő mondatot: „A keresési találatokat kizárólag ön láthatja.”

Az is megnyugtató, hogy bár a Google tudhatja mit fogunk csinálni holnap, nem tudja mit tettünk tavaly nyáron. Illetve amennyiben igen, ezt jól titkolja.

Forrás: stuff.co.nz

Nesze semmi-fogd meg jól! Itt a kormány-bankszövetség-CÖF-találmány!

A Portfolio.hu úgy értesült, jelen állás szerint alapvetően kétféle forgatókönyvről tárgyalhatnak a kormány és a bankszövetség képviselői a jövő kedden sorra kerülő találkozójukon. Az egyik elképzelés szerint egyszeri aktussal forintosítják majd a devizaalapú lakáshiteleket, és hogy ezzel rövid távon is jól járjanak az adósok, némi tőke- és/vagy kamatkedvezményt adnak hozzá nekik. A másik elképzelés néhány éven belül, fokozatosan változtatná át forintalapúvá a devizahiteleket. Mindkét megoldás hátránya, hogy nem igazán radikális a devizahiteles probléma kezelésében, előnyük azonban, hogy egy múlt héten napvilágot látott, információink szerint gyorsan elvetett ötlethez képest valamivel kisebb pénzügyi áldozatot követelnének meg a bankszektortól és az államtól.

A devizahitelesek és bankjaik számára is égető kérdés, miként fog kinézni az a devizahiteles mentőcsomag, amelyet ősszel hoz tető alá a kormány. Úgy tudjuk, kétféle forgatókönyv versenyez egymással hasonló eséllyel. Ezek közös tulajdonsága, hogy csak a lakáscélú hiteleket érintené (ezekből június végén a bankszektorban 223 ezer darab volt, a teljesítő hitelek volumene 1513 milliárd forint), és az árfolyamgátba már belépett ügyfelekre is vonatkoznának.

I. forgatókönyv: azonnali forintosítás

Miről szól?

Orbán Gábor államtitkárnak a Heti Válasz eheti számában elhangzott mondatai alapján az alábbi megoldás tűnik most a leginkább esélyesnek:

1. forintra váltják a devizahiteleket az aktuális piaci árfolyamon, vagyis a háztartások adóssága ettől nem csökken
2. a már forintosított hitelekhez tőke- és/vagy kamatkönnyítést adnak az adósoknak, hogy a forintosítás miatt ne nőjön, sőt csökkenjen a törlesztőrészlet
3. a részvétel automatikus, csak az marad ki belőle a jogosultak közül, aki ezt kéri
4. az MNB a devizatartalékából biztosít devizát a bankoknak devizaforrásaik lecseréléséhez és egy, az akció miatti jelentős forintgyengülés megelőzéséhez
5. a tőke és/vagy kamatkönnyítésben az állam is részt vesz, a bankokkal megosztva a terheket.
6. a programról ősszel döntés születik, és még idén elindul.

Előnyei

1. megszabadítja a devizaalapú lakáshiteles háztartásokat az árfolyamkockázattól (zárul a lakosság ezen részének nyitott devizapozíciója), és a forintosítást követően más szereplők sem futnak a program miatt újabb árfolyamkockázatot.
2. a bankszektor számára alapesetben nem jár a forintosítás értékvesztéssel, szemben a 2011 szeptembere és 2012 februárja között futó kedvezményes végtörlesztéssel
3. amennyiben az MNB biztosítja a (döntően külföldi) devizaforrások visszafizetéséhez szükséges devizát a bankok számára, a közel 5 milliárd eurós devizatartalék-csökkenés és ezzel egyidejű kéthetes kötvényállomány-csökkenés becslésünk szerint 2%-os, vagyis évi közel 30 milliárd forintos kamatmegtakarítást hoz a jegybank számára
4. nem egy előre meghatározott összeg, hanem a bankszektor és az állam közös döntésének függvénye, mekkora könnyítést adnak ezt követően az adósoknak.

Hátrányai

1. a lakáscélú hitelek forintosítása után is “bent maradnak a rendszerben” a devizaalapú szabad felhasználású jelzáloghitelek, a háztartások nyitott devizapozíciója csak kisebb részben záródik, a megoldás nem túl radikális a törlesztőrészletek csökkentése szempontjából.
2. adminisztrációs nehézséget és költségeket okozhat a teljes érintett szerződésállomány forintosítása (nem tudni, milyen jogi megoldást alkalmaznának)
3. az MNB devizatartaléka közel 5 milliárd euróval csökkenhet, igaz, cserébe egy belföldi szektor (magyar bankszektor) külföldi devizatartozása is ugyanennyivel zsugorodhat
4. a forintosítás után csak úgy csökkenhet az adósok törlesztési terhe, ha akár kamat-, akár tőkekönnyítéssel kompenzálja őket a piaci kamatnövekedésért (a forinthitelek kamata magasabb a frankhitelekénél!) az állam vagy a bankszektor. A programnak ezért elhúzódó költségei is vannak.
5. nem csökken a lakosság adóssága.

Költségei

Ahogy a fenti táblázatban látható, számításaink szerint jelenleg mintegy 189 milliárd forint a teljesítő devizaalapú lakáshitelek éves törlesztőrészlete az árfolyamgátat figyelembe nem véve. Jelenleg az MNB adatain alapuló becsléseink szerint 7,8% lehet a frankhitelek átlagos rendszeres hitelköltsége, ezzel szemben a piaci kamatozású forinthitelek 9,6%-os THM mellett érhetők el. A kamatváltozások törlesztőrészletre gyakorolt hatását mutatja az alábbi ábra egy tipikus, 8 millió forintos fennálló tartozású, 11 éves hátralévő futamidővel rendelkező frankhitel esetében, amelynek a kamata más költségekkel együtt 8%. 240 forintos frankárfolyam mellett 91 ezer forint a törlesztőrészlet, ez 10%-os kamatszint mellett 100 ezer forint fölé emelkedne, vagyis mintha a frankárfolyam 260 forintra nőtt volna.

Számításaink szerint a lakáscélú devizahitelek törlesztőrészlete társadalmi szinten évi 189 milliárd forintról 209 milliárd forintra nőne, ha piaci árfolyam és kamatszint mellett zajlana a forintosítás. Az állam és/vagy a bankszektor számára tehát évi 20 milliárd forintba kerülne kompenzálni a devizahiteleseket a forintosítás miatt bekövetkezett törlesztőrészlet-emelkedés miatt.

Ehhez jönne hozzá az a teher, amit akkor kellene kifizetnie valamelyik félnek (bank vagy állam), amennyiben a törlesztőrészletek csökkentése is cél, nem csupán annak szinten tartása. 10%-os törlesztőrészlet-csökkentéshez nagyjából évi 18,9 milliárd forintért kellene az államnak és/vagy a bankszektornak a zsebébe nyúlnia. Összességében tehát 10%-os törlesztőrészlet-csökkentést feltételezve e megoldás költsége a költségvetés és/vagy a bankszektor számára évi 39 milliárd forint lenne. Ehhez kis jóindulattal érdemes hozzátenni az MNB-nél általunk évi 30 milliárd forintra becsült kamatmegtakarítást, ami akkor jöhet ki, ha a jegybank a bankok teljes devizaforrás-igényét (közel 5 milliárd euró) kielégíti.

Így jönnek ki különböző “törlesztőrészlet-kedvezmények” mellett az alábbi számok az egyes szereplők közvetlen tehervállalására/hasznára vonatkozóan, a közvetett hatások figyelembe vétele nélkül. Nem vettük figyelembe például azt az egyszeri nyereséget, amit az MNB akkor könyvelhet el, ha a bekerülési árfolyamnál magasabb árfolyamon értékesíti a bankoknak a devizát, és azt sem, ha ebből esetleg “kedvezményt” nyújt nekik. Nincs benne továbbá a bankszektor forrásállományának esetleges átrendeződése és átárazása miatti közvetett pénzügyi hatás sem.

II. forgatókönyv: fokozatos forintosítás

Úgy tudjuk, a lehetséges megoldások között a fentihez hasonló eséllyel szerepel az is, hogy a devizaalapú lakáshiteleket ne azonnal, hanem több év alatt fokozatosan vezessék ki. Erről azonban közelebbit egyelőre nem tudni. E változat leginkább megvalósítható módja talán az lenne, ha a devizahitelek futamidejét úgy csökkentenék, hogy az emiatt bekövetkező többlet törlesztőrészletet ne most, csak egy későbbi időszakban, forinthitel formájában fizessék ki a hitelesek. Ez a megoldás az árfolyamgát egy “továbbfejlesztett változata” lenne, amellyel kétségtelenül teljesítenék azt a politikusi elvárást, hogy fél évtized múlva már ne legyen lakáscélú devizahitel Magyarországon, ennek kommunikációs hozadékán kívül azonban legfeljebb annyi előnye lehet, hogy az akcióban részt vevő szereplők (állam, bankszektor, devizahitelesek) árfolyamkockázata nem több mint egy évtized, hanem közel fél évtized múlva csökkenne nulla közelébe.

(portfolio)

Újjáépülő Horthy-rendszer

Újjáépül a közel 70 éve süllyesztőbe került Horthy-rendszer. Vele épülnek újjá a földbirtokosi rendszerek, és a kapitalista zsidó gyáros (nagyvállalkozói) világ. Jól ismerjük mi - kommunista vagy hungarista, vagy éppen az egyszerű magyar -, pontosan ismerjük a Horthy-féle judeofeudalista rendszer visszásságait, az urambátyám rendszert, a fogd be a pofád 'büdösparaszt', 'büdösbaka', 'büdösproli' rendszert. 

Akik ismernek, jól tudják, a Balaton a szenvedélyem. Írhatnánk hosszú cikkeket arról, hogy mi folyik a gyárakban, az utcákon, vagy a Fidesz földfelvásárlási lázáról, a trafik mutyiról és az összes többiről. Pillanatnyilag a Balaton kérdéskörén vázolható fel nagyon könnyen mi történik valójában.

Az a korosztály, amelyik emlékszik még a Horthy-rendszer alatti balatoni életre, sajnos már nagyon kevesen vannak, de nagyszüleimnek bőven volt mit mesélni, hiszen mindegyikük a jómódúbb középosztályhoz tartozott, mint tanár és könyvelő, ellenben nagyon undorítónak ítélték meg az akkori visszás, ellentmondásos éltet. Amit elmeséltek, hajszálra pontosan olyan, mint a mostani. A kifelé reklámozott nemzetieskedő propaganda, a dübörgő gazdaság, mintaszerű hadsereggel, az optimista lózungokkal, miközben a katonáink felszerelése a nullával volt egyenlő, munkásaink kizsákmányolása az egeket verte, a paraszt egy lenézett senki volt, a kereskedő- és városi zsidók a magyar lányokat örömlányként használták, mint cselédeket, és egymás között adogatták, a politikusok a zsidó lebujokban kártyáztak.

A Balaton is közvetlenül kapcsolódik az történethez. A jómódúak, a földesurak és kereskedők, ezek családjai, a politikusok és a pribékek nyaralóhelye volt. Motorhajók, motorcsónakok, sőt még hidroplán is repült a Balatonon, a gazdag réteg szórakoztatására. A kispénzűek, ha szerencséjük volt, eljutottak a partig, hogy egyet fürödhessenek, és azt nézzék, hogy a rajtuk uralkodó réteg, hogy dőzsöl. Majd jött a változás. Nem volt örömteli, jól ismerjük a cionbolsevik rémuralom időszakát is. De megtörtént a konszolidáció, és beállt egy viszonylagos nyugalom, a társadalmi feszültségek szinte eltűntek. Ami megmaradt, az a felszín alatt csendesen elvolt. Amikor az újabb változás ideje eljött, lehetett volna jól is csinálni, de elhazudták, elcsalták, mivel eleve ők okozták az egészet.

23 év telt el a hazaárulás óta. Először csak csendesen lopózott előre a kapitalista világ, majd látványosan megmutatta magát, amikor gombamód nőni kezdtek a villák, a privát parti üdülők a százmilliós telkekre, és most úgy gondolják egyesek, nehogy már a büdös proli és a büdös paraszt újra belerondítson az ő privát világukba, tűnjenek el a Balaton vízéről. A Fidesz kormányzat által újjáépített Horthy kópia pontosan így működik. Két évvel ezelőtt hoztak egy rendeletet, mely szerint a vízparton, a nádasokban kikötött vitorlások többé nem parkolhatnak ott, csak a jacht kikötőkben. Gondolhatjuk, hogy ezek a hajók nem a milliós kategóriába tartoznak, nem a dúsgazdagok csillogó-villogó jachtjai. Ezek a hajók olyan munkás emberek hajói, akiknek hobbija, élete volt a Balaton, de ennél többet megfizetni nem tudtak. A jacht kikötőkben egy idényre a kikötés 120 000 forintnál indul, és a milliós nagyságrendig megy. Egy-egy olcsóbb vitorlás sem kerül sokszor többe egy-két százezer forintnál, az átlagos 500 ezer és 800 ezer között van. Ismertem több ilyen embert is, és tudom, hogy milyen nehéz volt összegyűjtögetni egy-egy kisebb vitorlás árát. Nem véletlenül parkoltak ők a nádasokban. Mert nem futotta többre. Szép látvány volt egy-egy szelesebb napon a vizet szelő megannyi hajó, a fehér vitorlák látványa. Mára nagyon sok eltűnt. Újabb megvonás a közép rétegtől, hogy ne merészeljék zavarni az uracskákat az ő Balatonjukon, mert úgy néz ki, hogy az már az ő privilégiumuk. Miközben a vitorlások eltűnnek a Balatonról, ezzel párhuzamosan megjelentek a milliomos férgek motoros hajói.

Tudjuk jól, a Balatonon tilos motorcsónakkal közlekedni. Mindenkinek tilos. Csak a nagy túrahajók közlekedhettek, mint személyszállító és kiránduló hajók. Ezen kívül a rendőrség, és az életmentők mehettek motor meghajtással. A Balatont féltő embereknek, főleg azoknak, akik átlátják a történéseket, mindez szívszorító látvány. A vízről kiszorított kisemberek, és a helyükre beözönlő mindenféle törvényeket áthágó, lefizető, korrupt senkiháziak, akik így foglalják el a magyarok Balatonját a százmilliós hajóikkal, motorcsónakjaikkal. Játsszák a bazári majmot, villognak a környezetet szennyező vacakjaikkal, és azt hiszik, így különbek lettek. Hát elmondjuk a gyengeelméjűeknek: azzal, hogy egy ocsmány féreg Ferrarit vesz, nem lesz se szebb, se jobb, se becsületesebb, ugyanolyan ocsmány féreg marad. Az autó nem dicsér mást, mint a tervezőt, vagy a gyártót. Aki csak beleül, az táblát akaszt a nyakába, nézzétek, itt van egy azok közül, akik szétlopták-csalták az országot. Itt ül egy igazi tetű. 

Azok, akik így akarnak feltűnni, jól jegyezzék meg: van, illetve lesz idő, amikor nem életbiztosítás feltűnőnek lenni, sőt, egyenesen halálos...

Kemény Gábor

A dzsentri kivagyiság sajnálatos reinkarnációja Magyarországon

Az Eurostat legfrissebb adatai igazolni látszanak az ismert szakmai vélekedést, miszerint „az adósságot látványosan csökkenteni nem lehet, legfeljebb távlatosan kinőni van remény”. Az elmúlt egy évben az eurózóna és az EU 27-ek GDP-arányos államadóssága nem csökkent, hanem emelkedett.

Az eladósodás az egyes országokban eltérő okokra vezethető vissza, de alapvetően a költségvetés állandó – és időszakonként drámaian megnövekvő – hiányának felhalmozódásából ered. A bevételeket folyamatosan meghaladó kiadások eredménye elméletileg az, hogy a gazdaság belső kereslete – beruházások és fogyasztás – eltérül az egyensúlyi helyzettől. A folyamatos és nem jelentéktelen többletkereslet pedig a gazdasági növekedés legfőbb hajtóereje: a cél tehát tiszteletreméltó. Történelmi tapasztalat, hogy egy gazdaság természetes felhalmozó képességét meghaladó forrásokkal gyakran valóban megteremthetőek a gyorsabb növekedés alapjai. A tényleges növekedési többlet azonban nagymértékben attól függ, hogy a vállalt adósság milyen célokat szolgál. A racionális beruházások és fejlesztések esetében a jelentékeny pozitív hatás egyértelmű, bár a kamatokat meghaladó jövedelmezőség ebben az esetben is alapkövetelmény. A gyakorlatban azonban az államadósság inkább a folyó fogyasztást szolgálja, aminek növekedésgyorsító hatása áttételes és bizonytalan, az esetek többségében rövidtávon inkább leszerel, mintsem ösztönöz.

Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya önmagában nem perdöntő jelentőségű egyes országok – például az USA vagy Japán – gazdasági helyzetének megítélésénél, de az uniós statisztika is érzékelteti, hogy a 100 százalékot meghaladó ráta már súlyos helyzetet jelenthet. Ilyen mértékű eladósodottság mellett csak kivételes esetekben fordulhat elő, hogy a hitelektől remélt növekedési, foglalkoztatási és belső jövedelmi többletek meghaladják az adóssággal járó kamatokat és a növekvő felárakat.

Valószínűleg már a GDP 60 százalékát meghaladó államadósság is csak nagyon kedvező átmeneti időszakokban és csak nagyon sikeres egyedi programok esetében ígér növekedési és felhalmozási előnyöket. Az EU által megjelölt 60 százalékos szintet tehát nem azért kell célként kezelni, mert uniós előírás, hanem mert efelett nagy valószínűséggel működésbe lép az adósságcsapda, innentől kezdve az eladósodottság növekedése az adósággal járó növekvő terhek finanszírozását szolgálja, sőt, a visszaeső gazdasági növekedés miatt a belső forrásokat szűkíti.

Ami a magyar államadósságot illeti, a GDP 82,4 százalékára rúgó arány az EU átlagához közelít, nem tekinthető kiugrónak. A kormányzat kommunikációja szerint „mindenki tudja, hogy az államadósság nálunk csökkent”. A sajnálatos tény azonban az, hogy az elmúlt 4–5 évben a GDP-arányos államadósság érdemben nem csökkent, 78–82 százalék között ingadozott, döntően a forint árfolyammozgását követve. Ha a 3000 milliárd forintra becsült nyugdíjalap átrendezését is figyelembe vesszük, akkor adósságunk inkább nőtt, mintsem csökkent.

Az államadósság és a gazdaság meghatározó kategóriái – növekedés, költségvetés, árfolyam foglalkoztatás – közötti szoros kapcsolat nálunk is óvatosságra int. Az államadósságot fáradhatatlanul csökkenteni kell, de tetszik, nem tetszik, hosszú időszakban együtt kell tudni élni vele; jó lenne, ha az évtized végére el lehetne érni a 60 százalékos arányt. A jelenlegi stagnáló növekedés mellett ugyanakkor a látványos csökkentés a történelmi mélypontra jutott beruházások forrásait gyakorlatilag lenullázza. Ha az adóssággal együtt a GDP is csökken, akkor az arányuk sem változik lényegesen. Ebben az összefüggésben az IMF hitelének idő előtti törlesztése és irodája helyének felsózása nem több, mint az eltűntnek hitt dzsentri kivagyiság sajnálatos reinkarnációja, amely nemzetgazdaságunkra ma még felbecsülhetetlen negatív következményekkel járhat.

(vg.hu)

Ki vetett be ideggázt Szíriában?

A cionmédia telekürtöli az egész világot azzal a hazugsággal, hogy a szíriai arab hadsereg ideggázt vetett be Damaszkusz térségében, Irmin, Duma és Muadhamya környékén a banditák ellen. Ezt a hazugságot a szír hadsereg vezetése cáfolta. Különösen az a feltűnő ebben a hazug hírben, hogy ezt az ENSZ vizsgálatok megkezdése után tették közzé. Nyilvánvalóan befolyásolási céllal, mivel a szír hadseregnek a győzelme a nevezett térségben csak idő kérdése, tehát nincs szüksége ilyen fegyverek alkalmazására. A Biztonsági Tanács összehívása ebben az ügyben megtörtént.

Szír katonai körökből származó vélemény szerint valóban vegyi fegyverre utaló halálesetek történtek a támadott térségben, mely a banditák egy titkos ideggázokat tartalmazó raktárának a telitalálata következtében juthatott ki a környezetbe. A banditák a bázisaikat, raktáraikat sűrűn lakott helyekre, kórházak, iskolák, gyermekintézmények közelébe telepítik, így akadályozva a tüzérség és a légierő tevékenységét. A nevezett térséget erős tűz és légicsapás érte, valószínűleg ekkor érte találat a titkos raktárt. Katonai szakértők azonban feltételezik, hogy nem is a támadás következtében, hanem maguk a banditák robbantották fel a raktárt, hogy ezzel beavatkozást provokáljanak ki külföld részéről. A banditák helyzete kritikus, képtelenek hosszabb időn keresztül ellenállni a szír hadsereg nyomásának. A barbár bűncselekményeik miatt kegyelemre nem számíthatnak, és most a civil lakosság feláldozásával akarnak kikerülni a biztos halált jelentő csapdából.

Kassai Ferenc

Az Egyesült Államok, Oroszország, Nagy-Britannia és Franciaország szerdán hivatalosan arra kérte az ENSZ főtitkárát, hogy indítson vizsgálatot a legutóbbi állítólagos szíriai gáztámadás ügyében.

Az üggyel kapcsolatban a világszervezet Biztonsági Tanácsa közép-európai idő szerint 21 órakor rendkívüli ülést kezd. Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szóvivője közölte, hogy világszervezet apparátusának vezetőjét “sokkolták” a vegyifegyver-támadással kapcsolatos jelentések. A szíriai ellenzék szerint a kormányerők szerdán Damaszkusz egyik külvárosában mérgesgáz-támadást hajtottak végre, amely 1300-nál is több halálos áldozatot követelt. Ezt a szíriai kormány cáfolta.
Korábban Svédország, Szaúd-Arábia és az Arab Liga is sürgette az állítólagos támadás körülményeinek kivizsgálását.
“Az Egyesült Államokat mélyen aggasztják azok a jelentések, amelyek szerint Damaszkusz közelében ma civilek százai vesztették életüket a szíriai kormányerők támadásának, egyebek mellett vegyi fegyverek alkalmazásának következtében” – hangsúlyozta szerdán kiadott kommünikéjében Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője. Közölte, hogy Washington a BT sürgős összehívását kérte.
Szíriába a héten megérkeztek az ENSZ szakértői, hogy kivizsgálják a vegyi fegyverek – beleértve az ideggázok – bevetésével kapcsolatos kormányzati és ellenzéki állításokat. Earnest hangsúlyozta, hogy ha Damaszkusznak nincs rejtegetnivalója, akkor “haladéktalan és akadálytalan” hozzáférést engedélyez a világszervezet szakembereinek az állítólagos támadás helyszínéhez.
Az ENSZ tájékoztatása szerint a szakértőcsoport vezetője, Ake Sellstrom professzor tárgyalásokat folytat a szíriai kormány képviselőivel az engedély megadásáról.
A Fehér Ház korábban bejelentette: biztos benne, hogy a szíriai kormány szaringázt vetett be a lázadók ellen. Barack Obama elnök arra figyelmeztette Damaszkuszt, hogy a vegyi fegyverek alkalmazásával túllépi az Egyesült Államok tűréshatárát. A szerdai The Washington Post szerint ugyanakkor a felkelők még mindig nem kaptak amerikai fegyvereket.
(MTI)


Bal-Rad komm: “Szíriába a héten megérkeztek az ENSZ szakértői, hogy kivizsgálják a vegyi fegyverek – beleértve az ideggázok – bevetésével…”-és erre mit ad a Jóisten? Az orruk előtt támad szaringázzal a szir hadsereg. Már is megvan a bizonyiték!
“A Fehér Ház korábban bejelentette: biztos benne, hogy a szíriai kormány szaringázt vetett be…”-igy aztán akár már fölösleges is tovább vizsgálódni! Indulhatnak a NATO bombázók-meg ami kell! Úgy mint Irak esetében egykoron. Készen van a forgatókönyv jó ideje-csak adoptálni kell!
Ez a vegyifegyver mese ez mindig bevált! Nem nyugosznak a latrok!

A banditák használták az ideggázt!

Csütörtökön még minden cionista és cion.-zsoldos média teletüdőből fújta a jerikói harsonát: Ideggázt vetett be Assad! Beavatkozni! Bombázni, rakétázni, ölni, ölni! Majd egy pillanat alatt csend lett. Nem is csend, hanem kuss. Csak nem eldugultak a harsonák, vagy mert kétezer éves ócskaságok, talán szétestek? Vagy talán a fújói kiköpték a tüdejüket a nagy erőlködéstől? Nem, ennél sokkal prózaibb a kussolás oka, ugyanis az egész világ előtt kiderült, hogy hamisan fújtak a fújók (a fújjok). Pofátlanul és aljas módon hazudtak, rágalmaztak, meg akarták téveszteni az egész világot. Az övéik, a ganajtúró kannibálok, a banditák vetették be az ideggázt.

Most pár napig még kussolnak, aztán elkezdenek brekegni, majd vartyogni, és két hét múlva visítani. Mert kell két hét, mire kiagyalnak valamit, amivel el lehet takarni ezt az óriási lebőgést. Amikor újra lehet fújni valamiért, akármiért, csak az a lényeg, hogy hazugság legyen. Hogy mindezt miért csinálják, az rejtély. Méghozzá nem is kicsi. Azt gondolnák sokan, hogy háborút akarnak. Lehetséges, mazochisták, örülnek, ha verik őket. Koreával, Kubával, Vietnammal, Kambodzsával, Afganisztánnal és még jó pár országgal a háborút a jerikói harsonák hamis hangjai nyitották meg. Cudarul el is verték őket mindenhol, méghozzá olyan szégyenletesen, mely párját ritkítja a történelemben. Figyelemre méltó az is, hogy egyre kisebb ellenfelet választanak, és egyre többen támadják azt is. De nincs győzelem sehol és soha.

De az is lehetséges, hogy tesznek a hírnévre, lecsinálják a dicsőséget, csak legyen haszon az egészből?  A világkereskedelemben már nem ők a prímások, de még a kontrások sem, csak amolyan mellékszereplők, leszámítva a hadiipart, a halállal való üzletelést. Energiavámpírok, és az elszívott energiákat a halál technológiájának a fejlesztésére fordítják, és ezért létkérdés minden fellelhető energiahordozó megkaparintása. Hát ezért fúják a jerikói harsonáikat, hamisan, recsegősen, hátha leomlanak a falak, az ellenállás jelképei, és meg lehet kaparintani az energiák hordozóit.

Nem fognak leomlani, mert már nem félelmet ébresztenek ezek a hamis hangok, hanem szánalmat és megvetést. A világ nagy porondjáról kiszorulnak és egy külvárosi bérház udvarán találják magukat, ahol a hamis fújtatás után az elvárt aprópénz helyet leöntik őket az éjjeliedény tartalmával. Valahogy véget kell érnie mindennek, és ez is egy vég. Olyan, amilyent megérdemelnek.

Mi viszont teljes megelégedettséggel szemléljük ezt a folyamatot. Visszatérve a témához: megírtuk az igazat, és egyedül álltunk szemben a fújtatással. Jó érzés győzni, nagyon is jó. Győzni is meg kell tanulni, és ez jó tantárgy, a harsonások viszont nem akarnak megtanulni veszíteni. Fújni akarnak. Kapnak majd tőlünk egy szilveszteri loboncost, aztán azt fújhatják. Az eredmény ugyan az lesz, és mégiscsak jobban illik hozzájuk.

Kassai Ferenc

A szíriai vegyi támadás még a semleges szakértők szerint is megrendezett esemény volt

Egyik napról a másikra a figyelem Egyiptomról Szíriára terelődött, miközben az emberek döbbenten nézték a példátlan vegyi támadás áldozatairól készült képeket. A helyi idő szerint augusztus 21-én hajnali 3 órakor kivitelezett támadásban az ellenzék szerint legalább 1300 ember veszítette életét. Természetesen a szíriai aktivisták azonnal az Assad vezette kormányra mutogattak, mint a támadás indítójára, annak ellenére, hogy éppen a felkelők vegyifegyver raktárát fedezték fel egy hónappal ezelőtt Damaszkusz környékén.

Az sem meglepő, hogy a szír állami televízió és az ország külföldön élő küldöttei azonnal tagadták a vádakat. Így, csakúgy, mint korábbi események alkalmával, a tömegmédia beszámolói, amelyek az uralmon lévő hatalom számlájára írják a civilek lemészárlását, igencsak sok kívánnivalót hagynak maguk után. Olyannyira, hogy mára számos semleges szakértő is azt feszegeti, vajon nem az Egyesült Államok (és az általa létrehozott al-Kaida) támogatta lázadók provokációjáról van-e szó, hogy a közvéleményt Assad ellen fordítsa és ezzel egyúttal a zöld utat is megadja a katonai beavatkozásra.
A Reuters a következőket írja:

A támadás időzítése és helyszíne, mármint, hogy éppen három nappal azután történt, hogy az ENSZ szakértői bejelentkeztek damaszkuszi szállodájukba, ami a helyszíntől néhány kilométere keletre található, igen meglepő.
„Nagyon furcsa lenne, ha éppen a kormány tett volna ilyesmit, pont akkor, amikor külföldi szakértők az országba érkeznek,” mondja Rolf Ekeus, nyugállományú svéd diplomata, aki az ENSZ iraki fegyvervizsgáló küldöttségét vezette a 90-es években.
„Mindenesetre nem lenne túl okos lépés.”
Ekeus elmondta, hogy az ENSZ csapat megbízatása csupán a három helyszín vizsgálatára vonatkozott, de természetesen gond nélkül kiterjeszthető az új vádakkal kapcsolatos nyomozásra is, ami egyébként is könnyebb feladat lenne, mint a több hónapos esetek igazolása.
„Sokkal egyszerűbb mintát venni és kísérleteket végezni és persze megvizsgálni az áldozatokat, ha vannak betegek vagy halottak a helyszínen. Az orvosok is könnyebben elérhetők és az esemény helyszíne is egyszerűbben megközelíthető.”
Charles Lister, az IHS Jane Terrorizmus és Felkelés Központjának elemzője szintén azt mondta, hogy a szíriai kormány részéről ezen a ponton teljesen értelmetlen lett volna bármilyen vegyifegyver bevetése.
„Ugyanakkor a Ghouta kerület (ahonnan a támadásokat jelentették) közismerten ellenzéki beállítottságú terület. A Jabhat al-Nustra régóta jelen van ott és erre a térségre nehezedik a legnagyobb katonai nyomás már hónapok óta,” mondta, az al-Kaidához kötődő keményvonalas szunnita lázadó csoportra utalva.
„Míg a vegyifegyver támadás tényének megerősítése nyilván lehetetlen, a megbízható források által feltöltött videókból egyértelmű, hogy nagyon sok ember halt meg.”
Szóval nézzük csak. Mi lehet az igazság? Egy irracionális tett, mégpedig a polgárháború két évének legbrutálisabb vegyifegyver támadása egy olyan ember által, aki nagyon jól tudja, hogy minden mozdulatát mikroszkóppal figyeli a nemzetközi média és ami azonnali „demokratikus” intervenciót vonna maga után országa ellen vagy pusztán egy újabb megrendezett támadás, amely során az úgynevezett lázadók, értsd katari zsoldosok, sajátjaikat gyilkolják, hogy megvádolhassák és ellentámadást váltsanak ki Assad ellen?
A halálesetek nyilván tragikusak, de ami ennél is tragikusabb lenne, ha egy nyugati kormány (vagy háttérhatalom) az ártatlanok tömeges lemészárlását saját céljai eszközének tekintené.

Forrás: Zerohedge.com

Az al-Kaida vetett be ideggázt Szíriában?

Teljesen logikátlan lenne, hogy a damaszkuszi kormány néhány nappal az ENSZ-szakértők érkezése után ilyen akciót hajt végre – mondja Daher Rashed szakértő a szerdán a felkelők egységei ellen indított, több száz halálos áldozatot követelő támadásról. Korlátozott amerikai csapás (!!!) jöhet, amely nem vet véget Basár el-Aszad elnök hatalmának.

Az ideggáz-támadásnak több száz halálos áldozata volt

A következő napokban dőlhet el, hogy fordulópontot hoz-e a szíriai polgárháborúban a szerdai vegyifegyver-támadás. Ám valódi megoldás nem lesz, az amerikaiak legfeljebb limitált katonai beavatkozásra lesznek hajlandóak – fogalmazott lapunknak Daher Rashed, az ELTE arab tanszékének oktatója. A libanoni származású szakértő úgy véli, nem Basár el-Aszad elnök rezsimje áll a szerdai vegyi fegyveres támadás mögött. Teljesen logikátlan lenne, ha a kormány néhány nappal az ENSZ ellenőreinek érkezése után ilyen akciót végrehajtania. Katonailag sincs értelme, hiszen Aszad egységei most jobban állnak, mint a felkelők, napról napra számolják fel a lázadók állásait. Megkockáztatja, hogy civilek ellen vegyi fegyvereket akkor „szokás” bevetni, ha a cél a teljes megfélemlítés, ám ilyenkor az áldozatok száma több tízezres. A néhány száz civil halott csak arra jó, hogy a nemzetközi közösség felháborodását felkeltse. Rashed ezért úgy véli, hogy az akciót vélhetően olyan erők követték el, amelyeknek a nemzetközi beavatkozás kiprovokálása áll érdekében. Lehetséges, hogy nem a kormány és nem is az ellenzék, hanem az al-Kaidához köthető terrorista csoportok, amelyek ideig-óriág az ellenzék pozícióját szeretnék erősíteni.
– Damaszkusz érdeke, hogy most együttműködjön a nemzetközi közösséggel, és Oroszország is erre utasította őket. A szíriai kormány még fegyverszünetre is hajlandó arra az időre, amíg az ellenőrzés zajlik. Kérdés, hogy az ellenzéki csapatok hajlandóak-e erre, és készek lesznek-e ők is odaengedni a fegyverszakértőket a támadások helyszínére – feszegette lapunknak nyilatkozva Rashed. Azt a szakértő elismeri, hogy nem fogják tudni megállapítani, hogy a vegyi fegyvert melyik fél vetette be, de azt igen, hogy honnan származnak, szíriai raktárakból kerültek-e elő, vagy máshonnan.
Rashed ugyanakkor úgy véli: ha az Egyesült Államok be akar avatkozni, arra most kínálkozik a lehetőség. A legnagyobb valószínűsége egy ENSZ-felhatalmazás nélkül indított, limitált, tengerről végrehajtott rakétatámadásnak van katonai objektumok ellen. Ezzel megerősítenék az ellenzéki erők pozícióját, de semmiképp nem lenne olyan erejű, amely megdöntené az Aszad-rezsimet. Ehhez ugyanis Moszkva beleegyzése is kellene, Oroszország pedig semmiképp nem fogja feladni szövetségese támogatását.
Az amerikaiak elszántságát azonban csökkentheti Irán fenyegetőzése. Hiába került hatalomra Haszan Rohani személyében egy új, elődjénél békülékenyebb elnök, a teheráni külpolitikát továbbra is az ajatollahok, és a legfőbb vallási vezető határozza meg. Iránnak megvannak a lehetőségei, hogy keresztbe tegyen Amerikának: lezárhatja például a Hormuzi-szorost, vagy szövetségesé, a Hezbollahon keresztül támadást indíthat Izrael ellen is. A szíriai beavatkozással kapcsolatban egyébként is erősek az amerikai kételyeket. A második Öböl-háborút 2003-ban arra hivatkozva indították, hogy Iraknak tömegpusztító fegyverei vannak, de ez nem bizonyult igaznak. Az ország azóta széthullott, naponta sújtják merényletek. Reális a veszély, hogy Aszad bukása esetén Szíria is az al-Kaidához közelálló terroristák kezébe kerülhet. Ezt pedig sem Washington, sem Moszkva nem szeretné.
(NOL)

Gyógynövények értékei