ÉGI ÜZENETEK 2015. június 16. Szűzanya: A harmadik parancs elleni bűnök 1.
Szűzanya: Drága
Kincseim! Szemben állok veletek halványrózsaszín ruhában, melynek
redőit csillagokkal díszített fehér öv fogja össze karcsú derekamon.
Vállaimon világoskék köpeny van és fejemen aranyszegélyű fehér fátyol,
mely alól itt-ott kilátszik hosszú, hullámos barna hajam. Szememből
könnyek gördülnek végig az arcomon, mert szomorú vagyok. Vasárnap a
világ összes templomát végiglátogattam és megdöbbenten tapasztaltam,
hogy ezekben a végső időkben mennyire elnéptelenednek a szentmisék.
Városokban úgy tűnik, többen látogatják – hiszen sokan laknak ott – de a
falvakban még a kisebb templomok padjai sem telnek meg. Kb. 70 évvel
ezelőtt még mindenfelé zsúfolásig volt Isten háza, még álló hely is alig
akadt vasárnapokon és ünnepeken. Az Én feladatom, hogy ma a harmadik
parancsolatról beszéljek nektek, mely így hangzik: Az Úr napját szenteld meg, és az ellene elkövetett bűnökről is szóljak.
A Teremtés Könyvében az áll, hogy Isten 6 nap alatt
teremtette a világot és a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott,
megpihent munkája után, amit végzett. Megáldotta és megszentelte a
hetedik napot. A vallásukat gyakorló zsidó gyermekeink –régen és ma
egyaránt – a szombatot tekintik a megszentelt napnak. Az ószövetségi
Szentírás Második Törvénykönyve erre utal, mikor mondja: „Gondolj arra,
hogy magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, de az Úr, a te Istened
erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az
Úr, a te Istened a szombat megülését.” Ha Isten „föllélegzett” a hetedik
napon, ahogy ezt a Kivonulás Könyve írja, az embernek is abba kell
hagynia a munkát és engednie kell, hogy a többiek, főként a szegények
felüdüljenek. A szombat szünetelteti a mindennapi munkát, és bizonyos
lazítást enged. A munka rabszolgasága és a pénz kultusza elleni
tiltakozás napja.
Ezt írja erről a Katolikus Egyház Katekizmusa az
Újszövetségre hivatkozva, hogy Jézust a farizeusok többször a szombat
megszegésével vádolják. Ő azonban soha nem sértette meg e nap
szentségét. Ennek hatalommal adja hiteles magyarázatát: A szombat van az
emberért, nem az ember a szombatért. Krisztus a részvéttel együtt
megmutatta, hogy neki van hatalma szombaton jót tenni és nem rosszat,
életet menteni és nem elveszejteni. A szombat az Úr irgalmasságának és
Isten tiszteletének a napja. Az Emberfia ura a szombatnak is.
Gyermekeim! Felvetődhet bennetek a kérdés, ha ez
áll a Szentírásban, akkor a keresztények miért nem a szombatot ünneplik?
Miért a vasárnapot tartják az Úr Napjának? Ezt így magyarázza a
Katekizmus: „Jézus vasárnap támadt föl a halottak közül. Mint első nap,
Krisztus feltámadásának napja emlékeztet az első teremtésre. Mint
nyolcadik nap, mely a szombatot követi, a Krisztus föltámadásával
elindított új teremtést jelzi. A keresztények számára a legelső nap lett
az első ünnep, az Úr napja, latin nyelven dominika, azaz vasárnap.”
Tehát, Kedveseim, azért van
vasárnap a kötelező szentmise, mert Isten ezen a napon kezdte meg a
teremtést, és azért, mert ez az első nap Jézus Krisztus feltámadásának a
napja. A Katekizmus így fejtegeti tovább: „A vasárnap Krisztus
húsvétjában beteljesíti a zsidó szombat lelki igazságát és hirdeti az
ember örök nyugalmát Istenben. A vasárnapi istentisztelet beteljesíti az
Ószövetség erkölcsi parancsát, átvéve annak ritmusát és szellemét
azáltal, hogy minden egyes héten megünnepli a Teremtőt és népének
Megváltóját.”
Én, Édesanyátok szomorúan tapasztalom, hogy a
Szentírás és a Katolikus Egyház Katekizmusa előírásait a kötelező
vasárnapi és ünnepnapi szentmisére vonatkozólag nem eléggé szorgalmazzák
felszentelt szolgáink. Alig akad olyan pap, aki szentbeszédében
nyilvánosan kifejti, hogy aki ilyenkor nem vesz részt az
istentiszteleten, halálos bűnt követ el, és legközelebb szentgyónás
nélkül nem áldozhat. Azt is nyomatékosan ki kellene fejteni híveiknek,
hogy az is súlyos bűnnek számít, ha vasár- vagy ünnepnapokon nehéz
munkát végeznek. Gyermekeink tájékozatlanságára szeretnék nektek néhány
példát felhozni.
Jucika idős, templomba járó asszony. Épp most
érkezett haza a vasárnapi szentmiséről. Látja ám, hogy szomszédja egy
nagy halom felhasogatott fa előtt áll, fejszével a kezében. Így szól
hozzá:
-Pista! Hát nem tudja, hogy vasárnap van? Ez a jó
Isten ünnepe, ilyenkor nem szabad nehéz munkát végezni. Tegnap nem ért
volna rá?
-Juci néni! Már annyiszor mondtam, hogy ne
térítgessen engem. Akkor vágom a fát, amikor ráérek és mikor jólesik.
Nincs semmiféle jó Isten, és ha még lenne, akkor se törődne azzal, hogy
ki, mikor, mit csinál.
-Kedves Szomszéd! Maga egyszerre két parancs ellen
is vét. Az első ellen, hogy kételkedik Isten létében, és a harmadik
ellen, hogy az Úr napját nem szenteli meg.
Pista harsányan felkacag és legyint egyet:
-A vallás öregasszonyoknak való. Törődjön a saját
lelkével! Majd folytatja a hasogatást. Ez példa a hitetleneknek és
közömbös szélsőségesek esetére. De nézzük, hogy állnak a harmadik
parancsolat betartásával a vallásukat gyakorló gyermekeim! Két
asszonyról Beáról és Krisztiről beszélek, akik mindig egymás mellett
szoktak ülni a vasárnapi szentmisén. Bea múlt vasárnap nem volt ott.
Kriszti arra gondolt, hogy talán beteg, vagy felutazott a fiához Pestre
és ott mehetett szentmisére. Ezen a héten már ő is ott van. A szentmise
előtt Kriszti odahajol hozzá és halkan kérdezi: -Talán beteg voltál,
Beám? Hiányoztál.
-Á, dehogy! Krumpliszedés volt nálunk. A komámék és
a sógorom, csak vasárnap érnek rá segíteni nekünk. –Tudod-e, hogy ez a
mulasztás halálos bűn? Ha áldozol ebben az állapotban, szentségtörést
követsz el. Minél hamarabb meg kell gyónni. –De csak vasárnapra kaptunk
segítséget, mert a többi napon a rokonok dolgoznak. Tehát nem volt más
választásunk. Hiszen minden héten itt vagyok.
-Bea, segítség nélkül is megoldhattátok volna ezt a
munkát a férjeddel. Legfeljebb több napig tartott volna. Kétszeresen
vétettél a 3. Parancs ellen: 1.) elmaradt a vasárnapi szentmiséd, 2.) az
Úr napján nehéz munkát végeztél.
Drága Kincseim! Örülök, hogy ti engesztelő első
helyre teszitek Istent a szívetekben. Úgy osztjátok be teendőiteket,
hogy vasárnapi vagy ünnepnapi szentmise még véletlenül se maradjon ki.
Milyen jó lenne, ha papfiaim felsorolnák híveiknek, hogy melyek azok a
kifogások, melyek nem mentesítenek a vasárnapi és ünnepnapi miséken való
részvétel alól. Pl. ne elfogadható, mikor valaki arra hivatkozik, hogy főzni kell
a családra. Hiszen elő lehet készíteni az ebédnek valót már szombaton
is, a szentmiséről hazajövet pedig be lehet fejezni. Más a vendégek miatt
nem megy el a templomba. Ez sem kifogás. A vendégeket el lehet hívni a
misére, akár vallásosak, akár nem. Legfeljebb egy órával később
ebédelnek. Van, akinek családi kirándulás vagy utazás
miatt marad el a vasárnapi szentmiséje. Ha egy mód van rá, a
kirándulást szombatra kell szervezni, ha nem lehetséges, mindenfelé
vasárnap egész délelőtt van szentmise, különösen városokban. Fel kell
keresni egy útbaeső templomot. Ha valaki vasárnap éppen hosszú úton van,
előtte szombaton egyházi engedéllyel érvényes neki az esti szentmise.
Vannak könnyű, enyhe betegségek,
melyek nem mentesítenek senkit a vasárnapi templombajárás alól. Pl.
nátha, köhögés, torokfájás, fogfájás, izületi fájdalmak, fejfájás. Ezek
nem döntik ágyba az embert, otthon is tud tevékenykedni vele, el tud
menni vásárolni is, a patikába, postára.
Van, aki otthonában ápolja a betegét, vagy a kórházba kell mennie látogatni. Ha nem súlyos a beteg állapota, ott
lehet hagyni arra az egy órára, míg haza nem tér a templomból, vagy
felügyeletét rá lehet bízni valakire. Ha vasárnap kell valakinek
látogatni a kórházban fekvő betegét, találjon magának időt vagy szombat
este vagy vasárnap a szentmisére.
Gyermekeim! Isten rendkívül megértő és irgalmas.
Jól tudja, hogy vannak esetek, mikor képtelenség teljesíteni a vasár, -
és ünnepnapi kötelezettséget. Ilyen pl., ha valaki ágyban fekvő lázas
beteg, vagy egyéb betegség miatt feküdnie kell (csonttörés, trombózis,
szívroham, epegörcs, vesegörcs, hasmenés, súlyos és fájdalmas
ágyhoz-kötött betegség). Ha tehát betegek vagytok, nem bűn a mulasztás. Ha hosszú úton vagytok, vonaton, buszon ültök
és se előtte, se utána nem találtok szentmise-lehetőséget, még szombat
este sem, akkor nem bűn nektek, hogy nem voltatok templomban. Ha kisgyermeketek beteg és senkire nem tudjátok rábízni arra az órára, maradjatok mellette, ez nem számít bűnnek. Ha súlyos beteg családtagotokat ápoljátok, akit
veszélyes még egy órára is magára hagyni, nem mehettek el mellőle. Ha
lakóhelyeteken a pap hiánya miatt elmarad a vasárnapi szentmise, akkor a
püspök által előírt igeliturgián kell résztvenni. Akkor nem követtek el
bűnt a harmadik parancs ellen. Az sem számít vétségnek, ha valakinek munkahelyén vasárnapi beosztása van. Ez esetben, ha munkaköre engedi, ott van számára a szombat esti mise.
Drágáim! Végül leszögezem a Katekizmus szavaival:
„Az Egyház parancsa meghatározza és pontosabbá teszi az Úr törvényét:
Vasárnap és más kötelező ünnepeken a hívők kötelesek szentmisén részt
venni. A szentmisén való részvétel
kötelezettségének eleget tesz, aki bárhol, katolikus szertartás szerint
végzett misén jelen van magán az ünnepnapon vagy az előző nap estéjén.”
Ebből egyértelműen arra következtethettek, Gyermekeim, hogy ha valaki
ezeken a napokon merő kényelemszeretetből, lustaságból, szórakozás vagy
pihenés kedvéért elhanyagolja a szentmiséjét, halálos bűnnel vét a
harmadik parancs ellen. Az általam felsorolt elfogadhatatlan kifogások
sem mentesítik a súlyos bűn alól a híveket.
Kicsinyeim! Szeretnélek meghívni benneteket egy
misztikus útra, az egyik különítéletre, hogy láthassátok, milyen komoly
következménnyel jár eme isteni parancs semmibe vevése. Eljöttök Velem?
…Fogjátok meg felétek nyújtott kezemet és máris indulunk. Egy forgalmas
országúton landolunk. Két személygépkocsi frontálisan ütközött. Ott van a
rendőrség és a mentő. A földön fekszik egy eszméletlen házaspár. A nőt
és a férfit egyaránt elsősegélyben részesítik. Lehajolok hozzájuk és
megsimogatom az arcukat. Nézzétek, mi történik! Megjelenik Szent Fiam.
Hirtelen a fejük tetején keresztül kiszáll a lelkük, mely tökéletesen
megegyezik ott hagyott holttestük formájával. Ellenségem kárörvendően
várakozik mellettük és diadalmasan vigyorog Jézusra. Megragadja
mindkettőjük karját és így szól Hozzám: -Ugye tudod, hogy hiába jöttél?
Ők már az enyémek. Az igaz, hogy 12 éve egyházi esküvőjük volt, békében,
szeretetben nevelik 3 gyermeküket, becsületesen végzik munkájukat, de
házasságkötésük óta be se tették lábukat a Te házadba, azóta se gyóntak,
áldoztak. Kiestek a kegyelem állapotából. Tiszta ügy, méltók a
kárhozatra.
Jézus könnyes szemmel nézi két szegény reszkető
gyermekét, akik vallásos nevelésben részesültek, ministránsok is voltak,
de valahogy a sok munka és a vallásilag közömbös baráti körük
elszakították őket Tőlünk. Most térdreborulva, zokogva kérik Jézus
bocsánatát a szentmisék elmulasztásáért. Felétek fordulok, drága
engesztelőim! Segítsetek! A „Most segíts meg, Mária…” kezdetű imával.
…Most segíts meg… Előveszem virágkoszorús, szeretetlángtól lobogó anyai
szívemet és egészen közel viszem a sátán szeméhez. Elvakul, dühében
nagyot ordít és köddé válik. Jézus rátok mosolyog és megköszöni
közbenjárásotokat. Először a fiatalasszony lelkéhez hajol le, kezénél
fogva felemeli. A szemébe nézve így szól:
-Nyugodj meg, Leányom, lelked megmenekült, mert
bűnbánatot gyakoroltál és ez a sok engesztelő testvér imádkozott érted,
szerető Szűzanyád pedig meghallgatta kérésüket. Megengedem neked, hogy
lásd, kik jártak közben szabadulásodért. Ti nem hallhatjátok
Engesztelőim – mondja Jézus felétek fordulva -, de hálás, köszönő
szavakkal halmoz el benneteket és Édesanyámat is.
Nézzétek tovább az Üdvözítőt, mit tesz! Odalép a bűnbánattól összeroskadt, síró férj lelkéhez és ezt mondja neki:
-Bűnbánatod könyörületre indította Szent Szívemet.
Gyere, állj fel! Neked is segítek. Ne reszkess már, mert Szűzanyád és a
jelenlévő engesztelő testvéreid közbenjárására megbocsátottam neked
rengeteg mulasztásodat. Ó, ha tudnád, mennyire hiányoztál Nekem a
templomban! Évekig tárt karokkal vártalak a templom lépcsőjén és a
gyóntatószékben, de te nem jöttél. Most mindkettőtöknek sokáig
vezekelnetek kell a tisztítóhelyen.
Ezután Jézus mindkettőt Szívére emelte, homlokon
csókolta és átadta őrangyaluknak, hogy kísérjék el őket a tisztítótűz
legmélyére. Az ítéletet hálás szívvel fogadták.
Gyertek, Kicsinyeim! Visszamegyünk az engesztelő
helyetekre. Ugye milyen megnyugtató, hogy ti hűségesek vagytok az Úr
házához? Nemcsak vasárnap, de még hétköznap is eljártok a szentmisére.
Használjátok is ki a lehetőséget, mert az idő rövid! Megáldalak
benneteket a legszentebb áldozat, a Szentmise iránti vágyódással és
szeretettel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015. június 23. Jézus: A harmadik parancs elleni bűnök 2.
Jézus:
Forró szeretettel köszöntelek benneteket. Egyrészt azokat a
gyermekeimet, akik a fáradozásukkal és anyagi kiadásokkal nem törődve
vállalták a hosszú utat, másrészt azokat a rendszeresen járó, lelkes
híveimet, akik mindig itt vannak. Szívükben él az állhatatosság erénye,
melyet Szentlelkem ültetett beléjük.
Ma folytatom a harmadik parancsolatot, mely így
szól: „Az Úr napját szenteld meg!” Édesanyám alaposan kifejtette a múlt
héten, hogy milyen fontos a
vasárnapi és ünnepnapi szentmisén való részvétel. Halálos bűn, ha valaki
hanyagságból, kényelemszeretetből vagy elfogadhatatlan indokok miatt
ezt elmulasztja. Én kiegészítem ezt azzal, hogy az Egyház által
kiadott naptárak kicsi piros kereszttel jelzik azokat az ünnepeket,
amikor kötelező templomba menni. Ezek a következők: Újév napja, Vízkereszt napja, Nagyboldogasszony ünnepe, Karácsony első napja.
A többi egyházi ünnepet azért nem soroltam közéjük, mert mindig
vasárnapra esnek és így egyébként is piros kereszt jelzi, hogy akkor
szentmisén kell részt venni. Ilyen pl. Urunk megkeresztelkedése,
Virágvasárnap, Húsvétvasárnap, Isten irgalmasságának vasárnapja, Urunk
mennybemenetele, Pünkösdvasárnap, Szentháromság vasárnapja,
Mindenszentek, Krisztus Király ünnepe, az Advent vasárnapjai és a Szent
Család ünnepe. Gyermekeim! Az a keresztény, aki csak a kötelező
szentmisékre jár el, nem követ el bűnt, de Atyám nagyra értékeli azokat a
gyermekeit, akik nagylelkűen, válogatás nélkül – ha van piros kereszt,
ha nincs – minden ünnepen ott vannak, Isten iránti odaadó szeretetből.
Az ilyenek jelentősen növelik dicsőségük fokát a mennyei boldogságban.
Ennek a harmadik parancsolatnak van egy másik oldala is: az Úr napjának
megszentelése pihenéssel. Vasárnaponként és ünnepnapokon súlyos bűnnek
számít, ha valaki nehéz munkát végez. Csak olyan feladatoknak szabad
eleget tenni, melyek feltétlenül szükségesek magunk és családunk
kiszolgálásához. Néhány példát emelek ki erre az életből. Sárika egyedül
lakik a családi házában, egy nagyváros szélén. Szép virágos és
veteményes kertje van. Egész héten ülőmunkát végez, mint titkárnő,
hétvégén jólesik neki az otthoni mozgás. A vasárnap-reggeli szentmiséről
hazajövet látja, hogy milyen sok a gaz a kertjében. Szombaton akart
kapálni, de egész nap szemerkélt az eső. Gondolt egyet, átöltözött és
nekiállt a kerti munkának. Rövid ebédszünetet tartott, majd folytatta a
munkát egészen este 8 óráig. A végén elégedetten nézett végig veteményes
és virágoskertjén, és gondolatban megállapította, hogy az övé szebb,
mint a szomszédjáé. Ennek az asszonynak beleláttam a lelkébe. Csak egy
volt a fontos számára, hogy meg nem szólják mások a gazokért. Nem
gondolt arra, hogy ezzel a vasárnapi kemény hajtással halálos bűnt követ
el. Hiszen az Úr napját pihenéssel és imádkozással kell tölteni. Mit
kellett volna tennie, ha már szombaton esett az eső? Ráért volna
hétköznap, munkából hazajövet, apránként rendbetenni a kertjét.
A másik eset Ferié. Ő gáz- és vízvezetékszerelő egy
vállalatnál. A szombatja mindig szabad, lakóhelyén ilyenkor gyakran
hívják szerelő munkára. Két hosszantartó szerelés egészen lefoglalta a
napját, de egy harmadik családhoz is hívták: elromlott a bojlerjük a
fürdőszobában. Megígérte, hogy vasárnap reggel megnézi. A szokásos
vasárnapi szentmise ezért elmaradt. A szétszerelés után látta, hogy a
feladat nem egyszerű, szinte az egész napja ráment, de a munka
eredményes volt, estére már fürödhetett a család. Ezen a két napon
komoly bevétele lett, és büszkén számolta le a pénzt felesége elé, aki
mélyen hívő lélek volt. Így szólt hozzá: -Szép, szép, hogy ennyit
fáradtál értünk és ilyen sokat kerestél ezen a hétvégén, de Istent
kétszeresen, súlyosan megbántottad. Reggel nem jöttél velem a templomba
és vasárnap is kemény, nehéz munkát végeztél. Megszentségtelenítetted az
Úr napját. Jobb lett volna, ha a szentmise után autóba ülünk és
rendezünk egy családi kirándulást. Ilyenkor együtt szoktunk lenni,
Ferikém! Annyira hiányoztál a gyerekeknek és nekem. Többet ért volna,
mint ez a 15.000 Ft, amivel többet hoztál haza.
-Ne haragudj, Icukám, erre nem is gondoltam! Azt
hittem, örömet szerzek neked. Belátom, hogy igazad van. Sürgősen
meggyónom ezt a nyomasztó bűnt.
Gyermekeim! Eddig olyan eseteket mutattam be
nektek, melyek sértik az Úr napjának szentségét. A Katolikus Egyház
Katekizmusa meghatározza, hogy „vasárnap és a kötelező ünnepeken a hívek
tartózkodjanak az olyan munkáktól és tevékenységektől, melyek az
Istennek kijáró tiszteletet… a test és a lélek szükséges pihenését
akadályoznák. Családi kötelezettség vagy fontos közösségi munka
törvényesen fölment a vasárnapi munkaszünet alól.” Vannak olyan
feladatok, melyeket szabad és el kell végezni a magatok és
családtagjaitok kiszolgálása érdekében. Egy szülőnek, anyának és apának
egyaránt vannak kötelezettségei a családdal szemben akkor is, ha
vasárnap vagy ünnepnap van. Ilyekor is gondozni kell a csecsemőt,
fürdetni és öltöztetni a kicsi gyermeket, főzni, sütni, teríteni,
mosogatni, sepregetni, felmosni, a tűzifát előkészíteni, befűteni, a
nagyobbaknak segíteni a tanulásban, közös családi programokat szervezni.
Viszont a nagymosást, a vasalást, ablak-ajtómosást, kerti munkát,
betakarításokat, disznóvágást és egyéb nehéz feladatokat hétköznapra
kell tenni, mert ellenkező esetben a keresztény ember bűnt követ el. Az
is bűn, ha valaki vasárnap mással dolgoztat valami kemény munkát: pl.
felásatja a kertjét, lekaszáltatja a füvét, felvágatja a tűzifáját.
Ezeket a tevékenységeket szombatra vagy más hétköznapokra kell
kiosztani. Ugyanis felelősök vagytok azért, hogy minden felebarátotoknak
legyen annyi ideje, hogy az Úr napját szentmisével, pihenéssel és a
saját családjával tölthesse.
Drágáim! A különítéleten, halálotok után a 3.
parancs ellen elkövetett bűnökért is felelnetek kell. A múlt héten
hallottátok, hogy kárhozat vár arra, aki nem jár rendszeresen
szentmisére, nem bánja meg és nem gyónja meg. Azok, akik vasár és
ünnepnapon nem törődve az Úr napjával, tiszteletlenül nehéz munkát
végeznek, szintén keményen felelősségre lesznek vonva.
Egy különös, misztikus útra szeretnélek vinni
titeket, a pokol szélére. Őrangyalotok fogja a kezeteket, és már
indulunk is. Lefelé haladunk a Föld belsejében. Egyre melegebb lesz.
Többen előveszitek a papírzsebkendőt és törölgetitek a verítéket az
arcotokról. Megérkezünk. Egy hatalmas sötétszürke sziklatömb előtt
állunk és nagy sötétbarna kapu van rajta, ez is kőből. Ti meg se
tudnátok mozdítani. Intésemre Éva őrangyala odalép és könnyedén
kinyitja. Belülről forróság és fertelmes bűz árad. Ne féljetek, nem
megyünk be, hanem figyeljük, mi történik az ide érkező lelkekkel.
Látjuk, hogy messziről közeledik két sötét alak, egész kicsinek
látszanak. Az egyik jóval nagyobb, mint a másik. Mire ideérnek a nyitott
bejárathoz, lelki szemetekkel érzékelhetitek, hogy a nagyobbik maga a
sátán, aki a nyakánál fogva vonszol egy reszkető fiatalembert. Azonnal
felismerem. Én, az örök Bíró ítéltem el, mert nem tartotta tiszteletben a
vasárnapokat és ünnepnapokat. A pénz volt az istene, sosem volt elég
neki. Vezető pozícióban volt, magas fizetéssel, mégis vállalt egy
másodállást, ahol vasárnaponként teherautóval szállított kész termékeket
külföldre. Mindig csak késő este ért haza, feleségét és két kisfiát
ilyenkor már alva találta. Egyik alkalommal a vasúti átjárónál nem vette
észre a piros fényjelzést, és kocsiját a robogó gyorsvonat telibe
találta. Azonnal meghalt. Mivel értékrendjében a mammon állt az első
helyen, nem ismert fel Engem, hanem bocsánatkérés helyett azt
sajnálgatta, hogy most odaveszett a sok áru, mekkora anyagi veszteség
érte. Belül, a kapu mögött egy hosszú, fekete lépcsősor vezetett a
mélységbe. Nézzétek! A lépcső végén lángoló tüzek égnek. Már-már a
gonosz lependerítené a lépcsőn, hogy siessen a következő elítéltért, de
Én Isteni erőmmel ráparancsolok: Állj! Könyörögve nézek rátok, drága
Engesztelőim: Ezért a szerencsétlen lélekért forduljatok a Mennyei
Atyához. Az Isteni Irgalmasság Rózsafüzéréből mondjatok el egy tizedet,
csak úgy kiegészítés nélkül, de teljes szívből! Megteszitek? …Örök Atya,
felajánlom Neked szeretett Fiadnak, Jézus Krisztusnak… Ó, milyen
megható Atyám irgalma! A Mennyből a Föld felszínét áttörve két fényes
sugarat küld ide le. Az egyikkel a Sátánt célozza meg, aki
fejvesztetten, káromkodva menekül, a másik fényt a szegény remegő lélek
szívébe irányítja, aki azonnal térdreborul Előttem, zokogva kér
bocsánatot. Lehajolok hozzá, megsimogatom az arcát. Így szólok hozzá
gyengéd, szerető hangomon: Fiam! Érted is meghaltam. Bűnbánatod, az én
értékes vércseppjeim, Atyám irgalma és a mellettem álló engesztelő
gyermekeim imája megmentett téged. Mulasztásaidat a tisztítótűz
legmélyebb fokozatán kell levezekelned. Add a kezed, elkísérünk a
helyedre. Egy kicsit felfelé kell haladnunk és már ott is vagyunk a
tisztítóhely kapujában. Ott várja őt Édesanyám az Üdvösség Anyja,
mosolyogva. Rátok néz, és csak ennyit mond boldogan: „Köszönöm,
Kicsinyeim!” És már viszi is kézenfogva majdnem elveszett gyermekét a
tisztulás és remény helyére.
Drága Követőim, Segítségeim! Hálásan köszönöm közbenjárásotokat. Ma egy lélekkel többet mentettetek.
Megáldalak titeket az együttérző felebaráti szeretet lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.