2009. május 18., hétfő

Dick Cheney tévedése


Miért visel hatékonyabb háborút a terrorizmus ellen Obama, mint Bush?

Dick Cheney volt amerikai alelnök mondta, hogy a Bush-korszak terrorizmus-politikájának Obama általi elvetése veszélybe sodorja Amerikát. Csakhogy Cheney súlyosan tévedett: az Obama-kormány nem vetette el elődje politikáját - állítja Jack Goldsmith jogászprofesszor a The New Republicben. Éppen ellenkezőleg: az új kabinet sok esetben lemásolta Bush lépéseit, számos elemüket még ki is bővítette, s csak nagyon kevés részüket dobta sutba. Az Obama-féle változások megragadtak a csomagolás, az érvelés, a szimbólumok és a retorika szintjén. A terrorimzus-politika legitimálásához azonban mindez életbevágóan fontos.
Bush terrorizmusellenes megközelítése 11 lényeges elemet tartalmazott. Lássuk, miként vélekedik ezekről Obama!
1. Háború kontra bűn
Bush kiindulópontja az volt, hogy az al-Kaida által jelentett fenyegetés miatt az elnöknek joga van katonai erőhöz folyamodni. Többen ezt elutasították, mondván, a terrorfenyegetés ellen a büntetőjog eszközeivel kell fellépni. Obama lényegében magáévá tette Bush álláspontját, s kijelentette, hogy a nemzet igenis harcban áll, amit a Kongresszus és a Legfelsőbb Bíróság is megerősített.
2. Guantánamo
Obama bejelentette, hogy bezárja a guantánamói börtöntábort, amit már a Bush-adminisztráció is meg akart tenni. Ez azonban az őrizetesek szempontjából nem sok változást jelent majd, hiszen ha amerikai földre szállítják is őket, több joggal ott sem rendelkeznek majd a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében. Az igazi kérdés nem az, hol tartják őket fogva, hanem az, hogy milyen alapon. E tekintetben pedig az új elnök nem különbözik a régitől.
3. Bírósági ítélet nélküli fogva tartás
Sokan gondolják, hogy Obama ellenzi a terroristagyanús emberek bírósági ítélet nélküli fogva tartását. Erről szó sincs. Nemrég az igazságügy-minisztérium kiadott egy olyan jegyzéket, amelyben kifejtik, hogy az al-Kaida, tálibok, a „szövetségeseik" vagy a támogatóik továbbra is fogva tarthatók bírósági ítélet nélkül, bárhol is fogják el őket. Legfeljebb apró finomításokra került sor, ami azonban a lényeget nem érinti.
4. Habeas Corpus
Obama a kampányban hangsúlyozta a hadifoglyok fogva tartása felülvizsgálatának fontosságát. A törvénytelenül fogva tartottak szabadon engedése az angol-amerikai jog alapja, mondta. Kormánya mégis ugyanabban a szellemben cselekszik, mint Bush. A börtönkörülmények nem változtak, a genfi konvenció rendelkezéseit nem léptették hatályba, a 200 guantánamói fogolynak megadott jogokat nem terjesztették ki a bagrami légi bázison fogva tartott 600 emberre. Nekik továbbra sincs joguk ügyvédhez.
5. Katonai bíróságok
Obama az első munkanapján 120 napra felfüggesztette a katonai bíróságokat. Később azonban újra működésbe hozták őket, mondván, az ő ügyeikkel a szövetségi bíróságok vagy a normál katonai bíróságok nem tudnának mit kezdeni. A működési szabályok alig változtak valamelyest, sőt...
6. Célzott gyilkosságok
A Bush-kormánynak ezt a politikáját is folytatta, sőt kiterjesztette Obama. Afganisztánban és Pakisztánban még a korábbiaknál is nagyobb arányban alkalmaznak távirányítású robotrepülőgépeket gyanús al-Kaida-célpontok megsemmisítésére. A polgári lakosság soraiban mindez súlyos veszteségeket okozott. Nem véletlen, hogy a külügyminisztérium a Vörös Kereszt tiltakozását „problematikusnak" ítéli.
7. Rabok külföldre szállítása
Az Obama-kormány nyíltan megmondta, hogy ezt a gyakorlatot folytatni fogja (valakit az egyik országban fognak el, de egy másik országba szállítják kihallgatásra). Amerikában hiába tilos a kínzás, más országban ez bevett gyakorlat. Külföldön 50% az esélye annak, hogy a rabokat megkínozzák.
8. Titkos börtönök
Mivel Obama nem vetette el a külföldre szállítás lehetőségét, a Bush-féle titkos börtönöket megszüntették. Ez azonban csak a látszat, a gyakorlat itt is közel áll a korábbi elnökéhez. A CIA ugyanis kapott kiskapukat, amelyek segítségével rövid időre átmeneti bázisokon tarthat foglyokat. A „rövid időre" értelmezése azonban már a végrehajtóktól függ.
9. Lehallgatás
Obama a kampányban elítélte Bush bírói engedély nélküli lehallgatási programját. A Fehér Házba kerülve mégsem szűkítette e program jogait. Hiába a magán- és polgárjog megerősítésének szándéka, úgy tűnik, Obama lehallgatási politikája semmiben sem különbözik Bushétól.
10. Államtitkok
Bizonyos államérdek esetén egyes tények napvilágra kerülését akár a bíróságokon is meg lehet akadályozni. Obama jelöltként ezt a doktrínát bírálta, elnökként azonban alkalmazza, jóllehet a szűkítéséről beszél.
11. Kihallgatás
Obama elrendelte, hogy a CIA csak emberséges módszereket alkalmazzon a kihallgatások során. 2007 óta azonban már ugyanez volt a gyakorlat a tiltakozások hatására, 2002-2003-hoz képest tehát már Bush idején sokat változott a helyzet.
Obama gyakorlata ugyan javított valamelyest az őrizetesek helyzetén, de a politikája összességében mégis nagyon közel áll a késői Bush-korszakéhoz. Miért van ez így és mit jelent mindez?
Először is a 2008-as Bush-politika már nem ugyanaz volt, mint a 2002-es. A terrorfenyegetettség enyhülni látszott, így az érvényben lévő szabályokat is enyhítették. A jogot illető átláthatóság és pártokon átnyúló konszenzus 2009-ben már sokkal nagyobb volt, mint hét évvel korábban. Obama politikájának számos eleme ezt a konszenzust tükrözi. Arról is szó van, hogy a nemzetbiztonság helyzete ma másmilyen, mint volt. Van idő arra, hogy az őrizetesekből már módon szedjék ki az információkat, ezért Guantánamóra már kevésbé van szükség. Obama mindenesetre olyan kihívásokat örökölt, amelyeket Bush döntései keltettek, ezekkel a döntésekkel pedig mi annak idején nemigen értettünk egyet.
A harmadik ok, hogy a Bush-politika visszatükrözi a végrehajtó hatalom régóta meglévő álláspontját. Minden háborús elnök fenntartotta magának a jogot, hogy háború idején bírósági ítélet nélkül tartsa fogva az ellenséget. Többen arra használták a katonai bíróságokat, hogy háborús bűnöket kövessenek el. Semmi meglepő nincs abban, hogy Obama folytatja ugyanazt, amit elődei legalább az 1970-es évek óta űztek. Éppen az lenne a meglepő, ha nem ezt tenné.
A végső ok pedig a két elnök hasonlóságára az, hogy sokkal könnyebb kampányolni, mint kormányozni. Az ellenzék természetszerűleg kevéssé érzi át a nemzetbiztonság problémáját. Obama elnökként ugyanazokat a nemzetbiztonsági veszélyekről szóló jelentéseket olvassa, mint azelőtt Bush, s ugyanúgy az iszlámista terrorista kihívással néz szembe. Obama nagyon jól tudja, hogy az amerikai nép őt hibáztatná, ha a terroristák az Egyesült Államokban ismét lecsapnának. A veszély elhárításhoz ezért minden eszközt felhasznál, mint az elődje.
Az igazi különbség a két politika között nem a tartalomban, hanem a csomagolásban található. Bush nem törődött politikája legitimálásával, Obama viszont sokat foglalkozik vele. Bush szeptember 11. után maximálisan kiterjesztette az elnöki hatalmat, egyoldalúan cselekedett, jogi lépéseihez nem szerezte meg sem a Kongresszus, sem a Legfelsőbb Bíróság támogatását. Ez a közvéleményben egy idő után ellenérzéseket szült. Lincoln és Roosevelt is rendkívül erős elnöki hatalmat építettek ki, de mindig ügyeltek arra, hogy az alkotmányos értékek tiszteletben tartására hivatkozzanak. Sokan úgy vélekedtek, Bush inkább a hatalma növelésén dolgozik, semmint a nemzetbiztonság megerősítésén. Bushnak nem sikerült meggyőznie az embereket arról, hogy hatalma növelése a polgárok javát szolgálja, nem személyes érdekeit. S hiába kezdett el így cselekedni a második ciklusában, már késő volt.
Obama viszont hatalmas hitelességi tőkével lépett be a Fehér Házba. Döntése, hogy lényegében folytatja Bush politikáját, Nixon kínai látogatására emlékeztet. Obama politikája Bushéval ellentétben inkább tűnik a terrorveszélyre adott megfelelő válasznak. Obama igyekszik kétpárti politikát folytatni, nemzetbiztonsági csapatában republikánusok is vannak, s ezzel azt sugallja, hogy nemzetbiztonsági politikája az egész nemzet érdekeit képviseli, nem pedig csak egy pártét. A Kongresszussal való szoros együttműködése is ezt a célt szolgálja.
Végül pedig Obama követi Lincoln és Roosevelt példáját a retorika és a nyilvános szimbólumok terén is. Sokat beszél az alkotmányos értékekről, nyíltan aggódik amiatt, hogy a terrorveszély miatt hozott intézkedések túl messzire mennek, s azt üzeni, kézben tartja őket. Guantánamo bezárása nagyszerű szimbólum: visszatérés a jog hatalmához, még akkor is, ha az őrizetesek helyzete jottányit sem változik. Obama terrorellenes stratégiája úgy foglalható össze, hogy politikailag igyekszik a Bush-féle megközelítés lényegét alkalmazni, törvényileg, jogilag azonban elfogadhatóbb, következéséképpen fenntarthatóbb módon.
Dick Cheney volt amerikai alelnök mondta, hogy a Bush-korszak terrorizmus-politikájának Obama általi elvetése veszélybe sodorja Amerikát. Csakhogy Cheney súlyosan tévedett: az Obama-kormány nem vetette el elődje politikáját - állítja Jack Goldsmith jogászprofesszor a The New Republicben. Éppen ellenkezőleg: az új kabinet sok esetben lemásolta Bush lépéseit, számos elemüket még ki is bővítette, s csak nagyon kevés részüket dobta sutba. Az Obama-féle változások megragadtak a csomagolás, az érvelés, a szimbólumok és a retorika szintjén. A terrorimzus-politika legitimálásához azonban mindez életbevágóan fontos.
Bush terrorizmusellenes megközelítése 11 lényeges elemet tartalmazott. Lássuk, miként vélekedik ezekről Obama!
1. Háború kontra bűn
Bush kiindulópontja az volt, hogy az al-Kaida által jelentett fenyegetés miatt az elnöknek joga van katonai erőhöz folyamodni. Többen ezt elutasították, mondván, a terrorfenyegetés ellen a büntetőjog eszközeivel kell fellépni. Obama lényegében magáévá tette Bush álláspontját, s kijelentette, hogy a nemzet igenis harcban áll, amit a Kongresszus és a Legfelsőbb Bíróság is megerősített.
2. Guantánamo
Obama bejelentette, hogy bezárja a guantánamói börtöntábort, amit már a Bush-adminisztráció is meg akart tenni. Ez azonban az őrizetesek szempontjából nem sok változást jelent majd, hiszen ha amerikai földre szállítják is őket, több joggal ott sem rendelkeznek majd a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében. Az igazi kérdés nem az, hol tartják őket fogva, hanem az, hogy milyen alapon. E tekintetben pedig az új elnök nem különbözik a régitől.
3. Bírósági ítélet nélküli fogva tartás
Sokan gondolják, hogy Obama ellenzi a terroristagyanús emberek bírósági ítélet nélküli fogva tartását. Erről szó sincs. Nemrég az igazságügy-minisztérium kiadott egy olyan jegyzéket, amelyben kifejtik, hogy az al-Kaida, tálibok, a „szövetségeseik" vagy a támogatóik továbbra is fogva tarthatók bírósági ítélet nélkül, bárhol is fogják el őket. Legfeljebb apró finomításokra került sor, ami azonban a lényeget nem érinti.
4. Habeas Corpus
Obama a kampányban hangsúlyozta a hadifoglyok fogva tartása felülvizsgálatának fontosságát. A törvénytelenül fogva tartottak szabadon engedése az angol-amerikai jog alapja, mondta. Kormánya mégis ugyanabban a szellemben cselekszik, mint Bush. A börtönkörülmények nem változtak, a genfi konvenció rendelkezéseit nem léptették hatályba, a 200 guantánamói fogolynak megadott jogokat nem terjesztették ki a bagrami légi bázison fogva tartott 600 emberre. Nekik továbbra sincs joguk ügyvédhez.
5. Katonai bíróságok
Obama az első munkanapján 120 napra felfüggesztette a katonai bíróságokat. Később azonban újra működésbe hozták őket, mondván, az ő ügyeikkel a szövetségi bíróságok vagy a normál katonai bíróságok nem tudnának mit kezdeni. A működési szabályok alig változtak valamelyest, sőt...
6. Célzott gyilkosságok
A Bush-kormánynak ezt a politikáját is folytatta, sőt kiterjesztette Obama. Afganisztánban és Pakisztánban még a korábbiaknál is nagyobb arányban alkalmaznak távirányítású robotrepülőgépeket gyanús al-Kaida-célpontok megsemmisítésére. A polgári lakosság soraiban mindez súlyos veszteségeket okozott. Nem véletlen, hogy a külügyminisztérium a Vörös Kereszt tiltakozását „problematikusnak" ítéli.
7. Rabok külföldre szállítása
Az Obama-kormány nyíltan megmondta, hogy ezt a gyakorlatot folytatni fogja (valakit az egyik országban fognak el, de egy másik országba szállítják kihallgatásra). Amerikában hiába tilos a kínzás, más országban ez bevett gyakorlat. Külföldön 50% az esélye annak, hogy a rabokat megkínozzák.
8. Titkos börtönök
Mivel Obama nem vetette el a külföldre szállítás lehetőségét, a Bush-féle titkos börtönöket megszüntették. Ez azonban csak a látszat, a gyakorlat itt is közel áll a korábbi elnökéhez. A CIA ugyanis kapott kiskapukat, amelyek segítségével rövid időre átmeneti bázisokon tarthat foglyokat. A „rövid időre" értelmezése azonban már a végrehajtóktól függ.
9. Lehallgatás
Obama a kampányban elítélte Bush bírói engedély nélküli lehallgatási programját. A Fehér Házba kerülve mégsem szűkítette e program jogait. Hiába a magán- és polgárjog megerősítésének szándéka, úgy tűnik, Obama lehallgatási politikája semmiben sem különbözik Bushétól.
10. Államtitkok
Bizonyos államérdek esetén egyes tények napvilágra kerülését akár a bíróságokon is meg lehet akadályozni. Obama jelöltként ezt a doktrínát bírálta, elnökként azonban alkalmazza, jóllehet a szűkítéséről beszél.
11. Kihallgatás
Obama elrendelte, hogy a CIA csak emberséges módszereket alkalmazzon a kihallgatások során. 2007 óta azonban már ugyanez volt a gyakorlat a tiltakozások hatására, 2002-2003-hoz képest tehát már Bush idején sokat változott a helyzet.
Obama gyakorlata ugyan javított valamelyest az őrizetesek helyzetén, de a politikája összességében mégis nagyon közel áll a késői Bush-korszakéhoz. Miért van ez így és mit jelent mindez?
Először is a 2008-as Bush-politika már nem ugyanaz volt, mint a 2002-es. A terrorfenyegetettség enyhülni látszott, így az érvényben lévő szabályokat is enyhítették. A jogot illető átláthatóság és pártokon átnyúló konszenzus 2009-ben már sokkal nagyobb volt, mint hét évvel korábban. Obama politikájának számos eleme ezt a konszenzust tükrözi. Arról is szó van, hogy a nemzetbiztonság helyzete ma másmilyen, mint volt. Van idő arra, hogy az őrizetesekből már módon szedjék ki az információkat, ezért Guantánamóra már kevésbé van szükség. Obama mindenesetre olyan kihívásokat örökölt, amelyeket Bush döntései keltettek, ezekkel a döntésekkel pedig mi annak idején nemigen értettünk egyet.
A harmadik ok, hogy a Bush-politika visszatükrözi a végrehajtó hatalom régóta meglévő álláspontját. Minden háborús elnök fenntartotta magának a jogot, hogy háború idején bírósági ítélet nélkül tartsa fogva az ellenséget. Többen arra használták a katonai bíróságokat, hogy háborús bűnöket kövessenek el. Semmi meglepő nincs abban, hogy Obama folytatja ugyanazt, amit elődei legalább az 1970-es évek óta űztek. Éppen az lenne a meglepő, ha nem ezt tenné.
A végső ok pedig a két elnök hasonlóságára az, hogy sokkal könnyebb kampányolni, mint kormányozni. Az ellenzék természetszerűleg kevéssé érzi át a nemzetbiztonság problémáját. Obama elnökként ugyanazokat a nemzetbiztonsági veszélyekről szóló jelentéseket olvassa, mint azelőtt Bush, s ugyanúgy az iszlámista terrorista kihívással néz szembe. Obama nagyon jól tudja, hogy az amerikai nép őt hibáztatná, ha a terroristák az Egyesült Államokban ismét lecsapnának. A veszély elhárításhoz ezért minden eszközt felhasznál, mint az elődje.
Az igazi különbség a két politika között nem a tartalomban, hanem a csomagolásban található. Bush nem törődött politikája legitimálásával, Obama viszont sokat foglalkozik vele. Bush szeptember 11. után maximálisan kiterjesztette az elnöki hatalmat, egyoldalúan cselekedett, jogi lépéseihez nem szerezte meg sem a Kongresszus, sem a Legfelsőbb Bíróság támogatását. Ez a közvéleményben egy idő után ellenérzéseket szült. Lincoln és Roosevelt is rendkívül erős elnöki hatalmat építettek ki, de mindig ügyeltek arra, hogy az alkotmányos értékek tiszteletben tartására hivatkozzanak. Sokan úgy vélekedtek, Bush inkább a hatalma növelésén dolgozik, semmint a nemzetbiztonság megerősítésén. Bushnak nem sikerült meggyőznie az embereket arról, hogy hatalma növelése a polgárok javát szolgálja, nem személyes érdekeit. S hiába kezdett el így cselekedni a második ciklusában, már késő volt.
Obama viszont hatalmas hitelességi tőkével lépett be a Fehér Házba. Döntése, hogy lényegében folytatja Bush politikáját, Nixon kínai látogatására emlékeztet. Obama politikája Bushéval ellentétben inkább tűnik a terrorveszélyre adott megfelelő válasznak. Obama igyekszik kétpárti politikát folytatni, nemzetbiztonsági csapatában republikánusok is vannak, s ezzel azt sugallja, hogy nemzetbiztonsági politikája az egész nemzet érdekeit képviseli, nem pedig csak egy pártét. A Kongresszussal való szoros együttműködése is ezt a célt szolgálja.
Végül pedig Obama követi Lincoln és Roosevelt példáját a retorika és a nyilvános szimbólumok terén is. Sokat beszél az alkotmányos értékekről, nyíltan aggódik amiatt, hogy a terrorveszély miatt hozott intézkedések túl messzire mennek, s azt üzeni, kézben tartja őket. Guantánamo bezárása nagyszerű szimbólum: visszatérés a jog hatalmához, még akkor is, ha az őrizetesek helyzete jottányit sem változik. Obama terrorellenes stratégiája úgy foglalható össze, hogy politikailag igyekszik a Bush-féle megközelítés lényegét alkalmazni, törvényileg, jogilag azonban elfogadhatóbb, következéséképpen fenntarthatóbb módon.

http://www.tnr.com/article/politics/the-cheney-fallacy?id=1e733cac-c273-48e5-9140-80443ed1f5e2