Az
egységes egyházi hierarchiával nem rendelkező iszlámban minden vallási
vezető jogosult vallási útmutatást, fatvát kiadni. Az egymásnak
ellentmondó állásfoglalások azonban zavart keltenek a hívőkben, és
nevetségessé teszik az iszlámot - írja Neil MacFarquhar amerikai publicista, A Hezbollah médiarészlege boldog születésnapot kíván című könyv szerzője a Foreign Policyben.
Iszlám teológusok ezért a modern technikát hívják segítségül, hogy
rendet tegyenek a fatvák dzsungelében és segítsék az ortodox eszmék
fennmaradását.
A fatva arabul vallási útmutatást jelent, az
angolban viszont leginkább a Salman Rushdie meggyilkolására felszólító,
Homeini ajatollah által kiadott parancsként említik. Pedig a fatvák
többsége a mindennapi életvitellel kapcsolatos ártalmatlan
útbaigazítás, amely a vallási szempontból helyes viselkedés és etikett
szabályaira vonatkozik. A vallási tanácsok gyakran banális kérdésekkel
kapcsolatban foglalnak állást: például abban a kérdésben, hogy szabad-e
muszlim nőknek kerékpározniuk, vagy viselhetnek-e a férfiak labdarúgás
közben rövidnadrágot. Sőt, gyakran kifejezetten nevetségesek a fatvák.
Az Outlook India néhány éve összegyűjtötte
a legbizarrabb vallási útmutatásokat. Iszlám tudósok egyebek között
fatvában mondták ki, hogy ha egy csirke belepiszkít a kútba, 110 liter
víz kimerése után a víz tisztának tekintendő. De a tekintélyes iszlám
teológusok olyan profán kérdésekben is gyakran foglalnak állást, hogy szabad-e a házastársaknak meztelenül szerelmeskednie (egyiptomi iszlámtudósok szerint csak akkor, ha a házastársak nem néznek egymás nemi szerveire).
Az
iszlám szerint mindenki, aki vezető egyházi személyiségnek tekinti
magát, jogosult a Korán szemszögéből értelmezni a világ jelenségeit, és
a hívőkre nézve kötelező útmutatásokat kibocsátani. Vallásjogi
állásfoglalást, fatvát tehát minden iszlám jogtudós és vallási vezető
kiadhat. De hogy kötelező parancsnak vagy csak ajánlásnak kell-e
tekinteni, arról maguk a jogtudósok is vitatkoznak. Másfelől minden
moszlim hívő kérhet fatvát a vallási vezetőktől, ha nem tudja
eldönteni, hogy valamely kérdésben mit ír elő a Korán.
Ebből
viszont komoly problémák és konfliktusok származhatnak - figyelmeztet
MacFarquhar, és felidézi Mohammed El-Dekhatny egyiptomi fényképész
esetét, aki munkaügyben Mekkába kellett hogy utazzon. Mivel nem tudta
eldönteni, hogy az iszlám szabályival ellentétes-e, hogy egy
kolléganőjével együtt utazik autóval, szaúdi teológusok tanácsát kérte.
A válasz egyértelmű volt: istenfélő muszlim nem utazhat kolléganőjével
egy autóban. A riporter azonban nem nyugodott bele a válaszba, ezért
egy másik teológushoz fordult, aki szerint bizonyos feltételek
betartása mellett nincs akadálya, hogy együtt utazzanak.
MacFarquhar
szerint egyre nagyobb problémát jelent, hogy minden vallási személy,
köztük a tanulatlan helyi muszlim imámok is százszámra bocsáthatják ki
az ellentmondásos, vagy egyszerűen ostoba fatvákat. Egyiptomban
különösen nagy közfelháborodást váltott ki egy vallási vezető döntése,
amelynek értelmében egy dolgozó nő csak akkor mentesülhet a munkahelyi
fátyolviseléstől, ha ötször mellére veszi és megszoptatja felnőtt férfi
munkatársát - így ugyanis az iszlám szokások értelmében a nevelőanyjává
válik, és a rokonná vált munkatárs előtt már nem kell eltakarnia a
haját.
„Véleményem szerint a fatvák jól rávilágítanak arra, hogy
miért rendkívül nehéz reformokat kezdeményezni a Közel-Keleten" - véli
MacFarquhar. Az iszlámon belül nincs kialakult hierarchia, így minden
vallási vezető saját véleményét tekinti legitimnek és autentikusnak.
Mivel a muszlimok - politikusok és magánemberek egyaránt - továbbra is
a vallási vezetőkhöz fordulnak tanácsért, aligha valószínű, hogy sor
kerülhet az iszlám világ modernizálására. MacFarquhar Szaúd-Arábia
példáján mutatja be, hogy a gazdag országban a vallási vezetők mindent
megtesznek annak érdekében, hogy a modern, az ortodox, középkori
iszlámmal ellentétes életforma minden elemét és újítását
ellehetetlenítsék.
Sejk Hálid el-Guindi kairói iszlám teológus a
modern technológia segítésével igyekszik megreformálni a kaotikus
állapotokat. Azt szeretné elérni, hogy a fatva kibocsátása előtt a
képzeleten vallási vezetők is tanult teológusoktól kérjenek tanácsot.
El-Guindi kollégáival telefonos tanácsadó szolgálatot is létrehozott,
hogy a vallási előírások tekintetében bizonytalan hívek közvetlenül
hozzájuk fordulhassanak hiteles útbaigazításért. A telefonálók 90
százaléka nő, és a kérdések harmada szexuális témájú. A modern
technikát használó teológusok azonban egyáltalán nem reformer
szelleműek: fatváik a szigorú iszlám ortodoxia szellemében fogannak.
Ugyanúgy iszlámellenesnek minősítik az önkielégítést és éppúgy halálos
bűnnek ítélik a homoszexualitást, mint a tanulatlan vidéki imámok. Az
iszlám tradicionalisták még a modern technikát is a vallási ortodoxia
szolgálatába állítják.
http://www.foreignpolicy.com/