2011. május 26., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 106 - Szentlélek: Ott ül a Mindenható....

2011. május 25.
Szentlélek: „Ott ül a Mindenható Atyaisten jobbján…” (Hiszekegy)
Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik Isteni személy. A Hiszekegy következő mondata, a mai tárgyunk: Ott ül a mindenható Atyaisten jobbján.”
Miután Jézus leélte földi életét: szenvedett, meghalt és feltámadott, azután fölment a mennybe, végre elfoglalhatta régi helyét, ahol mindig is ült, a mindenható Atyaisten jobbján. Mindenekelőtt arról kell beszélnünk, mit is jelent, hogy az Atyaisten MINDENHATÓ. Ezt emberi értelemmel tökéletesen megérteni nem lehet. A mindenhatóság az Anyaszentegyház hittétele, amit el kell fogadnotok. Ez Istennek egyik akarati tulajdonsága.
Az ember azért érti ezt meg nehezen, mert az ő akarata határok közé van szorítva. Pl. gondoljatok arra az emberre, aki már évek óta nem talál munkahelyet magának, pedig saját erejéből minden megtesz, hogy ez sikerüljön. Ez azért van, mert az ő összes akarata és törekvése kevés ehhez. Vagy hiába akar meggyógyulni egy utolsó stádiumban szenvedő rákos beteg, mert a természet törvényei szerint meg fog halni. Isten akaratát nem lehet az emberéhez hasonlítani, mert az mindenható. Ez azt jelenti, hogy Isten mindent megtehet, amit csak akar. Nála semmi sem lehetetlen. Istennek nincs szüksége semmiféle eszközre, hogy akaratát végrehajtsa. Egyetlen elhatározással megvalósít mindent. Nem fárad el, Neki semmi sem nehéz és számára nincs lehetetlen.
Nemcsak az bizonyítja mindenhatóságát, hogy Ő mindent megtehet, hanem az is, hogy képes egyszerre mindent látni, hallani. Képzeljétek el az óvodában az óvó nénit, akinek egyidejűleg 25 gyermek hangosan mondja a magáét. Befogja a fülét és azt mondja: Elég! Így nem értek semmit, ha mindenki beszél. Szépen, sorba, egyenként mondjátok. Isten egészen más. Ő is egyszerre hallja az imádkozók millióinak hangját, mégis mindegyikre tökéletesen tud figyelni és egyenként megérti, hogy mit beszélnek. Még a gondolatainkban is olvas.
Mindenhatóságának legkülönlegesebb bizonyítéka a világmindenség megteremtése. Csak akarta, hogy legyen, és lett is minden. Akarta, hogy minden ember elnyerje az örök életet. Ezért, hogy az Ő akarata teljesüljön, mindig így imádkozzatok: „Legyen meg a te akaratod” Hiszen Isten a legjobbat akarja nekünk, az üdvösségünket.
Képzelhetitek mekkora örömünnep lehetett a Menny lakóinak az a nap, mikor Jézus Krisztus visszament a Mennyországba. Az angyalok kitárták a kaput és leborulva imádták, ahogy belépett. A Mennyei Atya és Én, a Szentlélek Isten elé siettünk, forrón átöleltük, és az Atya jobbjára ültette. Az angyalok százezrei dicsőítették Őt a Földön letöltött életéért, szenvedéséért, haláláért és feltámadásáért. Az Atya megköszönte neki engedelmességét, hogy áldozatos kereszthalálával vállalta az emberiség megmentését a kárhozattól. Megmutatta neki a megváltás eredményét: a szentek, vértanúk, hitvallók népes seregét, akik majd benépesítik a Mennyet és szüntelenül dicsőítik a Szentháromságot. Azután megmutatta Neki, mi lett volna, ha nem vállalja a szenvedést. Minden ember a pokol martaléka lett volna. Erre Jézus Krisztus letérdelt a Mennyei Atya előtt és megköszönte neki, hogy rábízta ezt a felelősségteljes és fontos feladatot, és hálásan megköszönte, hogy nagy erősítéseket küldött neki. Az Atya és Én, a Szentlélek elmondtuk neki, hogy a vérrel verejtékezés első pillanatától fogva az elfogatáson, ostorozáson, töviskoronázáson, keresztúti szenvedésen át a keresztrefeszítéséig és haláláig együtt szenvedtünk vele lélekben. Az Ő kínszenvedése és a kínhalála jelentős mértékben növelte az egész Szentháromság dicsőségét.
Hogy Jézus az Atya jobbján elfoglalta az Őt megillető helyet, az nem azt jelenti, hogy ott ül tétlenségben és mozdulatlanságban. Ellenkezőleg. Mint Isten, Ő is mindenható. Betölti az egész világot, egyszerre ott van mindenütt. Drága Engesztelő Gyermekeim! Mellettetek is ott van. szent Testével, Vérével, Lelkével és Istenségével betölti egész lényeteket. Ha elfog benneteket a vágy Iránta, csak ennyit kell mondanotok a rejtekben, szobátok mélyében: „Jöjj, édes Jézusom, ölelj meg és engedd, hogy én is átöleljelek!” Ekkor már ott is áll veletek szemben és Szent Szívére ölel. Ilyekor egy pillanatra se képzeljétek, hogy ez csak a ti fejetekben van, ő valóban átölel. Ha pedig szomorúak vagytok, mert igazságtalan ítélkezések, rágalmazások értek, akkor így szóljatok Hozzá: „Drága Jézusom, nagy szükségem van Rád. Most ne hagyj magamra, vigasztalj meg!” Erre Ő ott terem, előtted áll hófehér ruhájában, ujjaival áladat felemeli, együttérzően rád néz, letörli könnyeidet és homlokodra egy vigasztaló csókot ad. Ezt se tekintsd képzelődésnek, mert ha hívod, azonnal ott van.
Jézus, azzal, hogy fölment a Mennybe, nem hagyott magára benneteket, hű teremtményeit, mert az Oltáriszentségben itt maradt veletek. Minél gyakrabban járuljatok szentáldozáshoz! Jézus, a ti Megváltótok csak így tud erősíteni és védeni benneteket a megpróbáltatásoktól, a rátok zúduló, egyre gyakoribbá váló támadásoktól. Ugyanis a támadóitokkal szemben megbocsátó szeretetet ültet belétek. Szent Vérem a kezdődő indulatot azonnal letörli lelketekről és az így megtisztult szívetekkel azonnal imádkozni kezdtek értük. Így egyszerre saját lelketeknek és ellenségeitek lelkének is a javát munkálja.
Ti, Kicsinyeim, akik minden szerdán hűségesen engeszteltek, különleges kegyelmet kaptok, mert Jézus, aki a Mennyben lakik, az engesztelés kezdetétől a végéig itt van köztetek, és mindig hallhatjátok szavait. Belegondoltatok-e már, hogy milyen hatalmas kegyelem részesei vagytok? Most az idők végén van néhány hely a Földön, ahol égi üzeneteinkkel érintjük meg gyermekeink szívét. De ami veletek történik, az nagyon ritka ajándék. Ha szemetekkel nem is láthattok, ha fületekkel nem is hallhattok, de szavainkat eszközünkön keresztül megérthetitek.
Most pedig próbálom képekben elétek tárni jelenlétünket. Csukjátok be szemeteket! Eltűnik ez a terem, és helyette egy üde zöld, különlegesen szép virágokkal borított rét tárul elétek. A Szűzanya lehajol és a legszebb virágokból egy gyönyörű liliomos koszorút fon, a végén, mikor elkészül, olyan, mint egy korona. Ott van a fűben két trón. Az egyiken ül a Mennyei Atya csillogó koronával a fején, araszínű palástban, piros ruhában. A jobb keze felől a másik trónon, az Atyától jobbra ül Jézus Krisztus. A Szűzanya hosszú, fehér, virágmintákkal díszített ruhában van, a fején fehér tüllfátyol. Most odalép Szent Fiához és a fejére helyezi a liliomos virágkoszorút. Jézus hálából mosolyog rá, és nagy gyermeki szeretettel megcsókolja a kezét. Én, a Szentlélek Isten fehér galamb alakjában köröket írok le a fejetek fölött, drága Engesztelőim, és azt súgom nektek, hogy gondolatban ti is szedjetek sok szép színes virágot és szórjátok oda Jézus és a Mennyei Atya ölébe és a lábaikhoz. Ezek a virágok jócselekedeteitek szimbólumai: a hétköznapi szentmiséké és szentáldozásoké, a májusi litániáké, a szerdai engeszteléseké, a csütörtöki virrasztásoké és a fárasztó zarándokutaké és a hűséges kötelességteljesítéseké.
Én, a Szentlélek galamb alakomban kis piros csőrömmel leszakítom a rét legszebb liliomát és belehelyezem Jegyesem, a Szűzanya kezébe. Azután a vállára szállok, és onnan áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. május 19., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 105 - Mennyei Atya: Fölment a mennybe

2011.május 18.
Mennyei Atya: „Fölment a Mennybe” (Hiszekegy)
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok. Lejöttem közétek a magas Égből, hogy eszközöm hangján szóljak hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Folytatom a Hiszekegyet ezzel a mondattal: „Fölment a Mennybe!”
Drága Gyermekeim! Ugye mennyire tud fájni, ha valamelyik családtagotok, szeretett rokonotok vagy legkedvesebb barátotok hosszú időre elutazik külföldre, vagy esetleg meghal? Megszoktátok jelenlétét és nagy ürességet éreztek a helyén. Az Én eszközöm, Éva, 18 éves volt, mikor Egerbe ment továbbtanulni és kollégiumba került. Szüleit, testvéreit ott kellet hagynia Budapesten. Az első hét boldogan telt, lekötötte a sok újdonság. De a második hét végén elfogta a nagy szomorúság, hasra feküdt az ágyán és hangos zokogásba tört ki. Szobatársai körülvették, és így faggatták: Mi a baj, Évike? Ki bántott? Miért sírsz? Először nem válaszolt, mert szégyellte érzéseit, de aztán bevallotta, hogy nagyon hiányzik az anyukája, apukája és testvérei. Alig tudták a többiek megvigasztalni. Akkor még nem úgy volt, mint most, hogy minden hétvégén hazamennek a diákok. Karácsonykor engedték haza először a kollégistákat. Ha ilyen nehéz elválni egy családtagnak a többiektől, akkor vajon mit érezhetett a Szűzanya és a tanítványok, mikor másodízben kellett megválniuk szeretett Jézusuktól. Egyszer, amikor a szörnyű kínszenvedése után kínhalált halt a kereszten, másodszor pedig akkor, mikor a feltámadását követő 40 nap után fölment a Mennybe. Olyan boldogító és csodálatos lehetett ez az együtt töltött idő a feltámadt Megváltóval! Akkor már mindnyájan nemcsak hitték, hanem tudták is, hogy akivel együtt beszélgetnek, esznek, isznak, aki továbbra is tanítja őket, nem más, mint Isten Fia, a feltámadt Üdvözítő. Szinte nap mint nap megjelent nekik, velük volt, de a Szentírás ezekből a jelenésekből csak keveset örökített meg.
Nagyon kedves élmény volt az apostoloknak, mikor a Tibérias tavánál jelent meg nekik. A tanítványok éjszaka bárkába szálltak, hogy halásszanak, de akkor éjszaka nem fogtak semmit. Hajnal felé a tó partjához közeledtek. Jézus ott állt a parton és így szólt hozzájuk: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” És mikor mondták, hogy nincs, azt tanácsolta nekik, dobják be a hálót a bárka jobb oldalánál. Annyi halat emeltek ki, hogy majd leszakadt a háló. Mikor kimentek a partra, akkor ismerték fel Mesterüket, aki parázson halat sütött, és mondta, hogy hozzanak a halból, egyenek vele. Adott nekik kenyeret hozzá. Még sok ilyen szép találkozásuk volt Jézussal, de hamarosan érkezik a búcsúzás ideje. Ők még nem tudták, mit tervez a Mester, felkészületlenül érte őket. Jézus felvitte az Olajfák hegyére a Szűzanyát, az apostolokat, több tanítványát és a szentasszonyokat. Összesen több mint 50-en voltak. Magasztos fenség sugárzott belőle, ahogy beszélt hozzájuk. Megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet. Menjenek le a hegyről a városba, mert ott sok feladat vár rájuk. Megígérte nekik a Szentlélek eljövetelét. Hogy míg János vízzel keresztelt, ők néhány nap múlva a Szentlélekkel fognak megkeresztelkedni, és hogy ők fognak majd tanúskodni mellette az egész világon és ehhez a Szentlélek ereje fogja betölteni őket.
Drága Gyermekeim! Szentfiamnak ez a mennybemenetele előtti beszéde nektek is szól. Próbáljátok szavait szimbolikusan felfogni! A hegy az ima, az elmélkedés, a rózsafüzérek és a szemlélődés szimbóluma. A város számotokra az állapotbeli kötelességek jelképe. Ez azt jelenti, hogy Mi égiek úgy kívánjuk, hogy az elmélyült ima magaslatából bizony le kell menni a mindennapi feladataitokhoz. Vagy ha valakinek szüksége van a segítségetekre, és éppen imádkoztok, akkor meg kell szakítani, mert első a szeretet. Jézus e beszédéből arra is következtethettek, hogy amint megerősítette az apostolokat a Szentlélek az első Pünkösdkor, úgy fog benneteket is feltölteni, bátorrá és elszánttá, lelkessé tenni Szentlelkem a közelgő eljövetelekor. A gyávaság és félelem eltűnik belőletek és a lelkek százait, ezreit mentitek majd.
Folytatom, hogy a Jézusi beszéd után milyen csodálatos esemény következett. Szentfiam elhallgatott, feltekintett az égre, szemei a Napnál is szikrázóbban ragyogtak, felemelte kezeit, hogy megáldja a jelenlévőket. Arca és ruhája fényes lett és sugárzó, és elkezdett felfelé emelkedni. Lassan eltakarta egy felhő. Mindig kisebb és kisebb lett, egyszer csak egy fényes pontnak látszott és eltűnt. Képzelhetitek milyen megdöbbenve, szomorúan és csodálkozva nézték az ott álló emberek. Nehéz volt a szívük, hogy el kell szakadniuk tőle. Egyszerre 2 fehérruhás férfi termett előttük, és így szóltak hozzájuk: „Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogy szemetek láttára a Mennybe ment.”
Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről lementek és visszatértek Jeruzsálembe, felmentek az emeleti terembe és áhítatosan imádkoztak. Velük volt Szűz Mária és a Szentasszonyok is.
Újra elérkezett az ideje annak, hogy elmondjam nektek, hogyan van jelen köztetek a Szentháromság és a Szűzanya.
Jézus Krisztus mint feltámadt Üdvözítőtök áll előttetek. Bő ruhája lágyan és fényesen körüllebegi alakját. Mosolygó szeméből szeretet árad felétek. Mind az öt sebe ragyog és belőlük tündöklő sugarak hatolnak a szívetekbe. Két tenyerét felétek emeli és így szól: Drága Gyermekeim, fogadjátok Szent Szívemből szeretetem és irgalmam sugarait. Jobb kezemből szorgalmat és erőt adok nektek a jócselekedetek gyakorlásához. Bal kezemből küldöm felétek a szenvedések elviseléséhez a kitartást és türelmet. Lábaim sebéből áradó kegyelem segít titeket, hogy maradjatok mindig a rögös és keskeny úton, az életszentség útján.
A Szentlélek Isten szárnyakkal, fehér ruhában áll itt középen és két karja tele van hófehér ruhákkal. Végigmegy köztetek Mennyei Édesanyátok kíséretében és mindegyiketekre egyenként feladnak egy szép fehér ruhát, a megszentelő kegyelem hófehér köntösét. A Szűzanya ezt mondja: Kicsinyeim, csak a súlyos bűn foszthat meg benneteket e hótiszta ruhától, a kegyelem állapotától. A bocsánatos bűn foltot ejthet új fehér ruhátokon. Ha ilyen megesik, azonnal mossátok le bűnbánó könnyeitekkel és Szentfiam Vérét kérjétek, hogy távolítsa el a foltot.
Én, Mennyei Atyátok egy fehér háromszöget tartok a kezemben és felemelve mutatom nektek. A közepén egy aranyszínű szem van. Engesztelőim! Tőletek sokat várok! Minden cselekedeteteket figyelemmel kísérem.
Megáldalak benneteket a kitartó lélekmentés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2011. május 12., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 104.- Szűzanya: Harmadnapra föltámadott a halottak közül...

2011. május 11. szerda

Szűzanya: „Harmadnapra föltámadott a halottak közül…” (Hiszekegy)


Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Égi Édesanyátok, és nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Ma azt mondom el nektek a Hiszekegyből, hogy „Harmadnapra föltámadott a halottak közül…”
Szombatról vasárnapra virradó éjszaka Cassius a katonáival őrt állott Jézus sírja előtt. Bent a sírboltban változatlanul ott feküdt beburkolva, fénnyel körülvéve 2 angyal között, ezek az angyalok imádták Őt a fejénél és a lábánál. Hirtelen az Úr Lelke az ősatyák lelkeivel együtt odament a sírhoz, áthatolt a sziklákon és megállt a sírpad előtt. Most Jézus holttestéről minden lepel lehullott és Lelke megmutatta a pátriárkáknak az összes sebét, amit okoztak neki. A teste teljesen átlátszó volt. A körülötte álló pátriárkák sírtak az együttérzéstől. Most Szentfiam teste egyik pillanatról a másikra egyesült lelkével, de ezután még nem látszott, hogy élne, hanem az imádó angyalok fekvő helyzetben vele együtt áthatoltak a sziklákon és vitték föl az égbe a Mennyei Atyához, hogy Jézus bemutassa az Atyának megkínzott, vértanú testét, majd újra a sírjában volt a sírpadon beburkolva a lepleibe az Ő szent holteste. Majd lelke fényes alakban 2 angyal kíséretében leszállt a sziklasírra és a sír sziklamennyezetén keresztül behatolt a sírba, leszállt holttestére és egybeolvadt vele. Abban a pillanatban a test megmozdult, és mint élő fénylő test mintha a holttest oldalsebéből bújna ki. Minden csupa fény és ragyogás volt. Közben a sírpad alól kiemelkedett a gonosz kígyószerű alakban, fölegyenesedett kígyófarkára és sárkányfejét az Úr felé fordította. A Megváltó kezében a feltámadás percében volt egy fehér pálca és rajta egy lobogó zászló. Rálépett a sárkány fejére, a fehér pálcával 3-szor beleszúrt a farkába és az ettől egyre összébb zsugorodott és eltűnt. Ezután nagy fényben átlebegett a sziklán. Majd földrengés lett, egy angyal villámként leröppent az égből, a sír előtt elhengerítette a követ és ráült. Az őrök mikor ezt látták elkábultak és a földre estek. Cassius bement a sírpadhoz megtapogatta az üres lepleket és ment Pilátushoz jelenteni, hogy mi történt.
A feltámadt Megváltó először nekem jelent meg, Édesanyjának. Ó, Gyermekeim! Milyen gyönyörűséges volt! Fényes, komoly és fenséges. Öltözete testén átvetett bő köpeny volt. Járás közben utána lebegett és kékesfehéren csillogott. Sebhelyei nagyok voltak és ragyogtak. A kéz sebeibe az ember az ujját bedughatta volna. A kezek közepéből fénysugarak mentek az ujjai felé. Az ősatyák lelkei most is ott voltak mellette és meghajoltak előttem, az Ő anyja előtt. Megmutatta nekem sebeit. A földre borultam, hogy megcsókoljam lábát. De Jézus megfogta a kezemet, fölemelt és eltűnt.
Közben a szent asszonyok fűszerekkel és illatos kenetekkel közeledtek a sírhoz, hogy megkenjék, bebalzsamozzák Jézus holttestét. Legnagyobb csodálkozásukra a nagy kő el volt hengerítve, a sír üres volt, a lepedő, a pólya, meg a fején lévő kendő maradt ott. Minden csupa fény volt és 2 fényes angyal állt előttük papi öltözékben és az egyik így szólt: Ne féljetek, ne itt keressétek a Megfeszítettet, feltámadt. Megparancsolta nekik, hogy mondják meg a tanítványoknak, amit láttak és hallottak.
Ezalatt Magdolna a kertben kószált, mert ő már előbb látta az üres sírt. Kereste Megváltóját. A sír körül járkált zaklatott lelkiállapotban, kibomlott hajjal, sírva. Hirtelen a hajnali szürkületben megpillantott a távolban egy fehér ruhás alakot, aki így szólt hozzá: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Magdolna kertésznek nézte és így válaszolt: Uram, ha te vitted el őt, mond meg hová tetted?! Én elhozom Őt. Most Jézus a megszokott hangján szólt hozzá: „Mária” Azonnal felismerte a hangját, feledve a megfeszítést, halált és temetést, úgy szólt hozzá, mintha élne: „Mester!” Térdre esett előtte, karjait kitárta és meg akarta ölelni a lábát. De Szentfiam ezt nem engedte: „Ne érints, mert még nem mentem fel Atyámhoz” Ezzel a kifejezéssel azt akarta megértetni Magdolnával, hogy még feltámadása után nem jelentkezett Atyjánál, hogy megköszönje neki a halál felett aratott győzelmét, és az Atyáé az elsőbbség.
János és Péter is megnézték az üres sírt, és most már hittek a feltámadásban. A halotti lepleket magukkal vitték. A sírkert közelében megjelent a hazafelé igyekvő szent asszonyoknak úgy, mint Magdolnának, köszöntötte őket és a tanítványokhoz irányította őket. A férfiak nem akartak hinni nekik, asszonyi képzelődésnek gondolták, addig, míg Péter és János haza nem értek. Nekik már hittek. Végül Jézus megjelent a tanítványoknak is. Ezt János evangéliumából olvasom fel nektek: „Amikor beesteledett még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, zárt ajtó mögött. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek” „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek Én is titeket. Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, az bűnben marad. A tizenkettő közül az egyik, Tamás nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjaimat a szegek helyére és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Jézus belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjaidat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek!”

2011. május 11., szerda

A Társaság - A Pénz Birodalma

A világcégek mögött is ugyan az a háttérhatalom áll, akik a kormányokat és a bankokat is írányítják.

2011. május 5., csütörtök

Kadarkúti Égi Beszédek - 103.- Szűzanya: „Alászállt poklokra…” (Hiszekegy)

2011. május 4. szerda
Szűzanya: „Alászállt poklokra…” (Hiszekegy)
Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok és eszközöm hangján szólok hozzátok. Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket.  A „Hiszekegynek” ezt a nehezen elképzelhető mondatát szeretném kifejteni előttetek: Alászállt a poklokra.
Sok ember fejében megfordul, hogy nincs is pokol. Pedig létezését a Szentírás sok helyen bizonyítja. Hát nem mondotta-e az Úr Márk evangéliumában, hogy a gonoszok olyan helyre kerülnek, „hol az ő férgük meg nem hal és tüzük el nem alszik”? Máshol, Máténál beszél a gyehenna tüzéről, ahol lesz sírás és fogak csikorgatása. De ha valaki nem hisz a Bibliában, akkor az igazságérzete is azt sugallja, hogy kell lenni pokolnak, ahol az emberi gonoszságok és kegyetlenségek elnyerik büntetésüket. A „Hiszekegy” így mondja: „alászállt a poklokra” Azon is elgondolkoztok, hol van a pokol. Ebből a kifejezésből arra következtethettek, hogy lent van a föld alatt, és nem pedig a világűrben. Ha a poklot meg akarjuk mutatni látomásban a választottjainknak, sohasem felfelé vezetjük őket, hanem lefelé. Drága Gyermekeim! Most elmondom nektek, hogyan történt Jézus alászállása a poklokra. Mikor egy hangos kiáltással: „Atyám kezedbe ajánlom lelkemet” meghalt, lelke fény alakjában, angyalok kíséretében a kereszt tövénél leszállt a földbe. A pokol tornáca előtt volt egy zöld, világos derűs tér, ahová az egészen megtisztult lelkek kerültek, mielőtt bevezették őket a Mennyországba. Jézus lelke átment ezen a téren és belépett a pokol tornácára, ahol azok tartózkodtak, akik a megváltásra vártak. Az angyalok serege most is ott volt a Megváltóval. Ott voltak ezen a helyen a pátriárkák Ábrahámig és sok jó lélek, akik Krisztus megtestesülése előtt haltak meg. Jézus lelke ragyogó fényben áthatolt közöttük, de ők még nem ismerték fel, de tele voltak örömmel és vágyakozással. Majd Jézus ragyogó lelke egy ködös térbe szállott alá, ahol ősszüleink, Ádám és Éva tartózkodtak. Nagy szeretettel szólt hozzájuk és ők elragadtatással imádták. Majd az ősszülőkkel együtt átment egy olyan térbe, amely tisztítóhely-féle volt. Az itt szenvedő lelkek szinte egyáltalán nem ismerték Jézust, de kinyilatkoztatta magát nekik és ezért dicsőítették. Innen újra a pokol tornácára ment az én Szentfiam lelke. Itt volt a jobb lator, Dismas lelke és Ábrahámtól kezdve, Mózesen keresztül Keresztelő Szent Jánosig, nagy öröm és boldogság árasztotta el őket, majd mindnyájan csatlakoztak Jézus lelkéhez. Gyermekeim! Most egyre növekvő kíséretével a legborzalmasabb, legsötétebb helyre szállt alá az én drága Fiam lelke, a mélységek magjához, a pokolhoz. A pokol egy beláthatatlanul nagy, fekete, sötét hely, félelmetes fekete kapukkal. Mindenhonnan iszonyatos ordítások, üvöltések hallatszanak. Ami itt van, az a boldogság és szeretet ellentéte, tehát a gyűlölet, a harag, az elkeseredettség, a fájdalom ezerféle megnyilvánulása. Mikor Szent Fiam kíséretével odaért a bejárathoz, a fekete kapu kinyílt és láthatóvá váltak a veszekedések, átkozódások, jajgatások. Jézus megszólította Júdás lelkét. A gonosz lelkek seregei arra kényszerültek, hogy térdre hullva imádják a Megváltót. Szentfiam sírva szemlélte a kárhozott lelkeket, de nem tehetett semmit értük. Nem sokáig tartózkodott ezen a rémes helyen. Kíséretével együtt felfelé szállt és egy boldog helyre érkezett, a mennyei Jeruzsálem alatt. Itt a lelkeket felüdülés várta a mennyei asztalok között. Azután Szentfiam az Őt kísérő boldog lelkekkel sok helyen időzött a földön, temetőkben, különböző síroknál, Ádám és Éva, a különböző próféták sírjánál és az Ő megkeresztelkedése helyén.
Drága Gyermekeim! Most Én, Mennyei Édesanyátok elmondok nektek egy megható történetet, amely Jézus halála utáni napon, szombaton történt. Éppen Én is a gyászoló szentasszonyok között ültem és imádkoztam, mikor hirtelen fényes angyal jelent meg előttem és mondta, hogy menjek ki Nikodémus kis kapujához, mert közeledik az Úr. Erre Én nem szóltam senkinek, beburkolóztam köpenyembe és odamentem. A városfal előtt elragadtatásba estem és megjelent előttem Szentfiam fényes lelke, felvéve emberi alakját. A sebek nem voltak rajta. Hallottam a hangját, ahogy az ősatyák felé fordulva így szól: „Mária, az Én Anyám.” Nagy szeretettel lehajol hozzám, ahogy ott térdeltem, és átölelt. Kimondhatatlanul megvigasztalódva mentem vissza az asszonyokhoz, de semmit sem mondtam el nekik a történtekből.
Azután Szentfiam odalebegett Arimateai József börtönéhez, felnyitotta az épület tetejét, leeresztett egy összesodort lepedőt, és felszólította, hogy másszon fel rajta. Így szabadította ki Józsefet az Ő lelke a toronyból, majd eltűnt József szeme elől. Most, Kicsinyeim elmondom, hogyan van jelen a Szentháromság és mit tesz. Egy szimbolikus képet fogok bemutatni nektek.
A Mennyei Atya, ég és föld királya csillogó koronával a fején, fehér díszes ruhában, piros, belül fehér, aranyszegélyű palásttal áll veletek szemben. Kezében tart egy nagy aranyszínű körlapot. A kör széle tele van sűrűn rakva fehér gyertyákkal. A kör közepén van Jézus Krisztus szeretettől lángoló, töviskoszorúval átfont, lándzsával átdöfött dobogó, hús-vér Szíve. Hirtelen megjelenik a Szentlélek hófehér galamb formájában. Körberepül a gyertyák fölött és mindegyikre rálehel. A gyertyák mind lángra lobbannak. Majd egyszercsak megjelenik egy szárnyas fekete nagy rovar, köröket ír le a gyertyák fölött, a lángok megremegnek és a gyertyák harmadrésze kialszik. A Mennyei Atya így szól hozzátok: A fehér gyertyák titeket, és az egész világ engesztelőit jelképezik. A galamb a Szentlélek, aki lángra gyújtja az engesztelők szívét. Jézus Szíve azért van a kör közepén, mert Őt engesztelitek a saját bűneitekért és a világ bűneiért. A fekete rovar a gonosz lélek, aki egyre dühösebb rátok engesztelőkre, mert karmai közül mindig több lelket mentetek meg. Ezért közösségeiteken belül sokakban kételkedést támaszt és lelkükből kioltja az istenszeretet tüzét. Így van ez az egész világ viszonylatában.
Ellenségem azokat célozza meg, akik gyengébbek a kísértésekkel szemben, akik nem elég ellenállóak. Elaltatja tüzüket és arra készteti őket, hogy a többieket is beszéljék le az engesztelésről. Nem riadnak vissza az ítélkezésről, rágalmazástól és bosszúállástól sem.
De ti, kicsi Engesztelőim ne féljetek, ne aggodalmaskodjatok! Én, a mindenek királya sokkal hatalmasabb vagyok Ellenségemnél és az Engesztelés Művét nem engedem kialudni. A hűtlenek lelkét a Nagy Figyelmeztetéskor megtisztítom a szenvedés kohójában és lángra gyújtom bennük az Isten szeretetet és felebaráti szeretetet. Akkor majd alázatosan fognak visszatérni közétek és ti megbocsátó szeretettel várjátok őket!
Most Atyátok után, Én, Mennyei Édesanyátok szólok hozzátok és búcsúzom tőletek. Megáldalak titeket a remény, a hűség és kitartás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Vörösmarty Mihály - Jóslat