RIA Novosztyi
Vlagyimir Putyin a Moszkvában megrendezett, úgynevezett Gázexportáló
Államok Fórumán (GECF) elmondott záróbeszédében kijelentette: „Az olcsó
gáz korszaka végéhez közeledik.” Ugyanakkor – állapítja meg a
hírügynökség elemzése –, ha ez az olcsó ár a most sebtében összetákolt
gázkartellen múlik, aligha lehet komoly reményeket fűzni
megvalósulásához. A GECF tagországait ugyanis sokkal több minden
választja el, mint ami összeköti.
Erre eleven példa annak a szándéknak a meghiúsulása is, hogy a Fórumot
egyfajta gáz-OPEC-ké alakítsák. Ugyan létrejött valamilyen szervezet,
de az eredendő céllal ellentétben ott egyetlen szó sem hangzott el
arról, hogyan alakítsák az árakat. És ez nem véletlen. Az ellentétek
már korábban is szembeötlőek voltak, legutóbb novemberben, amikor a
világ gázellátásának 60 százalékát adó három állam, Oroszország, Irán
és Katar létrehozta a maga különalkuját, de közös árpolitikát az akkori
helyzet sem tudott kierőszakolni, ahogy ehhez még a globális gazdasági
krízis sem elegendő most.
Szergej Smatko orosz energetikai miniszter szerint a moszkvai Fórum
arra szorítkozott, hogy meghatározza a gázszolgáltatók
szerepvállalását, irányelveket adjon a folyékonygáz-technológia
területén történő együttműködésnek; új technológiai megoldások és a
modernizáció kérdése volt a harmadik téma, és végül a kitermelési
projektekről történő, eljövendő információcsere. Szó tehát nem volt az
árakról, de – Iránt leszámítva – hallgatólagos egyetértés igen azzal
kapcsolatban, hogy az OPEC-példája – olajkitermelés-csökkentés, mint
árstabilizáló tényező – a gázkereskedelemben nem releváns. Elvégre –
szemben az olajjal – globális gázpiac nem létezik. Ez a legfontosabb
vita Teherán és Moszkva között, Irán ugyanis közvetlen áremeléssel
szeretné kényszerhelyzetbe hozni a Nyugatot, miközben Moszkva minden
tekintetben függ a nyugati gázfelvásárlástól.
A másik vitás kérdés a gáztovábbítás útvonalának meghatározása. Moszkva
nem csak a maga készleteit akarja saját vezetékrendszeren értékesíteni
(Gazprom), de azon igyekszik, hogy – Iránt és a Kaszpi-tengeri térséget
megkerülve – egész Közép-Ázsia gázkészlete is orosz vezetékeken jusson
el Európába.
Hasonló ellentétek állítják szembe Moszkvát Katarral is, utóbbinak
ugyanis megvan a saját projektje, mely elsősorban a
folyékonygáz-szállításra helyezi a hangsúlyt. Ugyanakkor Katar is
ellenzi az iráni radikális megoldások tervét, hisz tisztában van vele:
ha limitálja szállításait, azonnal mások állnak a helyébe.
http://www.rian.ru/analytics/