MEGOLDANI A (NEM-LÉTEZŐ) BŰNÖZÉST

Szerencsére nincs jelentős erőszak- és lopásrablás- bűnözés Magyarországon. Olyan ez, mint az infláció és a munkanélküliség, melyek sekély hívatalos mértékeit egész Európa irigyli tőlünk. Bármilyen sületlenséget lehet lenyomni egy nép torkán, ha nincs aki erőteljesen közvetítje az átlagember hangját, már pedig nálunk a média, az önkormányzatok, a szakszervezeti vezetők és egyéb civil egyesületek valami miatt nem igen jeleskednek e téren. Szóval, mivel állítólag nincs nálunk jelentős közbiztonság hiány, ez csak olyan tegyük fel írás, azaz tegyük fel hogyan lehetne orvosolni józan eszű, logikus megoldásokkal egy nem-létező problémát. A teljes megoldás persze, a bűnözők szigorú büntetése mellett, a munkanélküliség felszámolása lenne, de erre bizonyára még sokáig várhatunk.

Tegyük fel, hogy vannak szépszámban és egyre többen olyanok, akik vendégségbe hívják magukat mások otthonába (általában az éjjeli órákban) és távozáskor magukkal viszik az ott talált aranyezüst csecsebecséket (házassági gyűrű, apró ékszerek, szuvenír-érmek, stb.), amiket aztán nyugodtan kézpénzre válthatnak az ország egyik számos zálogházába teljes anonimitás garanciával, hiszen zálogosításkor nálunk 3 millió Ft-ig nem kell kérni személyazonosításra vonatkozó adatot az ügyféltől... Tudjuk, hogy ilyesmi nem történik meg nálunk, de ha tegyük fel mégis gyakori lenne, vajon nem lenne célszerű szigorú személyazonosításra és ellenőrzésre kötelezni a zálogházakat?

Tegyük fel, hogy vannak szépszámban és egyre többen, akik szenvedélyesen gyüjtik a fémeket és akiket néha olyannyira elragad a szenvedély, hogy mások tulajdonában lévő fémtárgyakat is begyűjtenek, amikor éppen nem köztulajdonban lévő vasúti csavarokat, villany és távközlési kábeleket, zsilip berendezéseket, stb. Ez persze nem igen fordul elő nálunk, de ha tegyük fel mégis gyakori lenne, vajon nem lenne célszerű állami monopoliummá tenni a fémkereskedelmet annak érdekében, hogy a kereskedők nem a profitra és a mennyiségre koncentráljanak, hanem a szabályok betartására? Ezt a lehetőséget meg is említette tavaly valamelyik parlamenti képviselő, de aztán nem lett belőle semmi. Olyan ötlet is felmerült, hogy az életveszélyt okozó fémlopások terrorcselekménnyé legyenek minősítve, de ez is az ötletelés színten maradt.

Egy "cella" a kecskeméti börtönben...

Tegyük fel, hogy vannak szép számban és egyre többen olyanok, akik -az átlagembertől eltérően- nem félnek a börtöntől, mert jó hírnevüket illetően nincs veszítenivalójuk, sokgyerekes családokban úgy is hozzászoktak a börtönéletet jellemző zsúfoltsághoz (sőt egyre többen már börtönben születnek) és tudják hogy a börtönben amúgy is gyakran jóismerősökkel és rokonokkal lehet találkozni. A bűnöző körökben tudják azt is, hogy viszonylag jó az ingyenes koszt, télen állandó az ingyenes a fűtés (nem mint néhány iskolákban), nem kötelező dolgozni, van ingyenes konditerem is és még diplomát is lehet ingyen szerezni, nem beszélve az ingyenes orvosi ellátásról, beleértve a fogászati kezelést amit a tisztességes emberek közül egyre kevesebben engedhetik meg maguknak és így tovább. Azt is tudják a rutinos bűnözők, hogy a kevés börtön mindig zsúfolt, aminek köszönhetően az elitéltek sok esetben csak hónapok után vonulnak rács mögé, amikor felszabadult egy hely... feltéve persze, hogy aztán önkéntesen be is vonulnak. Ráadásul -az áldozatok és potenciális áldozatok ezt kevesen tudják, de a rutinos bűnözők annál is inkább- tavaly április óta húszezer forintról ötvenezerre emelkedett az értékhatár ami alatt egy lopás, sikkasztás, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, szándékos rongálás, csalás, stb. csupán szabálysértésnek számít, vagyis általában nem jár börtönbüntetéssel. Szóval tegyük fel, hogy a felsoroltak miatt sokan csöppet sem rettegnek a börtöntől, ami ezáltal nem is jelenthet számukra komoly visszatartó erőt. Ez persze csak feltevés, a fantázia szüleménye, de ha mégis lenne ilyen, vajon nem kellene több és egyben szigorúbb börtön azért, hogy legyen megfontolandó ára a bűnözésnek, hogy bűnözők tömegei ne furikázzanak szabadon hónapokig cellahelyre várva, hogy ne kelljen következmény-nélküli szabálysértésnek minősíteni egy félhavi minimálbér értékű lopást és, hogy valóban lehessen alkalmazni a három csapás törvényt a rutinos ragadozókkal szemben? Persze, ilyenkor az a szokásos válasz, hogy nincs erre pénz, de vajon mi kerül több pénzbe: az, hogy felépüljön egy tucatnyi új fegyház (ami egyébként jól jönne a haldokló építőiparnak) vagy az, hogy tovább virágozzon a mindennapi, megélhetési bűnözés?

Nagy ára van annak, amikor elszaporodik az erőszakos és vagyon-elleni bűnözés egy kis országban. Sokan (először a falukban és a kisvárosokban, de hamar a nagyobb városokban is) nem tudnak már nyugodtan aludni s ez előbb-utóbb károsan hat a lakosság egészségi állapotára. Azon sem kell csodálkoznunk, hogy a mindennapi, megélhetési bűnözés elszaporodása következtében egyre kevesebb turistának van kedve meglátogatni a magyar vidékeket és egyre több német vagy osztrák nyugdíjjas véglegesen elmegy, akik egy magyar faluban szerették volna befejezni életüket (és közben persze elkölteni a nyugdíjjukat). A legnagyob árat azonban a következő magyar nemzedékek fizethetik, mert a mindennapi, megélhetési bűnözés elszaporodása azzal jár, hogy a sok kisbűnözőkből és a kis bűnbandákból előbb-utóbb nagybűnözők és félelmetes bűnszervezetek jönnek létre, amelyek könnyen irányítás alá veszik a politikai hatalmat egy kis országban...

Szélvéső

Nagy lehetőséghez jutott Kína a Hormuzi-szorosban

Kína átvette a délnyugat-pakisztáni Gvadar kikötő üzemeltetését. A lépéssel stratégiai fontosságú kijárathoz jut a Hormuzi-szoros felé, biztonságosabbá teheti tengeri olajszállítmányainak útvonalát, egyben logisztikai alternatívához is jutott.

Kína importolaj-szállítmányainak 80 százaléka az Indiai-óceán és a Csendes-óceán közötti Malaka-szoroson keresztül halad át, és Peking számára megnyugtató egy új lehetőség. Szakértők szerint az Afrikából és a Közel-Keletről származó olaj és gáz Kínába szállításának útja Gvadar jóvoltából ezer kilométerekkel rövidülhet le.

A kikötő építésének 250 millió dolláros költségeihez Kína 75 százalékban járult hozzá, de 2007-ben a szingapúri Port of Singapore Authority (PSA) kapta meg 40 évre a kikötőt. Feltételezések szerint Pervez Musarraf akkori pakisztáni elnök nem akarta Washington neheztelését kiváltani azzal, hogy a kínaiaknak adja a kezelési jogot.

A PSA és partnerei azonban a sajtóban nem részletezett okokból nem tudták teljesíteni szerződésben vállalt kötelezettségeiket, köztük további több százmillió dolláros beruházásra tett vállalásukat. A kikötő működtetéséhez, illetve szolgáltatásainak biztosításához még jelentős infrastrukturális fejlesztésekre van szükség. Jelentések szerint lényegében nincs is használatban, állítólag tavaly november óta nem látogatta hajó.

Az üzemeltetésre korábban szerződött PSA és a Chinese Overseas Port Holdings Ltd. közötti megállapodás ünnepélyes szentesítésén hétfőn jelen volt Aszif Ali Zardari pakisztáni elnök is. A kínai külügyminisztérium szóvivője kedden kérdésre válaszolva annyit jegyzett meg, hogy Kína és Pakisztán együttműködése elősegíti a térségi stabilitást és fejlődést.

A szerződés szerint a kínai vállalat teljes felelősséggel tartozik a kikötő működtetéséért, de az Pakisztán tulajdona marad. A hasznon osztoznak. Kína a most folyó 12. ötéves programjában már arra készült, hogy felgyorsítja a vasúti- és az autópálya összeköttetés megépítését Gvadar és az északnyugat-kínai Hszincsiang Kasi (Kasgár) városa között.

A vasútvonal építésének ötlete még Pervez Musarraf elnöksége idején vetődött fel 2008-ban egy olajvezeték kiépítésével együtt. Úgy tudni, a beruházások előkészületei már megkezdődtek.

A kikötő átvételéről szóló bejelentésre különbözőképpen reagáltak Pakisztán szomszédjai, míg például Újdelhi aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Peking úgymond "az Arab-tengeren potenciális haditengerészeti bázishoz jutott", Teherán kommentálás helyett bejelentette, a kikötőtől harminc kilométerre nyugatra, a maga területén, új tengerészeti bázist épít.

Liu Csien Kína iszlámábádi nagykövete igyekezett megnyugtatni a nemzetközi közvéleményt, és azt hangoztatta, hogy egyetlen országnak sem kell fenntartásokkal kezelnie a kikötő átvételét, egyben alaptalannak nevezte a feltételezést, miszerint Kína katonai célokra szeretné használni a Gvadart.

Megfigyelők mindazonáltal arra hívják fel a figyelmet, valószínű, hogy Kína a pakisztáni haditengerészet számára fejleszti majd a kikötőt, és hosszabb távon - potenciálisan - maga is számol vele. Pakisztán és Kína között olyan fokú a politikai bizalom, hogy erre reális lehetőség mutatkozik.

http://hvg.hu/vilag/20130219_Oriasi_lehetoseghez_jutott_Kina_a_Hormuzi

Fokozott készenlét

A szombati megmozdulás után komoly erők feszültek egymásnak. Senki ne ringassa magát illúziókba, hogy komoly erőcsoportosítás nyomásgyakorlása nélkül le fognak mondani valakik a sok ezer milliárdos jogtalan követelésről.

Állítólag már feljelentett a NAV-nál egy ál-érdekvédő szervezet vezetője, szeretettel és tárt ajtókkal várom a NAV embereit, nyitott könyv vagyok számukra is. Volt, van és mindig lesz olyan aki a saját egóját és irigységét táplálva beáldozná a nép és a nemzet érdekét, saját érdekében.

A legújabb híresztelések szerint, a civil oldalt dr. Léhmann György és Barabás Gyula képviselné. Na ott lenne vége a dalnak. Több okból is. Léhmann úr többször kinyilatkozta, hogy a bankokat megilleti a deviza árfolyam különbözete, amely kijelentése olyan ismeretbeli hiányosságokra mutat rá, hogy nem képviselhet egy 3-4 milliós társadalmat. Ami Barabás Gyulát illet, csak annyit tudok róla, hogy kb. 8 hónappal ezelőtt a Bankszövetség egyik tisztségviselője telefonon elmondta, hogy csak a BAÉSZ-al nem tudnak szót érteni, itt van például Barabás Gyula, a Széchenyi Hitelszövetség elnöke, akivel kiváló kapcsolatokat ápolnak. Én ezt el is hiszem, hogy így van, hiszen évekig az MNB-től kapta a fizetését Barabás úr.

Az én véleményem az, hogy olyan személy nem képviselheti a civil oldalt elfogulatlanul, aki korábban bármilyen kapcsolatot ápolt a bankárkaszttal és arról se feledkezzünk meg, hogy az ügyvédi kamara elnöke óva intett attól, hogy bárki megkérdőjelezze ezeket a szerződéseket.

Minden jel arra mutat, hogy egy háttérpaktum keretén belül igyekeznek kiszorítani még a tárgyalások közeléből is. Ebbe becsatlakozni látszik az Evangélikus Egyház püspöki tanácsa is, aki Doubravszky György mellett tette le a voksát és ugyancsak ismerethiányosságról tettek tanúbizonyságot kiadott közleményükbe. Egy nagyon veszélyes játszma van kialakulóban, mert eddig az egyházak szó nélkül tűrték a több ezer öngyilkosságot. A politikai pártok megosztó gyakorlata után az egyházakat is be fogják vetni, hogy elfogadtassák a közvéleménnyel a pénzügyi jogok biztosát, aki úgy néz ki, hogy máris visszaél hivatali hatalmával.

Vigyázó szemeinket egy pillanatra sem hunyhatjuk le, fokozott készenléti állapotban kell lenni. Mindenki folytassa a már megkezdett toborzó munkáját lakhelyén, mert ha a szükség úgy hozza, akkor sokkal nagyobb létszámban kell megjelennünk.

Alább a Bankcsapdások közleményét olvashatják.

Kásler Árpád
Kelt: Gyulán, 2013. 02. 18

---

A Bankcsapda Érdekvédelmi Civil Szervezet „Közleménye” a pénzügyi jogok biztosa által felállítandó devizahiteles háromoldalú tárgyalódelegációval kapcsolatban:

Amit Doubravszky György pénzügyi biztos kijelentett a Bankcsapda Egyesülettel való találkozásakor 2013. február 15-én, pénteken:

Aki a konferenciáján részt vett, felszólalt, azokkal biztosan nem kívánja a civil oldalt létrehozni. Így se Makkos Albert közgazdász, se Róna Péter, se Barabás Gyula nem lehet a civil oldal képviselője, valamint az érdekképviselettel foglalkozó szervezetek vezetőivel sem kívánja a civil oldalt képviseltetni.

Egyelőre azt tudjuk kivel nem kíván együttműködni, tárgyalásokat folytatni a „devizahitelezés” új pénzügyi biztosa.

Aggodalmunkat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az Állam és a Bankok iránt elfogult pénzbiztos, vajon milyen szakmai szempontok alapján „válogathat” a civil oldal képviselői közül… Továbbá milyen szempontok alapján válogatja majd ki az Állam és a Bankok képviselőit, gondoljuk naivan, hogy nemcsak a civil oldal összetételét szerkesztheti önállóan.

Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pénzügyi jogok biztosa hivatali feladatán, hatáskörén jelentősen túlterjeszkedve a civilek, károsultak képviseletével kapcsolatos állásfoglalását kirekesztően gyakorolhatja.

Láthatóan már most nem szerencsés, hogy a pénzügyi biztos által ellátandó kiemelten fontos feladatokat egy bankot alapító személy láthatja el, ennek a hátrányos következményeit már érzékelhetjük, ráadásul a bankalapítási ötlete (elfogultsági ok) éppen a deviza konstrukció banki károsult ügyfeleire alapoz, illetve abból kíván építkezni.

Az új pénzügyi biztos által összeállítandó háromoldalú tárgyalásoktól, melyet a „devizahitelezés” állítólagos megoldása érdekében kíván létrehozni, teljes mértékben elhatárolódunk. A civil oldal elkötelezett, hiteles érdekképviselőinek és érdekvédőinek a teljes mellőzésével létrejövő tárgyalódelegáció hitelességével és elfogulatlanságával kapcsolatban aggályaink keletkeztek.

Falus Zsolt Ferenc
B.É.C.S.

http://kaslerarpad.hu/?p=2726

"Ellenségem ellensége a barátom"- szól a mondás. A több ezres Kossuth téri tömeg, pártszónokok és "érdekből fizetésért érdekképviselők" nélkül is azt kapta, amit ígértek a számára. Árpi nem hazudott. A "kormány barátkozási szándéka és segítőkészsége" azt mutatja, és hogy megint csak egy szólás-mondással éljek, "sok az eszkimó, de kevés a fóka" (természetesen a mohó fókavadászok féltenek bennünket... a volt bűntársaiktól). Valójában arról szól a fáma, hogy a nagyobb halaktól - a kisebb bankoktól - is akadnak nagyobb "halak". Ezek a "kisebb halak" eleszik előlük a hatalommámorukat, és felsőbbrendűségüket tápláló eleséget, vagyis a sok kis "planktont", a megvezethető és táplálékul szolgáló emberek tömegének vagyonát, munkaértékét, és életlehetőségeit.

Miért barátom az, akit a "másik" ellenségem küldött, hogy "segítsen"? Mert "pénzben nincs barátság", és ez elsősorban azokra érvényes, akiknek lehetőségükben áll megszerezni mindent és eldönteni, hogy ki legyen a "kedvezményezett". Mint már oly sokszor írtam, a Bilderberg Group legfelsőbb irányításának nem áll érdekében, hogy "hű csatlósaik" ellopják előlük a koncot (mert pénzben nincs barátság). A harc a bankok ellen, összekapcsolódik a nagyobb bank -és nagy befektetői érdekeltségek azon érdekeivel, hogy ne csak operatív úton likvidálják a mára már szükségtelen, mohóság táplálta önérdekből született "katonáikat" (szexbotrányok, általuk generált csalások kiteregetése, csőbehúzás stb.), és kivégzésüket rábízzák a cirkuszt és kenyeret követelő népre.

A "Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei" elég világosan megfogalmazza a feladatokat, és a tennivalókat. Doubravszky Györgynek azt a feladatot kell végrehajtani, hogy kormányszinten húzódozzanak egy kicsit, mint a "szűzlány" (tőlem és a Gellért-szobortól), miközben látványosan támogatni kell az amúgy jogos és törvény szerint is elítélendő törvénytelenséget feltáró és kifogásoló BÁÉSZ-t. Nekünk, kisembereknek, átlagpolgároknak, megvezethető és megvezetett emberkéknek, nincs is más választásunk, csak annyi, hogy elfogadjuk, a most a kormány által nyújtott "jobbot". Még akkor is, ha tudjuk, nem a mi érdekünkben teszik amit tesznek, hanem felsőbb érdekek, távlati megfontolások miatti parancsra. Igaz, ugyanez a kéz írta alá több ezer hiteles halálos ítéletét, és ez a kéz tartotta a markát a bankok felé a csalás takargatásáért is. Nem kell megijedni, nem vagyunk hülyék. Árpi sem az, de ne feledjük, a "baráttá leereszkedő" ellenség, és számukra is ellenséggé vált ellenségeink sem azok. "Ellenségem ellensége a barátom"- szól a mondás. A több ezres Kossuth téri tömeg, pártszónokok és "érdekből fizetésért érdekképviselők" nélkül is azt kapta, amit ígértek a számára. Árpi nem hazudott. A "kormány barátkozási szándéka és segítőkészsége" azt mutatja, és hogy megint csak egy szólás-mondással éljek, "sok az eszkimó, de kevés a fóka" (természetesen a mohó fókavadászok féltenek bennünket... a volt bűntársaiktól). Valójában arról szól a fáma, hogy a nagyobb halaktól - a kisebb bankoktól - is akadnak nagyobb "halak". Ezek a "kisebb halak" eleszik előlük a hatalommámorukat, és felsőbbrendűségüket tápláló eleséget, vagyis a sok kis "planktont", a megvezethető és táplálékul szolgáló emberek tömegének vagyonát, munkaértékét, és életlehetőségeit.

Miért barátom az, akit a "másik" ellenségem küldött, hogy "segítsen"? Mert "pénzben nincs barátság", és ez elsősorban azokra érvényes, akiknek lehetőségükben áll megszerezni mindent és eldönteni, hogy ki legyen a "kedvezményezett". Mint már oly sokszor írtam, a Bilderberg Group legfelsőbb irányításának nem áll érdekében, hogy "hű csatlósaik" ellopják előlük a koncot (mert pénzben nincs barátság). A harc a bankok ellen, összekapcsolódik a nagyobb bank -és nagy befektetői érdekeltségek azon érdekeivel, hogy ne csak operatív úton likvidálják a mára már szükségtelen, mohóság táplálta önérdekből született "katonáikat" (szexbotrányok, általuk generált csalások kiteregetése, csőbehúzás stb.), és kivégzésüket rábízzák a cirkuszt és kenyeret követelő népre.

A "Cion Bölcsek Jegyzőkönyvei" elég világosan megfogalmazza a feladatokat, és a tennivalókat. Doubravszky Györgynek azt a feladatot kell végrehajtani, hogy kormányszinten húzódozzanak egy kicsit, mint a "szűzlány" (tőlem és a Gellért-szobortól), miközben látványosan támogatni kell az amúgy jogos és törvény szerint is elítélendő törvénytelenséget feltáró és kifogásoló BÁÉSZ-t. Nekünk, kisembereknek, átlagpolgároknak, megvezethető és megvezetett emberkéknek, nincs is más választásunk, csak annyi, hogy elfogadjuk, a most a kormány által nyújtott "jobbot". Még akkor is, ha tudjuk, nem a mi érdekünkben teszik amit tesznek, hanem felsőbb érdekek, távlati megfontolások miatti parancsra. Igaz, ugyanez a kéz írta alá több ezer hiteles halálos ítéletét, és ez a kéz tartotta a markát a bankok felé a csalás takargatásáért is. Nem kell megijedni, nem vagyunk hülyék. Árpi sem az, de ne feledjük, a "baráttá leereszkedő" ellenség, és számukra is ellenséggé vált ellenségeink sem azok. Van aki látja ezt, és láttatni is akarja: Igaza van Árpinak, "nem kell félni", mert a LIBOR-botrányt sem egy túlbuzgó oknyomozó riporter, vagy egy gyónási titkot megszegő, a pápa lemondását előre látó, illegalitásba vonuló pap hozta nyilvánosságra, hanem az amerikai elnökséget is befolyásoló és eldöntő médiamágnás Bilderberg-tag "felső vezető", Rupert Murdock. Gondolom sokak számára világosságot gyújt az a szituáció is, hogy az ilyen önleleplezések mit jelentenek, milyen célokat szolgálnak, csakúgy mint Doubrovszky "együttérzése".

Már nem is tudom, kinek az öreganyja mondta, hogy bárkit, "csalásokkal, lopott -történelemmel, -ideológiával és fajelmélettel, hamarább utolérnek, mint a sánta kutyát". Valami Shlomo rémlik, Köves, vagy Morel, nem emlékszem... de az biztos, hogy aki mondta, tudta, kikre gondolt. Én már gondolni sem merek valami etnikumra, fajra, vagy vallásra, mert magatartásom "jogkövető", igaz hogy én is csak kullogok a jog után és sohasem érem utol, hogy betartsam, mint a magyar bíróságok, de én nem tudom betartatni, ők meg nem akarják...
Az Orbán-kormány valóban nehéz helyzetbe van, és kénytelen áttolni Hágának a döntés felelősségét, mivel a magyar törvények ugyan lehetővé tennék a széllel szembeni vizelést, de azt már nem vállalják kormányék, hogy a jog alkalmazásáért cserébe rájuk borítsanak egy USA, egy nyugat-európai és egy izraeli bilit, amikor az orosz esernyőért sem tudnak fizetni, vagy cserébe adni (akkor is kapnak néhány kokit, ha van rajtuk sapka, meg akkor is, ha nincs)...

Tulok

Az egyszemélyes bank

GAMMESFELD, Németország – A 41 éves Peter Breiter nem egy tipikus bankár. Számára ismeretlenek a hatalmas bónuszkifizetések, bonyolult részvénycsomagok vagy multi-millió dolláros ügyletek.

Ehelyett boldogan állítja ki kézzel az elismervényeket az apró, 500 lakost számláló dél-német falu polgárainak.

„Minek ide pénztárgép?” kérdezi Friedrich Feldmann, a bank szerény várótermében üldögélő ügyfél, aki minden héten ellátogat az intézménybe, hogy készpénzt vegyen fel. „Az is pénzbe kerül.”

A Raiffeisen Gammesfeld eG szövetkezeti bank Németország 10 legkisebb bankjának egyike és az egyetlen, amely csupán egy fős személyzettel rendelkezik.

A német bankágazatot az ilyen kicsi intézmények jellemzik. A kisközösségekhez alkalmazkodott bankok csupán néhány fajta számlatípust és hitelt kínálnak a lakossági és vállalati ügyfeleknek.

Bár számuk az 1970-es évekre jellemző 7000-ről mára 1100-ra csökkent, a Raiffeisen Gammesfeld bankhoz hasonló szövetkezeti bankok igazi versenytársat jelentenek a két legnagyobb német bank, a Deutsche Bank és a Commerzbank számára.

Peter Breiter napi munkája leginkább abból áll, hogy a falubeliek napi készpénzszükségleteit kielégítse, és kisebb kölcsönöket biztosítson a helyi vállalkozásoknak, nem beszélve a saját otthonától 200 méterre lévő, a banknak otthont adó egyszintes ház takarításáról.

Breiter szerint a 2008-as lépés, hogy a nagybankot, aminek mottója „Eladni, eladni és eladni!”, mostani állására cserélte, élete legjobb döntése volt.

Az álláshirdetésben az állt, hogy olyan embert keresnek, aki hajlandó kézzel, számítógépek nélkül dolgozni. Az írógépen és a számológépen egyértelműen látszanak az állandó használat nyomai, bár Breiter, aki farmerben és pulóverben jár dolgozni, munkába lépése óta vásárolt egy számítógépet is.

„Nagyon élvezem,” mondja Breiter, aki lelkes matematikus, miközben kiszolgálja az ebédidőben érkező ügyfeleket. Természetesen mindenkit név szerint ismer és szívesen ad tanácsot munkavállalással, családi problémákkal vagy pénzügyi gondokkal kapcsolatban is.

„Egyesek azt mondták, hogy unatkozni fogok, de nem lett igazuk,” mondja.

Breitert az sem zavarja, hogy nem tud elmenni szabadságra. Beéri azzal, hogy egy-egy hétvégén elmegy a közeli hegyekbe síelni. „A munkám a hobbim. Mi lehet ennél jobb?”

A szövetkezeti bankok létezése szorosan összefügg a „Mittelstanddal”, a sokszor egyetlen család által vezetett német középvállalkozásokkal, amiknek az ország az export terén elért sikereit leginkább köszönheti.

„A Mittelstand Németország ereje és ők képezik ügyfélkörünket is,” mondja Steffen Steudel, a BVR szövetkezeti bankcsoport szóvivője.

Bár a válság sok szövetkezeti bankot keményen érintett, összességében az ilyen intézmények sokkal inkább képesek voltak átvészelni a nehéz időket, mint nagyobb társaik, amelyek túl gyorsan próbáltak terjeszkedni és túl nagy kockázatokat vállaltak.

A döbbenet, amit a nagybankok csődje okozott az állampolgárokban, tovább erősítette a kisebb, szövetkezeti bankokba vetett bizalmat.

„Pont úgy, ahogy a fogyasztók egyre inkább tudni szeretnék, hogy mi kerül az ételbe, amit megesznek, azt is tudni akarják, hogy mit csinál a bank a pénzükkel,” mondja Steudel.

A Raiffeisen Gammesfeld bank kizárólag hagyományos módszereket alkalmaz. Nincs bankkártya, nincsenek részvények, alapok, de még online hozzáférés sem.

Breiter elmondta, hogy sokan keresik fel tanácsért, hogy hogyan indíthatnának hasonló intézményt saját településükön, de sajnos a modell alkalmazása, nulláról indulva, ma már szinte lehetetlen, mert senki sem képes az induláshoz szükséges tőkével előállni.

Breiter büszke rá, hogy saját közösségét szolgálhatja és nem csupán a haszonért dolgozik. Bankjában minden ügyfél egyforma kamatot kap, legyen betétjén ezer vagy tízezer euró havonta.

Forrás: Reuters

Meddig bírjuk a szegénységet?

A devizaadósok köreiben egyre növekedik az öngyilkosságok száma! (több mint 4000 ember pontos számot nem találtam, illetve nincs kőzetévé!) Az öngyilkosság nem megoldás!!!!

Meggondolatlan lépésekre késztethet a közhangulat!
.........................................................................................................................
A deviza-elszámolású kölcsönszerződések ugyanis olyanok - úgy kerültek megszerkesztésre – hogy a devizaadós egyre emelkedő havi részlet törlesztéseket kell fizessen, miközben egyre növekedik a bank által számított adóssága. Ennek a folyamatnak a – ha ez így marad – a vége a végrehajtási eljárás, mely során a devizaadósoktól elkobozzák a kölcsön fedezetét (lakás, autó). Kényszer értékesítéssel a végrehajtók elkótyavetyélik a devizaadós családok vagyonát, mellyel tömegeik kerülnek utcára, válnak földönfutóvá, avagy életük végéig adósrabszolgává.

A devizaadósok köreiben egyre növekedik az öngyilkosságok száma. Hatalmas a reménytelenség és a kilátástalanság, ugyanis a kormányzat és a bankszövetség által kötött megállapodások - és hozott intézkedések - nem szüntették, mert nem is szüntethetik meg a bajt, csak tovább tolják, miáltal a devizaadósok cseberből vederbe kerültek és kerülnek.

Az árfolyam-különbözetnek átkeresztelt uzsora, ami el lehetetleníti a kölcsönszerződések teljesítését. A havi törlesztő részletek lényegében a duplájára növekedtek. Az alapjaiban rossz, alkalmatlan kölcsönszerződések kapcsán előálló ellehetetlenülésből fakadó üldöztetés és vagyonból való kiforgatás jogalapját ezek a kölcsönszerződések képezik, melyek jelenleg is érvényben vannak!

Ezekre hivatkozva járnak el a pénzintézetek és adják a végrehajtásra a fedezeteket. Ezekhez – a szerződésekhez - csak az illetékes bíróságok nyúlhatnak a szerződő feleknek segítséget!!!
........................................................................................................................
Öngyilkossági hullám a svájci frank miatt!


Dr. Zacher Gábor toxikológus főorvos nyilatkozta


Sosem látott tömegpánik-jelenség van kialakulóban, a svájci frank „elszabadulását” kísérő híradások a stabilabb anyagi és lelki állapotban lévőket is magukkal sodorják.

Sajátos jelenség van kialakulóban Magyarországon, az árfolyampánik sosem tapasztalt tömeghisztériát kezd kiváltani – állítja Gonzez Ilona pszichológus. Néhány hete Zacher Gábor toxikológus főorvos nyilatkozta portálunknak, hogy a sokat látott szakembereknek is drámai újdonságként megjelentek azok az öngyilkosok, akik kizárólag gazdasági okok miatt akartak véget vetni az életüknek.

Elszabadult árfolyam, elszabadult tömeg

Hozzá hasonlóan Gonzez Ilona is úgy véli, a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy nincsenek meg a szükséges eszközök, módszerek, amelyekkel segíteni lehetne az érintetteken. A pszichológus szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy a svájci frank árfolyamának elszabadulásával kapcsolatos híradások egyfajta tömegpánikot generálnak, amely a labilisabb mentális állapotban lévőknél akár szélsőséges reakciókat (öngyilkossági kísérletet) is kiválthat.

A deviza-árfolyam okozta tömegpánik azonban nemcsak a pszichésen gyengébb, befolyásolhatóbb személyeknél okozhat nem várt reakciókat – figyelmeztet a szakember. Mint mondja, számos szociálpszichológiai kutatás rámutatott arra, hogy ezekben a helyzetekben az amúgy stabil, önállóan gondolkodó és cselekvő embereket is magával sodorja a tömeg. Ekkor lényegében megszűnik a személyek autonómiája, ugyanakkor a „menekülő” csoport elkezd egy emberként viselkedni, és az egyének elveszítik addigi függetlenségüket.

Ez a társadalom-lélektani effektus minden pánikhelyzetre érvényes, ám a „működését” eddig jellemzően természeti katasztrófák idején figyelték meg. A mostani helyzet eltér a megszokottól, és nem csupán az egyénre, hanem a pánikot kiváltó helyzetre is negatív hatással lehet, képes konzerválni azt.

Az árfolyam-hisztéria a legóvatosabb becslések szerint is családok százezreit, így milliókat érinti közvetve vagy közvetlenül, tehát egy tömegesen elhibázott, vagy elkapkodott lépés következtében az alaphelyzet is tovább romolhat, ami mélyebb válságot indukálhat, úgy gazdaságilag, mint pszichésen. A tömegpánik ugyanis még az anyagilag és lelkileg stabilabb érintetteket is olyan döntésekre késztetheti, amelyet izoláltan, a tömeghatásoktól mentesen nem hozna meg – magyarázza a szakértő.

Kevesen gondolkoznak racionálisan

Hiába figyelmeztetnek az illetékesek, hogy az átmeneti fizetéskönnyítő kérelmek benyújtása előtt az adósok személyre szóló tanácsot kérjenek a bankjuktól, a tömegpánik hatása alatt csak kevesek képesek racionálisan átgondolni a legoptimálisabb lépéseket. Egy „hisztérikus” szituációban az észérveket rendre felülírják az ötletszerű, hirtelen jött gondolatok, amelyek kizárólag „akkor és ott” jelentenek menekvést. Nem csoda, ha az ekkor meghozott döntéseket az illető később megbánja – magyarázza Gonzez Ilona.

A gazdasági elemzők is előrevetítik a fizetéskönnyítési kérelmek tömeges beadásának veszélyét. Többször is felhívták a figyelmet arra, hogy az árfolyam-rögzítéssel a devizahitelesek nem megoldják, hanem csak elodázzák a problémát. Mindezek tükrében a tömegpánik okozta tömeges „állmegoldások” könnyen előidézhetik azt, hogy az árfolyamrögzítésre vonatkozó időszak leteltével egy, a mostanihoz hasonló helyzet áll elő.

http://index.indavideo.hu/video/Szarok_a_bankra_inkabb_felkotom_magam