Az aleppoi művelet

A szíriai Aleppoban furcsa dolgok történnek. Napjaink körülményeire kidolgozott nyugati rendszerdöntő taktika vizsgázik egy halálos vizsgán. A nyugatiak és a nyugat-barát arab rezsimek pénzén létrehozott, felfegyverzett nemzetközi csőcselék napi ezer dolláros zsold ellenében vállalta, hogy a fennálló rendszert megdönti, vagy ha ez nem sikerül, akkor okot teremt a beavatkozásra, mely egészen biztos, hogy a fennálló rendszerrel végezne. Hogy ez a taktika sikeres legyen, legalább egy súlyponti helyet kellene létrehozni, ahol árnyékkormányt alakítva (amit a felbujtók és tervezők azonnal elismernek), diplomáciai eszközökkel hitelesíthetnék a banditizmusukat.

Líbiában teljes sikerrel, Egyiptomban félsikerrel, a Kaukázusban sikertelenül próbálkoztak, de minden eddigi műveletükből levonták a következtetéseket, és csiszolták a taktikai módszereiket. Szíria esetében már egy kimunkált, jól bevált rendszerdöntő taktikát alkalmaztak, és biztosak voltak a gyors eredményben.

De most nem egy marék homok került a gépezetbe, hanem bazalt darabok. Recseg-ropog a művelet, és a dolgok mai állása szerint teljes lesz a kudarc. Mi ennek az oka? Mindenek előtt az, hogy a régi megtévesztő, elbizonytalanító, megosztó propaganda Szíriában nem hozta meg a várt eredményt, nem tudta a lakosságot befolyásolni. Ezért a nemzetközi bűnözőkből toborzott zsoldosbanda lakossági támogatás hiányában teljesen magára maradt. Ez a kiváló hatalmi felvilágosító, tájékoztató propagandának köszönhető. A gerilla háborúra jellemző rejtőzködő, beszivárgó taktika eleinte okozott gondokat a katonaságnak, de megtalálták ennek is az ellenszerét, mely az eredményes felderítő munka, jól felkészült belső elhárítás és a lakossági együttműködés következtében mindenhol felszámolta a banditák fészkeit.

Az M16-A2 ilyen felszerelése tipikusan izraeli megoldás. A férfin látható málhamellény szintén kifejezetten izraeli. A képet helyszíni tudósításként az Economist közölte le, mint szíriai felkelő. Hogy bizonyíték vagy nem, ezt mindenki döntse el maga.

A banditák toborzása azonban gőzerővel folytatódott, mert a lakossági támogatás hiányát így akarták ellensúlyozni. Modern kézifegyverekkel ellátott csoportok beszivárgása az USA ellenőrzés alatt álló, illetve a NATO tagállam, Törökország felől állandó jelleget öltött. Ha ez a zsoldos banda szétszóródott volna az országban, elhúzódó gondokat okozhatott volna, tehát valahogy egy helyre kellett összevonni ezt a sokaságot. A szíriai hadvezetés Aleppo városát jelölte ki a csapda színhelyéül. Ez az észak-nyugati, közel kétmilliós lakosságú város közel van a török határhoz (50 km), ezért ideális célponttá vált a banditák számára, hogy súlyponti helyként a birtokukba kerítsék. Minden bandita erre vette az irányt. Bíztak abban, hogy a várost félkörben körbevevő török határ közelsége kudarc esetén is menekülési lehetőséget biztosít. Ez még kiegészült a beavatkozási ígéretekkel is.

Súlyos csapás volt a NATO tervekre az orosz és a kínai vétó, mely a Biztonsági Tanácsban megakadályozta Szíria légterének a lezárását, mely valójában a korlátlan légiterrort engedélyezte volna. De ez még nem minden. Az igazi katasztrófa számukra az, hogy az oroszok a tartuszi haditengerészeti bázisukhoz rendkívüli módon ragaszkodnak (jó okkal). Tartusz Aleppótól 160 km távolságban van, ezért az Aleppót esetlegesen támadó török légierő az orosz nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták hatósugarán belül lenne. Azt is biztosra vehetjük, hogy a NATO beavatkozása esetén a térségben tartózkodó orosz tengerészgyalogság és a hadiflotta nem marad tétlen.

A harmadik súlyos gondot a NATO-nak, a kurdoknak adott szíriai politikai kedvezmény jelenti. Ha szabadságharccá bontakozik ki ez a politikai kedvezmény, akkor Törökországban, Irakban súlyos belháborúval kell számolni, különösen úgy, ha legalább olyan támogatást kapnának, mint a szíriai rendszert megdönteni szándékozó banditák.

Aleppo így vált csapdává, nemsokára bezárul a zsák szája, és minden bandita önszántából egy helyre lett begyűjtve. Aleppo tele van a szír elhárítás embereivel, ezért a légicsapások és a tüzérségi tűz célpontjait nagy pontossággal meg fogják adni, amikor megindul a támadás. A felszámoló egységek kézi lőpormaradék-meghatározó műszerekkel rendelkeznek, és mindenkit fejbe lőnek, akinek a kezén lőpornyomokat találnak. A polgárháború nem ismeri a hadifogoly fogalmát, ezzel mindkét félnek számolnia kell.

Most a NATO-n a lépés sora. Nem nagyon örülhetnek ennek, mert ott az iráni probléma, a bevetésre készen álló Iszlám Forradalmi Gárdával, igen hatásos rakétatechnikával és harci szellemmel. Izrael is nagy csöndben van, ott sem nagy az öröm. Viszont ha a szíriai rezsim győzelemmel fejezi be ezt a háborút, az akár az egész EU és a NATO végét is jelentheti. Végérvényesen levizsgáztak, tehetetlen rongybabának fogja őket mindenki tekinteni.

És a végére egy költői kérdés: mi történne nálunk akkor, ha egy külföldi hatalom napi ezer dollárt és jó fegyverzetet ígérne azoknak, akik meg akarnák dönteni a kormányt? Az első napon egymillióan jelentkeznének, ebből tízezret kiválasztanának és be is vetnének. Ez tízmillió dollár naponta. A szíriai belháború másfél éve tart, de itt nálunk maximum két hét alatt vége lenne. Ez 140 millió dollár zsold és úgy 60 millió lenne a fegyverzet. Tehát 200 millió dollárral el lehet rendezni a kérdést. Itt, Magyarországon! Nem furcsa?

Kassai Ferenc

Obama támogatása a szíriai a felkelőknek

Korábban a folyó évben Barack Obama amerikai elnök aláírt egy titkos okmányt, amely felhatalmazza a CIA-t és más amerikai hírszerző ügynökségeket, hogy segítséget nyújtsanak Bashar al-Assad szíriai ellenzékének, jelenti a Reuters, az amerikai kormányzat forrásaira hivatkozva.

Az egyik ilyen forrás szerint, a lázadóknak nyújtott „katonai és kommunikációs” segítséget Adan török város területén létrehozott titkos bázisról irányítják. E támaszpontot Törökország, Szaúd-Arábia és Katar hozta létre. Ugyancsak Adan mellet található az amerikai Incirlik légi bázis is.

A hadsereg és a lázadók harca a sors kezében van

Szíria elnöke Basar el-Aszad szerdán bejelentette, hogy a hadsereg és a lázadók harcát a sorsra bízza. Üzenetében dicsérte a katonákat, amiért azok ellenállnak és szembeszállnak az őáltala bűnözőknek és terroristáknak nevezett bandákkal.

Szíriában már több mint egy éve tartanak az összecsapások a hadsereg és a lázadók között. Az ENSZ adatai szerint mintegy 16 ezer ember vált már a konfliktus áldozatává.

ruvr.ru

A propaganda-háború líbiai forgatókönyve Szíria számára

A Nyugat széleskörűen alkalmazza a líbiai forgatókönyvet a damaszkuszi rendszer megbuktatása céljából. Így, minden vonalon folyik az információs háború, amelybe bekapcsolódott a legnagyobb ausztriai lap, a Die Kronen Zeitung is. Ugyanis a szíriai háborúról szóló riportban photoshopot alkalmazatott.
A bloggerek rajtakapták ezen az osztrák lapot. A Die Kronen Zeitung egy menekültcsaládról készített fényképet tett közzé. A menekültek Szíria gazdasági fővárosa, a romba dőlt Aleppo utcáján láthatók a fényképen. Egy gyermeket karjában tartó férfi és egy hidzsábos asszony megy a háború lángai közt egy utcán. A fénykép alatti felirat szerint al-Aszad hadserege páncélosokkal tör magának utat Aleppo felé, amely a felkelők kezében van. Bloggerek az Európai Sajtófotó-ügynökség (European Pressphoto Agency – EPA) bázisából kapott fénykép segítségével hazugságon kapták rajta az újságot. Az EPA adatbázisában ugyanez a szíriai család megszokott városi képpel a háttérben látható, miközben a photoshop mestereinek köszönhetően az városi romokká vált.
Az Oroszország Hangja szintén rendelkezik bizonyítékokkal arra vonatkozólag, hogy a Nyugat készakarva szítja a hangulatot Aleppóban. Ilyen bizonyíték, például, Anfuan as-Sahabi aleppói lakos szemtanú szavai.
„Természetesen az aleppói helyzet nyugodtnak nem nevezhető, de minden eléggé tűrhető. Legalábbis minden nem úgy van, ahogy azt a külföldi médiák láttatják. A kormánycsapatok folytatják a felkelők kiszorítását a városból, a legközelebbi napokban fel fogják szabadítani azt a fegyveresekről. Egyébként ez utóbbiak közül többen saját maguk is feladják magukat. Aleppo egyes helyein összecsapásokra kerül sor a banditákkal, más kerületekben pedig egészen nyugodt a helyzet.”
A fegyveres gerillák témája körül szintén kemény propaganda-háború folyik. A Nyugat Basar al-Aszad rezsimje ellen harcoló, az összes szíriai honpolgár érdekeit kifejező szabadságharcosokként mutatja be őket. Közben az Oroszország Hangja rendelkezik olyan tanúvallomással, hogy Szíriában nagyon sok a profi fegyveres harcos, akiket külföldi pénzért toboroznak az egyszerű szíriai honpolgárok köréből. A nemrég még Hamában harcoló, de most már a kormány oldalára átállt Juszef Naami, a felkelő Szabad Szíriai Hadsereg harcosának exkluzív interjúja.
„Azt mondták nekünk, hogy reális pénzt kapunk, ha fegyverrel elmegyünk tüntetni és egészében véve a katonaság és a rendőrség ellen harcolunk. Mi ebbe beleegyeztünk. Kiképzőtáborba vittek bennünket, ahol a fegyverforgatást sajátítottuk el. Kiképzés után a hadsereg elleni támadásokban vettünk részt, embereket raboltunk, nekünk azt mondták, hogy a rezsim hívei. Gyilkoltunk is.”
Az Egyesült Államok, számos európai és Perzsa-öbölbeli ország elsősorban a megtévesztett fiatalokra támaszkodva kívánja megdönteni Basar al-Aszad hatalmát. Méghozzá már megírták a hatalomátadás forgatókönyvét is. Leon Panetta amerikai védelmi miniszter kijelentette, hogy Washington a szíriai állami apparátus fenntartása mellett száll síkra az al-Aszad távozását követő időszakra. Erre a stabilitás fenntartása érdekében van szükség.
Szíriai ellenállás: belső szemszögből
Minden magas beosztású szíriai köztisztviselő átállása az ellenzék oldalára hírértékű a nyugati média számára. Közben mindenki, aki másik irányba halad, szándékosan a háttérben marad. Az «Oroszország Hangja» Yousef Naami, a közelmúltban a kormány oldalára állt Szabad Szíriai Hadsereg egykori lázadó harcosának exkluzív interjúját mutatja be.
Yousef Naami 27 éves, Hama törvényes kormánya ellen harcolt. A Szabad Szíriai Hadsereg ott érzi magát a legszabadabban. Saját hiszékenységéből vált a kibékíthetetlen ellenzék harcosává:
A fiatal fiúk között, akikkel együtt nőttünk fel, volt egy ismert sejk, Ayman Al-Khalid. Ő beszélgetett velünk, azt mondta, hogy a hazáért kell dolgozni, a hitért, hogy fontos küldetésünk van, ami alighanem a bűnösökkel szembeni harcból áll, akik hatalmon vannak. Ezen beszélgetések eredményeként született meg az az ötletünk, hogy valamit tennünk klel, hangot adni nemtetszésünknek, tüntetésre menni, mindenkinek elmondani, hogy nincs szükségünk egy ilyen hatalomra, az országot meg kell menteni. Mi így gondoltuk és őszintén hittünk benne.
Ayman sejk a fiatalokat bemutatta valamilyen férfinak, aki minden egyes tüntetésen való részvételért 2 ezer lírát ígért mindenkinek. Ez kicsivel több mint 30 dollár. Valójában azonban 500 lírát kaptak, ami 8 dollár. Volt, hogy semmit sem adtak, mondván: majd később. A fiataloknak ez nem tetszett, mire másodszorra is megvették őket azt ígérve, hogy valóban meg fogják kapni a pénzüket, és sokkal többet, ha katonákra és rendőrökre lőnek. A kiképzés egy bázison zajlott. Ezt követően részt vettek a hadsereggel való összetűzésekben, embereket ejtettek foglyul, bizonyára a rendszer támogatóit. Gyilkosságokra is sor került, amiért 10 000 lírát, azaz 160 dollárt ígértek. Ténylegesen azonban tízszer kevesebbet fizettek vagy egyáltalán semmit se.
Miért döntött úgy Youssef Naami, hogy felhagy a katonai múlttal?
Az egyik művelet során elfogták a barátomat. A mobiljában meg volt a telefonszámom, és egy idő elteltével felhívott egy férfi, a nevére nem emlékszem, és azt mondta, hogy ő a Szíriai Fiatalok Szövetségének a tagja és egyszerűen csak beszélgetni szeretne. Kérdéseket tett fel, mint például: «Miért cselekedtek így, hiszen ti fiatalok vagytok, nektek kell építeni ezt az országot.» Eleinte letettem, ők viszont folyton hívogattak, udvariasan beszéltek. Idővel elkezdtem gondolkodni azon, amit mondtak nekem. Egyszer megbeszéltük, hogy találkozunk Hama közelében. Odamentem és találkoztam a Szíriai Fiatalok Szövetségének tagjaival és a képviselőjükkel, Mohammed al-Derivel. Sokáig beszélgettünk, kérdezgettük a másikat, vagy épp magunk meséltünk el valamit. Ezt követően többé nem akartam többé harcos lenni. Visszatértem Hamába és beszéltem a társaimmal. Úgy döntöttünk, hogy együtt elmegyünk és abbahagyjuk.
Elmondásuk alapján a fiatalok hittek Bassár el-Aszad kijelentésének a kegyelemről, a megbánás és az önkéntes fegyverletétel esetén. 24 órával a fegyverletétel után a kormány kihúzta a fiatalok nevét a feketelistáról.
Yousef Naami bevallása szerint úgy érzi magát, mintha újjászületett volna. A helyi hatóságok munkával látták el őt. Ahogyan ígérték, egy vízellátással foglalkozó cégnél dolgozik. Több társának is sikerült elhelyezkedniük egy rendes munkahelyen.
ruvr.ru

A történelem könyveket mindig is a győztesek írták...

A New York Times elismerte, hogy a fővonalas médiában egyes híreket a kormány jóváhagyása után tesznek csak közzé

Időkjelei: Az alábbi cikk egy nagyon fontos témát feszeget: az Igazságot. Az igazságot, arról, ami a világban folyik. A jelenkor eseményeinek hátterében rejlő igazságot. Ahogy egy korábbi cikkben írtuk: “Hillary Clinton panaszkodott, hogy az amerikai katonai-ipari hatalom „vesztésre áll az információs háborúban” a független médiumokkal szemben és sürgette, hogy tegyenek valamit az egyensúly visszabillentése érdekében, mert így túl sokan botlanak bele a hatalmi elit örök bosszúságába: az igazságba.” Ez az egyik legfőbb oka az Internet szabadsága elleni támadásoknak. A mindenkori hatalom abszolút felügyeletet akar magának az információ felett, hogy az igazságnak csak az általa jóváhagyott verziója létezhessen.

Így működik a média.

„Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” – János 8:44

 A New York Times nemrégiben megjelent igencsak ritkaságnak számító cikkében elismeri, hogy tulajdonképpen minden nagy médiatársaság hagyja, hogy állami bürokraták és kampányfelelősök cenzúrázzák cikkeiket.

Ezek a médiumok beleegyeztek, hogy az Obama vagy Romney kampány résztvevőitől származó idézeteket kizárólag jóváhagyás után tegyék közzé. A cél, hogy a kampányok a lehető legközelebb maradjanak a hivatalos „üzenethez” és semmi se csússzon át a szűrőn, ami negatívan befolyásolhatja a politikusok imázsát.

A New York Times szerint az „idézet jóváhagyás” mára bevett szokássá vált Washingtonban. Ez is egyértelműen mutatja, hogy a szabad és független média intézménye ma már a múlté. A főáramú médiában tulajdonképpen az alaposan szűrt és cenzúrázott állami propagandát hallhatjuk. Ez az oka annak, hogy egyre több ember fordul el a régen kizárólagos hírforrásnak számító médiumoktól. Az emberek az igazságot akarják és kezdenek rájönni, hogy ezt az esti hírekből nem kapják meg.

A New York Times a következőket írta:

Az idézetek szerkesztve, minden színtől, fesztelen stílustól és a provokatív hangvételnek az árnyékától is megfosztva érkeznek vissza. Email üzenetben érkeznek a Chicagói Obama-főhadiszállásról az újságírókhoz, akik egyetlen feltétellel kapnak engedélyt arra, hogy interjút készíthessenek a kampány valamelyik tagjával: a kampány sajtóosztályának vétójoga van és ők döntik el, mely nyilatkozatokat lehet közölni illetve névvel ellátni. Az elnök vezető stratégáinak véleményére áhítozó riporterek a fogukat szívva, de beleegyeznek a cenzúrába. Az interjúkat követően a riporterek a legszaftosabb sorokat ellenőrzésre küldik. A forgatókönyvhöz foggal, körömmel ragaszkodó kampányfelelősök döntése legtöbbször nemleges: „Barack Obama nem hagyja jóvá a szóban forgó üzenetet.”

Ezt a New York Times írást tényleg érdemes elolvasni: http://www.nytimes.com/2012/07/16/us/politics/latest-word-on-the-campaign-trail-i-take-it-back.html

A cikk elmondja, hogy szinte minden vezető médium beleegyezett, hogy közzététel előtt leadja idézeteit ellenőrzés és jóváhagyás céljából:

Nehéz volt olyan hírcsatornát találni, amelyik nem veti alá magát az idézet-jóváhagyás procedúrának, bár nyilván sokan kelletlenül teszik. A Bloomberg, a Washington Post, a Vanity Fair, a Reuters és a New York Times mind elfogadták, hogy csak ezekkel a feltételekkel készíthetnek interjút.

Ez teljesen ellentétben áll azzal, amit a médiának képviselnie kellene.

Joseph Farah, a World Net Daily alapítója a következőket mondta erről:

Csak annyit tudok mondani ezekről az emberekről, akiket egykor a kollégáimnak tekintettem, hogy szégyellem magam miattuk. Ez borzalmas. Szégyenbe hozzák magukat is és azt az intézményt is, ami egy szabad társadalom számára nélkülözhetetlen.

Nekem úgy tűnik, hogy a szabad és független sajtó számára a legnagyobb veszélyt nem az állami kényszer jelenti, hanem a sajtó hajlandósága, hogy átengedje magát a kormány és a politikusok irányításának.

Joseph Farah, aki évtizedek óta dolgozik újságíróként, nincs egyedül véleményével.

Dan Rather, a CBS korábbi műsorvezetője, még 2009-ben, egy beszéd során mondta a következőket:

„Az én koromban és helyzetemben végre elértem oda, hogy nem kell hízelegnem senkinek,” mondta. „Csodálatos érzés.” Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy az újságírás integritását tönkretette a pénz, a politika és a hírek lebutítása. Dan szerint ez a három tényező a felelős „a hírek butulásáért és a híres amerikai sajtó hanyatlásáért.” A média konszolidációját a bankiparhoz hasonlítva kijelentette, hogy a média „hozzávetőlegesen 80 százalékát” nem több mint 6, de talán még ennél is kevesebb társaság tartja kézben.

A legtöbb ember tévé- vagy információfüggő és nem tud meglenni az esti híradó, film vagy kedvenc sorozat nélkül. Ma ez a hat társaság dönti el, hogy ez a sok százmillió ember milyen információt kap, illetve milyen szórakoztató műsort nézve tölti estéit.

Egy átlag amerikai 153 órát tölt tévénézéssel egy hónapban és 120-150 órájukkal a magyarok sincsenek sokkal lemaradva. Gondoljunk csak bele: mekkora befolyással bírhat havi 150 óra „programozás” egy átlagember számára? Az Egyesült Államokban ez a hat társaság a Time Warner, a Walt Disney, a Viacom, a Rupert Murdoch’s News Corp., a CBS Corporation és az NBC Universal. A médiának vannak még olyan területei, amelyeket kevésbé dominálnak ezek a birodalmak, de ezeknél is fokozatosan romlik a helyzet. Sajnos az Interneten is egyre erősebb a kontroll. A Facebook, Google, Yahoo, Microsoft és hasonló nagy cégek egyre nagyobb beleszólással bírnak abba, hogy mit látunk és hallunk a világhálón. Akit érdekelnek a részletek, itt megnézheti a hat médiabirodalom tulajdonában lévő médiacégek listáját: http://theeconomiccollapseblog.com/archives/who-owns-the-media-the-6-monolithic-corporations-that-control-almost-everything-we-watch-hear-and-read Talán így már érthető, miért érzi azt az ember, hogy lassan mindegy melyik csatornából vagy újságból értesül a hírekről, nagyjából mind egyformának tűnik. Sokan azt sem tudják, milyen óriási az átfedés a nagy médiacégek igazgatói és a bankok, olaj-, gyógyszeripari és technológiai cégek vezetői között. Az alábbi linken ezek a listák is megtekinthetők: http://www.fair.org/index.php?page=2870 A fővonalas média nem fogja kritizálni az üzleti rendszert, mert ők a rendszer. Sokszor a média által közvetített üzeneteket közvetlenül az állam irányítja. Carl Bernstein, a Washington Post volt újságírója feltárta, hogy több száz amerikai újságíró korábban a CIA-nak dolgozott. Rendkívül fontos megérteni, hogy a média irányítói, a kezükben összpontosuló rendkívüli információs hatalom segítségével akarják befolyásolni a társadalom gondolkodását. Saját értékeiket és jövőképüket akarják ráerőltetni mindenkire. Bizonyára sokan észrevették, hogy ritkán halljuk a főáramú médiát Nagytestvér szép lassan körénk épülő rendőrállamát kritizálni. Ehelyett kitartanak amellett, hogy az új biztonsági intézkedések a mi érdekeinket szolgálják és bár szabadságunk egyre fogy, legyünk nyugodtak, ők ezzel soha nem fognak visszaélni és megvédenek minket a rosszemberektől. Vagy például mikor hallunk vagy olvasunk a globális elit népességcsökkentési terveiről? Ehelyett ott a „családtervezés”, természetesen a környezet védelme és az emberek jóléte érdekében. Bár a gazdasági válság kérdése ma már elkerülhetetlen téma a médiában, legtöbbször semmit sem hallunk a válság igazi okáról, illetve, hogy mi is váltotta ki valójában. A mai világban rendkívül fontos a jól informáltság, ez pedig nem lehetséges megbízható források nélkül. Ne legyünk agyatlan robotok. Nézzünk a dolgok mögé. Ne legyünk lusták és ne elégedjünk meg azzal, amit elénk raknak. Az igazság mindenki számára elérhető, csak kérni vagy keresni kell.

Forrás: The American dream

Búcsú a petróleumtól

A találmány Robert Godes nevéhez fűződik, és a "szakmában" a sokat emlegetett LERN (Low Energy Nuclear Reactor) technológiára épül.
Godes vezetésével a Brillouin Corporation, az elektron befogási reakció elvét használja fel.
A technológia nem tévesztendő össze a hagyományos, egészségre ártalmas, sugárzó nukleáris technológiával. Ez olcsó, tiszta és jól kontrollált nukleáris energia a legtágabb értelemben.


"Tudjuk, hogy működik"

Bár úgy tűnhet, hogy a nyilvánosság előtt "kicsit későn" jelentek meg, biztosan nem újoncok ezen a területen. Remélik, hogy a hidegfúzió sikeres dekódolásának elve előnyt jelent, és nagy volumenben hamarosan a piacon is megjelenhet. Robert azt állította, hogy sikerült a fizikai mechanizmusok mögött a hidegfúzió elvének teljes gyakorlati optimalizációja. Így most már lehetséges a számukra, hogy rendezzék a folyamatokat és a dizájnt az eszközökön nagyon gyorsan. Ezek közé tartoznak a megfelelő ellátások, az indítás, a reakció leállítása, vagy a magas-és kikapcsolt állapot, valamint a folyamatos működés kérdéskörei. Ez egy bizonyos fokú fejlesztési folyamat-ellenőrzés, amely során a fejlesztőknek mindig meg kell küzdeni a bizonytalansággal.

A bemutatón (Defkalion Görögország), egy állandó teljesítménygörbét vártak, ami akkor még nem jött létre, csak egy sor folyamatosan lüktető csúcs volt az, amit látni lehetett.
A Brillouin Corporation most kapott két független szakmai értékelést a készülékeikről. Az egyik a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumból jött, a másikat Dr. Michael McKubre, a Stanford Research International (SRI) kutatója készítette. A meggyőző eredményeknek köszönhetően a kuratóriumi társaság aktív résztvevője, Dr. McKubre azt mondta, hogy számára ez az első alkalom, hogy többször meg tudtak ismételni LENR kutatási eredményeket.

McKubre 2009. április 19-én, egy kiadós egyórás interjúban beszélt a "hideg fúzióról". Az SRI a "de novo" - műszaki találmányok területére sorolta, mint egy úttörő nemzetközileg elismert kutatási intézmény, bár Robert nyilatkozata szerint a "hideg fúzió" és a "LENR" félrevezető, hiszen semmi sem hasonlít a hagyományos maghasadási vagy fúziós folyamatokhoz. Úgy jellemezte, hogy ez egy "ellenőrzött elektron befogási reakció (CECR), vagy "moderált fonon-hidrogén-reakció".
(Phonon moderált hidrogén reakció"- a fonon olyan kifejezés a kvantumfizikában ami hivatkozik az atomok vagy molekulák kollektív gerjesztésére. Figyelik a mozgásokat, a rezgés bizonyos mintáit, és értékelik)

Az interjú: "Cold Fusion Hot Again" http://peswiki.com/index.php%20/News:_Cold_Fusion:_60_Minutes:_More_Than_Junk_Science&usg=ALkJrhiZjkg5NigSlTdRo-9X5XfU5qKbcA

A technológia két kazánváltozatban kerül a gyártáshoz kifejlesztésre az SRI-vel közösen. Az egyik Brillouin új hidrogén Kazán ™ (MNB TM) vagy "meleg-cső" kazán. Ez a kisebb energiafelhasználáshoz, a másik a BEC, 400-500 ° C fokos erőművi turbinákhoz. Mindkét típus fejlesztését nagy érdeklődés kíséri, főleg az erőművi alkalmazást, mivel az USA-ban a szigorú környezetvédelmi követelmények miatt sok erőművet leállítottak. A kazán a meglévő infrastruktúrához egyszerűen csatlakoztatható, az alacsony javítási költség, és a hatalmas beruházás az új erőművekben szinte teljes mértékben elkerülhető. Az előzetes számítások szerint 1 cent/kWh előállítási költség mellett nincs környezetszennyezés.

Az USA-ban Utah államban a legolcsóbb az elektromos energia, de az új technológia negyedére csökkenti az árát, bár mi itt Magyaroszágon, az öt és félszeresét fizetjük ennek. A LERN-technológiával 9.-Ft-ra csökkenhetne a kilowattonként az itthoni ár (ha Kapolyi nem kergeti körbe a fél világon a számlát, és Orbánék nem raknának rá félezer százalék körüli jövedéki -és luxusadót).

A másik változatú Brillouin kazán, amelyt már kifejlesztettek, és több ezer órányi tesztelés közben működik a nedves módszerrel, desztillált vizet és elektrolitokat (ásványi sókat) tartalmaz. Ez a kazán hőt termel 100 - 150 ° C-on. A prototípus készülék egy ideig még a Berkeley Laboratóriumban próbaüzemel.
Mivel korlátozottak a pénzügyi források, a fejlesztőknek alkalmazkodnia kellett a polcról levehető szabványos alkatrészekhez a tervezésnél. Megfelelő pénzügyi források mellett úgy vélik, hogy meg lehet építeni egy optimalizált kivitelezésű nedves kazánt. Teljesítménye a legáltalánosabb vízmelegítőkével megegyező a piacon, akár az otthoni, vagy az ipari szektorban. Az MNB TM kazán típusa inkább villamosenergia-termelésre és folyamatos hőtermelésre használható.
Sajnos a megadott YouTube videókhoz nincs hozzáférés (nem is értem miért?), de majdcsak megtaláljuk valahol:
Link

Viszont van hír a Rossi-féle reaktorról is. Az 1 MW-ra tervezett blokk 5,5 órás próbaüzeme 479 kW energiatermelés mellett működik: http://pesn.com/2011/10/28/9501940_1_MW_E-Cat_Test_Successful/&usg=ALkJrhhW00FWoDDVBLPNGJyXkJS7RNVpfw
Andrea Rossi fejlesztésének megjelenéséről a piacon viszont még nem lehet beszélni, mert az eszközök még a béta-teszt fázisánál tartanak. Várhatóan 6-18 hónap, amíg túljutnak az ellenőrzési problémákon.

Mint az eddig ismertetésre került fejlesztések, találmányok, berendezések esetén többször is megjegyeztem, már nem az a kérdés, hogy lehetséges-e fosszilis energiahordozók kiváltására ingyen vagy nagyon olcsó energiát termelni, hanem az, hogy mára komoly konkurenciaharc alakult ki a "piacon"!

/Tulok/