2012. augusztus 10., péntek

Az érdekek pólusa

Oroszország azt tervezi, hogy az Északi-tengeri út mentén hadihajó-támaszpontokat és határszolgálatokat hoz létre, jelentette ki Nyikolaj Patrusev, az orosz Biztonsági Tanács titkára. Szakértők szerint ez a döntés rendkívül időszerű.
Az utóbbi időben kiéleződött a sarkvidéki befolyásért folytatott verseny, elsősorban azért, mert e szélességi fokon felmelegedett a klíma. Ma, az Északi-sarkvidék öt állama: Oroszország, Kanada, Dánia, Norvégia és az Egyesült Államok vesz részt a természeti erőforrások kiaknázásáért folytatott versenyben. Különböző becslések szerint, a Sarkvidék szénhidrogén-tartalékai a világ feltáratlan tartalékainak egynegyedét teszik ki. Szükségünk van megfelelő katonai erőre, amely képes lenne visszaverni bármilyen potenciális kísérletet, amely arra irányul, hogy katonai eszközökkel osszák szét az Északi-sarkvidék természeti kincseit, véli Konsztantyin Szivkov, politikai elemző.
- Az Északi-sarkvidéki szénhidrogén-tartalékokért folytatott harc már most aktívan folyik. Méghozzá, az Északi-sark medence, pontosabban szólva, az északi tengeri útvonal a legrövidebb tengeri útvonal, amely összeköti Európát a Kelettel. Olyan helyzetben, amikor a gazdasági fejlődés központja áthelyeződik Európából az Ázsiai-Csendes-óceáni körzetbe, növekszik ennek az útvonalnak a jelentősége. Különösen azért, mert a globális felmelegedés miatt felszabadul a jégtől az északi tengeri útvonal. És az, aki ellenőrzése alatt tartja majd ezt a kommunikációt, jelentős befolyást gyakorolhat a globális forgalomra. Ezért most nagyon kemény harc folyik.
Meg kell jegyezni, hogy Oroszország nem volt az első, aki bejelentette katonai bázisok alakítását az Északi-sarkon. Az év elején Kanada bejelentette, hogy bázist akar létrehozni a sarkvidéki Cornwallis szigeten. Dánia is készül katonai jelenlétének növelésére a Jeges-tengeren. 2009-ben bejelentette, hogy különleges katonai parancsnokságot és készenléti erőket hoz létre. Egy évvel később Norvégia áthelyezte vezérkarát a sarkkörön túlra, az Egyesült Államok és Kanada rendszeres hadgyakorlatokat kezdett tartani az Északi-sarkvidéken.
A dolog lényege az, hogy e régióban különböző országok nem csak gazdasági, hanem geopolitikai érdekei is kereszteződnek. Az Arktisz nem csak a hajók számára legrövidebb útvonal Oroszország és Észak-Amerika között, hanem a stratégiai légierők és az interkontinentális ballisztikus rakéták számára is, mondja Konsztantyin Szivkov.
- Ebben a régióban nagy teljesítményű rakétaelhárító rendszereket, a ballisztikus rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárókat lehet telepíteni, ami rendkívül fontos a világ minden globális játékosa számára. Tudomásom szerint a 90-es évektől kezdve, amerikai tengeralattjárók folyamatosan járőröznek a Jeges-tenger medencéjében, többek között a Barents-tenger vizeiben is.
Ami orosz katonai bázisok telepítését illeti, ezek megjelenhetnek a Dickson-szigeten a Kara-tengeren, valamint a Jenyiszej és a Léna folyó torkolatában. Az orosz hadseregben északi-sarki brigádok alakulnak, amelyek képesek lesznek hadműveleteket folytatni zord körülmények között.
ruvr.ru

Ciberteológus: miért nem lehet misekönyv helyett iPadet használni?

Antonio Spadaro, a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsának tagja, akit sokan csak ciberteológusként ismernek Ciberteológia című blogja miatt, kifejti, miért helytelen a nyomtatott misekönyv helyett különféle digitális eszközök segítségével misézni.
A Pápai Szent Kereszt Egyetem 2010-es, a Kléruskongregáció számára készült felmérései szerint ugyanis a papok 17,5 százaléka használta legalább naponta egyszer, és 36 százalékuk hetente egyszer az internetet a zsolozsma mondására. 
Antonio Spadaro jezsuita szerzetes, aki XVI. Benedek nevezett ki a Kultúra Pápai Tanácsa és a Tömegkommunikáció Pápai Tanácsa konzultorának, a Cyberteologia című blogján kifejti, hogy miért nem válthatják fel az iPadek, más tabletek és egyéb digitális eszközök a liturgia hagyományos könyveit. Írásával az új-zélandi püspöki kar nemrég kiadott rendelkezésére reagál, amely úgyszintén megtiltotta a digitális eszközök használatát a zsolozsmában, a misében és más liturgikus alkalmakon is. 
Mint a püspökök írják: minden vallásnak megvannak azok a szent könyvei, amelyeket csak a rítus céljaira rendeltek alá, és így a vallás szívében vannak. A katolikus hit sem kivétel. Így még tanulmányozás céljára kiválóan alkalmasak a digitális eszközökre feltett miseszövegek, liturgikus használatuk tiltott, mivel ezeket sok minden másra is használják a tulajdonosok: cikkeket olvasnak, videókat néznek rajta, megtekintik az e-mailjeiket. A digitális eszközök nincsenek speciálisan lefoglalva a liturgia céljaira, szemben a liturgikus könyvekkel. 
Spadaro blogjában kifejti, hogy miként változott meg a szent könyvek helyzete a digitális korban, amikor az olyan alkalmazásoknak köszönhetően, mint az iBreviary, a breviárium és a mise szövegei digitálisan is elérhetőek. A ciberteológus rámutat: a szent, liturgikus könyvek integráns részét képezik a keresztény közösség rituális ünneplésének, azaz szerepük van benne. Mégiscsak elképzelhetetlen, amint egy körmeneten egy monitort, vagy misében egy számítógépet, esetleg egy iPadet, mobiltelefont áldanak meg és incenzálnak ünnepélyesen. 
Hozzáteszi: a lap ,a papír a szöveg teste. a liturgia „az ellenállás bástyája” a tintában és lapokban megtestesülő szöveg eltüntetésével szemben. Végül Spadaro megjegyzi: a trentói zsinat felhasználta kora technológiáját a liturgia védelmében, amikor kijelentette, hogy a nyomtatás akkor még viszonylag új technikája felhanszálható, hogy az egész világos egységes liturgikus könyvek adassanak ki, és így valóban egyöntetű, egységes legyen a liturgia minden egyházmegyében és plébánián. 
Magyar Kurír (szg)

Az Eurázsiai Unió jövője

Augusztus elején Nyizsnyij Novgorod helyt adott egy az Eurázsiai Unió jövőjét tárgyaló nemzetközi konferenciának. „Nyilvános diplomácia és eurázsiai közeledés, támogatók és szkeptikusok”. Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Ukrajna, Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Moldova szakértői vitatták meg a korábbi Szovjetunió térsége integrációjának jelenleg útjában álló akadályokat. Az esemény szervezője a Gorcsakov Nyílt Diplomácia Alap volt.
A konferencia első ülésén az eurázsiai geopolitikai projekt földrajzi viszonyairól alakult ki heves vita. A javaslatok szerint a már megalakult „Eurázsiai hármas” szövetségét (Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország) ki kell terjeszteni újabb államokra - elsőként Ukrajnára, Tádzsikisztánra és Kirgizisztánra -, a jövőben pedig az új szövetségi rendszer magába foglal majd olyan országokat is, melyek nem voltak a Szovjetunió részei (például Törökország).
Azonban több szakértő is szkeptikusnak mutatkozott és hangsúlyozta, hogy az integrációs folyamat során fokozott óvatossággal kell eljárni. Elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy az Eurázsiai Unióval együttműködő partnerek esetében vezessék be a társult tagságot, ami az Európai Unióban formálódó „többsebességű integráció” elképzeléséhez lenne hasonlatos.
Az Eurázsiai Unió politikai elhelyezkedése terén éles vita bontakozott ki. Valaki ugyanis felvetette, hogy az új szerveződés legyen része annak a bizonyos „Nagyobb Európának”, ami az Európai Uniót és Észak-Amerikát is magába foglalná.
Ezt a felvetést a résztvevők többsége nem támogatta. Elhangzott az is, hogy az Eurázsiai Uniót sokkal inkább egy szláv-türk uniónak kell tekinteni – de Lev Gumilev szovjet történész, etnológus és antropológus elképzelését a többség szintén nem támogatta. Ezért a megbeszélés politikára vonatkozó része azzal ért véget, hogy előbb szükség van a közös értékrend meghatározására, mely az Eurázsiai Unió tagjait egyesíteni tudja, függetlenül a tagállamok lakosságának vallási és etnikai hovatartozásától.
Felvetették a közös gazdasági térség létrehozásának gondolatát is, mely a Csendes-óceántól Kelet-Európáig húzódna és a tagállamok közti kereskedelem fokozását szolgálná. Több résztvevő is megjegyezte, hogy amint az Eurázsiai Unió gazdasági fejlődése elér egy bizonyos szintet, elkerülhetetlenül szükség lesz bizonyos fokú politikai egyesülésre.
A konferencia során megvitatásra kerültek az Eurázsiai Unióra reklám vonatkozásai is – elkerülhetetlen a tevékenységek nyilvános meghatározása, hogy az új szövetségi rendszer a jövőben csatlakozó államok számára is vonzó képet mutasson. Ennek során figyelembe vették a múlt tapasztalatait – úton-útfélen az Európai Unió által elért eredményekről beszélnek, sokkal kevesebbet tudni viszont a korábbi szovjet köztársaságok integrációja során elért eredményekről.
Nyilvánvaló, hogy az Eurázsiai Unió ideájának kommunikálásán végzett munka rendszerszintű és következetes kell legyen – nem csak a nagyközönséget kell vele megtalálni rendszeresen, hanem egyénileg kiválasztott csoportokat. Ezek közül legfontosabbak az integráció szempontjából esedékes tagállamok politikai elitjei és üzleti körei. Abban is egyetértés mutatkozott, hogy az elitekkel folytatott kommunikáció során nem csak a közigazgatásban működő posztszovjet elittel kell tárgyalni, hanem az elit teljes spektrumát figyelembe kell venni, beleértve a jelenleg hatalmon lévő elit ellen munkálkodó belső ellenzéket is.
Nem feledkeztek meg arról sem, hogy elsősorban a posztszovjet országok fiataljaival kell dolgozni. Ez abból a szempontból kritikus, hogy az Eurázsiai Unióról pozitív kép alakuljon ki, ami a közeljövőben majd meghatározza az országukról alkotott képet is. Mindezek nélkül értelmetlen lenne az Eurázsiai Unió hosszú távú integrációs folyamatát megkezdeni.
Más tevékenységek, mint a Nyizsnyij Novgorodban szervezett nemzetközi szakértői konferencia, mára esedékesek. Ennek során részleteiben is megvitatják majd az Eurázsiai Unió felépítésének folyamatát, ahogyan azt is, hogyan lehet az új felállást vonzóvá tenni a teljes posztszovjet térség számára.
Forrás: Oroszország Hangja

Juhász Iván
Van egy kis falu, ahol a kápolna falára fölfutott a repkény. A bejárati íven akkoriban ezek a szavak díszelegtek: A MEGFESZÍTETT KRISZTUST PRÉDIKÁLJUK. Egy egész generáció ideje alatt éppen ezt tették. A keresztre feszített Krisztust prédikálták. De változtak az idők. A repkény egyre nőtt, és eltakarta az első szavakat. Ekkor már csak ezt olvashatták a föliratból: KRISZTUST PRÉDIKÁLJUK. A következő generáció Krisztust prédikálta mint példaképet, mint ideális tanítót és a humanitárius szolgálat mintáját. Évek multán tovább növekedett a futónövény, és végül már csak ennyi maradt a föliratból: PRÉDIKÁL. Csak prédikálták a közgazdaságtant, a szociális evangéliumot, a könyvszemléket és ehhez hasonlókat. Vajon mi a megfeszített Krisztust prédikáljuk?

Aki nincs a Facebook-on már alapból „gyanús”

A Facebook mára olyannyira tolakodó és mindent átható erővé vált a társadalomban, hogy egyre több munkáltató, sőt egyes pszichológusok is úgy gondolják, hogy aki nem tagja egyetlen közösségi portálnak sem az alapból „gyanús”.
A német Der Taggspiegel odáig ment, hogy rámutatott, a közelmúlt két hírhedt lövöldözőjének, az amerikai James Holmes-nak és a norvég Anders Behring Breivik-nek legfontosabb közös jellemzője a Facebook tagság hiánya volt.
Egy kicsit megfoghatóbb szinten a Forbes.com arról ad hírt, hogy a humán erőforrás kollégák egyre inkább tartózkodnak olyan fiatal jelentkezők alkalmazásától, akik nem használják a Facebook-ot.
A munkaadók elsőszámú aggodalma, hogy a Facebook profil hiánya azt jelezheti, hogy az illető ellen olyan sok bejelentés érkezett, hogy fiókja felfüggesztésre került (mivel, mint tudjuk törölni nem lehet).
A Slate.com tanácsadó rovatának újságírója, Emily Yoffee, azt javasolja fiatal olvasóinak, hogy ne randizzanak senkivel, akinek nincs Facebook profilja.
„Ha elértél egy bizonyos kort és találkozol valakivel, akivel randizni szeretnél és az illetőnek nincs Facebook oldala, lehet, hogy nem is a valódi nevén mutatkozott be neked. Ez egy jelzés lehet, hogy vigyáznod kell,” írja.
Yoffee mellesleg megjegyzi, hogy tanácsa nem vonatkozik azokra az idősebb emberekre, akik már a közösségi oldalak térnyerése előtt is produktív tagjai voltak a társadalomnak.
A Slashdot technológiai hírportál úgy összegezte a Der Taggspiegel cikkét a közösségi oldalakról, hogy „a Facebook profil hiánya lehet az első jele annak, hogy egy tömeggyilkossal van dolgunk”.
A cikk rámutat, hogy Holmes, akit 12 ember, köztük egy meg nem született gyermek megölésével és további 58 személy megsebesítésével vádolnak és Breivik, aki 77 embert gyilkolt meg egy lövöldözésben, nem vagy csak nagyon kevés digitális online lábnyomot hagytak maguk után.
Breivik a MySpace közösségi portált használta, Holmes pedig egyes értesülések szerint az Adult Friend Finder (felnőtt társkereső) oldalt látogatta.
Christopher Moeller, pszichológus a magazinnak nyilatkozva elmondta, hogy manapság a Facebook használat az egészséges szocializálódás jele.
A pszichológusok megjegyzik, hogy Holmes és hozzá hasonlóan, számos más tömeggyilkos sem rendelkezett igazi barátokkal.
A feltevés lényege tehát, hogy a legtöbb fiatal számára magától értetődőnek számító Facebook profil hiánya az abnormális vagy diszfunkcionális, illetve esetenként kifejezetten veszélyes magatartás vagy személyiség jele lehet. 

Forrás: Daily Mail


Facebook kamerák: a közösségi oldal kilépett a fizikai világba

 

 „Jelentkezz be az arcoddal.” Ez a mottója annak az új direkt-arcfelismerő technológiát alkalmazó amerikai cégnek, amelyik népszerű boltokban, kávézókban elhelyezett kamerák segítségével kínál személyre szóló ajánlatokat, kedvezményeket regisztrált felhasználóinak.

A Nashville-i Redpepper cég azt ígéri, hogy szolgáltatásuk igénybevételével a felhasználók jelentős pénzt takaríthatnak meg, módszerük azonban lényegesen agresszívabb, mint az eddig ismert kuponrendszerek.
A folyamat egy „Facedeal” kamera felszerelésével kezdődik az adott üzlet bejáratánál, ami leolvassa és azonosítja a belépő arcát az illető Facebook profiljában található képek alapján, majd attól függően, hogy a felhasználó milyen oldalakat „lájkolt”, személyre szabott ajánlatokat kínál neki.
A Redpepper szerint „a Facedeal alkalmazást a Facebook-on kell engedélyezni. Az alkalmazás, a felhasználó közreműködésével megerősíti, hogy melyek azok a legfrissebb fényképek, amiken a felhasználó megjelölésre került, hogy azok alapján rögzíthesse és azonosíthassa az arcát. A kifejezetten erre a célra kifejlesztett kamerák ezek alapján az adatok alapján azonosítják a felhasználót a fizikai világban. A regisztrációt követően a felhasználó okostelefonján keresztül értesül a neki szóló ajánlatokról, amihez csupán arra van szükség, hogy az arcát „megmutassa” a kamerának.”
Az arcfelismerő technológia persze nem új keletű dolog a Facebook-nál. 2011 júniusában a céget sok kritika érte miután előzetes bejelentés nélkül elkezdték alkalmazni a „megjelölés” javaslat rendszert, ami felismeri a feltöltött képeken látható személyeket. Ehhez megvették a módszert kifejlesztő izraeli céget, a face.com-ot.
A Redpepper arcfelismerő technológiája kísértetiesen hasonlít a Tom Cruise nevével fémjelzett Különvélemény című filmben látott, személyre szóló reklámokhoz, ahol még néven is szólítják az arra járókat és ahol mindenkiről mindig pontosan tudják, hogy hol van és mit csinál. A filmbéli kamerák retina és íriszleolvasó technológiát alkalmaztak.
Mostanában egyre több, a biometrikus azonosítást kihasználó reklámozási módszer kifejlesztéséről hallani.
Az IBM 2010-ben jelentette be, hogy RFID technológiát fognak bevetni a fogyasztók célzott megkeresésére. A London Telegraph szerint a módszer segítségével megkímélik a fogyasztókat a számukra irritáló reklámoktól, mert így csak az őket érdeklő termékeket, szolgáltatásokat ajánlanának nekik. (Lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=JCVHNGolm7k)
Az IBM fejlesztőlaboratóriumának egyik kutatója is rámutatott a Különvélemény és az IBM rendszer közötti hasonlóságra: „A filmben a kivetítők az emberek szemét olvasták le. Mi inkább az RFID technológiát választottuk, mivel ez már eleve az emberek zsebében vagy táskájában van és a magukkal hordott eszközök segítségével személyre szóló üzeneteket küldhetünk nekik.”
Februárban arról érkeztek hírek, hogy Londonban nagyfelbontású kamerákat telepítenek a buszmegállókba, hogy nemekre bontott reklámokat vetítsenek a várakozóknak. A kamerák az arc meghatározó jellemzői, az állkapocs, az arccsont, az orr és a szemek alapján próbálják kitalálni az emberek nemét.
A múlt héten pedig kiderült, hogy New York városa és a Microsoft megállapodtak egy új „domain tudatosság rendszer” bevezetéséről, ami nem más, mint egy rendkívül fejlett megfigyelési adatbázis és a város különböző pontjain elhelyezett 3000 térfigyelő kamera segítségével fogja ellenőrizni, hogy az arra haladó állampolgárok benne vannak-e valamelyik bűnügyi vagy terrorista nyilvántartásban.
Tegnap a Wikileaks egyik legújabb felfedezéséről jelentek meg hírek, amikből kiderül, hogy a kormány Trapwire nevű megfigyelőrendszere minden térfigyelő kamera anyagát képes használni, legyen az egy bolt, kaszinó vagy bármilyen cég biztonsági rendszerének része vagy sima utcai térfigyelő kamera és a videó felvételek alapján képes azonosítani egy keresett személyt.
(Az új Wikileaks-ről és a Trapwire rendszerről a magyar Index.hu is írt: http://index.hu/kulfold/2012/08/15/mindenkit_megfigyelhet_egy_rejtelyes_ceg/)
Nyilván sokan azt mondják majd, hogy az új Facebook alkalmazás ártalmatlan reklámfogás, a módszer mégis precedenst teremt, amit nyilván más cégek is követnek majd a jövőben. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy ezeket az új kamerákat összekössék a már most is működő, több millió térfigyelő kamerával vagy a titkosszolgálatok által használt rendszerekkel? Hamarosan tényleg ott tartunk, hogy az állam mindenkiről mindig tudni fogja, hogy hol van és éppen mit csinál.
A Facedeal rendszer promóciós videója:
 Forrás: Infowars.com

Hányszor szólunk be egymásnak naponta?

Egy 3000 pár segítségével végzett felmérés szerint egy hétköznapi házaspár átlagosan naponta hatszor - évente 2455-ször - tesz szemrehányást egymásnak. A listavezető az: “oda sem figyelsz, miről beszélek!”. Ez évi 112-szer veri ki a biztosítékot.
A túllépett családi költségvetés 109 szemrehányást szül, a pénz – úgy általánoságban –  újabb108-at.
Horkolásért 102-szer szekáljuk a másikat, és 80 alkalommal akadunk ki egy-egy sáros lábnyom miatt a lakásban.
88-szor panaszkodunk a szex hiányára vagy minőségére, és 69-szer hangzik el: “sosem mondod, hogy szeretsz”.
Említést érdemel még a gyors vezetés, és a tévé függőség. Ezek legalább hetente egyszer terítékre kerülnek...
Csak remélni merem, hogy ha kifejezetten keresztény házaspárokkal végezték volna a felmérést, kisebb számok jöttek volna ki...

http://szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/34-hirek-esemenyek/2109-hanyszor-szolunk-be-egymasnak-naponta