2012. április 17., kedd

Nyolc jó tanács kételyekkel küzdő katolikusoknak

„Talán mert felnőttként tértem meg, sok kételkedő fordul hozzám kérdéseivel. Velük és lelkivezetőimmel folytatott beszélgetéseim során fogalmazódtak meg bennem az alábbi hasznos tanácsok” – írja népszerű blogján Jennifer Fulwiler.
1. Bizonyosodjunk meg róla, hogy valóban a kételkedés a fő probléma!
Más problémák, például klinikai depresszió, szorongásos zavarok, poszttraumatikus stressz szindróma stb. is okozhatják az Istentől való eltávolodás érzését, amely eleinte kételkedésnek tűnik, ám mélyebben gyökerezik, s legjobban egy katolikus szakember tudja kezelni. Velem is előfordult, hogy azt hittem, kételkedem, de aztán rájöttem, hogy valójában nem a hit tanításának érvényessége felől támadtak bennem komoly kétségek, csupán lelki vigasztalanság, szárazság időszakán mentem keresztül.    

2. Menjünk el gyónni!
Valahányszor az imádsággal kapcsolatos nehézségekről panaszkodtam, a lelkivezetőm mindig azt kérdezte, végeztem-e jó gyónást. A kételkedésnek nem feltétlenül az az oka, hogy az ember bűnben van, de kétségtelen, hogy bűneink hatására távolibbnak érezzük Istent. Érdemes tehát szentgyónással kezdeni lelkiállapotunk tisztázását.

3. Hallgassuk meg, mit mond az Egyház!  
Sokszor tapasztaltam, hogy akik a Katolikus Egyház tanításával homlokegyenest ellenkező nézeteket vallanak, sokszor nem szántak rá elég időt, hogy megismerjék az Egyház érveit. Főleg a katolikus neveltetésűek vélik úgy, hogy mivel nem emlékeznek rá, hogy az iskolában vagy a templomban meggyőző választ hallottak volna valamely kérdésre, ezért biztosan nincs is rá válasz. Pedig a legjobb katolikus neveltetés sem garantálja, hogy valaki az Egyház kétezer éves bölcsességének, az élet minden területére kiterjedő tanításának minden részletét félreértéstől mentesen, pontosan ismeri. Keressünk hiteles katolikus szerzőket, és olvassunk utána azoknak a kérdéseknek, amelyekkel kapcsolatban kételyekkel küzdünk! 

4. Keressünk választ, de várjuk meg, míg lenyugszunk!
Lelkivezetőm mindig azt mondta, hogy zaklatott lelkiállapotban sose hozzak komoly döntést, s ez a hit dolgaira még inkább érvényes. Szorongás, harag, neheztelés, kimerültség vagy bármiféle zaklatottság esetén próbáljunk megnyugodni, mielőtt nekilátnánk kérdéseink tisztázásának! Nem vagyunk automaták; lelkiállapotunk igenis rányomja bélyegét felfogó- és értelmezőképességünkre, főként ha olyan igazságokról van szó, amelyek kizárólag matematikai vagy tudományos módszerekkel nem beláthatóak.

5. Bocsássunk meg!
A nyugtalanságnak sok oka lehet, de úgy tapasztalom, hogy a kételkedők esetében a leggyakoribb a haragtartás. A beszélgetések során előbb-utóbb ki szokott derülni, hogy valamiféle elrendezetlen sérelmet hordoznak. Logikus: mivel Isten a szeretet, ezért aki Isten igazságát keresi, a szeretet igazságát keresi; s természetes, hogy az elszenvedett sérelmek elhomályosítják a szeretetet. Megbocsátani nem könnyű; hónapokig, évekig is eltarthat, gyóntatók, lelkivezetők, szakemberek segítségére is szükség lehet. Mégis úgy látom, elengedhetetlen ahhoz, hogy világosan tudjunk szembenézni a kételyekkel. 

6. Vegyük észre a rejtett hasznot!
Bár nyilvánvaló, mégis könnyen megfeledkezünk róla, hogy az igazság keresését befolyásolhatja, hogy az eredmény mekkora „haszonnal” kecsegtet. Valaki nemrég elmondta: egyetemista korában elsősorban azért távolodott el a hittől, mert „szabadon” akarta élni az egyetemisták akkoriban divatos, erkölcstelen életét.

7. Keressünk lelkivezetőt!
A kételkedés eltávolíthat az emberektől. Az ember nem szívesen osztja meg gondolatait a családjával, barátaival, főleg ha úgy látszik, mintha körülötte mindenkinek sziklaszilárd volna a hite. Ilyenkor nagyon sokat jelent egy jó lelkivezető, akivel nyugodtan megbeszélheti a kérdéseit, mert nem kell tartania attól, hogy mindez vitát vagy feszültséget okoz, mint pl. a családban.

8. Kitartóan imádkozzunk (és kérjünk meg másokat is, hogy imádkozzanak értünk)!   
Természetes, hogy az ember abbahagyja az imádkozást, ha nem biztos benne, hogy van, aki hallja. Mégis tartsunk ki az imádságban! Mondjuk el Istennek, hogy kételkedünk; kérjük, hogy segítsen, vezessen el a megfelelő emberekhez, gondolatokhoz – és bármiféle válaszra legyünk nyitottak! Másokat is kérjük meg, hogy imádkozzanak értünk; ha nem akarjuk elárulni, hogy kételyekkel küzdünk, mondhatjuk, hogy imádkozzanak egy különleges szándékért. Talán valamennyi tanács közül ez a legnehezebb, főként ha a kételkedés már régebb óta tart, de ez a legfontosabb!
*
A jó hír az, hogy sokaknak, akikkel az évek során beszélgettem, a kételkedés időszaka után erősebb lett a hite, mint valaha; sőt úgy tűnik, mintha a lelki zaklatottság legrosszabb időszakai sokszor a legmeglepőbb lelki átalakulások előfutárai lennének. Ezért azt üzenem a kételyekkel küszködőknek: kitartóan keressenek, kitartóan imádkozzanak, ne csüggedjenek, és tudják, hogy én is imádkozom értük!

Magyar Kurír (mk)

Állami népírtás- A fidesz gyilkolja a magyarokat!

A fidesz kormányzat állami szintre emelte a magyarok mészárlását! A mindenkit az árokba rugdosó, kilakoltató kormányzat most a kórházakban gyilkolja halomra honfitársainkat. Sunyin megbújnak a "pénztelenség" álnok hazugsága mögé, holott lenne pénz..
Nem kellene milliárdokat pumpálni az amúgy is átláthatatlan gazdálkodású zsidó szervezetekbe és lenne pénz a magyar lakosság gyógyítására, kórházaink nem válnának mészárszékké a forráshiány miatt.
Ugyan számtalanszor kijelentette az ország vezetése, hogy anyagi okokból senkit nem hagynak meghalni, azonban a véres valóság teljesen mást mutat. Az országban tízezer számra várnak életmentő beavatkozásra a betegek és a várakozás egyetlen oka a műtétek, kezelések finanszírozásának hiánya.
Fel tudják fogni, hogy Pécsett és Szegeden is ezrek várakoznak közel egy éve a szívkatéterezésre 2012-ben!?
Vérlázító!
Dr. Kollár Lajos a PTE klinikai központjának igazgatója azt nyilatkozta, hogy az ezer fős várólista még nem is nevezhető kirívónak, ugyanis van amikor ennél magasabb ez a szám és a várakozási idő is tovább kitolódik. Az igazgató szerint az egészségügy, így intézményük is évek óta alulfinanszírozott, így hiába a klinika modern műszerei illetve az orvosok kiemelkedő szaktudása, ha nincs pénz a beavatkozásokra. A helyzet majd mindegyik nagyvárosunkban lesújtó.
A szakember szerint a megfelelő időben elvégzett katéteres vizsgálat életmentő fontosságú lehet. De hiába! A kormányzatnak fontosabb a zsidók vonulgatását finanszírozni, mint a magyarokat gyógyítani! Itt tartunk 2012-ben!
Meddig tűrünk tovább? Ébresztő magyarok!

Sólyom Gábor


Amikor január 1-től a béren kívüli juttatási elemek közé emelte a kormány az Erzsébet utalványt, mindenki azt hitte, hogy csupán egy új étkezési utalvány született, mely nem fogja jelentősen átrendezni a korábban megszokott sorokat. Tévedtek!
A kormány célja az Erzsébet utalvánnyal sokkal több. Már az eredeti tervek is arról szóltak, hogy a béren kívüli juttatásokon kívül a családi pótlék, a segélyek, jutalmak, járandóságok egy része, talán egésze ebben lesz kifizetve.
Információink szerint idővel, a helyzet romlásával az állami, önkormányzati dolgozók fizetésüket kizárólag utalvány formájában fogják kapni. A boltoknak, üzleteknek pedig kötelességük lesz az utalványt akkor is elfogadni, ha az utalványok elszámolási ideje 30 nap helyett három hónap vagy fél év lesz.
A kormány mindent megtesz, hogy túlélje a túlélhetetlent. Nincs ezzel semmi gond, ez a dolga, a népnek pedig hogy ezt ne hagyja. Mindennek eljön az ideje...
Fazekas Márton
Azt mondják, hogy Abraham Lincoln egykori elnök otthonának az ajtajához odament az egyik szomszédja, mert belülről gyermekek sírását hallotta. Amikor odaérkezett, látta, hogy Lincoln két fiával együtt kilép az ajtón és elindul, miközben mind a két gyerek elkeseredetten sír. Megkérdezte Lincolntól: “Mi a baj a fiúkkal?” Lincoln így válaszolt: “Ugyanaz, mint az egész világgal. Három gesztenyém van, és mindkét fiú kettőt akar magának.” Való igaz, hogy ez a lelkület uralkodik korunkban. Sokkal jobban meg kellene tanulnunk, hogy a kapzsiság és önzés bűne csak bajt és fájdalmat okoz.

Birobidzsán, a zsidó tartomány

Vlagyimír Putyin elnök tevékenysége kapcsán nagyon sokszor merült már fel a kérdés, miért tartott meg pár zsidó milliárdost a helyén, miközben java részüket lapátra tette. Ezzel kapcsolatban nagyon sokan úgy vélekednek, hogy persze Putyin mögött is ott állnak a zsidók. Nos, az igazság nem ez, hanem az, hogy Putyinnak szüksége van arra a pár zsidó milliárdosra. Hogy ezt megértsük, ahhoz fel kell eleveníteni, mi is az a Birobidzsán.
Birobidzsán a kommunizmus időszakának azon része, melyről szeretnek mélyen hallgatni. Egy terület Oroszország és Kína határán. Szinte teljességgel hasznavehetetlen földdarab, ahol a föld alig 4 százaléka megművelhető. Némi könnyűipar, valamint bányászat tartja el.
Birobidzsán államot az orosz kommunista vezetés parancsára hozták létre, 1927-től kezdve. A reklámban az szerepelt, hogy mivel Palesztinába nem költözhetnek vissza, egy új területet adnak nekik, amolyan új hazaként. A reklám olyan sikeres volt, hogy még Amerikából is jöttek a zsidók, az új ígéret földjére. A valóság azonban egész más volt. Az oroszországi zsidók, ha nem írták alá az elköltözési nyilatkozatot, akkor tettek róla, hogy aláírják, némi bikacsökkel. Rengeteg zsidót vertek félholtra emiatt. Akik elmentek, illetve akiket internáltak ide, azok hamar rájöttek, hogy hova is kerültek. Akkor ugyanis egyszerűen nem volt megművelhető terület, és őslakosok sem igen, akiken uralkodni. élősködni lehetett volna. Az akkori szovjet vezetés kiépítette a vasútvonalat, és építőanyagokat szállított, de munkást egyet sem. Ott mindent a zsidóknak maguknak kellett felépíteni, termelni, és tenyészteni. Hatalmas volt az elhalálozás, sokan el akarták hagyni a helyet, próbáltak megszökni, de a szovjet titkosszolgálat gondoskodott róla, hogy a szökevényeket a környező törzsek levadásszák. Ezeknek a zsidóknak akkoriban sokkal rosszabb volt a dolga, mint mondjuk 1940-ben Auswitzban. A szibériai terület ugyanis szinte lakhatatlan volt ekkor. Az odakerült zsidók nem tudták a földet megművelni, mert a területen olyan az időjárás, hogy időszakos, felhőszakadásos esők vannak, mikor az egész terület mocsárrá változik. Így termelni képtelenség. A következő ötlet volt, hogy marhákat telepítettek, de a rengeteg betegség miatt nagyon hamar elpusztultak. A egyetlen lehetőség, bizonyos mocsarak lecsapolása volt, ami mellé víztározókat alakítottak ki, mert a felhőszakadások után hosszú száraz időszakok következnek. 
Az élet igen lassan kezdett ott gyökeret verni. 1934-re, mikor Sztálin került hatalomra, már némiképpen működött a "zsidó tartomány". Azok a reklámra hallgató önkéntesek, akik a világ más pontjairól jöttek, szívesen visszamentek volna, de aki oda bement, már ki nem mehetett. Amikor Sztálin hatalomra került, a külföldről odatelepült zsidók miatt, mint lehetséges ügynökök okán, hatalmas vérengzést rendezett a zsidók között. Rengeteget kivégeztek, agyonvertek. Az egész értelmiséget lefejezték, annyira, hogy sok iskolának kellett bezárni, mert egyszerűen nem volt tanár. Addigra már 50 000 zsidót deportáltak Birobidzsánba.
Annak ellenére, hogy Birobidzsán zsidó autonóm terület volt, 1970-ig nemigen lehetett a zsidó kultúrát művelni. Ekkor létesült az első zsidó színház, ahol héber nyelven lehetett előadni. Majd lettek könyvtárak, iskolák, ahol engedélyezték, hogy zsidó nyelvet is tanulhattak.
Mára Birobidzsánnak 80 000 lakója van. Közben a szomszédos területre betelepítettek tatárokat is, és bizonyos számban más nemzetiségűeket, onnan, ahol éppen háborús gondok voltak. Ezek a betelepítettek a zsidókkal keveredtek. Mai viszonylatban kevesen vallják magukat zsidónak, ennek ellenére a valós zsidó létszám 70 000 körül mozog. A kommunista rendszer bukása után, amikortól lehetett nyugatra utazni, rengetegen vándoroltak innen Izraelbe illetve az Egyesült Államokba. De mi is ebben a lényeg? Birobidzsán lakosságának tudvalevőleg nagy része zsidó. Mivel Putyin politikájában fontos alapérték a nemzeti gondolkodás, úgy határoztak, hogy a zsidó autonóm területet patronálják a zsidók. Az állam vajmi keveset foglalkozik az ottani zsidókkal. Abramovics és a többi zsidó kénytelen patronálni saját fajtáját. Teszik is, mert ha ezt elmulasztanák, akkor igen hamar ők is Hodorovszkij mellett találnák magukat a rácsok másik oldalán. A terület feletti felügyelet azonban maximálisan a putyini vezetés kezében van. Birobidzsánban ugyanis több bányát nyitottak, illetve tártak fel az utóbbi időben. Ezek között van gyémánt bánya, valamint vannak könnyűfémek, és olyan speciális anyagok, melyek igen értékesek. Ezek bányajogát azonban az állam megtartotta, és egyetlen milliárdos zsidó sem tudta rátenni a kezét. Az utolsó bánya jogát a zsidók helyett inkább a kínaiaknak adták el. A kínai cég 5000 kínai munkást szállít naponta oda és vissza, mert nincs lakhatási engedélyük. De így is dolgoznak. Birobidzsánban ezek a zsidó milliárdosok új pályaudvart, iskolát, telefonhálózatot, közutat építettek és a támogatási összegeik folyamatosan folynak be ide. Gyárakat nem létesíthetnek, ipart, munkahelyet nem telepíthetnek, vagyis nem hagyják hogy felfuttassák a területet amolyan zsidó gazdasági központtá. De a pénzüket az ottani zsidó közösség folyamatosan benyeli.
Nos, hát ezért tartott meg pár zsidót Putyin - rendkívül erős kontroll alatt -, hogy saját fajtájukat támogassák. Így már van valami értelme.
Tálas András