Üzenet folytatása: hétfő, június 09, 2014

2014. június 9., hétfő

A WikiLeaks kiszivárogtatott anyagai alapján kiderült, hogy Valcman-Porosenko-Ukrajna “új elnöke”-a washingtoni külügy ügynöke.

Az OpEdNews honlapon nyilvánosságra hozott diplomáciai levelezésből ez a tény derül ki.
Egy Washingtonba küldött levélben a kijevi amerikai nagykövet Valcmant a “mi emberünk”-nek nevezi. (Ezt a kifejezést az amerikai külügyben az ügynökeikre alkalmazzák.)

Ebben a levélben (письме) szó van arról is, hogy Valcman-Porosenko már a “narancsos forradalom” idején is miniszterelnökségre vágyott, de akkoriban Gázos Julcsa beleköpött a levesébe.

A nyilvánosságra került levelezés információkat tartalmaz arra nézvést is, hogy Gázos Julcsa “igen szoros kapcsolatokat ápolt a maffiafőnökök főnökével”-Szemjon Mogiljeviccsel. (A jeles Keresztapát Magyarországon Szeva bácsiként ismerhettük meg, mint tisztes gabonakereskedőt.) Gázos Julcsa Szeva bácsi patronáltjaként az ukrajnai United Energy Systems hangzatos nevű maffiaszervezet vezetője volt a ’90-es évek közepén. A nyilvánosságra került iratok szerint Julcsa élvezte ifjabb Bush és Obama teljes szimpátiáját is.
(Forrás: http://www.km.ru)

Sablonokkal taszítják politikai zsákutcába a magyarságot

A rendszerváltás óta a magyar társadalom példátlan radikalizálódáson ment keresztül. A haza radikális leépítése radikális válaszreakciót váltott ki, és utólag visszanézve azt láthatjuk, hogy két évtized közéletének elsődleges csapásiránya volt, hogy a hatalmi elit a nép válaszreakcióját kezelni próbálta. Alapvetően két kezelési módot alkalmazott a regnáló hatalmi elit, egyik a bomlasztás, a másik a válaszreakció felnagyítása olyan mértékben, hogy az már önmaga groteszk paródiájává váljon és a társadalom perifériájára legyen szorítva. Az alapvetően pozitív válaszok megfogalmazására a hatalom bomlasztással reagált, eközben groteszk ellenségképpé nagyították azokat a szélsőjobboldali csoportokat, melyek eredendően hibás válaszokat fogalmaztak meg vagy azt hibás módon jelenítették meg. Mára az utóbbi folyamatnak a termékei a köznapi értelmében szélsőjobboldalinak nevezett csoportosulások - egy generáció nevelkedett fel, aki a szélsőjobboldallal már nem mint annak eredeti formájával, hanem mint a rendszer által felmutatott groteszk ellenségképpel találkozik - és készséggel azonosul ezzel az ellenségképpel, mert a rendszert alapjaiban elutasítja és nem ismer más alternatívát.

Kinek az érdeke? Teszi fel a gondolkodó ember a kérdést a téma kapcsán. Minek, vagy kinek az érdeke, hogy léteznek olyan politikai jellegű csoportosulások, melyeket a média neonáciknak, újfasisztáknak bélyegezhet, és ők aktívan közreműködnek abban, hogy a rendszert elutasító fiatalok továbbra is a tőlük elvárt szerep szerint lázadjanak?

Ezeknek a megnevezéseknek a hallatán egyből eszünkbe jutnak azok a képek, melyeket a televízióban láthattunk valamelyik rendkívül objektív hírműsorban, vagy az adott csoportokat bemutató mozifilm megtekintésekor. Ha működik az asszociációs képességünk, akkor azon nyomban megjelennek előttünk a primitív arcberendezésű, kopaszra nyírt antiszociális skinhead hordák, akik még ráadásul fajgyűlölők, antiszemiták is. Adjuk ehhez hozzá a nemzetiszocializmus iránti végtelen rokonszenvet és az alkalmazott jelképrendszert. Kész is, ott áll szemeink előtt a neonáci, újfasiszta. Maga a rém. Aki egyébként maga is a dekadens nyugat terméke, így annak minden bélyegét magán viseli.

Ezzel a kis képzettársítási gyakorlattal a hátunk mögött elkezdhetünk azon gondolkozni; miért is azt láttuk, amit láttatni akarnak velünk?

Egyrészt azért, mert valakiknek érdekükben állt a második világháborúban katonai vereséget szenvedett államokat vezérlő ideológiák (vagy azok rossz másolatainak) mesterséges életben tartása. Ezek az eszmék az adott korszakban újnak és népszerűnek számítottak, a hirdetőik a kor követelményeinek megfelelő példát mutattak, sikeresek voltak, biztató alternatívaként jelentek meg. Pozitív jelentéstartalommal egészült ki az adott világnézeti rendszer. A háború lezárultával gondoskodni kellett több dologról is. Egyrészt példát kellett statuálni, másrészt az adott helyzetből kihozni a jövőre nézve a maximumot. A szövetséges hatalmak győzelmét rendkívüli véráldozatok árán sikerült csak elérni. Ezt az emberi és anyagi veszteséget nem lehetett csak úgy veszendőbe hagyni. A civilizáltnak titulált nyugati világ ideológia híján maradt, a jólét csalfa kultusza és a fogyasztói szemlélet egy a polgári, vasárnapi ebédnél óvatosan zsidózós antikommunizmusa nem tudta betölteni a kialakult űrt. A demokrácia erre a szerepre alkalmatlan volt, hiszen az nem eszme, csak egy hatalmi struktúra elnevezése. Szükségessé vált a nácizmus és fasizmus démonizálása, vélt vagy valós követőinek politikai és szociális elszigetelése, arra hivatkozva, hogy cselekedni kell, mielőtt az valamilyen oknál fogva újra áldozatokat szedne. Ez a művelet különösen akkor vált égetően szükségessé, amikor a 70-es évekre megbukott a jóléti társadalom modellje. A társadalomtudósok nem győzték hangsúlyozni, hogy a gazdasági recesszió a "szélsőséges eszmék" (amelyek nem a nyugati demokratikus játékszabályok szerint léteznek) újjáéledését és térnyerését hozhatja, hiszen Hitlernek is ez hozta meg a sikert - szerintük.

Ebben az időszakban jelentek meg a nyugati országokban az újszerű kommunista, internacionalista terrorcsoportok, valamint a különböző neonáci politikai csoportosulások is. Természetesen ezeket nehéz volt bemutatni a tv-nézők számára, de szerencsére Angliában ekkor bontakoztatta ki szárnyait egy új divat és zenei szubkultúra -a skinhead-. Az alapjaiban politikamentes munkásfiatalok szórakozása azonban kezdett átalakulni és antikommunista, rasszista hangvételt választott lázadási formaként. Ez volt a válasz a profitot a nép érdeke elé helyező kormányzás okozta pakisztáni bevándorló-hullámra, a növekvő munkanélküliségre és a multinacionális társadalmi képletre. A politikai nézeteket a zene közvetítette sikeresen, szerte a főleg fehér emberek lakta országokban. A szubkultúra külsőségei miatt, ezen világnézettel szimpatizálók könnyen megkülönböztethetővé váltak az átlagembertől. A fehér ember felsőbbrendűségét hirdető zenekarok felkarolták a III. Birodalom jelképeit, jelszavait és valamennyire annak világnézetét is. Ezt tekinthetjük a klasszikus neonáci alak születésének, ami évtizedekre konzerválódott a külsőségeit tekintve. Erre volt szükség. A média rákapcsolt és futószalagon szállította a skinhead botrányokat. Tele voltak a hírek, majd jöttek a mozifilmek is. A média úgy mutatta be a nemzetiszocialista ideológiával részben, vagy teljesen szimpatizálókat, ahogy jónak látta. Így születtek a Romper Stomper, American History X és a többi, hazánkban is ismert alkotások. Ebből a bűnöző, gyűlölködő, gyilkos, korlátolt és megalkuvó munkakerülő fehér ember képe jelenik meg. Amolyan "white trash" ("fehér hulladék" - anyagilag lecsúszott fehér ember pejoratív megnevezése az USA-ban) akit kisebbrendűségi komplexusa és antiszociális lázadása tett neonácivá. A filmek végén természetesen az alakok vagy rút halált halnak, vagy megtérnek és megjavulnak. Ezeknek az alkotásoknak további jellemzője, hogy elsősorban a zsidó kisebbség tagjait terrorizálják ezek a fehér bűnözők, de azért a színeseket is alkalomszerűen bántalmazzák. Tehát a sugallt kép szerint az antiszemitizmus súlyosabb bűn, mint a rasszizmus.

A média hatalmas sikere, hogy ezt a negatív képet sikerült az emberek képzeletében elültetni. Automatikusan működik immáron az asszociáció művelete, ha a bűvös (neonáci, újfasiszta) szavakat valamilyen kontextusban kimondjuk. Az akció további hatalmas eredménye az lett, hogy az antiszemitizmussal vagy a nemzeti szocializmus valamilyen formájával szimpatizáló fiatalok önként és dalolva húzzák magukra például a skinhead jelmezt, hogy lázadásukat uniformizált módon kifejezzék. Radikális idők, radikális válaszok - mondhatnánk. Itt azonban öngerjesztővé válik a folyamat. Ez az a pillanat, amikor el is határolták magukat a többségi társadalomtól. A tömegkommunikációból kizárták magukat, maximum társaikat győzködhetik igazukról egy pár száz fős, szinte zártkörű rendezvényen. A helyzet tovább fokozódik, amikor ezek a társaságok politikai üzenetet próbálnak közvetíteni a külvilág felé. Jönnek a felvonulások, "seregszemlék", amik -pragmatikusan, politikai eredményeit szemlélve- csak arra jók, hogy a média újra és újra elővehesse a jó öreg náci-kártyát. Akkor és ott, ahol a hatalom engedi. Évtizedekig meg lehet belőle élni. Lehet folyamatosan hivatkozni a náci veszélyre, továbbra is hivatkozni lehet olyan dolgokra, melyek 70 éve történtek meg. Mellesleg szép kártérítéseket és támogatásokat lehet zsebre vágni. Mert a téma még valamilyen furcsa oknál fogva még mindig "aktuális". Ha van fasiszta, akkor kell az antifasiszta is. Ha nincs ellenség, teremtenek olyat, ami nem lő vissza. Ukrajnában pedig olyat, ami lő is és zsoldosként szolgál. Persze, ebben az esetben már nem neonácinak, újfasisztának mutatja be őket a média, hanem "Majdan önvédelmi egységként" vagy "Azov zászlóaljként". Minden a megrendelő igénye szerint történik.

Amennyiben pár politikai jellegű csoportosulás levetkőzi a külsőségeket, akkor is megmarad az "eredeti eszménél" és a több, mint 70 éves retorikánál, amit lehet akárhogy magyarázni, bármilyen névvel illetni. Rásüthető egyből a neonáci, újfasiszta jelző. Innentől ismételten megtörténik az adott csoportosulás, szervezet marginalizálása. Tehát ezek a szervezetek önként masíroznak a politikai zsákutcába. Ez pedig a jobbik eset, mert őket maximum negligálja a közösség. Ukrajnában viszont felhasználták ezt a fundamentalista, soviniszta és fasiszta társaságot és gyakorlatilag vágóhídra küldték őket a szakadár köztársaságok csapatai és a civil lakosság elleni terrorműveletekben. A szervezettségük és motiváltságuk kellett, de nem a politikai meggyőződésük. Végül is mindegy, hogy mit gondol az ágyútöltelék.

Tehát ezeknek az embereknek a felhasználása különböző szinteken és módokon valósult és valósul meg. Mindig a magasabb érdekeknek megfelelően és gyakorlatilag csak azok profitálnak belőlük, akik átvitt értelemben a külvilág számára megteremtették és -politikai szempontból- életben tartják őket, azzal, hogy időről időre foglalkoznak velük. Akik pedig fizikailag részt vesznek vagy vettek az ilyen klasszikus szélsőjobbos csoportokban, azoknak ez egyfajta igazságkeresés, önvédelem, aktív ellenállás, "nemzetszolgálat", jó szórakozás, fiatalkori lázadás, emocionális ragaszkodás. Egyénileg eltérő a motiváció. A baj csak annyi, hogy így -ebben a formában- többet ártanak vele a szeretett népüknek, mint használnak. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Nem véletlenül alakult így, de sajnos így van. Használjuk bátran az asszociációs képességünket és gondoljunk bele, hogy; kinek az érdeke lehet mindez? Ki profitál ebből?

Amennyiben megvan a megoldás, akkor ezek után pedig azon gondolkozzunk el, hogy; mi a helyzet a saját házunk táján? Mi a magyarság, a magyar nép érdeke? Válasszanak a hazájukat és népükért áldozatokat hozni kívánó hazafiak olyan ellenállási formát, ahol nem azoknak a kezére játszanak rá, akik ezt a jobb sorsa érdemes magyarságot az elhullott népek dögkútjába taszítanák. Az eddig ismert, de nem véletlenül továbbra is használt politikai sablonok mára értelmüket vesztették. A helyzet leegyszerűsödött, mára két kategóriából lehet választani - az ellenségből és a magyarból.

Budai Vendel

Szlavjanszk ostroma. Tiltott fegyverrendszerrel. Népirtás a javából!

https://www.youtube.com/watch?v=9QFIdfG1Ly0

Tegnap késő este az Azovi-tenger partján fekvő Mariupol repülőterénél a donbasszi önvédelmi erők rajtaütöttek a latorhad helikopterállományán. Aknavetőkkel hintették meg a terepet, de a géppuskáknak is jutott szerep. A mintegy tiz percig tartó akció végeztével a terepet átvette a repülőtéri tűzoltóság a városból érkezett erősitéssel együtt. Nem maradtak munka nélkül a szanitécek sem. Szépen telnek a mariupoli kórház traumatológiájának kórtermei. Jónéhány “páciens” pedig türelmesen várja a hullaszállitókat. A rajtaütés teljesen meglepte a “nemzethy” gárdát, hiszen nem számoltak Dél-Donbasszban akcióra. Ráadásul semmi előjele nem volt a támadásnak.

В Мариуполе горит здание в районе аэропорта и слышны выстрелы. Донецкая область,Украина,аэропорты,стрельба. НТВ.Ru: новости, видео, программы телеканала НТВ

Amely szinte a semmiből jött-és nyomtalanul felszivódott! A latorhad gondjait pedig növeli, hogy Mariupol rendőrsége érzékelhetően nem működik velük együtt.

https://www.youtube.com/watch?v=D385JKwsNVE

(B-R)

A francia csapda

A második világháború nyugati frontja, főleg a francia vidékeken a sorozatos csapdák állításáról szólt pro és kontra. Megtévesztés, tőrbecsalás, álruhás hadviselés. Úgy tűnik, a nyugat ezen a területen továbbra is ezt a taktikát kívánja használni: a Franciaországban lezajlott partraszállási megemlékezést a nyugat egyértelműen arra kívánta felhasználni, hogy politikai értelemben tőrbe csalja Putyin elnök urat. Ha az orosz elnök nem ment volna el, az egész ünnepség pusztán üres keret, egyszerű megemlékezés, talán a magasabb rangú személyek el sem mentek volna. Azzal viszont, hogy Vlagyimír Putyin eleget tett a meghívásnak, megváltoztatta a helyzetet, minden jöttment nyugati állam elnöke, illetve miniszterelnöke megjelent. Az alkalom adtán így újrakezdődtek a parádézások; képmutató hátat fordítás az orosz elnöknek, feltűnő, Putyin nélküli nagy közös ebédek, kézfogás nélküli találkozók.

Pedig az egész megemlékezés, a nagy D-day összességében egy haszontalan képmutatás. A partraszállás alapvetően négy helyszínen zajlott, és abból egyetlen helyszínen volt összeütközés, mert véletlenül ott éppen volt néhány őr a parton, akik kicsit vehemensebben védekeztek, mint úgy általában szokás lenne. Volt egypár halott, ami sokkal inkább köszönhető a kivitelezők hozzá nem értésének, mint a hősi ellenállásnak. Az, hogy később a cionizmus nagy karmesterei mint filmrendezők ebből mit hoztak ki, az már teljesen más kérdés, egy szomáliai balfácán akcióiból is lehet hőskölteményt varázsolni, lásd: Sólyom Végveszélyben.

Felállt a nyugat nagy csapdája; ők úgy képzelték, itt nyeregben lesznek - a helyszín, az atlantista vezetők túlnyomó többsége, és a sorozatos megszégyenítő kiközösítés, fölényeskedés majd nyomás alá helyezi az orosz elnököt, akinek a sorozatos nyomásgyakorlás után nyakába sózzák az új ukrán bohócot, Poroshenkot. Az is rejtély, hogy mit keresett az ukrán elnök az ünnepélyen. A Szovjetunió elsőszámú utódállama Oroszország, éppen ezért hívták meg az orosz elnököt. Ha Ukrajna képviselte is megjelent, miért nem hívták meg a többi szovjet utódállam elnökét is, többek közt Alexandr Lukasenkót, Belorusszia elnökét?

Porosenko, a NATO bohóca Ukrajna élén

Ennek ellenére az ukrán bohóc megjelent, és miután sorozatban minden elnök Putyin színe elé járult, hogy megpuhítsa az elnököt, végül Poroshenkot is betuszkolták a birodalom elnöke elé. Aztán igen érdekes dologra figyelhettünk fel; először Francois Hollande, majd Cameron, Merkel, majd Obama, - mind beszéltek az elnökkel. Miről is? Egyetlen állami tájékoztatást sem adtak ki. Még jóformán arról sem, hogy miről beszéltek egyáltalán, csak feltételezik a sajtó munkatársai. Egyetlen hivatalos közlemény nem jelent meg, az újságírók is jobb híján a díszvacsora étlapjával foglalkoztak. Végül Poroshenko oldalgott oda Putyinhoz, és (ezt is csak az orosz elnöktől tudni) előadta a nagy békesség tervét.

Egy szabadsajtós nyugaton mi történhetett, hogy egyetlen épkézláb elnöki tájékoztatás, nyilatkozat nem született? Ennek egyetlen oka lehetett. Az orosz elnök nem egy amolyan nyugatos pszichológusok elméletei alapján befolyásolható, félrevezethető, gyengekezű parádés majom, mint amilyenek úgy általában a bábként a porondra tett nyugati vezetők. Igen kemény dió lehet Putyinnal tárgyalni. Miért? Mert Putyin nem egy múló elnök, akinek leváltása után három nappal már a nevét sem tudják. Azért, mert Putyin birodalmat képvisel, úgy, hogy ha tárgyal, ő maga a birodalom. Annak minden erejével, tudásával, ravaszságával. Hiába taszigálták a bohócot az orosz elnök színe elé, a végeredmény úgyis az lesz, amit az orosz birodalom akar. Bármi legyen is az.

Kemény Gábor

Észak-Donbassz június 8-9

Valcman Nyalókakirály-maradék-Ukrajna kinevezett uralkodója fegyverszünet-félére tett utalást. De mire az létrejönne, szeretne némi “eredményt” is felmutatni egyre elégedetlenkedőbb gazdái számára.

Vélhetően ebbéli törekvése okán mára virradó éjjel-helyi idő szerint-fél kettő tájban a latorhad tüzérsége minden bevethető eszközzel gránátesőt zúditott Szlavjanszkra és Szemjonovkára.

https://www.youtube.com/watch?v=MPvwXf2e55w

A tegnapi egész napos tüzérségi ostrom legtragikusabb eseménye a szlavjanszki-egyik-temlomot ért találat, melynek következtében egy tizenegy éves kislány meghalt. Persze ez csak egy epizódja volt a tegnapi nap irtózatos történéseinek.
https://www.youtube.com/watch?v=tyTgr62OC-E

Igor Sztrelkov hajnali három óra környékén bejelentette Szemjonovka teljes pusztulását.

Ma reggel napfelkeltére egész Szemjonovka egy füstölgő romhalmaz. Az egykori Sztálingrád üde-nyüzsgő város volt a ma reggeli szemjonovkai rommezőhöz képest. Az utcasorok kivehetetlenek. A Szlavjanszk “elővárosa” néven egykoron emlegetett település romjai alatt több száz egykori helyi lakos holtteste hever. A tegnapi ünnepnapon Szemjonovka letöröltetett a föld szinéről. a kijevi hiénaegylet latorhadának rakéta sorozatvetői a II. világháború óta nem látott pusztitást végeztek Európában. Mentési munkálatokra esély sincs!

Szlavjanszkot is tüzérséggel lövi a bűnbanda. Az éjszaka közepén kezdődött támadás már kizárólag a lakók pusztitását szolgálja. A a város gyerekeit sikerült evakuálni. A férfiak jó része már a milicisták között harcol a megszállók ellen. A térségben tegnap reggel Krasznij Limanynál végrehajtott rajtaütésben a latorhad embervesztesége nem felmérhető, hiszen semmilyen adatot nem közölnek rádión egymással, de a totális rádiócsend a részükről kb. annyit jelent, hogy még a hiradósaik jó része is elpusztult.
A szemmel látható technikai veszteségeik hatalmasak. Lángoló tankok ás páncélozott járművek minden felé.

Tegnap viszont Szlavjanszktól sikerült távolabb szoritani a rablóhordát, amelynek Karacsun-hegyi tüzérsége a városon áll bosszút. A Népi Milicis sajnos nem rendelkezik elegendő tüzérségi eszközzel a megsemmisitésükre, pedig három “GRAD”-dal örökre le lehetne őket pucolni a hegyről.

A tegnapi nap és a mára virradó éjszaka történései arra a következtetésre engednek jutni, hogy a kijevi vérhatalom akár Donbassz teljes lakosságának a kipusztitására is hajlandó.

(Ványab. B-R)

Politikai nyomásgyakorlás - Amerika lopakodó bombázókat küld Európába

Az amerikai légierő további csapásmérő erőt küld Európába, - egy hadgyakorlatra hivatkozva két B-2 lopakodó bombázót telepítenek az Egyesült Királyságba. A gépek vasárnap érkeztek meg, és csatlakoztak ahhoz a három B-52 StratoFortress bombázóhoz, amit szintén hadgyakorlatra hivatkozva küldtek. Az amerikai légierő újonnan érkező gépeit a RAF Fairford bázison, a légierő egy London nyugati részén található létesítményében állomásoztatják.

Stratégiai nukleáris csapásmérő erő - kelet-európai célpontok ellen akár percek alatt

Cecil Haney ezredes szerint integrálják a brit és amerikai stratégiai csapásmérő erőket. Ennek jegyében a kiképzést is összevonják és közös gyakorlatokat tartanak. A gépek hivatalosan nem a NATO-erő részeként, hanem az USA európai parancsnokságának szolgálatában fognak működni, vagyis hivatalosan sincs szó Európa védelméről, az amerikai erőmonopólium fenntartásának céljából érkeznek a gépek.

Az Egyesült Államok Kelet-Európába is csapatokat küld, ahol az amerikai fegyveresek egyelőre a NATO együttműködés keretén belül vannak jelen. Hivatalos magyarázat szintén az, hogy Oroszország katonai terjeszkedésre készül, ami a kelet-európai országokat fenyegeti. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy Kelet-Európában a NATO számára egyre kedvezőtlenebb a politikai helyzet.

A NATO elutasítottsága miatt, a nyugatellenesség erősödése miatt a politikusok lassan már nem merik felvállalni a szorosabb nyugati kapcsolatokat, ehelyett alternatívát keresnek. A nyugati kötődések fenntartása Kelet-Európában a politikai elitet is közutálat tárgyává tenné, amit a politikusok értelemszerűen el akarnak kerülni. Az amerikai csapatok azért érkeznek, hogy a térségben jelen lévő masszív amerikai katonai erő lehetetlenné tegyen bármiféle politikai fordulatot. Vagyis az amerikai csapatok érkezése nem csak háborús készülődés Oroszország ellen, hanem politikai nyomásgyakorlás a kelet-európai országokra.

http://www.hidfo.net/2014/06/09/politikai-nyomasgyakorlas-amerika-lopakodo-bombazokat-kuld-europaba