1998. április 22., szerda

Kecskés Gábor: Keresztesek


Sötét víznek lágy tükrében
Hold mártózik elmentében.
Pirul a nap, majd' elkésett
Elmúlt az éj, nem pihenhet.

Sóhajt a tölgy, jó, hogy jöttél
Lenn a völgyben cseng az acél.
Nemes szív, ifjú fejjel
Fegyvert próbál vaskesztyűvel.

Sok jó vitéz, s ellen mindnek
Lovat ülve ölre mennek
Láncingeken fehér köpeny,
Rajta kereszt, ajkon: Isten!

Kitűnnek e öltözettel,
Nem is azzal, inkább tettel.
Szándékukban nincs gyűlölet
Szemük csillog, szívük nevet.

Felvették a szent kenetet
Szándékuk csak egy lehetett.
Elégítsék ISTEN vágyát,
Óvják gyengét, védjék árvát.

S ki az ellen mutasd magad
Vigyázz! Ne hogy ISTEN-t tagadd.
Nevezd urad, ki nevében
Törtél honba, tettre készen.

Fekete ló, fekete mén.
Sötét jel a kereszt helyén.
Tekintetük tompa fénnyel
Birkózik a nap tüzével.

Fehér lovag szíve dobban,
Tekintetben villám robban.
Áldást osztja két karjával,
Gyürkőzik a rút sarjaival.

Egyet levág, kettő terem,
Ontja őket sötét verem.
ISTEN nyitja Menny kapuját
Hazavárja fáradt fiát.

Rút harcos is otthonra lel
Tiszta halál égbe emel.
Egy-egy van még talpig vasban,
Kardot emel vérmocsokban.

Utolsó kard, nagy a teher,
Világ bukik, bárki is nyer.
Fegyvertelen már a sötét
Könyörögve ordít békét.

ISTEN fia, szelíd bárány
Térdre omlik, kardját nyújtván
Apja kérte adja éltét
Teremthet így tiszta békét.

Ördögfajzat nem bölcs állat,
Fejét veszi hős fiának.
Megnyílik a föld, a pokol
Gonoszság most tűzzel lakol.

Erős angyal száll a légbe
Harcos szívet visz az égbe.
ISTEN tiszta szent fényében
Ragyog fia új éltében.
1998. április