Ír katolikus konzervatívok az európai integráció ellen
Október
2-án Írország ismét népszavazást tart a tavaly egyszer már elutasított
Lisszaboni Szerződésről, a korábban a francia és a holland
népszavazásokon megbukott európai alkotmány újracsomagolt változatáról.
A választás napjának közeledtével egyre élesebb az európai integrációt
ellenző és támogató tábor közötti kultúrharc. Az EU-val kapcsolatos
vitákban újra előtérbe kerülnek a katolikus konzervatív csoportok és
eszméik: a tradícionalizmust és a nemzeti szuverenitást képviselő
keresztény szervezetek félelemkampányt indítottak a Lisszaboni
Szerződés ellen. Ezúttal azonban elsősorban nem a hagyományos vallási
értékek képviseletében, hanem a nemzeti szuverenitás védelmében lépnek
fel - írja Colin Murphy a Prospect magazinban.
Noel
Treanor püspök szeptember közepén biztosította a katolikus hívőket,
hogy jó lelkiismerettel támogathatják a Lisszaboni szerződést az
október 2-ára kiírt megismételt népszavazáson - kezdi cikkét Murphy.
Abban nincs semmi meglepő, hogy a katolikus egyház politikai
kérdésekben is állást foglal: Írországban az egyháznak rendkívül nagy a
tekintélye. Az azonban már annál meglepőbb, hogy Treanor püspök szavai
katolikus csoportok tiltakozását váltották ki. A Lisszaboni Szerződés
elutasítása mellett kampányoló Cóir nevű katolikus konzervatív
szervezet szerint a püspök rosszul értelmezi a Lisszaboni Szerződés
következményeit.
Treanor püspök szavainak igazi jelentőségét az
adja, hogy a Cóir által kiadott magazin egyik száma néhány hete azzal
riogatott, hogy a szerződés megszavazása után az Unió önkényesen
elveheti a szülőktől gyermekeiket, az időseket pedig kiforgathatja a
vagyonából, Az Eire go Brach (Írország mindörökké)
ingyen osztogatott katolikus folyóirat állítása szerint a Lisszaboni
Szerződés felhatalmazza az Európai Uniót, hogy tetszés szerint gyámság
alá vonjon gyerekeket, alkoholistákat, fertőző betegeket és szellemei
fogyatékosokat. A Cóirhoz lapja szerint minderre a Lisszaboni Szerződés
hatodik cikkelye ad módot.
Mindebből természetesen egy szó sem
igaz: éppen ellenkezőleg, a hivatkozott direktíva a szabadsághoz és a
biztonsághoz való jogot hivatott érvényesíteni. A Cóir utcai plakátjain
azt is állította, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása esetén 1,84
euró lehet a minimális órabér. Egy másik poszter azzal fenyeget, hogy
az agrárium jelentős összegektől eshet el.
„A fontos kérdés
azonban mégsem a pénz, hanem a hatalom. A tavalyi népszavazás előtt a
Lisszaboni Szerződés ellenzői azzal kampányoltak, hogy az EU a
szerződés ratifikálása után az Európai Unió hadseregébe sorozzák majd
be az ifjakat. Az érvek mind egy kaptafára készültek: Európa elveszi a
munkahelyeket, a földet, a fiainkat - és végül a szabadságunkat" -
foglalja össze Murphy az integrációellenes katolikus konzervatívok
propagandáját. A dolog azért érdekes, mert a katolikus radikálisok
korábban, a nyolcvanas években elsősorban a hagyományos értékek
védelmében léptek fel, mindenekelőtt az abortusz legalizálása ellen
mozgósítottak. A Lisszaboni Szerződés elleni kampányban azonban alig
esik szó arról, hogy a további integráció során veszélybe kerülne az ír
abortusztilalom is. Az írek az elmúlt évtizedekben ugyanis eltávolodtak
a vallási tradicionalizmus eszméjétől, amiben nagy szerepe volt a
katolikus papok és nevelőintézetek pedofilbotrányainak. A katolikus
konzervatívok ma már ezért elsősorban nem a hagyományos vallási értékek
melletti kiállásra fektetik a hangsúlyt, hanem a nemzeti szuverenitás
eszméjének elvesztésével riogatják a hívőket. Ez most, a gazdasági
válság kirobbanása idején különösen hálás retorika, hiszen az írek
közül is sokan a nemzetközi tőkét és pénzügyi szervezetek, egyebek
között a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot teszik felelőssé a
gazdaság összeomlásáért és az azt követő recesszióért.
„Új
kultúrharc szemtanúi vagyunk. Noha katolikus szervezetek állnak a
frontvonalban, a kultúrharc tétje mégsem vallási. A katolikus
konzervatívok nem csak a hívőket akarják megszólítani, hanem a
politikától elfordult, a társadalmi elittel szemben bizalmatlan
egyszerű íreket. Murphy szerint mindennek ellenére sem valószínű, hogy
a Cóir aknamunkája sikeres lesz. Egyúttal azonban azt is valószínűsíti,
hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadásával nem ér véget a kultúrharc. A
népszavazás csak az első ütközet, amelyet az év végén a költségvetés
elfogadása körüli összecsapás követ majd. Valószínű, hogy az
integrációt ellenző szuverenitás-párti katolikus szervezetek akkor
ismét előveszik a mostani kampányban is bevetett fegyvereket.
http://www.prospectmagazine.
