2012. szeptember 19., szerda

Gazdag István: „Románkérdés” Franciaországban (is)

Mit tegyünk a romákkal vagy inkább a romákért? A francia települések környékén egyre súlyosabb közbiztonsági és közegészségügyi problémát jelentő illegális cigányputrik felszámolásával párhuzamosan ezzel a dilemmával szembesül a francia közvélemény, miután a kormány augusztus 23-án enyhített ugyan a foglalkoztatási szabályokon, hogy megkönnyítse az országban hivatalosan nyilvántartott 15 ezer (ténylegesen legalább tízszer ennyi) romániai cigány beilleszkedését, a következő napon közzétett rendőrségi statisztikából viszont az is kiderült, hogy ez a közösség ugyanakkora találékonyságot, mint amekkora termelékenységet tanúsít a legváltozatosabb bűncselekmények elkövetése terén.
A naiv széplelkeknek, akik Nicolas Sarkozy elnöksége idején a kitoloncolással fenyegetett romániai cigányok mellett tüntettek, nyilván fogalmuk sem volt arról, hogy a probléma nem merült volna fel Európában az iszlám intolerancia nélkül. Valójában ugyanis Ghazni Mahmud szultán űzte ki őket fegyveres erővel Szindből, a jelenlegi Pakisztán egyik tartományából 1000 körül. Az így hontalanná vált szintik Nyugat felé menekültek, egy részük a Bizánci Birodalomba, majd tovább Európába, mások Egyiptomba. És hogy mi váltotta ki a ghaznevid uralkodó fatváját? Túl azon, hogy buzgó neofitaként szemérmetlennek találta parázna táncaikat és vérforraló zenéjüket, mindenekelőtt „élősködő és tolvaj életmódjuk” miatt nyilvánította nemkívánatosnak ezeket a nomád és asszimilálhatatlan törzseket, amelyeket egyébként már az árja Indiában is kaszton kívülieknek tekintettek. Kezdetben a keresztény országok többnyire szíves fogadtatásban részesítették őket, már csak azért is, mert - a korabeli zsidó diaszpórával ellentétben - az iszlám bebocsátást kérő üldözöttjei szisztematikusan átvették ezek vallását, nyelvét és családneveit. Rövidesen azonban egyre növekvő teherré váltak a befogadó népek számára, és a Fekete-tengertől a Gibraltári szorosig mostanra lényegében mindenhol elakadtak a cigánykérdés megoldásában.
Noha helyi és nemzetközi emberi jogvédő szervezetek mellett az Európai Bizottság is üdvözölte a francia kormány újonnan bejelentett intézkedéseit, ezek eredményessége korántsem garantált, hiszen a kedvezményezettek beilleszkedési akarata enyhén szólva is kétséges. Mint tudjuk, a kommunizmus, amely majdnem fél évszázadig uralkodott Kelet-Európában, ahol azzal dicsekedett, hogy megteremtette az „új embert”, nagyon aktív, sőt kényszerítő politikákat alkalmazott a cigányság „normalizálása” érdekében, amely viszont lankadatlanul azon agyalt, hogy kivonja magát ezek alól. Ha a „kemény” marxista totalitarizmus csődöt mondott e téren (is), akkor vajon a „puha” polgári demokráciáknak milyen csoda folytán sikerülne?
Mindenesetre a „román (sic) bűnözés Franciaországban egy olyan realitás, amelyet nem kell tagadni”, mondta az új szocialista kormány belügyminisztere, nyilván annak tudatában, hogy egy nemrég közzétett rendőrségi jelentés szerint 2009 és 2011 között 69 százalékkal növekedett (Le Parisien, 2012. augusztus 24.). Éppen ezért Manuel Valls rendkívüli határozottságot ígért „az utcai és a szervezett bűnözés ellen egyaránt, amikor fiatalkorúak, nők és férfiak rohamosan terjedő kihasználásáról és prostitúcióra kényszerítéséről van szó”. Egyáltalán nem meglepő azonban, hogy az eddig jobbára csak szavakban megnyilvánuló virtuális szigor eredményeként a fiatalkorúak körében még a felnőtteket is megszégyenítő módon növekedett a bűnözés, két év alatt 103 százalékkal csak a „románok” esetében, akik közül 2011-ben több mint ötezer gyermek- és serdülőkorú ellen indítottak eljárást. Ezt a csapást eddig egyetlen kormánynak sem sikerült felszámolnia a bűnbandák által zsebtolvajlásra kiképzett, majd Párizsra és a francia Riviérára szabadított „jugoszláv” suhancok ’80-as évekbeli feltűnése óta.
Arra a paradox anomáliára azonban a belügyminiszter sem adott magyarázatot, hogy miközben a kormány csak 15 ezerre becsüli a Franciaországban csellengő romániai romák számát, a rendőrségi statisztikában „húszezer eljárás alá vont románról” esik szó, akik ellen főleg betörés, rablás, csalás, áruházi lopás, kitartottság, állatkereskedelem (háziállatok lopása és illegális begyűjtése, majd laboratóriumoknak történő továbbértékesítése) és színesfémtolvajlás miatt indult büntetőeljárás 2011-ben. Így tavaly már minden 10. külföldi bűnelkövető román állampolgár (vagyis román állampolgárságú cigány) volt. Tömeges jelenlétük és a rendőri-igazságügyi apparátus velük szembeni erélytelensége következtében kialakult büntetlenség-érzetük ugyanakkor egy újabb problémát okoz, nevezetesen erőszakosságuk fokozódását mind a védekezni próbáló áldozatokkal, mind az elfogásukkal kísérletező hatóságokkal szemben. Olyannyira, hogy a romák által elkövetett erőszakos bűncselekmények száma 2011-ben az előző évhez képest robbanásszerű (72,4 százalékos ! ) növekedést mutatott a párizsi régióban. Igaz, a francia rendőrség is teszi a dolgát, és például Párizsban tavaly 78 százalékkal több „románt” állított elő, mint az előző évben. Hogy aztán közülük hányat vettek őrizetbe és honoráltak az „érdemeiknek” megfelelő börtönbüntetéssel, az már más kérdés.
Másrészt a „románok” csak egy részét alkotják a franciaországi roma galaxisnak és nyilván még sötétebb lenne a kép, ha számításba vennék a „bolgárokat”, „szlovákokat”, „szerbeket”, „bosnyákokat”, „albánokat”, „koszovóiakat” stb., akiket szintén mágnesként vonzzanak a franciaországi élősködési lehetőségek, mindenekelőtt a tipikus latinos hanyagsággal osztogatott szociális juttatások. Mindez a gazdasági válság kellős közepén, amikor az őslakosok között egyre több az „új szegény”; amikor a bűnözés oly sok, többnyire szerény anyagi helyzetű francia család életét mérgezi meg; amikor a börtönöket szinte szétfeszíti az általában idegen, főleg muszlim fogvatartottak nyomása. Már csak a „románok hiányoztak”, de nem sokáig. Az afrikaiak után immáron ők is felfedezték maguknak Franciaországot. Csak az a gond, hogy akárcsak amazok, ők sem turistaként.
MD 2012. IX. 19.

Görögország a megszabott úton, kezdődik a kifosztás

Negyven legjelentősebb, még lakatlan szigetének eladására, illetve hosszú távú bérbeadására akarják kötelezni Görögországot. Jelenleg a görög állam a legelvetemültebb cionisták kezén várja sorsa beteljesülését. Az egyértelmű választási csalással hatalomban tartott kormány, a nyakukra tett alapítványokon és civil szervezeteken keresztül manipulált vezetés szó nélkül hajtja végre cionista gazdáinak parancsait.
A szigetekre hoteleket, nyaralóközpontokat akarnak létesíteni. Ez az egész történet kísértetiesen hasonlít Tunézia helyzetére. Az országot a rájuk erőltetett IMF hitelekből szállodaláncok építésére buzdították. A szállodákat a minőségre hivatkozva agyonfizetett izraeli és nyugati cégek építették horrorisztikus árakon. A szállodák csak épültek sorra anélkül, hogy kielégítő igény lett volna azokra. A befektetett összegeket kitermelni képtelenség volt, a vállalkozások pillanatok alatt megbuktak, a hitelek törlesztését az állam nyakába varrták, a szállodák csődbe mentek. Ezek után a zsidó tőkés cégek szó szerint fillérekért vásárolták fel az egész tunéziai tengerpartot. Megkezdődött az európai “menjen Tunéziába nyaralni” reklámkampány, azt az őslakosságot, aki pedig idáig az idegenforgalomból élt, teljesen kisemmizték. Rabszolgák lettek a saját hoteljeikben.
Görögországnak szintén komoly bevételeket jelent(ene) az idegenforgalom. Amint ezek a modern luxus központok megépülnek - negyven gyönyörű szigeten megannyi szálloda – a kapitalista vidékekről a nyaralók kizárólag ezeket fogják igénybe venni. A görög állam szépen ki fog szorulni még ebből a bevételéből is, maximum a történelmi hagyatékokra szervezett utak hoznak némi alamizsnát.
Nem is beszélve a szigetek stratégiai jelentőségéről. A földközi tengernek ezen a területén éppen nagy küzdelem folyik a felségterületek tisztázásáért, a katonai jelenlét biztosításáért Görögország, Törökország és az USA főnöke Izrael között. Nem kis jelentősége lehet tehát, ha izraeli cégek a szállodákban olyan berendezéseket helyeznek el, amilyeneket csak akarnak, főleg stratégiailag jól védhető helyeken.
A lakatlan szigetek sorsát, az emberi butaság, avagy a kapitalista világ hozadékét pedig mutassa be az alábbi linken található film. Mivé lett a világ, ezek miatt a cionista csörtetők, harácsolók miatt. A konzumidióta világ – a fogyasztói társadalom – mivé változtatta a világot. Ennyit tudott elérni a zsidó alapokon felépült kapitalista világrend.

Kemény Gábor

A kinyilatkoztatások

Az európai ember számára, így számunkra, magyarok számára is az Evangéliumokat magában foglaló Újszövetség az elsődleges kinyilatkoztatás. Az Újszövetségben leírtak Jézus Krisztus által adott, Istentől való kinyilatkoztatásból származnak. Az evangéliumokat Krisztus tanítványai írták le, és a keletkezésük idején az apostolokból és tanítványokból álló vezetés elfogadta őket hitelesnek. Az evangélisták, az evangéliumok leírói közt Máté és János voltak apostolok. János evangéliumát sokan a legtisztább evangéliumnak tartják, mivel János apostol Péterhez hasonlóan kivételes személyiség volt az apostolok között is. János továbbá gondviselője vol Máriának is, kettejük szellemi közössége pedig minden tekintetben egyedülállónak számít.
Az evangélium ógörög nyelven lett lejegyezve, ezen a nyelven lehet leginkább megérteni az üzenetét. Az európai történelemre viszont az evangélium a megjelenésétől fogva olyan erőteljes hatást gyakorolt, hogy az evangéliumi fogalmak, szóhasználat máig meghatározónak tekinthető. A görög nyelv fogalmai megváltozott vagy változatlan formában a mai modern nyelvekben is megjelennek. A rosszul vagy szándékosan a politikai, egyházpolitikai érdekeknek megfelelően helytelenül fordított újszövetségek a téves fordítás mértékének megfelelően veszítenek értékükből. A mai magyar nyelven elérhető egyik legjobb fordításnak a Gedeon társaság ingyenesen terjesztett kisméretű, kék, puhaborítós könyve tekinthető. Ebből a fordításból általában a Károli-féle alapszövegezésű bibliafordítások dőltbetűs szavai ki vannak hagyva. A dőltbetűs szavak az eredeti görögben nem szerepelnek, a fordítók toldották bele a szöveg érthetősége miatt, hogy visszaadják az eredeti görög szöveg jelentését. Néha azonban ez a gyakorlat kifogásolható, mert leszűkíti az eredeti szöveg értelmét. A jövőben igen fontos lesz, hogy a lelkészek újszövetségi ismereteit az ógörög szövegismerettel erősítsük meg, a modern liberális teológia-irodalmat pedig elhagyjuk.
Az Ószövetség a Mózes könyvét tartalmazó Tórával és a próféták írásaival szintén kinyilatkoztatások. A fő problémát az értelmezésükkor az jelenti, hogy a héber nyelv saját szabályai és fogalmai rendkívül eltérnek a modern nyelvek szabályaitól és fogalmaitól. Emiatt pontos fordítást készíteni a héber szent iratokról képtelenség. Szóról szóra és betűről betűre lassan haladva és megvizsgálva a héber iratokat, lehetséges egy olyan magyarázatot összeállítani, amely a héber iratok jelentését részben visszaadja, de ez rendkívül körülményes, nehéz és hosszadalmas munka. Ehhez társul, hogy a zsidóság évszázadok és évezredek alatt a Talmudban és a rabbinikus irodalomban összegyűjtött téves magyarázatai a fordítót és a magyarázót általában félrevezetik és félreviszik, így a héber iratok valós jelentései homályban maradnak. Emiatt újszövetségi magyarázatok alátámasztásához az ószövetségi igerészeket és elméleteket felhasználni veszélyes és általában káros. Ma Európában szinte senkinek nincs meg a megfelelő műveltsége ahhoz, hogy az Ószövetség és Újszövetség igei kapcsolatáról beszéljen. Ugyan az Újszövetség hoz idézeteket az Ószövetségből, de ennél tovább nem szabad menni, meg kell elégedni az Újszövetségben talált magyarázatokkal.
A Korán szintén kinyilatkoztatás. Ez egy “arab Korán”, ahogy magában a Koránban van írva. A megismeréséhez arabul kell tudni, a hozzáférhető fordítások legfeljebb értelmezésnek tekinthetők. Az európai gondolkodásmódtól sok tekintetben idegen fogalmazást az európai ember könnyen félreérti – és mindehhez társul még az is, hogy sok iszlám felekezet sokféleképpen értelmezi, magyarázza és fordítja.
Mindhárom kinyilatkoztatás szent és Istentől kapott kinyilatkoztatás. Isten megértéséhez, egy jobb és teljesebb élethez segíthetnék hozzá az embert, ha képes lenne megérteni ezeket, felfogni a tartalmukat. Magának a megértésnek a szándéka is közelebb visz az igazsághoz és a hithez. A téves magyarázatok viszont mindhárom kinyilatkoztatás esetében gátolják a megértést és a kinyilatkoztatások pozitív hatását. Egyes esetekben a téves magyarázatok országok, nemzetek, népek tömegeinek életét teszik tönkre. A legjobb példa erre éppen a zsidóság története, amelynek katasztrófái a talmudi szemléletmódból és az abból származó téves, liberális, soviniszta felfogásból származnak. A téves magyarázatok a sátáni szellemiség létrehozói és táplálói, a gyűlölet, a hazugságok, az erkölcstelenség, a pogányság és a hitetlenség közvetlen vagy közvetett forrásai.
A Tóra példázatként egy élteviteli rendszert ír le, amelynek külsődleges parancsai mély szellemi tartalmat jelentenek. A zsidóság a külsődleges parancsokat megtartva a szellemiség ellen cselekedett, el is felejve azt. Ez a magatartás olyannyira veszélyessé vált, hogy Krisztus megjelenésének idejére az álságos vallásosság a zsidósággal kapcsolatba került területeket megsemmisüléssel fenyegette. A zsidóság minden nemzetbe beépülve, magát szentnek mutatva a legsötétebb romlást és erkölcstelenséget terjesztette, hogy ezáltal az őt befogadó nemzeteken uralkodni tudjon, és minden nemzetet meg tudjon hódítani. Ez már Krisztus megejelenése idejében veszélyt jelentett az egész emberiségre, mint az ókor cionizmusa.
Krisztus megjelenése véget vetett a zsidó zsarnokságnak, az új kinyilatkoztatás felszabadító ereje a sátán hatalma alól a világosságra vezette a népeket, és új lehetőséget kínált a zsidóságnak is. A zsidóság ezt a lehetőséget elutasította, és a gyűlöleten és a romlottság terjesztésén alapuló világi hatalomhoz ragaszkodva a kereszténység ellenségévé vált. A zsidóság a kereszténység soraiba álságosan beépülve igyekezett a keresztény közösségeket megrontani, a keresztény tanítást elferdíteni, és ez a törekvése időről időre sikerrel is járt. A kereszténység történelme időről időre megtisztulásról és hitbéli ébredésről szól az ókortól napjainkig.
Mohamed próféta megjelenése és a Korán új kinyilatkoztatása elsősorban azokra a területekre volt erőteljes hatással, ahová előzőleg nem küldetett kinyilatkoztatás. Az arab területeken nagy gyorsasággal elterjedt tanítás az Ószövetség és az Újszövetség helytelen magyarázatait elveti, és helyette helyes magyarázatokat ad. A Koránban a Tóra meghamisított részeire is találunk utalást, amelynek helyességét nem nehéz felismerni. Így a Korán nem csak a helyes magyarázatokat, hanem a Tóra javítását is tartalmazza, mintegy helyreállítva azt. Az ókeresztény irodalomban is találunk utalásokat arra, hogy a zsidók a szent iratok egy részét meghamisították, ez is egy fontos oka annak, hogy miért kell óvatosnak lenni az ószövetség magyarázatával. A zsidóság határozott álláspontját arról, hogy ők mindent helytállóan megőriztek, közönséges hazugságnak kell tekinteni, még akkor is, ha erről ők teljesen meg vannak győződve, és nagyon meggyőzőnek tűnnek.
A Korán a kereszténységgel kapcsolatban is sok helytálló megállapítást tesz, amelyek a mára több évszázados téves keresztény teológiai irányzatok ellen vannak. Nagyon óvatosnak kell lenni viszont azokkal a magyarázatokkal, amelyek a Korán egyes részeit a keresztény oldalról támadják vagy félremagyarázák. A legtöbb esetben egyszerű félreértésről van szó, mivel az arab szövegek lényegét nem fogták fel, vagy egyszerűen politikai okokból a saját érdekeik szerint akarják meghazudtolni. Így van ez akkor is, ha muszlim magyarázatokra hivatkoznak, mivel nem biztos, hogy az adott muszlim magyarázat helyes a saját vallásukról.
A cionizmusnak ma létkérdés, hogy a kereszténységet és a muszlim nemzeteket egymással szembeállítsa. Ezt mind a keresztény mind a muszlim felekezetekbe beépülve, közönséges uszítással igyekszik elérni. Emiatt nagyon fontos, hogy vallási kérdésekben az ember nem csak hogy óvatos legyen, de tájékozott is abban a tekintetben, hogy miről nyilvánít véleményt. Az uszítás legnyilvánvalóbb megnyilvánulása pedig a Korán-égetés. Nem csak a Koránt, de a szent iratok egyikét sem szabad elégetni.
Azzal is vigyázni kell, hogy muszlim felekezetből is igen sok van, és tiszta hitű és valóban nagy műveltségű muszlim vallási vezetőt találni legalább olyan nehéz, mint ugyanilyen keresztény vezetőt találni. Csaknem lehetetlen. A zsidók esetében pedig még nehezebb.
Tamási Attila

A sötétség centruma - újra építeni akarják

Egyszer már sikerült felfüggesztetni - most újra itt a hír: Magyarországon épülhet az európai Las Vegas - a bűn és bűnözés sűrített centruma. Már megint fel akarják építeni és csak a gazdasági előnyöket ismertetik. De valóban ennyi lenne az egész?
A hír a Napi Gazdaság tálalásában: "A pénzügyi és hitelezési válság lelassította a bezenyei Eurovegas építkezésének előkészítését, és az évek óta tartó tulajdonosi vita sem segítette a hatalmas beruházás megvalósítását. Most úgy tűnik, mindkettő megoldódik, és végre elkezdődhet a 300 millió eurós fejlesztés megvalósítása,írja a Napi Gazdaság [1]. Az osztrák és szlovák határ közelében 160 hektáron elterülő szórakoztató központ Közép-Európa legnagyobb turisztikai beruházása lesz, amelynek megvalósítása évek óta húzódik.
A finanszírozás a befektetőtől kapott információk szerint ígéretesen alakul, így hamarosan indulhat a gigantikus építkezés. Az első ütemben egy 350 szobás Hard Rock Hotel, 4000 fős rendezvényközpont, éttermek, diszkó és egy Las Vegas-i stílusú kaszinó készül el - egy-másfél év alatt. Az amerikai-magyar tervezőcsapat által megálmodott komplexum közvetlenül és közvetve 11 ezer embernek ad majd munkát, s nem mellékesen jelentős költségvetési bevételt is generál.
Már az építkezés alatt megközelítőleg 35 milliárdos adóbevételhez jut a büdzsé, a KPMG számításai szerint ez újabb 20 milliárddal nő a koncessziós időszak végéig..."
Valójában mi is ez? Egy hatalmas lehúzó gépezet, amelyik átveri az embereket, sikert és gazdagságot ígérve nekik, de közben kicsalva a maradék pénzüket is. Mi ez? Mindenhol a világon - ahol engedték - a bűn centruma, amely szorosan együttműködik a bűnözők világával. Ahol "normális" a prostitúció és a drog-kereskedelem, ahol pénzért a legaljasabb perverzió is megvehető és kielégíthető... és most ezt akarják újra hazánkra szabadítani!
Istenem, kérlek, ments meg minket ettől! Omoljon össze minden gonosz terv, hiúsuljon meg ez az ördögi befektetés, vezetőink pedig lássák át, mit akarnak elkövetni a nép ellen és jussanak bűnbánatra! Segíts meg minket Uram, mert nélküled elveszünk!




Elmarasztalások a Fast and Furious ügyében

Az amerikai igazságügyi minisztérium 14 alkalmazottját marasztalta el egy szerdán nyilvánosságra hozott belső vizsgálat, amelyet a meghiúsult Fast and Furious fedőnevű akció ügyében folytattak.
Az akció keretében az amerikai Alkohol-, Dohány-, Lőfegyver- és Robbanóanyag-ügyi Iroda (ATF) munkatársai azt kívánták feltérképezni, miként jutnak el a fegyverek az Egyesült Államokból a mexikói drogkartellekhez. A Fast and Furious végrehajtása során elkövetett hibák miatt mintegy 2 ezer tűzfegyver jutott át ellenőrizetlenül a mexikói határon, ami az amerikai kormány elleni egyik legfontosabb támadási felület az idei választási küzdelemben. Az igazságügyi tárca belső ügyeket vizsgáló főfelügyelője egy 471 oldalas jelentésben összegezte a 19 hónapig tartó nyomozás eredményét.
A vizsgálat megállapította, hogy Lanny Breuer, akit Barack Obama elnök nevezett ki a minisztérium bűnügyi osztályának élére, 2010-ben elmulasztotta értesíteni a feletteseit az akció során tapasztalt problémákról. Jason Weinstein, Breuer egyik munkatársa távozott a tárcától, miután az ATF embereit elmulasztotta kérdőre vonni kifogásolható módszereikkel kapcsolatban. Ugyancsak kilép a minisztériumból Kenneth Melson, aki 2011-ig ügyvezető igazgatói minőségben állt az ATF élén. Az elmarasztalt személyekkel szemben várhatóan fegyelmi eljárás indul.
A vizsgálat ugyanakkor megállapította: „nincs rá bizonyíték”, hogy Eric Holder igazságügyi miniszter tudott volna a Fast and Furious akció részleteiről, mielőtt azok 2011 februárjában nyilvánosságra kerültek. Holder ekkor rendelte el a belső vizsgálatot.
„Halálos iramban”
A Fast and Furious (Gyors és Dühös – utalás a magyarul Halálos iramban címmel bemutatott filmsorozatra) fedőnevű akció során az ATF arizonai munkatársai 2009 és 2010 folyamán megpróbálták beépüléssel és a bűnözők félrevezetésével nyomon követni, hogyan jutnak fegyverekhez a mexikói kábítószercsempészek. Hasonló titkos műveletet egyébként George W. Bush elnöksége alatt is folytattak.
Az ATF ügynökei azonban ezúttal a saját csapdájukba estek, mert az „árunak” – mintegy 2000 lőfegyvernek – nyoma veszett, miután az eredeti vásárló másoknak adta tovább. A fegyvereket később több, mexikói és amerikai területen elkövetett bűntényben is felhasználták. 2010 decemberében az arizonai Nogales közelében tűzharcban életét vesztette az amerikai határőrizet egyik tagja, Brian Terry. A helyszínen két olyan Kalasnyikov gépkarabélyt találtak, amelyeket az eltűnt fegyverek között tartottak számon.
A Fast and Furious ügyében folytatott kongresszusi vizsgálat – miután az igazságügyi minisztérium eleinte tagadta, hogy köze lenne az ügyhöz – elhúzódó belpolitikai összecsapássá fajult. A képviselőház illetékes bizottságának republikánus tagjai a meghallgatások során újabb és újabb dokumentumok átadását követelték, lemondásra szólították fel az igazságügyi minisztert, és azt állították, hogy a kormány titkol valamit. A demokrata párti politikusok ezzel szemben azt hangoztatták: ellenfeleik célja az, hogy lejárassák a kormányt a választási évben.
A republikánus többségű képviselőház június végén a kongresszus megsértése miatt elmarasztalta Holder igazságügyi minisztert, akit iratok visszatartásával vádoltak. Korábban még sohasem fordult elő, hogy egy hivatalban lévő miniszterrel szemben ilyen retorziót alkalmaztak volna.
A Fehér Ház a miniszter jelképes elmarasztalását megelőzően, a „kormányzati kiváltság” elve alapján hivatalosan is megtagadta, hogy az addig kiadott 7600 dokumentumon felül a kongresszusi vizsgálat számára kiszolgáltasson a Fast and Furious akcióra vonatkozó iratokat.

MTI