A drónok után hadrendbe állnak a robokopterek is

Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel - mint amilyen a Predator és a Reaper - végrehajtott támadások már megszokott részei a modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal - és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán.

Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban. Tavaly december óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek bizonyult - idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az időtartamát.

Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés, távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.

Furcsa madár

A K-MAX-ek "synchropter"-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van, és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát. A pilóta nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra a két K-MAX "robokopter" összesen 485 bevetésen vett részt, több mint 900 tonna árut juttatva célba.

A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes szállítani. Ellentétben a legtöbb merevszárnyú drónnal, amelyek repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).

A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és mentési feladatoknál.

Kamera és páncélzat - a szállítási kapacitás rovására

A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is fel kellene szerelni a járműveket - a kamerákat célzásra használva. Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal, géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.

A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta, hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren belüli pontossággal teljesítette a feladatot.

A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első "lebegő üzemmódú rakodásra", amikor is a rakományt úgy helyezték a szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene szállnia a rakományért.

Kiiktatható az "emberi tényező"

Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h), de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el, nem lesz beteg, és nem megy szabadságra. A helikopter-pilóták ugyanis szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük. Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz látási viszonyok akadályozzák a földet érésben - mondjuk, egy porfelhő miatt - a drónváltozat folyamatos haladásra képes.

A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres erők egyik cége, az Advanced Optical Systems. Pilóta nélküli helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és automatikusan képes felvenni a földről - anélkül, hogy bárki is segítené ebben a tevékenységben.

Biztonságos földet érés

Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül leszállhat a helikopter.

Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az, hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)

Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné, utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi járművek is közlekednek. A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus biztonsági rendszerek területén.

A vakcinától a gyorsétteremig

Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2 kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot. Andreas Raptopoulos, a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai Köztársaságban.

Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne - viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.

Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a gyorsételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek alkalmazása...

(bumm.sk)

Amerikai gyilkosok és gyilkos csatlósaik

1968-ban közel ötszáz fegyvertelen civilt mészároltak le My Lai (Son My)-nál, Vietnámban amerikai katonák. Az áldozatok zömében nők, gyerekek és idősek voltak. A nők közül sokakat megerőszakoltak. Előfordult, hogy csoportosan hajtották végre bestiális tetteiket, majd az áldozatok testét meg is csonkították. Csak egy katonát találtak bűnösnek és ő is csak három és fél év szobafogságot töltött le (azaz, el lett ítélve három és fél év heverésre, Coca Cola ivásra, pizza evésre és TV nézésre).

1988-ban, az Irán Air 655-ös járatát lelőtte egy amerikai rakéta melyet a USS Vincennes hajóról indítottak. Mind a kétszázkilencven utas, köztük hatvanhat gyerek és a tizenhat főnyi személyzet meghalt. Az Egyesült Államok soha nem vállalt felelősséget a gyilkosságért és nem kért bocsánatot érte.

2007-ben, kiszivárgott videók leleplezték, hogy amerikai helikopterek “lőjük szét őket” videójátékot játszottak, aminek célja az volt, hogy minél több embert géppuskázzanak le a legrövidebb időn belül. Egy videómegosztóra felkerült harminckilenc perces videó három esetet mutat be. Hol utcán sétáló emberekre tüzeltek, hol minibuszban ülő védteleneket likvidáltak, hol egy épületbe belépő csoport lett cafatokra lőve. Olyan helyzetben gyilkolták le őket, ahol esélyük sem volt védekezni, de nem is számítottak arra, hogy egy nehézfegyverekkel felszerelt Apache helikopter célba veszi őket. Mivel a halottak között volt a Reuters TV két iraki újságírója, ezért a hírügynökség megpróbálta megszerezni a videót az Információs Szabadság Törvényre hivatkozva, azonban nem sikerült nekik. A felvételeket végül a Wikileaks szerezte meg 2009-ben, és 2010-ben hozta nyilvánosságra “járulékos gyilkosság” néven.

Mivel a “járulékos” kifejezés meg lett említve, így emlékeztetni kell az amerikai lakosságot, hogy amikor visszafogottan kuncognak a “járulékos veszteség” szó hallatán, akkor a különböző országokban folyamatosan zajló civilek legyilkolására gondoljanak, melyeket drónokkal hajtanak végre. Természetesen nincs szó itt se felelősségre vonásról, ártatlanok kártérítésről, bocsánatkérésről. Ezek megkérdőjelezhetetlen háborús bűnök. Sőt, az amerikai drón-politika tovább terjed, szinte minden nap egy új országra.

A közelmúltban egy újabb videó bukkant fel az interneten. Ha eredetinek bizonyul a felvétel, akkor újabb háborús bűncselekményt írhatunk a számlájukra. A felvételeken szír felkelők (Amerika által fizetett zsoldosok) a szír kormány katonáit ütlegelik, majd golyózáporral kivégzik őket. Ez a legutóbbi mészárlás csak egy az önkényes kivégzések hosszú sorából, szerte Szíriában. A magyarázat egyszerű: az amerikaiak, a szaúdiak, a katariak és a törökök által támogatott felkelők egy torokmetsző gengszter banda. Persze az USA mossa kezeit, amikor háborús bűntettekről van szó, sőt szörnyülködve csodálkozik és az egészet úgy próbálja beállítani, mintha tőlük független társaság túlkapása lenne, így bújva az ártatlanság álarca mögé.

Az álarc mögött ott rejlik a valóság. Az USA nyakig benne van ezekben a gyilkosságokban, és csak akkor emel vádat, mint 1968-ban My Lai esetében vagy 1978-ban a 655-ös járat esetében, illetve 2007-ben az iraki videókkal kapcsolatban, mikor cáfolhatatlan bizonyíték van arra, hogy háborús bűncselekmény lett elkövetve. Az USA kiképzi, pénzeli és fegyverzi ezeket a hátborzongató gyilkosokat, és mikor nem teheti nyíltan, akkor szövetségesein keresztül, mint Törökország és Szaúd-Arábia végezteti el a piszkos munkát. Ezeknek a háborús bűnöknek elkövetése tovább folytatódik, mert az USA háborúba szállt az Iszlám ellen és ebben a háborúban minden eszköz megengedett, ami a cionista érdekeket szolgálja.

Persze, arra az esetre, ha mégis kitudódna a háborús bűntett akkor, az USA körültekintő módon elintézte, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörén kívül maradjon. És emellett, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsában az USA-nak van vétójoga, ami mindig elég annak biztosítására, hogy a Tanács ne tudja az USA-t bíróság elé vinni.

De a világnak egyre inkább a tudomására jut, hogy az USA, akárcsak cionista Izrael, nem törődik azzal, hogy háborús bűnöket követ el. Illetve azzal sem törődik, ha nevében követnek el háborús bűnöket, csak az érdekli, hogy ki ne tudódjon a bűntett. Ezért van Breadly Manning, egy amerikai katonai börtönbe zárva megkínozva, pedig még nem volt tárgyalása és nem is lett elítélve. Ezért szándékozik az USA, kiszolgálójával az Egyesült Királysággal együtt, kézbe kaparintani Julian Assange-ot a videók állítólagos nyilvánosságra hozásáért.

Akárhogy is legyen, az USA a magáról képzelt kivételezettségének érzetétől túlcsordulva nem fogja abbahagyni a háborús bűnök elkövetését. Csak igyekezni fog megakadályozni bűnei kitudódását, például azáltal, hogy az alternatív rádiókat és televíziókat bezárja, kitiltja.

A fentiek fényében az USA a szövetségeseit sem fogja visszatartani háborús bűnök vagy hétköznapi bűnök elkövetésétől. Amíg bármelyik rezsim az egyre terjeszkedő cionista entitás nyílt vagy burkolt támogatásához hozzájárul cselekedetivel, addig az USA szemében nem lesznek felelősségre vonva semmilyen bűnükért. Ezért van az, hogy Izrael háborús bűnöket követhet el, Szaúd-Arábiával és Bahrainnal egyetemben.

Tehát amikor a következő alkalommal a hencegő Hilary Clinton-t hallod prédikálni a szabadságról és a demokráciáról, jusson majd eszedbe, hogy a szónoklat mögött gonosz szándék rejlik, a szándék mely a kiszolgálóikat háborús bűncselekmények elkövetésére sarkallja.

(Press Tv)
Fordította: Márton László

Kik veszélyeztetik a világ békéjét?

Az 1979-es iráni forradalom és annak amerikai báb uralkodójának megbuktatása óta Irán egy iszlám állam. Ezalatt az idő alatt, 1979-től a jelenig, Irán nem támadott meg soha senkit. Egyszer se. Minden vallási csoport békében él Iránban, még a zsidók is, akik az életüket annyira kényelmesnek találják Iránban, hogy visszautasították az izraeli kormány által felajánlott bevándorlási lehetőséget!

Ezalatt az idő alatt Izrael, mely önmagát egy zsidó államnak aposztrofálja, 1981-ben megtámadta Irakot, lebombázta Osirik-i erőművét, azt állítva, hogy az egy titkos fegyvergyár volt. 2003-ban, az ország lerohanása után, a romokon végzett vizsgálatok kimutatták, hogy Izrael hazudott. 1982-ben, Izrael megtámadta Libanont. Ez elvezetett a Sabra-i és a Shatilla-i mészárlásokhoz. 2003 februárban, Izrael több alkalommal betöréseket hajtott végre Gázába és Nablusba.

2007 szeptemberben Izrael bombázta Szíriát, megint azt hangoztatva, hogy nem megengedett fegyverlaboratóriumot bombáztak szét. Megint nem volt bizonyíték az izraeli állítás alátámasztására. 2006-ban, Izrael megtámadta Libanont, megölt 1200 embert, többségében civileket és több ENSZ megfigyelőt, és emellett teleszórta a vidéket aknákkal. 2008 februárban, Izrael megint rajtaütött Gázán, megölve több, mint 1000 embert. A HAMAS beleegyezett egy tűzszünetbe, és be is tartotta azt, mikor Izrael megint támadott, megölt 6 HAMAS tagot, és beindította az Öntött Ólom hadműveletet. 1300 gázai, főleg civil lett meggyilkolva. A nemzetközi törvények megsértése között volt a fehér foszfor gyújtóbombák civilek és nem-katonai célpontok elleni használata. Az ENSZ indított ugyan vizsgálatot, de Izrael visszautasította az együttműködést. 2010 májusban, Izrael megtámadott egy Gázába élelmiszert és orvosi felszerelést szállító nemzetközi hajórajt, nemzetközi vizeken. 9 embert embert meggyilkoltak, köztük egy amerikait, New York-ból.

Ugyanennyi idő alatt, az Egyesült Államok, ami hivatalosan egy szekuláris állam, megtámadta El Salvadort (1980), Libiát (1981), Sinai-félszigetet (1982), Libanont (1982-1983), Egyiptomot (1983), Grenadát (1983), Hondurast (1983), Csádot (1983), Perzsa Öblöt (1984), Libiát (1986), Boliviát (1986), Iránt (1987), Perzsa Öblöt (1987), Kuvaitot (1987), Iránt (1987), Hondurast (1988), Panamát (1988), Libiát (1989), Panamát (1989), Kolumbiát, Boliviát, és Perut (1989), Fülöp-szigeteket (1989), Panamát (1989-1990), Libériát (1990), Szaud Arábiát (1990), Irakot (1991), Zairt (1991), Sierra Leonét (1992), Bosznia-Hercegovinát (1993-máig), Macedóniát (1993), Haitit (1994), Macedóniát (1994), Boszniát (1995), Libériát (1996), Közép-afrikai Köztársaságot (1996), Albániát (1997), Kongó/Gabont (1997), Sierra Leónét (1997), Kambodzsát (1997), Irakot (1998), Ginea/Bissau-t (1998), Kenyát/ Tanzániát (1998-1999), Afganisztánt/Szudánt (1998), Libériát (1998), Kelet Timort (1999), Szerbiát (1999), Sierra Leónét (2000), Jement (2000), Kelet-Timort (2000), Afganisztánt (2001-máig), Jement (2002), Fülöp-szigeteket (2002), Elefántcsontpartot, (2002), Irakot (2003-máig), Grúziát/Dzsibutit (2003), Haitit (2004), Grúziát/Dzsibutit/Kenyát/Etiópiát/Jement/Eritreát (Terrorellenes Háború 2004), Pakisztáni drón támadások (2004-máig), Szomáliát (2007), Dél-Oszetiát/Grúziát (2008), Szíriát (2008), Jement (2öö9), Haitit (2010), stb.

Szóval, ki veszélyezteti a világ békéjét?
(whatreallyhappened.com)

Fordította: Márton László

A zsidó megszállás következményei:

Elegem van abból, hogy azért dolgozom három ember helyett, hogy bankok, végrehajtók, ügyvédek, behajtók és más ingyenélő hiénák fölözzék le a munkám gyümölcsét.
Elegem van abból, hogy 56%-os kamatra kapok hitelt az osztrák és német banktól, azért, hogy az osztrák és német bürger ugyanezt a kölcsönt 1,5%-oskamatra kapja meg otthon, miközben a fenekét is kinyalják, hogy máskor is legyen az ügyfelünk, Herr Schmidt.

Elegem van abból, hogy miközben a világ legrosszabb hitelét fizetem a világ (egyik) legrosszabb fizetéséből, öt és fél év után előzetes figyelmeztetés nélkül felmondják a hitelszerződésemet egy hónapos csúszásra, nemlétező és állítólag kiküldött levelekre való hivatkozással, amit kézbesítési vélelemmel iktatnak, és azonnalbüntetőkamattal sújtanak. Hogy rögtön másfélszeresére növeljék a tartozásomat, mielőtt lejárna a hiteltörlesztésem.
Elegem van abból, hogy félanalfabéta ügyfélszolgálatosok telefonálnak a lehető legalkalmatlanabb pillanatokban, és ahelyett, hogy megköszönnék, hogy évekig eltartottam őket és a családjukat, rögtön bűnözőként kezelnek, ha pár hetet kések a hiteltörlesztéssel. Köszönés helyett az anyám nevéről, a születési időmről és más személyes adataimról faggatnak, majd figyelmeztetnek, hogy a beszélgetést rögzítik. Ezután felvilágosítanak, hogy jogukban áll a végrehajtásnak és a büntetőkamatolásnak ezer módja, ezért jobban teszem, ha fizetési kérelemmel fordulok hozzájuk írásban.
Elegem van abból, hogy miután évekig hizlalták az ülepüket a véres verejtékkel megkeresett pénzemen, az alapvető tiszteletet sem képesek megadni, és ultimátumokat nyújtanak be.
Elegem van abból, hogy a közműszolgáltató kéthavi tartozásért már kikapcsol, és járulékos költségekkel továbbítja tartozásomat a végrehajtó felé. A kikapcsolás, a bekapcsolás, a heti háromszori felszólítás költségeit természetesen velem fizetteti meg, a megkérdezésem és beleegyezésem nélkül. A végrehajtó nemlétező bírósági ítéletre hivatkozik, és utólag tájékoztat arról, hogy a tartozásom másfélszeresére emelkedett.
Elegem van abból, hogy az önkormányzat piaci kamatokkal terheli meg a kamatmentes kölcsönömet, és egyetlen kérelemre sem válaszol, viszont szintén a végrehajtóhoz továbbítja a tartozásomat.

Elegem van abból, hogy nem néznek polgárnak, és már csak a hivataloktól, a biztosítóktól, a bankoktól és a behajtóktól kapok levelet.

Elegem van abból, hogy az ország éves költségvetésének dupláját forgatják külföldön off shore számlákon, és csak pumpálják kifelé a pénzt az országból.

Elegem van abból, hogy mikor már minden bőrt lehúztak rólam, mérhetetlen mohóságukban a húsom és a csontom is kell nekik.

Elegem van abból, hogy hülyének nézzenek, hogy a markukba röhögjenek, hogy a törvényesség látszata mögött fehérgalléros bűnözők sarcoljanak mindenhol.

Elegem van a mérhetetlen korruptságukból, hazugságaikból, kielégíthetetlen pénzéhségükből.

http://mkh.valosag.net/index.php/temakoeroek/hatterhatalom/1998-elegem-van

Az oktatás szándékos lezüllesztésével a magyar társadalom értelmi színvonalát igyekeznek lesüllyeszteni.

A pedagógus béremelés elmaradása kapcsán óriási felháborodást váltott ki, amikor a tanárok kiálltak, és azt merték mondani, hogy ilyen fizetés mellett méltatlan helyzetbe hozzák őket a politikusok.

Él ebben az országban rengeteg dühös ember, akik valamiért még mindig nem értik, mi múlik azon, hogy kik és hogyan tanítják a gyerekeinket. Ők acsarkodnak a kéthónapos nyári szünet miatt, amit sok pedagógus elcserélne arra, hogy akkor vegyen ki szabadságot, amikor akar és amikor szüksége van rá, ahelyett, amikor lehet. Akik így gondolkodnak, nem találkoztak olyan pedagógussal, aki reggel negyed 8-kor várja a gyerekeket az osztályteremben, – egy átlagos irodai dolgozó munkaideje ugye 8-kor kezdődik –, a szólamokban nyolctól kettőig tartó munkaidőt reklamálnak. Biztosan iskolai szakkörről, edzésről sem hallottak még, amit a tanítók, tanárok, testnevelők – azok, akik negyed nyolctól a munkahelyükön vannak – délután 5-ig, fél hatig tartanak. A mi gyerekeinknek. Aztán hazamennek, nekiállnak dolgozatot javítani, összeállítani a másnapi óráikra, sokszor bűntudattal telve a saját gyerekeiknek mondva azt: Ne haragudj, kicsim, még készülnöm kell holnapra.

Mivel nálunk a külföldi példák majmolása, vagy csak sóvárgás a kolbászból font kerítés után egyébként is bevett gyakorlat, álljon itt egy külhoni példa. Finnországban a tanárképzésbe felvételizők 10 százaléka jut be. Ami azt jelenti, hogy tudatosan ezt a pályát választják; kiválogatják a jelentkezők közül a legalkalmasabbakat, azokat, akik tényleg tanítani akarnak. Mert a szakmának presztízse van, mert a szülők segítik és nem gáncsolják őket, hiszen tudják, értik, ők is a gyerekekért vannak. Ezért ott tisztességes, magas bért kapnak, nem kéri rajtuk számon a 8 általánost végzett bolti eladó vagy a takarítónő, hogy miért több a fizetésük, mint nekik, hiszen mindenki úgy gondolja, ez így a normális. Mivel eljövendő generációk szellemi fejlődéséért, – és az iskolában töltött időben a gyerek testi épségéért is – vállalnak felelősséget, rendben is van, hogy ne annyit keressenek, mint az, aki napi 8 órában műkörmöt épít. Az oktatási rendszerük ennek megfelelően annyira hatékony, hogy világszintű felméréseken a dobogós helyeken teljesítenek. Motivált, felkészült pedagógusok, megfelelő feltételek, együttműködő szülők és gyerekek – ennyi a recept.

Félreértés ne essék, volt pedagógusként jól tudom és elismerem, hogy rengeteg alkalmatlan ember van a pályán, éppen a fent említett presztízs, erkölcsi és anyagi megbecsültség elmaradása okán. De azt is látom, és ez nagy örömmel tölt el, hogy vannak tisztességes, jól felkészült szakemberek, akiknek a gyerek fejlődése a lényeg. És nem kevesen! Szülőként teljes bizalommal odamehetek a gyerekem tanító nénijéhez, még sosem zavart el, hogy nincs rám ideje, sőt, megkérdezte, miért nem hívtam föl este otthon a mobilján, hogy mihamarabb megbeszéljük a problémát. Megfogta a kezem, megnyugtatott, ha kétségeim támadtak, türelemre intett, és kérte, bármikor keressem, ha kérdésem, gondom támad. Az én visszahúzó gyerekem, akivel felkészültem a legrosszabbra, hogy talán sírva fog iskolába járni, minden reggel fütyörészve indul, és délután is énekelve galoppozunk haza a suliból. Mindketten bízunk a tanító nénikben.

Nem olyan tanító nénikre gondolok, akik 25 éve szerezték a diplomájukat, az addig megszerzett tudásból és rutinjukból éldegélnek és belekeseredtek a sok hiábavaló magyarázatba. Hanem olyanokról, akik konferenciákra járnak, folyamatosan képzik magukat, interaktív táblával tanítanak, és szeretik a talpraesett gyereket azért, mert kis ügyes, a zárkózottat pedig azért, mert nem az. Legrosszabb esetben pedig szakmai kihívásként tekintenek rá, és abba fektetik energiájukat, hogy feloldják, segítsék, közösségbe illesszék.

Aki még nem találkozott ilyen pedagógussal, az sajnos rosszul választott iskolát a gyerekének. Amit rengeteg körülmény befolyásol. Kis faluban, munkahelyi kötöttségek, közlekedés vagy egyéb okok miatt ezt sokan sajnos talán nem is tehetik meg. Viszont azért, mert valakinek nincs pozitív élménye a pedagógusokkal kapcsolatban, ne alkosson elhamarkodottan véleményt, és ne szidja az egész pedagógus társadalmat kevés információból levont téves következtetések, és szájhagyományként terjedő buta sztereotípiák alapján.

Aki tőlük irigyli a nyári szünetet, a 90 ezer forintos fizetést, a kevés és a könnyű munkát, annak azt javaslom, ne mindenféle alap nélkül alkosson véleményt, próbálja ki! Ne 20 évre, csak egy félre. Ha sikerül fegyelmeznie, csendet-rendet tartani és 45 percig lekötni 30 különböző érdeklődésű gyerek figyelmét, és végtagtöréssel sem vitt el senkit a mentő, ő pedig nem zavarodott bele a stresszbe, akkor lehet pályát módosítani, hiszen a pedagógusképzés korhatár nélkül mindenki előtt nyitva áll. De addig maradjon csendben, legyen hálás, hogy van valaki, aki az ő gyerekével is foglalkozik, írni-olvasni tanítja, amíg ő szotyihéjat köpköd a lakótelepi padok mellett, vagy munkaidő után dolgozatjavítás helyett talk showt néz a tévében

http://www.civishir.hu/szerintem/a-pedagogus-8-oraban-nem-mukormot-epit/1013080429?fb_action_ids=499707223374307&fb_action_types=og.likes&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Izraeli felmérés szerint többségük “apartheid” politikát akar

A kétharmad azt mondja, ha Ciszjordánia hozzájuk lesz csatolva, a palesztinok ne legyenek jogosultak szavazni, és négyből három szegregált utakat akar. Izraeli katonák egy ciszjordániai település előtt haladnak el. 10 izraeli zsidó közül majdnem hat mondta, hogy az ország már apartheid politikát gyakorol.

A Haaretz napilapban megjelent felmérés szerint, az izraeli zsidók több mint kétharmada azt mondja, hogy a Ciszjordániában élő 2.5 millió palesztintól meg kell tagadni a szavazáshoz való jogot, ha a területet Izrael magához kapcsolja, és ezzel valójában hozzájárulnak egy apartheid állam létrehozásához. Négyből hárman izraeliek és a palesztinok számára különválasztott utakat akar Ciszjordániában, és 58%-uk úgy véli Izrael megkülönböztető politikát folytat a palesztinokkal szemben.

A megkérdezettek egyharmada eltiltaná Izrael arab polgárait az ország parlamenti képviselőinek megválasztásától. 10-ből közel hatan azt mondják, hogy az állami hivatalokban való foglalkoztatásnál a zsidókat előnyben kell részesíteni. 49% azt mondja, zsidó polgárokkal jobban kell bánni, mint az arabokkal, 42% nem akarna egy épületben lakni arabokkal és ugyanennyien nem akarják, hogy gyerekeik egy iskolába járjanak az arabokkal.

Egy kommentár Gideon Levy-től, ami a felmérés eredményeit kísérte, nagyon zavarónak írta le a találtakat. ”Maguk az izraeliek... nyíltan, szégyentelenül és büntetlenül nacionalista rasszistáknak vallják magukat,” írta. ”Jó ebben az országban élni, mondja a legtöbb izraeli, nem a rasszizmusa ellenére, hanem talán pont amiatt. Ha a nyilvánosság elé kerülne egy ilyen felmérés a zsidókkal szembeni viselkedésről egy európai államban, Izrael óriási botrányt csinálna belőle. Mikor róla van szó, a szabály nem számit.”

A felmérést egy közvélemény kutató cég, Dialog végezte, akik 503 embert kérdeztek meg Izrael közel 6 milliós zsidó népességéből. Az utóbbi hónapokban, Ciszjordánia vagy a benne lévő jelentősebb zsidó települések lehetséges Izraelhez kapcsolásáról elhangzott beszédek egyre hangosabbá váltak, ahogy a konfliktus tárgyalásos megoldására az esély minden idők legalacsonyabb szintjére süllyedt. Izrael védelmi minisztere, Ehud Barak, nemrég a nemzetközileg elismert Zöld Vonal és az Izrael által épített elválasztó fal közötti területek Izraelhez kapcsolása mellett érvelt.

A felmérés eredményei alátámasztják Izrael arab polgárainak állítását, akik a népesség 20%-át teszik ki, hogy ők rasszista megkülönböztetést szenvednek el. A felmérés megválaszolóinak csaknem fele azt mondta, az izraeli arabokat át kell adni a Palesztin Hatóságnak, és egyharmaduk azt mondta, hogy az Izraelben levő arab falvakat a PH közigazgatása alá kell helyezni, cserébe a ciszjordániai zsidó településekért. A Haaretz tudósítása szerint, a felmérés azt is megmutatta, hogy az ultra-ortodox zsidóknak voltak a legszélsőségesebb nézeteik az arabok felől, 70%-uk támogatta szavazati joguk törvény általi tiltását és 95%-uk kiállt a munkahelyi megkülönböztetés mellett arabokkal szemben.

(guardian.co.uk)