Azt követően, hogy a felderítő és harci célokra
egyaránt alkalmas drónok már bizonyítottak, a hadseregek újabb
fejlesztésű eszközei is elkezdik szántani az eget: a pilóta nélküli
helikopterek alapvető feladata a harcoló csapatok utánpótlásának
biztosítása. A támadó célú pilóta nélküli repülőgépekkel - mint amilyen
a Predator és a Reaper - végrehajtott támadások már megszokott részei a
modern hadviselésnek. De egyetlen hadsereg sem masírozhat üres hassal -
és bármelyik ütközetet ugyanúgy el lehet veszíteni az ellátás
hiányosságai miatt, mint ahogyan az elégtelen tűzerő okán.
Mindez, kombinálva a gazdag országoknak a háborús veszteségek iránti
növekvő finnyásságával, odáig vezetett, hogy megjelent egy új típusú
drón: az utánpótlás-szállításba pilóta nélküli helikopterek is
bekapcsolódnak. És mint a hadsereg által bevezetett legfejlettebb
technológiák általában, előbb-utóbb ezek a repülő robotok is
megtalálják a maguk szerepét a polgári használatban. Tavaly december
óta már két kísérleti célú pilóta nélküli helikopter hajt végre
küldetéseket: élelmiszert szállít az amerikai tengerészgyalogság
afganisztáni előretolt állásaiba. A program annyira sikeresnek
bizonyult - idézi fel a The Economist című brit hírmagazin -, hogy két
alkalommal is, egészen 2013 szeptemberéig meghosszabbították az
időtartamát.
Ezek a speciális helikopterek egy amerikai repülőgépgyártó cég, a
Kaman K-MAX-einek módosított változatai. Számos katonai és polgári
feladatot is képesek elvégezni, legyen az fakitermelés,
távvezeték-építés vagy éppen függesztett légi teherszállítás.
Furcsa madár
A K-MAX-ek "synchropter"-ek, ami azt jelenti, hogy a kér rotorkör
szöget zár be, és metszik egymást, mozgásuk azonban szinkronizálva van,
és ezáltal a rotorok nem érnek össze. Farokrotorra nincs szükség, mert
az ellentétesen forgó rotorok kiegyenlítik egymás nyomatékát. A pilóta
nélküli repülést lehetővé tevő átalakítást egy, a Kaman és a Lockheed
Martin által alapított közös vállalatnál végezték el. Idén augusztusra
a két K-MAX "robokopter" összesen 485 bevetésen vett részt, több mint
900 tonna árut juttatva célba.
A pilóta nélküli változat azért épült a K-MAX alapjaira, mert az
akár a saját tömegét meghaladó, 2 700 kilogrammnyi terhet is képes
szállítani. Ellentétben a legtöbb merevszárnyú drónnal, amelyek
repülését a földi pilóták vezérlik távolból, programozott pályáján a
módosított K-MAX önálló repülésre képes, GPS-szel navigál az útvonal
meghatározott pontjai között (igaz, távirányítással is működtethető).
A környezeti jellemzők tudatosítása érdekében a légi jármű számos
érzékelővel van felszerelve, ezek elég pontos információt szolgáltatnak
ahhoz, hogy akár teljes sötétségben is sor kerülhessen a rakodásra. Az
amerikai hadsereg élénken érdeklődik olyan kifinomult kamerák
alkalmazása iránt is, amelyek segítik a földet érést, és képesek
érzékelni a lehetséges veszélyeket. A kameráknak polgári célú
bevetéseknél kulcsszerep jut, például a tűzoltási vagy a keresési és
mentési feladatoknál.
Kamera és páncélzat - a szállítási kapacitás rovására
A hadseregnél úgy vélik, hogy valamiféle önvédelmi fegyverzettel is
fel kellene szerelni a járműveket - a kamerákat célzásra használva.
Jelenleg a K-MAX-eken nincs semmiféle védelmi rendszer, de a Lockheed
Martin azt állítja, hogy könnyen fel lehet vértezni őket páncélzattal,
géppuskatartókkal vagy éppen olyan fáklyákkal, amelyeket azért lőnének
ki, hogy félrevezessék a földről indított rakétákat. Mindez ugyanakkor
csak a szállítási kapacitás rovására valósítható meg.
A pilóta nélküli K-MAX egy külső, 25 méter hosszú kábelre függesztve
szállítja rakományát. A helikopterek önálló repülését az előretolt
bázisig folyamatosan monitorozzák, ott pedig a földi személyzet veszi
át a vezérlést, egy hordozható eszköz segítségével irányítva a rakomány
leengedését. Ugyanakkor a helikopter emberi beavatkozás nélkül is képes
a megadott koordináták szerinti helyre juttatni a rakományt. A Lockheed
Martin üzletfejlesztési igazgatója, Jim Naylor a folyóiratnak elmondta,
hogy a célkörnyezetben elhelyezett rádiójeladókkal tesztelték a jármű
rakománylerakási precizitását. A K-MAX a teszt alkalmával három méteren
belüli pontossággal teljesítette a feladatot.
A K-MAX-en négy szállítóhorog van, így képes arra, hogy egy küldetés
során több helyre juttasson el szállítmányt. Mivel egyre nagyobb a
bizalom az újfajta megoldás iránt, a tengerészgyalogságnál már új
technikákkal is kísérleteznek. Májusban került sor az első "lebegő
üzemmódú rakodásra", amikor is a rakományt úgy helyezték a
szállítóhorogra, hogy közben a K-MAX mozgásban volt a levegőben. Ez
komoly időmegtakarítással járhat ahhoz képest, mint ha le kellene
szállnia a rakományért.
Kiiktatható az "emberi tényező"
Bár a K-MAX végsebessége mindössze 100 csomó körüli (kb. 180 km/h),
de a pilóta nélküli légi jármű összes előnyét élvezi: sohasem fárad el,
nem lesz beteg, és nem megy szabadságra. A helikopter-pilóták ugyanis
szűkös erőforrásnak minősülnek, mivel éveket vesz igénybe a kiképzésük.
Terry Fogarty szerint, aki a Kamannél a pilóta nélküli rendszerek
felelőse, az egyfős személyzettel ellátott K-MAX-ekkel napi 12 órán át
lehet repülni, de a pilótáknak váltaniuk kell egymást. Ezzel szemben a
pilóta nélküli K-MAX-ek a nap nagy részében a levegőben
tartózkodhatnak. Továbbá olyan helyzetekben, amikor a pilótát a rossz
látási viszonyok akadályozzák a földet érésben - mondjuk, egy porfelhő
miatt - a drónváltozat folyamatos haladásra képes.
A K-MAX mellett más, automata helikopterrendszerek kidolgozása is
folyamatban van. Az egyik ilyen, a HERMES (Helicopter Remote
Manipulation of External Slingloads) gyártója az amerikai fegyveres
erők egyik cége, az Advanced Optical Systems. Pilóta nélküli
helikopterük érzékelők segítségével talál rá a rakományra, és
automatikusan képes felvenni a földről - anélkül, hogy bárki is
segítené ebben a tevékenységben.
Biztonságos földet érés
Az épületek, fák és elektromos vezetékek veszélyt jelenthetnek a
rakodási övezetben. Az amerikai haditengerészet Autonomous Aerial
Cargo/Utility System (AACUS) rendszere viszont ezeknek a problémáknak a
felmérésével kezdi a munkát, mielőtt kiválasztja a megfelelő
leszállóhelyet. Ezt követően a rendszer megszerkeszti azt a biztonságos
megközelítési útvonalat, amelyen át a földi vezérlés segítsége nélkül
leszállhat a helikopter.
Megfelelő repülési körülmények között mindez elegendő, de a cél az,
hogy el tudja végezni a feladatot meredek, egyenetlen terepen, nagy
szélben is, jóllehet az AACUS-szal felszerelt helikopter képes
kommunikálni a földön tartózkodó emberekkel, hogy megtudja, hol van az
alkalmas leszállóhely. Nemcsak üzemanyag, lőszer vagy egyéb
felszerelések szállítását végezheti, de kimenekítési feladatokra is
alkalmas. (Bár megfogalmazódnak aggályok azzal kapcsolatban, hogy
végezheti-e egy robothelikopter a sebesültek szállítását anélkül, hogy
megfelelő egészségügyi személyzet lenne a fedélzeten.)
Ha a K-MAX-ek továbbra is sikeresnek bizonyulnak, a következő lépés
az lehet, hogy még drónhelikopter áll hadrendbe a
tengerészgyalogságnál. És persze a dolog a hadsereget is érdekelné,
utána meg jönne a kereskedelmi célú alkalmazás. Mindazonáltal ahhoz,
hogy a pilóta nélküli drónok, robokopterek polgári felhasználására is
sor kerülhessen, változniuk kell a légtér használatát szabályozó
rendeleteknek is, különösen azokon a területeken, ahol más légi
járművek is közlekednek. A repülésügyi hatóságok már most foglalkoznak
a kérdéssel, de szeretnék látni a fejlődés irányát az automatikus
biztonsági rendszerek területén.
A vakcinától a gyorsétteremig
Egy amerikai start-up cég, a Matternet egy kisméretű pilóta nélküli
elektromos helikopter kifejlesztésén dolgozik, amely a maga 2
kilogrammos hasznos tehernyi kapacitásával gyógyszereket, vakcinákat és
vérmintákat szállítana távoli helyekre. A felhasználó elhelyezné a
küldeményt a raktérben, megnyomna egy gombot a helikopteren, hogy
szálljon fel és teljesítse a szállítási feladatot. Andreas Raptopoulos,
a Matternet ügyvezető társalapítója elmondta: a cég reméli, hogy még az
idén lefolytathatják a megvalósíthatósági vizsgálatokat a Dominikai
Köztársaságban.
Nagyobb elektromos helikoptereket is gazdaságos lehet átalakítani
pilóta nélkülivé. Egy német cég, az E-Volo a közelmúltban nyerte el
innovációjával a Lindbergh-díjat, repülőalkalmatosságuk Volocopter
névre hallgat. A maga 16 rotorjával úgy néz ki, mintha egy gyerekek
számára készült számítógépes repülőjáték felnagyított változata lenne -
viszont elég nagy ahhoz, hogy elférjen benne egy felnőtt.
Megfelelő szoftverrel ellátva a személyzet nélküli Volocopterek az
áruszállítás területén jelenthetnek alternatívát, hiszen képesek
kikerülni a zsúfolt utakat. Egy website a közelmúltban fel is
ajánlotta, hogy miniatűr robothelikopterekkel szállítja a címre a
megrendelt tacost. És bár ez most még csak tréfa, de egy nap a
gyorsételek kiszállításánál valódi megoldás lehet a robotjárművek
alkalmazása...
(bumm.sk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése