Itt az alkalom, mindenki bizonyíthat. Ha ezrek nem csatlakoznak a
feljelentéshez akkor nem nagyon van miről beszélni. Akkor ne
csodálkozzon senki, hogy ki lesz lakoltatva és földönfutóvá téve. A
BAÉSZ csak komoly társadalmi támogatottsággal tudja uralni a helyzetet.
Mi visszük a zászlót, élen járunk, de most már hátvédekre, jobbszárnyra
és balszárnyra is szükség van. CSATLAKOZZANAK!
“És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a
szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a
folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.
Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”
És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.”
“Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az események, hogy
már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem beszélhetünk,
hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú emberéletet
és egyéb tragédiát követelő, szándékos bűncselekményről.”
„Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és
megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira
való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges
eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint
vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató
parancs kiadására és a felelősök büntetőeljárás alá vonására.”
LEGFŐBB ÜGYÉSZSÉG
1055 Budapest, Markó u. 16.
Tisztelt Legfőbb Ügyészség!
Alulírott Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete (rövidített nevén
BAÉSZ, székhelye 5711.Gyula, Fehér-Körös utca 69. nyilvántartási száma:
2817, képviseli Kásler Árpád mint a BAÉSZ elnöke ) mint érdekvédő
társadalmi egyesület ezennel
közvádas
f e l j e l e n t é s t
teszünk az
- OTP Bank Nyrt. 1051 Budapest, Nádor u. 16.,
- Kereskedelmi és Hitelbank Nyrt. 1051 Budapest, V.ker. Vigadó tér 1.,
- Raiffeisen Bank Zrt. 1054 Budapest, Akadémia u. 6.,
- Erste Bank Nyrt. 1138 Budapest , Népfürdő u. 24-26.,
- AXA Bank Europe SA Magyarországi Fióktelepe 1138 Budapest, Váci u. 135-139.,
- FHB Bank Kereskedelmi Bank Zrt. 1132 Budapest,Váci u. 20.,
- CIB Bank Zrt. 1027 Budapest, Medve u. 4-14.,
- Budapest Bank Nyrt. 1138 Budapest, Váci u. 188.,
- MKB Bank Nyrt. 1056 Budapest,Váci utca 38.,
- Merkantil Bank Zrt. 1051 Budapest, József A. u. 8.,
- Lombard Lízing Zrt. 6720 Szeged, Somogyi u. 19.
- Unicredit Bank Hungary Zrt. 1054 Budapest, Szabadság tér 5-6.
ellen elsősorban a Büntető Törvénykönyv 318. § (1)-ban foglaltak
szerinti csalás büntette és a Btk.296/A. § foglaltak szerinti
fogyasztók megtévesztésének magalapozott gyanúja miatt.
Ezért mint a csalás törvényi tényállása:
Btk.318. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
(6) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen nagy kárt okoz,
b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon
c)980
követik el.
(7)981 A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha
a) a csalás különösen jelentős kárt okoz,
b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon,
c)982
követik el.
Mely törvényi tényállás elemeit a megnevezett pénzintézetek azzal valósítják meg,hogy
- az adósokat színlelt jogügylettel (kölcsönszerződés) tévedésbe ejtették
- az adósoknak kárt okoztak ( vagyoni és nem vagyoni károk)
A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek
kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú
tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve
ezáltal őket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar
jogszabályoknak, holott a legfőbb ügyész is elismerte, hogy a
devizaalapú hitelezésnél a „A szerződés elsődleges tárgya a magyar
joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”
A gyanútlan és banki háttérműveletekben járatlan adósok felültek a
csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián
keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és
Nyugat-Európában már bankházak mentek csődbe és a válság begyűrűzése a
bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehető,
éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerződések
aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkező eseményről amely
csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan
szerződést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenőrizni
tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank
devizakereskedésének prédáivá akartak válni.
Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052./2012/
7.sz.
ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól
idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerződésből
igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerződésre jellemző árrésnek
a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek
mondja ki azt a kikötést amely ellenszolgáltatás nélküli plusz
bevételhez juttatja a bankot.
Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén
a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és
másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank
részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása”
történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú
kölcsönszerződés jön létre közöttük.
A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem
bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes
értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő
semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát
rendelkezésére a hitelező. Miután az adósnak devizát nem nyújt
a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs
is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részéről a folyósításkor
nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).
A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel —
tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási
törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat.
„Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik —
értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb
„virtuális ellenérték” jár.
A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy már az Ítélőtábla
szintjén is szembeötlő az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönből mint
jogügyletből a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített
Kölcsönszerződést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó
tartozáselismerő nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a
kölcsön folyósításának feltétele.
A jogügyletben felmerülő kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy
vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított
törlesztőrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem
orvosolja.
Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.
És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.
Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátva névértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,
MERT AKKOR VALÓBAN PÉNZKÖLCSÖN ADÁS TÖRTÉNT VOLNA, ÉS NEM DEVIZA ADÁSVÉTEL.
A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege
miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a
gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.
Deviza adásvétel esetén nem rögzíthető a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthető a Bank által megvásárolt deviza hiteltartozásként, csak adásvételből eredő tartozásként.
Nem követelhető az adásvétel során keletkezett tartozásként
nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg
nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt
fennálló pénztartozás.
Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletről van szó.
Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.
A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett
devizaalapú hitelek esetében a valóságtól eltérő jogcímen tüntették
fel a gazdasági eseményt, ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben
tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik, kimerítve
úgy a Btk.318.§-ban foglaltakat mint a Btk.296/A.§-ban foglaltakat.
Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészről a legfőbb
ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára,
melyből alább idézünk, másrészről mint Magyarország (jogász)
miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság előtt tett
nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az
adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el „A
devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban
egymillió embert becsapjanak – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő
Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”
2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Orbán
Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket
„BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.
Tisztelt Legfőbb Ügyészség, a devizaalapú hitelek esetén sem a
hitelszerződésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerződésre
(kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt
meg valójában, csak annak álcázták.
A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak
folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét
folyósították.
Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott
deviza teljes összegében nem követelhető, mert a folyósításkor nincs
átadva a deviza névértéke,
ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását
biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek
a forint vételi áron történt folyósítását követő értékbeli változása az
Adós részére nincs átadva
Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tőkének a névértéke követelhető mint visszafizetendő
kölcsöntőke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.
Ptk.523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más
hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére
bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint
visszafizetni.
(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert
kölcsönadáskor a Hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós
rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy
anélkül.
Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott
forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt
névértékét, ezért a folyósított forint névértékétől eltérő összeget
követelnek .
A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi
áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok
rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntőkének a
névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes
árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a
Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.
Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt
devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak
kölcsönként történő követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról
szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§, Hpt. 10.2 hiszen a
pénzintézet által megjelölt kölcsöntőkével az Adós soha nem
rendelkezett.
Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós
rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként
közölték az Adósok banki kivonatain.
A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik
nyilvántartásba a Hitelezők, annak ellenére, hogy a deviza
rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt
vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevők, de ez a
gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.
A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerződés, nem kölcsönszerződés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.
Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:
c) A kölcsönszerződés alapján a hitelező a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.
A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetőleg a kölcsönadott helyettesíthető dolognak a közvetlen átadása.
De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a
ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevőtől, hanem azt
kölcsönként a vevőnél hagyja, s a vevő a vételárnak megfelelő
kölcsönösszegről ad elismervényt. Ez valójában a constitutum
possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két
jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor
valóságos kölcsönszerződésről van szó. Ha
azonban a vevő a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak
megfelelő összegről mint kölcsönösszegről ad elismervényt, ez a
tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre
önálló kölcsönszerződés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre
bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkező követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.
A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a
pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak
megfelelően, a más jogszabályokban előírt adatok rögzítésével írja elő.
A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.
Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnek megfelelő gazdasági esemény helyett hitelszerződést rögzítettek a számviteli rendszerükben.
Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján
általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az
Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét
követelik, a mindenkori forint árfolyamon.
Erre deviza adásvételkor
van lehetőség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik
árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete
semmilyen pénzösszegnek nincs.
Azonban a bankok nem a
rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a
hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott
devizát névértéken. A névérték azonban a folyósítást követően nem
ellenértéke a vételi árnak az árfolyam napi szintű változása miatt.
A deviza adásvétel a Bank mint vevő által a vételárnak mint
előlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendő
devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az
Adós részletekben fizet meg.
Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a
hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel,
miközben kölcsöntőkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva,
ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.
Mivel a deviza helyett annak forint megfelelőjét vételi áron
folyósítja a Bank, de a havi törlesztő megvásárlásához eladási áron,
virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az
Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.
A kereskedelmi árrés maga a legfőbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.
Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben
merülhet fel, és mivel valós devizában történő pénzkölcsön nyújtás nem
történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja
azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag
kölcsönszerződésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket
takargatják a kölcsönszerződésekkel és más követeléseiket is követelnek
az Adósoktól mint azt a kölcsönszerződés alapján törvényesen lehetne.
A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk.
231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történő
meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.
Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is
devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkező jogszabályok azon
esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva,
mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és
kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként
történő visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk.
231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történő
meghatározásának biztosítja ugyan a lehetőségét, de nem kötelező
jelleggel.
Ezen túlmenően, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem
teszik lehetővé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által
rendelkezésre bocsátott összegtől függetlenül, mivel visszafizetési
kötelezettséget írnak elő az Adós számára. A visszafizetési
kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétől, mert
visszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.
A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a
devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló
jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget, hiszen magának az
ellenértéknek a meghatározására nincs lehetőség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.
A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a
kötelezett a főtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a
jogosultnak, s amelynek a mértéke a főtartozás összegéhez és a
használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert
főtartozást tételez fel.
A főtartozáson felül jár, s a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni.
Fentiekből megállapítható, hogy a főszolgáltatás forintban
történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz
ha a Hitelező forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét
és az arra járó kamatot követelheti, mint a főszolgáltatásért járó
ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak
devizában vagy a deviza névértékének megfelelő forintban követelheti a
kamatot.
A Névérték fogalma
Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok:
Minden nyomdai úton előállított (előállítható), vagy dematerializált
értékpapír, vagy a Szt. által értékpapírnak minősített, jogot
megtestesítő okirat, amelyben a kibocsátó meghatározott pénzösszeg rendelkezésre bocsátását elismerve
arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, továbbá annak
kamatát, egyéb hozamát a hitelezőnek (az értékpapír birtokosának)
megfizeti. [Szt. 3 § (6) 2.]
Számviteli törvény 3.§ (6)
2. hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: minden olyan nyomdai úton előállított (előállíttatható) vagy dematerializált értékpapír,
illetve e törvény által értékpapírnak minősített, jogot megtestesítő
okirat, amelyben a kibocsátó (adós) meghatározott pénzösszeg
rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz
(kölcsön) összegét, valamint annak meghatározott módon számított
kamatát vagy egyéb hozamát, és az általa esetleg vállalt egyéb
szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt
időben és módon megfizeti, illetve teljesíti. Ide tartozik különösen: a
kötvény, a kincstárjegy, a letéti jegy, a pénztárjegy, a célrészjegy, a
takaréklevél, a jelzáloglevél, a hajóraklevél, a közraktárjegy, az
árujegy, a zálogjegy, a kárpótlási jegy, a határozott idejű befektetési
alap által kibocsátott befektetési jegy;
Ez a törvényhely a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a pénzintézetek mindig névértéken rögzítik az általuk kibocsátott értékpapírok után kapott kölcsönt, hitelviszonyt
megtestesítő értékpapír, a kibocsátó az értékpapírral ismeri el, hogy
az értékpapíron szereplő összeget a hitelező a rendelkezésre bocsátotta
és kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét és annak számolt
kamatát az értékpapír birtokosának megfizeti.
A fent nevezett pénzintézetek többsége a devizaalapú hiteleket szintén jelzáloglevél kibocsátásával finanszírozta és nem mást, mint a jelzáloglevél névértékét fizeti vissza az arra számolt kamattal a jelzáloglevél tulajdonosának, hitelezőjének. Tehát nem mást fizet vissza. Ellenben az Adóstól,akinek devizaalapú hitelt nyújt, nem a rendelkezésére bocsátott pénzösszeget követeli, hanem a nyilvántartásba vett deviza névértékét,
amelyet nem ad át az adósnak, csak a folyósítás napján a névérték
vételi árfolyamon számolt forint ellenértékét. A nyilvántartásba vett
kölcsön összegének névértékéhez még akkor sem jutna az Adós, ha
ugyanazon a napon devizát vásárolt volna belőle, mert Ő nem
pénzintézet, így csak eladási áron juthatott volna devizához, amellyel kisebb devizaösszeg vásárolható, így semmilyen úton-módon nem lett rendelkezésére bocsátva, a törvényi előírásoknak megfelelően a kölcsön összege-feltéve de meg nem engedve-még más devizanemben sem.
Mint látjuk, a nyilvántartásba vett devizaösszeg névértéken nincs átadva az Adósnak.
A Bank megtartotta magának, de követeli.
Számviteli törvény
A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem
165. §(1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az
eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét
megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni).
A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat
adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.
(2)A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen
kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű
az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre)
vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt
adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a
bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet –
hiba esetén – előírásszerűen javítottak.
A számviteli törvény előírása szerint szabályszerű az a bizonylat, amely az ADOTT GAZDASÁGI ESEMÉNYRE VONATKOZÓAN a más jogszabályban előírt adatokat a VALÓSÁGNAK MEGFELELŐEN, hiánytalanul tartalmazza.
Ptk.231. §(1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.
(2)Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés
helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell
átszámítani.
Nincs lehetőség arra, hogy egy megtörtént gazdasági eseményt ne a
valóságban történtek szerint rögzítse egy gazdálkodó szervezet a
könyvelésében. A devizaalapú hitelek esetén az Adós számára a
közleményként a devizaösszeg a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintértéke “hitelfolyósítás ” elnevezéssel jelent meg az Adós banki kivonatán jóváírásként.
Ezzel egyidejűleg a hitelnyilvántartási számlán a Bank hiteltartozásként nyilvántartásba
vette a devizaösszeget, (a 250/2000. Korm.rendelet alapján amely csak a
nyilvántartást teszi kötelezővé de nem a devizaárfolyamon történő
beszorzást) amelynek megfizetésére az Adóst kötelezte.
A devizaösszegnek a folyósítás napján értékben megfelelő
forintösszeg folyósítása vételi árfolyamon mint gazdasági esemény nem
hitelfolyósítás és nem kölcsönfolyósítás. Ez a gazdasági esemény DEVIZA VÉTELÁR FOLYÓSÍTÁS, ezért
a számvitelben való rögzítése nem lehet más, és nem rögzíthető
pénzkölcsön adásként, hitelfolyósításként, és a deviza nem vehető
nyilvántartásba hitel-kölcsöntartozásként, csak deviza adásvétel miatt fennálló pénztartozásként. Minden további esemény ennek a következménye.
A Ptk. 231.§ (2) bekezdése vonatkozik rá mint más jogszabály, de a
forintfolyósítás miatt a devizakövetelés re kölcsön jogcímen nincs
lehetőség a Ptk.523.§-ában kógensen elrendeltek miatt. Kizárólag
adásvétel lehet a bank követelésének jogcíme.
Amiért nem hitelezés és nem kölcsönadás történt, azt az alábbi törvényhelyek támasztják alá:
Ptk. 522. §(1) Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal
kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart
a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a
szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén –
kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.
(2) A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
523. §(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező
köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az
adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
(2)Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
Hpt. 2. számú melléklet I. Pénzügyi szolgáltatások
10.1.Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített
hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása
az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása
meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés
megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.
10.2.Pénzkölcsönnyújtás
a)a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg
kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet
az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy
anélkül – köteles visszafizetni;…(visszafizetni csak azt lehet amit
megkaptak).
Hitelszerződés esetén hitelkeret rendelkezésre bocsátása történik rendelkezésre tartási jutalék ellenében.
A tartozáselismerés
242. §(1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja
meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll
fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
Mivel az Adósok kölcsöntartozás megfizetésére vállaltak
kötelezettséget, ezért, amennyiben más jogcímen keletkezik tartozásuk,
annak követelésére a kölcsön jogcímet rögzítő tartozáselismerő
nyilatkozat alkalmatlan.
Ezen túlmenően, egyik legalapvetőbb szempontja az adózásnak éppen az adózó bevételeinek jogcíme.
Ezesetben nem mindegy, hogy a bank kölcsön jogcímen könyveli le a
nyilvántartásba vett devizaösszeg miatti követelést, vagy adásvétel
jogcímen, mert a befolyó bevételnek más az adóügyi vonzata.
A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.
Tehát kereskedelmi tevékenység történt, vásárlás, és nem
kölcsön rendelkezésre bocsátás, mert nem a névérték lett átadva, hanem
annak ellenértéke, a forintban számolt vételi ára.
dr. Polt Péter beadványából:
„A normál banküzemi működéshez tartozik és alapvető pénzügyi közgazdasági
összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok
alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és
nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban
történik, a következő módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön
folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankművelet
során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelő devizát forintfizetés
ellenében megvásárolják a kölcsön felvevőjétől (adóstól), A törlesztő
részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az
esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak,
hiszen az adós a szerződési feltételek szerint bár forintban fizet, de
annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a
törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül
sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történő
átváltására (illetve ellenkező előjelű ügyletben fordítva), Ez azonban
nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos
pénzügyi művelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig
deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerződéses
konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve
törlesztést írnak elő, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a
törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerződésbe nem
foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem
rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történő beszerzésével az
átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez
esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetből eredő
nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot
illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási
különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz
rendeltetésszerűen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”
Jó lett volna ha a tisztelt legfőbb ügyész mellékelte volna
okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket
is, amelyek lehetővé teszik az általa felsoroltakat.
A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges
devizahitelről lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly
módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A
folyósításkori állapotában, és a jövőre nézve való állapotában.
De forint rendelkezésre bocsátása esetén a Ptk. 231.§-a szerint csak
akkor kötelezhető az adós deviza megfizetésére, ha az ügylet deviza
adásvétel, mert pénzkölcsön adásnál nincs lehetőség a pénztartozást a
hitelező által rendelkezésre bocsátott pénzösszegtől eltérően
meghatározni , mivel a Ptk.523.§-a és a Hpt. 2. számú mellékletének I.
10. 2. pontja kógensen rendelkezik a pénzkölcsön adásról és lex
speciális jogszabály, a Ptk 231. §-a pedig diszpozitívan rendelkezik a
pénztartozás meghatározásáról szerződéses kapcsolatok esetén és
generális jogszabály.
Ahhoz, hogy a jövőre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert
ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetősége,
hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse,
befektethesse stb.
Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..
De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza
összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni,
sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével,
holott a törvényi előírásoknak megfelelően, a kölcsön összegét
rendelkezésre kell bocsátani.
Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen,
először újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a
folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja
kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a
kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.
A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt
át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem
kölcsön jogcímen s emiatt nem vehető tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételből eredő követelést írhat elő a vevő(pénzintézet).
A jogcím nem más, :
“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által
elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a
tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevő a
kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert
haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”
Forrás: Pallas Nagylexikon
A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru
tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a
Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.
Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.
A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza
névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása
miatt az árfolyam különbözet Adóstól történő követelését, miközben a
deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.
Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésű dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.
Itt a vevő a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.
Ez adásvétel jogcím.
Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.
Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben
mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza
névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre
bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.
Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben ő válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.
A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZŐDIK, MERT
DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi
devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel,
és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL,
HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha
nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetőség sem, kölcsön jogcímen.
A REÁLFOLYAMAT ÁTÜLTETÉSE A KÖNYVELÉSBE .
A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események
szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi
rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével
bekövetkező hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak
azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2)
bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.
Számviteli törvény
165. § (2) A számviteli (könyvviteli)
nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján
szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott
gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő
és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően,
hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és
tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen
javítottak.
Adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más
jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének
a leírása.
De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a
jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot
leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.
Mint ahogyan történik is.
PACTA SUNT SERVANDA
A megállapodás kötelez.
De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.
Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra
kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut,
mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról
szóló jogszabály.
A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.
Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni,
mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós
folyamatokat.
Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.
Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin
követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, előbb meg kell találni az
elkövetőt.
Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat
alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt,
az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsön adásról szóló jogi
követelményeknek és rendelkezéseknek.
És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a
szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor ha a
folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.
Ha ez nem így történik, tisztel legfőbb ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”
És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.
Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más
hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére
bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint
visszafizetni.
(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”
A Hpt. szerint a kölcsönszerződés:
„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet
az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében
köteles visszafizetni.”
A jogviszony keletkezése:
A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba
foglalása. de a jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a
hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerződésekbe
foglalják.
A jogviszony alanyai:
Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári
törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében
csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.
Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.
A jogviszony tartalma:
A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott
összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic
stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése
után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás
állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható,
vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be,
amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.
Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a
kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az
adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészről
nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.
Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti.
Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a
kamatot sem kell megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a
hitelintézet – akár hitelszerződés alapján, akár anélkül – a
kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.
Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.
VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.
Összefoglaló:
A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§-ra való hivatkozással
kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékű összegeket amelyek
névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerződésekre és
a pénzkölcsönnyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok
értelmében, amelyek kötelező jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételből származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így
a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor
felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is
felszámolja úgy a havi törlesztő részletre mint a tőkehátralékra,, a
hamis jogcím mögé rejtőzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele
szerződő adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a
pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere,
vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az
Adósokat. Erről a tisztelt legfőbb ügyész úr így vélekedik a Kúrának
címzett szakmai véleményében:
„A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos
fogalom, önmagában nem is értelmezhető, ezért célszerű a hivatalos
magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”
Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és
rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt
kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön
jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos
költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is ők fizetik meg a
pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó
pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételből származó
pénztartozással. Viszont a közjegyzők által ellátott közokiratokban és
a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.
Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az
adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel,
ezért a közjegyzői okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll
fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal
nem láthatók el.
Mint ahogy korábban is utaltunk rá, Magyarország miniszterelnöke is
többször kifejtette, hogy csalás és félrevezetés áldozatai lettek az
Adósok. Ennek a csalásnak és a fogyasztók megtévesztésének
következtében, ezrek lettek öngyilkosok úgy, hogy még az ügyészség és
egyéb hatóságok nem rendeltek el rendkívüli nyomozást az ügyben. Holott
egy hibás termék esetén az a termék azonnal visszahívásra kerül és a
felelősök felderítése megkezdődik, de ezesetben mindez nem történt meg
a mai napig, ami felveti annak gyanúját, hogy az állami apparátusnak
takargatni valója van, esetleg összefonódása az érdekelt
pénzintézetekkel. Itt már annyira előrehaladott állapotba jutottak az
események, hogy már önmagában csak egy pénzügyi csalássorozatról nem
beszélhetünk, hanem ennek járulékos következményeiből adódóan nagyszámú
emberéletet és egyéb tragédiát követelő, szándékos bűncselekményről.
Ezúton kérjük a tisztelt Legfőbb Ügyészséget a fentebb leírt és
megindokolt feljelentés kiemelten fontos és súlyos társadalmi hatásaira
való tekintettel, minden részletre való kivizsgálására, a szükséges
eljárások lefolytatására, indokolt esetben a vétkes bankárok, valamint
vétkes állami felügyeleti szervek vezetői ellen azonnali elfogató
parancs kiadására és a felelősök büntetőeljárás alá vonására.
Kelt: Gyulán, 2012.12.27. napján