Amerika a Földközi-tengert is elveszíti

Korrupciós botrányra hivatkozva felfüggesztették tisztségéből Ted Branch altengernagyot, az amerikai haditengerészet hírszerzésének vezetőjét és Bruce Loveless altengernagyot, a hírszerzési műveletek vezetőjét, így a két szerv átmenetileg vezető nélkül maradt.

Branchot és Lovelesst azzal gyanúsítják, hogy törvénytelen üzleti kapcsolat fűzi őket egy szingapúri céghez, mely hosszú időn át kapott megrendeléseket az amerikai haditengerészettől a hadihajók kiszolgálására. Az irreálisan magas árakon kötött üzletekért cserébe a korrupt vezetők "pénzügyi juttatásokban, drága utazásokban és prostituáltak szolgálataiban" részesültek.

Az Egyesült Államok amellett, hogy gazdaságilag is egy hanyatló nagyhatalom képét mutatja, az amerikai hírszerző ügynökségekkel kapcsolatban kirobbant botrányok is ezt mutatják.

Alig fél éve annak, hogy a CIA igazgatói széke körül folytatott hatalmi harcokban szünet állt be. John Brennan kinevezésének idejére pedig Amerika az utóbbi évek arrogáns terjeszkedése során szerzett gyarmatok jó részét elveszítette.

Miközben a nyugaton fejek hullottak és egymást taposták a jó előmenetelű karrieristák, az észak-afrikai országokban végzett felforgatásra ellenforradalom következett. Líbia darabokra szakadt, Egyiptomban ellenforradalmi puccs zajlott le, miután nem sikerült megszilárdítani az IMF-hiteles "iszlám" kormányzatot. A Gazprom bevásárolta magát a Mexikói-öbölbe, az arab országok egymást között osztják fel a nyugati olajipar fennmaradó részét. Az EU "Keleti Partnerségébe" bevonni szándékozott országok közül pedig többek egyetlen hátra arccal tagadták meg az uniós csatlakozást, majd szándékukat fejezték ki az orosz-kazah-fehérorosz vámunióba történő belépésre.

A hanyatló nagyhatalmaknak sajátossága, hogy a korrupció, az egyéni érdekek ütközése a központi irányítást olya mértékben hátráltatja, hogy az már az alapvető működéseket is veszélyezteti. Most, hogy a haditengerészetet is elérte a változás hulláma, itt az ideje, hogy Amerika a Földközi-tengert is elveszítse. Ez már csak idő kérdése; ahogy Kerry visszavonulót fújt Kelet-Európából, a korrupt altengernagy helyére kinevezett új vezető is majd "óvatosabb lesz" az amerikai flotta mediterrán jelenléte kapcsán - meg fogja tenni, mert nem tehet mást.

Molnár István

A Piros Cégér 2-6.: A ROTHSCHILDOK

A zsidók gazdasági és társadalmi felemelkedésének úgyszólván egyetlen számottevő útja a kora középkortól fogva a pénz forgalmazása: különböző pénznemek átváltása és a pénz uzsorakamatra való kihelyezése volt. Ez volt a zsidóság hagyományos specialitása a keresztény társadalmi és gazdasági rendben, melyben éltek, ennek a feladatnak ellátásáért tűrték meg őket, és ez volt jólétük és olykor üldöztetésük forrása is.

Ilyen közepesen tehetős pénzváltó családba született Meyer Amschel Rothschild a Majna parti Frankfurtban az úr 1743. esztendejében. Az ő zseniális, maga és nemzetsége számára elképzelhetetlen vagyont és hatalmat teremtő meglátása volt az, hogy nem kisembereket kell uzsorakamatokkal szipolyozni, hanem uralkodók és államkincstárak hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a kifogyhatatlan pénzáradatokat, melyek a soha ki nem fizetett és lehetőleg ki sem fizethető kölcsönök folyományaként a hitelező bankárok pénzeszsákjaiba vég nélkül ömlenek.

Ez volt Meyer Amschel Rothschild brilliáns "találmánya", magának és utódainak és a velük szövetkezőknek soha nem látott vagyon és hatalom, az emberiség millióinak pedig pokolbéli átok és rákfenénél borzalmasabb pusztulás.

Mindez pedig nem csupán a meggazdagodás telhetetlen vágyából fakadt, ennek mélyebb rugói voltak: az egész emberiség fölötti uralom megszerzése, amint a próféták megírták, és ehhez a mindenható pénz is csak eszköz volt.

(A Rothschild-házra nézve általában lásd Corti, Count Egon Caesar, "The Rise of the House of Rothschild", Western Islands, 1972; Nicolov, Nicola M., "The World Conspiracy, Portland, USA, 1990.")

A Rothschild-család a nevét a házukat a frankfurti zsidónegyed egyetlen utcáján házszám helyett azonosító kis piros cégértől (rot Schild) vette, eredeti nevük Elchanan volt. Ezen a néven szerepel a család őse, Isaak Elchanan 1585-ben, mint a Piros Cégér lakója (Isaak Elchanan beim roten Schild). Később a család a Bauer vezetéknevet vette fel. Úgy tűnik, a cégér utáni ragadványnevet hivatalosan először Meyer Amschel használta.

A kis Meyer Amschel tízéves korától fogva a családi pénzváltó üzletben dolgozott, és a sokféle pénzérme felkeltette érdeklődését a numizmatika iránt. Ebben hamarosan szakértő lett, és amikor szüleit két évvel később elvesztette, majd néhány év múlva az üzletet is átvette, ez szolgált szédületes karrierje alapjául.

A hessei fejedelemség trónörököse, Vilmos herceg fő passziója a numizmatika volt, és Meyer Amschel ilyetén szolgálatai révén már 1763-ban bejáratos volt az udvarába. A trónörökös saját tartománya a ráérő ideje volt, a híres frankfurti vásárokat is gyakran meglátogatta. Meyer Amschel ilyen alkalmakkor is ápolta a herceggel való üzleti kapcsolatait, és idővel ezek rendszeressé váltak.

Miután a herceg bizalmába férkőzött, a fiatal zsidó helyes meglátással udvari címet is szerzett magának, mint "a Hesse-Hanau fejedelemség koronaügynöke". Ez azután megnyitotta előtte a legelőkelőbb német főúri, sőt uralkodói családok ajtaját. Vilmos herceg III. György angol király unokája és V. frigyes dán király veje volt, s bár tartománya mindössze 50.000 lakost számlált, az egész német birodalomban kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett. Így ívelt felfelé Meyer Amschel csillaga az 1770-es években, miközben felesége 1773-ban, 1774-ben és 1775-ben fiúgyermekkel ajándékozta meg, akik az Amschel, Salamon és Nathan neveket nyerték.

Meyer Amschelnek már virágzó, az egész német birodalomra kiterjedő numizmatikai hálózata volt, saját nyomtatott katalógussal, mikor Hesse-Cassel uralkodója, II. Frigyes váratlan halála folytán 1785-ben alkalma nyílt a nemzetközi pénzvilágba való betörése. A hessei uralkodóház több nemzedék gondos munkájával hatalmas vagyonra tett szert hivatásos katonaság kiképzése és katonai egységeinek más uralkodók részére való bérbeadása révén. Különösen gyakran vette igénybe ezt a szolgáltatást Anglia, ahol ebben az időben már 12.000 hessei zsoldos katona állomásozott. Az ezek után fizetendő óriási bérösszegeket Hesse Cassel fejedelmei magas kamatozású kötvényekbe fektették be, éspedig többnyire Angliában. Meyer Amschel hercegi pártfogója tehát, aki IX. Vilmos néven lépett a trónra, egyik napról a másikra fantasztikus örökség birtokosa lett.

Ezeket a fejedelmi pénzhalmazokat, melyek teljes összegét a kortársak legalább 20 millió tallérra becsülték (bár mások szerint akár 60 milliót is kitehettek), kezelni kellett, különösen mert az angol kincstár gyakorta váltókkal fizetett, és ezek piacra vitele és leszámítolása gondos banki munkát igényelt. Azonkívül az új fejedelem úgy döntött, hogy ideje ezeknek az angol befektetéseknek jó részét a kontinensre áttelepíteni, és ehhez szintén ügyes bankárokra volt szüksége. Meyer Amschel hamar átlátta a számára ebben rejlő lehetőségeket, de egyelőre meg kellett elégednie apróbb tranzakciókkal, mert a fejedelem most már Frankfurttól távol, Casselben székelt, és nehéz volt rávenni, hogy családja bevált bankházaitól megváljon.

Ebben az időben Meyer Amschel már meglehetős jómódra tett szert - bár még nem tartozott az igazán vagyonos frankfurti zsidók közé -, és ennek látható jeleként 1785-ben megvásárolta a zsidónegyed egyik tekintélyesebb ikerházának a felét. Az épület másik felében egy Schiff nevű család lakott; ezzel a névvel még fogunk találkozni a Rothschild-ház későbbi története folyamán. Itt rendezte be Meyer Amschel a Rothschild családi üzletet, mely pénzváltás és kölcsönügyletek mellett többféle jövedelmező kereskedelmi tevékenységet is folytatott.

Kisebb méretű kezdeti pénzügyi sikerei után Meyer Amschelnek végül is a francia forradalom és a napoleoni háborúk hozták meg a nagy lehetőséget. A hessei uralkodó 1795-ben Poroszországgal együtt kiugrott a franciaellenes koalícióból, és ezt követően minden energiáját a korábban is igen jól forgatott kölcsönügyleteinek szentelte. Úgyszólván egész Európa bankárja lett, és a tovább hadakozó német fejedelmeket gyakran látta el pénzzel, természetesen magas kamat mellett. Egyre szélesedő fejedelmi üzletköre ápolásához újabb pénzemberekre volt szüksége, és ezek egyikét az utóbb kissé elhanyagolt Meyer Amschelben találta meg. A hercegnek ez a választása annál inkább is kézenfekvő volt, mert a franciák német-alföldi hódításai folytán Európa addigi központi pénzpiaca, az amszterdami tőzsde 1795-ben gyakorlatilag összeomlott, és szerepét egyre fokozódó mértékben a frankfurti tőzsde vette át.

Ezekben az években a franciaellenes szövetség vezetőhatalmai Anglia és Ausztria voltak, és az ezzel járó hadviselés költségei mindkét birodalom kincstárát alaposan kimerítették. Egyre gyakrabban fordultak ezért IX. Vilmoshoz nagy összegű kölcsönökért, melyeket a hessei uralkodó megfelelő feltételek mellett mindig szívesen megadott. Meyer Amschelnek jelentős szerep jutott az ilyen hitelügyletek lebonyolításában, minek folytán annyira megtollasodott, hogy vagyona közvetlenül a századforduló előtt már nem volt messze az egymillió aranytól.

Ilyen nemzetközi méretű bankártevékenység mellett szükségessé vált Meyer Amschel számára külföldi képviseletek létrehozása, és ehhez a megfelelő személyeket saját fiaiban találta meg. A két legidősebb, Amschel és Salamon már jól bedolgozta magát a frankfurti családi üzletben, míg a harmadik, a 21 esztendős, rendkívül eleven és tehetséges Nátán tettre készen várta, hogy talentumainak megfelelő megbízást kapjon. Logikus volt ezért apja választása, mikor 1798-ban ezt a fiát menesztette legfontosabb külföldi érdekeltségébe, Angliába 20.000 fontsterling kíséretében.

Ez a lépés újabb fordulópontnak bizonyult a Rothschild bankház emelkedésében. Miközben a családfő továbbra is gondosan szövögette üzleti kapcsolatait a váltakozó szerencsével folytatott háborúskodás közepette egyre riadtabbá váló német uralkodókkal, sőt a maga számára császári, két idősebb fiának pedig egyéb udvari rangokat és kiváltságokat is nyert, az ifjú Nátán Manchesterben nyitott bankházat, és szívós és kitartó munkával angol üzleti csatorna alakult ki Frankfurt és a szigetország között, melynek mindkét végét a Rothschildok tartották kezükben, és ezen keresztül hatalmas pénz- és áruforgalom bonyolódott le. Nagyban elősegítette ennek a kétirányú üzleti vonalnak az eredményességét a nemzetközi információs hálózat, melyet Meyer Amschel a német-római birodalom örökletes postamestereivel, a Thrun-Taxis-házzal ápolt jó viszonya révén 1800-tól kezdve kiépített.

Nátán angliai működésének első valóban jelentős gyümölcse a Napoleon által 1805-ben kihirdetett kontinentális blokád sikeres kijátszása volt. A nélkülözhetetlen gyarmatáruk, különösen a cukor, a kávé és a dohány egyetlen beszerzési forrása Anglia volt, és a blokád miatt ezek árai a kontinensen roppant magasra szöktek. Megfelelő kenőpénzek árán és kedvező időpontokban azonban lehetséges volt hollandiai és észak-német kikötőkön keresztül a blokádon áttörni, mivel Napoleon ellenőrzése a terjedelmes európai partvidéken nem volt egészen teljes. Így Nátán segítségével és saját információs szolgálatukra is támaszkodva, a Rothschildok éveken keresztül hatalmas haszonnal járó gyarmat-áruforgalmat bonyolítottak le.

Az angol kapcsolat még jövedelmezőbbé vált a Rothschild-ház számára, mikor Napoleonnak végre elege lett az időközben német választófejedelemmé emelkedett hessei herceg haszonleső semlegességéből, és gazdag zsákmányra is számítva IX. Vilmost és kincsestárait üldözőbe vette. A herceg Meyer Amschelt bízta meg az angol és dán befektetései után járó kamatok beszedésével, és ebben a rendkívül jövedelmező műveletben Nátánnak is megfelelő szerep jutott. Idővel az angliai befektetések kezelése Nátán kizárólagos feladatává vált, míg az országából menekülni kényszerült IX. Vilmos minden egyéb vagyonának felügyeletét, és olykor mentését is, Meyer Amschel irányításával a két idősebb Rothschild fiú látta el.

A Rothschildok így 1808-tól fogva a dúsgazdag herceg összes pénzforrásainak bizalmas kezelői lettek, és mivel úgyszólván valamennyi európai uralkodó ezektől a pénzforrásoktól, illetve az azokat a tulajdonos megbízásából kihelyező bankároktól remélte maga és rogyadozó államkincstára boldogulását, a Rothschild-ház az egész kontinensen meghatározó politikai befolyásra tett szert.

Ezentúl már nem a Rothschildok folyamodtak az uralkodók kegyeiért, hanem azok jöttek hozzájuk a mindenható Pénzért, s a feltételeket a Rothschildok szabták meg. Ők irányították a kulisszák mögül a háborúkat is, melyek gazdagodásuk fő forrásai voltak, mert Montecuccoli híres mondása szerint a háborúhoz három dolog kellett: "pénz, pénz és pénz", és a három-egy dolog fölött egyre nagyobb mértékben a Rothschildok rendelkeztek. Pénzeszsákjaik megszorítása hadjáratok, sőt országok sorsát döntötte el, és ebbeli döntéseiket nem emberbaráti szempontok, hanem kizárólag saját önös érdekeik, pénzhegyeik növelésének vágya irányították.

Nem volt mentes ettől a növekvő Rothschild-hegemóniától maga a császár sem. A hosszú háborúskodás miatt a bécsi udvar pénzügyeiben teljes káosz uralkodott. A papírpénzt annyira felelőtlenül szaporították, hogy az rohamosan vesztett értékéből; 1810 elején egy ezüstpénzért ötször annyi névértékű kincstárjegyet kellett adni, néhány hónappal később már tizenkétszer annyit. Az állampapíroknak ez a rohamos inflációja gyors mentőakciót igényelt, és a czászári kincstár a hessei herceg vagyonát kezelő Rothschildokhoz fordult segítségért.

A Rothschildok azonban óvatosak voltak, és az általuk javasolt bonyolult kölcsönügylet nem felelt meg a császár pénzügyi tanácsadóinak. A tervezett tranzakció tehát nem jött létre, de a tény, hogy a Rothschildok közvetlen kapcsolatba kerültek a császári udvarral, óriási mértékben emelte tekintélyüket a nemzetközi pénzvilágban.

Ezen a ponton a Rothschildok már nem csupán a hessei herceg befektetésre váró millióit voltak képesek megcsillogtatni fejedelmi klienseik szemei előtt, hanem maguk is igen jelentős tőkével rendelkeztek, melyet egyre magasabb körökben forgattak. Így 1810 decemberében már saját pénzeikből kölcsönöztek 400.000 tallért a dán pénzügyminiszternek. Rövidesen ők pénzelték a bajba jutott császárt, az angol kincstárt, és Napoleon egyre nagyobb méreteket öltő hadjáratait is. Mindezt olyan diszkréten tették, hogy a szembenálló felek nem is sejtették ezt a kétszínű pénzpolitikai játékot.

Üzleti köreik szélesedése és vagyonuk rohamos növekedése szükségessé tette a Rothschildok számára a cég jogi szerkezetének szabályozását. Ezért az apa 1810 szeptemberében formális társasági szerződésre lépett fiaival: magának megtartotta a vezető szerepet és a viszonylagos részvénytöbbséget, de a két legidősebb fiú, Amschel és Salamon is jelentős részt kapott az üzletben, míg a két legfiatalabb, Károly és Jakab, akik még kiskorúak voltak, kisebb összegekben részesültek. Nátán a családdal kötött titkos megállapodás szerint Amschellel és Salamonnal azonos arányban vált a cég tulajdonosává, de bankháza Angliában lévén, nevét nem volt ajánlatos Frankfurtban dobra verni.

Egyre nagyobb stílű nemzetközi pénzügyleteik ellenére a Rothschildok továbbra is kitartottak a hessei választófejedelem mellett, aki Napoleontól való félelmében állandó jelleggel Prágában ütötte fel székhelyét. Az összekötő szerepét Frankfurt és Prága közt többnyire a Károly fiú látta el, míg Jakab a közben Párizsba áttelepült Salamont és a Manchesterben székelő Nátánt látogatta rendszeresen a frankfurti üzleti központból. Nátán ekkor már maga is tekintélyes pénzember volt Angliában, és a francia blokád rendszeres áttörése, valamint más ügyes tranzakciók révén hatalmas saját vagyonra tett szert. Salamon Párizsban forgatta a Frankfurtból rendelkezésére bocsátott pénzösszegeket, és rövid idő alatt annyira beférkőzött a francia üzleti életbe, hogy Jakab is csatlakozott hozzá, és Nátánnal onnan tartotta fent a kapcsolatokat. A Rothschild-háznak így hatalmas támaszpontjai működtek a Csatorna mindkét oldalán, a két szembenálló tábor legfőbb politikai központjaiban, mikor Napoleon a Grande Arméeval elindult nagy kalandjára Moszkva felé. Ezekben a napokban érkezett Meyer Amschel Rothschild földi életútja végére.

Halála közeledtét érezve az agg bankár 1812 szeptember 16-án megíratta végrendeletét, melyben a "Meyer Amschel Rothschild és Fiai" bankházat egyenlő arányban öt fiára hagyta. Leányairól másképpen gondoskodott, vejeit és fiaikat pedig teljesen kizárta az üzletből. Meghagyta családjának, hogy szigorúan tartsák meg az ortodox zsidó hitet, és lehetőleg egymás közt házasodjanak, keresztényekkel pedig semmiképp sem. Három nappal később örökre lehunyta szemét, és az immár gigantikus pénzbirodalom az öt Rothschild fiúra szállt.

Meyer Amschel Rothschild nem az első zsidó volt, aki keresztény közegben magasra kapaszkodott. Nem is ő volt az első pénzember, aki nemzetközi arányokban gondolkodott és működött. De ő volt az első keresztény vagy zsidó, aki a mindenható Pénzt politikai manőverekre használta fel, a politikát pedig a Pénz halmozására, és mindkettőben teljesen gátlástalan volt. Neki egyedül a Pénz volt fontos, és az ezzel elérhető hatalom. Az uralkodókat és általában a politikusokat megvetette, bár ezt nyíltan nem volt képes kimutatni. Neki tulajdonították a mondást: "Add meg nekem a hatalmat, hogy egy ország pénznemét kontrolláljam, és nem törődöm azzal, mi történik a kormányban és a parlamentben." Életében nem volt képes ezt az elvét megvalósítani, de fiai családi hagyományként megőrizték, és idővel sikerre is vitték azt.

Még abban az évben alkalmuk nyílt a Rothschild fiúknak apjuktól örökölt üzleti érzékükről bizonyságot tenni. Napoleon Tél generálistól elszenvedett katasztrofális veresége után az egész európai szövetségi rendszer átszerveződött. Ausztria és a franciák német csatlósai sorra átálltak Anglia, a Napoleon-ellenes koalíció vezető hatalma oldalára, és megindult az élet-halál küzdelem a francia hegemónia lezárására. Ehhez azonban ismét pénz kellett, igen sok pénz, és a kontinentális hatalmak kincstárai meglehetősen üresek voltak. Különösen támogatásra szorult Ausztria, mert pénzügyei még zavarosabbak voltak, mint korábban. Anglia kötelezettséget is vállalt jelentős összegek kiutalására, de ezeket valami úton-módon el kellett Bécsbe juttatni, ami az akkori viszonyok mellett nehéz feladat volt. Itt nyílt nagy lehetőség a Rothschild-fiúk számára, akiknek már jól kiépített, egész Európára kiterjedő bankhálózatuk volt. Ehhez a vállalkozáshoz azonban át kellett szervezni az üzlet felépítését.

Nátán angliai összeköttetései révén megszerezte családja számára a nagy haszonnal járó angol segélyakció lebonyolításának oroszlánrészét, és hogy közelebb legyen a tűzhöz, Manchesterből áttette bankháza székhelyét Londonba. A vonal másik végének működtetésére Salamon Párizsból áttelepült Bécsbe, a párizsi bankház vezetését pedig az akkor még húsz esztendős Jakab vette át. A Rothschildok így Frankfurt, London és Párizs után Bécsben egy negyedik fontos támaszpontot építettek ki, és ezáltal döntő szerephez jutottak az egész kontinens pénzügyeiben. Most már ők állították Európa uralkodóit is: a Bourbon XVIII. Lajos visszatérését Párizsba Nátán finanszírozta, míg Amschel és Károly Frankfurtban a Napoleon által elzavart német fejedelmek restaurációjának anyagi alapjait biztosították.

Napoleon azonban nem hagyta magát, és Elba szigetéről visszatérve egy utolsó kísérletet tett uralmának és európai hegemóniájának helyreállítására. A Rothschildoknak most már semmi lehetőségük nem volt korábbi kettős játékuk megismétlésére, ezért létérdekük fűződött ahhoz, hogy a káplárból lett császár egyszer s mindenkorra eltűnjön az európai politikai színpadról. Ismét szorgosan közvetítették az angol segélyeket Bécsbe, Berlinbe és Szentpétervárra, sőt olykor maguk is megelőlegezték ezeket, ha a pénzküldemények elakadtak. Természetesen ez a művelet is jelentős haszonnal járt számukra.

A Rothschildok utolsó nagy lehetősége, hogy a napoleoni háborúkból hasznot húzzanak, a Watterloo-i csata alkalmával nyílt, mikor is Nátán elkövette a világtörténelem legnagyobb tőzsdei csalását. Minden lehetőségre felkészülve futárszolgálatot létesített London és a kontinens között, melynek segítségével naponta értesült a hadi-eseményekről. Mikor Ostende-i ügynöke egy nappal Wellington hivatalos jelentése előtt befutott a hírrel, hogy a szövetségesek átütő győzelmet arattak, Nátán suttogó rémhírterjesztésbe kezdett a londoni tőzsdén. Erre az ijedt befektetők tömegével dobták piacra az angol és egyéb államkötvényeiket, a Rothschild ügynökök pedig potom áron felvásárolták ezeket. Mikor azután a győzelem hírére a kötvények árfolyama magasra szökött, Nátán fantasztikus nyereségre tett szert. 

Érdemes megemlíteni az utódok közül Lionel de Rothschild-ot (1808-1879) is, aki nem akárhogy jutott be a brit parlamenti alsóházba. A dolog nem sikerült elsőre, ugyanis a brit hagyományok szerint az eskütételkor a keresztény Bibliára kell esküdni, Rothschild pedig erre nem volt hajlandó. Hogy milyen hatalmat jelentett már akkor is a Rothschild név, jól mutatja, hogy végülis letette a saját esküjét 1858-ban fedett fővel és a végén a "Jahve engem úgy segéljen!" szavakkal. Így lett ő a brit parlament legelső zsidó tagja (- szerk.).

Egy időben sikerült Nátánnak az angol központi bank, a Bank of England igazgatói közé is befurakodnia. Ezt a bankot, a világ első jegybankját 1694-ben William Paterson skót üzletember alapította, amikor Orániai Vilmosnak 1,2 millió fontot kölcsönözött a XIV. Lajos francia király elleni háború költségeire. Paterson a kölcsönt egy részvénytársaság keretén belül nyújtotta, amely egyidejűleg királyi pátenssel jogosítványt kapott a kölcsön összegével azonos összértékű bankjegyek kibocsátására. A királyi fedezet mellett működő bank rövidesen Anglia legnagyobb pénzintézetévé fejlődött, melynek bankjegyeit a többi bank is elfogadta, sőt idővel egymás közti elszámolásra is használták. Ennek következtében a Bank of England a bankok Bankárjává vált, és a kereskedelmi bankok rajta keresztül rendezték egymás iránti követeléseiket. Nátán hamar átlátta az ebben rejlő kolosszális lehetőségeket. Jól kiépített üzleti és társadalmi kapcsolatai révén helyet szerzett magának a Bank of England igazgatósági tanácsában, majd belső terjeszkedéssel az egész bankot saját ellenőrzése alá vonta. A Bank of England, amely a Bank Charter Act of 1844 (angol banktörvény) folytán hivatalosan is Anglia központi jegybankja lett, ekkor még mindig privát részvénytársaság volt, és az is maradt egészen az 1946-ban történt államosításig. 

Nátán vezette a Rothschildok és üzlettársaik offenzíváját az akkor még ifjú óriásnak tekintett Egyesült Államok központi jegybankjának megkaparintására is. Amerika már kapott ízelítőt egy központi jegybank kétes adásaiból, amikor Alexander Hamilton javaslatára a Kongresszus 1791-ben létrehozta a Bank of the United States-t, mint magánvállalkozást. Az akkori alelnök, Thomas Jefferson, minden idők legbölcsebb és legelőrelátóbb amerikai államférfija, élesen ellenezte a javaslatot, mondván, hogy a nemzeti valutának egy magánkézben lévő központi bank rendelkezésére bocsátása "nagyobb veszélyt jelent a nép szabadságára, mint egy a határokon álló hadsereg." A bank tevékenysége sokban igazolta Jefferson félelmét, és mikor húszéves működési engedélye 1811-ben lejárt, a Kongresszus nem újította meg azt. Az európai bankok, elsősorban a Rothschild-ház egyre erősbödő és megfelelő pénzügyi manőverekkel alátámasztott nyomására azonban az amerikai törvényhozás 1816-ban újra megalapította a Bank of the United States-t, ez alkalommal még szélesebb jogkörrel és szorosabb kormánykapcsolatokkal, és most már a Rothschildok ellenőrzése alatt. 

Időközben javában folyt a bécsi kongresszus Európa újrarendezésére, és az ott felállított új hatalmi rendszernek, a Szentszövetségnek, szintén pénzre, sok pénzre volt szüksége, amit ismét a Rothschildok szolgáltattak busás haszon mellett. Ismételten talpra állították a bécsi császári kincstárt, és ugyancsak ők folyósítottak hatalmas államkölcsönöket a hosszú háborúk után súlyos anyagi gondokkal küszködő porosz királyságnak, ami ismét rendkívül nyereséges volt számukra. A porosz kapcsolatok ápolására a legmozgékonyabb testvér, Károly gyakori látogató lett Berlinben és Potsdamban. 

Ez időben a carbonari mozgalom felkelést szított a nápoly-szicíliai királyságban a Szentszövetség által visszaállított I. Ferdinánd zsarnoki uralma ellen, és Metternich elrendelte Nápoly katonai megszállását. Rothschild Salamon bécsi székhelyén rögtön felmérte a háza számára mutatkozó lehetőségeket, és azonnal megkezdte jelentős summáknak Nápolyba való átutalását, melyeket az osztrák államkincstár garantált. Egyidejűleg Károly öccsét is a nápolyi királyságba küldte, hogy a szükséges kölcsönügyleteket letárgyalja, és azok visszafizetésére felügyeljen. Az, hogy mindez a kor egyik legelnyomóbb rendőrállamát segített talpra állítani, a bankárokat egy csöppet sem zavarta. Egyidejűleg a Párizsban székelő Jakab testvérük számára elnyerték az osztrák konzoli kinevezést, Károly pedig Nápolyban foglalta el állandó őrhelyét.

A Rothschildok csillaga most már magasan fénylett Európa egén. 1821 novemberében egy frankfurti látogatása során Metternich egy ebédmeghívást is elfogadott Amscheltől, ami természetesen Salamon útján Bécsben már előre meg lett beszélve. 1822 szeptember 23-án a Rothschild-ház 900.000 gulden személyes kölcsönt nyújtott a hercegnek előnyös feltételekkel. Hat nappal később Ferenc császár mind az öt Rothschild-testvért összes fiú és leányági leszármazottaikkal együtt bárói rangra emelte. A Rothschild-címerre felkerült a hétágú főnemesi korona. Családi mottót is kaptak a bankárok: Concordia, integritas, industria - "egyetértés, becsületesség, szorgalom." Az olvasó majd eldönti, ezek indokoltak voltak-e vagy sem.

Ettől kezdve a Rothschildok Metternich elnyomó rendszerének elkötelezett oszlopai lettek. Már korábban is következetesen az uralkodó oldalán álltak az Európán végigszántó viszályokban - nem okvetlenül ezek iránt érzett lojalitásból, hanem mert őket egyszerűbb volt tologatni, mint a népeket, és nagyobb hasznot is lehetett belőlük húzni -, de most szilárdan beálltak a bécsi kongresszuson létrehozott hatalmi rend mögé, és minden erejükkel azon voltak, hogy az semmiképpen meg ne repedezzen. Ezért készek voltak a legbrutálisabb zsarnokokat is megtámasztani népeik szabadságtörekvéseivel szemben, csak a biztonsági rendszer, melyre gazdasági hatalmukat alapozták, meg ne rendüljön.

Európa népei azonban nehezen viselték az 1815-ben rájuk kényszerített jármot, és a nápolyi királyság után Spanyolországban sokasodtak meg a gondok. 1820 nyarán a Cortez radikális érzelmű tagjai foglyul ejtették VII. Ferdinánd spanyol királyt, és az a többi európai uralkodóhoz fordult segítségért. Ezek nehezen mozdultak, de végül is Metternich 1822 októberében újabb kongresszust hívott egybe Veronában, melynek teljes költségét, sőt a herceg személyes kiadásait is a Rothschildok fedezték. Megérte nekik a befektetés, mert a kongresszus folyamán számos előnyös üzletet kötöttek az egybegyűlt hatalmakkal - többek közt nagy összegű kölcsönöket nyújtottak az orosz cárnak, kitől Salamon és Jakab a Szent Vladimir-rendet is megkapták -, majd ők finanszírozták a spanyol király kiszabadítására indított hadjáratot, ők vesztegették meg, költséget nem kímélve, a VII. Ferdinándot Cadizban fogva tartó csapatok parancsnokait, és ők állították talpra a király zsarnoki rendszerét, természetesen óriási nyereséggel önmaguk számára. A hadjárat végén Jakab a francia királytól még a Becsületrend nagy-keresztjét is elnyerte.

Mindezek alatt Nátán ügyesen lavírozott Londonban, ahol a parlament egyáltalán nem nézte jó szemmel a rendőrállamok további megszilárdulását a kontinensen. Sikerült is neki elérnie, hogy testvérei ismételt beavatkozásai a Metternich-rendszer oldalán sem az ő, sem azok angol üzleti kapcsolatait nem érintették. Nátán ebben az időben már az angol kormány bizalmi pénzügyi tanácsosa volt; véleménye súlyosan esett a latba, akár a toryk, akár a whigek voltak hatalmon. Testvérei működését is ő koordinálta londoni székhelyéről, különösen az 1828-29-es balkáni orosz-török háborúval kapcsolatban, melyet a Rothschildok minden erejükkel igyekeztek megakadályozni, nem annyira a nemzetek békéje, mint inkább saját jól felfogott üzleti érdekeik szolgálatában.

Azonban hasztalanul szorgoskodtak a Rothschildok a számukra oly jövedelmező európai hatalmi rendszer fenntartásában, a zsarnokok béklyójában vergődő népek szabadságtörekvéseit nem lehetett örökké féken tartani. 1830 júliusában forradalom tört ki Párizsban: a király egész minisztériumával együtt elmenekült, és a hatalmat a liberális gondolkodású orleánsi herceg vette át. A párizsi por ugyan rövidesen elült, és a Rothschildok gyorsan köpönyeget váltva sikeresen újraszervezték franciaországi érdekeltségeiket az új király, Lajos Fülöp mögött. Az újabb francia forradalom azonban kiengedte a szellemet a palackból, és azt már nem volt olyan könnyű visszaparancsolni. Európa-szerte liberális mozgalmak ütötték fel fejüket, itt-ott forradalmakba és szabadságharcokba is torkollva, és a Metternich által oly gondosan ápolt európai hatalmi rendszer megrendült.

A konzervatív reakciónak sikerült ugyan véres katonai és rendőrakciók árán a rendet helyreállítani, de már nem volt minden a régi. Európa uralkodóinak viszketni kezdett a nyakuk. A Rothschildok sem ülhettek olyan biztonságosan pénzeszsákjaikon - a Metternich-rendszer fennmaradásában nem bízhattak többé. 

A Rothschildok még nem voltak elég erősek ahhoz, hogy nyíltan színre lépve pénzhatalmukat közvetlenül politikai birodalommá alakítsák át, de időszerűnek látták, hogy ebben az irányban tegyenek egy átkaroló mozdulatot a mit sem sejtő emberiség ellen. Fegyvertársi rangra emelték a korábban is általuk szított és pénzelt szabadkőműves mozgalmat, és azzal egybefonódva megkezdték a fennálló politikai és társadalmi rend lebontását. Folytatjuk...

Endrey Antal

Az orosz kapcsolat Rákócziújfaluban

Vajon van-e összefüggés egy, a II. világháborúban elhunyt katona és egy tervezett rákócziújfalui sertéstelep között? Úgy tűnik, nagyon sok! A történet még valamikor három esztendeje kezdődött… – … amikor megcsörrent az irodámban a telefon – kezd a meglehetősen furcsa sztoriba Papp János, Rákócziújfalu polgármestere.
– A vonal végén az orosz nagykövetség titkára mutatkozott be.
A polgármestert arról faggatták, létezik-e a település környékén egy bizonyos Silas-major.
– Gondolkodtam… Silas-major? Olyan nincsen, de Csillagmajor van – válaszoltam a titkárnak.
Kiderült, egy orosz hölgy, Vera keresi a hozzátartozóját, bizonyos Pavlin Petrovics Rublint, aki a II. világháború idején, 1944-ben esett el, valószínűleg Rákócziújfalu környékén.
A településvezetőnek semmit nem mondott a név, de megkérdezve a község „öregjeit”, kiderült, valóban meghalt a környéken egy orosz katona. Bár hogy tényleg ő volt-e Pavlin, kétséget kizáróan nem lehetett bizonyítani. Mint ahogy azt sem, pontosan hol veszítette életét.
– Ennek ellenére hamarosan érkezett Oroszországból egy küldöttség, hogy alaposan körülnézzen a községben. Fotóztak, beszélgettek a helyiekkel. Miután meggyőződtek arról, hogy jó helyen keresgélnek, az elhunyt katona tehetős családja megbízott egy helyi vállalkozót, építsen fel egy emlékművet Pavlin Petrovics Rublin emlékére – meséli tovább a polgármester.
Hogy ez az építmény pontosan hová is kerüljön, erről sokáig folyt az értekezés. Végül Újfalu külterületén, egy mezőgazdasági út mellé húzták fel, ami viszonylag könnyen megközelíthető és nincsen messze a központtól.
– Amikor elkészült, hatalmas csinnadratta mellett avatták fel az oroszok az emlékművet. Erre az alkalomra leutazott községünkbe egy ortodox pap, egy orosz katonai attasé, a nagykövetség néhány munkatársa és persze Vera, az elhunyt katona rokona. Mi is kitettünk magunkért: műsort adott a nőklub, és az iskolások is. Nagyon megható volt az ünnepség, az oroszok még egy nyírfát is ültettek.
Közben persze egyre-másra ment a találgatás Rákócziújfaluban, pontosan ki is lehetett ez a Pavlin katona?

Pár hónappal később egy meghívó érkezett Volgarecsenszkből, Vera szülővárosából. Az önkormányzat munkatársait invitálták az orosz településre, ezzel köszönve meg mindazt a figyelmességet, melyet irántuk és az ismeretlen-ismerős orosz egyenruhás iránt tanúsítottak. A magyar küldöttség szinte tejben-vajban fürdött, a vendéglátók igazán jó házigazdának bizonyultak. Még arra is odafigyeltek, hogy a helyi erőmű tetejére magyar zászló kerüljön a látogatás idejére.
– Mivel úgy gondoltam, sikerült remek viszonyt kialakítani az oroszokkal, felvetettem, mi lenne, ha a két település testvérvárosi kapcsolatot alakítana ki egymással és egy kulturális-gazdasági együttműködéssel fűznénk még szorosabbra a barátságunkat – teszi hozzá Papp János.
Hogy a részleteket megbeszéljék, pár hete újra ideutaztak az elhunyt hős katona rokonai és a velük érkező üzletemberek, városvezetők. Akik (megszeretve megyénket) már azzal a céllal jöttek hazánkba, hogy remek befektetéseket találjanak és esetleg üssenek nyélbe a környéken.
– Orosz barátainkat kifejezetten érdekli az ártézi víz palackozása, a gyógyturizmus fejlesztése és… egy sertéstelep felépítése. Mely utóbbit remélhetőleg éppen Rákócziújfalu határában húzzák fel, több helyi lakosnak biztosítva munkalehetőséget. Ha ez megtörténne, talán egy még nagyobb emlékművet is építenénk Pavlin Petrovics Rublinnak.
A paprikás szalámi ízlett a legjobban
Az orosz delegáció öt napot töltött Magyarországon még októberben. Ez idő alatt ellátogattak a Paksi Atomerőműbe, Kalocsára, Cserkeszőlőre és megnézték a Parlamentet. Az orosz vendégek kíváncsiak voltak arra is, milyen egy igazi magyar borospince és egy húsüzem – ez sem maradhatott ki a programokból.
– Látogatóinknak nagyon ízlett a paprikás szalámi és a kolbász, no meg a jóféle magyar borok – mondja Bartus Gábor, aki az öttagú társaság kísérője volt a majd’ egy hét alatt.
– Ebbe az öt napba még egy Bunyós Pityu koncert is belefért, ahol az orosz barátaink együtt dalolták az énekessel a mindenki által ismert Kalinkát. Azt hiszem, vendégeknek és vendéglátóknak egyaránt felejthetetlen marad ez a pár nap.
(szoljon)

Vona Gábor szerint „az iszlám az emberiség utolsó reménye”

„A szélsőjobboldali magyar párt elnöke szerint »az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében«” – írja egy angol nyelvű marokkói portál Vona Gábor törökországi látogatása nyomán.

„Nem diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat építeni jöttünk Törökországba, hanem török testvéreinkkel találkozni” – idézte Vonát az Islametinfo.fr nyomán a Moroccoworldnews.com.

„A Nyugat nem tolerálja, hogy nemzetközi konfliktusokban a pártom a törökök és más turáni népek, mint például az azeriek támogatója” – idézi a Vonát idéző Islametinfo.fr-t a Moroccoworldnews.com.

A Jobbik elnöke szerint a török társadalom alapja a családszeretet, a hagyománytisztelet és az erős patriotizmus, s mindez nagyszerű példa Magyarország számára.

Vona szerint Magyarország és Törökország kapcsolata a testvériségre és nemcsak a barátságra épül.

„Az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében” – idézi a Islametinfo.com nyomán Vonát a Moroccoworldnews.com.

A portál idézi a Jobbik honlapjáról egy angol (!) nyelvű cikket. „Afrikának nincs hatalma, Ausztrália és Dél-Amerika identitászavarban szenved, mivel sokszínű társadalom alkotja. Egyetlen kultúra igyekszik megőrizni hagyományait és ez az iszlám világ.”

Vona továbbá azt is közölte: személyes életére hatással bír az iszlám és a muzulmánok, akikkel barátként, munkatársként találkozott élete során.

A Vona által Törökországban elmondottak egyébként teljesen egybevágnak az ellenzéki pártelnök által jegyzett önéletrajzi könyvben leírtakkal, hogy tudniillik „az iszlám a fény”.

(atv.hu )

Fordulópont a szír háborúban?

Úgy tűnik, fordulóponthoz érkezett a szíriai háború. Az elmúlt hónapokban a hadsereg a Hezbollah egységekkel kiegészülve jelentős sikereket tudott elérni. Azonban az amerikai fegyverellátás híre, a felmerült török beavatkozás lehetősége, a folyamatos izraeli provokációk előrevetítették a konfliktus kiszélesedését és a terror bandák megerősödését.

Most azonban az orosz sajtó újabb jelentős történésekről számolt be. A főváros külső kerületeiben még voltak lázadó csoportosulások, melyek felszámolása nagyon gyorsan haladt az elmúlt hetekben. Ezek jobbára már utánpótlás nélkül maradt, teljesen lokalizált csoportok voltak. Aleppo és Homsz városában is hasonló helyzet volt, különösen Aleppoban, ahol a város északi részét még fennhatóság alatt tartották a lázadónak nevezett bandák.

Tegnap azonban megtört a jég. Egy orosz sajtóorgánum helyszíni tudósítója számolt be arról, hogy a tegnapi napon tömeges megadások történtek. Volt olyan kerület, ahol egy 270 fős csoport tette le a fegyvert. Egy helyen, a SAA hadsereg egy parancsnoka fegyvertelenül, feltartott kézzel átment a lázadó egységekhez, és rövid beszélgetés után az egész egység megadta magát. A hadsereg tisztjeit a történtek után felhatalmazták, hogy megfelelő bánásmódot, a fiataloknak büntetlenséget ígérjenek. Emiatt volt olyan hely, ahol egyszerre 150 fiatalkorú adta meg magát a harcoló csoportból. A tegnapi napon ezernél több lázadó tette le a fegyvert. Ennek ellenére a hadsereg csak a feltétel nélküli fegyverletételt fogadja el, mert több dezertált katona van a terrorbandákban, akik megfelelő büntetésre számíthatnak. Nekik az állam megígérte, hogy kivégzések nem lesznek, de hosszú börtönnel számolniuk kell. 

Jól halad a hadsereg offenzívája a Qalamon hegységben, ahol csak a tegnapi napot több mint kétszáz bandita esett el. Aleppo északi része jelenleg még az ellenség kezén van, viszont a hadsereg lezárta az összes északi utat, és pár nap múlva már teljesen körülzárja a várost. A bandák már most ellátási gondokkal küszködnek, néhány nap, és mindenből ki fognak fogyni. A hadsereg jelentette, hogy az ilyen helyekre helikopterekkel kezdték szállítani a fegyvereket. Tegnap egy szír MIG23 az oroszoktól kapott új lézer vezérlésű rakétával lelőtt egy helikoptert, amely Törökország felől lépte át a határt, és haladt a szír területek felé.

A lázadókat és a nyugatot egyaránt meglepték azok az új orosz fegyverek, melyek most debütáltak, mint első éles konfliktusban. Ilyen volt a T95, melyből több darabot szállítottak Szíriába, a légierő új levegő-levegő és levegő-föld rakétái, a kézi páncéltörőkhöz leszállított termobárikus robbanófejek, új felderítő technológiák. Az Asszad hadsereg jelentős technológiai fölényre tett szert a háború végére.

Kemény Gábor

Janukovics álmodozik

Jellemző az atlantista csürhe által lefizetett hazudozókra, hogy milyen módszerekkel próbálják befolyásolni a közvéleményt. Janukovics - elárulva azokat, akik hatalomra segítették -, szembefordult Moszkvával, és az EU-ba belépést szorgalmazza. Ennek oka semmi más nem lehet, mint az a hatalmas összeg, amit beígértek az aláíróknak. Politikai szempontból gond van, mert minden igyekezet ellenére - a gázár tartozás mellett - nem sikerült pótolni azt a jelentős mennyiséget, amelyet Ukrajna elfogyaszt. Itt áll az ország a tél előtt úgy, hogy bármelyik pillanatban a kifizetetlen adósság miatt Moszkva elzárhatja a gázcsapokat.

Mit lép erre a politikailag lecsúszott ukrán államvezetés? Nem visszavonulót fúj, hiszen a zsebekbe ígért pénzre szükségük van, hanem elkezdi hülyíteni a népet. Aláír egy szerződést a Shell vállalattal arról, hogy gázkitermelésbe kezdenek Ukrajna területén, sőt Ukrajna gáz exportőr országgá válhat. Hurrá, mondhatja az az ukrán, aki orosz-ellenes, és minél távolabb akar lenni Moszkvától lélekben. Egy kérdés merült fel továbbra is: hogyan akarja Ukrajna biztosítani arra a 3-4 évre a gázt, üzemanyagot és olajat, ameddig a Shell első kútjai elkezdenének termelni? Vajon mennyire fogja érdekelni a 3 év múlva esedékes kitermelés azokat, aki idén készülnek megfagyni a várható gázhiány miatt?

Jellemző ez a hangvétel és ez a stílus a magyar kormányra is. Meglátszik, hogy egy alomból valók mindannyian. Csúsztatások, hazudozások, mindez hatalmas média háttérrel, és mindenki megeszi a rózsaszín maszlagot, közben megfagy, éhen hal, kilakoltatják, tönkremegy, és a stressz miatt 40 évesen elhalálozik stb.. Teszi mindezt a bégető birkák édes tudatlanságában, mert a média azt mondta neki, hogy neked így jó. Ám ezek a társadalmak megértek a pusztulásra, és pusztulni is fognak - mert a természet törvénye nem liberális, és nem is demokrata. Hanem véresen kemény és erőszakos. Elfoglal, belakja, rátelepszik, letipor. Ez a sorsa minden együgyű, konzumidióta, megalkuvó, bégető népnek. Lehet választani, hová akarunk kerülni.

Tálas András

Kis magyar élettörténet: „Negyvenkét év szakmunka után utcaseprő lettem”

Gyerekkoromban anyám mindig mondta: „fiam szakmát tanulj, azt senki nem veszi ki a kezedből!” Tévedett, mert 59 éves koromban munkaadóm figyelmen kívül hagyva életkorom általi védettségemett, s azt is, hogy szakszervezeti tisztségvieslő voltam, embertelenül az utcára dobtak. Anyám azt mondta szakszervezeti tisztségviselő koromban: „fiam ne állj oly keményen a dolgozó mellé, mert ha kirúgnak érte, egy dolgozó sem áll melléd!” Igaza lett! Kirúgtak, de a dolgozók hátat fordítottak nekem! Megkérdeztem néhányuktól: én védtem a ti érdekeiteket, ti vajon miért nem álltok ki mellettem? A válaszuk annyi volt: azért, mert akkor minket is kirúgnának! A válaszuk érthetetlen, de részben elfogadható manapság ebben az országban, ahol a dolgozók közül sokan félelemben élnek, sokakat félelemben és ezzel együtt csendben tartanak.
Anyám azt is mondta gyerekkoromban: „fiam tanulj, mert különben utcaseprő leszel” A jóslata bejött. 60 évesen az utcát söpröm, 42 éves szakmunka után! Mondják, hogy a munka nemesít, no de azért nem érzem királynak magam. A munkaügyi központtól kaptam egy levelet, melyben közölték: az Ön számára kedvező állásajánlat érkezett. Közmunkába alkalmaztak és közölték velem: ha nem fogadom el, megvonják az álláskeresési segélyemet. A közmunka járadékom havi 36 ezer forint, napi hat órában söpröm az utcákat, ismerősök jönnek-mennek mellettem, értetlenül néznek, csodálkoznak.
És felmerül az emberben a kérdés: Ez a demokrácia? Ez a jövőkép? Ez a munkahelyteremtés? Joggal kérdezhető mindez a kormánypárti képviselőktől. Ha normális munkát nem tudnak adni, akkor nem kellene átgondolni a nyugdíjazást? Szerintem tényleges nyugdíjba kell helyezni a 60 éves férfiakat és az 55 évet betöltő nőket. A közmunka ugyanis a nyugdíj előtt állók és a fiatal pályakezdők számára sem megoldás. Az ezért kapott pénzből megélni nem lehet, a szegénység a szellemi leépülés és a betegség melegágya lehet. Be kellene látni a kormánynak: ha az országot fel akarja rázni és működőképessé akarja tenni, gyors gazdasági reformot kellene végrehajtani. Nem politikai „kabarék” kellenek hanem gazdasági szakértők! A politikai csetepatékból elege van a népnek! A túlnyomó többségnek nem az a fontos, hogy melyik párt van hatalmon, hanem az, hogy a népnek van-e kenyere vagy nincs! A miniszter szó szolgálót jelent, hát tegyenek is a nép asztalára, ne csak elvegyenek!
(sonline )

A nagy cégeket hagyja csalni a NAV

Kitálalt egy adóellenőr. Hivatali visszaélés miatt tett feljelentést a NAV egyik munkatársa, jelenti az Index. Horváth András, aki hosszú ideje ellenőrzési szakkoordinátorként dolgozott és munkája során úgy tapasztalta, a kiemelt adózókkal, vagyis a legnagyobb magyar cégekkel és multikkal elnézőbb a NAV az adócsalások ügyében.

Szerinte nagyjából 1000 milliárdos tétel az, amit a legnagyobbak évente elcsalnak, miközben a NAV ezekben az ügyekben rendszeresen nem lép fel kellő erővel.
Horváth, aki a Levegő Munkacsoport és a VÉSZ közös rendezvényén állt a nyilvánosság elé, azt is elmondta, hogy az évek során elsősorban a határon átnyúló áfacsalásokat vizsgálta, ám többször is előfordult, hogy egy ügyről leállították, de olyan is volt, hogy személyesen kizárták a projektből, miután visszaélésre utaló nyomokat talált.
Horváth András adótitkok és üzleti titkok miatt konkrét cégek neveit nem említhetett, de az ügyészséghez benyújtott mellékletekben konkrét projektek és eseteket is megemlít. Szerinte a magas magyar áfakulcs miatt nagyon jövedelmező lett az áfacsalás, a nagy cégek pedig ezzel élnek is, amely felett a NAV nagyon gyakran szemet huny nagy gazdasági érdekérvényesítő képességű multikkal és nagy cégek esetében. Horváth elmondta, felmondását már beadta a hivatalnál, de még tegnap is próbálták visszatartani.
Valamit valamiért
A nagy cégek adózása nem az egyetlen terület, ahol a hatóságok hajlandóak eltekinteni a vizsgálattól, ha az “ország” bármilyen módon hasznot húzhat a csalókból.
Míg a multiknak előnyük például, hogy nagy foglalkoztatók, és talán ezért is élvezhetnek – Horváth elmondása szerint – törvénytelen engedményeket a többi adózóhoz képest, addig egy júniusi törvény gyakorlatilag a nyílt pénzmosást teszi lehetővé. A törvény szerint az ún. Stabilitási Megtakarítási Számlára bárki beteheti pénzét, akár készpénzben is, annak eredetét senki nem fogja vizsgálni, feltéve, hogy az illető legalább 5 millió forint értékben vásárol magyar államipapírt. Ha ez megvan, a magánszemély bankba helyezett vagyona legálissá válik, az addigi közteherviselést nem firtatják.
Az OTP kínálatában már meg is található az új konstrukció, de egyelőre nem lehet ilyen számlát nyitni. Adószakértők szerint az is kérdéses, hogy az elképzelés nem ütközik-e uniós szabályokkal.
(hir24)

- Közlemény a VÉSZ, a Levegő Munkacsoport, Horváth András ellenőrzési szakkordinátor (NAV) és az atlatszo.hu közös sajtótájékoztatójáról, a multinacionális kereskedelmi cégek évi 1000 milliárdos ÁFA-csalásáról, és a NAV ezzel kapcsolatos tétlenkedéséről -

2013. november 8-án pénteken délelőtt 10 órakor a Budapest, V. Aranytíz Kultúrházban közös sajtótájékoztatót tartott Éliás Ádám, a VÉSZ elnöke, Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke és az atlatszo.hu portál munkatársai, a multinacionális kereskedelmi cégek évi 1000 milliárdra becsülhető ÁFA-csalásáról, és a NAV ezzel kapcsolatos tétlenkedéséről.

A sajtótájékoztató főszereplője Horváth András, a NAV ellenőrzési szakkoordinátora, a határokon átnyúló, ÁFA-csalásra szakosodott bűnözői hálózatok feltárásának egyik legkiválóbb szakértője volt, aki megelégelve a kormányzati szinten tapasztalható, cinkosságig terjedő tétlenkedést, elhatározta, hogy az illetékes hazai és nemzetközi szakszerveknek feljelentést tesz, és a nyilvánossághoz fordul a tények publikussá tehető részének ismertetésével.

Éliás Ádám üdvözölte a megjelenteket, és bemutatta a sajtótájékoztatót tartó társait, Lukács Andrást és Horváth Andrást.

Bevezetőjében utalt a VÉSZ 2009 májusában végrehajtott „Természetbeni adófizetés” című akciójára, amellyel felhívta a figyelmet a szabályrendszer, köztük az adózási szabályok betarthatatlanságára. Azóta némi változtatás történt, a rendszer azonban ugyanolyan betarthatatlan, kontraszelektív jellegű: kedvez a csalóknak, de ellehetetleníti a tisztességes szereplőket. Ezért éppen a tisztességes szereplők élnek állandó fenyegetettségben, rossz lelkiismerettel.

A rendszerváltozás legnagyobb bűne, hogy olyan szabályrendszer van érvényben, amelynek a pontos betartása a tisztességes vállalkozások azonnali tönkremenetelét eredményezi, a csalásnak viszont tág teret nyit. Ennek súlyos morális és társadalom lélektani következményei vannak.

Bevezetőjét azzal fejezte be, hogy a most napvilágra kerülő tények nem csupán illusztrációi, hanem szerves bizonyítékai is a rossz rendszernek.

Lukács Andrásnak, a Levegő Munkacsoport elnökének felszólalása a sajtótájékoztatón:

„Az elmúlt kilenc évben számos olyan jogszabály jelent meg és intézményi változás történt, amelyek kimondottan elősegítették a bűnözők – köztük elsősorban a szervezett bűnözői csoportok – tevékenységét.[1] Most olyan tényekről számolunk be, amelyek arra utalnak, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban (NAV) a legmagasabb szinten is általánossá váltak a hivatali visszaélések, ami lehetővé teszi, hogy szervezett bűnözői körök óriási károkat okozzanak az állami költségvetésnek és egyúttal nekünk, állampolgároknak. Ennek a károkozásnak az egyik eleme az áfacsalás, amelynek mértéke eléri az évi 1700 milliárd forintot. Ebből az összegből becslések szerint több mint 1000 milliárd forint az, amelyet a legnagyobb cégek követnek el.

Az adóhivatalban a visszaélések 2007-ben vettek általános lendületet, amikor Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök és Veres János a pénzügyminiszter. Sajnos ez a folyamat a jelenlegi kormány alatt sem állt meg, hanem ellenkezőleg, megerősödött.

Tudomásunk van arról, hogy számos konkrét jelzés, részletes tájékoztatás érkezett a kormányzat legfelsőbb köreihez az adóhivatalban folyó visszás jelenségekről, azonban semmilyen érdemi intézkedés nem történt a helyzet megváltoztatására. Itt csak a Levegő Munkacsoport ilyen jellegű kezdeményezéseit sorolnám fel, remélve, hogy ezt követően a többi érintett sem hallgat majd tovább.

2011 januárjában a Levegő Munkacsoport képviselői megbeszélést folytattak a Nemzetgazdasági Minisztérium illetékes főosztályvezetőjével, és jelezték neki a problémát. A főosztályvezető erről tájékoztatta az adóügyekért felelős helyettes államtitkárt. Ezt követően tudomásunk szerint semmi nem történt.

2011 áprilisában Scheiring Gábor országgyűlési képviselő tett fel kérdést – a Levegő Munkacsoport kezdeményezésére – a nemzetgazdasági miniszternek a NAV-ban uralkodó visszás állapotokról. A minisztérium válasza szerint a NAV-ban minden rendben van…[2]

2012 decemberében Scheiring Gábor egy újabb kérdést tett fel a nemzetgazdasági miniszternek, hivatkozva a Magyar Nemzetben megjelent, a multik áfacsalását leíró cikkre. A válasz ismét semmitmondó volt.[3]

A Levegő Munkacsoport 2012 decemberében részletes javaslatokat tett Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek az áfacsalás és egyéb adócsalások visszaszorítása érdekében.[4] A minisztérium válasza semmilyen érdemi információt nem tartalmazott a témáról.

A Levegő Munkacsoport elnöke 2013 márciusában Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter személyi titkárának említést tett a levélről, majd e-mailen eljuttatta hozzá a javaslatokat. A személyi titkár visszaírt, hogy köszönettel megkapta a levelet. A Levegő Munkacsoport elnöke telefonon többször próbált személyes meghallgatást kérni, de mindig csak ígéretet kapott a visszahívásra, ami soha nem történt meg.

Ha bárki azt hinné, hogy az áfacsalás az alacsonyabb fogyasztói árak révén megtérül a magyar vásárlóknak, akkor téved. A legnagyobb adócsalók között multinacionális – nagyrészt kiskereskedelmi – vállalatok is vannak, amelyek az adócsalás révén nyert összeg jelentős részét kiviszik az országból. Ezt támasztja alá, hogy egyes kiskereskedelmi multiláncok évek óta veszteséget, illetve elenyésző nyereséget mutatnak ki. Nem véletlen, hogy a statisztikai adatok szerint a jövedelemkiáramlás az országból nem csökkent az elmúlt években – még az egyes ágazatokra kivetett különadók ellenére sem.

Magánbeszélgetésekben többször mondták nekem, hogy az áfacsalás a pártfinanszírozást is szolgálja. Erre nincs bizonyítékom, azonban a gyanút megalapozza, hogy amennyiben az áfacsalás „hasznából” egyáltalán nem részesednek egyes pártok, akkor miért nem léptek és lépnek fel ellene hatékonyan a törvényhozásban és az államigazgatásban.

A Levegő Munkacsoport – 25 évvel ezelőtt történt – megalakulása óta küzd a korrupció és az adócsalások ellen. Azért is tartja rendkívül fontosnak ezeknek a káros jelenségeknek a visszaszorítását, mert így jelentős forrás képződne a társadalom számára lényeges feladatok – köztük a környezetvédelem – elvégzésére. Lényeges szempont az is, hogy tapasztalataink szerint a legtöbb esetben a súlyos környezetszennyezési ügyek, folyamatok mögött korrupciógyanús eljárások, illetve adócsalások, adóelkerülések vannak. (Példa erre a nagy számú kamion, amelyek csak azért vannak az utakon, hogy az áfacsalás érdekében fuvarozzák az árut egyik országból a másikba.[5])

Most a Nemzeti Adó és Vámhivatal (NAV) egyik munkatársa, páratlan bátorságról téve tanúbizonyságot és hatalmas személyi kockázatot vállalva, a nyilvánosság elé lép, és bemutatja, hogy mi van ennek az évente több mint 1000 milliárd forintot kitevő áfacsalásnak a hátterében.”

Horváth Andrásnak, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) ellenőrzési szakkoordinátorának nyilatkozata a sajtótájékoztatón:

„Magyarország miniszterelnöke 2011 szeptemberében arra figyelmeztette az adóhivatalt, hogy jobban kell teljesítenie az adócsalások elleni küzdelemben. A felhívás, amely valós problémakört jelzett, sajnálatos módon terméketlen talajra hullott: az azóta eltelt két év történései alapján kijelenthető, hogy az adóhivatal nem tudott gátat szabni a legfertőzöttebb adózási területeken már régóta fennálló adócsalási magatartásoknak. Sőt az általános forgalmi adót érintően bizonyítékaink vannak arra, hogy a csalárd ügyletek száma s az azok révén elcsalt áfa összege bizonyos szektorokban számottevő mértékben megnövekedett. A helyzet súlyosságát jól érzékelteti, hogy a 2011. évben csak az áfacsalásokból megközelítőleg 1700 milliárd forint kára keletkezett az állami költségvetésnek.

Az okok szerteágazóak, de néhányunk megfigyelései, illetve tapasztalatai alapján lényegében három fő pontban összefoglalhatóak:

1. A NAV mára pusztán pénzbeszedő és kiutaló szervezetté vált, ellenőrzési funkciója gyakorlatilag működésképtelen, a legfertőzöttebb területeken a jogkövető magatartás kikényszerítésére alkalmatlanná vált. Mindez abban is megmutatkozik, hogy a csalárd adózói magatartásokat leleplezni és visszaszorítani képes humán erőforrásokkal pazarló módon gazdálkodik, sőt a rendszer hibáit kritikusan szemlélő, komoly szakmai múlttal rendelkező tisztviselőket félreállítja vagy munkájukat ellehetetleníti.

2. Hivatali visszaélések sora jellemzi a NAV működését. A kialakult állapotok egy 2007 óta tartó szervezetrombolási tevékenység következményei, ami miatt középszerű, könnyen befolyásolható közép- és felső vezetők kerültek meghatározó pozíciókba. Mindez megkönnyíti annak az állapotnak a fenntartását, ami kivételezett helyzetben tart egy olyan adózói kört, amely gazdasági teljesítményéhez képest csak csekély mértékben veszi ki részét a közteherviselésből, s a legfőbb haszonhúzója a szervezett bűnözői hálózatok által megvalósított áfa- és járulékcsalásoknak. Az úgynevezett kiemelt adózók (vagyis a legnagyobb gazdasági társaságok) általában kivételezett helyzetben vannak: érdemi áfa- és járulék-ellenőrzés náluk nem történik, az esetlegesen elrendelt vizsgálatok pedig kevés eredménnyel zárulnak. A jelenlegi állapotok fenntartásában érdekelt adóhivatali vezetők a közérdek képviselete helyett ezeknek a vállalkozásoknak és a mögöttük álló politikai-gazdasági érdekcsoportoknak az érdekeit képviselik a hivatalon belül, leplezve a törvénytelen adózói magatartásokat.

3. A NAV által nyilvánosságra hozott konkrét számadatok is azt bizonyítják, hogy az adóhivatal leginkább a fantom, illetőleg eltűnő cégek vonatkozásában tud kemény lenni.az igazi haszonhúzók, élvezve védettségüket, évente mintegy ezermilliárd forint összegű áfacsalást követnek el: jogszerűtlenül csökkentik adófizetési kötelezettségüket, illetve igényelnek és kapnak vissza óriási adóösszegeket. Adómegállapításainak nagy része (évente több százmilliárd forint) e körre vonatkozik, az adók behajtásának reménye nélkül. Eközben

2011-től kezdődően az adóhivatalon belülről, jelentős magyar és külföldi piaci szereplőket tömörítő szerveződéstől, élelmiszeripari érdekvédelmi szervezetektől, más civil szervezetektől, valamint parlamenti képviselőktől érkeztek jelzések kormányzati tényezőkhöz, amelyekben rámutattak a fentiekben vázolt helyzet tarthatatlanságára, a súlyos piaci zavarokra, az adóhivatali teljesítmény gyengeségére, az adócsalások igen magas arányára, valamint arra, hogy ezeket a kedvezőtlen jelenségeket az adóhivatal gyökeres átalakításával és bizonyos területeken az áfa csökkentésével lehetne kiküszöbölni.

A gabona- és olajosmag-kereskedelmi szektorban bevezetett fordított adózáson kívül azonban más területeken nem történtek az adócsalások mértékét jelentősen visszaszorítani képes érdemi intézkedések, sőt még a valóban kritikus húsipari szektorban is elveszni látszik a hosszú egyeztetési folyamat eredményeként kialkudott áfa-csökkentési terv.

Amikor pedig valamilyen külső vagy belső kihívás (bírálat, egyes területek fertőzöttségének a növekedése) éri a NAV-ot, illetőleg annak ellenőrzési szakterületét, akkor elővesz egyedi ügyeket, s azt a hivatal eredményes működéseként kommunikálja, illetőleg az ellenőrzési szakterületek aggasztó állapotát statisztikai mutatókkal leplezi. A hivatalban magas szintről elvárt követelmény, hogy „el kell adni magunkat”, ahelyett, hogy a kritikus szektorok adózási anomáliáinak a megszüntetésére és az azt elősegítő szervezeti megoldásokra, illetve megújulásra összpontosítanának.

Felelős, az ország érdekeit szem előtt tartó kormányzatnak szerintünk a következőket kellene tennie. Kedvező irányú szervezeti és személyi változtatásokkal működőképessé kell tenni az adóhivatal ellenőrzési tevékenységét, különös tekintettel a határokon átnyúló, láncolatos ügyletek kezelésére. Ezzel párhuzamosan haladéktalanul meg kell kezdeni a felkészülést a fordított adózási mód bevezetésére, illetve jelentős mértékű áfa-csökkentésre az adócsalásokkal leginkább érintett szektorokat érintően. Ez Magyarországon sok szektort jelent, melyek közül kiemelendő az alapvető élelmiszerek piaca, amely vonatkozásában egyébként Európa-szerte alacsony adókulcsokkal találkozhatunk (kivéve az adócsalásokkal terhelt közép-európai régiónkat).

Hiba volt a jelenlegi kormányzat részéről, hogy annak idején különadó bevezetésével próbált meg valamit (nem sokat) visszaszerezni a kiskereskedelmi láncoknál elcsalt adóösszegekből, holott inkább az adóhivatali működést kellett volna olyan módon megszervezni, hogy eredményesebben léphessen fel a szervezett adócsaló hálózatok kiterjedt működésével szemben.

Hiábavaló azonban abban reménykedni, hogy bármilyen kormányzati (vagy adóhivatali) lépés komoly változásokat fog hozni a feketegazdaság elleni küzdelemben akkor, ha nem kerülnek megszüntetésre azok a közérdeket sértő káros közigazgatási-gazdasági-politikai kapcsolatok (legyenek a mögöttes szereplők bármelyik politikai oldalon), amelyek az adóügyek törvényellenes befolyásolására irányulnak, és amelyek elsőrendű felelősei a hivatali visszaélésekkel tarkított korrupciós cselekményeknek.

A fentiekkel összhangban egy feljelentést juttattam el az ügyészséghez a NAV-ban tapasztalt hivatali visszaélésekről, és jelzéssel éltem az adóhivatal törvénysértő ellenőrzési gyakorlata miatt.

S végezetül köszönetemet fejezem ki azoknak a kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselőknek, civil szervezeteknek, valamint tisztviselőtársaimnak, akik az elmúlt években megpróbáltak fellépni a közélet és a közigazgatás számos területén megfigyelhető visszás jelenségek ellen. Egyúttal kérnék mindenkit, hogy segítsék a közélet és a közigazgatás megtisztulását célzó tevékenységünket.”

A sajtó jelenlévő képviselői a kérdések sokaságát tették fel, amelyekre Horváth András a közvélemény elé tárható tények feltárásával válaszolt, így a negyven percre tervezett sajtótájékoztató másfél órán át tartott.

Éliás Ádám befejezésül megköszönte a sajtó érdeklődését, és kérte, segítsenek abban, hogy a közvélemény tudomást szerezhessen a háttérérdekeltségek bűnös működéséről, és nyomást gyakoroljon a hatalomra az alapjaiban rossz rendszer megváltoztatása érdekében.

Mellékletek:

---

[1] Sok konkrét eset olvasható a www.transparency.hu, www.tasz.hu, www.atlatszo.hu és a www.levego.hu honlapon. Az intézményrendszer átalakításáról ld. például: http://www.levego.hu/sites/default/files/kapcsolodo/hatosagok-Gyurcsany061204.pdf . A jogszabályokra példa a kiemelt beruházásokról szóló, sorozatban hozott törvények, a Ptk. és az információszabadságról szóló törvény olyan átalakítása, amely jelentősen korlátozza az információhoz való hozzájutást, valamint az a kétharmados (!) törvény, amely szerint bármely bűnöző mentesülhet az illegális pénzszerzése következményeitől, ha legalább 5 millió forintért államkötvényt vásárol.

[2] http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=2978

[3] http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_irom.irom_adat?p_ckl=39&p_izon=9759

[4] http://levego.hu/sites/default/files/adocsalas_javaslatok_2012-12.pdf

[5] „A pénzügyőr egységek három hónapon át tartották megfigyelés alatt a főbb útszakaszokat és szedték ki a sorból a gyanús járműveket − a belső határokon nem lehet vámellenőrzést végezni, csak szúrópróbaszerű, úgynevezett mélységi ellenőrzésre van mód. A NAV az akció megkezdése előtt egy nulladik, kontrollnapon megmérte az adott szakaszokon a forgalmat, amelyhez képest, amint híre ment az ellenőrzésnek, negyedével, napi átlagosan 1600 teherautóval kevesebb érkezett az országba. Ez a csökkenés, illetve az alternatív módszerek alkalmazása igazolta a korábbi gyanút, vagyis hogy a forgalom jó része szervezett áfacsalásban érintett. A megzavarodott csalók hirtelen nem tudtak jobbat, mint leállítani a szállítmányokat − a készlet lefoglalása mellett a lebukás komolyabb következményekkel is járhat, hiszen az üzemi szintű csalás büntetőjogi kategória. A bűnözők próbáltak alkalmazkodni a helyzethez, a konténeres ruhaszállítmányokat szétpakolták kisebb járművekbe, hűtőkamionokba, a kamionok az ellenőrzés kikerülése érdekében konvojban érkeztek. A NAV így is több milliárd forint értékben foglalt le hamisított, szerzői jogot sértő termékeket, jelöletlen élelmiszereket és egyéb árut. Napi 1600 teherautó elmaradása értékben alsó hangon nyolcmilliárd forint, de akár ennek kétszerese is lehet.” Áfabotrány Magyarországon – döbbenetes mennyiségű feketeáru a boltokban. Napi Gazdaság, 2013. május 9. http://m.napi.hu/magyar_gazdasag/afabotrany_magyarorszagon_dobbenetes_mennyisegu_feketearu_a_boltokban.553036.html

***

Szabad Riport Tudósító Iroda

Német spekulánsok! Irány a magyar gyarmat!

Magyarországon minden feltétel adott ahhoz, hogy a német iparkamara magyarországi befektetésekre bátorítsa a német vállalkozásokat – mondta Ulrich Grillo, a Német Iparszövetség (BDI) elnöke ma délelőtt, amikor a nemzetgazdasági miniszterrel tárgyalt.

Varga Mihály a megbeszélésen kifejtette, hogy a német vállalkozásoknak és befektetéseknek igen jelentős szerepük volt abban, hogy Magyarországon megtörtént a gazdaság konszolidációja. Magyarország számára alapvető fontosságú a német gazdaság teljesítménye.

A Nemzetgazdasági Minisztérium közleménye szerint hazánk legfontosabb kereskedelmi partnere Németország és örömteli számunkra, hogy Magyarország benne van Németország 20 legfontosabb partnere között. A német befektetések, a munkahelyteremtés, a technológia, a piacszerzés tekintetében nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország a válság közepette is a foglalkoztatásban és a gazdasági lehetőségekben is bővülni tudott

A felek áttekintették az EU növekedési lehetőségeit, perspektíváit ezen belül is a német- magyar gazdasági kapcsolatokat. A megbeszélésen tárgyaltak arról is, hogy a magyar újraiparosítási programban milyen szerepe lehet a német beruházóknak – írta az NGM.

Ulrich Grillo kiemelte, hogy a befektetőknek a kiszámíthatóság és kölcsönös bizalom a legfontosabb. Magyarországon minden feltétel adott ahhoz, hogy a német iparkamara bátorítsa a német befektetőket.

Mindkét fél egyetértett abban, hogy a tradicionális szektorok mellett a szolgáltatási szektorok támogatása és bővítése kiemelten fontos feladat.

(vgo )

Darabokban behozzák, egyben kiviszik: ettől pörög a magyar külker. Csak éppen hasznunk nincs belőle!

Elemzők szerint a külkereskedelmi mérleg javulása mögött is a járműipar jó teljesítménye, valamint a külső konjunktúra erősödése rejlik, és az év végéig a mérlegtöbblet további emelkedésére számítanak.

Szeptemberben két és fél éves rekordot döntött a külkereskedelmi többlet. A KSH pénteken közölt adatai szerint az export euróban kifejezett értéke 7,3, az importé 6 százalékkal nőtt szeptemberben, így a külkereskedelmi áruforgalom jelentősen megélénkült az előző hónapokhoz képest. Az autókivitel és az ehhez kapcsolódó alkatrész-behozatal mozgatta a külkereskedelmet augusztusban és szeptemberben is.

A járműipar és az alacsony bázis

Gabler Gergely, az Erste Bank vezető elemzője szerint a szeptemberi rekord mértékű külkereskedelmi többlet mögött is a járműipar teljesítménye állt, hasonlóan az ipari termelés szeptemberi növekedéséhez. Emellett a szeptemberi magas többlethez hozzájárult az is, hogy augusztusban gyengébb teljesítményt mutatott a külkereskedelem, és ehhez képest erős javulás látható.

Az ipari export továbbra is jól alakul, miközben az import nem tud olyan mértékben nőni, ezt támasztja alá a szeptemberi kiskereskedelmi statisztika is – fejtette ki.

Az Erste elemzője az idén 6,77 milliárd euró többletet vár a külkereskedelmi mérlegben. Előrejelzése szerint jövőre kissé, 6,6 milliárd euróra mérséklődhet az exporttöbblet a belső kereslet élénkülése és ennek nyomán az import emelkedése miatt.

Javuló külső kereslet

Suppan Gergely, a Takarékbank senior elemzője szerint az elmúlt hónapokban megjelent konjunktúra indikátorok az európai gazdaság recesszióból való kilábalási folyamatát jelzik, így a külső kereslet várható javulása, valamint a felfutó hazai autóipari termelés hatására idén a külkereskedelmi többlet elérheti a 7 milliárd eurót a tavalyi lefelé módosított 6,65 milliárd euró többlet után. Jövőre kismértékben tovább emelkedhet a többlet, mivel a belső kereslet várható élénkülését ellensúlyozhatja a külső kereslet javulása, számítása szerint így 2014-ben 7,3 milliárd eurónyi többlet várható.

Suppan Gergely hozzáfűzte, hogy a szeptemberi ipari és külkereskedelmi adatok megerősítik azt várakozást, hogy a harmadik negyedévben a GDP további élénkülést mutathat, így a harmadik negyedévben 0,9 százalékos növekedésre számít.

(privatbankar)