2012. június 28., csütörtök

Készültségben a szaúdi haderő

A szaúdi uralkodó „az események felgyorsulása miatt” a hadsereg magas fokú készültségét rendelte el - eredetileg egy „szigorúan titkos” üzenetben, amivel mostanra természetesen tele van az internet, így a hitelessége is kérdéses. A belügy- és védelmi miniszternek, illetve a titkosszolgálati vezetőknek küldött levél alapján a hadseregnek fel kell készülnie egy külföldi támadásra, illetve terrorista támadások sorozatára. Az utasítás tegnap lett kiadva, mára a szaúdi védelmi minisztérium az összes fegyveres erőt készenlétbe helyezte, hogy részt vegyenek a hadműveletben, amiről hiteles információ egyelőre nem került napvilágra, viszont anélkül is egyértelmű, miről van szó.
A Közel-Keleten a helyzet robbanásig feszült. Szíriában a NATO-terroristák nehéz fegyverzettel vannak felfegyverezve és már Damaszkusz belvárosában zajlanak a harcok. A török haderő tankokkal vonult a határra, a parancs szerint mindenre lőnek, ami a határvonalat megközelíti. Mára a szaúdi haderő is teljes készültségben, az uralkodó felszólítása szerint minden, a királyság határain belül és kívül tartózkodó alakulatnak készülnie kell az azonnali bevetésre.
Korábban is egyértelmű volt, hogy a NATO az arab országokat felhasználva akarja megdönteni a szíriai rendszert. Hogy máig nem tette meg maga, annak számos oka van. Szíriában jelen vannak az iráni és orosz haderő alakulatai. Nemsokára kezdetét veszi az eddigi legnagyobb hadgyakorlat a Közel-Keleten, amiben a kínai, orosz, iráni és szír haderő közösen fog részt venni. A hírt hivatalos forrás egyelőre nem erősítette meg, de az iráni különleges alakulatok szíriai jelenlétét is azonnal letagadták az információ kiszivárgásakor, majd az iráni vezetés maga jelentette be néhány hét elteltével. Ne legyenek kétségeink afelől, hogy ez esetben szó nincs hadgyakorlatról, az orosz, kínai és iráni haderő békefenntartó erőként érkezik a térségbe.
A kérdés csak az, hogy még az erőviszonyok kiegyenlítődése előtt a NATO el tudja-e végezni a piszkos munkát a nyugatbarát arab államokkal – mert az mára már egyértelművé vált, hogy a NATO közvetlen (és főleg hivatalosan elismerve) nem mer szembe szállni az orosz haderővel. Akár a lelkileg egy féreg szintjén vegetáló politikusaikat, nyugaton a katonai vezetést is az aljasság és a félelem hatja át. Ha a helyzet eddig vihar előtti csend volt, most jönnek az első dörgések – mert a Közel-Keleten már túl fülledt a levegő.
Fenyvesi Áron


A szíriai terroristákat a Perzsa-öböl monarchiái fegyverezik fel a CIA kontrollja mellett

 

A szírai felkelőket a Perzsa-öböl monarchiái pénzén látják el fegyverekkel, a szállitás folyamatát pedig a CIA munkatársai ellenőrzik. Ezt a francia Figaro írja.
A napilap közli, hogy ez a fegyver elsősorban a szaudi hadsereg tartalékaiból kerül ki, és Törökország területén keresztül szállítják. A egyik ellenzéki csoport tagja elmondta a lap tudósítójának, hogy még májusban jutottak ezekhez a fegyvertárakhoz a lázadó alakulatok vezérei. A CIA munkatársai – a Figaro értesülései szerint – már a helyszínen figyelik a fegyverek elosztását. A kiadvány úgy véli, hogy az ilyen jellegű szállítások óhatatlanul elősegítik a szökéseket a kormányhadseregből és Basar al-Aszadot lemondásra akarják késztetni.
Egy szemtanú a szíriai helyzetről
Vjacseszlav Kraszko független orosz újságíró, aki nemrégiben tért vissza Szíriából, exkluzív interjút adott Rádiónknak arról, hogy él napjainkban ez az ország.
Vjacseszlav Kraszko április 29-én utazott Damaszkuszba. Líbián keresztül érkezett Szíriába. Három hetet tartózkodott az országban. Volt a déli vidéken Daraa városban, ahol 2011 márciusában a zavargások kezdődtek, Boszra ősi városban, amely korábban igazi turistaparadicsom volt, és amelyet gyakorlatilag a felkelők most lezártak. Járt Tartuszban, ahol az orosz bázis van, és Latakiában, a legnagyobb szíriai tengeri kikötőben. Vjacseszláv Kraszkonak az volt a szándéka, hogy megtekinti a legfőbb szíriai nevezetességet, Palmüra romjait, és ellátogat Homszba. De a helyiek erről lebeszélték, miután ez túlságosan veszélyes vállalkozás lenne.
- Damaszkuszban találkoztam homszi menekültekkel. Nők, gyerekek, férfiak, öregek. Mindenki, még az erős férfiak is azon voltak, hogy lebeszéljenek: semmiképpen se menjek Homszba. A lakosok elhagyják azokat a területeket, ahol felkelők vannak. Damaszkuszba mennek, amelyet a kormánycsapatok ellenőriznek. Bírálják a hatóságokat, főleg a nagy korrupció miatt. De nem ez az oka az országban most lejátszódó eseményeknek. Hiszen az emberek számára sokkal nagyobb veszélyt jelent az a helyzet, amit a terroristák teremtenek. A lakosok többsége a törvényes hatalom mellett van.
A hatalom ellenőrizte nagyobb szíriai városokban megszokott mederben folyik az élet - mondja Vjacseszlav Kraszko.
- Nem a városokban van a gond, hanem a városhatárokon túl. Az összetűzések az elővárosokban vannak, a kisebb településeken, ahol a szunniták vannak többségben. A konfliktus felekezeti jellegű. Ahol a fundamentalista szunniták keltik a zavargást, ott vannak a problémák. Ahol a hatóságok megőrizték pozícióikat, nyugodt a helyzet. Az emberek munkába járnak, kávéházakban ülnek, a fiatalok szórakoznak.
Vjacseszlav Kraszko szerint a Bassár el-Aszad elnök elleni politikai jelszavakat csak spanyolfalként használják az ellenzékiek.
- Meggyőződésem, hogy a szembenállás vallási jellegű. A szunniták és síiták, a szunniták és az alaviták vagy a keresztények konfliktusairól lehet szó. Itt van a frontvonal, és nem a politikai felhívásokban vagy a jogok és szabadságjogok megsértésében. Az egyszerű emberek azt mondják, Bassár el-Aszad nem elég kemény. Sokak szerint a Közel-Keleten csak a kemény hatalom képzelhető el, a demokráciához vezető út csakis evolúciós lehet.
A helyi lakosok úgy látják, hogy a felkelők nem hajlandók a tárgyalásokra. A május közepén tartott parlamenti választásokon az úgynevezett ellenzék nem vett részt. Nyilván azért, mert tudja, hogy nem élvezi a lakosság támogatását. Az ellenzék számára csak egy út vezet a hatalomhoz, ez pedig az államcsíny - mondta az újságíró. - Meddig fog még tartania konfliktus, amelyet a hivatalos hatóságok már háborúnak neveznek, senki nem tudhatja. De a szíriaiak félnek az események negatív alakulásától.
ruvr.ru


Gazdag István: Szíria az orosz-amerikai stratégiai játszmában

Oroszország utolsó közel-keleti bástyáját le kell rombolni! A nyugati médiumok hangszerelte propagandakampány őrült zsarnoknak ábrázolja Basar Asszad szíriai elnököt, aki tüzet nyittat fegyvertelen civilekre és vérbe fojtja békés ellenzékét. Elég azonban fellebbenteni a hazugságokból és rágalmakból szőtt fátylat, hogy megállapíthassuk: a „nyugati közösség” országai és titkosszolgálataik ugyanazt a sorsot szánják Asszadnak, mint korábban Szaddam Huszeinnek és Moammer Kadhafinak.
Szíriára nem is elsősorban azért „pikkelnek” USrael és vazallusai, mert az ambiciózus atomprogramja miatt a Nyugat első számú közellenségének kikiáltott és ezért folyamatosan agresszióval fenyegetett Irán szilárd szövetségese, sokkal inkább azért, mert Oroszország utolsó támaszpontja a Közel-Keleten. Márpedig Moszkva befolyását mindenhol vissza kell szorítani, ahol csak lehet: ez az Egyesült Államok hivatalosan ugyan nem deklarált, de egyre növekvő belső problémáiból és mértéktelen eladósodottságából törvényszerűen következő célja. Ugyanazok az amerikai alapítványok lázítják az orosz közvélemény egy részét Putyin ellen, amelyek a polgárháborút szítják Szíriában, fegyvert szállítva a jórészt szalafista és al-kaidista szélsőségesekből verbuvált szíriai fegyveres ellenzéknek, eltökélten arra, hogy erőszakkal megdöntsék Asszad és pártja, a vallási fundamentalizmus általános offenzívája nyomán a térségben immáron „utolsó mohikánnak” számító világi és pánarab nacionalista Bász uralmát.
Miközben a „nyugati közösség” nyilvánvalóan azt várja, hogy Asszad önként leteszi a fegyvert és fehér zászlót lenget a polgárháborús páttal szemben, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter világossá tette, hogy éppen a vérengzéseket és bombamerényleteket elkövető paramilitáris alakulatok és külföldről beszivárgott terroristák lehetetlenítik el az ENSZ Biztonsági Tanácsának megbízásából Kofi Annan által kidolgozott béketervet, így akarván kiprovokálni a nemzetközi közösség haragját és ezzel együtt a külföldi (NATO és reakciós arab) haderők beavatkozását.
Moszkva és Damaszkusz stratégiai partnersége egyébként régi hagyomány, még abból az időből datálódik, amikor Szíria a második világháború után megszabadult a francia-brit kettős gyámkodástól. Miután a két ország 1980-ban barátsági és együttműködési szerződést kötött, a következő évtized folyamán a Szovjetunió fegyvereket szállított Szíriának, hogy az arab ország stratégiai egyensúlyra tegyen szert a cionista entitással szemben. Mennyiségi téren Szíria 1989-re elérte a paritást, minőségileg azonban a szovjet fegyverrendszerek nem érték el az izraeliek rendelkezésére bocsátott amerikai fegyverzet színvonalát. A jelenlegi szír elnök apja, Hafez Asszad mégis Izrael legerősebb és legeltökéltebb ellenfelévé tudta fejleszteni országát három évtizedes regnálása alatt, a kelet-nyugati konfliktust kihasználva pedig ellenőrzése alá vonta Libanont és domináns pozícióra tett szert az arab világban.
Geostratégiai szempontból központi helyet foglalva el Irán és az arab államok között, különböző vallási identitások metszőpontjában, Szíria főszerepet játszik a Közel-Keleten. Kissinger már több mint három évtizede elismerte, hogy az ország stabilizáló funkciót tölthet be a régióban. Moszkva továbbra is szoros kapcsolatot tart fenn Basar Asszad kormányával, gazdasági és katonai téren egyaránt, mert akárcsak korábban, Szíria változatlanul fontos ügyfele az orosz hadiiparnak, és legutóbb éppen rövid hatótávolságú rakéták szállítására kötöttek megállapodást. Mivel köztudott, hogy az „arab tavasz” eseményeit jórészt az amerikai és nyugati titkosszolgálatok rendezték, szíriai importjukkal nemcsak a USrael által fenyegetett Irán legfontosabb szövetségesét, hanem Moszkva egyik régi partnerét is sikerülne taccsra tenni. Oroszország azonban láthatóan nem hajlandó eltűrni az Egyesült Államok totális hegemóniáját a teljes Közel-Kelet és ásványkincsei fölött.
Miközben összehívták az ENSZ Közgyűlését a szíriai helyzet megvitatására, a nyugati hatalmak és az öbölbeli arab államok pedig fokozták háborús fenyegetőzésüket, június 7-én Oroszország demonstratív célú rakétakísérletet hajtott végre két interkontinentális ballisztikus rakétája tesztelésére. Az Orosz Stratégiai Rakétaerők tájékoztatása szerint az asztraháni régióban lévő Kapusztyin Jar-i rakétakilövő támaszpontról indított Topol a megfelelő pontossággal érte el kazahsztáni célpontját. Eredetileg a Topolt csak egyetlen 550 kilotonnás robbanófejjel szerelték fel, ez a legutóbbi változata azonban már hat robbanófej célba juttatására képes 11 ezer kilométeres távolságra.
Alig néhány órával később Palesztina/Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria, Törökország, Örményország és Ciprus lakói egy rendkívüli fényjelenséget fedezhettek fel az égbolton, amelyet egyesek ufónak, mások az Apokalipszis jelének véltek. Valójában egy utolsó generációs Bulava R-30 interkontinentális ballisztikus rakétáról volt szó. Hatótávolsága 8000 kilométer, és tíz, egymástól független röppályájú, egyenként 150 kilotonnás hiperszonikus nukleáris robbanófejjel van ellátva. Repülési tulajdonságai és szofisztikált elektronikus radarelhárító rendszere technikailag jelentősen felülmúlja amerikai riválisait, olyannyira, hogy a NATO által - hivatalosan az „iráni atomfenyegetés” kivédésére, valójában Oroszország provokálására - tervezett rakétapajzs már a létrehozása előtt elavulttá vált.
A Bulava R-30-at az egyik új, negyedik generációs, Borej-osztályú atom-tengeralattjáró lőtte ki, vagyis akár az Alekszandr Nyevszkij, akár a Jurij Dolgorukij, amelyek hadrendbe állítását hivatalosan ez év júniusára és júliusára jelezték, tehát közülük legalább az egyik ebben a pillanatban is a Földközi-tenger vizeiben tartózkodik. Hacsak a Pentagon rövidesen nem mutat be valami hasonlóan meggyőző erődemonstrációt, akkor a Topol és a Bulava sikeres tesztjei a globális hadászati egyensúly megdőlését bizonyítják Oroszország javára. Ilyen körülmények között egy Szíria és/vagy Irán elleni USraeli támadás kész öngyilkosság lenne az agresszorok részéről. Ezzel immáron a cionista Dávid és a cionista Góliát is tisztában lehet.
MD 2012. VI. 27.

 

Szíria tankokat küld a török határra

A szír hatóságok mintegy 170 tankot küldtek a török határ közelébe. Jelenleg a határtól 30 kilométerre egy katonaiskola területén állomásoznak, ahonnan a török határra lesznek kihelyezve, egy részük pedig részt vesz majd a határ mentén tevékenykedő terroristák elleni hadműveletben. A helyzet kimenetele kérdéses, mert egy korábbi közlemény szerint a határon állomásozó török csapatok mindenre tüzet kell nyissanak, ami a határt megközelíti.
Molnár István

Robotvezérlés az agynak

Több feladat párhuzamos végrehajtása (multitasking) sokszor nehezen kivitelezhető, különösen stresszhelyzetekben (mondjuk repülőgép vezetés közben). A Brainput, egy olyan új szoftver prototípusa, ami automatikusan érzékeli, ha egy folyamat kezelése nehezebbé válik az ember számára és átveszi az irányítást, amíg a helyzet nyugalmasabbá nem válik.
A jövő csapatmunkájának úgy tűnik része lesz a biológiai és a szilícium agyak együttműködése, az emberek és a számítógépek összekapcsolása, több feladat párhuzamos végrehajtása érdekében, mondjuk landoláskor egy repülővel, felderítő feladatok végrehajtása és ellenséges terepek feltérképezése során.
Miközben a mesterséges intelligencia lassan megközelíti az emberét, az együttműködés egyre kevésbé működik hatékonyan. A probléma abban rejlik, hogy az ember nehezen tud egyszerre több dologra figyelni, miközben egy számítógép századmásodpercek alatt képes feldolgozni több információfonalat is. A multitasking „erős stresszel és a teljesítmény romlásával jár a legtöbb embernél,” mondják a kutatók.
Az texasi Computer Human Interaction Konferencián az MIT kutatói egy új módszert mutattak be a multitasking-ből eredő stressz oldására. Egy olyan módszert fejlesztettek ki, amely segítségével az agyat robotirányításra lehet állítani. A mentális túlterheltséget figyelő agytérkép segítségével a számítógép fokozatosan növeli az automata irányítás mértékét az összetett helyzetekben, amíg azt nem érzékeli, hogy az ember ismét ura a helyzetnek.
A Brainput érzékeli a túlterheltség jeleit és észrevétlenül átveszi a munka egy részét a kiszámíthatatlan, összetett helyzetekben. A rendszer az fNIRS, azaz funkcionális közel-infravörös spektroszkóp eljárást használja, ami figyeli a vér hemoglobin koncentrációjának változásait.
Egyelőre még csak a prototípusnál tartanak. A kísérletek során az alanynak egyszerre két robotot kellett átvezetnie egy labirintuson, ami a legtöbb ember számára rendkívül megterhelő feladat. A számítógép egyes funkciók fokozatos átvételével enyhít a stresszen, amíg az ember nem képes utolérni magát. A rendszer még nem tökéletes. Időnként a kísérleti alanynak meggyűlt a baja a robotokkal, amelyek nem engedelmeskedtek a parancsnak és a saját fejük után mentek, amint megváltoztak a feltételek.
A robotvezérlők veszélyesek is lehetnek. Egy dolog áthaladni egy labirintuson és egészen más egy Air France járat baleset nélküli vezetése. Az AF447-es Rio de Janeiróba tartó járatának szerencsétlenségét részben az okozta, hogy a pilóták nem tudták saját érzékeiket egyeztetni a robotpilóta reakcióval, 228 ember halálát okozva a hibás döntéssel.


Forrás: Fastcoexist.com

"Jézus és Én" /Beszélgessünk! /

É: Beszélgessünk?
J: Beszélgessünk!
É: De miről?
J: Mi a baj?
É: Hát ez nehéz kérdés… Most mondhatnám a sztereotip vagy általánosító válaszaimat, de nem teszem…
J: Helyes.
É: Nos, a baj az, hogy olyan sok mindent kapok, és hiába erőködöm, olyan keveset tudok továbbadni, és azt is rosszul… Elrontom a dolgokat, elhallgatom, elmulasztom, rosszul folytatom. Nézd az életem! Csupa félresikerült dolog, pedig te annyit adtál!
J: Miért baj az, hogy kevés hasznosul?
É: Mert annyi a szűkség. Pld imádkozni kellene annyi emberért, és mikor nagy ritkán odajutok, addigra kiesik a fejemből, és csupán zavarodottan makogok. Vagy a gyermekeim. Annyi mindent szeretnék tenni velük és értük, és mire odakerülök sokszor ideges és fáradt vagyok, ingerült és fásult.
J: Megkérdem másként. A végtelennek egy milliomoda mekkora?
É: Végtelen. Tanultam, hogy a végtelen bármely véges tört része végtelen.
J: Az emberek nem problémáznak azon javak pazarlása miatt, amiből nagyon sok van. Nem okoz gondot a tengeren a hajó takarításánál a tengervíz pazarló használata, mert van elég belőle. Nekem szerinted mennyi javam van?
É: Most mire gondolsz?
J: Bármire, például arra, amikből adok neked is rendszeresen.
É: Értem... Szerintem végtelen sok, hiszen minden a tied, pontosabban A MINDEN a tied.
J: Jól látod. Akkor viszont, ha csak egy milliomoda jut el máshoz annak, amit neked adhatok és adok, akkor mennyi jut tovább?
É: Ha mindig kipótolsz, akkor sok, végtelen sok.
J: Na látod. Akkor ezen nincs mit rágódnod tovább.
É: Nem unod, hogy örökké ki kell pótolnod?
J: Ez a kegyelem!
É: Nem tesz ez elbizakodottá és lustává?
J: Te komolyan veszed a kegyelmet?
É: Miért kérded?
J: A kegyelem azt jelenti, hogy egész életedben rászorulsz arra, hogy kipótoljalak. Csak én tehetlek teljessé. Ezt muszáj komolyan venned.
É: Szerintem pedig akkor nem veszem komolyan a kegyelmet, ha összefonott kézzel ülök, és várom, hogy te végezzed el a dolgom.
J: Ez is igaz.
É: Most hogy van ez? Akkor veszem komolyan a kegyelmet, ha hagylak téged munkálkodni, vagy akkor, ha végzem a dolgom?
J: Mind a kettő igaz. De hogy mi a hangsúlyos, az attól függ, hogy mi a bajod. A lázasnak olyan gyógyszer kell, ami leviszi a lázát, a kihűlt embert pedig fel kell melegíteni. Mindegyik terápia a gyógyulást szolgálja csak a beteg állapota más.
É: És nekem mi a bajom?
J: Röviden az, hogy nem veszed komolyan a kegyelmet.
É: Ezt már mondtad. Bővebben?
J: Nézz tükörbe! Mit látsz?
É: Ugye itt most nem valódi tükörre gondolsz, hanem az igére…
J: Akár lehetne valódi is. De megkönnyítem a dolgod. Én azt látom, hogy görcsölsz. Görcsölve milyen hatékony tudsz lenni?
É: Egyáltalán nem tudok.
J: Min görcsölsz?
É: Élhetek-e egyáltalán keresztényként?
J: Mi akkor a felszabadult keresztény életed gátja?
É: Az, hogy görcsölök: tudok-e vajon keresztényként élni.
J: Ekkor neked az a komolyan vett kegyelem kell, hogy Én vagyok, aki ezt számodra megteremtem, nem neked kell kimunkálnod. Lazulj el!
É: De mi van a másik véglettel?
J: Azzal, aki karba tett kézzel vár?
É: Igen.
J: Neki is tükröt tartok, csak neki másképp adom a kegyelem gyógyszerét.
É: Hogyan?
J: Felhívom a figyelmét, hogy vegye komolyan a kegyelmet, mert elveszítheti azt, amit soha nem nyerhet meg.
É: És én honnan tudom, hogy melyik vagyok?
J: Hallgass rám, és ne magadra!
É: És mit kell tennem?
J: Csak azt, amit már sokszor mondtam neked.
É: Itt most mire gondolsz?
J: Nem arra, amire te. Nem kell semmit sem tenned, hogy megfelelj nekem. Nem kell rendbe tenned az életed, nem kell kimosnod előre a szennyesed. Csak engedj be az életedbe!
É: Újra?
J: Igen, újra, és hagyd, hogy Én munkálkodjak.
É: Rendben! Kérlek, gyere be!
J: Már itt vagyok!
É: Kérdezhetek még valamit?
J: Kérdezz!
É: Mit kell tennie a másiknak?
J: Gondoltam, hogy ez is foglalkoztat. Azt mondom neki, hogy engedjen be az életébe, és engedje, hogy munkálkodjak benne.
É: Ugyanazt?
J: Hát igen. A kegyelem mindent gyógyít. / Forrás Internet /

Különös küldetés: kis fakereszt járt a világűrben

Június 26-án tért vissza a Föld légkörébe az a műhold, amellyel egy kis keresztet is Föld körüli pályára juttattak május 22-én.
A kezdeményezés az amerikai Arthur Blessittől származott, aki azzal került be a Guinness Rekordok Könyvébe, hogy a világ leghosszabb zarándoklata keretében több mint 64 ezer km-t gyalogolt egy több mint három és fél méteres kereszttel a vállán. A 72 éves vándorprédikátor 1968-ban indult útnak, és 44 esztendőn át a világ 320 országát járta be. 

Blessitt korábbi, Jézustól kapott küldetésének „meghosszabbításaként” ennek a keresztnek egy darabkáját most a világűrbe is eljuttatta. Meggyőződése szerint „a kereszten az, ami az emberben a legrosszabb, találkozott azzal, ami Istenben a legjobb, s ezért van remény! A kereszt a szeretet, a béke és a remény jelképe e széteső világban. Jézusban nemcsak a remény jelenik meg, hanem az Út, az Igazság és az Élet! Milyen nagyszerű tudni, hogy Jézusért a magasba emelkedik egy kereszt, és éjjel-nappal ott kering a bolygónk körül! A háborúk, a bűn, a kapzsiság, a gyűlölet és a gőg fölé emelkedik, és dicsőségben, áldásként kering a magasban.”

A kis fakereszt a több mint egyhónapos űrutazás alatt a Celestis 11/Falcon 9 fedélzetén másfél óránként, összesen 576-szor kerülte meg a Földet kb. 300 km magasságban, és szinte minden ország fölött elhaladt. „A kereszt valamennyiünk fölött járt: Jeruzsálem, Amerika, Szaúd-Arábia, Irán, India, Dél-Amerika fölött, az egész világ fölött! Felmutattuk a keresztet a Föld fölött, hogy hirdessük: a Föld az Úré! A Sátán arcába tartottuk a keresztet a földön és az égen” – fogalmaz honlapján Blessitt, aki feleségével együtt folytatni szeretné a gyalogos „kereszthordozást” a világban.

Magyar Kurír

A tudomány haladása egyre közelebb hozza vallásos hitünk megértését

Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem kémia professzora, az Olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja, a Torinói lepel elismert kutatója. Az alábbiakban hitről és tudományról szóló értekezését olvashatják, melyet a Vatikáni Rádió tett közzé.
Az ember igyekszik eligazodni a világban. Az őt körülvevő jelenségek és azok összefüggései bőven meghaladják felfogó és áttekintő képességét. Hogyan segít magán? Fogódzkodókat keres, olyan jelenségeket, összefüggéseket, amelyeknek az igazságáról meg van győződve. Igazságáról? Nehéz fogalom: olyan dolgok, jelenségek, összefüggések közös jellemzője, melyek biztosan úgy vannak, ahogy megfigyeljük vagy meghatározzuk őket. Ezekből merítjük tudásunkat. A tudott dolgok leltározására, további keresésére találtuk ki a „tudomány” szót. E tevékenység legfontosabb jellemzője, hogy a megfigyelt dolgok, vagy jelenségek, mindig úgy lesznek a jövőben is. Tehát megismétlődnek, vagy megismételhetők.
Igen ám, de a megismert dolgok és jelenségek gazdagsága bőven meghaladja a tudományokkal elérhető dolgok és jelenségek halmazát. Ekkor megpróbáljuk ismereteinket „kiterjeszteni” a csak részletesen észlelhető vagy sejthető dolgokra, és megkíséreljük értelmezni, magyarázni létüket, működésüket. Elfogadva magyarázatunkat, hisszük, hogy sejtésünk is az igazság birodalmába tartozik. Lássunk két példát:
Az egyik példa a világ pirinyó építőköveire vonatkozik. Ezeket, atomoknak vagy még az atomoknál is kisebb elemi részecskéknek hívjuk. (Megjegyzendő, hogy már a nevükben is feltevés van, mindkét név azt sugallja, hogy „nincs tovább”, ezek az objektumok tovább már nem oszthatók.) Észlelésükkel az a baj, hogy szemünk felbontóképessége ilyen kis méreteket nem képes közvetlenül észlelni. Tehát mind az atomok, mind az elemi részecskék létéről csak közvetett bizonyítékok állnak rendelkezésre. Ilyenkor úgy járunk el, hogy bizonyos jelenségeket alaposan, számunkra is érthető módon tanulmányozunk, majd ezeket kölcsönhatásba hozzuk a feltételezett atomokkal, elemi részecskékkel. A kölcsönhatás létrejöttéből, módjából pedig következtetünk vizsgálatunk tárgyára. Így például az atomok észlelésére ma már rutinszerűen alkalmazzák a röntgensugár szóródásának törvényszerűségeit és az ezekből adódó következtetéseket. Ahhoz, hogy ezeket elfogadjuk, jókora adag hitre van szükség (amit a tudományos nyelv elegánsan hipotézisnek hív). Megemlítendő, hogy a tudomány fejlődésével számos ilyen hipotézisről kiderült, hogy a dolgok egészen másként vannak.
Másik példánk a világ egészének megléte, működése, illetve keletkezése tájékáról való. Biztosan tudjuk, hogy a világ (az atomoktól a távoli tejútrendszerekig terjedő skálán) van. Azt viszont, egyre fokozódó érdeklődéssel, csak részletekből tesszük össze, hogy a világ régebben is volt, és (joggal) sejtjük, hogy a jövőben is lesz. Ugyancsak sok-sok (közvetlen vagy áttételes) rész-megfigyelés alapján feltesszük, hogy az egésznek értelme, sőt célja is van. Ha viszont ez így van, akkor az egész mögött egy egységes hatalmas intellektusnak kell állnia, korlátlan hatalommal, sőt – megfigyelve azt, hogy ha jót teszünk, a következmény általában kedvező – arra kell következtetnünk, hogy ez a „központi intellektus” jóindulatú is.
Most már csak az hiányzik, hogy néven nevezzük: Istenről van szó. Isten létének, jóindulatának, végtelenségének elfogadása pedig ugyanarra a következtetésre vezet, mint amit a próféták, szentek és költők „maguktól” megfogalmaztak. Ebben annyira biztosak voltak, hogy nem is kevesen közülük hezitálás nélkül a legnagyobbat adták érte, amit csak ember adhat: az életüket. Figyelemreméltó, hogy az utóbbi nagy áldozatban elől járt az, aki Isten fiának mondotta magát, és mind tanítása, mind életének-halálának körülményei ezt az állítást igazolták.
Természetesen Istenről való tudásunk is fejlődött a történelem folyamán. A ma emberének (és az intézményes Egyháznak is) az Isten-képe nagymértékben más, mint a régi korok emberének. Ez így van jól, és joggal feltehetjük, hogy ez Isten intencióinak megfelel. Elég arra gondolni, hogy az Újszövetség szövegeiben az „igazság” szó 132-szer fordul elő, és mindannyiszor buzdító szövegkörnyezetben (pl. az igazság szabaddá tesz…, keressétek az igazságot, stb.). E ponton a hit és tudás egyazon törekvésünk két rokon, alig elválasztható „terméke”, bár a megközelítés módja gyakran alaposan különbözik. A végtelenül sok megfigyelés, információ, összefüggés folyamában sok dolgot még (?) nem értünk, így például a „világ-vége”, „végítélet”, „túlvilág” és hasonló fogalmak megértésére vagy hitbeli teljes átélésére még várnunk kell, de nyugodtan mondhatjuk, hogy e törekvésünk nincs ellentétben Isten szándékaival.
Egy érdekes példa az ilyen fogalmak átértékelésére: néhány évtizede, minden magára valamit is adó materialista kizártnak tartotta azt a lehetőséget, hogy a világmindenségnek valamikor kezdete lett volna. Ma a modern asztrofizika eredményei egyértelműen utalnak arra, hogy az általunk észlelhető univerzumnak bizony volt kezdete, és sikeres kísérletek folynak ennek az időpontnak a meghatározására (a jelenlegi álláspont szerint mintegy 13,7 milliárd éve volt). A materializmus itt defenzívába szorult, ugyanis nehezen tud elszámolni azzal a körülménnyel, hogy mi volt ez előtt? Kissé erőltetett magyarázatként kitalálták, hogy ezelőtt nem volt idő… Ez talán bújtatott válasz akar lenni a Credo azon részére, hogy …az idő kezdete előtt… A világ végét illetően a keresztény vallások határozottan állítják: lesz vége, az asztrofizika e tekintetben még ingadozó álláspontot foglal el.
A valódi igazság keresését célzó tudomány fejlődése persze nem áll meg, és a vallásos hívők elégedetten állapíthatják meg, hogy – mint ezt a fenti példa is mutatta – a tudomány haladása egyre közelebb hozza vallásos hitünk megértését. Ez korunknak talán legnagyobb intellektuális diadala.
A fentiek persze mindössze a legfontosabbnak vélt dolgok durva és igencsak lerövidített összefoglalását adják. Céljuk az, hogy megmutassák, hogy annak, akinek nem adatott meg az a kegyelem, hogy ösztönösen, szívéből, közelítsen a Mindenhatóhoz, megtalálhatja a mindenki számára nyitva álló „nagykaput”, és gondolati úton jusson el ugyanoda. Ha elég logikusan teszi össze mindazt, amit lát és érez: bizonnyal el is jut. Ezen az úton, foglalkozásukból kifolyólag nagy lépéseket tettek ismert természettudósok – mint Pasteur, Darwin vagy Heisenberg. Pasteurt egy ateista ismerőse egyszer megkérdezte, nyilván provokatív céllal: „Professzor úr, ön olyan nagy tudós, hogy lehet az, hogy olyan elkötelezett hívő, mint egy breton paraszt?” Pasteur szellemes válasza rögtön készen volt: „Tudja kérem, ez azért van, mert nem tudok eleget, ha többet tudnék, akkor olyan vallásos lennék, mint a breton paraszt felesége!”
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Angela Merkel német kancellár olyan madár, ami repülni még nem tud, de a fészek alatt éppen kivágja a fát. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy Merkel azt a tisztséget tölti be, amiben már illene gondolkodni, de neki mégsem szabad, mert akármilyen magas pozícióban is van, dísznek tették oda. Ennek ő most vagy nincsen tudatában, vagy nagyon jól tudja, de már inkább függetlenedne. Akármilyen fergeteges médiakampányt is csaptak 2005-ben Európa-szerte „az első női kancellár” beiktatásából, - ami természetesen Európa-felvilágosultságát hivatott jelképezni, mi mást? – a szálakat rángató cionista továbbra sem szereti a függetlenedő fehér nőket.
Merkel politikai karrierjének napjai meg vannak számlálva. Soros György zsarolással felérő kijelentéseire, miszerint a piacok azon nyomban elégedetlenkedni fognak, ha három hónap elteltével nincs megállapodás a közös európai betétbiztosításról és a közös európai bankfelügyeletről, Merkel nemrég megadta a választ. Kedden a parlamentnek címezve bejelentette, hogy az euró megmentésére nincs gyors megoldás, mi több, az Európai Egyesült Államokat is tízéves távlatokban tudja csak elképzelni. Ezen felül az adósságkezelésben se akar közösködni más EU tagállamokkal, mert ha a perifériaállamok adósságának törlesztése központilag biztosított, azzal csak Németország adóssága lesz több.
Persze a lényeg nem a politikai unió lett volna, Soros György is csak szabad játszóteret akart csinálni Európából. Ő úgy képzelte, hogy kockázat nélkül befektetheti majd a vagyonát akármelyik – befektetési szempontból egyébként kockázatos – perifériaállamban, és ha a dolgok számára kedvezően alakulnak, bezsebelheti a teljes hasznot, ha a tagállam esetleg megtagadná a törlesztést, akkor viszont jól jön az egységes betétbiztosítás, mert így a németek majd kifizetik neki a veszteséget. Aztán, hogy a fedezetet hogyan oldják meg, az már a németek dolga.
Angela Merkel politikai karrierje ezzel zsákutcába futott. Ha megoldják a közös betétbiztosítást, Soros György és még néhány hasonszőrű pénzügyi terrorista felperzselik Európát, a németek pedig fizethetnek. Ez esetben a kancellárasszonyé a felelősség, mert ő volt az, aki ezt lehetővé tette. Nem kell aggódni, ennek a választói is tudatában lesznek. Ha viszont időre – három hónap elteltével – nem fizeti a váltságdíjat a terroristának (nem lesz egységes betétbiztosítás), a piacok elégedetlenkedni fognak. Merkel befektetései értéktelen papírrá válnak, miközben az innen-onnan származó magánbefektetők szétszedik a német gazdaságot az egyre drágábbá váló hiteleikkel. Persze, a Moody’s, meg az S&P is le fogja minősíteni Németországot, hogy minden be legyen biztosítva.
Hogyan lehet kimászni egy ilyen helyzetből?
Nem úgy táncolni, ahogy a cionisták fütyülnek. Soros Györgyöt letartóztatni, a vagyont elkobozni, a zsákmányt odadobni a konkurenciának, a bankokat államosítani, az eurót kidobni, a kapitalizmust felszámolni. Merkel azért ennyire nem veszélyes – de az egyesített európai játszóteret csak tízéves távlatban tudja elképzelni, így félre fogják tenni az útból. Ahogy Sarkozyt is odébb tették, mikor már nagyon elemében érezte magát, a kancellárasszony is elkezdte azt képzelni, hogy neki tényleg hatalma van, így nemsokára jön majd az új kancellár, aki a választási győzelemért cserébe boldogan vállalja a felelősséget Soros György veszteségeiért, mert tudja, hogy ha konc van, neki is oda lesz vetve egy kevés.
Fenyvesi Áron


A velünk élő terrorizmus - kifizették a váltságdíjat az uniós vezetők

 

Június elején Soros György zsidó milliárdos ultimátumszerű nyilatkozatokat tett több nemzetközi médiának, miszerint az uniós vezetőknek három hónapja van az euró megmentésére, azt követően a piacok elégedetlenkedni fognak, ami beláthatatlan következményekkel járhat. A pénzügyi terrorista akkor megfogalmazta követeléseit is, miszerint az Európai Unió vezetőinek ki kell alakítaniuk egy egységes bankfelügyeleti rendszert, és egységes uniós betétbiztosítással kell garantálniuk, hogy a Soros család perifériaállamokban befektetett pénzei nem fognak csak úgy nyomtalanul eltűnni. Soros akkor kezdett el ilyen tartalmú „szakértői nyilatkozatokat” tenni, mikor először felmerült, hogy a görögök esetleg nem fognak fizetni a magánbefektetőknek, így az ő vagyonának egy része is veszélybe került.
Sorosnak vagy az időérzéke rossz, vagy egyre jobban retteg a vagyona elvesztésétől, mert bár a három hónap nem telt még le, nemrég bejelentette, hogy az uniós vezetőknek már csak három napja van a piacok elégedetlenkedéséig. Ez a nagy sietség feltehetőleg annak tudható be, hogy az uniós vezetők kétnapos csúcsértekezletet tartanak (tartottak). Ennek hatására lett a szakértői vélemény három hónapról három napra módosítva, ami valamilyen véletlen folytán éppen egybeesik az uniós csúcsértekezlet zárásával.
Az EU vezetői megértették, hogy ha a végső bejelentés nem Soros követeléseinek teljesítésével történik, a piacok azonnal elégedetlenkedni fognak - ezért végül megfizették a váltságdíjat a pénzügyi terroristának. Soros megkapta az egységes betétbiztosítást és a központi bankfelügyeleti rendszert. Lassan épül a játszótér, de épül. Mivel az uniós vezetők rettegnek a piacok elégedetlenkedésétől, Soros pedig elég pénzt tud megmozgatni ahhoz, hogy az már önmagában a piacok elégedetlenkedése, a döntés meghozatala nem volt kérdéses. Ez is ékes bizonyítéka annak, hogy Európában a terrorizmus valós veszélyt jelent – az uniós vezetők pedig a terroristák markában vannak. A helyzet változásért kiált!
Fenyvesi Áron

 

Levél jött Orbánnak


Már megint baj van!
Most már az Egyesült Államok kongresszusának 50 tagja duruzsolja Orbánnak, hogy nevelje a nyáját tisztességre a zsidó csalókkal szemben!
Létfontosságúnak nevezték, hogy a magyar vezetés fellépjen az antiszemitizmus és a fanatizmus ellen!
Bizony, ez létfontosságú, nekik is, nekünk is, csak más-más szempontból!
Majd megvesznek, úgy igyekeznek minden durva eszközt bevetve, hogy elfogadjuk őket és jelenlétüket, szó nélkül tűrve, hogy saját képükre formálják az országunkat.
Nekünk, pedig létfontosságú fanatikusan tiltakozni, amíg van miért.
Megnyugtatták őket, Orbán most nincs itthon, de ha megjött, nemhogy elolvassa, még tanulmányozni is fogja.
Jó érzésű ember idáig tanulmányozta ezeket a lényeket, mára meg már tudja, hogy teljes erőből elutasítja a további együttélést velük.
Orbán nyilván a zsidó protokoll szerint fog eljárni, hoz még pár törvényt, ami tilt minden kritikus véleményt velük kapcsolatban.
Nem árt vigyázni, így kezdődik: egy kis hisztéria, öngerjesztés, és máris egyre-másra lehet hozatni a törvényeket saját szájízük szerint.
Megemlítik a Jobbik és Morvai Krisztina mocskolódó szavait, mintha ők adták volna az alaphangot a mostani állapotokhoz, amúgy meg, mit sem sejtenénk. Mindenesetre arra jók voltak, hogy kitalálják a parlamenti etikai bizottságot, nehogy egyszer majd, esetleg tényleg, igaziból mondjon valaki valamit. Meg a népnek is látnia kell, hogy itt aztán nem lehet csak úgy, bármit kimondani!
A Jobbik lapja, pedig hitelt ad egy mítosznak, mely szerint keresztény vért használnak a szertartásaikhoz.
Mítosz és tény között az a különbség, hogy a zsidó melyik kategóriába sorolja.
Logikájuk egyszerű, aki a zsidók kegyetlen személyiségéről, tetteiről tényeket közöl, az a beteges fantáziájú mítoszfaragó.
Ténynek tekinthetjük saját íróikat, akik a nagy zsidó fájdalomról, szent küldetésükről, hőstetteikről fantáziál.
Csak kell rá egy törvény, és általános lesz, elfogadott.
Homofóbok vagyunk, mert nincs gusztusunk a homoszexuálisok vonaglását nézni, mert ők viszont szívesen hódolnak neki, az meg nem normális, ha egy zsidók által kedvelt szokásra rosszallóan nézel, ezért: Tessék elfogadni! Törvény rá, majd megszokják!
Felháborítóan viselkedünk a cigányokkal és a bevándorlókkal. Ők egy toleráns nép, védik a cigányokat - maguktól, mert a zsidó intézményekbe egy sem jár.
Törvényt rá!
Az aláírók megállapítják, hogy nincs helye a civilizált közbeszédben az antiszemitizmusnak. Csak addig van helye, míg meghoznak egy csomó zsidótiszteltető törvényt.
Felszólítják a kormányt, hogy szólítson fel minket, ez sérti a mi népünk méltóságát! Ez létfontosságú!
Létfontosságú nekik, hogy úgy tudja majd a jövő nemzedéke, ők adták a méltóságot, hiszen már Árpád is zsidó volt, de legalább részben, már a huszárok is ők voltak, irodalmat, történelmet adtak nekünk ŐK, nem az őseink! Ezért joguk van ehhez a földhöz, közösen vertük meg a gyökeret errefelé.
Nem hiszed?
No, majd lesz rá törvény, meg nemzeti tanterv!
Ők nem szórakoznak!
A lassan goj-já silányodó zöm, viszont szórakozik! Meccset, olimpiát, sorozatot, s megannyi cirkuszt néz, míg ő beszavazza a villalakót, az énekest, addig őt a tévé mögött kiszavazzák a történelméből, a nyelvéből, a lakásából, a megélhetéséből, de még az országából is!
Itt az ideje Orbán kezéből kivenni a tollat, mert csak még jobban behódoltat minket a nagy nyomásra!
Pilisi Zsálya

Piros pont


Gyurcsány is beszállt a ringbe, mintegy gyászmenet!
Mély szomorúsággal olvasta, hogy szegény Wiesel, hogy járt, kénytelen visszaadni a keresztjét! Nagyon szomorú, mert egyetlen állítását sem tudja cáfolni a nagy embernek, aki volt már büszke magyar, meg most amerikai éppen, de Elie Wieselnek tudja magát, aki meg zsidó!
Emészd el magad, Gyurcsány!
Most nem hazudik reggel, délben, este? Most ez igaz?
Ő aztán a megmondhatója, hogy elmaradt részünkről a megtisztító szembenézés a nagy tragédiával.
S, mivel ezt elmulasztottuk az immunrendszerünk nem képes ellenállni az ordas eszméknek.
Nahát!
Valahol, azért muszáj egy kis lyukon visszanyúlkálnia ennek a levitézlett superman-nek, legalább valahol szeressék, legalább a nyelvéért!
Nem, mi- a nép - vagyunk a hibásak, mert nem mi toltuk ki a nyilas, antiszemita író kegyeleti szertartására Kövér Lászlót, Szőcs Gézát. Nem a pedagógusok nyomására kerülnek a tantervbe a középszerű vagy annál is gyengébb náci szerzők művei, hanem a kormány! Nem a pedagógusok követelik, hogy cseréljék le a zsidó szerzőket antiszemitákra, hanem ez a jobbközép kormányzat cinikus próbálkozása, hogy a szélsőjobboldali szavazatokat is elnyerje.
Micsoda fertő! Ezek állandóan egymást lovagolják meg!
Még egy utolsó nyelvcsapás:
A gesztus figyelmezteti, hogy a magyar jobboldallal semmiféle közösség nem vállalható.
Nem magyar jobboldallal menne?
Egyébként itt akarna még valaki közösséget vele?
Körmönfont körmondat:
Reményli, hogy a most visszaküldött kitüntetést a közeljövőben egy demokratikus és a szélsőségekkel szemben megalkuvás nélkül föllépő magyar kormányzat kezéből ismét elfogadja majd!
Nyugodtan írhatta volna, szeretnék WC papírotok lenni még egyszer az életben, enni a tenyeretekből! Biztos nem a farok csóválja a kutyát! Ő maximum a díszeket aggathatja, hülye szolga!
Most Gyurcsány neve mellé biztos írtak egy piros pontot.
Pilisi Zsálya

A zsidó magyarellenességet, a zsidó bomlasztást a kultúránk, a nemzetünk vonatkozásában nem akarják mérni? Mert akár ezt, akár a magyar zsidóellenességet akarják mérni, jó nagy műszert keressenek hozzá, mert azt nem fogja akármilyen csip-csup elektronikus berendezés kibírni.
A zsidók a zsidóellenességet csak és kizárólag maguknak köszönhetik. Milyen érdekes, hogy nincs horvát kérdés, nincs szlovák kérdés, sem német. Csak zsidókérdés van. (Cigánykérdés sincs, ugyanis ott nincsenek kérdések, ott minden egyértelmű). Csak a zsidók esetében van ilyen. Vajon miért? Kinek is köszönhető ez? Tipikusan olyan eset, mint a viccben a szőke nő, aki szembemegy a forgalommal. Amikor a rádió bemondja, hogy egy őrült szembemegy a forgalommal, felháborodva kiált: egy? Mind!  Nos, a zsidók is valahogy így vannak ezzel.
Jobb lenne inkább a zsidó bűnöket, bomlasztásokat, magyarellenes cselekedeteket mérni - a műszer egyből megmutatná, hogy a zsidóellenesség nulla a magyarellenességhez képest, és még egy kis munkával a zsidók elérik, hogy lassan a zsidóellenesség utoléri őket az egész világon. De hát természetesen az egész egy újabb zsidó bolhacirkusz, és jelzi azt is, mennyire tele a gatyájuk. Mondhatnánk, hogy mindez a kutyát sem érdekli, ha nem az állam pénzét költenék el erre is. Szokás szerint elég volt, hogy felvonyított néhány zsidó valahol a világban, és egyből lett hozzá pénz és állami döntés. Ismét a farok csóválja a kutyát.
Kemény Gábor