Globális pénzügyek: A Shylock modell

A görög pénzügyi szakemberek ötletbörzéi valahogy így nézhetnek ki mostanság: „Jelentsünk csődöt! Inkább jöjjön egy kötvény swap! EKB mentőcsomag! Megszorító intézkedések! IMF receptek! Tüntetések. Euro összeomlás. Fizessenek!”

Jó lenne megérteni mi történik, ami nem is olyan nehéz hiszen nem egyébről, mint a pontok összekötéséről van szó.

Láthatjuk, hogy a szuverén adósságválságok kirobbannak, majd rövid szünet után újjáélednek, hogy még nagyobb erővel támadhassanak. Hívjuk ezt a „Shylock modellnek” Shakespeare Velencei kalmárja nyomán. Shylock, az uzsorás, pénz kölcsönzött Antoniónak, fedezetként egy fontnyi húst követelve Antonio testéből, ha nem tudná időben visszafizetni a kölcsönt.

Egy modell összetett rendszerek áttekinthető, következetes reprezentációjául szolgál. Az autóstérképekhez hasonlóan elvezethetnek minket A-ból B-be. Ha megértjük egy modell működését, megjósolhatóvá válik az összetett rendszer is.

Tévedések vígjátéka

Február 23-án az RT-nek Görögország helyzetéről írt cikkemben kihangsúlyoztam, hogy a szuverén adósságválságok nem a szerencse vagy az ítélőképesség hiányának és nem is a véletlennek köszönhetőek. Az elmúlt huszonöt év alatt számtalanszor láttuk ezt a jól megrendezett darabot, apró eltérésekkel. Görögország, Argentína, Spanyolország, Olaszország, Portugália, Brazília, Mexikó, Izland, Írország, Oroszország, az ázsiai tigrisek… mind „buta módon” vettek fel túlságosan nagymennyiségű kölcsönöket, a legtöbbet magánbankoktól, majd „rájöttek”, hogy nem tudják azokat visszafizetni.

Ezzel szinkronban ugyanezek a hatalmas globális megabankok túl sok kölcsönt adtak ezeknek az országoknak, majd „rájöttek”, hogy azok képtelenek ezeket visszafizetni.

Vajon tényleg tévedések színjátéka az egész és a bankok valóban ennyire dilettánsok vagy… titokban egymásra kacsintva mindkét fél megkapja a maga részét az ügyletből?

Valaki végre kimosná a szennyesünket?

A bankárok és politikusok nem jó hálótársak. Tévedéseik vígjátéka előbb utóbb beszennyezi a lepedőt. A bankárok tudják, hogy amikor ez bekövetkezik, nem mehetnek dörömbölni az elnöki paloták, minisztériumok vagy parlamentek kapuján, az kiabálva, hogy „Fizessetek, vagy különben…!”

Fent kell tartani a demokrácia és nemzeti szuverenitás látszatát. Ekkor lépnek be a képbe a bankárok által irányított „nyilvános többoldalú ügynökségek”, mint az IMF, az EKB vagy a Világbank, hogy ők végezzék a dörömbölést.

Végtére is Görögország tagja az EKB-nak, így engedelmeskednie kell utasításainak (akkor is, ha németül adják azokat)! Argentína pedig tagja az IMF-nek, szóval ideje abbahagyni a nyávogást és nekilátni a házi feladatnak.

Doktorúr, lázas vagyok

A piaci elemzők és hitelminősítők a pénzvilág modern sámánjai, akik megpróbálják megmagyarázni miért ingadozik a piac, miért emelkednek és csökkennek a tőzsdei mutatók, mint a láz egy betegnél. A valuták árfolyama hol emelkedik, hol csökken, a szuverén adósságkötvények árfolyamát le- és felértékelik az S&P, Finch, Moody’s, FT és Wall Street Journal által diktált ritmus szerint. Nem tagadhatjuk, a „jó” és „rossz” hírnökei a megabankároktól kapják fizetésüket.

Ők mondják meg, mit kell igazságként elfogadni. Kit érdekel, hogy 2008-ban „AA” és „AAA” minősítést adtak az AIG-nak, a Lehman Brothers-nak, a Merrill Lynch-nek, vagy a Fannie Mae-nek, mielőtt azok a feledés homályába süllyedtek?

Most pedig tökéletes szinkronban értékelik le Görögországot, Argentínát, Spanyolországot, Olaszországot és Izlandot, arra kényszerítve őket a lépéssel, hogy magasabb kamatot fizessenek a megabankároknak.

Add meg a tőkémet!

Amikor Shylock nekilátott, hogy kivágjon egy font húst Antonio testének a szívéhez legközelebb eső részéből, egyre azt ismételgette: „A tőkémet akarom!” Igazát alátámasztandó kötvényét lobogtatta, ami Velence törvényei szerint kötelező érvényű volt az adósra nézve.

Az ember sohasem értheti meg az uzsorás hozzáállását, ha azt feltételezi, hogy Shylock azért adta Antoniónak a kölcsönt, hogy azt egyszer visszakapja. Shylock arra számított, hogy nem kapja vissza a pénzét!

Az adósságukat visszafizetni nem képes szuverén adósok a bankárok legjobb ügyfelei. Mire jó egy olyan szuverén adós, aki visszafizeti a neki adott kölcsönt? Ez aláásná az uzsora-rendszer alapját. Meggátolná parazita tevékenységüket és arra kényszerítené őket, hogy új áldozatok után kutassanak, akiknek pénzt adhatnak kölcsön uzsorakamatra.

Azt pedig mégsem várhatjuk egy bankártól, hogy dolgozzon! A bankipar az adósságok átütemezéséből él, évről évre továbbgördítve a kifizetetlen pénzeket, exponenciálisan növelve a visszafizetendő összegeket.

Amikor egy ország nem képes visszafizetni adósságát, modern Shylockjaink követelik a nekik járó „egy fontnyi húst”, ami nem más, mint az ország feletti hatalom, a globális pénzurak gyarmatává alakítva az egykor szuverén nemzetet. Ezen a ponton a bankárok saját embereiket helyezik az ország kulcsfontosságú pozícióiba, lásd Papademos, Monti, Cavallo vagy Geithner példáját.

Shylock nem azzal a céllal adta a kölcsönt, hogy egyszer visszakapja 3000 dukátját. Neki az egy font hús kellett. A kölcsön és a kötvény csupán a hús megszerzésének eszközei voltak. A Shylock által alkalmazott modell lényege, hogy Velence törvényei szerint legálisan eladósítsa Antoniót, hogy azután a törvények értelmében joga legyen betartatni erkölcstelen feltételeit és megkapni a kötvényben rögzített biztosítékot: egy font húst Antonio testéből.

A bankárok rémálma

Mi a legrosszabb, ami a Shylock modellt alkalmazó Goldman Sachs vagy JP Morgan bankokkal, Rockefellerrel vagy a Rothschildokkal történhet? Ha egy nekik tartozó szuverén állam azt mondaná: „Mennyivel is jövünk nektek? 200 milliárddal? Semmi gond! Hétfőn reggel ugorjon be valaki tőletek és rendezzük.”

Amennyiben ez megtörténne a bankárok két gonddal is szembesülnének:

Az egyik, leginkább technikai jellegű, hogy hol találnak egy új balekot, akire ráerőltethetnek egy 200 milliárd dolláros uzsorahitelt.

A másik, leginkább politikai jellegű, miszerint elveszítenék az irányítást Görögország, Argentína, Spanyolország, stb. felett, pont, amikor már minden olyan szépen a kezükben volt, a kormány és erőforrásaik irányításától kezdve minden fontos részletig. Tehát a bankárok visszafizethetetlen magasságokig srófolták a hiteleket.

Azokat pedig akik elkövetik azt a balgaságot, hogy előnyben részesítik saját állampolgáraik nemzeti érdekeit megfenyegetik, hogy letörlik a világ pénzügyi térképéről, médiahadjáratot indítanak ellene és leminősítik.

Akkor mondhatjuk el egy országról, hogy szabad, ha nem tartozik a bankoknak. Az igazi nemzeti szuverenitás, függetlenség és szabadság a globális pénzhatalom legnagyobb ellensége. A mai globális pénzrendszer a Shylock-modell szerint működik: mindent megtesz, hogy megkapja a neki járó egy fontnyi húst.

A jó orvos azt mondja, a gyógyulás első lépése a helyes diagnózis felállítása. 

Adrian Salbuchi – forrás: RT.com

Róka fogta csuka...

A mostanit megelőző civilizáció "teteme" még ki sem hűlt, a Föld hosszú történelméhez képest elenyészően kevés, pár ezer évre rá, és már meg is jelentek az emberiség következő gyilkosai. Kétségtelen, hogy nagyrészt egyet lehet érteni David Meyer, az összeomlás öt szakaszát felvázoló gondolataival, de ha egytől kezdjük, mindig van egy kiindulási állapot, a nullpont. Ez pedig az, amikor elkezdik kijelölni a társadalmi "fejlődés" irányvonalait, ami egyben azt is jelenti, hogy megtervezték az emberiség elpusztítását, esélyt sem adva számára. Meyer, megállapításaiban nem veszi figyelembe, hogy az általa meghatározott öt szakasz, a "végeredményhez", vagy végítélethez közeli állapot, és az ötödik sem biztos, hogy az utolsó pont.
Bizonyos eseményeket fel lehet gyorsítani, "természeti katasztrófákkal", járványokkal, terrortámadásokkal, vagy akár egy aszteroida becsapódással, bár ez utóbbi még "szerencsére" nemigazán tartozik az emberiség ellen bevethető, illuminátusok által alkalmazható fegyverek közé.

A felsoroltakon kívül a legfenyegetőbb veszélyt a gazdasági összeomlás jelenti, ami már kizárólag spekulációs célok által jöhet létre. A nulla kiindulási állapot valamikor, több, mint 3500-4000 éve lehetett, amikor a zsidó törzsek megjelentek az akkor már magasan civilizált társadalmakban, mint beékelődő, magát elszeparáló, viszályt szító népesség. Közel kétezer évnek kellett eltelnie, mire a feltérképezett világ minden pontjára eljutottak, és további 300-400 évre, hogy "kidolgozzák" a világ leigázásának, kiirtásának terveit. 1789-ig arra fordíthatták az időt, hogy gazdaságilag felfegyverkezzenek, majd 1789. után már teljes jogú polgárokként avatkozhassanak bele az emberiség sorsának alakításába, és erőteljesebben hozzákezdjenek, a közben kazárok által kisajátított terveik megvalósításába. Bár ténykedésüket elszaporodásukkal, és megerősödésükkel egyre több, véresebb, és nagyobb háború jelezi. Fegyverzetük:, a pénz, ármány, árulás, hazugság, megtévesztés, nem változott.


Ahogy korábban már sokszor említettem, a "felhizlalásos módszert" már számtalanszor alkalmazták, ahogy Magyarország esetében tapasztalhattuk az 1945-1989 időszakban. Európa, az USA, Szovjetunió, Kína, de a világ szinte minden országa többször átesett ezen a fellendülő, majd csontig kifosztott állapotig lesüllyesztésen. Csak a 20. század maga több halottat termelt ki háborúival, mint az összes többi előző. Ahogy a technikai fejlődés exponenciálisan gyorsuló tendenciát mutat, úgy az egyre nagyobb háborúk is egyre gyorsabban követik egymást. Társadalmi fejlődésről azért nem beszélhetünk, mert a "középkor" és az "újkor" átmenete is már a szétrombolt, háborúkba kényszerítő pénzuralmi rendszerek következménye, és egyben célja is a kialakítása.
A világ egy jelentős részére rászabadított "kommunizmus", és "szocializmus" álcája alatt csak diktatúrák próbálták elfedni áldatlan és embertelen, ember ellenes tevékenységeiket. A rablókapitalizmus, a magát törvények felettinek kikiáltó "demokráciájára" hivatkozásai, gyenge kísérletek a jogállamiság látszatának fenntartására.

Az 1945. utáni "felhízlaló szakasz" a világon mára már a legtöbb országban végetért. Ez volt az első szakasz, amikor szinte minden jó, és a gazdaság virágzik. Magas, vagy magasabb életszínvonalat sikerült elérni. Az áruk olcsók és könnyen elérhetők. Mindenről úgy tűnik, hogy bőségesen rendelkezésre áll. Az üzletek tele vannak kereskedelmi termékekkel. Az élet általában jó. A nemzet, az infrastruktúra szilárdan, sérthetetlenül és jól működik (nyugaton korábban). Azonban a gondolat, hogy mindenkinek jogai vannak, amit korábban mások szereztek, áthatja a társadalmakat. Javak újraelosztásának politikáját újra és újra végrehajtják, mindezeket törvényeknek, egyezményeknek hívott szabályozó eszközökkel, ellenőrzött méltányosság és egyenlőség mellett, de már mutatkozna a rothadás, és a várható események előjelei.

E politika csökkenti a termelékenységet és lassan emelkednek a függőségek a kormányzati programok jogosultsági és jólétet szolgáló intézkedései alapján.Elsődleges eszközzé válik a karrier, az otthon értéke, a megtakarítás, a beruházások, részvények, és kötvények, az egészségbiztosítás, az életmód kép, a jó hitelminősítés, és az adósságfelhalmozódás. Ugyanakkor az egyén kevés figyelmet fordít a környezetében beállt változásokra...


A hitelkapitalizmus, főleg ha még rablógazdálkodással, korrupcióval is párosul, fokozatos lecsúszást eredményez a lejtőn. Ez a második szakasz. A gazdaság egyre lassabban gyorsul, de folyamatosan növekszik a munkanélküliség. Egyre többen kapnak állami támogatást. A kormányzati kiadások drámaian növekednek. Az arany, ezüst és más nemesfémek árai emelkednek, és az infláció eléri a két számjegyű szintet. Ezzel párhuzamosan növekednek az adóterhek, emelkednek az energiaárak, a kormányok egyre több hitelt vesznek fel, és ebből egyre több tűnik el ellenőrizhetetlen csatornákon.Ebben a szakaszban elsődleges eszköz a készpénz, a nemesfémek, a foglalkoztatási stabilitás,az adósságok megszüntetése, az egészségbiztosítás, az otthon, gépjármű megtartása, és biztonságos, a sűrűn lakott területektől biztos távolságban lévő "menedék" megszerzése, megtartása.

A harmadik fokozat a gyorsuló rosszabbodás fázisa. A teljes összeomlása után kezdődik a gazdaság jelentős és hosszan tartó hanyatlása. A kormány végrehajtja az árszabályozást. Hiány az alapvető termékek széles körében. A lezárt házak üresek és romlik az állaguk. A középosztály lakta városrészek kezdenek úgy kinézni, mint a lakói. A kormány pénz kezd nyomtatni, hogy a számlákat támogatni tudja, és újabb milliókat, milliárdokat tesz ki az állami segítség. Az infláció emelkedik, és a munkanélküliség meghaladja a 25%-ot. A bankok és vállalkozások csődbe mennek. Sok a hajléktalan. A szakszervezetek sztrájkot kezdeményeznek, polgári zavargások, lázadások törnek ki nagy méretekben. Kormányzati szolgáltatások rendszertelenné, és megbízhatatlanná válnak. A helyi és a nemzeti infrastruktúra hanyatlik. Erőszakos bandák kezdenek megjelenni, és érvényre juttatni akaratukat. A kormány megkezdi a lőfegyverek elkobzását a törvénytisztelő polgároktól. Az erőszak mindenütt jelen van. A városokban és a városi területeken nagyon veszélyes élni.
Ebben a szakaszban úgy tűnik, a dolgok visszafordíthatók, ha megfelelő ember irányít, és valóban hisz az alapvető jogokban, úgymint: szabadság, függetlenség, és az egyéni jogok. Valamint nem fél, hogy megtegye a szükséges lépéseket, hogy visszafordítsák a pillanatnyi trendeket. Ezt az embert rágalmazzák és gyűlölik is, mert az ő hozzáállása, a személyes felelőssége, jogosultságai jelentik a végét a jóléti programoknak. Természetesen, ha a megfelelő személy került volna hatalomra korábban, és teszi, amit tennie kell, mindez nem történt volna meg. Ebben a fázisban dominánsok a nemesfémek, készpénz, munka, autó, otthon, rövid távú élelmiszer-ellátás, rövid távú üzemanyag-raktározás, lőfegyver és lőszer, eldugott helyen vidéki relytekhely betervezése, kis állatok, csirke, nyúl, hal stb. tartás, hálózatba szervezni a közeli hasonló gondolkodású embereket, túlélési ismeretek mergszerzése, és készségek fejlesztése.

A negyedik szakasz a sír. Az áttérés ezen szakaszában az összeomlás után a legtöbb középosztálybeli már mindenét elveszítette. Ami egykor jól ápolt középosztálybeli környezet volt, megtöltik a tetemek, és együttesen mutatják az üres, sérült házakkal, mit pusztítottak el a vandálok, és a hatalom. A nemzeti infrastruktúra súlyosan elhanyagolt, és szükséges a nagyjavítás. A villamosenergia-hálózat megbízhatatlanná válik. Az ismétlődő áramszünetek megszokott napi események. Ekkor már nem lehet vásárolni vagy eladni aranyat vagy saját devizát. Az infláció túl van a kontrollálható határon. A gazdaság összeomlik. Rohanás van mindenért, és a polcok megüresednek egy óra alatt. A társadalom a káoszba süllyed. A városi területeken az erőszakos bandák átveszik az irányítást a városi utcák és városrészek felett. A kormány korlátozó intézkedéseket bocsát ki, és kísérlet tesz arra, hogy ellenőrizzék a gazdaságot. Minden erősen adagolt. A mérgek is!


Az élelmiszer-és benzin nagyon drága és nagyon hosszú sorokat kell állni érte, amennyiben azok rendelkezésre állnak. Megfizethető és jó minőségű egészségügyi ellátás nem létezik, és az, hogy volt, egy távoli emlék. Az egyén azt fogja tapasztalni, mintha egy harmadik világbeli országban élne.


Ebben a szakaszban elsődleges eszköz és szempontok, a rejtekhely áthelyezése vidékre, lőfegyverek, lőszer beszerzése, felhalmozása, hosszú távú élelmiszer-ellátás biztosítása (legalább egy év), üzemanyagforrások biztosítása, biztonsági terv, hogy megvédje a csoportot és az eszközöket, kiképzett kutya, kertészeti szakmai ismeretek a túléléshez, túlélési technikák elsajátítása.

Miután az összes fent felsorolt bekövetkezik, túl késő a hiányosságokat bepótolni most. Amit korábban nem szerzett be, azt nemigazán fogja birtokolni most. A helyzet egyre rosszabb lesz... sokkal rosszabb.

Az ötödik szakaszban a kormány bevezeti a statáriumot. Kitör a küzdelem a kormányzati erők és a civilek között országszerte. Fenntartani több mint 30 napra elegendő élelmiszert ekkor már élelmiszetörvény ellenes. A súlyos szegénység és éhínség gyakori látvány lesz. A kormány éppen csak elfogadható mennyiségű élelmet, vízet és menedéket kínál cserébe a szabadságért és a függetlenségért. A demokrácia véget ér és a szocialista államforma leple alatt átveszi a társadalom problémáit hamis ígéretekkel. Azt mondják, békét és nyugalmat hoznak vissza, jobbat, mint volt azelőtt. Eredményeként a totalitárius rendszerben az egyéni szabadságjogok teljesen megszűnnek. Aki még megéri ezt a fázist, rendelkeznie kell a vidéki rejtekhely, biztonsági tervezet, eszközök és csoport, hasonló gondolkodású emberek, lőfegyver és használata, túlélési ismeretek és gyakorlat, kerti munka termeléséből a csoport 150%-os élelmezésére elegendő élelem, tiszta víz, vetőmagok és csereárú eszközeivel, és erős élniakarással, a zord politikai légkörben.


A prioritások a helyzet romlásával változnak. Ma legértékesebb a vagyon, a jó hitel, a luxusautók, és a karrier, de ezek jelentőségüket vesztik, ha a gazdaság összeomlik.Sokan, akik nem rendelkeznek jövőképpel, azt fogják mondani, hogy soha nem fog ez megtörténni, de azok számára, akik úgy döntenek, hogy nem élnek felkészületlenül, meg kell jegyzeni az alábbi választ a kétkedők számára: A tervezés hiánya az Ön részéről nem minősül veszélyesnek a számomra. A mai felkészülés elmaradása a holnap szenvedésének nagyságát növeli.

Persze ez a "szokványos háború előtti forgatókönyv" kiegészül az NWO népesség csökkentését célzó terveivel, az éhezők Bill Gates szándéka szerint és általi GMO növényekkel való etetésével, a kényszersterilizációval, a légkör, a növényzet, és víz mérgezésével, mesterséges járványokkal, földrengésekkel, szökőárakkal, árvizekkel, és aszályokkal, tudatmódosítással, és esetleg egy számukra sem kívánatos, de Demoklész kardjaként az ő fejük felett is lebegő atomháború rémképével. Mindezt az emberiség 1%-a okozza, és 60-70%-nyi tétlen szemlélő, aki megalkuvásukkal, gyávaságukkal, jövőkép-nélküliségükkel lehetővé teszik az 1%-nak, hogy elpusztítsák az emberi civilizációt.

Tulok