Az új megtérőkre leselkedő öt legfőbb veszély

Öt éve, amikor megkeresztelkedtem, bölcs katolikusok figyelmeztettek, hogy rögös út áll előttem; hogy húsvét éjszaka a megtérésemnek nem végpontja, hanem a kezdete – írja a népszerű blogszerző, Jennifer Fulwiler.

Boldog voltam, hogy az egyház tagja leszek, hogy végre megtaláltam az igazságot és minden öröm forrását. El sem tudtam képzelni, hogy valaha alábbhagyhat a hit iránti lelkesedésem – folytatja az ötgyermekes konvertita. – Aztán kiderült, hogy igazuk van. Voltak helyzetek, amik elvették a kedvemet a hit dolgaitól, sőt egyes pillanatokban annyira el voltam keseredve, hogy mélyen meg tudtam érteni azokat, akik elfordulnak az egyháztól.

Jennifer Fulwiler részben lelkipásztorokkal folytatott beszélgetések, részben saját tapasztalatai alapján öt dolgot nevez meg, melyekkel kapcsolatban érdemes résen lenniük az egyház új (és kevésbé új?) tagjainak. Veszélyes lehet...  

1. Ha nem veszik komolyan a szellemi harcot
A szellemi harc valóság, amit alábecsülni veszélyes. A sátán létezik, nem akarja, hogy erősödjön a Krisztussal való kapcsolatunk, ezért fáradhatatlanul igyekszik elfordítani a hittől. Az egyik legfontosabb dolog, amit a mindennapi keresztény életről megtanultam, éppen a szellemi harc felismerése. Anélkül, hogy túl sokat foglalkoznánk a gonosszal, hitünket erősítheti, ha tájékozódunk a témáról egy jó lelkivezető vagy hiteles katolikus internetes források segítségével.   

2. Ha azt hiszik, hogy a katolikusok tökéletesek
Természetes, hogy első lelkesedésében a megtérő csak a jót látja az egyházban. Hiába szapulja a világ egyfolytában a katolikus vezetőket, sok konvertita él abban az illúzióban, hogy helyi plébániai közösségében minden tökéletes. Persze jó, ha meglátjuk egymásban a jót - de ne feledjük, hogy az egyház nem szentek szállodája, hanem bűnösök kórháza. El fog jönni a pillanat, amikor sérelmet szenvedünk egy katolikus hívő társunktól, s ez természetes. Ettől nem lesz kevésbé igaz a hit, ez csupán a bukott világban való élet velejárója.

3. Ha nem építik a kapcsolatot Krisztussal
Megtérésem legizgalmasabb időszaka volt, amikor felfedeztem az egyház felmérhetetlen bölcsességének tárházát. Csak úgy faltam nagy katolikus gondolkodók évszázadokon át alkotott, lenyűgöző műveit. A gond az volt, amikor az olvasási projekt lépett az élő Istennel való személyes kapcsolat helyébe. Elvben tudtam, hogy a Jézussal való személyes kapcsolatra kell törekednem, de mivel ez nem ment magától, lelki életem inkább az elemző gondolkodás, mintsem Jézus Krisztus személyes megismerése felé irányult. A csapda nyilvánvaló, a hozzám hasonló könyvmolyok mégis meglepően könnyen belesétálnak.

4. Ha nem keresik a választ a nehéz kérdésekre
Egyes megtérők könnyen rátalálnak a Jézussal való örömteli kapcsolatra; sokukat az Eucharisztia utáni vágyakozás hozza az egyházba. Első, hatalmas lelkesedésükben nem foglalkoznak a hittani kérdésekkel, remélve, hogy idővel maguktól tisztázódnak. Néhány év múlva azonban, amikor lelki életükben szárazságot, örömtelenséget tapasztalnak, ráadásul a barátok, a családtagok elkezdik mondogatni, hogy egyes katolikus hittételek ésszerűtlenek vagy igazságtalanok, nem tudnak mit válaszolni. A lelki-érzelmi hullámvölgy amúgysem a legmegfelelőbb pillanat a kétségek tisztázására; mindez együtt pedig könnyen oda vezet, hogy az illető elbizonytalanodik hitében és újra eltávolodik az egyháztól.       
 
5. Ha nem csatlakoznak egy katolikus közösséghez
Sokszor nem könnyű, de nagyon fontos, hogy az újonnan megtért katolikus – akinek barátai, családtagjai nem hívők – keressen egy katolikus közösséget. A Facebook nem elég! Sok megtértről, aki később mégis elhagyta az egyházat, utóbb kiderül, hogy nem kapcsolódtak helyi közösséghez. A lelki életben való megmaradáshoz alapvető, hogy őszintén beszélgessünk az életünkről olyanokkal, akik szintén a hit alapján állnak. A legegyszerűbb, ha aktívan bekapcsolódunk a plébánia életébe, de más hívő közösséget, katolikus rendezvényeket is érdemes felkeresni – az introvertáltaknak is!

Az újonnan megtérteknek, akik húsvét vigíliáján fognak keresztelkedni vagy nemrég csatlakoztak az egyházhoz, azt tanácsolom tehát: ügyeljenek ezekre a csapdákra, minden körülmények közt tartsanak ki az imádságban, és Isten hozta őket itthon! 

Forrás: ncregister.com

Az ősi Olimpiai játékok idején, az egyik napon egy törékeny idős ember érkezett az arénába, de már minden hely foglalt volt. Elhaladt az athéniak ülőhelyei előtt, de csak kinevették az öregembert. Aztán elment a spártaiak előtt, amikor egy pillanat alatt az összes spártai felállt a székéről, és felajánlotta helyét az öregembernek. Erre az athéniak hangos ovációval üdvözölték a spártaiakat. Az idős ember ezt mondta: “Az athéniak csodálják a jót, de a spártaiak cselekszik is.”

Az éhezők viadala a valóságban: A bankok játéka az élelmiszerárakkal a szegények rovására

Az élelmiszerárakat a nagy befektetési bankok spekulációi verik fel a világ szegényei számára, milliókat kárhoztatva éhezésre és nyomorra. Az élelmiszer befektetések volumene 65 milliárdról 126 milliárd dollárra emelkedett az elmúlt öt év során, az elmúlt 30 év legmagasabb árait produkálva, olyan hirtelen áremelkedésekkel, amelyeknek nem sok köze van a valós élelmiszerellátási lánchoz, mondja egy vezető amerikai élelmezésügyi szakértő.

A fedezeti és nyugdíjalapok valamint a Goldman Sachs-hoz, Morgan Stanley-hez és Barclay-hoz hasonló befektetési bankok uralják az élelmiszerek árupiacait. Ezek mellett a nagyágyuk mellett eltörpül a valós élelmiszertermelők és vásárlók által bonyolított tranzakciók volumene. A búza határidős piacán például a befektetések 61%-át kizárólag pénzügyekkel foglalkozó kereskedők tranzakciói teszik ki, a Világfejlesztési Mozgalom (World Development Movement – WDM) szerint.

2011-ben a mezőgazdasági termékeket érintő spekulációs befektetések 20%-kal meghaladták a világ országai által biztosított mezőgazdasági segélyek teljes összegét. A Goldman Sachs, a mezőgazdasági piac legnagyobb szereplője, 2009-ben 600 millió dollárt keresett élelmiszer befektetési spekulációkkal, a Barclays Capital, a világ harmadik és a brit piac elsőszámú játékosa pedig 340 millió dollárt keresett 2010-ben a jelentés szerint. A Goldman Sachs és a Barclays Capital nem kívánták kommentálni az adatokat.

A szabályozás 2000-ben történt feloldása előtt a mezőgazdasági határidős piacot leginkább gazdák és élelmiszer felvásárlók használták, akik az árváltozásokkal szemben próbálták védeni magukat, mint például a búza, a kukorica vagy a cukor esetében. Amikor George W. Bush 12 évvel ezelőtt aláírta a Határidős Árupiaci Modernizációs törvényt, a kizárólag pénzügyi érdekeltségű kereskedők özöne lepte el a piacot, a Goldman Sachs-szal az élen, akiket egy cseppet sem érdekelte maga az élelmiszer, amit megvásároltak, kizárólag az árváltozások eredményeként keletkező haszonért szálltak harcba, mondja Olivier De Schutter, az ENSZ ombudsmanja az élelemhez való jogokért.

„Ezek a piacok hihetetlen mértékben kiszélesedtek az olyan pénzügyi befektetők érkezésével, akiket a rövidtávú hasznon kívül semmi sem érdekel. Őket nem érdekli maga a fizikai termék, nem akarnak búzát vagy kukoricát vásárolni, csupán egy vételi vagy eladási ígéretet vásárolnak. Az árupiacnak az ilyen jellegű pénzesítése azt eredményezi, hogy az árak egy spekulatív logika alapján változnak. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy miért emelkednek hirtelen az árak, illetve, hogy miért pukkadnak szét a lufik nagyon rövid idő alatt. Az áraknak egyre kevésbé van köze a kínálat-kereslet viszonyához,” mondja De Schutter.

Az élelmiszerárak 30-éves rekordot döntöttek 2008-ban, éhséglázadásokat eredményezve Mexikóban és Bangladesben. 2010 szeptemberében az árak még magasabbra emelkedtek, és bár azóta kissé visszaestek, még mindig a 2008-as válságszint felett járnak. Az ENSZ Élelmezésügyi Programja szerint ez egy „csendes éhség cunamit” eredményezett. Az alapvető élelmiszerek magas ára, a globális válsággal megtetézve, további 115 millió fővel növelte a világ éhezőinek számát 2008 óta, így számuk ma meghaladja a 925 milliót.

A magas árak igazi katasztrófát jelentenek a szegényeknek, akik bevételük átlag 60%-át költik élelmiszerre, mondja De Schutter.

Most már nem csupán a megszokott helyeket érintik a spekulátorok által gerjesztett élelmiszerválság. Az Oxfam szerint 2010 és 2011 szeptembere között Örményországban az árak a következők szerint emelkedtek: a cukor 46%-kal, a tojás 49%-kal, a sajt 38%-kal, a sertéshús 34%-kal, a tejpor 30%-kal, a vaj pedig 26%-kal. Az áremelkedés eredményeként az élelmiszerfogyasztás valamennyi kereseti csoportban csökkent: a szegények között 14%, a középosztálynál pedig 5%-kal.

Karen Badishyan, közgazdász Gyumri-ban él férjével és két gyerekükkel. „Bevételünk 70%-át ételre költjük, így egyre inkább spórolnunk kell. Komoly pénzszűkében vagyunk. Sok pénzt kellett kölcsönkérnünk és nem tudjuk, hogyan fogjuk visszafizetni. Örményországban, az, hogy valakinek állása van és keményen dolgozik, nem jelenti azt, hogy el is tudja látni a családját,” mondja.

Violet Waithira, kenyai munkanélküli, egyedül tartja el nyolcéves kislányát és 83 éves édesapját. Amikor az árak hirtelen emelkedni kezdtek Kenyában a család kénytelen volt szorosabbra húzni a nadrágszíjat: „Kihagytuk az ebédet és azt a kevés ételt, amink volt félretettük vacsorára. Cukornélküli teát ittunk és sokszor reggelizni sem tudtunk. Nagyon messzire kellett utaznom, hogy folytatni tudjam a mosónői munkát, de sokszor olyan gyenge voltam, hogy összeestem. Vacsorára egy-két bögre vízzel és sóval összekevert lisztet ettünk. Nagyon nehéz volt az életünk.”

Kenyában az élelmiszerárak emelkedésének számos oka volt, a választások utáni erőszakhullámtól a szárazságig, mondja Njoki Njoroge Njehu, a Mumbi Leányai Globális Kutatóközponttól, de globális tényezők is közrejátszottak: „Sok vállalat folytatott spekulációt az élelmiszerekkel és rengeteg pénzt kerestek vele. Tették pedig mindezt a hétköznapi kenyaiak, mexikóiak, argentinok és egyéb országok lakosainak rovására, ahol lázadások törtek ki a magas árak miatt.”

A szakértők között nincs egyetértés abban, hogy az áremelkedést a spekuláció okozza-e vagy egyéb tényezők is közre játszanak, mint például a klímasokk, a bioüzemanyagok terjedése vagy bizonyos élelmiszerek iránti kereslet növekedése. Jayati Ghosh, az Új-Delhi-i Jawaharlal Nehru Egyetem közgazdaságtan professzora, a között a 450 professzor között volt, akik tavaly az árupiac szabályozását követelték a G20-as vezetőktől. A professzornő szerint, bár a bioüzemanyagok kérdése is fontos, jelenleg a spekuláció az egyik okozója a hirtelen áremelkedéseknek. A búza világpiaci árát hozza fel példának, ami 2010 júniusa és decembere között megduplázódott, pedig a globális búzaellátás nem csökkent.

David Hallam, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetétől azt mondja, hogy az áremelkedésnek és az extrém áringadozásnak igenis a spekuláció az oka, és a piac szabályozására van szükség. „Amennyiben egy tényezőről kiderül, hogy erősíti az ármozgást, a kérdés kezelése rendkívül fontos és mindenképpen tenni kell valamit,” mondja.

Az Obama kormány a Dodd-Frank törvény formájában próbálta szabályozni az árupiacot még 2010-ben, de a Wall Street jogi kifogásai miatt a törvény a mai napig nem lépett életbe. A tavaly júliusi G-20-as csúcstalálkozón döntés született az úgynevezett „pozíciókorlátok” bevezetéséről, ami azt jelenti, hogy korlátoznák, mennyi árupiaci szerződéssel rendelkezhet egy befektető, de egyelőre az Egyesült Államokon kívül egyetlen ország sem vezette be a szabályt. A G-20-ak egyetlen intézkedése az ügyben ez idáig a Mezőgazdasági Piacok Információs Rendszerének létrehozása, amely a globális termésszintekre és rossz termésekre vonatkozó adatokat hivatott összegyűjteni, a téves információk vagy pletykák terjedését és a piaci pánikok kialakulását elkerülendő.

Az EU jelenleg is tárgyal az árupiac szabályozásáról. Christine Haigh, a Világfejlesztési Mozgalomtól (WDM) azt mondja, az EU által előterjesztett javaslatok nem hatékonyak, de még van lehetőség a változtatásra. A WDM aggasztónak tartja, hogy Nagy-Britannia a szigorú korlátok helyett, a lazább szabályozást jelentő „pozíciókezelés” bevezetését támogatja.

„Az elmúlt néhány évben tapasztalt rendkívüli mértékű élelmiszer áremelkedések borzasztó csapást jelentenek a világ szegényei számára és visszataszító azt látni, hogy a bankok és pénzintézetek erre még rá is tesznek egy lapáttal. A megfelelő szabályozás bevezetése elengedhetetlen,” mondja.

De Schutter szerint a változtatások bevezetése nem lesz könnyű: „Hihetetlen lobbi tevékenység folyik. Ezek rendkívül bonyolult jogi dolgok és a törvényhozók lassan kifogynak az igazi szakértőkből, hiszen kizárólag a pénzügyi kérdésekben járatos szakemberek tudnak segíteni nekik. Nagyon kevés törvényhozó rendelkezik az ilyen problémák kezeléséhez szükséges tudással, így sokszor a releváns megjegyzések vagy javaslatok hozzáfűzése is komoly kihívásnak számít. Nehéz idők várnak ránk: a klímasokkok, az aszályok és áradások egyre szélsőségesebbek és számuk emelkedik. Egyre nehezebb megjósolni, hogy milyen termés várható, így a spekuláció egyre vonzóbb egyes kereskedők számára. Ennek fényében még fontosabb lenne, hogy elejét vegyük a spekulációknak és megakadályozzuk, hogy a helyzet tovább romoljon.”

 Forrás: The Independent

Széthasítva

Ma este egy szuper jó egyetemi buli lesz, tele van a plakátjával  a város! Ez lenne az, itt balra.

Nos, annak ellenére, hogy nem igazán kedvelem őket, azt azért becsülöm a tudatmanipulációs technikákat alkalmazó PR-osok munkáival kapcsolatban,

hogy mindig elég nyíltan megmutatják az igazi céljaikat, ha jobban megnézitek, sohasem leplezik. Az viszont már más kérdés, hogy nem is kell nekik, mert inkább az emberek gondolkodásmódját ferdítették el úgy, hogy azok többé ne legyenek képesek "látni", így aztán nyugodtan dörgölhetik az orruk elé az igazságot, senkinek nem fog leesni a dolog. Senki nem gondolkodik el egy ilyen plakáton, csak nézik, de nem látják képeket, amiket eléjük raknak.

Egy olyan érdekes korban élünk, amikor már senki nem botránkozik meg azon, ha egy DJ mondjuk úgy hívja magát, hogy  "Don Diablo", és ezzel egyszerre azonosítja magát minden létező gonosszal itt a földön (Don = Legfőbb Maffia vezér) és a túlvilágon (Diablo = Ördög). Mert mi is lehetne ennél lazább név, nem?
(A jegyár alatti ördögről nem is beszélve, ott a lángok között.)
No de még csak nem is a sátánizmus volt az a plakáton, ami felkeltette a figyelmemet - azt már teljesen megszoktam, hiszen bárhova nézek, azt látom -, hanem az az arckép a jobb felső sarokban.
Az egész úgy néz ki, mintha egy kreatív grafikus munkája lenne: milyen ügyesen széthasította azt az arcot, jól feldobta vele a plakátot, laza lett tőle, nem?
Nos, el kell áruljak nektek valamit. Ezek a reklámok sokkal többről szólnak, mint arról, hogy eladjanak neked vele egy terméket.

Minden fontos részlet, amit a nagy cégek plakátjain láttok, nagyon konkrét üzenetet közvetít, minden kép meghatározott okból van ott, fontos feladata van. Akik követik a blogot tudják, hogy az illluminátus tervek lényege az oszd meg és uralkodj a világ felett, a megosztáshoz pedig szükséges nekik széthasítaniuk az országokat, a nemzeteket, a vallásokat, mindennemű csoportot, ami valamilyen módon esetleg összetart, no és persze a családokat is. Nap, mint nap láthatjátok az ezzel kapcsolatos propagandáikat, csak be kell kapcsolni azt a szép fekete dobozt (vagy ma már inkább szép fekete lapot), ami a nappaliban figyel, vagy elég nézegetni a reklámplakátjaikat.

Nos, a - számunkra szomorú - helyzet az, hogy a közösségek széthasításában az elmúlt száz év során nagyon komoly eredményeket értek el. Ahogy Ted Gunterson fogalmazott (és ezt már 20 évvel ezelőtt mondta): Terveiket, ha hiszed, ha nem, olyan 90%-ban már mind meg is valósították. A közösségeket szinte teljesen lebontották, nem hogy a nemzetek nem tartanak össze, de még a lakóközösségedben a lakók sem találják meg a közös hangot, legtöbbször nem is ismerik egymást. A családok nem tartják a kapcsolatot, nem támogatják egymást, a baráti és a szerelmi kapcsolatok egyre inkább egymás kihasználására, és nem a kölcsönös szeretet adására épülnek, mint egykor.
Elsöprő sikerükön felbuzdúlva, így hát úgy döntöttek, miért is ne lehetne magát az egyént is széthasítani... Hogy azt nem lehet? Mi sem egyszerűbb ennél, épp erre jók a szintetikus drogok, a szintetikus prüntyögéssel, amit valahogy sikerült "zene" címszó alatt bevezetniük a köztudatba, pedig azzal sem árulnak zsákbamacskát, hiszen úgy is nevezték el: "transz zene" (trance). Szóval ezekkel a kiváló modern eszközökkel neki lehet állni az emberi tudat széthasításának. Nem fizikailag lesz a fejed széthasítva szilánkokra, ahogy a plakáton, az persze csak jelképes. Az emberi tudatot szeretnék szétszabdalni, hogy ne legyen többé egész-séges a gondolkodásod. Ha ez mind  túl elrugaszkodottnak tűnik, olvass utána az MK-Ultra nevű CIA programnak (még az 50-es években indították el), ahol szintetikus drogokkal (eleinte főleg LSD-vel) és egyfajta hipnózissal (akkor még nem állt rendelkezésre ilyen jó transz-zene) akár létre tudtak hozni egy adott emberen belül több különböző személyiséget, melyek nem tudtak egymásról, és melyek között a hipnotizőr kulcsszavakkal tudott váltogatni.

Van itt egy jó videó erről, nemrég töltöttem fel.

És nehogy valaki félreértsen, még csak nem is vagyok ultra-konzervatív ember. Nem gondolom, hogy a bulizás, a szex vagy egy pohár sör erkölcstelen dolog lenne. Semmi rossz nincsen ezekben. A probléma valahol ott kezdődik, amikor a keverőpultnál álló fazont úgy hívják, Ördög, a sörömet úgy, hogy Démon, a lányok a klubban egy olyan tini-sztárra szeretnének hasonlítani, aki náci uniformisban, félig meztelenül korbácsolja az egymást érzékien nyalogató bőrmaszkos fiúkat, és a zenében, amit játszanak nincsenek dallamok, csak annyi a célja, hogy transzba juttasson és lebontsa a tudatodat. Ha erre nem tudod azt mondani, "köszönöm, inkább nem kérem", akkor utána persze, hogy nem fogod tudni megkülönböztetni a valóságot a médiapropagandától.

Szóval amondó vagyok, tartsd nyitva a szemed, és ne engedd, hogy téged is széthasítsanak!

forrás:  http://pirospirula.blogspot.com/2011/05/szethasitva.html