Amerika nyomás alá helyezi Izraelt?

John Kerry amerikai külügyminiszter vasárnap Jeruzsálembe látogat, ahol "mélyreható megbeszéléseket" folytat Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel.

A felek a tervek szerint a nemrég újraélesztett közel-keleti béketárgyalások jelenlegi állapotáról és a Szíriában kialakult helyzetről fognak tárgyalni - tájékoztatott a külügyminiszter szóvivője pénteken.

Az amerikai diplomácia vezetője a hét elején Londonban a tárgyalásokban érintett másik fél vezetőjével, Mahmúd Abbász palesztin elnökkel is találkozott. A palesztin-izraeli béketárgyalások közel hároméves szünet után - Kerry intenzív erőfeszítéseinek is köszönhetően - idén július végén kezdődtek újra. Az azóta eltelt időszakban többször is találkoztak egymással a felek, a párbeszéd célja az, hogy kilenc hónap alatt elérjék a végső megállapodást.

A két fél egyebek közt az úgynevezett kétállami megoldásról, Jeruzsálem jövőjéről és a több mint ötmillió palesztin menekült sorsáról is próbál egyezkedni. A tárgyalások felmelegítése óta eltelt időszakban a palesztin fél ugyanakkor többször is borúlátóan nyilatkozott az esetleges egyezséget illetően.

A két nép közötti béketárgyalások 2010-ben rekedtek meg a ciszjordániai zsidó telepek bővítései miatt, amelyeket a palesztinok úgy tekintenek mint jövőbeli - az Izrael által 1967-ben megszállt Gázai övezet és Ciszjordánia, valamint Kelet-Jeruzsálem alkotta - államuk területének elorzását.

Izrael akkor bekebelezte Kelet-Jeruzsálemet, amit a nemzetközi közösség soha nem ismert el. A palesztinok Kelet-Jeruzsálemet szeretnék független államuk fővárosának.

http://www.ma.hu/...place=srss

Zubor Zalán: Remény, árulás, tragédia: 73 éve fejeződött be Észak-Erdély visszacsatolása

Diadalmenetben vonult be a magyar honvédség a II. bécsi döntéskor visszacsatolt Észak-Erdélybe, holott a magyarlakta területet nem katonai erővel, vagy különösebb diplomáciai furfanggal, hanem a hitleri Németország és Mussolini Olaszországa "ajándékaként" szerezte vissza Magyarország. Teleki Pál miniszterelnök felismerte: a németek egyedüli célja a döntéssel Magyarország és Románia elkötelezése volt a tengelyhatalmak oldalán. A határrevízió – csakúgy, mint a húsz évvel korábbi trianoni békeszerződés – valamelyest csökkentette a kisebbségben élő népesség arányát, azonban a négy év múlva hatalomra kerülő Sztójay-kormány a magyar nyelvű és identitású zsidóság meggyilkolásában történt részvételével maga járult hozzá a magyarság arányának csökkenéséhez Észak-Erdélyben.

„Szeptember 13-ára gyönyörű virág és lobogó díszben köszönti a város a falvak zarándokló lakosságát. (...) Déli 12 óra lehet, amikor megérkezik a honvédsereg. Hatalmas gépkocsik. Tankok. Ágyúk. Bámulat és öröm a szemekben. Újra virágeső hull. S a szívekből felszabadult tomboló érzés átfűti az ezrekre menő tömeget. Ünnepi percek. Talán a Magyarok Istene is mosolyogva tekint le a sokat szenvedett népre, melyre szabadulást hoztak a dicső magyar honvédek" – így írta le a magyar katonák kézdivásárhelyi bevonulását a Székely Újság hetvenhárom éve, 1940. szeptember 13-án. Ekkor érte el a magyar honvédség a székelyföldi településeket, ezzel befejeződött a magyarok bevonulása a II. bécsi döntéssel visszakapott Észak-Erdélybe.

A térség második világháború alatti történetének kiváló feldolgozása Ablonczy Balázs A visszatért Erdély 1940–1944 című, 2011-ben, a Jaffa kiadónál megjelent könyve, amelynek köszönhetően a magyar olvasók a korábbi évtizedeknél lényegesen tisztábban láthatnak a bécsi döntés körülményeit, a "magyar Erdély" megteremtésére tett utolsó kísérlet éveit, valamint az észak-erdélyi, zömmel magyar identitású zsidóság "anyaország" általi elárulását és elpusztítását illetően. A következőkben elsősorban Ablonczy művének adataira támaszkodva mutatjuk be Észak-Erdély 1940 és 1944 közötti történetét.

Fotó: Fortepan

A magyar lakosság győztes felszabadítóként ünnepelte az érkező katonákat, mások a magyar diplomáciát méltatták, valójában azonban „Észak-Erdély visszatérésében” Magyarország kevés szerepet játszott: a döntés egy nagyhatalmi játszma része volt, aminek segítségével a náci Németország maga mellé állíthatta Romániát és Magyarországot is, valamint megakadályozhatta a Szovjetunió balkáni térnyerését.

A németeknek inkább Románia számított

A két világháború között az európai nagyhatalmak – mind a versailles-i békerendszer fenntartásában érdekelt szövetségesek, mind az az ellen küzdő tengelyhatalmak – ellentmondásosan viszonyultak Erdély kérdéséhez: Franciaország hagyományosan a fennálló határok megváltoztatása ellen érvelt, míg Nagy-Britannia egy bizonyos pontig elismerte a Romániával szembeni magyar területi követelések jogosságát, azonban kockázatosnak tartotta a status quo felbontását. Németország 1940-ig inkább Romániát támogatta, elsősorban a román kőolaj miatt, de igyekezett „mindkét vasat a tűzben tartani”. A fasiszta Olaszország ugyan teljes mértékben támogatta a magyar revíziós igényeket, elvi támogatáson túl nem nyújtott valódi segítséget.

A határrevízió szempontjából előnytelen közeg miatt Erdély kérdése egészen 1940-ig a levegőben lógott, amikor is a magyar politika elérkezettnek látta az időt területi követeléseik érvényesítésére: 1940 nyarára Nyugat-Európa, köztük Franciaország, Románia hagyományos szövetségese német megszállás alá került, Kelet-Európában pedig a Harmadik Birodalom mellett a Szovjetunió is megerősítette a befolyását. Korábban, 1938-39-ben Magyarország német és olasz diplomáciai segítséggel szerezte vissza a Felvidék magyar többségű területeit, majd Kárpátalját, így kézenfekvőnek tűnt, hogy Erdély ügyében is a Berlin–Róma-tengely segítségét kérjék.

Sztálin is odaadta volna

1940-ben azonban ez mégsem volt ennyire egyértelmű: az év júniusában a Szovjetunió ultimátumot adott a Román Királyságnak, hogy adja át az akkor hozzájuk tartozó Besszarábiát (ma Moldova) és Észak-Bukovinát. A szovjet követeléseknek Németország sem állt ellen, mivel egy évvel korábban a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében befolyási övezetekre osztották Kelet-Európát, és Románia keleti része a szovjet érdekszférába került. A magyar vezetés hamarosan komolyan kezdett foglalkozni a gondolattal, hogy Erdélyt szovjet segítséggel szerezzék vissza. A tervek között szerepelt, hogy egy szovjet-német közös bizottságot kérnek fel döntőbírának (esetleg az olaszokkal kiegészítve), sőt Erdély katonai erővel való visszaszerzése is: az ultimátum után Molotov szovjet külügyi népbiztos jelezte Kristóffy József moszkvai magyar nagykövetnek, hogy kész lenne egy Románia elleni katonai fellépésre Magyarországgal együtt.

Werth Henrik, a Magyar Királyi Honvédség vezérkari főnöke hajlandó lett volt elfogadni a szovjet ajánlatot, azonban Teleki Pál miniszterelnök végül túl kockázatosnak ítélte a Sztálinnal való együttműködést. Más katonai vezetők arra figyelmeztettek, hogy a magyar honvédség nem áll készen a románok elleni háborúra: a román hadsereg jelentős létszámbeli fölényben volt, ráadásul nehézfegyverek és repülők számában két-háromszorosan is felülmúlta a Honvédséget. A közös magyar-szovjet akcióra végül nem került sor, június 28-án II. Károly román király engedett a szovjet nyomásnak és kivonult Besszarábiából és Észak-Bukovinából – a nyugati határ pedig érintetlen maradt.

A nagy játszma

A magyar külügy még Besszarábia megszállása előtt puhatolózni kezdett a náci Németországnál, hogy elérje, a szovjetek helyett Berlin gyakoroljon nyomást Romániára a revízió érdekében. A német diplomatákat propagandaanyagokkal és Erdély népességi adataival bombázták. Hamarosan a román külügy is jelezte: elfogad egy német-olasz döntést Erdély ügyében. A magyarok pozícióján jelentősen javított az ekkor még levegőben lógó szovjet-magyar együttműködés lehetősége. Németország számára komoly kockázatot jelentett volna, ha egy Románia elleni támadással Sztálin kiterjeszthette volna a befolyását az országra, vagy a balkáni térség többi részére is. A döntőbíráskodással azonban Hitler nemcsak a szovjet terjeszkedést akadályozhatta meg, hanem saját befolyását is erősíthette Magyarország és Románia felett.

A Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszter által – Románia és Magyarország kizárásával – hozott döntést augusztus 30-án hirdették ki a Bécsben összegyűlt román és magyar küldöttek előtt. A magyar diplomácia ekkorra lemondott egész Erdély visszacsatolásáról, legmerészebb követelése Erdély a Marostól északra fekvő fele volt. Románia ezzel szemben csak a határ menti sávról lett volna hajlandó lemondani, keletebbi területekről, köztük a magyar többségű Székelyföldről nem. A nagyhatalmak végül magyar szempontból rendkívül előnyös döntést hoztak: a Kárpátok északi gerince mentén, a Székelyföldet is magába foglaló 43 104 négyzetkilométeres területet ítéltek Magyarországnak. A teljes területen 1930-as román adatok szerint 49 százalékkal a románság létszáma nagyobb volt, mint a 38 százalékos magyarságé, azonban az 1941-es, már a magyar állam által szervezett népszámlálás szerint 53,6 százalékkal a magyarok voltak többségben. A döntés kihirdetésekor a román külügyminiszter, Mihail Manoilescu összeesett és elájult. Hasonlóan reagált egész Románia: a döntés hírére több helyen zavargások törtek ki, a kormány megbukott, és a szélsőjobboldali Vasgárda által támogatott Ion Antonescu marsall került hatalomra.

Három határ

Pusztán az etnikai arányokat nézve mind a II. bécsi döntés, mind a trianoni békeszerződés "igazságosabb" volt, mint az 1918 előtti határok. Az etnikai arányokhoz legkevésbé a Trianon előtti határok illeszkedtek, azaz az 1918 előtti határok voltak a "legigazságtalanabbak": a Magyarországhoz tartozó, később Romániához csatolt területeken körülbelül 54 százalékos többségben voltak a románok, összesen 2 800 000 ember. Abból a szempontból, hogy hány ember élt Erdélyben kisebbségben, a trianoni döntés ennél kevésbé volt méltánytalan: ekkor Erdély lakosságának 42 százaléka került kisebbségi sorba, köztük a 1 660 000-es magyar kisebbség, valamint az 550 000 erdélyi és bánáti német, akik szintén inkább a magyar állammal azonosultak. A II. bécsi döntés után Magyarországhoz került Észak-Erdélyről ellentmondásos népességi adatokkal rendelkezünk: az 1930-as román népszámlálás szerint a magyarság aránya csak 38 százalékos volt, míg a románok aránya 49,2 százalékos volt. Az 1941-es magyar népszámlálás szerint viszont 53,6 százalékkal a magyarok voltak többségben, míg a román kisebbség aránya 39,9 százalék volt. Észak-Erdélyben magyar becslések szerint tehát egymillió román került kisebbségi sorba, de Magyarországhoz kerültek olyan összefüggő magyar területek, mint Székelyföld. Dél-Erdélyben körülbelül félmilliós magyar kisebbség maradt, akik közül százezren még a háború alatt északra költöztek.

Oszd meg és uralkodj

A második bécsi döntés következménye az lett, hogy mind Magyarország, mind Románia elkötelezte magát a náci Németország mellett: az új román vezető, Antonescu Hitlerrel való első megbeszélésén, 1940. november 22-én kijelentette, akár fegyverrel is kész harcolni a tengelyhatalmak győzelméért, abban a reményben, hogy hűsége jutalmaként végül visszakaphatja Észak-Erdélyt. Erre lényegében Hitler is ígéretet tett, amikor azt mondta neki: „a történelem nem áll meg az 1940-es esztendőben”, a bécsi döntés pedig nem „a történelem utolsó lapja”. A Szovjetunió elleni háborúban Románia erején felül vett részt, ami Magyarországot arra sarkallta, hogy szintén igyekezzen jó pontokat szerezni Hitlernél, aminek egyenes következménye lett a Szovjetunió elleni hadüzenet Don-kanyar tragédiája.

„Köszönjük, Hitler! Köszönjük, Mussolini!”

Magyarországon a II. bécsi döntés ihirdetésekor népünnepély tört ki a, a hazatérő delegációt éljenző tömeg fogadta a fellobogózott Keleti pályaudvaron, a lelkesedést nem lohasztotta le Teleki Pál komor hangú beszéde sem. „Újra előttünk áll az a feladat, amely egy sok nemzetiséget magában foglaló államnak vezetésével jár. Becsülje meg ezt a nemzet minden tagja. (...) Senki se handabandázzék, senki a nemzet bizalmával és értékeivel vissza ne éljen! Ez az, amivel hazajöttünk.” – mondta a miniszterelnök, aki nem osztozott a többség örömében. Teleki jól látta: a döntés valójában a tengelyhatalmi tábor melletti elköteleződést fogja eredményezni. Észak-Erdélyért cserébe Budapest számos gazdasági engedményt kényszerült tenni Németországnak, ezzel csökkent Magyarország gazdasági függetlensége. A Volksbundnak adott különleges jogosítványok szintén Hitler befolyását erősítették.

A döntést követően 1940. szeptember 5-én megkezdődött a magyar honvédség bevonulása a visszacsatolt területekre. A magyar katonai jelenlét 13-án vált teljessé, ezután novemberig katonai közigazgatás alatt állt Észak-Erdély. A kilencvenes évek elején egy asszony, aki kislányként nézte végig a honvédek bevonulását, így emlékezett vissza: „A port mind lenyaltuk róluk, nem én, hanem mindenki, férfiak és gyermekek, ahányan voltunk, mindenki, ahányan ráfértek egy katonára, mind csókolták, úgy örvendtünk.” A bevonuló csapatokat a magyar lakosság általános ünnepléssel fogadta, mindenhol magyar, olasz és horogkeresztes német zászlókat húztak fel, pár helyen „Köszönjük, Hitler! Köszönjük, Mussolini!” feliratú transzparenseket feszítettek ki. Az erdélyi románok gyászoltak, többnyire visszahúzódtak otthonaikba, egyesek Dél-Erdélybe menekültek, de néhány incidenstől eltekintve nem tanúsítottak ellenállást.

Bár Észak-Erdélyt nem fegyverrel, hanem diplomáciával sikerült visszaszerezni, a bevonulás közel sem volt vértelen esemény. Ördögkútnál magyar katonák 87 román és hat zsidó civilt öltek meg, Bihardiószegen pedig a kivonuló román katonák lőttek agyon két magyar lakost, majd lövöldözésbe kezdtek a bevonuló magyar katonákkal. A román kézen maradt Dél-Erdélyben több helyen támadtak az ott maradt magyar, zsidó és német kisebbségre, bosszúból a területveszteségért. Mindkét oldalról megindult a spontán lakosságcsere, és a magyar és román kormány tárgyalni kezdett szervezett áttelepítésekről is, amelyek azonban sosem valósultak meg, elsősorban azért, mert valójában Románia nem mondott le Észak-Erdélyről.

A magyar állam elárulja az észak-erdélyi zsidóságot

A második világháború előtt Észak-Erdélyben élt az erdélyi zsidóság közel négyötöde, több mint 165 000 ember. Mind a Dél-, mind az Észak-Erdélyben élő zsidók túlnyomó többsége magyar anyanyelvű és identitású volt, amit jól mutat, hogy a Trianonban bemutatott Teleki-féle „vörös-térképen” is következetesen magyarként van feltüntetve a zsidóság. Az erdélyi zsidók nyelvüket és identitásukat Erdély elcsatolása után is megőrizték. Aradon például 1910-ben az ott élő több mint 7000 zsidó 96,3 százaléka vallotta magát magyar anyanyelvűnek. A Trianon utáni népszámlálásokon a zsidókat a magyartól külön nemzetiségnek számolták, hogy ezzel is csökkentsék a magyarok látszólagos arányát, de az anyanyelvről szóló statisztikákban a magyar ajkúak arányát növelték a zsidóként regisztráltak is: 1930-ban 29 978 magyar nemzetiségű személyt regisztráltak, ugyanakkor 41 161 lakos nyilatkozott úgy, hogy magyar anyanyelvű, köztük az aradi zsidók nagy része, akik közül csak 687-en nyilatkozták, hogy jiddis anyanyelvűek.

Fotó: Fortepan

Az észak-erdélyi magyar bevonulást a magyar ajkú zsidóság nagy része is ünnepelte, annak ellenére, hogy Magyarországon már érvényben volt a második zsidótörvény is. Erre utal az a mai szemmel zavarba ejtő korabeli fénykép is, amelyen egy rabbi üdvözli a magyar katonákat, háta mögött a horogkeresztes német zászlóval. Ennek ellenére 1944-ben, a Sztójay-kormány hatalomra kerülése és a német megszállás után szinte a teljes, észak-erdélyi zsidóságot, közel 140 000 embert Auschwitzba és más táborokba deportáltak – ez a magyar hatóságok közreműködése miatt alig három hétbe telt. A háborút az észak-erdélyi zsidók alig 15 százaléka, 8-10 ezer ember élte túl.

Ezzel szemben a román fennhatóság alatt maradt 40 ezres, szintén nagyrészt magyar ajkú dél-erdélyi zsidóság minimális veszteségekkel vészelte át a háborút. Igaz, nem Antonescu jóindulatának köszönhetően: a II. bécsi döntés után Romániában rendkívül heves antiszemita közhangulat alakult ki, ami sok helyen pogromokhoz vezetett. Az Antonescu-rezsim „teljesítési politikája” kiterjedt a zsidókérdésre is, így, különösen 1941 után, Hitler ilyen irányú követeléseit is szinte maradéktalanul teljesítették: a Szovjetuniótól visszaszerzett Besszarábiában és Transznisztriában gettókat, sőt egy koncentrációs tábort is felállítottak, ahol 3-400 000 óromániai zsidó esett áldozatul az éhezésnek, betegségeknek és a német és román katonák kegyetlenkedéseinek. Azonban a magyar ajkú dél-erdélyi zsidóság deportálására már nem került sor: a sztálingrádi csata után Antonescu már nem teljesítette akkora hévvel Hitler kívánságait, így a dél-erdélyi zsidóság néhány elszigetelt atrocitás mellett egy-két ezer fős veszteséggel élte túl a háborút.

A magyar anyanyelvű észak-erdélyi zsidóság elpusztítása a magyar állam közreműködésével hozzájárult az erdélyi nemzetiségi arányok felborulásához a románok javára: Nagyvárad magyar lakossága például a háború alatt 92 százalékról 27 százalékra csökkent, amihez nagyban hozzájárult a 30 ezres zsidó közösség deportálása és meggyilkolása. Egész Erdélyben a magyarok aránya az 1910-es 32 százalékról a háború alatt 20 százalék alá csökkent, ebben jelentős szerepe volt a 120-130 ezer észak-erdélyi zsidó elpusztításának. A kollaboráns Sztójay-kormány és a késői Horthy-rendszer a magyar identitású észak-erdélyi zsidóság elárulásával és a legyilkolásukban történt tevőleges részvételével a legnagyobb lépést tette Erdély 1944 után felgyorsult elrománosodása felé.

HVG

Orbán Viktor (Döbrögi) ultimátuma a bankok felé egy nevetséges színjáték és időhúzás!

Biskekben megnyílt a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója

©  Képernyőfotó: www.sectsco.org

Biskekben megkezdődött a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagországai államfői tanácsának ülése.

Oroszország, Kína, Kirgízia, Kazahsztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán vezetői megvitatják az együttműködés kérdéseit, a SCO lehetséges bővítését, valamint az éles nemzetközi problémákat, egyebek között a Szíria körül kialakult helyzetet. Szó lesz az afganisztáni drogveszéllyel szembeni intézkedésekről és az iráni nukleáris programról is.

A zárt ajtók mögött tartott találkozót követően, a tagországok vezetőihez csatlakoznak a SCO megfigyelői státusú országainak – Afganisztán, Irán, Mongólia, India és Pakisztán - elnökei.

http://hungarian.ruvr.ru/2013_09_13/Biskekben-megny-lt-a-Sanghaji-Egyuttmukodesi-Szervezet-csucstalalkozoja/

A közjegyzőnek kötelessége a Bank által kért okirat elkészítése

– DE NEM HAMISÍTHAT KÖZOKIRATOT A KÖZJEGYZŐ A BANK KÉRÉSÉRE SEM,MERT A KÖZJEGYZŐT A BANK SEM UTASÍTHATJA!

A Ptk. 242.§-a erről rendelkezik: A tartozáselismerés

242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.
(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

Először volt a tartozáselismerése az Adósnak a közjegyzői okiratban a szerződéskötéskor.

Ezért a Ptk.242.§ – a értelmében arról a tartozásról kell közokiratot készítenie a közjegyzőnek, amely tartozás megfizetésének az adós aláírt.

Esetünkben a közjegyzői okiratba foglalt felek közötti kell hogy legyen a tartozás
– az az Adós és az a kölcsönadó, aki meg van benne jelölve
– az a kölcsönösszeg, amelyet a tartozáselismerő közjegyzői okirat tartalmaz

AZ A JOGCÍM, AMELY A KÖZJEGYZŐI OKIRATBAN MEG VAN JELÖLVE!!!
ÉS NEM MÁS !!!!!

Nem azt írja elő a közjegyzőkről szóló törvény, hogy annyi a lényeg, hogy legyen benne az okiratban valaki, aki kölcsönadóként szerepel, valaki, aki Adósként szerepel , egy bármely összeg, és egy bármely jogcím:

Közjegyzőkről szóló törvény:

112. §251 (1)252 A közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza
a., a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,
b., a jogosult és a kötelezett nevét,
c., a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,
d., a teljesítés módját és határidejét.
(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.
(3) E § alapján akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 21. §].

A közjegyző, amikor elmegy hozzá a Bank képviselője, megnézi , hogy
– a képviseleti jogosultság rendben van-e,
– a megjelent személyeket beazonosítja
– megnézi, hogy létezik-e az adott szerződés és szerepelnek-e benne azok a személyek, akiknek a közjegyző címezni fogja a felmondást.

De nem nézi meg azt, hogy a tartozáselismerő aláírását követően a szerződésbe foglalt kölcsönösszeget , amelynek a visszafizetésére KÖLCSÖN JOGCÍMEN az Adós(ok ) kötelezettséget vállaltak, az Adós megkapta – e , ugyanis a Bank nyilvántartási számlája nem bizonylata a pénzkölcsön nyújtás igazolásának . Az Adós számára még csak meg sem nézhető bizonylat, amelynek az a rendeltetése, hogy a felek közötti gazdasági eseményeket felkönyveljék rá. Tehát technikai számla.

Tehát a közjegyző egyet nem néz meg. Azt, hogy történt-e pénzkölcsön nyújtás a Bank részéről.

A közjegyző a banki nyilvántartást nézi meg, amely a Bank által a felmondás pillanatában nyilvántartott kölcsöntartozás összegét tartalmazza, de nem bizonylata sem az Adós számára folyósított pénzösszegnek, sem az Adós által megfizetett összegeknek.

A hitelnyilvántartási számla az Adós számára banktitkot képez, ezért az Adósnak olyan ténytanúsítvány alapján keletkezik kölcsöntartozásként megjelölt fizetési kötelezettsége a felmondást kérő Bank felé , közjegyző által , közokiratban tanúsított módon , amely iratot az Adós nem nézheti meg, annak tartalmáról nem kap semmilyen információt. Pusztán az egyenlegét tudhatja meg.

A közjegyző nem tud arról, hogy az Adós kapott-e pénzkölcsönt a Bankról, mert az Adós banki kivonatát nem nézi meg . A közjegyző felmondást készít és tanúsítja a Bank által a közjegyző előtt felmutatott hitelnyilvántartási számlán lévő adatot annak érdekében, hogy a közjegyző átadhassa ezen felmondást a tartozáselismerő közjegyzői okiratot végrehajtási záradékkal ellátó közjegyzőnek.

Az a tény, hogy a végrehajtási záradék ellen lehet ellentmondást benyújtani, nem mentesíti a közjegyzőt , hogy a munkáját elvégezze. Azt a munkáját, amely során meggyőződik arról, hogy a tartozáselismerő közjegyzői okiratba foglalt kölcsönösszeget KÖLCSÖN JOGCÍMEN a Bank az Adós rendelkezésére bocsátotta-e. Tehát az Adós rendelkezésére bocsátotta-e a devizaösszeget névértéken a Bank.

A közjegyző nem győződik meg arról, hogy az Adósnak keletkezett-e kölcsöntartozása.
A közjegyző tanúsítja a bank belső titkos nyilvántartási számláján szereplő adatot, amit az Adós kölcsöntartozásaként jelöl meg a közjegyző előtt.
A közjegyző az Adós ellen indítandó végrehajtási eljáráshoz szükséges iratot, a felmondást készíti el.
A közjegyzőt a közigazgatási miniszter nevezi ki.
A közjegyzőt a magyar állam kérte fel arra, hogy a magyar lakosságot ellehetetlenítse.
A közjegyző a magyar emberek felesküdött ellensége.
A közjegyző Magyarország felesküdött ellensége.
A közjegyző elárulja a magyar népet.
A közjegyzőt magáncégek, a Bankok kérik fel arra, hogy a magyar lakosság vagyonának elvételében kulcsszereplőként részt vegyen.
A közjegyzőnek ezért a díjakat a magyar emberek fizetik meg.

A magyar állam a közjegyzők tevékenységén keresztül közvetlenül vesz részt a magyar családok kilakoltatásában.
A magyar állam nem a magyaroké.
Nincs magyar állam. Csak magyar emberek vannak.

Eljött az államalapítás ideje.

Töviskesné Dsupin Judit

“Bezúzom egy bank kirakatát!”

- Póka László levele szerkesztőségünknek és a miniszterelnöknek -

Póka László, a Nem adom a házam mozgalom vezetője, a mai napon délelőtt, az alábbi nyilatkozatot juttatta el szerkesztőségünknek:

Gyáva népnek nincs hazája!

Elég volt a bankárok uralmából.
Elég volt abból, hogy Magyarországon a mai napon is legalább két ember belehal a devizahiteles kifosztásba.

Amennyiben kedden reggelig nem állnak le a végrehajtások, akkor 2013. szeptember 17. napján reggel 7 órakor az Oktogonon bezúzok egy banknak a kirakatát.

Ezt a nyilvánosság előtt teszem, mert itt már nem lehet bujkálni, titkolózni.

A lenti levelet írtam ezzel kapcsolatban a Miniszterelnök Úrnak.

Tisztelettel: Póka László

http://www.youtube.com/watch?v=3NAI9v8Lf_w&feature=youtu.be

***

Tárgy: Gyáva népnek nincs hazája

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Hamarosan kettő hete lesz, hogy az otthonvédő szervezetek folyamatosan demonstrálnak az Ön házánál.

Legfőbb követelésünk, hogy állítsák le a végrehajtási eljárásokat. Azért is elengedhetetlen ez, mert már kormányzati szinten is elismerték, hogy a devizahitelek csalások voltak, az embereket átverték.
Ennek ellenére a kormány, és az országgyűlés hagyja, hogy ezen szerződésekre alapozva tovább fosztogassák a bankok a népet.
Az eddig napvilágot látott megoldási javaslatok mind a bankok érdekeit szolgálják.

Ez így nem mehet tovább!

Az alábbi videón http://www.youtube.com/watch?v=bBjK_LaEYAY&list=PL-CCPslOMA9AOz1c0IYxXL1ppWEBYOzcl – Lévai Anikó, a Miniszterelnök úr felesége arról beszél, hogy a férje nyakát elvágnák a bankárok, ha fellépne ellenük. (0:30-kor hallható)

Ezt úgy kell tekinteni, hogy Magyarországot fenyegetik.
HA ez így van, akkor mindannyiónk kötelessége, hogy megvédjük egymást.
Itt most nincs nép, és politikusok.
Itt most nincs jobb, és baloldal.
Itt most nincs fehér, és cigány.
Itt most nincs hiteles, és nem hiteles.

Itt most minket megfenyegettek, megtámadtak.
Ezt együtt kell elhárítani!
Aki bátor, az álljon ki Magyarországért a bankárok ellen!
Most eljött az idő, hogy felálljon mindenki a székéből!

Én kiállok. Nem tűröm tovább, hogy a bankárok kizsákmányolják az embereket.
Jöjjön Ön is.
Várom a Miniszterelnök urat is, hiszen most az Ön életéért is kiállok éppen úgy, mint minden magyar ember életéért.

Bízom benne, hogy lesznek ebben az országban más bátor emberek is, akik – amíg Mi 2013. szeptember 17-én kedden 7 órakor bezúzunk egy bankkirakatot az Oktogonon – szintén megmutatják, hogy kiállnak a szabadságunkért.
Itt a beharangozó:

Budapest, 2013. 09. 13. szept. 13.

Tisztelettel: Póka László

Az Európai Unió után

Hazánkat olyan államon veszik körül, melyek ellenséges, vagy közönyös magatartást tanúsítanak velünk szemben. Ez érthető, mert a történelmi előzmények hosszú időre meghatározták az egykori Magy Magyarország felbomlásából kialakult, vagy területileg gyarapodott országok ellenségképét. Ez az ellenségkép ott erősebb, ahol nagyobb számban élnek még magyarok, illetve amely országok nagy részeket kaptak a trianoni békeszerződésben.

Trianonnak valójában ez volt a lényege. Egy genetikailag és földrajzilag egységes térséget úgy osztottak meg, hogy annak igazságtalansága igen nehezen feloldható kérdéssé vált. Több kis, egymással is ellenségeskedő ország egy térségben törvényszerűen olyan állapotot idéz elő, amely az erősebb államok érdekövezetévé teszi Közép Európát. Minden kis ország erős szövetségest keresett (és keres), és ez a folyamat meghatározza az elkötelezettségek irányát. A magyarellenes ellenséges politikát viszont tovább fokozza.

A Varsói Szerződés hosszabb időszakra feloldotta ezt a problémát. Hatalmi szóval, de hatásosan. Az EU politikai alapállása szintén konfliktusfeloldó jellegű, de teljesen sikertelen. Az államszocializmus internacionalista terminológiája ellenére erősen nacionalista volt, de ügyeltek arra, hogy a nemzeti érzelem pozitív vonásai érvényesüljenek. Az EU belső konfliktusok feloldását a nemzetek felszámolásával akarja megoldani. Ha az általános életszínvonal olyan magas lenne, hogy a jólét előnyei háttérbe szorítanák a nemzettudatot, akkor akár sikeres is lehetne ez a politika, de mert óriási és feloldhatatlan gazdasági gondok terhelik az Uniót, a nacionalizmus felerősödésével kell számolni.

Ez még nem lenne hátrányos, de a gazdasági gondok következtében a politikai vezetés nem tudván ezt a kérdést kezelni, átviszi a nacionalizmus térfelére tömegmanipulálási céllal. A tömeg az egészséges nacionalizmusból rövid időn belül sovinizmust formál, mely a régi ellenségeskedéseket újra előhozza és tovább fokozza.

Ennek a folyamatnak következtében az EU felbomlása, illetve a gazdaságilag jól teljesítő országokra redukálódása után a leszakadó, és sovinizmussal fertőzött közép-európai országok újra ellenségekként állnak egymással szemben. A megoldásról, az egységes Közép Európai Unióról hallani sem akar majd senki, de viszont várható a "kis antant" feléledése.

Románia katonailag erős ország, Szerbia minden gondja ellenére katonailag még -hozzánk viszonyítva- erős, Szlovákia katonailag hazánk szintjén áll. Ukrajna kérdése még bonyolultabb a kiszámíthatatlansága miatt. A "kis antant" továbbra is erősíteni fogja nyugattal -az atlantiakkal- a hagyományosan jó kapcsolatait, így Magyarország a leépített és ütésképtelen honvédségével, szövetségesek nélkül teljesen kiszolgáltatott állapotba kerülne. Egy kiprovokált helyi háború esetén napokon belül elesne az ország, és több részre osztva, hosszú megszállás következne.

Ezt elkerülni csak úgy lehet, ha sikerül erős szövetségest szerezni, vagy legalább egy erős hatalom számára teret nyújtani geopolitikai elképzelései számára. Lengyelország erre a szerepre több ok miatt is alkalmatlan, ezért csak Oroszország jöhet számításba.

Szerbia és Szlovákia esetében nagyon erős az orosz befolyás, Románia viszont önmagában erős katonai potenciálja ellenére sem tudná megvalósítani terveit, ha Oroszországgal kellene számolnia. Csak Oroszország képes megbontani a magyarellenes koalíciót, és rendet tartani a térségben.

Azok a hazai erők, különösen a cionisták, akik ezer szállal kötődnek az atlantiakhoz, hamarabb elfogadják a kis antant általi megszállást, mint az orosz befolyást. Nekik ez az ország nem a hazájuk, hanem csak az életterük. A nemzetben gondolkodó erőknek viszont meg kell érteni azt, hogy a magyarság életbevágó érdeke az orosz kapcsolat kialakítása, megerősítése, és ennek érzelmi elfogadtatása.

Kassai Ferenc

Gigantikus díjhátralék: több mint kétmillióan csúsznak a rezsifizetéssel

Magyarországon közel 2,3 millió fogyasztó van késedelemben egyes rezsidíjak fizetésével, díjhátralékuk megközelítette a 124 milliárd forintot.

Összesen 2 millió 294 ezer, zömében lakossági fogyasztó esett valamilyen késedelembe a villamos energia, gáz-, vagy távhőszámlájuk befizetésekor – közölte a parlament honlapján a nemzeti fejlesztési miniszter. Németh Lászlóné t az MSZP-s Józsa István kérdezte arról, hogy „Hogyan alakult a díjhátralékos energiafogyasztók aránya az elmúlt időszakban?” A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatala 2013. júniusi adatai alapján a legtöbb szerződött fogyasztó (1,236 millió) a villamos energia számlái kifizetésével csúszik, utána a földgázszámlákkal vannak késedelmek (843 ezren). Egyes fogyasztók több szolgáltató felé is tartozhatnak egyidejűleg. Magyarországon összesen 9,5 millió villamos energia-, gáz- és távhőfogyasztó van, 94,2 százalékuk a lakosság köréből kerül ki, a tartozások így a lakosság legalább ötödét érinthetik.
A késedelem időtartama a legtöbb esetben egy hónapon belül van, 923 ezer fogyasztó 30 napon belüli csúszással rendezi a számláit. Fél éven túli hátraléka 211 ezer, míg 360 napon túli tartozása 403 ezernek van. Utóbbiak közül a legtöbben (197 ezren) a földgázdíjak rendezésével csúsztak meg.
A fogyasztók együttes tartozása 123,967 milliárd forint. A villamos energia számlák díjhátraléka 48 milliárd (5,3 millió összes fogyasztóból), a földgázé 55,2 milliárd (3,4 millió fogyasztóból), míg a távhőé 20,6 milliárd forint (671 ezer fogyasztóból).
A 30 napon belüli díjhátralék összege 30 milliárd, az egy és három hónapon belülieké pedig 21,7 milliárd forint. A 360 napon túli ki nem fizetett számlák összege 42,7 milliárd forint, ez az összeg főleg a földgázszámlákból tevődik össze (18,9 milliárd forint).
A lakosság esetében a kereskedők csak 60 napot meghaladó számlatartozás esetén kezdeményezhetik a szolgáltatás kikapcsolását. Jelenleg a kikapcsolt fogyasztók száma összesen 123925, ebből 114562 (92,44 százalék) a lakosság köréből kerül ki. A legtöbbet, 74 ezret a földgázszolgáltatásból kapcsolták ki, a villamos energiaszolgáltatásból közel 44 ezer, míg a távhőből 5687 fogyasztót.
A lakossági fogyasztóknál előfordul, hogy maguk kezdeményezik a szolgáltatás szüneteltetését, például a nem lakott lakások esetén.
Október 15-én vagy november 1-jén fog életbe lépni az újabb rezsicsökkentés, 11,1 százalékkal csökken majd a villamos energia, a gáz és a távfűtés ára. Így az év eleji csökkentéssel együtt a tavaly decemberi árakhoz képest összesen 20 százalékkal kell kevesebbet fizetni a kormány ígérete szerint idén decemberben.
„A Tigáz Zrt. kintlévősége 2011 augusztusa és 2012 júliusa között 12,7 milliárd forint volt, ezen belül a 60 napon túli tartozás 50 százalékot tett ki” – mondta lapunknak Száraz Gábor, a társaság szóvivője. Az ezt következő 12 hónapban a kintlévőség 11 milliárdra csökkent, a 60 napon túli tartozásé pedig 46 százalékra. A kintlévőség nagysága egyértelműen amiatt lett kisebb mintegy 10 százalékkal, mert ugyanennyivel kisebbek voltak a számlák a rezsicsökkentés miatt.
Olyan hatása viszont nem mutatható ki a Tigáznál a rezsicsökkentésnek, hogy a lakosság a korábbinál könnyebben tudta volna kifizetni a számláit. A 60 napon túli tartozások arányát elsősorban a korábbinál hatékonyabb behajtás vitte lejjebb, rugalmasabbak voltak a részletfizetések terén.
A munkanélküliség miatt nem fizetnek
A kintlévőségek behajtásával foglalkozó Intrum Justitia cég felmérése szerint 2013 első negyedévében a közműszolgáltatásoknál a fizetésképtelenség leggyakoribb oka (51 százalék) a munkanélküliség volt. Utána következett az alacsony jövedelem (19 százalék), a járulékból élésre való hivatkozás (12 százalék) és a valamilyen tartozás miatti letiltás (8 százalék), amit a folyószámláról vonnak le.
(vg.hu)

BANKSZTEREK VILÁG SZÉLHÁMOSSÁGA !!!!

BANKSZTEREK VILÁG SZÉLHÁMOSSÁGA !!!!
A NAGY MAGYAR ORSZÁGFOGLALÁS UTOLSÓ FEJEZETE ???
KORMÁNYUNK KORMÁNYUNK !! A KIRÁLY MEZTELEN !!!! ??? HOL VAGYTOK ???
MAGYAROK!!!! ITT AZ IDŐ !!,MOST VAGY SOHA !!!!
HUN-UNIÓRA MAGYAR !!

A DEVIZAHITELES IGAZSÁG PILLANATA !!
A KÖR NÉGYSZÖGESÍTÉSE - A FORINTHITELEK FORINTOSÍTÁSA

AKI NEM LÉP EGYSZERRE, NEM KAP RÉTEST ESTÉRE………!!!

1. lépés: valós deviza alapok előállítása swap művelettel vagy valós devizahitel felvétellel
2. lépés: fiktív deviza határidős ügyletek az ügyfelekkel
3. lépés: fiktív deviza árfolyamnyereség beváltása az államnál forintosítással
4. lépés: deviza alapú kölcsönszerződések módosítása felek között vagy jogszabállyal


Devizahitelesek ébredjetek (!) A pénzkartell még egy utolsó csavarral lezárná a nagy bizniszét. A forinthiteleit kész forintosítani (...).
A "kopasz úr" előadását az egész ország bambán végig nézi. Még a jegybankelnök is beveszi és megszeppenve a forintárfolyam - soha nem veszélyeztetett - védelmére kelve az azonnali deviza/forint átváltás ellen, ezzel a kormány tervei ellen lép fel. A pénzkartell, akár mint a western filmek "hőse" most szeretné elvinni a "szajrét" (kassza kiürítése). És mindehhez kormány, jegybank és a civil kurázsi asszisztálnak.

Nézzük nemes egyszerűséggel végig, hogy a formális (alakszerű) szerződésmódosításon túl semmilyen műveletet nem igényel a deviza alapú hitelek forintosítása (kivezetése) a bank könyveiből és a pénzügyi rendszerből. A "kopasz úr" nagy áhítattal átélt előadását mindenki "beveszi", megdől a pénzpiac, drasztikusan gyengül a forint árfolyam és így tovább, tehát a kormány szerezzen nekik a svájci nemzeti banktól vagy saját deviza tartalékaiból devizát, amelynek ellenében a devizában nyilvántartott (tehát nem devizahiteleket) ún. deviza alapú, valójában forinthiteleket készek forinthitelekre váltani. A nagy biznisz zárásához a szabadok átverésének alpári magömlése járul, azt hihettük, hogy ez a privatizációkkal véget ér, sajnos nem, mert jön aki a kaput zárja, végképp becsapja, ez pedig a Bankár mutatványa, nézzük végig:

1. LÉPÉS: DEVIZA ALAPOK ELŐÁLLÍTÁSA SWAP MŰVELETEKKEL VAGY VALÓS DEVIZAFELVÉTEL.

Az egyik bankártól (a "kopasz úr" spanjától) tudjuk, hogy a bankok devizát kétféleképpen állítottak elő. Az első verzió szerint a deviza alapok előállítása currency swap révén történt, amikor is a bank a forintbetétjét egy másik bankkal frankbetétre cseréli és az 1-5. éves futamidő végén visszacseréli és mindkét fél a kölcsönbe vett devizanemnek megfelelő kamatot fizet a másiknak. A bankár nem beszél arról, ezért én hozzáteszem, hogy a felek megállapodhatnak, hogy a frank/forint tőkeösszegek csak a kamat-kalkuláció alapjául szolgálnak, a megállapodás keretében azok tényleges cseréjére nem kerül sor, ebben az esetben a tőkeösszegek névleges tőkeösszegnek tekintendők és a kamat és az elszámolás alapjául szolgálnak. Az első verzió szerint tehát a "kopasz úr" visszacseréli a kölcsönvett frankbetétet a kölcsönadott forintbetétjére és forintbetétjénél van (vagy névleges tőkecserénél visszacserélés sincs), míg a kamatot kifizeti a "devizahiteles" ügyfélnek kihelyezett hitelkamatból. Az első verziónál tehát nem is értem, hogy a "kopasz úr" milyen devizát kér a kormánytól/jegybanktól, amikor az ő devizája ott van a mérleg forrás oldalán, míg a visszacserélési kötelezettsége a vonal alatt mérlegen kívüli tételként. A másik verzió szerint a bank rövid- vagy közép lejáratú frankhitelt vesz fel pl. az anyabankjától vagy a bankközi piacon mástól. Ez tehát a devizaforrás (frankforrás) teremtés kétféle útja. Elviekben tehát a bank a saját üzleti kockázatára devizaforrást teremtve devizában eladósodik vagy csak devizakamatban adósodik el. Na és nézzük, mit tett a bank a frankforrásával.

2. LÉPÉS: FIKTÍV DEVIZA HATÁRIDŐS ÜGYLETEK AZ ÜGYFELEKKEL.

Az egyik bankártól (a "kopasz úr" spanjától) tudjuk, hogy bankja az 1. lépésben teremtett frankforrás terhére nyújt frankhitelt az ügyfélnek. Itt következne a "titok", de ezt a bankár már "elharapja". Nevezetesen a deviza alapú kölcsön konstrukcióban a frankhitel terhére forinthitel nyújtás történik, tehát a bank frankforrása érintetlen. A "carry trade" bankbiznisz célja a forrásország devizája (svájci frank) és a célország devizája (forint) jegybanki alapkamatai - a két hitelpiac - közötti kamatkülönbözet elérése. A "titok" itt van. A bank fiktíve helyezi ki a magyar hitelpiacon a frankhitelt úgy, hogy forintban nyújtja, ezzel egyetlen ügyletben realizálja a "carry trade" ügyletet, mert a devizát "csak" nyilvántartja (magánál marad, érintetlen, frankbetétként viselkedik, frankkamat terheli) és a forintot nyújtja úgy, hogy a deviza nyilvántartásánál fogva az ügyfél devizában adósodik el, de forintban törleszt akként, hogy megfizeti az árfolyamkülönbözetet is, amely a tőkét- és a kamatot is változtatja. A jogszabályokkal szembe menni nem lehet, ezért a "carry trade" bizniszt a bankoknak adaptálniuk kellett a pénzpiaci szabályokra, ez pedig csak és kizárólag a Ptk. által ismert átszámítással történhetett, de valójában ennek "leple alatt" a befektetési jogszabályok megkerülésével "deviza határidős ügyletet" kötöttek az ügyfelekkel. Tehát addig, amíg az 1. lépésben a forrásteremtés zajlott, addig a 2. lépésben a fiktív devizakölcsön nyújtás zajlott, ez pedig az ügyféllel csak befektetési hitelezésnek minősülő tőzsdén kívüli deviza határidős ügylet lebonyolításával történhetett. Kúria ítélete, legfőbb ügyész szakvéleménye és mindenki ezt a mozzanatot csak úgy aposztrofálja, hogy a deviza alapú kölcsönhöz tartozó "átszámítás vagy átváltás" történt, azt elhallgatják, hogy ez egy teljesen más szabályok alá eső befektetési tevékenység, amelyben a hitelnyújtó bank befektetési szolgáltatóvá, míg az adós ügyfél befektetővé alakult át. És itt jegyezzük meg, hogy a kölcsön helyett befektetési hitelezés és deviza határidős ügyleti tartalom alkalmas az ügyfél tévedésben tartására. A bank tehát először a bankközi piacon frankforrást teremtett, majd pedig ezt a frankforrást ki nem helyezte, hanem fiktív deviza kölcsönnyújtás, valójában deviza határidős ügylet (azonnali folyósításkori spot és határidős törlesztéskori) árfolyamnyereség útján minden egyes "kölcsönügyletben" deviza árfolyam különbözetet relizált forintban. Ott van tehát a forintban képződött árfolyamnyereség, ki kéne vinni, be kéne váltani, de hogyan.

3. LÉPÉS: FIKTÍV DEVIZA ÁRFOLYAMNYERESÉG BEVÁLTÁSA AZ ÁLLAMNÁL FORINTRA.

A "kopasz úr" a forintosításhoz devizát követel, mert a betétben tartott frankforrásának őt terhelő devizakamata törlesztése mellett devizában szeretné tudni a fiktív devizahitelezésen forintban keletkezett extraprofitját. Tehát szó sincs arról, hogy az ügyfélszerződés módosításához - a fiktív deviza tényleegsen nyújtott forintra történő konverziójához - devizára lenne szükség. Az extraprofit konverziójához igen. Vagyis ugyanaz a helyzet, mint a többi multival, amikor ki akar vonulni és az állam devizatartalékához járulnak az osztalék kiviteléhez. Erről van most szó. A fiktív devizában nyilvántartott, de forintban nyújtott kölcsönök forintosítása nem több mint a nyilvántartott devizatőke szerződésmódosítása a ténylegesen nyújtott forint tőkére, és ez egy szerződésmódosítás jogcímén banki könyvvezetés kérdése, ehhez devizára nincsen szükség.

4. LÉPÉS: DEVIZA ALAPÚ KÖLCSÖNSZERZŐDÉSEK MÓDOSÍTÁSA FELEK KÖZÖTT VAGY JOGSZABÁLLYAL

A népképviseleti országgyűlés a pénzkartell hatalmas nyomásának súlya alatt játssza el színeváltozásait (...). A civileknek mi köze a legtitkosabb belső államügyekhez. A szent tehenek istállójába még képviselők se mehetnek be. Így zajlott ez eddig. Azonban itt egy nemzetgazdasági méretű megtévesztés folyik az állam szereplőinek csendes asszisztálásával. A pénzkartell százezreket megtévesztő üzletének kifizetése akár az állam devizahitel felvételével (államkötvények kibocsátásával), akár a devizatartalékok felszabadításával büntetőjogi tényállásokba is ütközhet. Nem marad más hátra, mint az "édes-savanyú" jogállami megoldás, a deviza alapú kölcsönszerződések valós befektetési hitelezési és deviza határidős ügyleti tartalmának megfelelő szerződésmódosítással [nyilvántartott és fiktív nyújtott devizának a ténylegesen nyújtott forintkölcsönre, valamint annak forintkamatára (ezen mehet dialógus, hogy ez mennyi legyen) módosítása]. Ez nem igényel devizaforrást. A devizaforrások ott vannak a bankoknál valós vagy névleges currency swap révén. A "szajrét" forintosítani akarják, ennyi és nem több.

5. LÉPÉS: CIVIL KURÁZSIRÓL

Nem akarom megbántani a jószándékú civil kurázsit, de aki nem tud segíteni, azzal is segíthet ha "okoskodásával" nem hátráltatja az egységes pénzügyi platform kialakítását olyan nagy horderejű szakmai kérdésben amihez sem szakképzettsége, sem banküzemi ismerete és tapasztalata nincsen (...).

Tisztelettel:

dr. Kriston István ügyvéd
európajogi (pénzügyi) szakjogász

BEJELENTENÉM, HOGY TEGNAP- SZEPT 12 ÉN- AZ EGRI JÁRÁSBÍRÓSÁGON VÉGREHAJTÁS MEGSZÜNTETÉSE TÁRGYÁBAN FOLYÓ PERT ELSŐFOKON MEGNYERTEM, A BÍRÓSÁG KIMONDTA, HOGY A DEVIZA NYILVÁNTARTÁSÚ JELZÁLOGHITEL SZERZŐDÉSE TÖBB PONTJÁBAN ÉRVÉNYTELEN, SEMMIS !!!EGY PONTJÁBAN LÉTRE SEM JÖTT !!!
ÜGYVÉD: DR KRISTON ISTVÁN

ÉLJEN A HUNNIÓ KONFÖDERÁCIÓ, A MAGYAR KIRÁLYSÁG !!!

http://hunnio.com/news.php?readmore=650