Hazánkat olyan
államon veszik körül, melyek ellenséges, vagy közönyös magatartást
tanúsítanak velünk szemben. Ez érthető, mert a történelmi előzmények
hosszú időre meghatározták az egykori Magy Magyarország felbomlásából
kialakult, vagy területileg gyarapodott országok ellenségképét. Ez az
ellenségkép ott erősebb, ahol nagyobb számban élnek még magyarok,
illetve amely országok nagy részeket kaptak a trianoni békeszerződésben.
Trianonnak
valójában ez volt a lényege. Egy genetikailag és földrajzilag egységes
térséget úgy osztottak meg, hogy annak igazságtalansága igen nehezen
feloldható kérdéssé vált. Több kis, egymással is ellenségeskedő ország
egy térségben törvényszerűen olyan állapotot idéz elő, amely az erősebb
államok érdekövezetévé teszi Közép Európát. Minden kis ország erős
szövetségest keresett (és keres), és ez a folyamat meghatározza az
elkötelezettségek irányát. A magyarellenes ellenséges politikát viszont
tovább fokozza.
A
Varsói Szerződés hosszabb időszakra feloldotta ezt a problémát. Hatalmi
szóval, de hatásosan. Az EU politikai alapállása szintén
konfliktusfeloldó jellegű, de teljesen sikertelen. Az államszocializmus
internacionalista terminológiája ellenére erősen nacionalista volt, de
ügyeltek arra, hogy a nemzeti érzelem pozitív vonásai érvényesüljenek.
Az EU belső konfliktusok feloldását a nemzetek felszámolásával akarja
megoldani. Ha az általános életszínvonal olyan magas lenne, hogy a jólét
előnyei háttérbe szorítanák a nemzettudatot, akkor akár sikeres is
lehetne ez a politika, de mert óriási és feloldhatatlan gazdasági gondok
terhelik az Uniót, a nacionalizmus felerősödésével kell számolni.
Ez
még nem lenne hátrányos, de a gazdasági gondok következtében a
politikai vezetés nem tudván ezt a kérdést kezelni, átviszi a
nacionalizmus térfelére tömegmanipulálási céllal. A tömeg az egészséges
nacionalizmusból rövid időn belül sovinizmust formál, mely a régi
ellenségeskedéseket újra előhozza és tovább fokozza.
Ennek
a folyamatnak következtében az EU felbomlása, illetve a gazdaságilag
jól teljesítő országokra redukálódása után a leszakadó, és sovinizmussal
fertőzött közép-európai országok újra ellenségekként állnak egymással
szemben. A megoldásról, az egységes Közép Európai Unióról hallani sem
akar majd senki, de viszont várható a "kis antant" feléledése.
Románia
katonailag erős ország, Szerbia minden gondja ellenére katonailag még
-hozzánk viszonyítva- erős, Szlovákia katonailag hazánk szintjén áll.
Ukrajna kérdése még bonyolultabb a kiszámíthatatlansága miatt. A "kis
antant" továbbra is erősíteni fogja nyugattal -az atlantiakkal- a
hagyományosan jó kapcsolatait, így Magyarország a leépített és
ütésképtelen honvédségével, szövetségesek nélkül teljesen
kiszolgáltatott állapotba kerülne. Egy kiprovokált helyi háború esetén
napokon belül elesne az ország, és több részre osztva, hosszú megszállás
következne.
Ezt
elkerülni csak úgy lehet, ha sikerül erős szövetségest szerezni, vagy
legalább egy erős hatalom számára teret nyújtani geopolitikai
elképzelései számára. Lengyelország erre a szerepre több ok miatt is
alkalmatlan, ezért csak Oroszország jöhet számításba.
Szerbia
és Szlovákia esetében nagyon erős az orosz befolyás, Románia viszont
önmagában erős katonai potenciálja ellenére sem tudná megvalósítani
terveit, ha Oroszországgal kellene számolnia. Csak Oroszország képes
megbontani a magyarellenes koalíciót, és rendet tartani a térségben.
Azok
a hazai erők, különösen a cionisták, akik ezer szállal kötődnek az
atlantiakhoz, hamarabb elfogadják a kis antant általi megszállást, mint
az orosz befolyást. Nekik ez az ország nem a hazájuk, hanem csak az
életterük. A nemzetben gondolkodó erőknek viszont meg kell érteni azt,
hogy a magyarság életbevágó érdeke az orosz kapcsolat kialakítása,
megerősítése, és ennek érzelmi elfogadtatása.
Kassai Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése