2013. november 29., péntek

Franciaország felszámolja a cigánytáborokat és kilakoltat 800 bevándorlót

Amint az európai országban a cigány népességgel szembeni vitatott bánásmód folytatódik, a francia hatóságok kilakoltattak mintegy 800 cigány bevándorlót egy észak-franciaországi táborból.
Szerda hajnalban körülbelül 300 rendőr támadta meg a cigánytábort Saint-Ouenben, párizs külvárosának északi részén, cigányok százait – beleértve nőket és gyerekeket is – kényszerítve a hely elhagyására. A megtisztított putrinegyed az ország egyik legnagyobb tábora volt.
„Nem tudom hová fogok menni” – mondta Cassandra Punca, egy 22 éves, eredetileg bukaresti származású, négygyermekes anya, aki három hónapig élt a táborban. „Nincs pénzünk, ide jöttünk Franciaországba, hogy legyen mit ennünk” – tette hozzá. A „Cigányok hangja” (La Voix des Roms) nevű cigány-jogvédő szervezet kritizálta a kilakoltatást, annak „brutális mivolta” végett, s mert „a tél kezdetén emberek százait tették az utcára”.
Manuel Valls a francia belügyminiszter szeptember 24-én azt mondta, hogy a mintegy 20.000 cigány bevándorlót, akik a francia városok körül ideiglenes táborokban helyezkedtek el, soha nem tudják a francia társadalomba integrálni, így a határokhoz kellene őket szállítani, hogy visszaküldhessék őket Romániába és Bulgáriába.
Állítólag (mi sajnos biztosan tudjuk – szerk) a kelet-európai Románia és Bulgária ad otthont a cigány nép legnagyobb részének.
2012-ben körülbelül 37000 bevándorlót (legnagyobbrészt cigányokat) deportáltak Franciaországból, mely 12 százalékos növekedést mutat a 2011-es adatokhoz képest.
Franciaország döntését, miszerint erővel kiürítik a cigánytáborokat és az embereket visszaküldik hazájukba, erősen kritizálta az ENSZ Emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay.
Molnár Szabolcs

Az 59 éves férfit folyamatosan rettegésben tartották, támadói néha otthonában is megverték.

A három gyanúsított hónapok óta tartotta rettegésben az 59 éves sértettet, akit kiraboltak és több alkalommal megvertek.
A Pannonhalmi Rendőrőrsön október 24-én délelőtt tett feljelentést a sértett arról, hogy pázmándfalui otthonában kirabolták. A középkorú férfi ismerte támadóját, de róla rövid idő alatt kiderült hogy nem ő, hanem testvére, a 26 éves J. Tibor követte el a bűncselekményt.
Slagba húzott lánccal verték össze

Pár ezer forintért egy slagba húzott lánccal verte agyba-főbe a férfit, aki súlyos sérüléseket szenvedett. A pannonhalmi nyomozók három órán belül elfogták a gyanusítottat.
A rendőri vizsgálat megállapított, hogy J. Tibor korábban már próbált áldozatától pénzt kölcsönkérni. A férfi nem adott neki, ezért besurrant a házába és több százezer forintot vitt el.
Éjjel támadtak rá, késsel fenyegették

A brutálisan helybenhagyott sértettnek nem ez volt az első „találkozása” a pázmándfalui testvérpárral. 2013. nyarán, otthonában támadtak rá, mikor a férfi már aludt. Lefogták a védtelen öreget, lábát egy szíjjal próbálták összekötözni. Megverték, majd a kenyérvágó kést a nyakához fogva követelték tőle otthon tartott készpénzt.
Házát teljesen felforgatták, ahol egy-két ezer forintot találtak, mellette mobiltelefonokat és egy nagydarab szalonnát is elvittek tőle. A sértett félelmében nem mert feljelentést tenni kifosztói ellen.
A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a 26 éves J. Tibornak a 23 éves J. Arnold és a 24 éves répszeszemerei E. István segédkezett az idős férfi kirablásában. J. Arnoldot 2013. november 20-án, E. Istvánt november 27-én fogták el a pannonhalmi nyomozók.
A három gyanúsított a rendőrségen részletes, beismerő vallomást tett. Ellenük felfegyverkezve, csoportosan elkövetett rablás bűntett és súlyos testi sértés kísérlet elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folytatja a nyomozást a Pannonhalmi Rendőrőrs.
J. Tibor és J. Arnold előzetes letartóztatását a Győri Járásbíróság elrendelte, E. István előzetes letartóztatásáról 2013. november 29-én döntött a bíróság.
(hir24)

Varga Ilonka

Talán november közepe volt, mikor először találkoztam vele. A piszkos lépcsőházban igyekezett felfelé, egymaga cipelt egy ütött-kopott könyvespolcot. Segítettem neki. Láttam rajta, hogy nagyon félénk és hallottam, hogy milyen ízes, falusias kiejtéssel beszél. Még tizenkilenc sem volt egészen mikor felköltözött Budapestre, a nagyvárosba, ahogy ő mondta. Varga Ilonkának hívták. Törékeny és csinos kis nő, sokszor találkoztam vele, ahogy a lépcsőházban cipeli a bevásárló kosarat, meg-megállva a fordulóknál pihenni. Barátnőjével, ha jól emlékszem Zsuzsának hívták, költözött a "házunkba", de a barátnő gyorsan továbbállt Angliába a több kereset reményében. Ilonka viszont maradt a nagyvárosban, ahogy ő mondta, mert a beteg édesanyját nem akarta ilyen messze elhagyni. Így is hiányzott neki a kis Nyírségi falu, aminek a nevére már nem emlékszem. Édesapja korán elhalt tüdővészben. Ilonka egyedül volt, látogatói nem voltak, hiszen ő is állandóan dolgozott. Küldte haza a pénzt édesanyjának és húgának, aki még tanult.
Aztán nem találkoztunk, néhányszor hallottam, hogy nagyon köhög, amikor felfelé jön az összemázolt és koszos lépcsőházban. Mikor véletlenül egymásba botlottunk megkínált süteménnyel. Akkor voltam egyetlenegyszer nála, láttam, hogy nagyon sápadt és kimerült. A kis lakás kopott volt és avítt. Bár tiszta és ápolt volt, magán viselte az Ilonka előtti sok-sok ott lakó nyomait. A Népszínház utca már csak ilyen, jönnek-mennek az emberek, cserélődnek a lakók. Nem szívesen költöznek a "mi" bérházunkba, inkább csak kényszermegoldásként (szükség törvényt bont) alapon. Mert sok ott a népes, dologtalan család, akik nem munkából élnek hangosak és piszkosak. Az utóbbi időben a rendőrség is razziázik kábítószer miatt a házban. De mikor a rendőrség elmegy, a csinnadratta ott folytatódik, ahol abbamaradt. Ennek ellenére Ilonka teli volt reménnyel és engem is mindig sikerült felvidítania. A szeme csillogott és boldog volt, miközben a családjáról, szülőfalujáról mesélt, arról a szépséges templomkertről, ahol kisgyermekként játszott. Elmondta, hogy eladói állása mellett takarítani is jár Budára. Szórakozásra, öltözködésre nem maradt pénze, elvitte a rezsi, a számlák.
Azon a napon éjszakás voltam, én is sokat dolgozom, mivel van bőven elmaradásom a fizetnivalók terén. Reggel korán értem haza, látom,hogy Ilonka lakás ajtaja tárva-nyitva és mindenhol rendőrök, bámészkodók nyüzsögnek. Csak álltam ott és nem tudtam mi történik. Aztán besodródtam a szűk előszobába, majd tovább az egyetlen szobába. A látvány, ami fogadott, a mai napig iszonyattal tölt el. Ilonka meztelenül feküdt az ágyon, kikötözött végtagokkal. Szinte az egész kis szobát vörösre festette a vér. Nem kaptam levegőt, aztán egy rendőr karon fogott. Nem sokra emlékszem azokból a kérdésekből, amiket nekem szegeztek. Akkor hallottam, hogy az egy szinttel feljebb lakó, Szt**ka család férfitagjait letartóztatták. Ott beszélték, hogy ők követték el a több órán keresztül tartó erőszakot, ezután pedig elmetszették Ilonka torkát.
Még most is hallom, ahogy jön fel az ütött-kopott lépcsőházban, kosarát cipelve. Szaladnék ki hozzá, de szertefoszlik az álom. A kis lakásban már új lakók vannak, ők is hangosak és dologtalanok. De hát ilyen a "mi" utcánk, ilyen nyomorúságos itt az élet. Nemrég találkoztam az egyik rendőrrel és elmondta, Ilonka valószínűsíthetően maga engedte be a gyilkosait. Valami ócska ürüggyel kinyittatták vele az ajtót és ez lett a veszte. Nem tudta milyen rossz emberek vannak a nagyvárosban, nem feltételezett ő senkiről, semmi rosszat. Pedig a "mi" utcánk és a "mi" házuk ilyen, rosszabbról még rosszabbra fordulnak a dolgok, ahogy múlnak az évek.
Hiányzik Ilonka. A csillogó, mindig vidám szemek, az állandó jó kedve. Ha rosszkedvű vagyok, rá gondolok és ő mindig vidámságot hoz a szürke, összemázolt falak közé.
Füleki Krisztián

Bálint Zoltán: Háború a tudat ellen

figyelem
Puzsér Róbert szájából hangzott el egy tanulságos beszéd, melyhez különösebb kommentárt fűzni nemigen érdemes. Szókimondó, őszinte vélemény a kereskedelmi média elmúlt 17 évének tudati rombolásáról, mely gondolatébresztő kell(ene) hogy legyen. Mint szinte minden, ez a dolog sem áll meg pusztán egy dolog, a tévéműsorok színvonalának kérdésénél, hanem sokkal átfogóbb jelentőségű. Figyelmeztető üzenete van. A tudatunk tesz minket emberré. És a tudatunk ellen zajlik jelenleg a legpusztítóbb háború.
Hiszen el lehet venni a pénzünket, a házunkat, vagyonunkat. De amíg lélegzünk, és a tudatunk egészséges, megvan rá az esély, hogy használjuk is, és mindent visszaszerezzünk.
Sőt, ehhez még az sem kell, hogy mi magunk fizikailag életben legyünk. Ha a gyermekeink tudata egészséges, ők még visszaszerezhetnek mindent, ami mi elvesztettünk. A tudati rombolás viszont generációkat ronthat, és rontott is meg.
Az ellenérdekeltek tudják,mi hatékonyabb, mint a golyó, vagy akár a legpusztítóbb biológiai fegyver.
Egy harcot el lehet vesztíeni, ez benne van a pakliban, bármilyen harcról legyen is szó. De a tudati rombolás eredménye az, hogy az ember fia nem is akar harcolni, tehát eleve vesztes. Már azelőtt megadta magát, hogy egyáltalán harcolt volna. Sőt, visszahúzza azt is, aki még képes magát annyira összeszedni, hogy a mindennapok kilátástalan taposómalmából nem a bamba élvezetek világába menekül, hanem felelősséget vállalva megpróbál felállni, és küzdeni.
A média a tudati rombolás jelenlegi legfőbb fegyvere. Ugyan hol láthatjuk és hallhatjuk, hogy a média arra buzdítana bennünket, hogy legyünk tudatosak, és álljunk ki magunkért?
Sehol. Minden olyan erő, amely a józanság, a tehetség, az önállóság, a kritikus gondolkodás, vagyis összefoglalva, az aktív tudatosság felvirágzásáért küzd, jelen pillanatban nemkívánatos személy a fősodrású média berkein belül.
Ezt a harcot ezeknek az erőknek egyelőre a médiát megkerülve kell megvívni.
Az írás kissé hosszú, ám tanulságos. Kedvcsinálónak kiemeltem egy részletet:

“Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya vagy az eszköze.
Az eredeti írás a nemzeti.net oldalán olvasható.

Puzsér: lehet újra Nagy-Magyarország, de amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt nem lehet jóvátenni
A nagy hazugság a kereskedelmi televíziózással kapcsolatban az, hogy ingyen van. Pusztán azért, mert nem kell előfizetési díjat fizetni, meg nincs ingyen. Valójában sokkal súlyosabb árat kell fizetni, mint előfizetési díjat, a tudatunkkal fizetünk érte, és a reklámok során szedik be azt a díjat, amibe a műsorok elkészítése kerül. A reklám, a te döntéseiddel kereskedik, a reklám tulajdonképpen a tudat gyarmatosítását jelenti. A tudat, a XX. században felfedezett kontinens, amelyet kolonizálni kell, mint anno Amerikát. Ennek a folyamata, a modern marketingben ölt testet.
A reklámok nézésére nem kötelezve vagyunk, hanem szocializálva. Nem azért nézed a reklámot, mert kijön a “Reklám Hatóság” és megbüntet, hanem azért mert nem vagy kellően tudatos, vagy nem vagy a tudatod iránt kellően felelős. Azért nem tudod nem nézni a reklámot, mert nem te nézed a reklámot, hanem a reklám néz téged. Benned van egy “kicsi én”, egy tudatalatti, ami nézi, akkor is, ha elhatározod tudatosan. Ezek a reklámok nem a tudatunkkal kommunikálnak, hanem a tudatalattinkkal. A reklám nem meggyőzni akar, legkevésbé informálni. A reklám nem egy közszolgáltatás, a reklám az egy zsarnokság, egy olyan intézmény, amire pár évtized múlva úgy fognak visszagondolni, ahogy mi visszagondolunk azokra az időkre, amikor általános és legális volt a gyermekmunka, vagy azokra a harmadik világbeli országokra, ahol ma is legális. Vagy a rabszolgaság intézményére. Ahogy a gyermekmunka, úgy a reklám is barbárság. Ahogy a gyermekünket óvjuk és védjük, úgy a tudatunkat is kellene. Ugyanannyi jogunk és okunk, sőt ugyanakkora kötelességünk védeni.
A reklám a tudatot támadja, de a tudattalanon keresztül hat a döntéseinkre, olyan döntésekkel kapcsolatban, amelyek nem eléggé tudatosak, ezért hallgatunk a tudattalanunkra. A reklám azt a célt szolgálja, hogy bennünk egy bizalmat építsen ki a többi termék rovására, de ez nem intellektuális, és nem racionális. Nem arról van szó, hogy valahogy meggyőznek minket, hogy ez a mosópor jobb, mint a többi. A reklám nem akar meggyőzni semmiről, hanem egy logót, egy szlogent, egy kellemes dallamot és egy harmonikus vonzó körülményrendszert akar beágyazni a tudattalanba. Egy kellemes asszociációval akarja párosítani a logót, meg a szlogent, a színvilágot, meg a dallamot. Sok érzékszerven keresztül támad, egyszerre támadja a muzikalitásunkat, a vizualitásunkat, ha nem mosóporról van szó, akkor sok esetben a szexualitásunkat, de még az értelmünket is. De, nem azt a részét, amelyik racionális, hanem az értelmünknek azt a részét, amely a szlogenre fogékony, azt a részét, ami a verseket szereti, a nyelvi harmóniát támadja.
Tehát, nagyon sok érzékszervet támad egyszerre és a célja az, hogy számunka az a termék, ismerős legyen majd, amikor a polcnál vagyunk. A reklám itt és most tőlünk semmit nem akar, hanem sunyi és alattomos módon elültet bennünk egy mémet, és az lesz a dolga a mémnek, hogy amikor megtalálja a párját a szupermarket polcán, és párosodjon. Hogy a bennünk lévő mém, és a polcon lévő mém találkozzon, és az egyik bevonzza a másikat.
A termék spektrum 90%-a esetében a reklám nem azt a funkciót szolgálja, hogy egy kiélezett versenyben versenyelőnyhöz juttasson bizonyos cégeket, más cégek meg lemaradnak a versenyben. Ez a hazugság! A reklám a piac felosztását jelenti, a legtöbb esetben tök egyenlő alapon. Például, három fontos szereplő harmad-harmad-harmad arányban felosztja a piacot a reklámok révén, és az összes többi cégnek a kiszorítása a cél, és a piacot felosztani a reklámozók között. Azt gondolom, hogy, ez rejtett kartellezés.
A másik nagy hazugság hogy, a reklám a műsort szolgálja, a reklám a műsorért van. Ha, megkérdezed a kereskedelmi tévéseket, hogy miért van a reklám, ezt fogják mondani: “Azért, hogy sugározni tudjunk maguknak műsorokat, mert ezek a műsorok nincsenek ingyen, valamiből finanszírozni kell a műsorokat, mi pedig önökért vagyunk, hogy önök szórakozzanak”. Ez a hazugság, valójában pont fordítva van, nem a reklám szolgálja a műsort, hanem a műsor szolgálja a reklámot. A kereskedelmi tévé nem azért van, hogy te szórakozz, hanem azért, hogy az agyadat mossa a reklámokkal, és azért van szükség a műsorokra, hogy te két reklámblokk között ott maradj, és ez rögtön tartalmazza a választ arra a kérdésre is, hogy vajon miért olyan mocsok, aljadék, szemét, szar színvonalúak a tévéműsorok. Azért ilyen szarok, hogy a következő reklámra még öntudatlanabb, még emberalattibb legyél, mint amilyen az előző reklámblokk során voltál. Az a célja és a funkciója a tévéműsornak, hogy reklámblokk és reklámblokk között egyre lejjebb, lejjebb és lejjebb nyomja a befogadás küszöbét, hogy egyre kritikátlanabb legyél a reklámok iránt. Mindezt azért mert ez jót tesz az értékesítésnek, ez “know-how” része, a kereskedelmi marketing működésének a része az, hogy a műsornak szarnak, aljadék színvonalúnak kell lennie. A műsornak a reklám színvonalához kell igazodnia, mivel a reklám a cél, és a műsor az eszköz, nem a reklám fog a műsorhoz alkalmazkodni, hanem a műsor a reklámhoz. A reklám pedig az ismert legaljább színvonal.
Az összes reklám amit az életedben láttál, az egyetlen reklám, csak specializálva van. Ennek az egyetlen reklámnak egyetlen egy üzenete van, az pedig az, hogy fogyasztás = boldogság. Hogy, az anyagi javak felhalmozásától te boldogabb ember leszel, a reklám első szándékkal ezt reklámozza. Ilyen módon egy BMW reklám egy kicsit Opelt is reklámoz, és Omo reklám egy kicsit Persilt is reklámoz.
A kereskedelmi televíziózás, alapvetően reklám orientált, mivel a reklámok alapvetően az anyagi részeddel kommunikálnak. A halandó részeddel kommunikálnak. A halálfélelemtől sújtott részeddel kommunikálnak. Tele vagy halálfélelemmel, és ez elől a fogyasztás rejtekébe menekülsz, mert addig amíg felhalmozol, addig amíg fogyasztasz, amíg vásárolsz, amíg javakat sajátítasz el, addig azzal az érzettel élsz, hogy növekszel, hogy vagy, hogy jobban vagy, hogy a létedben elmélyülsz. Veszel magadnak egy karórát, egy ruhát, és ezzel nagyobb súllyal, nagyobb nyomással nehezedsz a létbe. Kiterjedtebb vagy attól, amit megveszel. Ha meglopnak téged, az az érzésed, hogy kevesebb vagy, így közelebb rántanak a halálhoz, a megsemmisüléshez. Azt amit ma megveszel, amit megeszel, azt amit ma felveszel, amibe beülsz, azzal halhatatlanabb vagy. Ez persze nem igaz, ez egy illúzió. Arról van szó, hogy szorongunk. Minden szorongás alapja a halálfélelem, és az ezzel kapcsolatos szorongásunkat egyszerűen a fogyasztás oldja. A reklám erre megy rá, ezt az ösztönünket korbácsolja fel.
A lényeg az, hogy a műsorok a reklámok színvonalához fognak igazodni, és így jön létre, a kereskedelmi televíziózás intézményrendszere, amely gyakorlatilag reklám szintű agymosás. Már mindegy, hogy reklámot nézel, vagy műsort mert hasonló a nívótlansága. Meg mer valaki esküdni arra, például, hogy az Éjjel-nappal Budapest színvonalasabb, mint az azt megszakító reklámblokk?
Az eddig mindig működött, hogy lefelé hajtják a befogadásnak a küszöbét. Mindig a legkisebb közös többszörös. Az emberi tudat olyan, mint a víz a kisebb ellenállás felé folyik. Ha kis lépésenként, mondjuk fél évenként, csökkentik a színvonalat, akkor gyakorlatilag le lehet rombolni egy civilizációt ezzel.
Arról beszélek, hogy milliárdokat költünk közoktatásra, eközben a szemünk láttára pusztul le minden, mindaz amit felépítettük. Felépítjük nappal, leromboljuk éjszaka, mint Déva vára. A közoktatás által a következő generáció értelmi színvonalát valamilyen színvonalra hozzuk, eközben a kereskedelmi televíziók és a reklámok lerombolják mindezt. És nem hogy végignézzük, frekvenciát biztosítunk hozzá. Az a frekvencia, amin az RTL Klub és a TV2 sugároz az a miénk, azt mi bérbe adtuk, mi a magyar állam. Itt aztán változhat, Nemzeti Együttműködés, meg Nemzeti Közép Kormánya, meg Reform Kormányzás, és jöhet Gyurcsány és jöhet Orbán a kereskedelmi tévék azok továbbra is maradnak. Az a frekvencia nemzeti kincs.
A Barátok közt egyébként jó példa a színvonal zuhanásra. Amikor bevezették a Barátok köztöt Magyarországon, mikor is volt egy évtizede? 1999? Tehát 14 éve. Az első évben a Barátok közt akkorát bukott, mint az ól ajtó, nem nézte senki, nem volt nézője. Tök nyilvánvaló, hogy miért, mert a színjátszásnak azt a nívóját, ami addig megszokott volt – egy minimális nívó ugyan, de valami szint – azt olyan mélyen múlta alul, hogy az emberek kiköpték ahelyett, hogy lenyelték volna. A Szomszédokban kiváló színészek játszottak szarul, de a Barátok köztben szar színészek játszanak mégszarabbul. A Barátok köztöt egy éven keresztül senki sem nézte, de a vezetőség pontosan tudták, hogy ez egy nagyon erős kommunikációs brand, és hogy működni fog, csak hinni kell benne, és nagy meggyőződéssel tolni. És úgy tolták végig az első évben, hogy nem nézte senki, de tudták a nemzetközi tapasztalatok alapján, hogy működni fog. És eltelt egy év, és eltelt másfél év, és szépen lassan az emberek megtörtek, és elfelejtették, hogy mi volt az a színvonal, amihez korábban igazodtak, és elkezdték zabálni a szart. A mocsokkal addig bombázták az embereket, hogy a pajzs elvékonyodott, és végül elengedett. Ez történt. És most nézzük meg az embereket, nem lehet őket leszoktatni a Barátok köztről, már nem lehet.
Komolyan mondom, mióta kereskedelmi televíziózás van Magyarországon az felbecsülhetetlen, és jóvátehetetlen. Az energiaszektort vissza lehet venni állami kézbe. A termőföldet, vagy a vizet, vagy lehet újra Nagy-Magyarország, visszacsatolhatjuk Erdélyt, a Felvidéket, meg a Kárpátalját, még bármi lehet. De, azt a rombolást, amit a kereskedelmi televíziók az emberek tudatával műveltek az elmúlt 17 év alatt, azt soha nem lehet jóvátenni már. Azt nem lehet visszavásárolni.
Ki kell állnunk azért, hogy a tudatunk nem gyarmat, nem kőolaj, nem bauxit, nem egy olyan ásványkincs, amit ki lehet aknázni, amire koncessziót lehet vásárolni és ki lehet aknázni. Azt kell először felfogni, hogy a reklám nem üzleti kérdés, hanem emberjogi kérdés. Ha ezt lefektetjük, akkor akkor ennek a mentén öntudatosan ki kell állni a tudatunk iránti jogunk mellett. Jogom van a tudatomhoz! Jogom van, nem csak a fogyasztói döntéseimhez, hanem ahhoz a kulturális kontextushoz, amiben az életemet élni akarom, és ezt nem engedem mérgezni, és ezt nem lehet milliárdos pszichopaták mohóságának a tárgya vagy az eszköze.
Mit lehet tenni ez ellen? Én hiszek a televízióban, hiszem, hogy sok jó dologra lehet használni. Szerintem, a a tévé egy csodálatos találmány, ami jobbá teheti az életünket és egy nagy civilizációs vívmány, de ami elátkozott és aljas az a kereskedelmi televízió, ezt kell felszámolni. Azt gondolom, hogy van a tévézésnek is fényes és sötét oldala. A sötét oldala a kereskedelmi tévézés, a fényes oldala az előfizetéses tévézés. Az előfizetéses tévézés az egy korrekt üzlet. Százszor korrektebb dolog, hogy egy műsorért pénzt kérek, mint ha cserébe elkérem a tudatod, telefosom és visszaadom. Létezik az előfizetéses tévé, például az HBO. Hol írtam alá azt a szerződést, hogy a tévé és a reklám összenőtt? Szerintem nem nőtt össze!
Ez az üzleti modell nem haldoklik, hanem szárnyal. Sorozatokat gyárt, pedig maga az üzleti terv nem erről szólt, amikor létrehozták. De, mára akkora tőkéjük van, hogy most már saját gyártású filmjei vannak, saját gyártású sorozatai vannak, amiket sugároz, amik a legjobb és legszínvonalasabb sorozatok.
Ezt a háborút nem nekünk, hanem a gyerekeinknek kell majd megnyerni, mi valószínűleg nem fogjuk megélni ezt a változást. A kereskedelmi televíziózás és a reklám már defenzívában van, a fiatal korosztály körében, és az okos tévé, már kiszűrhetővé teszi a reklámot. De ez nem megoldás. Gondoljunk bele milyen nívójú televíziózás az, hogy nézel egy műsort, jön a reklám és a tévéd automatikusan átkapcsol egy másik csatornára, ahol éppen nincs reklám és azt nézed tovább. Milyen színvonalú élet, milyen színvonalú szórakozás, milyen nívójú szabadidő az, ahol te attól függően nézel sorozatot, vetélkedőt, vagy ismeretterjesztőt, hogy hol van éppen reklám? Én nem szeretnék így élni.
A lényeg az az, hogy valóban kitelt a reklám ideje.
A mai nemzedékek már nincsenek a kereskedelmi tévézésnek annyira a hatása alatt, mint az előző, de sajnos, ez a 17 év megtörtént. Ha ezeket a frekvenciákat csak 20 évvel később osztják ki, akkor ma más országban élnénk, egy összehasonlíthatatlanul jobb helyen. Azt gondolom, hogy az önvédelmet nem az egyénre kell bízni, hanem felülről kell szervezett módon megtervezni, és megvalósítani. Ez azt jelenti, hogy az államnak kell finanszírozni a televízió csatornákat, és ha az állam nem fogja akkor senki nem fogja, akkor majd a cégek, majd a reklámok…
Tényleg arról van szó, hogy nincs ingyen ebéd, vagy az állam azt mondja, hogy felszámolom a kereskedelmi televíziózást, bevezetem és kötelező érvényűvé teszem az előfizetéses televíziózást, és minden háztartás kap mondjuk 5 csatornát az államtól alanyi jogon. Eltelik egy hónap, és ha váltani szeretnél valamelyik csatornát dobod, felveszel helyette újat. Ha nem elég az öt, akkor fizetsz, és kapsz még annyit, amennyire csak pénzed van, és hónapról hónapra váltogathatod a saját portfóliódat. Abban hiszek, hogy egy ilyen valódi versenyben, 5-10 éven belül kirostálódna a hagyományos értelemben vett kereskedelmi tartalom. Tehát az Éjjel-nappal Budapest, a Barátok közt és az ilyenek, mivel, hogy ezek alapvetően a reklámok mellé lettek gyártva, olyan tartalom ami a reklámnak a mankója.Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben egyszerűen kihullana. Nem máról holnapra, de szépen, lassan kihullana.
Sokba kerülne, de nem lehet mindenről nyugger-szoci módon gondolkodni. Nem lehet mindenről úgy gondolkodni, hogy még egy bőrt lehúznak, még tévéadó is lenne. Igen, valószínűleg egy újabb adóteher lenne, de a tévét valaki finanszírozni fogja, vagy a cégek, vagy mi. Én azt mondom, hogy akkor vegyük a magunk kezébe. Ez olyan, hogy aki fizeti a cigányt, annak húzza a nótát. Ha nem fizetünk érte, akkor az ő tartalmuk lesz, ha fizetünk érte, akkor a miénk. Ezért valaki fizet, minden körülmények között.
(A fentiek az Apu azért iszik, mert te sírsz rendezvénysorozat 2013. november 26.-i alkalmán hangzottak el)

http://kaslerarpad.hu/?p=5762


A harmadikos olvasókönyv szerint Obama az Ígéret Fia

Nem mondom, hogy a „Common Core” néven futó új amerikai nemzeti tanterv által akkreditált, harmadik osztályosoknak készült olvasókönyv meggyőzött arról, hogy Barack Obama lenne az Antikrisztus, mindenesetre érdekes, hogy a kommunizmusból ismert, a különböző nagyvezéreket éltető, demagóg szövegek most az Egyesült Államokból köszönnek vissza.
Íme néhány további gyöngyszem a „Barack Obama – Az Ígéret Fia, a Remény Gyermeke” című olvasókönyvből:
„Vajon egyszer képes leszek az ilyen embereknek segíteni?” – írja a könyv a kis Obamáról, miután egy koldust látott az utcán, majd hozzáteszi, hogy „a remény mélyen gyökerezett benne”.
Egy másik részben pedig ez áll: „Egyik reggel magára vette azt a nevet, amit születésekor kapott. Apja, Barack nevét. Először életében büszkén viselte, mint a tarka ruhát,” – egyértelműen József történetére utalva.
Természetesen a közösségi munkájára való utalás sem maradhatott ki:
„A munka nehéz volt, sokszor nézett szembe a bukással, néhol egy-egy sikerrel tarkítva. Reggelente és késő este Barack házról házra járt, könyörögve, kérlelve és prédikálva, hogy mindenféle idegent rávegyen arra, hogy együtt meneteljenek a jobb élet reményében.
Keményen dolgozott, mint egy gazda, aki szavakat ültet: Igen, képesek vagyunk!”
http://klub.idokjelei.hu/a-harmadikos-olvasokonyv-szerint-obama-az-igeret-fia/


Dán 11:21: “És ennek helyébe egy útálatos áll, a kire nem teszik az ország ékességét; hanem alattomban jő, és hízelkedéssel jut az országhoz. ”

Indul a választásokon a Magyarországi Cigány Párt

Nem kötnek szövetséget se jobboldali, se baloldali pártokkal. Mind a 106 egyéni körzetben állítanak jelöltet, céljuk az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése. A Magyarországi Cigány Párt (MCP) a hét végén létrehozza fővárosi szervezetét és bejelenti, hogy elindul a parlamenti választáson – írta pénteki cikkében a Népszabadság.
Horváth Aladár szóvivő a lapnak elmondta: a tavaly ősszel, Miskolcon megalakított pártnak megközelítőleg ötezer tagja van, egyelőre főleg borsodiak. Borsodon kívül eddig Szabolcsban, Hajdúban és Nógrádban alakult megyei alapszervezet. A tervek szerint december végéig a romák által tíz legsűrűbben lakott megyében létrejön a helyi szervezet.
“Nem kötünk szövetséget se jobboldali, se baloldali pártokkal. Mind a 106 egyéni körzetben állítunk jelöltet, célunk az ötszázalékos parlamenti küszöb elérése” – jelentette ki a szóvivő.
A párt azzal számol, hogy körülbelül félmillió cigány választó van, és ebből több mint 250 ezer el is megy szavazni. Horváth Aladár azonban ennél jóval szélesebb bázisra szeretne építkezni. Annak ellenére, hogy az elnevezésben a cigány szó szerepel, az MCP valamennyi szegénységben élő magyar állampolgár érdekeit képviselni kívánja, mert “ma a hatalom szemében mindenki cigány, aki szegény”.
(HVG)

Kréta házilag


Ha nagyon rákaptok a krétázásra, lehet otthon is gyártani színes aszfaltkrétát!!
Hozzávalók:
3/4 bögre meleg víz
1 és 1/2 bögre gipsz (por)
pár evőkanál tempera színezéknek

Zsírpapírral kibélelt WC papír gurigába kell tölteni a színeket, ez a mennyiség 3 rúdra elég. (alul be kell ragasztani a zsírpapírt!)
3 nap, amíg jól megköt a gipsz, utána lehet kiszedni a gurigából, és indulhat a művészkedés!

Elkészítési képek itt: http://www.ohmyhandmade.com/2010/contributors/homemade-sidewalk-chalk/#